|
Cím: A Tűz Serlege Írta: Mrs. Norris - 2025. 10. 08. - 22:45:30 A Nagyteremben most egyetlen tárgy vonzza igazán a tekinteteket: a Tűz Serlege. Az ősi, faragott tölgykelyhet lángnyelvek ölelik, kékes fénnyel izzik, mintha a tűz maga is lélegző lény volna. A Serleget a terem közepére, egy emelvényre állították, s köréje vonták a korhatár-vonalat: egy fénylő, aranyszikrákat pattogtató kört, melyet csak azok léphetnek át, akik betöltötték tizenhetedik életévüket. A Serleg már most suttogások forrása. Ki lesz elég bátor, hogy bedobja a nevét? 2005 októberének második felétől bárki – legyen akár Roxforti, Beauxbatons-i vagy Ilvermorny-s diák – megközelítheti, és a lángok elnyelik nevét. A padlón, a korhatár körül lassan körbe-körbe forog több mint száz szponzor neve, kiknek jóvoltából a győztes idén 10.000 Galleont vihet haza. A sorok közt ott csillog az Erős Boszorkányok Társasága, a Maison de Lune Élégance, a Chant Cosmetics, a Morris Dragon Ranch, a Bagoly Berti Mindenízű Drazsé, a Sorcière Divatház, a WizBurger, a Csokibéka, és Les Frères Lumière Vins Sorciers. A forgatag egy pillanatra sem áll meg, mintha maga is a mágikus láng ritmusára táncolna. Fontos szabály: minden karakter, aki IC jelentkezni kíván, ide kell, hogy posztoljon. Tehát például a vendégiskolák diákjai közül mindenki. A posztolás határideje: október 30. Halloween estéjén pedig a Serleg dönt, és felfedi: kik lesznek azok, akiknek neve örökre összefonódik a Trimágus Tusa lángjaival. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Sebastien Lacroix - 2025. 10. 09. - 04:05:33 Mangeurs d’escargots, Preux chevaliers (https://i.pinimg.com/474x/2e/36/f6/2e36f6fd3414ec7c75c3f1b9c9f8f8f2.jpg) A Tűz serlege Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Chikara Tetsuya - 2025. 10. 09. - 11:18:19 I have no fear for nobody! (https://i.pinimg.com/1200x/16/db/35/16db357dec53114a86e9a919c5b1f12a.jpg) TW: káromkodás, mindenféle vallások említése 他に道はない. Ezt szajkózta apám, mikor úgy elbaszott mindent, hogy nem igaz, nekem pedig évek óta nem jutott eszembe ez a mondat. Ma reggel mégis ezzel keltem. A rekedt hangjával, az alkohol szagával az orromba és azzal, hogy ebben a percben tényleg nincs más út. Felálltam a balesetemből. Nem volt elég. Hónapokig keményen dolgoztam, hogy ott legyek, ahol évekkel ezelőtt voltam. Nem volt elég. Bukásig edzettem minden alkalommal. Nem volt elég. Meccseket nyertem a csapatommal és fejlődtem, az izmaim, az agyam, a csapatmunkára való képességeim. Ez sem volt elég. Nem tudom miben reménykedtem, korábban volt a fejemben egy gondolat, hogy majd jön valaki és közli velem, hogy xy csapat megtalálta személyemben az új hajtóját, hogy valahova kellek, hogy valahova tartozom. Van egy út, amin megyek tovább, egy ideig láttam is az utat, aztán minden eltűnt egy sárkány torkában, mert nem tudtam viselkedni. Most apám issza magát eszméletlenre mindennap, pedig nem ő a hibás. Én vagyok az. Senki nem teheti tönkre az életemet rajtam kívül és senki nem is hozhatja rendbe. Rohadt sok segítséget kaptam. Anyám, Ishida ( az idősb.) , Sienna, Hera, Gemma, a csapatom és talán valaki más is okkal lökdös bele mindenféle mentális gödrökbe. Szóval, ha ez az utolsó utáni esély, akkor nekiugrom, mint vak szamuráj a kertajtónak. Négyszer írom fel a nevem egy darab papírra, mire olvashatónak látom. Mi a franctól remeg a kezem? Bedobom a nevem, na és? Esélyes, hogy a Serleg talál rá valakit, aki nálam ezerszer méltóbb, okosabb, heroikusabb, jobb természetű, vagy csak nem egy kripli kretén. Miért ne azt választaná? Igazából ettől remegek, ahogy caplatok a nagyterem felé. Hogy ez sem lesz elég. Kevesen értik, hogy mekkora szükségem van erre, mert nem vagyok olyan, aki nyomormajálist rendez és mindenkinek az arcába tolja a baját. Nem, csámcsogtak már rajtam eleget, beszéljen inkább az, amit elérek. Én csak próbálkozom, mosolygok, röhögcsélek és igyekszem két lábbal állni a talajon, ha már volt lehetőségem szerezni egy újat. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Maximum beledöglöm! Nem is a pénz érdekel, pedig tízezer galleon az sok, olyan sok, hogy alig bírom elképzelni. Engem az érdekel, hogy felületet kapjak arra, hogy megmutassam magam, hogy lássanak, hogy beszéljenek rólam, mert van egy storym. És tudod mit? Kurva hatásos! Ezért van most show ehhez is. Egy cigánykerékkel érkezem a Serleghez, csak mert szaltózni nem tudok és ezt a tényt nem itt szeretném megmutatni három ország népének. Nem hezitálok, bedobom a pergamendarabot és magabiztosan mosolygok a jelenlévőkre. Minden Istenek, eddig basztatok rám Buddhástul, Jézusostul, shinto szellemestül! Vegyétek fel a szemüveget és nézzetek felém, vagy tudjátok mit? Megcsinálom egyedül! Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Daphné d'Aboville - 2025. 10. 09. - 20:24:41 gym aes (https://i.imgur.com/zj7mnlp.jpeg) toujours la fille obéissante (https://i.imgur.com/DpMmyn9.jpeg) Notre chère petite fille,Már tudom, miért voltam annyira melankólikus és kedvetlen az elmúlt időszakban. Az agyam ugyan száműzte valami távoli, elérhetetlen helyre a Tusát, de azért teljesen megszabadulni tőle, úgy tűnik, mégsem tudtam. De még ha rossz kedvem is volt, még ha fáradt is voltam, de legalább ez azt is jelentette, hogy a szokásosnál legalább kevésbé aggódtam úgy… mindenen. Egészen mostanáig, amíg kézbe nem vettem azt a levelet reggel. Nous avons tous deux été quelque peu... surpris en lisant ta dernière lettre. Tudtam, miért jöttem ide. Hogy bizonyítsak magamnak, hogy… jobb lehessek, hogy válaszokat kapjak. Nem nyerni, de talán… adhatott volna mégis nekem valamit ez az egész. De aztán megjelent Miguel. Il semblerait que tu souhaites retirer ta candidature au Tournoi des Trois Sorciers. Én is ugyanannyira nem akartam őt a jelentkezők között látni, mint ő engem, pedig én is elfogadtam, hogy ő miért szeretné. Talan neki is az volt az egyetlen indoka, hogy bizonyítson, talán nem. Mindenesetre természetesen megértettem az érveit, amikkel próbált lebeszélni - hogy ez veszélyes, hogy félt, hogy ne csináljam, hogy majd együtt megoldjuk a következményeket is. Je pense qu'il n'est pas nécessaire de te rappeler tes obligations et les conséquences qu'entraînerait une telle décision. Remélem, annak a következményeit is meg tudjuk oldani, amit most készülök tenni. Tényleg megfontoltam, amit Miguel mondott - ezért tettem azt a finom utalást a legutóbbi levelemben a szüleimnek arra, hogy lehet, hogy mégsem ezt akarom. Talán Miguel nélkül is eljutottam volna erre a pontra, nem tudom. …et nous serions terriblement déçus si cette possibilité t'avait vraiment traversé l'esprit… …mais nous ne pouvons pas te laisser gâcher tes chances et tout ce pour quoi tu as travaillé jusqu'à présent… …nous savons que tu peux y arriver, et que tu iras jusqu'au bout… …nous savons que tu feras notre fierté… De ez a levél visszarántott a valóságba. A valóságban pedig az, hogy én végül nem jelentkezem, sajnos nem létezik. -Es-tu prêt? - kérdezem a még valószínűleg félig alvó Élodie-t, és csak egészen picit remeg a hangom - az egyik kezemmel az övét, a másikkal egy papírt szorongatok, rajta a nevemmel. Még ha ezért idő előtt fel kellett keltenem szegényt, ha nem jön el velem, biztosan nem tudom ezt most végigcsinálni. De legalább van annyira korán reggel, hogy csak kevesen vannak még itt. Bedobom a nevem, nézem, ahogy a papírt elnyeli a tűz, és két dologban reménykedem mindennél jobban. Az egyik, hogy a Serleg talál egy nálam méltóbb bajnokot. A másik, hogy Miguel képes lesz ezt is megbocsátani, amikor elmondom neki. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Vianne M. Gardner - 2025. 10. 09. - 23:03:50 (https://i.imgur.com/jddGdJW.jpeg) I came, I saw, I set my own name on fire · · ───────────── · ❥ · ───────────── · · @vwitchgang·⬧· 2005. október 14. péntek Warning! Ostobaság, sztereotípiák, epilepsziás gif Nem kifejezetten aggódom. Biztosan lesz olyan próba, amit full ügyesen le tudnék hozni. Ki tudja, lehet, hogy az éles próba fogja majd bebizonyítani, hogy meglepetés, márpedig simán helyt tudok állni egy sárkány ellen! - Egyszer ki kell próbálni mindent, nem? Es még úgy sem haltam meg soha. – magyarázom a lányoknak azon a napsütéstől mentes, borongós, pénteki délutánon, amikor a nevünk bedobására indultunk. A Nagyterem bűvölt égboltja esőt mutat, azonban ez is kevés ahhoz, hogy letörje a mai kedvem. Jó érzés, hogy a vwitchgang is eljött erre a kalandra, még ha ki-ki a maga drámái miatt is tette azt. Elhiszem, nagy cirkusz lesz, mindenki flexelni akar majd, főleg Amerika (amit Rokuro geek-sama szerencsésen segít meghatározni nekem a térképen, ha esetleg lost girl momentet kapnék hazafelé). Falta festett ördög – tízezer galleont érő mosolyommal örvendeztetem meg, amikor elsétálok mellette, ami előtt még gyorsan megmutatom neki a saját papírfecnimet, amit a delfinmintás spirálfüzetemből téptem ki, és nagy odafigyeléssel, csillogó tollakkal firkantottam rá a nevem jóslástanon. Mintha Lutece professzor nem bánta volna annyira, hogy ezzel foglalkozom, amíg a mai anyagot hallgatom. Azt amúgy nem értem, miért ragaszkodnak a britek a múlt évezredhez. Nem érzem ezt a vibe-ot, greennek se green, miért teszik ezt magukkal? Majd megkérdezem Rokurot, ő úgyis szereti azt gondolni, hogy jobb mindenkinél, biztosan tudja erre is a választ. Ahogy elmegyek mellette, tátog is nekem valamit. Talán azt, hogy szőke? Tudtam én, hogy nem kellenek nekem top jegyek, ha van helyette szép hajam. Prioritások ugyebár. - Ti mit vennétek a nyereményből? Azt én megígérem, hogy neked veszek egy új csizmát, neked egy új ékszert, és az erdei creepednek meg egy új házat. Vagy amit szeretnétek! – jó, azért nem szoktam annyira szórni a pénzt. I’m a budget queen, hello! A homecoming ruhámat is thrifteltem egy boltból (aztán rájöttem, hogy idén nekünk nem lesz homecoming, de azért elhoztam magammal, biztos jó lesz még valamire. De ha valakinek ennyi pénze van, akkor nem mindegy neki? Ha húsz évvel később lenne, megvenném belőle az összes labubut! Pedig nem mondanám, hogy rosszul élünk, ráadásul a mi tengerpartjaink naposak is meg fürdeni is lehet bennük. Ez magyarázza azt, hogy olyan sápadtak a britek, mintha Barbonból klónozták volna őket. - Hát akkor háromra. Illetve… – belépek a körbe és matatni kezdek a zsebemben, és kiveszek belőle egy vörös színű rúzst. Nyomok egy csókot a papírfecnire, hogy hozzon nekem egy kis szerencsét. Körbemutatom a közönségnek, hogy milyen szépen írok, majd miután elszámoltunk háromig (ez még nekem is megy, duh!), egy kacsintással a tűzbe dobom azt. Sokkal hamarabb, mielőtt bárki figyelmeztethetne. (https://i.imgur.com/ELHQwey.gif) Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Zaniah Ivutro - 2025. 10. 10. - 10:16:36 A serleg bűvöletében 2005. október (https://i.pinimg.com/originals/52/9a/90/529a907a36167ef68da7727737843e45.jpg) Hát eljött a napja, hogy megmérettessem magam. Ahogy a serleg felé közeledtem, éreztem, ahogy ütemesen dobol a fülem az izgatottságtól. Magabiztosan haladtam át a korhatár-vonalon, ugyan csak pár hónapja töltöttem be a 17-et, de tudtam, hogy ezzel nem lesz gond. A jelentkezésemet határozott, mégis laza mozdulattal dobtam be a kék lángok közé, és közben egy pillanatra behunytam a szemem. Sikerülnie kell... Mantráztam aztán magamban, már sarkon fordulva, és ott hagyva a 'szentélyt'. Fogalmam sem volt, miért, de az elmúlt pár hétben elöntött egy olyan bizonyítási vágy, ami korábban a legkevésbé sem volt jellemző rám. Elég volt számomra, hogy csendben, bármilyen komolyabb megmozdulás nélkül megbújtam a sarokban, nem zavartam sok vizet, cserébe mások sem zavartak engem, nem foglalkoztak velem. De a Világkiállítás és az eddigi roxforti élmények megváltoztattak. Éreztem, ahogy kinyíltam... ahogy azt akartam, hogy megismerjenek, tudják a nevemet. Hogy tudják, mire vagyok képes. Már nem csak magamnak és apámnak, hanem... másoknak is bizonyítani akartam... és eljött a pillanat, amikor erre lehetőséget kaptam. Hogy a serleg engem választ-e, fogalmam sem volt, csak remélni merhettem... de már azért is büszke voltam magamra, hogy ide jöttem és bedobtam a nevem. Hogy magamnak megadtam a lehetőséget. Mikor elhaladtam Sebastien és Solace mellett, biztatóan rájuk mosolyogtam: jó lett volna, ha a házukból ők képviselhetik saját nemüket. Nagyrészt nekik köszönhettem, hogy a barcelonai világkiállítás olyan jó élmény volt számomra. Mikor kikerültem a serleg bűvköréből, leültem az egyik közeli padkára, majd onnan figyeltem a többi jelentkezőt. Megannyi arc, megannyi név... mindenki saját történettel, saját ambícióval, saját háttérrel. Izgalmas lett volna mindenkit bajnokként megismerni, de erre nem volt lehetőség. A kitüntetett lehetőség csak három fiúnak, és három lánynak fog megadatni, és én hinni akartam abban, hogy a serleg tudni fogja a dolgát. Hogy tényleg olyasvalakiket enged majd útjára ezen a megterhelő, de nemes úton, akik méltóak rá. Hallottam, ahogy mások a nyereményről suttogtak. Ezer galleon... valóban nagyszabású összeg. De valahogy ez most a legkevésbé sem érdekelt, igaz, el sem tudtam képzelni ekkora összeget egyben. Érzésem szerint ezerszer többet ért már maga a lehetőség a kiválasztottságra... és a kalandra. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Eydis Sidthvordr - 2025. 10. 10. - 19:46:29 A Tűz serlege (https://i.pinimg.com/736x/bf/5e/98/bf5e989bcb7ef452c7230fd6217fe143.jpg) Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Solace Barbon - 2025. 10. 11. - 14:24:27 my name shall burn (https://i.imgur.com/7L8ukRo.png) · · ─────── ·(https://i.imgur.com/LgqbfK7.png)· ─────── · · @mindenki ·⬧· 2005. október 14. péntek Azt mondják, az ember kétszer hal meg. Először, amikor kileheli utolsó lélegzetét, a fény pedig kialszik szeméből. Másodjára pedig akkor, amikor utoljára mondják ki nevét. Kushim időszámításunk előtt 3200 évvel élt. Ő az első ember, akinek fennmaradt a neve, pedig nem volt uralkodó, nem volt fáraó, még csak nem is volt hős, csak egy könyvelő, aki agyagtáblába foglalta nevét. Az emberiség megőrizte nevét, és velünk együtt hal majd akkor, amikor a világunk élhetetlenné válik majd. Az amerikai mágiatörténetben a Barebone is egy ilyen név, csak azt nem agyagba foglalták, hanem vérrel és árulással írták. A név elkorcsosult csökevényét cipelem magammal, nevem a múlt bűneinek árnyéka, és hordozom magammal tovább, még ha a Barebone-ok, a boszorkányvadászok már rég meg is haltak. A feledés nem nyelheti el az árulást és a hamis ígéreteket. A név és a bűnök viszont lassan elnyelnek és felemésztenek engem. Nem volt kérdéses, hogy itt a helyem a Tusán. Én leszek az első amerikai, akit a serleg kiválaszt, és az első, aki megnyeri azt. Tisztában vagyok azzal, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki a címre hajt, és azzal is, hogy van, akit nem a bajnoki cím vagy a tízezer galleon motivál, hanem a vágy, hogy legyőzzenek, jobbak legyenek nálam. Ők nem a Serlegből felcsapó, kék lángokat figyelik, hanem az árnyékomat. Talán már most azzal a meggyőződéssel lépnek a Serleghez, hogy ha engem térdre kényszerítenek, az többet ér, mint bármilyen győzelem. Ennél pedig nem kell nagyobb dicséret. Amennyire ügyet se vetek Maddock vagy Fuentes jelenlétére, épp annyira biccentek Zaniahnak, majd Eydisnek. Számítok arra, hogy a bajnokoknak együtt kell dolgozniuk majd. Nincsenek illúzióim önmagammal kapcsolatban, tisztában vagyok nehéz természetemmel, és nem akarok úgy tenni, mintha egyszerű lenne velem, mert tudom, hogy nincs így. Eydis-szel viszont kiálltunk egy próbát, ami kis híján az életünkbe került. Lenyűgözött, amire képes volt, alig néhány perc alatt rengeteget tudtam tanulni tőle, tudom, hogy számíthatok rá, és ami még fontosabb: tudom, hogy ő is számíthat rám, nem fogom elárulni. Nincs kétségem afelől sem, hogy Zaniahval is együtt tudnék dolgozni, még ha nem is beszéltem vele sokat, és nem ismerem a képességeit sem. Higgadt természete átragad rám, mintha az ottléte elég lenne ahhoz, hogy elcsendesedjen a bennem örvénylő feszültség. Így volt ez Barcelonában is, és biztosan így lenne a próbákon is. Először csak szemem sarkából látom Siennát és Anniet a Griffendél asztalánál. Mintha az egyikük mondana valamit a másiknak, ebben nem vagyok biztos. Tudom, hogy nem mindenki örül a jelenlétemnek, amit egyikük nem is sajnált a tudtomra adni, még ha a másikuk mindig kedves is volt velem. Ennek ellenére is biccentek egyet feléjük. Nincs mit bizonyítanom Siennának, hiszen a Tusán elsődlegesen önmagamat akarom legyőzni. Anniet nehezebben tudom elképzelni klasszikusan bajnoknak, de Sienna bármennyire is idegesítő és akadékoskodó, abból, amit láttam belőle, nincs kétségem afelől, hogy az iskola legjobbjai között lehet. Ugyanez a benyomásom Morgensternről is. Egy egyszerű pergamen darabra írtam fel a nevem, amit bedobok a kék lángok közé. A tinta nem száradt fel teljesen, amikor véletlenül belenyúltam, így bár a betűk tökéletesen olvashatóak, nevem mellett apró, de hangsúlyos tintafolt sötétlik éppen úgy, mintha a szemem alatti karikákat akarná utánozni. A Barbon névnek megvan a maga foltja. A Barebone-ok bűnét nem lehet csak úgy lemosni. A nevet azonban újra lehet értelmezni, amihez a Serleg csupán az első lépés. A Tusa pedig nem is a Serlegért, hanem a névért kezdődött el igazán. Az én nevem is az emberiséggel együtt hal majd, miután a serleg kiválaszt, és az én nevem az önálló nevem lesz, mert nem a Barebone-ok árulását hordja majd magával, hanem azt, amit én teszek hozzá. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Lolita Delacour - 2025. 10. 12. - 17:49:07 Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Inès de Saint-Vinant - 2025. 10. 12. - 21:52:35 Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Rokuro Ishida - 2025. 10. 12. - 23:39:57 物の哀れ (https://i.pinimg.com/736x/d3/59/3f/d3593f290f9d123d757cb7075cc260cc.jpg) Színtiszta abderizmus! Ez a véleményem a Trimágus Tusáról, mint rendezvényről és mindazokról, akik örömükben, önként és dalolva jelentkeznek erre a horribilis lóversenyre. Felvonultatni három intézmény legrátermettebbnek nevezett hímeit és nőstényeit, majd veszélyesnél veszélyesebb feladatok közepette megmérettetni őket egymással… Azt hiszem épp elég negatív jellegű hátszelet adott ennek az eseménynek, ami a legutoljára történt, Diggory és egyéb katasztrófák, de nem…a Roxfort nem látszik tanulni a történelemből, ugyanezt tudom elmondani a Beuxbatons-ról is, hiszen mindkét iskola jelen volt a legutolsó pazarul sikerült Tusánál, nem is értem miért éppen az Ilvermornyt érte a hihetetlen benedikció, miszerint itt lehetünk. Nem apprehendálok a Tusa puszta létezése miatt az egész intézményre, de nem találom bölcs döntésnek a megrendezését, ez persze az én véleményem, mert ahogy látom sokak nem félik a következményeket, többek között apám sem restellné ily módon elveszejteni egyetlen örökösét. Egyszerűbb lett volna addig vulgarizálni a mondandóját, hogy előbb csalna mosolyt a rigorózus ábrázatára a halálhírem, mint a tény, hogy örömmel vagy legalábbis türelemmel igyekszem nemzetközi kapcsolatokat kialakítani és hasznosítani azokat a továbbiakban, akár nevem és családom hasznára. Minden kanjit szinte kalamancia volt papírra vetni, de meg kellett tennem. Voltak olyan alapvetések, amikkel kapcsolatban nem állt szándékomban hazudni, holott mindig is rajongója voltam a moralitás szürke zónájának, ebben az esetben viszont arra jutottam, hogy egyszerűbb valóban bedobni a nevem és viselni a következményeket. A Serleg nem lehet oly könnyelmű, hogy valaki olyat választ, akinek szándékában sem áll részt venni ebben az indelikát olimpiában. Fekete yukatát viselek, kimért, lassú léptekkel haladok a Tűz Serlege felé, szemeim magam elé szegezve, végig önmagamba nézek. 毘 沙門 天, harcosok és az igazság istene, jól tudod, hogy én kardom adom, ha kell. 道祖神, utak istene, ha ez az én utam, vezess végig rajta! 八幡神, a nyolc zászló istene, ha háborúba kell mennem, adj erőt hozzá! 風神, a szél istene, fújd el a kétségeim! 十一面観音, kegyelem istene, ha kell, fordulj el tőlem! Látom a pergamenfecnit elégni a nevemmel, miközben befejezem az imádkozást, ebből a spirituális mélységből szakajt ki a három grácia, akik…horribilie dictu, tán fel sem képesek fogni, hogy mire is készülnek. Vianne, maga a született szőke, minő borzalom, valójában mindhárman azok! Hiába ámítja Chernov kisasszony az embereket ezzel a rémsötét hajzattal, felém mutat valamit, minden bizonnyal a saját jelentkezését erre a viadalra. Nem kell elolvassam, hogy percipáljam a problémát, de még én sem lehetek oly nérói kegyetlenséggel megverve, hogy csak így belekiáltsam a Nagyterembe az igazságot. -Ha nem tévedek, nem Viennának hívnak!-tátogom, de mindennek semmi haszna, csak gyűlnek a Serleg derengése felé, mint a viháncoló molylepkék a lámpafényhez, így nem tehetek mást, mint, hogy utánuk eredek, hátha ez a felhajtás valóban fontos az oly joviális, ám cseppet sem ovális Vianne számára. -Vianne, én a világ minden kincséért sem kívánlak megzavarni, de okvetlenül szeretném, ha tudnád, hogy rosszul…-és ebben a minutumban nem tudok mást tenni, minthogy irritáltan megdörgölöm az orrnyergem és sóhajtok egy hatalmasat– írtad a neved. Oh, te boldogságos Miroku Buddha! Csak ismételni tudom magam: színtiszta abderizmus! Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Connor O'Hara - 2025. 10. 15. - 12:43:22 A Tűz Serlege 2005. október 22. Az éj sűrű, tintás leple alatt a Roxfort alvó óriásként pihent a hegyek között. Az októberi hideg beleette magát az épület köveibe, a folyosókon huzat járt, és minden fáklya lángja reszketve járta magányos táncát, várva, hogy takarodót fújva eloltsák őket. A falakon nyugvó festmények lakói halkan szuszogtak, a toronyóra pedig csendesen, kimérten kattogott valahol a távolban, ahogy az idő lélegzetet vett a következő ütés előtt. Connor türelmesen várta az éjfélt, és csak azután merészkedett elő a pincehelyiségből. Léptei hangtalanul követték egymást a kihalt folyosón. Nem kellett volna itt lennie, de mostanában amúgy is kevés olyat tett, amit kellett volna. Egy ideje képtelen volt rendesen aludni. A vereség, a csapatával vívott feszült harc, majd az újrakezdés lehetősége minduntalan ott keringett benne, mint a vihar a tenger felett, sosem csitulva, csak újabb hullámokat szülve. Most mégis valami más űzte ide: egy különös, talán vakmerő, de nagyon is ismerős érzés. Az, ami minden meccs előtt elárasztotta a belsőjét: a kockázat íze. Ahogy közeledett a Nagyteremhez, a falakon végigfutott a kinti szél morgása. A magas ablakokon túl a hold ködbe burkolózott, mintha csak figyelné, mit művel a Mardekár kapitánya. Már nem sántított, de olykor még bele-belehasított gerincébe a fájdalom, emlékeztetve őt arra, hogy ő sem sebezhetetlen, és végképp nem legyőzhetetlen. A terem ajtaja hatalmasan és mozdulatlanul tornyosult előtte. Megállt, és egy pillanatig csak figyelte a küszöb alatt kiszökő kék fénynyalábok táncát az ősi kőpadlón. Mély levegőt vett. Ujjai ökölbe szorultak a zsebében, ahol ott lapult az a darabka pergamen. A neve. Ennyi volt rajta. Semmi hivalkodás, semmi szlogen, semmi mottó. Csak a neve: Connor O’Hara. Nem tudta pontosan, miért is jött ide. Talán bizonyítani akart valamit magának — vagy épp elfelejteni, amit a pályán nem tudott. A kviddics volt az élete, de ugyanakkor… a kviddics volt az élete. De valóban csak ennyi volna ő? Egy fürge, elmosódott folt az égen, egy újabb gól, és egy újabb vereség? Nem… Remélni szerette volna, hogy van még valami más is benne. Valami, amit eddig senki sem vett észre. A Trimágus Tusa… valami más volt. Más szabályok, más tét. Talán egy esély arra, hogy megmutassa: nem csak a repüléshez ért. Lassan benyomta a terem ajtaját. Az ezerszínű fény azonnal végigfutott a kövezeten, kék és arany villanások táncoltak a falakon, a kupákon, az asztalok sarkán. A teremben minden csöndes volt, csak a Serleg tüze ropogott és morajlott, mintha lélegezne. Kék lángjai fel-felpattantak, néha megnyúltak, mintha érzékelnék a közeledő idegent. Connor megállt előtte. Egy pillanatra elgondolkodott, milyen furcsa, hogy minden fontos döntése így kezdődött: egyedül. A csapat sosem tudta, mi zajlik benne, és valószínűleg nem is érdekelte őket igazán. Most sem akarta, hogy tudják. Ezért is érkezett az éj leple alatt, titokban. Kihúzta a zsebéből a pergament. A gyertya fénye megvillant a nevének tintáján. Nem reszketett a keze — talán megszokta már, hogy nagy pillanatokban nincs helye az ingadozásnak. De valahol belül mégis ott bujkált a kérdés: mit keresek én a Tűz Serlege előtt? Nem volt kiváló tanuló, és nem volt párbajhős sem. A legtöbb óra alatt csak a következő edzés taktikáját firkálta a pergamenre, a bájitalfőzésben viszont elég jól teljesített, és a Sötét Varázslatok Kivédése sem okozott neki gondot. De ez a Tusa… ez nem pusztán a varázstudásról szólt. Valami mélyebbet vizsgált. És valamiért Connor azt remélte, hogy ott, a mélyben, van benne valami, ami elég lehet. Szerette volna hinni, hogy a makacsságán, a zárkózottságán és a tüskés természetén túl számít valamit a vakmerősége, a rendíthetetlensége és az ereje. Egy halk szusszanással átlépte a korhatár vonalat. A Serleg lángjai mintha megérezték volna a döntést — kicsit magasabbra csaptak, kékből fehérbe váltva, mint egy éppen megfeszülő izom. Connor a lángnyelvek fölé tartotta a pergament. Egy másodpercre még megingott, mintha várná, hogy valaki megállítsa. De senki nem volt ott. Csak ő és a Serleg. Elengedte a pergamendarabot. A lángok mohón felfalták, majd elnyelték a cetlijét, rajta a nevével, és a tűz olyan hamar emésztette fel, mintha soha nem is létezett volna. A kék fény fellobbant, megvilágította Connor arcát — a hideg, fémes színekben egy pillanatra gyerekes vágy és felnőtt félelem keveredett. Aztán a Serleg visszatért szokásos, mély, lüktető fényéhez. Connor egy darabig még állt ott, hallgatva a tűz halk sercegését, és csak akkor jött rá, hogy a szíve mennyire hevesen ver, mikor a lángok nesze is egyre csendesebbé vált. Mire kilépett a Nagyteremből, a kastély már teljesen sötét volt. A folyosók üresen nyúltak el előtte, csak a hold vetett ezüst sávokat a kőre. A levegő hideg volt, de valahogy mégis könnyebbnek érezte a mellkasát. Ahogy elhaladt a házak címerét ábrázoló zászlók alatt, a Mardekár kígyója sötéten, de büszkén tekergőzött a huzatban. Connor megállt egy pillanatra, végigsimított a szöveten, aztán továbbindult a pincék felé. Nem tudta, mit hoz majd a Serleg döntése. Talán semmit. Talán mindent. De a gondolat, hogy a neve most már ott lüktet valahol a lángok mélyén, szinte melegséggel töltötte el. Először hosszú hónapok óta nem a vereségre gondolt, hanem a lehetőségre. És ez a gondolat — ez a parányi, törékeny remény — most fontosabb volt számára, mint bármelyik megnyert meccs. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Vale Bate - 2025. 10. 16. - 11:28:02 Bought new boots and I bet the rest -Igaz, soha életemben nem fogják bizonyítani, hogy nem vagyok halhatatlan- vigyorgok vissza Vi-re, mint aki nincs tisztában az állítás túloldalával: a bizonyítást csak mindenki más fogja tudni. Illetve, majd észreveszem amikor megyek tovább a következő helyre. Inkább csak vigyorgok egy kört kifelé is, a nézelődő jelenlévőknek. Mint mindenki, aki adott pillanatban a nevét dobja be, most épp mi vagyunk a műsor, akkor már csak viselkedjünk ahhoz méltóan. -A pár csizma az a minimum, a többit szerintem eljátszanám. Egy Vegas-túra, csajok?- Úgyis kell valamit kezdeni magunkkal az év után, és az nehogy már valami felelős legyen. Ahhoz túl fiatalok és bohémek vagyunk. Egy bűvölt szuperautóra se mondanék nemet, bár az lehet már nem jönne ki ennyiből. Bár tény, még nem számoltam át a galleont dragotra se dollárra, nem hiszem, hogy olyan gyökeresen különböznének. A csizmából pedig biztos van ilyen tökéletes szabású, a lábadra bűvölt, old money minőség, ami lehet kerül egy-két ezerbe de az unokáidra hagyhatod, és még mindig jobb állapotú lesz, mint a legtöbb akkor bolti új darab. Csak fel ne tegyem azt is, amikor zsetonból kifogyok. Avagy hogy végezte Vale Bate Vegas közepén egy szál csizmában. Én nem vagyok olyan teátrális, mint Vi, én egyszerű Kansas cowgirl csak hagyományos csókdobással kacsintok végig a közönségen. Ha mind megvagyunk a nép olvasztásán, körbesomolygok a másik két vrácián, és együtt beszámolunk a névbedobáshoz. -Várj,..- Na mindegy... Egy pillanatra mintha elkaptam volna valamit nem stimmelni Vi cetlijén, de lehet csak a sok csillámtól meg rúzsnyomtól tűnt úgy..? Amúgyis, ez egy effektíve inteligens varázskupa, ami mágikusan kötő kontraktokat tud megkötni egy egész éves eseményre és így kötelezni a résztvételt, mitöbb ehhez személyiséget és képességet is mérlegel ha jól értem. Biztos érti, hogy a saját neved volt a cél. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Sienna Scrimgeour - 2025. 10. 17. - 04:14:58 A Tűz Serlege (https://i.pinimg.com/1200x/3b/6c/0f/3b6c0f80ab86ae1a5d405fd558033ff6.jpg) Amy&Revan Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Varvara Chernov - 2025. 10. 17. - 16:45:49 (https://i.pinimg.com/736x/77/94/48/779448ade1dffd8bb573346456d97d81.jpg) ✦ Do not set yourself on fire ✦ TW: Basic káromkodás Ezzel a Tusa dologgal úgy állok, mint az ablakfa, se kinn, se benn. Nem tudom mi legyen, mi a ménköves francért rendezünk olyan versenyt, amibe már valaki jól belehalt? Mármint jó, részletkérdés, hogy nem annyira a versenybe halt bele, mint egy ilyen oldalvágányos hatalmi kisodródásba, de azért azt hinné a’ ember, hogy ez itt a lófasz legvége. Amikor belépek a Nagyterembe a jányokkal elkezdek csuklani, amiről így annyira nem is feterájoskodom, hát csuklok, most mit tudjak csinálni? Mondjuk inni azt éppen lehetne, de épp olyanná kezd lenni a beszélgetés, mint, ami mellett nemigen lehet normálisan nyeldekelni. -Mi lenne, ha inkább egyikőtök se..hukk…venné fel a néhai nevet-javaslom, mert annyira nem vagyok oda a gondolattól – így is olyan néha ebben a közös Albionban, mintha az agyamat gerebléznék, kíméljetek meg az elvesztésetektől! Közös? Ködöset akartam mondani, biztos ez a rühes csuklás, pedig én bizonyisten próbálom olyan egyenletesen venni a levegőt, mint még soha életemben semmit. Jó, hát akkor ez most közös lett, mint a túrós lóhát, úgyis értik mit próbáltam kinyökögni. Nyüzsgetegen fogdosom a kis papírlapot,amire a nevemet írtam, végül is megdumáltuk, hogy együtt dobjuk be és már a pénzről is szó van. Azt hiszem engem igazából ez izgat. A pénz. Rendbe bírna jönni minden ennyi pénzből, ugye? Elköltözhetnénk Harpers Ferryből, anyámat befizetném ilyen önkéntelen elvonóra, ahol aztán addig vonatnám, míg eszébe se jut piálni többet, Grishának megvenném az égről a csillagot, azt is, amit mindig néz, mikor éccaka nem tud aludni. Akkora házat vennék, de akkorát…mint ez az egész lóbaszó kastély, csak nem lenne ilyen kőfalas meg kies talán. -Jó, akkor én szemöldök piercinget kérek -vigyorgok Vianne-ra- amúgy meg hogyne, vegyél a mimicnek zongorát is, hátha muzikális a kis lelke nekije. Hmm…Vegas? Na abba is benne lennék! Vale ötlete is jóféle és közben eszembe jön az is, hogy mind valami extra dolgot vennének, meg szórakoznának a pénzből, de nekem nem szabadna így gondolkodni, ha ekkora összegre tehetném rá a mocskos kis kezem. -Én vennék egy…hukk egetverő nagy házat medencével-álmodik nekik a nyomorom hangosan- és jöhetnétek bármikor bulikázni. És még vennék epret…hukk bokrával. Fuzsitos leszek a csuklástól! Irtó drága az a kurva eper, ezért veszünk nagyjából évente egyszer. Lehet akkor már több értelme volna termeszteni, de hiába van kertünk, az ottani földben nem sok minden terem meg. Minél közelebb vagy az erdőhöz, annál gyatrább a főd. A körbe érve látom, hogy Ishida tátikázik, én mindig gondoltam, hogy egyszer még komoly gondok lesznek nála az emeleten, de nem hittem vón, hogy manapság! Nem kell minden bolonddal foglalatoskodni, mondta nagyanyám és otthagyta nagyapámat a kocsmában, mi is inkább azzal törődünk, amivel kell és már tartom a kezem a Serleg felé… -Én asszem ezt a bulit inkább kihagyom, addig szopatnak a megérzéseim, hogy megint elered…hukk…-és akkor Ishida rákezd a majréjára, hogy Vi meg a neve, milyen látása lehet ennek! Olyat csuklom, hogy kishíján magam verem hátba kínomban. A papír kiesik a kezemből, gondolom valahol a földön lehet, én má’ meg nem keresem, még csak nem is látom. Csak számolok a ganggel és elégedetten mosolygok rájuk. A csuklásom? Azt mintha elvágták volna. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Orin Morgenstern - 2025. 10. 20. - 17:16:50 A N T I Ω F R A G I L E (https://64.media.tumblr.com/b10cf688bc6908d78a2592d41455fec7/f12bdc58094d6a67-a1/s640x960/1871590a36c2508ed9d590bc0e5b7d9cf45246fc.jpg) (https://64.media.tumblr.com/cbab805a7f648f6c95cd67b3ff6bb9da/644fdfb4130e493e-b3/s250x400/76b4fde196366b7aa9ff560ae6063a47d439c315.pnj) (https://64.media.tumblr.com/05783e8ea2769468c4c98e73cac0f5f4/f12bdc58094d6a67-14/s500x750/3b1f90cdd9ead5094402264b77eb42b63861e753.jpg) (https://64.media.tumblr.com/e662031d64cb68953cfa05a2beeced0f/779aa251fd339498-96/s2048x3072/37aacaa9369ddc7a3f5205efdda68142bfb4c1a0.pnj) "i can fix her" her: +18! szégyenítés, politikai kritika, valós történelmi traumák, feltételezés, filozófia. Ishida sensei egyik első kimondatlan tanítása volt, hogy akinek van miből, annak kötelessége áldozni szellemének és lelkének bőségéből. Ennek ő legélőbb példái közé tartozik. Próbálok erre és csak erre gondolni, miközben Longbottom professzor egyik kényes növényét próbálom kiszedni a hajamból - meg arra, hogy a kamik látják lelkem, Longbottom professzor talán megtalálta a legalkalmasabb diákot a szeretett kényes növényeinek átköltöztetésére, de talán azt is megtalálta, aki a következő alkalommal úgy fogja kezelni őket, mint a Nagy Hullám Kanagavánál. Ezt a szóviccet senki nem hallotta a korai időpontra tekintettel, még mindenki énidőre hivatkozva próbál úgy tenni, mintha a szombat reggel öt óra elfogadható kifogás volna bármire is. Annyi elégtételt érzek, hogy Longbottom professzor is kénytelen volt elismerni, hogy ki korán kel, tiszta elmével és elhivatottságal végezheti extra feladatait - még ha ezek az extra feladatok az ő esetében azt is jelentették, hogy egy borzalmas nevű és elfogadhatatlanul édes illatú bögre kávéval instruálja, épp milyen magas legyek és hogyan nyúljak a kényes növényeihez. Magam vagyok a Nagyteremben, ez épp megfelelő: a nagy pillanatok ismérve hogy magányosak is. Meghozni ezt a döntést könnyű volt, mégis vonakodom bedobni a nevem - még a naginatám is nehéznek tűnik, ahogy teszek néhány határozott lépést a tűzkör felé. Természetesen nem fogok visszalépni a kihívástól, vagy akár attól, hogy megmentsem ezt az iskolát a teljes társadalmi megszégyenülés árnyékától, holott az elkerülhetetlennek tűnik. Napok óta hallom akaratom ellenére az esélylatolgatást - a népszerű jelöltek nevei elhalványítják a realitást. Senki sem képes arra, amire én. Nincs nálam alkalmasabb jelölt - megszorítom a pergament. Az összes általam beszélt nyelven felírtam a nevem, a japán, a német, az angol, a latin mellett nincs hely kétségek számára. A félelem a barátom, a mesterem, a természetem: csak hagyom, hogy átcsapjon felettem, eggyé váljon velem. Félelem a kudarctól, félelem a törékenységtől - félelem a félelemtől. Egymagas vagyok az alkotmánnyal, lángjai akkor sem égetnének, ha a roxforti kezek hanyagsága erre is kiterjedne - és mégis tétovázom az utolsó mozdulat előtt. Megérintem a naginatát, nem tűnik valószerűnek: igazat adtam Traversenek, nincs nálam jobb jelölt, nem lehetséges. Lehetetlen: ha lehetséges, akkor nem a legjobbat keresik. Tiszta és világos, szabályszerű és rideg. Ideális. Mint én. Mégis elöntenek a hitvány emberi érzések, mint kegare az épet: szégyent érzek először a pillanatnyi gyengeségért, kétséget azért, mert ha valóban én vagyok a legjobb, Benzaiten megígért ajándéka - akkor miért remeg meg épp most a kezem? Ez csak egy ostoba serleg, az angolok ostoba versenyén.. én vagyok a legjobb. Ha nem én vagyok a legjobb - a legjobb fogalma egészen más és - És ha a tökéletes szubjektív, sosem leszek elég jó hozzá. Nem lehetséges - nem létezik. Ostobaság - mint minden, ami efelé vagy el tőle vezet. De ez csak az emberi létezés sötét órája: ebben osztozom velük, a még épp alvókkal, azokkal, akiket megvetek és akiktől nem szabadulhatok. Akiknek létét szolgálja az enyém - amelynek alárendelődik a kiválóság, mert a kiválóság nem felette áll az anyagnak. A kiválóság tartja.. az anyagot. Meggyűröm a pergament, mielőtt a lángok közé vetném egy határozott mozdulattal. Hirtelen értem már, mire gondolt Ishida sensei: logikus, tiszta. Természetes. Én nem egyszerűen a legjobb bajnok vagyok. Én a Nagy Hullám vagyok Kanagavánál - nem feladatom a legtökéletesebb emberré lenni a tökéletlenségben. Én az anyag vagyok, amelyből a világot teremtettük: akkor is, ha félek közben. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Siddhartha Suduri - 2025. 10. 21. - 02:03:52 Another one bites (https://youtu.be/kwwaWVP2PGE?si=s-PeaizF0lFnGbg5) the dust (https://pbs.twimg.com/profile_images/776498045575917568/E2bzNke1_400x400.jpg) (https://i.pinimg.com/736x/52/9a/90/529a907a36167ef68da7727737843e45.jpg) (https://media.tenor.com/Ol4SBFCQnNQAAAAe/mulan-all-of-china-knows.png) Nagyterem - where young dreams die TW: enyhe szexuális utalások Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Élodie Roethlisberger - 2025. 10. 22. - 23:34:27 (https://i.imgur.com/0tdXIfP.jpeg) Only fools rush in (https://i.imgur.com/38pDw8g.png) Nagyon szívesen kelek kora hajnalban bármelyik perzselő augusztuson, ha ez az ára annak, hogy ne tikkadjanak el a napközbeni hőségben. Na de a Tusa miatt? Ilyen korán? Reggel? - Egyáltalán hány óra van? – dörzsölöm a szemem, bizonytalanul követve barátnőmet az általa kijelölt úton. Pedig az egész ráért volna emberhez méltóbb időpontban is. -Még a Nap is csak ásítozik, Daphné. – szenvedek ezen a kora hajnali kínzáson. Az egyik nap véletlen nem tudtam aludni, és láttam pár diákot, akik a birtokon futnak, futni pedig legalább annyira szeretek, mint korán kelni. Úgyhogy végülis lehetne rosszabb is. De akkor is, marad a kérdésem. Miért? Egyébként háromszor kell visszafordulnunk a fogatokhoz. Először azért, mert nem vettem fel a karkötőt, amit még apától kaptam, mikor még velünk volt, én viszont megfogadtam, hogy rajtam lesz majd akkor, amikor bedobom a nevem a serlegbe. Másodjára azért, mert a cetli is ott maradt, amire ráírtam a nevem indulás előtt, még szinte csukott szemmel. Harmadjára már szó szerint a Nagyterem ajtajában voltunk, amikor eszembe jutott, hogy hát a fényképezőgép! Mert olyan nem lehet, hogy nem készül fénykép a nagy pillanatról. Megígértem anyának és Lucnak is, hogy mindent dokumentálok, és mindenről is beszámolok nekik. De még az otthon maradt növénykéimnek is írtam pár levelet, hogy tudják, mi van velem. Vajon ők jobban izgulnak a Tusa miatt, mint én? Biztos vagyok benne, hogy nekik bezzeg nem kell ilyen kora hajnalban felkelniük. Viszonylag kevesen vannak a teremben, amikor érkezünk. Jó, mondjuk tényleg nem rossz dolog az, hogy nem kell a tömegben toporognunk meg sorban állnunk azért, hogy bedobjuk a nevünket, ettől függetlenül nehezen tudok kellemesebb dologra gondolni, mint az oly távoli, mégis hívogató ágyamra. A legrosszabb, hogy most már ha akarnék, se tudnék visszaaludni ezek után. - Na jó, olyan nincs, hogy nem csinálunk a szüleidnek is képet. – beállítom a fényképezőgépet, hogy az megfelelő legyen a terem fényeihez. Nagyon könnyű itt fotózni, ha nincs épp éjszaka, mivel az elvarázsolt égbolt miatt a fények természetesek. Igazán pazar! Vajon a növények is fotoszintetizálnak alatta? - És most közösen is… hoppá. – ahogy beállok Daphné mellé egy fényképre, mellettünk a Serleggel, sikerül leejtenem a gépemet. Véletlenül épp megnyomom a fényképkészítés gombját, úgyhogy az elkészült képen láthatom majd magunkat, ahogyan riadtan próbálunk a masina után kapni. Koppan a kövön rendesen, és a szemem előtt reped ketté, mert szerencsétlenül valamelyik élére esett. Semmi olyasmi, amit egy reparo nem tud megjavítani, de azért rossz látni ezt. Na ennyit a fényképről. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Malachi Maddock - 2025. 10. 25. - 20:42:37 D E A R D E A T H walk of grief ☙──────✽──────❧ Nem láthatják, hogy félsz. Csupán egy pillanatra állok meg a robosztus ajtó rejteke alatt, tekintetem beleveszik a kék lángokba és ilyen távolságból is érzem, ahogy elevenen felperzselnek. Gondolataimban néma sikoly visszhangzik, ujjaim között megrezzen a papírdarab, amire a nevemet írtam. Megszámlálni sem tudom, hogy hányszor vetettem már papírra a nevet, amivel illettek, ami önmagában viseli a jövő minden elrendelt pillanatát és nehézségét és hiába fekete a tinta, minden alkalommal aranyat vérzik. Most mégis többedik alkalomra sikerült csak bizonytalan vonalvezetés nélkül leírni, hogy a halálomra jegyeztem elő. Sosem féltem igazán a halált, néha meleg-puha takaróként lebeg a gondolatok határán, néha távoli ígéretként, de most, hogy konkrétan a szemébe nézek és látom, hogy visszakacsint, mégis megrémiszt. Mintha életemben először dobbanna a szívem magától. Sullivan keze csattan a vállamon, ami véget vet az utolsó utáni pillanatnak és kihúzva magam indulok meg a serleg felé, másodmagammal. A délután merőben kevesebb diákot csődített össze, mint az ebédidő, de még így is sokkal többen vannak, mint azt megfelelőnek érezném. Tekintetem a serlegre szegezem, lépteim visszhangot vernek és csak remélni merem, hogy egyedül én hallom őket. A szívem a torkomban dobog, mégis nyugalmat erőltetek magamra, mert nem mutathatok gyengeséget. Az út sokkal hosszabbnak tűnik, mint bármikor máskor, minden újabb lépés kínba csap át. Nem akarom ezt. Nem akarok esélyt adni magamnak, hogy kiválasszanak, nem akarok újra csalódást okozni, mert bizonyos vagyok abban, hogy ha nem a Tusa okozza a halálom, akkor Thaddeus rám szegeződő pálcája, amiért szégyent hoztam a nevére. Innen már nincs jó megoldás, mert ha a serleg meg is hallgatja a néma fohászom, a Maddock ház feje személyes támadásként és tőlem fakadó árulásként fogja kezelni. Nincs jó megoldás, nincs visszaút, egyetlen egy dolgot tehetek; egyenes háttal, magabiztosságot mutatva teszem meg a mérföldeknek tűnő métereket. - Csak utánad, Maddock! - Sullivan széles vigyora fogad, ahogy rápillantok és én féloldalas mosolyra húzom ajkaim, ahogy visszavezetem a tekintetem a kék lángokra és némán fohászkodom, hogy nyeljenek el most rögtön, megkímélve mindenkit az elkövetkezőltől. De a lángok nem csapnak felém, nem nyílik meg alattam a föld se, sziklaszilárdan állok, megingathatatlanul és célomat bevégezvén, kívülről tekintek magamra, ahogy a cetlit a nevemmel elnyelik a lángok. Hát itt a vége. Rögtön az enyém után Sullivan nevétől is magasba kap a kék tűz. Vigyorogva pacsizok le vele, de míg az ő tenyere az izgalomtól és a dicsőségtől ver visszhangot, az enyém a gyász harangját kongatja meg. Mielőtt elfordulnék, egy név szúr szemet a szponzorok tekergő listájában; Thaddeus Maddock. Arcomról egy szívdobbanásnyi ideig leolvad a mosoly, retinámba beleégnek a betűk és a koponyám hátulját földöntúli kacaj rágja. Halott ember vagy öcskös! Mosolygok, hisz siratni már igazán kár a holtat. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Miguel Fuentes - 2025. 10. 28. - 10:35:43 El cáliz de fuego Figyelmeztetés: basic Fuentes bullshit Soha egy percig nem vacilláltam azon, hogy bedobjam-e a nevem a serlegbe. Estaba seguro de que este era el camino correcto: talán ha kiválaszt a Tűz Serlege, fogok tudni bizonyítani... ni siquiera sé... algo. Hogy érek valamit, hogy számítok valamit és nem csak a családom rosszhírérének hordozója, a bűneiknek a továbbvivője lennék, hanem talán... de csak erősen talán ki tudnék törni börtönömből és el tudnám kezdeni a saját elcseszett életemet. De ott legalább én basznám el a döntéseimet. ¡Qué libertad...! Közben azért sajnos tudom, hogy itt van Barbon... Tekintve, hogy a legerősebb Ilveres hímegyedek egyikének becsülete sem makulátlan, így kénytelen vagyok belátni, hogy talán az a creep a legesélyesebb arra, hogy kiválassza a serleg. Mégis, ahogyan egyre tovább bámulom a cetlire felfirkantott nevem, egyre kevésbé bánom, ha nem találtatok méltónak a bajnoki szerepre. Hiszen akkor... jóval kevesebb időm jutna a drága Hermanita-mra, akit annyi éve nem láttam. Ki tudja, meddig lehet kiélveznünk a boldog viszontlátás törékeny pillanatait. Mindketten megváltoztunk, sosem lehetünk már ugyanaz a Mikaela és Miguel, akik akkor voltunk. Los que eran inseparables. Most már a vezetéknevünk sem egyezik, Mikaela teljesen új személyazonosságot vett fel. Be kell vallanom, elképesztő fájdalmat és ürességet érzek magamban emiatt. Persze, továbbra is a testvérem, továbbra is mi querida Hermanita, de... már jobban jár nélkülem. Az elmúlás és a magány gyászt hirdető fekete zászlóként lobog a fejem felett. Csak idő kérdése, mikor veszítek el mindent és mindenkit. Talán a cetlire felírt név annak a bizonyítéka, hogy foggal-körömmel ragaszkodom az utolsó reménysugárhoz, bár talán magam sem tudom, mit várok el a fénytől. Hisz a sötétség soha nem múlhat el... felborulna a világ egyensúlya. Én pedig pont egy olyan ember vagyok, aki a fényt nem érdemli, nem érheti. Quizás sea genética, quizás otra cosa. Quizás soy simplemente yo. Hiszen én üldöztem el Mikaela-t is... Kétségeim ellenére kihúzott háttal, felszegett állal szelem át a nagytermet. A gyönyörű európai és amerikai hölgyeknek is küldök egy-egy kacsintást, vagy éppen sármos félmosolyt. Tekintetembe egyből gyengédség költözik, ahogy találkozik a tekintetem kedvenc mindreader Barbie-m kékjeivel, és tudatosan űzöm el elmémből a sötét gondolatokat. No quiero que se preocupe por mí. Siempre se está preocupando. Megérdemli, hogy ezt az utolsó évet napsütéses meleg vidámságban töltse el ebben az új és izgalmas közegben, mielőtt besoroznák a MACUSA-hoz. Egy határozott lépéssel átszelem a korhatár vonalat. Még egyszer, utoljára lepillantok a kezemben lévő cetlire. Miguel Fuentes A név ismerősen, de mégis üresen cseng. Vajon mikor lettem egy sétáló kagylóhéj? Mikor veszett el belőlem a tartalom? Mikor váltam egy egyszerű bábbá, ami számára a szabad akarta csak egy ködös ábránd? Legszívesebben összegyűrném a lapot, de helyette csak egy határozott mozdulattal félbe hajtom. Nem akarom látni a nevem, nem akarok tudomást venni a szánalmas sorsomról sem. Most csak az a fontos, ahogy az ígéret papírfecnije a lángok martalékává lesz. ¡Que pase lo que tenga que pasar, me importa una mierda todo! Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Elizabeth Rappaport - 2025. 10. 28. - 14:57:54 To Anacreon in Heaven?
Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Holden Echohawk - 2025. 10. 30. - 00:36:13 I'll be alright, I'll be alright I take the long way home (https://i.pinimg.com/1200x/2d/6c/fd/2d6cfd2faa514c7b803bff64adf75275.jpg) Készakarva húztam-halasztottam a jelentkezést, holott már az első másodperctől tudtam, hogy be kell dobnom a nevem. A családomért, a népemért, apámért. Minden, amit kívánok, hogy bárcsak megérhette volna, az sem számítana, ha a Serleg számításba se venne, csupán a tudat, hogy megtenném, hogy képes akarok lenni rá. De hogy miért épp most? Látni szerettem volna a jelentkezőket, a vetélytársakat épp úgy, mint a lehetséges ellenfeleket. Szeretem tudni, hogy mivel állok szemben, hiszen nyilvánvalóan vannak olyanok, akikkel nem kifejezetten szeretnék megméretni, bár úgy gondolom, hogy van rá lehetőség. Ezen a ponton mindenre van, holott nagyapám álmot látott, hogy nem én leszek, mitöbb én arról láttam álmot, hogy Ophelia lesz, akit hosszasan győzködtem, hogy ne is jelentkezzen. Ezután annyira nem szavazok sok bizalmat a mindenféle álmoknak és erősen tudatmódosított nagyapámnak. Már ebben a helyzetben, egyébként nyilvánvalóan bármilyen ostobaságot elhiszek neki puszta szeretetből, azt is, hogyha lovat kellene szőrén megülni, biztosan magasan verném a mezőnyt. Megérkezvén néhány másodpercig még kissé idegesen szorongatom Oph kezét, aztán igyekszem egy megnyugtató mosolyt villantani rá és homlokon csókolom. Később biztosan átbeszéljük majd, hogy pontosan mi az, amit nem talál etikusnak a szponzorokkal kapcsolatban, de ezekben a percek ennek nem igazán jut hely a fejemben. Kétszer megnézem, hogy sikerült-e leírnom a nevem, hiszen egyszer angolul és cherokee nyelven is szerepel azon a kis fecnin. Visszanézek Opheliára, a barátomra, a mindenkori támogatómra, a szívem tulajdonosára, majd lehajtom a fejem a Serleg előtt és halkan énekelni kezdem a dalt (https://www.youtube.com/watch?v=ZNuNsKwG1RI), amit még a dédapám tanított a nagyapámnak. Olyan dal ez, amit számomra felfoghatatlan régről hozunk és csak bennünk zeng. Ott van minden szavamban, a rezes bőröm alatt fut az ereimben és most megosztom Ophéliával is ezt a pillanatot. Nem szerettem volna, hogy a háztársaim, évfolyamtársaim vagy idegenek is jelen legyenek, vagy azt gondolják, hogy kész indián klisé vagyok, éppen ezért kellett hajnalok hajnalán idejönnie velem. Erre szükségem van, ahogyan a jelentkezésre is, mégha nem is tudtam elmondani Ophéliának soha, hogy miért ilyen fontos valójában. Bedobom a papírfecnit és miközben nézem, hogy ég, arra gondolok, hogy már nem akarom olyan kétségbeesetten, hogy ez oldjon meg mindent, mint ahogy egy hónapja hittem. A dolgaimat nem valami rajtam kívüálló eseménynek vagy hatalomnak kell igazgatnia,hanem nekem. Erre is ugyanúgy képesnek kell lennem, mint a Tusán való részvételre. -Ne nézz már így -mosolyodom el, mikor visszalépek mellé és felé nyújtom a kezem- nagyapa szerint nem én leszek. Fura lenne, ha egy cherokee reprezentálná a briteket, nem? Vagy ez is csak része a sztereotípiának? Nem tudom, talán senki sincs ellene, hogy a Roxfortot ne egy fehér képviselje, talán vannak, akiket zavarna. Egy azonban biztos, én megtettem az ügy érdekében mindent, amit megtudtam. Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Gemma Jenkins - 2025. 10. 31. - 01:04:37 Annyi terv és cél. Annyi arc, annyi szem, mely mást-mást mutat: elhivatottságot, tettvágyat, félelmet, unalmat, ígéreteket... Ehhez képest itt vagyunk mi Annieval, mint két idióta. Jó sokáig húzta a csajos, hogy akkor most bedobja-e a nevét vagy sem, de örülök, hogy nem egyedül kell szenvednem most. Mondjuk, elég minimálba tolom a dolgot, egy letépett pergamen darabkára firkantottam fel a nevemet. Tudom, hogy nem engem fog választani a Serleg, mert akkor szörnyű helyzetben lenne a suli, ennél azért jóval jobb jelöltek is vannak, valljuk be. De nagyon vicces és mókás ez az egész, szóval már csak azért is bedobom a nevem.
Egy kedves délutánon (utolsó napok egyikén) órák után csevegeve megyünk le a Nagyterembe, hogy bevágjuk a nevünket. Egészen sokan vannak most, de ez engem nem zavar. Én vállalom a döntésem, nem félek és nem is társul semmilyen kifejezetten magasztos gondolat a jelentkezésemhez. Ahogy haladunk a Serleg felé, egyre jobban tudatosul valami: az oké, hogy maga a Serleg nem egy hatalmas tárgy, de hogy ki a franc rakta ilyen magasra, azt nem tudom, more... Ahogy ott állok előtte, realizálom, hogy meglehetősen nehézkesen sikerülne csak belehajítani azt a papírt. De kínos, Merlinre... Segélykérően Anniera nézek. Gondoltam, majd beledobja helyettem, ehhez képest meglep és felkap, hogy én dobjam be. Nevetve kiáltok fel, de némi szerencsétlenkedés után abszolváljuk ezt a feladatot. Azt hiszem, ez a kis jelenet a tanúja annak, hogy mi történne, ha bármelyikünket is kiválasztaná a Serleg... Cím: Re: A Tűz Serlege Írta: Minerva McGalagony - 2025. 10. 31. - 19:34:49 A Tűz Serlege – Sorsolás A Roxfort nagyterme ma különösen ünnepélyes fényben tündökölt. A töklámpások lágy, narancsos ragyogása csendesen lebegett a levegőben, mint apró emlékek, amelyek nem akarnak kihunyni. A mennyezet, az ég maga, tisztán és hűvösen ragyogott. A csillagok türelmesen figyelték a diákok arcát. A padoknál halk zsongás uralkodott; az izgalom, a várakozás és az ismeretlenbe vetett remény keveredett a levegőben. Két hónap telt el azóta, hogy a Beauxbatons és az Ilvermorny küldöttsége megérkezett az iskolánkba, és a kezdeti izgalmak már szelíd ismerkedéssé simultak. A Roxfort folyosóin idegen akcentusok és újfajta nevetések visszhangoztak, s én minden nap hálát adtam a sorsnak, hogy az együttélés ilyen békésen alakult. Olympe, régi barátom, nyugalmat és tekintélyt hozott magával, ahogy mindig is tette. Adrian Madrigal, az Ilvermorny igazgatója pedig meglepő frissességet: emlékeztetett engem valakire, akit ifjú korában Albusnak hívtak. Ugyanaz a fény égett benne – az a hit, hogy a jövő még alakítható, és hogy a varázslat nem csak hatalom, hanem felelősség is. Amikor felálltam, a terem lassan elcsendesedett. A diákok tekintete rám szegeződött, s én egy pillanatra éreztem a súlyát annak, hogy immár másodszor élem át a Trimágus Tusa sorsolását. A múlt visszhangja ott bujkált minden mozdulatban, de most nem volt helye a nosztalgiának. A jövőt kellett megszólítanom. – Figyelmet kérnék, – kezdtem és a hangom, mint mindig, most is megtalálta az utat a legutolsó padig. – Így, a lakoma végén, remélem maradt még hely a desszert után egy kis izgalomna... A Tűz Serlege készen áll, hogy meghozza döntését. - elnémult a terem - Akinek a neve elhangzik, kérem, fáradjon a tanári asztal mögötti ajtóhoz, a Trófeaterembe. Ott várjuk majd a szervezőkkel és az igazgatókkal együtt. Egyetlen intés, és a töklámpások fénye elhalványult. A fáklyák kihunytak, s a Serleg lángja maradt az egyetlen fényforrás. A kék tűz halk morajjal égett, mintha lélegzett volna. A diákok visszafojtott lélegzettel figyeltek. És elkezdődött. A láng rózsaszínbe fordult, a levegő halkan megreszketett, és az első pergamen kilibbent. – Solace Barbon – olvastam fel tisztán. Az Ilvermorny diákja, sápadt, komoly fiú, olyan tekintettel, amelyben több volt az elmélkedés, mint a diákos bátorság. A taps késlekedett, de végül felzúgott. Nem sokkal utána a Serleg újra fellobbant. – Vale Bate – mondtam, s a név máris visszhangot vert. Magabiztos, szőke lány; látszott rajta, hogy nem idegen számára a figyelem. A fény körülötte mégis szelídebb lett, mintha a Serleg maga is jóindulattal tekintett volna rá. A harmadik pergamen szinte megpörkölődve hullott a tenyerembe. – Seb...— az teljes nevet már nem volt időm kiolvasni. A papír hirtelen hamuvá porladt, s a Serleg lángja sötétebb árnyalatot vett. Olympe-ra és Adrianra pillantottam; egyetlen pillantás elég volt. Mindketten tudták, mit jelent ez. A Serleg néha elutasít, ha úgy véli, a veszély nagyobb, mint a dicsőség. Egy lélegzetvételnyi csend után újabb név repült elő. – Lolita Delacour – olvastam. Halk mormogás futott végig a termen. A név ismerősen csengett – nocsak, ismét egy Delacour a bajnokok között. Olympe ajkán halvány mosoly suhant át, és a láng újra táncolni kezdett. Újabb pergamen siklott elő. – Inès de Saint-Vinant – mondtam, s a név íze ismerős volt, mint egy régi boré. Aranyvérű francia család sarja. Két leány a Beauxbatonsból – különös, de nem példa nélküli. A Serleg útjai kiismerhetetlenek. A fény ezután röviden visszaváltott kékre, majd újra rózsaszínbe. A Roxfort ideje jött el. – Connor O’Hara – A Mardekár asztalánál zavarodott taps tört ki. Hét éve tanítom. Egykor a dicsőség vezette, most inkább a csend és komorság. Talán a Serleg jobban látta, mint mi, hogy a megkopott ragyogás mögött újra tűz izzik. És végül, az utolsó pergamen puhán, megfontoltan érkezett. – Sienna Scrimgeour – A Griffendél asztalánál egyszerre pattantak fel a diákok. Rufus Scrimgeour lánya. Tartás, fegyelem, eltökéltség. Az alma nem esett messze a fájától. A Serleg lángja lassan ismét kékké vált, s én egy pillanatra lehunytam a szemem. Másodszor is végignéztem ezt az estét – és ismét meglepetést hozott. – Köszönöm – szólaltam meg végül. – Tudom, mennyi érzés kavarog most: öröm, izgalom, csalódás, féltés. Mind természetes. De ma este egy dolgot kérek tőletek: álljatok a bajnokaitok mellé. Mert bár a név a Serlegből jött, a bátorság, ami mögötte áll, mindannyiunkból táplálkozik. A Trimágus Tusa nem játék, hanem próba – és a próbatételben mindig ott rejlik a dicsőség és a veszteség lehetősége is. A házvezetőknek intettem. – Kísérjék a diákokat a klubhelyiségekbe, a vendégiskolások pedig térjenek a szállásaikra. Ünnepeljenek, de méltósággal. Ahogy a tömeg lassan elindult, a töklámpások újra fényt gyújtottak a terem fölött. A Serleg csendben parázslott, kék lángjában már megpattantak az aranyszikrák. Nincsen sok időnk. Olympe és Adrian mellé léptem, és együtt indultunk a Trófeaterem felé.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |