Oldal nyomtatása - Orville Austin Morris

(https://i.imgur.com/BHWYspJ.png)

Alapok

jelszó ☆ a macska, az egyszarvú és a furkász
nem ☆ férf
születési hely, idő ☆Morris Ranch, Nyugat-Texas, Amerikai Egyesült Államok, 1988. június 20.
kor ☆ 17 éves
vér ☆ aranyvér, a legtisztább fajta
iskola ☆ Ilvermony Boszorkány- és Varázslóképző Akadémia
évfolyam ☆ VII.

A múlt

TW: +16, rasszimus, szexizmus, nyelvezet, bántalmazás

Pastores sumus

Tudod pajti, az emberek nem születnek egyenlőnek.

Mindenkinek meg van a maga szerepe a világban, ami a saját képességeihez mérve adódik valahol a származás, tehetség és neveltetés metszéspontján. Hogyha ezt az emberfia képes elfogadni, sokkal egyszerűbben boldogul az életben. Nézz csak rám, kiváló származás, magas alkat, lehengerlő állkapocs – tudom, hogy milyen benyomást keltek és tudom, hogy hogyan állom meg a helyemet párbajokban. Lehetnék költő? Biztosan nem, ezt te is tudod, ahogy az is bizonyos, hogy pocsék mérnök lennék. Nem, én ki lettem tenyésztve, hogy egy legyek az emberiség vezetésére legalkalmasabbak közül. Mint a legnagyobb és szebb sárkánybikák. Tudom, hogy hogyan kell belépni egy terembe, mikor kell beszélni és hallgatni, mikor kell áldozatot hozni a cél érdekében és mikor kell példát mutatni – vagy statuálni.

Engem terveztek. Egy olyan világhoz, ahol a legjobbaknak kell az élen járniuk. Nincs ebben semmi szégyenletes. A tökéletesség természetes vonzás – lásd csak, te is megérzed. Ahogy kitágult a pupillád, mikor megláttál. Ahogy utánozni próbálod a testbeszédemet. Ahogy iszod a szavaimat. Ez nem bűn. Ez ösztön.

De ne aggódj, neked is meglesz a szereped. Mindig szükség van hűséges emberekre.
Engedelmesség, tisztelet, áldozat – ezek legyenek a vezérfonalaid. Ezek visznek közelebb a világunkhoz, amit építünk. Egy új világ, ahol mindenki tudni fogja, hol a helye.

☆ ★ ✮ ★ ☆

A hold fénye ezüstre festette Big Bend hatalmas sziklafalait a júniusi éjjelen. Imádom ezt a látványt, emlékeztet arra, hogy milyen csodálatos hely ez a bolygó és leginkább, milyen baromi jó hely Texas. Tudod pajtás, a családom ősgyökeres texasi, még akkoriban érkeztünk ide, amikor a hely önálló állam volt és megszabadult a spanyolul karattyolóktól. Tökéletes volt, hogy üknagyapám bizniszbe kezdjen a kietlen sivatagokban és kanyonokban. Persze meg kellett szabadulni pár őslakostól meg a viharmadaraktól, de így is tele van velük az egész Dél, nem ezen múlt a dolog. Nagy mindegy, szóval nekilátott a munkálatnak és megallapította a ranchot, amin mi Morrisok már generációk óta élünk és tenyésztjük a leghasznosabb sárkányokat. Mi látjuk el a világot sárkánybőrrel, -vérrel, -szívizomhúrral meg mindennel, amire szükség van. Persze a MACUSA zöldebb szárnya már vagy húsz éve csesztet minket, hogy nyilváníttassuk magunkat rezervátumnak. Na de pajtás, teljesen őszintén: mennyire lenne profitos az, ha hagynánk a sárkányokat öregedni meg elhullani, és úgy szednénk ki belőlük a pálcának valót? Egy döglött tűzköpőből? Aztán csodálkoznának, ha a pálcájuk szikrára sem kapna a gyenge minőség miatt. Én mondom neked, ezeknek fingjuk sincs az üzletről. Csak panaszkodni tudnak meg etikai kódexeket lobogtatni, miközben a fél világ az általunk szállított áruból dolgozik.

Na de elkalandoztam. Szóval ott tartottam, hogy baromi szép volt, ahogy a hold fénye végig folyt a sziklákon. Tudod, olyan mint amikor végigsimítod egy lány combját, miközben a nyakát csókolod. Áh bocsi, persze tudhatnám, hogy nem ismered az érzést, nem baj öcsi, majd találunk neked valakit.
A srácok be voltak zsongva azon az estén, frissen fejeztük be a hatodik évünket a suliban én meg betöltöttem a tizenhetet, ami azt jelentette, hogy ideje volt bulizni egyet. Vágod, az a fajta bulizás, amikor kiereszted a gőzt, ami felgyűlt a kviddics szezonban, a röpdogákon meg úgy általában.

A szüleim nagy arcok voltak, rendeztek a tiszteletemre egy fogadást a birtokon, kajás meg piás sátrak, táncoló vélák meg minden, ami egy jó kis bulihoz kell. Meg persze a fél társaság. Apám azt mondta, ideje bemutatkoznom, bár igazából a legtöbb család gyerekeivel pisis korunk óta ismerjük egymást, de a társasági életnek megvannak a szabályai, ha pedig kellően jó benyomást teszek, ki van egyengetve az utam.
Az öreg mindig is tudta mire van szükségem. Tudod, ő az a fajta apa, akire fellehet nézni. Lehettem úgy hat vagy hét éves, amikor hoztak a birtokra egy kínai gömbláng sárkányt. Baromi szép bestia, vörös az egész és sokkal hosszabb a teste, mint a többi fajtának. Szóval akkor jött meg én meg nagyon látni akartam és kimentem nézni, ahogy a munkások viszik. Na de a ferdeszeműek, akiktől vettük nem voltak valami jó idomárok. A bika totálisan be volt vadulva, nagyon kemény volt. Simán arrébb söpörte a munkásokat aztán kiszúrt magának engem is. Gondolta a fél fogára elég leszek vagy mit tudom én. Azt hiszem akkor voltam legjobban betojva az életemben. Megindult felém, lihegve, mászva a rövid lábain, húzta a hasát a földön, mint egy baziliszkusz én meg már láttam a szikrákat a szájában... azt hittem, hogy ennyi volt és sült taknyos leszek.
De aztán megjelent apám! Fúú pajti, ha láttad volna! A semmiből hoppanált elém és öregem, basszus olyan ostorbűbájt még nem láttál. Csak úgy táncolt a pálca kezében, a megnyúlt vége meg csattant a gyík szemei között. A sárkány azt sem tudta hol van, aztán mire megint kinyitotta a száját az ostor már a nyelvén csattant majd a tűzmirigyein. Ne félj, nem is merte kinyitni a száját két napig, úgy kellett pépesre bűvölni a kajáját, hogy behörpintse. Apám ilyen ember, egy igazi hős, aki tökéletesen tudja, hogy mit csinál, mi a kötelessége és a kezét is tűzbe tenné a gyerekeiért. Látod, mondom milyen partit szervezett nekem. Aztán olyan éjfél körül mondták, hogy köszönik szépen, nekik elég volt ennyi, lefekszenek meg vitték a vendégsereget is, az after meg rám és a srácokra maradt.

- Hallod Morris, anyád sokkal szebb, mint a TV-ben! – böfögte Blackwar, be volt csípve, szóval annyira nem ütött szíven, csak vigyorogva válaszoltam neki
- A te anyádnál bárki szebb – aztán a srácok velünk röhögtek miközben körbe járt a vihogólés laposka meg már bennünk volt ki tudja mennyi whisky.
- Azt hallottam Blackwar anyja akkora, hogy mind a négy házba egyszerre járt – röhögött Robertson, poén volt pont tőle ilyen viccet hallani, biztos láttad már a suliban, a srác akkora, mint egy hegy.
- Én úgy tudom, hogy külön buszt küldtek neki minden szeptemberben – kontrázott rá Brown és Blackwar beintett neki, mire a már részeges Brown rá akarta vetni magát. Közéjük kellett csapjak, hogy csihassanak már, vágod az a kettő mindig öli egymást. A kis csihipuhi neszére bejárta egy mély morgás a levegőt, ahogy sétáltunk.
- Biztos, hogy ez jó ötlet Morris? – jött a kérdés Yaxleytől, az egyetlen csajtól, aki maradt afterezni. Ahogy a többieket, őt is gyerekkorom óta ismerem és néha tökre elfelejtem, hogy lány, bár.. mostanság egyre többször jut eszembe. Ma is úgy kicsípte magát, hogy először simán elsétáltam mellette. A kis fekete koktél ruha, az aranyszín szemfesték, a gyöngysor.. mintha nem is az a Lucinda lenne, akivel először loptunk együtt töksört a bátyja szobájából. Tudod pajtás, fura amikor valakit régóta ismersz aztán valahogy még se.
- Mi van, félsz Yaxley? – húztam az agyát, mire úgy nézett rám, mint aki mindjárt arcon lendít egy terelőütővel.
- Jah, attól, hogy túl részegek vagytok és a végén nem kell megint helyrehoznom mindent – forgatta a szemeit.
- Jók leszünk anyu!
- Ígérjük!
- Anyu had menjünk játszani, kérleeeek!

Persze igazából anyámnak el sem mertem volna mondani, hogy mire készülünk. Mármint, hogy ittasan és ennyien. Tudod pajti, anyám egy csupaszív asszony, tényleg, mindig mindenkire gondol. Karácsonykor tök nagy hó volt, ami ritka itt Nyugat-Texasban, nyilván Alpine-ben – vágod a közeli magnix városban – a varázstalanok a kartonházaikban tökre nem voltak felkészülve erre. Az ő népük mindig azt hiszi, hogy legyőzte a természetet, aztán láss csodát az lépten-nyomon pofán törli őket. De anyám jó lélek, szánja az ostobákat és szeret jótékonykodni. Valami ötszáz takarót varázsolt a semmiből egy hét alatt aztán a házimanókkal becsempésztette a fagyoskodó varázstalanok otthonaiba az éjszaka leple alatt. Mindig azt tanította nekem amikor kicsi voltam, hogy gondoskodnunk kell a gyengékről, hiszen ezért lettünk többnek teremtve, hogy az ő súlyukból is át tudjunk venni. Bölcs asszony pajti, tőle bármikor kérdezhetek, meghallgat, tanácsot ad és közben elkészítetti a manókkal a kedvenc dupla csokis browniemat.
Jó szíve mellett már csak a szépsége és tehetsége a lenyűgözőbb. Ne játszd meg magad pajtás, látom az arcodon, hogy már te is beleszerettél egyszer kétszer. Nem csoda, hogy az első boszorkányok között volt, aki képernyőre került az Channel-Amorthentia indulásakor. A sajtósok mindig kérdezgetik, hogy van-e benne véla vér, de ő mindig a legnagyobb büszkeséggel feleli, hogy húsz generációnyi, tiszta mágusvér van benne, amit ősei még Svédországból hoztak az új világba.

- Nah megjöttünk – mondtam a skacoknak, látnod kellett volna a fejüket pajti. Teljes fehérség, nagy kerek szemek meg minden, ami kell, amikor az ember megpillant közelről egy hebridai feketét, Octavia pedig igazán szép példány is. Az én kis éjkirálynőm. Persze nem a tulajdonom, minden sárkány apámhoz tartozik, de Octavia mindig is közel állt hozzám, hiszen láttam tojásból kikelni. Láttál már sárkánytojást pajti? Akkora, mint a fejed.
- Ez biztonságos? – Brown mintha kijózanodott volna a látványtól.
- Kit érdekel? Ha Morris anyja csókolgatja utána a sebeimet, megéri – jött Blackwartól. Lucinda elkapta a pillantásomat. Én csak hunyorítottam egyet aztán intettem, hogy segítek neki felszállni.
- Biztos nem vadul meg? – Robertson még mindig vagy két méterre állt Octavia pofájától.
- Hagyjad már, kezes bárány ez a jószág! – nyugtattam – nesztek, ezeket fűzzétek a tüskékre fúrt lyukakba és kössétek a derekatokra – dobtam fel a már Octavia hátán ülőknek a biztonsági felszerelést. Pajtikám, le a kalappal azelőtt, aki pikkelyén akar megülni egy sárkányt. Öngyilkos akció és ha túl is éli, akkor is nulla irányítása lesz a bestia felett.
- Ha kinyírsz minket, apám és a haverjai lemészárolják a családodat. – közölte Yaxley fapofával.
- De kedves, köszi, hogy nem teszel rám nyomást. – válaszoltam.
- Csak megállapítottam a tényeket. – és valóban, ez egy reális kijelentés volt. Tudod öregem, ha van család, akivel tényleg nem szeretnél baszakodni, akkor azok ők. Halottam, hogy a társaságban valakik összezördültek velük a Csőrben, nem sokkal a Kígyók érkezése után. A család először a társadalmi rangját vesztette el: minden nevesebb üzletből, klubból meg étteremből kitiltották őket, aztán megjelentek Yaxley emberei és zaklatni kezdték őket. Először csak bagolyban, aztán személyesen is, mintha adósságot keresnének rajta, mire a családfő feljelentést tett volna, a MACUSA-nak már papírja volt arról, hogy igazából ők tartoznak Yaxleyéknak milliárdos tételekkel. A csávókám meg a családja mindenét elvesztette, elvileg előszőr Alaszkába költöztek, de megtalálták őket.. azóta senki sem tudja mi lett velük. Szóval jah, pajtás, hogyha a folyosókon Lucinda egyáltalán észrevesz téged, jobb ha lesütöd a szemedet. Te nem vagy abban a rangban, hogy hozzászólj, így hát jobb is, ha inkább messziről elkerülöd, a saját érdekedben.

Csendes volt az éjszaka és ragyogtak a csillagok az égen. A levegő hűs volt és tiszta a felhők között, teljesen más, mint lent, a felforrósodott talajon. Élvezted volna pajti, könnyezett volna a kis gülü szemed. Kis unszolás után Robertsont is sikerült feltuszkoljuk Octavia hátára aztán nagy lendülettel neki indultunk. Kettőnk közt mondom neked, egy pillanatra elfelejtettem, hogy ültek mögöttem. Élveztem a nyár első repülését. Pajtás, elhiszem, hogy szeretsz seprűn száguldozni, ki ne tenné, nekem is a vérem pezseg a kviddicstől és a quadpodtól, na de egy bestiát megülni teljesen más. Ahogy mozdul alattad, figyeli a sarkantyúdat, hogy már meg sem kell rántanod a kantárt, csak egy rezdülésedből tudja, hogy merre akarsz menni. Ahogy összeforr a gondolatotok, együtt látjátok és érzitek az eget.. öregem, erre nincsenek szavak.
- Ez még mindig a ti birtokotok Orville? – kérdezte Lucinda, vizsgálva a terepet alattunk. Azt hittem jobban meglepi a repülés ténye, de mintha vagyonellenőröset játszana ma éjjel.
- Igen, a folyótól egészen a hármas szikálig – mutatom kezemmel, míg másikkal fogom a kantárt. Meglazított arany-nyakkendőm az arcomba csap, mire elneveti magát.
- Az ott a vágóhíd? – kérdezi Brown bekapcsolódva a beszélgetésbe és közben passzolja tovább a piát Robertsonnak meg Blackwarnak. Az ő családja kereskedelemből szedte meg magát, nagy tőzsdések, apáink jó haverok, sokat segítenek nekünk elpasszolni az árut.
- Jaja! Látod ott a párosistállókat? Ott vannak a vágásra megérett példányok. Két hetes ciklusban dolgoznak a munkások. Még a legpontosabb metszőbűbájokkal is eltart egy hétig egy teljesen fejlett példány feldolgozása.
- Minden példányt levágtok? – hüledezett Robertson – még mindig ráz a hideg hogyha az üzletetekre gondolok - nagy állatbarát és nyíltan vállalja, hogy nem szívleli a működésünket, amit tisztelek benne, de a világ kevésbé rózsaszín, mint ahogy képzeli. Persze az ő családjának tökmindegy, üstök, ékszerek meg hasonlók kovácsolásával foglalkoznak, új gazdagok. Az árujuk a kobold holmikkal sosem veheti fel a versenyt, de akinek nem telik a goromba lények cuccaira, azoknak a Robertson féle tömeggyártott dolgok is tökéletesek.
- Nem, mindig tartunk fajtánként pár tojót és bikát, Octavia egy sztártojó, már vagy két tucat tojást rakott! Ugye kislány? – cirógatom meg taraja tövét, mire kedvesen mordul.
- Na és anyádnak hány tojással volt már dolga? – jött a kérdés leghátulról. Blackwar úgy vigyorgott, mint aki élete viccét mondta. Fuh pajti, megállt bennem az ütő meg úgy szerintem mindenkiben. Robertson kapkodta a fejét köztem és Blackwar között, Brown szigorúan nézett a szemembe és Lucinda átölelte a derekamat. Nem az első vicc volt és eddig betudtam a részegégnek, de ez szándékos és undorító volt. A többiek néztek, figyeltek és Lucinda szorításából, pontosan tudtam, hogy mit várnak el tőlem. Kettőt rúgtam Octavia oldalába sarkantyúmmal és ereszkedni kezdtünk. Pajti, jó fej vagyok és kedves, egy darabig. De nekem is megvannak a határaim.

Egy kopár, lapos tetejű sziklán landoltunk. Szürkés, vöröses pora csillogott az éjjelben. Egy-két kaktusz itt, pár agave bokor amott, de ennyi. Alattunk a folyó, a birtok határán voltunk. Tudod pajti, Robertson és Brown régóta a barátaim, alig voltunk pár évesek amikor a szüleink már összejárattak minket, ahogy Lucindával is hasonlóan nőtünk fel. Blackwar.. na ő más tészta.. az ő családjának megvan az.. amerikai múltja. Régiek, akárcsak a Yaxley-k vagy mi, de nem mindig álltak a saját fajtájuk oldalán. Voltak idők, a salemi idők, amikor pár varázsló és boszorkány azon nyerészkedett, hogy vadásznak állt és a saját népét árulta el... nagy vagyonra tettek ugyan szert, de nem túl sokan szeretik őket. Sok, az öreg kontinensről érkező család sorsát pecsételték meg.
Én nem hiszek abban, hogy bárkinek is örökké viselnie kellene az ősei keresztjét. Persze, fontos a származás, de a nap végére mind mágusok vagyunk és a törzsi háborúk és viaskodások vetik vissza a fejlődésünket. Én úgy gondolom, hogy Blackwarék is megérdemlik a figyelmet és az esélyt a régi csorbák kijavítására, hiszen még is csak egy ősi család, akárhogyan is nézzük. De mindenkinek követnie kell a rendet és csak azokból lehetnek jó vezetők, akik meghozzák a kellő áldozatot és vállalják a felelősséget.
Brown és Robbinson leráncigálták Blackwart Octavia hátáról és elém térdeltették. Lucinda összekulcsolta a karját és egy kicsit arrébb állt, de le nem vette rólam a szemét. Úgy érzem, hogy tesztelt. Tudod, az emberifa megérzi az ilyet. Amikor egy nő felméri, hogy méltó-e hozzá. Lucinda hercegnőhöz, Yaxley-ék legszebb lányához. Ne félj hercegnő, én hős lovag vagyok, aki rendet tart a seregeiben.

Blackwar fölé magasodtam, ő csak térdelt, szemében könnyek gyűltek.
- Orville, kérlek, csak vicceltem – rimánkodott – részeg vagyok, ne haragudj, kérlek!
- Megsértetted a családomat Oliver – mondtam keményen – hányszor is? Tobi?
- Idefele háromszor – mondta Brown – ha a fogadást is vesszük tízszer – ő a szemem és fülem, amikor nem vagyok ott.
- Tizennégyszer – javította ki Lucinda – ne feledd a négyet, amit Orville húgára mondott
- Oh igaz! Tizennégyszer főnök! – javított Brown.
- Tizennégyszer? A saját otthonunkban? – kérdeztem lassan, tudod pajti ezen a ponton nem volt már érdemes kapkodni. Blackwar csak rimánkodott, de tudta, hogy nincs kiút és elcseszte. Már nincs rajtam a nyomjel. Már nem csak az iskolában kell vigyáznia a szájára. Előbb utóbb megtanulja, hogy hogyan viselkedjen.
- Vedd le az ingedet – utasítottam és a könnyező Oliver Blackwar egyesével kigombolta fekete ingjét, gombóccá gyúrta és betömte a szájába, a maga boldogulására. Végig simítottam meztelen hátát, még látszódtak rajta a májusi hegek. Legutóbb akkor kellett megbüntetnem, amikor felcsinálta a szerencsétlen Spellman lányt. Kétszer megkocogtattam a vállát és engedelmesen átölelte az előtte lévő sziklát.

Pálcámat ostorrá változtattam a flagenli ártással és elkezdtem rámérni a csapásokat. Tizennégyet.

Tudod pajtás, az emberek nem születnek egyenlőnek. Mindenkinek megvan a maga szerepe a világban, de néha egyeseket emlékeztetni kell erre a szerepre és az erényekre, melyek egy jobb, stabilabb és igazságosabb jövőt hoznak el.

Kötelesség, Áldozat és Tisztelet.

Ex Tenebris, Ordo

Idővonal ☆

1988. június 20. – Megszülettem
Morris Ranch, Nyugat-Texas. Aranyvér, húsz generációval visszamenőleg. Minden porcikám sorsra meg volt írva.

1991–1999 – Neveltek, mint egy örököst
Etika, történelem, latin. Közben már tojásokat figyeltem a keltetőben.

1994 – A sárkánytámadás
Majdnem megpörkölt. Apám mentett meg. Akkor láttam először, milyen az igazi erő.

21996 – Octavia kikel
Hebridai fekete. Láttam kibújni a tojásból. Azóta is ő az én kis éjkirálynőm.

1999 – Ilvermornyba kerültem
Mind a négy ház hívott. Tudták, amit én is: vezetni születtem.

2000 – Első párbajgyőzelem
Egy felsőbbéveset küldtem padlóra. Onnantól volt tekintélyem.

2001 – Első fegyelmi
Brownnal és Robertsonnal kicsit megleckéztettük a rivális ház kviddics-csapatát.

2003 – Első hajtó lettem
Nem kértem – választottak. Nyertünk. Mert vezetni tudok, nem csak beszélni róla. A kapitány azóta félti a helyét.

2004 – Felkészülés
Apám nyíltabban elkezdett beavatni a Noctua Tenebrosa ügyeibe, felkészíteni a beumtatkozásomra.

2005 június – 17 éves lettem
Fogadás, véla, tűzwhisky. Mindenki tudta: mostantól trónörökös lettem.

Jellem

Tudod, én mindig azt mondom: az első benyomás számít. Ha belépek valahová, előbb köszönök, mint megítélek. Kezet nyújtok, szemébe nézek az embernek, és meghallgatom. Igyekszem udvarias lenni, segítőkész, tisztelettel szólni – mert így illik. A szavaknak súlya van, de nem kell mindet fegyverként használni. Délen így tanultuk: előbb kínálsz egy széket, aztán kérdezel. És mindig van egy jó szó, egy vállveregetés, egy mosoly.

Persze, attól, hogy kedves vagyok, még nem vagyok vak. Látom, ki mire termett, és tudom, hogy nem mindenki egyforma – de nem kell ezt az orrukra kötni. Akit lehet, emelek. Akit nem lehet, azt inkább terelgetem, de szelíden, ahogy egy felnőtt intézi egy gyerekkel. Mert hiszek abban, hogy rend kell a világnak, és aki erősebb, annak kötelessége a gyengébbet segíteni – vagy legalább kordában tartani. Nem uralkodni akarok rajtuk, pajti. Vezetni. Ez a különbség. És én mindig vezetni fogok. Lovagként. Úgy, ahogy azt tanították.

Merengő ☆
A legjobb emlékem?
Az a nap, amikor először repültem Octaviával. Nem seprűn – igaziból. Éreztem, ahogy a pikkelye mozdul alattam, ahogy a gondolatomat követi, mintha egyek lennénk. Texas alattam, csillagok felettem, és a világ végre a helyén. Akkor értettem meg, mit jelent szabadon vezetni valamit, ami erősebb nálad – nem korlátozva, hanem együtt mozdulva vele.

A legrosszabb?
Amikor először jártam Yaxleyék birtokán, még kölyökként. Azt hittem, a mi családunknál nincs feljebb – aranyvér, sárkánybirtok, Morris név, minden. Aztán ott álltam apám mellett, és láttam, hogyan hajol meg kissé, mikor Lucinda apja belépett a terembe. Nem térdhajlás volt – de mégis meghajlás. Akkor jöttem rá, hogy vannak nálunk is nagyobb kutyák. És az a felismerés, pajti… hát az mélyebben vágott, mint bármelyik ostorcsapás.

Edevis tükre ☆
Egy hosszú tölgyfaasztalnál ülök, a Morris birtok főépületében, az új szalonban. Kint már sötétedik, de bent minden fényes. Jobbomon Lucinda ül, balomon a fiam – tizenéves, egyenes tartással, pont úgy néz, mint én régen. A személyzet lesi minden szavunk, a vendégek hallgatnak, amikor beszélek.
És tudom: ez az enyém. Én építettem. Én tartom össze.
Mumus ☆
Egy sápadt, csontos árnyék állna előttem – én lennék, csak megtörve. Beesett arc, remegő kéz, gyenge test, sem pálca, sem tartás. Senki nem figyel rá. Senkit nem érdekel. Egy Morris név, amit már senki nem mond ki tisztelettel. Na ettől brosódzik a hátam, pajti. Ez lennék, ha elbuknék.

Apróságok

mindig ☆
– Reggeli előtt fekete kávé, három csepp fahéjsziruppal
– Texas tájai
– Egy jó adag sárkányburger, anyám brownie-val
– Tisztelet, amit nem kérni kell, hanem megadnak
– Repülni Octaviával
– Lucinda hajának illata, mikor azt hiszi, hogy nem figyelek
soha ☆
– Nyilvános veszekedés vagy hangoskodás
– Ha valaki a családom nevét ócsárolja
– Szétszórtság, rendetlenség – a világban vagy fejben
– A MACUSA zöld szárnyának „etikai” okoskodása
– Ha úgy beszélnek hozzám, mintha ostoba lennék, amiért nem egyeznek a nézeteink
Malíciamutató ☆ Homályos foltok még csak ugyan, de sokan vannak. Rengetegen.
Százfűlé-főzet ☆ Sötétvörös, mint a borostyánfényben villanó sárkányvér, illata édeskésen füstös. Íze mint a perzselt fahéj, pici vasízzel a végén.
Amortentia ☆ Frissen vágott sárkánybőr, tömjén, meleg kávé és egy nő parfümje: gyömbér, méz és valami, amit nem tudnék megnevezni – csak érezni.
azt beszélik, hogy... ☆ …ha rád mosolyog, az még nem jelent jót – csak azt, hogy eldöntöttem, mit kezdek veled.

A család

apa ☆ Orlan Morris; 39 éves; aranyvérű
Példakép. Úgy nőttem fel, hogy tőle tanultam, mit jelent vezetni. Ha ő szól, figyelek. Ha ő harcol, tanulok. Kemény, de igazságos.
anya ☆ Vivienne Morris (szül. Lund); 35 éves; aranyvérű
A szívem közepén van. Mindig tudja, mikor kell szelíd szavakat mondani, és mikor kell csendben csak mellém ülni. Okos, gyönyörű, kifinomult. Nem csoda, hogy fél Texas szerelmes belé.
testvérek ☆ Amelia Morris; 14 éves; aranyvérű
Néha bosszant, néha lenyűgöz. Okosabb, mint elvárnám, és mindig tudja, hogyan szedje szét a logikámat. Vigyázok rá, de meg tudja védeni magát.
állatok ☆ Octavia – Hebridai fekete sárkány
Ttechnikai értelemben apám tulajdona, de gyakorlatban az enyém. Emellett a birtokon él egy öreg bagoly, Hector, aki csak nekem engedi, hogy megetessem.

Családtörténet ☆

A Morris család ősei az 1700-as évek második felében érkeztek Amerikába Angliából, pontosabban Cornwall vidékéről, ahol már akkor is híresek voltak a mágikus állatokkal való bánásmódról – főként hippogriffek, walesi zöldek és akromantullák idomításával foglalkoztak. A család akkor döntött az új világ mellett, amikor a brit Mágiaügyi Minisztérium korlátozni kezdte a veszélyes bestiák tenyésztését és eladását. Nem akartak bujkálni. Helyette új földet akartak, ahol a Morris név nem szabályszegéssel, hanem a renddel lehet azonos.

Először a keleti partvidéken, majd a Mississippi mentén telepedtek le, de hamar felismerték, hogy az igazi lehetőségek nyugaton vannak – ahol ritkás a mágikus felügyelet, de annál több a nyers erő. Amikor Texas még független állam volt – rövid időre ugyan, de hangosan –, a Morrisok már ott voltak, földet vásároltak és felállították a keltetőket.

A Polgárháború idején a Morris család hivatalosan semleges maradt – de valójában a Konföderáció mágusait látták el különleges sárkánybőrrel és vérrel, amiket gyógyító főzetekhez, védelmi rúnákhoz és pálcákhoz használtak. Átjátszották a blokádokat, lefizettek pár uniós hadnagyot, és kereskedtek mindenkivel, aki fizetni tudott – de közben mindig a rendpárti, vérvonalalapú máguselit túlélését tartották szem előtt. A háború után újraépítették a kapcsolataikat, ekkor vált a család tényleges gazdasági hatalommá a Dél-Nyugaton.

Az 1900-as évekre a Morrisok már aranyvérűként szerepeltek minden fontosabb regiszterben, a Rappaport törvény nagy támogatói voltak. Kiépítették a saját belső kapcsolati rendszerüket – pálcakészítők, bájitalmesterek, szállítmányozók, mágikus vadászok dolgoztak nekik. A család mindig is kerülte a reflektorfényt: a Morrisok nem politikusok, hanem befolyásos háttéremberek voltak. Halkan beszéltek, de ha szóltak, figyeltek rájuk.

A modern korban is megőrizték ezt a visszafogott erőt. A birtok ma is aktív, és a Morrisok szinte minden országba exportálnak sárkányalapú termékeket – külön engedélyekkel, néha kevésbé hivatalos úton is. A MACUSA zöld szárnya több mint húsz éve próbálja őket rezervátummá nyilváníttatni, de a család ügyvédei, pénze és szövetségesei eddig mindig visszaverték a támadásokat.

A Morris név Texasban ma is rendet jelent. Nem harsányan, nem fenyegetően – csak úgy, hogy mindenki tudja, hol áll a rangsorban, ha megérkeznek.

Külsőségek

magasság ☆ 185 cm
testalkat ☆ sportos, széles vállú, látszik rajta a fegyelem és a gyakorlás
szemszín ☆ világoskék, de ha ránézel, valahogy mindig mélyebbnek tűnik
hajszín ☆ sötétszőke, a napfényben aranyfényű csíkokat kap
kinézet ☆

Először csak azt veszed észre, hogy megérkezett valaki, aki tudja, hová lépett be. Nem harsány, nem tolakszik, de egy pillanat alatt odavonz minden tekintetet. Széles váll, egyenes tartás, olyan nyakkendőkötés, amit nem lehet tanítani. A szeme világos, tiszta, de nem naiv – inkább figyel, mér. És mosolyog, pajti. Úgy, hogy te is akarod viszonozni, mert nincs benne semmi kényszer. De ahogy néz, az olyan, mintha azt mondaná: „Jól vagy, ugye? Mert figyellek.”

avialany ☆ Nick Topel

A tudás

varázslói ismeretek ☆

Nem mondom, hogy mindent tudok – de amit kell, azt biztos kézzel. A bűbájokat úgy rázom elő, mint más a zsebéből a zsebkendőt. A transzfiguráció különösen fekszik, ott mindig érzem, mikor mozdul az anyag. A defenzív mágiát meg otthon is tanultam, már gyerekként kábitóártásokat meg ostorzóbűbájokat nézegettem a teraszról. Kedvenc tárgyam? Transzfiguráció vagy Bestiatan – sárkányok mellett nőttem fel, pajti, azokból felelek álmomban is.
Tálentum ☆Fekete mágia – Tudni akarom, mivel küzdök, ha egyszer valaki túl messzire megy. Nem használom könnyen, de ha kell, akkor könyörület nélkül.
pálca típusa ☆ 12 és fél hüvelyk, texasi tölgyfa, sárkány szívizomhúr mag, enyhén rugalmas.
RBF ☆
– Transzfiguráció: Kiváló
– Defenzív mágia: Kiváló
– Bűbájtan: Várakozáson felüli
– Főzettan: Elfogadható (nem az én terepem, de megvan)
– Herbológia: VÁrakozáson felüli
– Mágiatörténet: Várakozáson felüli
– Számmisztika: Jó
– Bestiatan (fakultáció): Kiváló
– Pálcaszakértelem (fakultáció): Várakozáson felüli

Egyéb

Egyéb ☆
- A szöveg egy meggyőződéses fasiszta karakter szemszögéből íródott, nem tükrözi az író nézeteit.
- Bűntársak érkeznek, érdeklődni lehet már privátban :voldy :uhu

Roxfort RPG

Karakterek => Ilvermorny Delegáció => A témát indította: Orville Morris - 2025. 07. 29. - 00:29:38