2005/2006-os tanév => New York => A témát indította: Mrs. Norris - 2025. 07. 01. - 17:46:38
Cím: The Gilded Hall
Írta: Mrs. Norris - 2025. 07. 01. - 17:46:38
A Fifth Avenue egy teljesen üresnek tűnő saroképületének helyén áll a Gilded Hall, a város aranyvérű máguselitjének privát klubja. A belső enteriőr Versailles-t idézi: aranyozott falak, szorgos házimanók, lebegő csillárok és családi címerrel díszített kőasztalok. Csak az léphet be, aki rendelkezik generációkra visszanyúló mágikus családfával – és persze a megfelelő kapcsolatokkal.
A Gilded Hallban házasságok, üzleti szövetségek és hatalmi játszmák születnek egy-egy mozdulatlanul álló teáscsésze felett.
Cím: Re: The Gilded Hall
Írta: Elizabeth Rappaport - 2025. 09. 02. - 00:53:11
○ R: mature (18+) ○ Tw: utalás incesztusra; politika. a történet minden része fiktív, nem tükrözi a szerző meggyőződését. ○ 2005. 08. 24.
Ujjai még érzik a pohár melegét — a bor keserű édességét a nyelve alatt. A csend feszül közöttük — a bor utóíze már nem olyan kellemes, tudják. Elizabeth az órájára pillant — mintha perceik láncon csúsznának az ujjai között, de nem érinti a férfi vállát. Az ablakon túl éjszaka van, az várja őket — úgy indulnak felé, mint akik meghalni indulnak a végtelen ismeretlenbe.
Nem a balszerencse fonala csillant meg a hűvös levegőben — utána azt váltja a kifutó simasága, mesterséges fénytestek között lassan sétáló sajátjuk. Nem hitte volna, hogy JFR elfogad egy hasonló ajánlatot — talán a közös nyaruk, talán jelenléte tette vakmerővé, talán ezért koppantak egymás után lépteik végig a durva betonon. Elizabeth Rappaport fehér selyemruhájába lágyan kap a szél, ahogy a magnix-monstrumok meglódulnak alig tőlük messzeségre. Mások útjának kezdete — az övék végét jelentette.
Mikor az üzlettárs könnyedén ejtette azt a néhány mondatot: ugyan, nem tesz semmit, tudom, hogy tartózkodsz a magnixoktól, de hidd el, egyszerűbb lesz így sokkal, mindkettőnknek. Meghívlak — na, igazán, meghívlak, JFR! Tudod, hogy folyton dolgozom — megérted. Elintézzük a gépen, aztán? Aztán megmutatom, milyen lett a Gilded Hall. Mikor finoman formázott ujjai közé vette a fényes papírszeleteket — érezte magukon valaki tekintetét, akit szívesebben zárt üres szobájába, annak falai közé. Ahogy egymásba karolva közeledtek a szerkezethez, megremegett az éjféli-báb: követte őket ünnepélyes árnyékként, koporsó-vivőként a rég halott Yvette. Ahogy JFR démonai. — Különös, sosem így képzeltem. — hazudta könnyedén.
Az igazságnak nem volt jelentősége — Elizabeth sosem gondolta, hogy egy ügyes hazugság ne lenne szinte mindig célravezetőbb, mint egy ügyetlen igazság. Talán megnyugtatta tudatlanságának fátyla — emögött valami megnevezhetetlen, valami sötét rejtőzött. Haja gyűrűkben omlott a vállára — JFR zakójának vállára. Amit lehetett, elolvasott — a magánrepülőgépek idegentestként fúródtak a nyárról alkotott tiszta, magnix-kultúrától mentes, sóhajokkal keretezett nyarukba.
— Tudod, most hogy így látom.. félek tőle már. Szerettem volna, ha.. ha nem érzem ezt, de.. de te itt vagy velem, ugye? — ajkára harap, térde a férfi nadrágjához súrlódik, ahogy tekintetüket betölti lassan a mechanikus realitás. Mintha semmi nem lehetne természetesebb: reménnyel pillant a férfira, aki tudja ugyan, vele ellentétben valóban retteg a csillagok között honoló némaságtól, és mégis.. Attól még jobban, hogy gyengének lássák. Hogy gyengének lássa — épp ő.
Úgy köszöntik őket, akár régi vendégeket — pénz a pénznek barátja, még ha vendéglátójuk magnix-születésű is. Szándékaik, mint a bőre — áttetsző vászon, mögötte az ember legősibb oka szövetkezni: az üzleti érdek nemzetek felett. Az utazótáskát elviszik, itallal kínálják őket — Elizabeth szemei most sem beszélnek helyette, megteszi azt az apró gesztus, amellyel elengedi a férfi karját. Ujjainak nyoma ott marad — a birtokviszony nem igényel hangot sem.
— Leülhetek önök mellé? Tudja, most repülök először. Talán kicsit.. — megilletődött, kérdezi az apja üzlettársa, nevetnek már, koccannak a poharak a mahagónin. Elizabeth mellettük marad — két szándék és a zakó karjai között. Hogy is fenyegethetné üzleti beszélgetésüket — ezekben a körökben ilyesmi nem is lehet vitatéma. Rappaporték egyetlen kislány az, ami — gyönyörű, buta kislány, kellemes, talán túl kellemes is a szemnek az apjáért rajongó, néma tekintet. Vendéglátójuk folyton visszaréved hozzá — pennája is könnyebben fog majd.
A repülőgép lassan gurul előbb, aztán mély levegőt vesz, nekifut — mint bátorságuk. Elizabeth reméli, hogy odalent egy magányos alak marad el mögöttük. Az anyja emléke — mert vele JFR még arra is hajlandó volt, hogy szembenézzen önmagával.
Cím: Re: The Gilded Hall
Írta: John F. Rappaport - 2025. 09. 08. - 02:33:16
Fire walk with me (https://images.gr-assets.com/hostedimages/1385494523ra/7161329.gif) Elizabeth - 2005.08.24.
tw: Utalás incesztusra
Cím: Re: The Gilded Hall
Írta: Elizabeth Rappaport - 2025. 10. 05. - 04:38:12
○ R: mature (18+) ○ Tw: utalás incesztusra; politika. a történet minden része fiktív, nem tükrözi a szerző meggyőződését. ○ 2005. 08. 24.
A pillanat határátlépés — ezért fogadhatja el ilyen könnyedén az italt. A poharak csilingelve koccantak egymásnak, Elizabeth mégis lesütötte a szemét, ahogy elvárták tőle — vendéglátójuk érezhetően örömét lelte kettőségében, vagy épp a helyzet janus-arcúságában. Az udvarias visszavonulás órája elröppent felettük, ott jártak már, ahol korábban rangjuk, társadalmuk nem jelölt ki ösvényt — úgy léptek át minden szabályon, mintha sosem létezett volna számukra. Reggel bizonyára derűs rosszallással említenék, ha bárki megszegné a határok megsértésének sejtelmét — a prima materia hol Justitia, hol Bacchus maradt azok előtt, akik megfizethették az erkölcsöt, és vele annak vesztét is.
Az apja mellett foglalt helyet — mintha mindig odatartozott volna. A polírozott diófa, hűvös bőrülések keretei között könnyű volt úgy tenni, mintha a biztonságuk valóban csak JFR hangulatán múlna — még akkor is, mikor a szerkezet megremegett, és gurulni kezdett. A tulajdonos érezhetően büszke volt — nagy divatja, azt mondod most, aztán a frászt hozom a lányodra, és a fejem veszed! De JFR, esküszöm, mindjárt meglátod, miért olyan kényelmes! — Még nem vagyok benne biztos.. Nem vagyok olyan bátor, mint ti. Talán majd egy pohár után? — már korábban összetegeződtek, a férfi most is elnevette magát. Ha ezen múlik...? Az összes pohár a tiéd, csak apád végül tényleg kihajít a levegőben..
A levegő vibrálni kezdett — öveiket becsatolták, míg a gép testén a remegés mentén a világ súlya látszott megbillenni. Tulajdonosa most is nyugodt maradt, az aktáikat csak szórakozottan terítette a mahagónira, mint aki alig veszi észre a változást. Egy jövedelmező lehetőségről beszélt, és csak akkor tette le a poharát, mikor fejük felett egy apró vörös fényforrás gyúlt ki. Na, egészségünkre még egyszer! Ígérem, nem fogunk lezuhanni. De.. azért ne ijedj meg nagyon, Ms. Rappaport!
— Ígérem.. bár nem az én kezem remeg. — mosolyog, miközben a szerkezet mintha nekifutna, lendületet elnyújtott nyögéssel vett a betonról, aztán egy hátborzongató zökkenéssel felhúzta lábait róla. Míg az üzlettárs jót nevetett, Elizabeth az apja oldalához simult — térde a térdének dőlt, elméje az övét kereste. A kabin tompán aranyló aurája az arcukat szoborszerűvé, halovánnyá festette — és szinte csak akkor jutottak ismét levegőhöz, mikor átszelték a felhők mennyboltját. Repültek.
Sajnálom, ha turbulencia is lesz, megesküszöm, a legdrágábbát is megisszuk! Vendéglátójuk sápadt mosolya lassan nyerte vissza színét — hogy kicsit megnyugodjon, és őket is megnyugtassa, ismét koccintásra invitálta őket. A motor zúgása állandósult fülükben — mintha folyamatos figyelmeztetés volna arról, mi történhet valakivel, aki magnixokra bízná magát. Elizabeth most csendben figyelt az üzletről szóló beszélgetésre: minden mozdulat, melynél JFR a bizalmat kereste inge lesimításában, egy olyanban ért véget, melyben óvatosan körbefonta elméjét jelenlétével.
— Említetted, hogy csak.. másfél óra lesz az út? Szinte kár érte.. — csatlakozott, mikor a tényeket a csevegés kezdte felváltani. Élvezte minden lélegzetük, szemeik olykor önkéntelen rezdüléseit a keskeny ablakokra — tudta, ez a jelenet neki íródott, hozzá szólt a bátor férfiakról, kik kedvéért legyőzik félelmeiket. Az üzlettársé megható, hétköznapi áldozat — elvárható, hasznos holmi. Az apjáé azonban.. mint a legfinomabb különlegesség. Nem tudott betelni vele igazán — minden percben, melyet ebben a révületben töltöttek, mélyen és még mélyebben lélegezte be legsötétebb rettegését. Mindent akart — hogy érte tette, hogy érte akarja, neki és csak neki. És épp így vágyott rá, hogy hamarosan feloldozza ezek alól.
A mélyszínkék égbolton úszva a magnix szerkezet céljához közeledett — alattuk csillagtakaró borult a kivehetetlen földekre. Elizabeth egy ponton felállt, hogy kitekintsen rá — és valóban látni, érteni vélte azt, amit felkínált számukra a lehetőség pillanata. A természet erejét igába hajtani gyönyörű volt — birtokolni pedig eksztázis. Épp úgy, mint az apja életének értelmévé válni.
Cím: Re: The Gilded Hall
Írta: John F. Rappaport - 2025. 10. 06. - 02:31:09
Fire walk with me (https://images.gr-assets.com/hostedimages/1385494523ra/7161329.gif) Elizabeth - 2005.08.24.