Roxfort RPG

[TW: szókimondó szöveg, családon belüli erőszak, alkoholizmus, fasizmus]

Anyám azt mondta, minden problémának van megoldása.

Anyám azt mondta, minden problémának van megoldása,
Apámra ezért próbáltam úgy nézni, mintha
Nem lenne minden este egy kibaszott melodráma,
Ahogyan zárt ajtónkon kopog az éjszakában.

Azt akartam, hogy jöjjön be.

Azt akartam, hogy jöjjön be, és azt, hogy soha többé ne jöjjön be,
Miután az éjszakát ismét egy kocsmában töltötte.
És most bömbölve, dörömbölve üvöltözte, hogy engedjem be.
A szép szóval, sírva könyörgés már akkor se hatott, ha
Egzakt nevemen hívott.
Szálltak a szitkok.
Először csak anyámnak, elhordta őt mindenféle szajhának,
Cafkának, kurvának,
Mert apám egy vadállat, ezt ekkor már kezdtem érteni,
Hogy apám nem csak részeg.
Nálam pedig megszületett az első varázslat.
Nem hittem a szememnek, mikor az ablakon át láttam apámat
Az ég felé lebegni.
Fölötte az égi csillagok, de hiába kapaszkodott,
A kilincs túl forró volt hozzá, kénytelen volt elengedni.
És ahogy elengedte, egyre feljebb húzta őt az ég,
Én pedig nem kívántam mást, csak hogy
Bár kapaszkodna még.

Anyám azt mondta, minden problémának van megoldása.

Anyám azt mondta, minden problémának van megoldása,
De aztán kapott egy levelet, hogy a fia egy varázsló, sőt!
Szeptembertől
Egy olyan iskolába jár,
Amit egy térképen sem talál,
Ahol a fizika nem kötelező,
És nem ismeri semelyik tanárnőt.
Nincs egy rendes címe, sem telefonszáma,
És a tantervre is csak vakarta a fejét,
Hát hogy lesz így a gyereknek diákigazolványa?
Pláne diplomája.
Az igazgatónőt kellett küldeni anyám lecsillapítására.
Pedig várt rám Birmingham
Az iskolával, ahol biztos volt a helyem,
Anyám tanít ott, így minden tanárt ismertem,
És minden arc ismerős lett volna mellettem,
Mindegy, hova teszem a táskám.

Feladvány egy kis valószínűség-számítás,
Hogy ugyanabból az osztályból, két mugli családból
Nem egy, hanem két gyerek kapjon meghívást.
Anyám szerint ez már statisztikai kihívás.

Egy szó: abszolút.
Az Abszol-út pedig pedagógiai rémálom,
Nem tudtuk, mit kell nézni a téglákon,
Míg ketté nem váltak a sétánkon,
Mint Mózes előtt a tenger, és mi ott álltunk,
Coraline-nal egymásra néztünk, és csak bámultunk,
És csak azt kérdeztük, ugye ezt mindketten látjuk?
És akkor azt mondta, dokumentáljuk,
És már nyúlt is a telefonjáért,
De még nem tudta, hogy az semmit nem ér
Itt, mert ez az Abszol-út, ahol minden abszolút,
Csak a józan ész maradt relatív,
A varázsvilágban a logika alternatív.
9 és ¾?
Hová tettem a vonatjegyem?
Anyám szerint ennek legalább van értelme a racionális számok halmazában,
De egy peron azért még sem lehet tört.
Ekkor anyám azt mondta, minden problémának van megoldása,
De ilyen problémát még Einstein sem jövendölt.

Anyám azt mondta, minden problémának van megoldása,
Nekem pedig van problémám. Pontosabban több is.
De anyám mindig azt mondja, egyszerre csak egy ismeretlennel foglalkozunk.

Egyes számú: legyen ez a kezdés,
Anyám még mindig bagollyal küldi utánam a leckét,
Mert szerinte a mágia sem oldja meg helyettem a másodfokú képletet.
Vektorok, mátrixok, mértani sorozatok és geometria,
A Roxfortban idén is kísért a trigonometria,
Integrálás, deriválás, komplex számok és determinánsok,
De anyámnál semmi sem lehet determináltabb.

Kettes számú, nem ez a kedvenc prímem,
A legtöbb varázslót őszintén hülyének érzem,
És minél többet kérdezek, annál biztosabb a képem.
Tudnak ugyan hoppanálni, de egy telefontól félnek,
A mátrixokról pedig azt hiszik, az valami mugli átok volt.
Úgy érzem, a varázsvilág nem valami átgondolt.
Miért üvölt velem ez a könyv?
És még érmékkel fizettek, és újságból értesültök a hírekről?
Coraline, tedd el a Nokiát,
Itt nem ismerik az elektronikát.
Ezeket a sorokat is lúdtollal írom,
A tintát minden harmadik sor után magamra borítom.
Nem értem, miért gondolják, hogy pár lebegő gyertya
Praktikusabb, mint egy kicseszett, praktikeres lámpa.
Persze, tudom: a mágia már csak ilyen,
A józan ész valahol elveszett út közben,
Logikát keresni benne fölösleges, úgy hiszem.
Egyétek a csótánycsokrot, ha nektek ez a kényelem,
A muglik legalább rájöttek, hogy a praktikum nem szégyen.

Hármas számú, a második kedvenc prímem.
Hopper.
És nem azért Hopper, mert ugrál.
Élt egy matematikusnő, nevéről tán nem hallottál.
Hopper egy bólintér, a sérómban bujkál, kedves kis bogár.
Olykor pedig mások zsebében turkál.
Díszes gomb? Színes penna? Ha nem látom, valamit mindig kitalál,
Aztán sértődötten pislog, ha az ember reklamál.

Négyes számú: jól figyelj, mert
Erre még anyámnak sincs megoldása,
A varázsvilágnak viszont van egy súlyos problémája.
Úgy tűnik, két mugli szülő bizonyos emberek szerint hibás levezetés,
Tavaly a kastélyban is volt fasiszta menetelés,
Éppen csak nem láttunk náci karlendítést,
Pedig csak az hiányzott még, de most őszintén!
Rég tudtam, hogy attól, mert új világ, ez nem jelent új szabályt,
Saját szemmel látni mégis mellkason talált.
Ha szerintük sárvérűből nem nőhet senki nagyra,
Akkor majd én rácáfolok minden rohadt, kurva, gusztustalan szavukra,
Aztán elmehetnek a faszba.