Roxfort RPG

Nem rémített meg semmi jobban annál, hogy elveszítelek, és útjaink végleg különválnak, amikor a szüleim ősszel előhozakodtak az őrült tervükkel. De legyőztük Góliátot, és legyőzünk továbbra is minden Titánt, mely útjunkat meri keresztezni.
Semmire nem tartom az üres ígéreteket, de mégis... egyet hordozunk magunkkal, vérünk pecsétjével. Örökké, feltétel nélkül, tiszta szeretetből, megszeghetetlenül.

Te vagy az, aki miatt a legtöbbször tör rám a harctéri ideg, borzalmas vagyok veled, rettenetes, utálom magam és néha utállak téged is. Annyiszor vesztünk már össze, hogy egy kezemen megszámolni sem tudnám.
Mégsem tudlak elengedni és már nem is akarlak. Szóval vigyázz a macskánkra, hülyézz le százszor,forgasd csak rám a szép szemeid, én melletted maradok, mert melletted a helyem.
Utóirat: már a vak is látja, hogy összetartozunk, fogadd el szépen te is!

Remélem, most már inkább az kívánod, hogy bárcsak soha ne követtél volna a mocsárba azon az estén. Remélem, megbántad és kínzod magadat, hogy mit szabadítottál a nyakatokra. Azt hitted, zsarolhatsz következmények nélkül, Smithe? Nem gondoltad, hogy ilyen messze mennék el ezért? Látszik, milyen keveset is tudsz rólam, sikerült alábecsülnöd… Sok mindent eltűrök és elengedem nevetve a fülem mellett, de a családommal senki nem cseszekedhet semmilyen formában. Remélem, ezt sikerült átadni, mikor a kezemet szorongattad gyűlölködve azon az éjszakán.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tekintetem nem időzött még el rajtad. Tudom viszont, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy ez most több legyen a semmitől. Nem terhelném magunkat olyan f*szságokkal sem, hogy lehet-e ebből "csak” barátság. Túlságosan szimpatikusnak tűnsz ahhoz, hogy leegyszerűsítsem. Egyelőre maradok annál, ami biztos: csendben figyellek, és nem lépek közelebb, mint ameddig szabad.