Oldal nyomtatása - Varvara Chernov

VARVARA RURIKOVNA CHERNOV

(https://i.pinimg.com/736x/eb/21/a6/eb21a6b5cdea2b930ce2d6006f2d7814.jpg) (https://i.pinimg.com/736x/04/32/ae/0432aeefa97e862890e33bce624a8db2.jpg) (https://i.pinimg.com/736x/68/9a/42/689a42ce729f26dbf41a2beb819218e1.jpg)

   Alapok

jelszó || macska, az egyszarvú és a furkász
nem || nő
születési hely, idő ||1988, 05.11.,Charlestown, West Virginia
kor || 17
vér || magnix születésűnek vallja magát
iskola || Ilvermorny
évfolyam || 7.

   A múlt

TW, +18: alkoholizmus, vallás mindenféle kontextusban, vérfertőzés, szexuális erőszak!

Az amerikai álom egy ház, két gyerek és egy feleség, akinek más dolga sincs, mint friss limonádét készíteni és a szomszédokkal bájologni kikeményített, fodros szoknyában. Az amerikai álom két testvér, egy fiú és egy lány, kedvesek, mosolygósak. A fiú iskolaelső, egy nap bizonyára valami nagyon fontos munkája lesz, orvosnak tanul vagy ügyvédnek. A lány segít a konyhában, egyenesen jár és míg mindenki vágyik rá, ő szende szűzként ül a templomban és egyre csak morzsolja-morzsolja a rózsafüzért.
Az amerikai álom egy jól kereső, sármos férj. Mindennap időben ér haza, nem jár kocsmába, nem jár nőkhöz. Homlokon csókolja a konyhában sürgölködő feleségét és minden reggel elolvassa a híreket az újságban. Elmennek nyaralni. A kertben valami fajtatiszta kutya nem ugat, mert egy ilyen családnál még a kutya is istenfélő békés állampolgárnak számít.

Watching him through holes in his door
Sucking on the back of his leg to stay warm

Nincs kutyánk. Egyáltalán semmink sincs. Harpers Ferryben az amerikai álom elaljasodik és értelmét veszti, pedig, amikor Gayle Gilmore először találkozott Rurik Chernovval még minden olyan csodálatosnak tűnt. Mert Gayle éppen kijjebb volt vakarózva a tudatlanságból, mint az anyja, legalább a gimnáziumot befejezte, ez a magas, szőke, gáláns orosz a furcsa akcentusával pedig több volt az egzotikumból, mint, amit valaha el volt képes képzelni. Hat évet töltöttek együtt, amiből pontosan öt fotónk maradt és néhány ruha, kazetták, egy lerohadt Ford Taurus meg az a furcsa pénzdarab. Ennyi. Rurik Chernov hagyatéka a kocsit leszámítva elférne egy kisméretű sporttáskában, nagy része abba is van gyömöszölve, mert a Mama azt mondta, csak az segít, ha semmi sincs szem előtt, úgy könnyebb felejteni. Papa szerint, akinek a háborúban kilövik a fél szemét, annak majdnem mindegy mi van szem előtt.
A fennmaradt öt fotót anyám őrzi a szobájában keretezve, mint valami értékes leletet egy letűnt korból. A boldogság kora. Gyakran marad a szobájában és csak nézegeti azokat a képeket, mintha visszahozhatnának valakit, aki tovább állt, mikor igazán szar lett itt maradni. Talán nézte a várost, amit a rémmesék tartanak fenn, a házat, amit fel lehetne újítani, de túl sok pénzbe kerül, a nőt, akit talán szeret, de ez mellette az egyetlen elérhető élet. Két gyerek sírása, a szegénység dohos,izzadt,nedves szaga, amit sosem tudsz igazán lemosni magadról. Lehet, hogy Rurik Chernov igazán megpróbálta ezt megélni, de rájött, hogy ez csak ez túlélés lehet, tengődés. Itt két fizetés nem elég semmire, itt nincs előrelépés, nincs változás, csak ugyanabba süppedhetsz bele két utcával lejjebb, amiből előrébb alig bírtál kimászni. Ez egy mocsár, magába ránt és addig kell menekülnöd, míg még érzed a lábad és ő megtette. Egy reggel dolgozni indult és soha többet nem jött haza.

Nem emlékszem, de a bátyám szerint akkor kezdett minden tönkremenni, elrohadni körülöttünk.
Három nap után kijött a rendőrség. Anyám zokogott a kanapén, míg elrebegte, hogy minden, amit tud, az szinte egyenlő a semmivel. Még azt sem tudta megmondani, hogy Rurik pontosan honnan származott vagy hány éves volt, ami csekély teljesítménynek számít hat együtt töltött év után. A nyomozás megkezdődött, anyánál pedig voltak rosszabb és jobb időszakok.

A jobb időszakokban mindent a remény jellemzett. Sokat jártunk templomba Mamáékkel, ahol anya buzgón imádkozott azért, hogy az apánk épségben hazakerüljön hozzánk. Én eleinte nem értettem az egészet, nem tudtam kihez vagy hogyan kellene szólnom ezekben az imákban, de nem volt más választásom, mint próbálkozni és reménykedni abban, hogy valamelyikünk imái meghallgattatnak.
A rosszabb időszakokban anya nem tudott felkelni. Csak feküdt az ágyban és kétségbeesetten zokogott, nem válaszolt, ha szóltunk hozzá, nem ölelt magához, ha hozzábújtunk. Mintha egy videót láttunk volna, amit újra és újra visszatekernek, majd lejátszanak egészen addig, míg az egész elveszti a realitását. Ilyen napokon Grisha betelefonált a munkahelyére és azt mondta, hogy beteg, a főnöke pedig megértette, mert nem volt más választása. És nyilván senki sem rúgna ki egy rendes, vallásos asszonyt, akinek nem rég tűnt el a párja és gyermekei apja.
Később már csak egy holttestért imádkoztunk, Mama azt mondta, az lenne a legjobb, ami történhet, de semmi sem került elő. Rurikot senki sem látta, senki sem ölte meg, mintha senki nem is hallott volna róla soha rajtunk kívül. Csak fényképek és tárgyak maradtak. Én két fotón szereplek az apámmal, mindkettőn rajta csimpaszkodom, nem látszik az arcom, a hajába vagy a nyakába bújok, mintha valamitől félnék. Anyám mindig azt mondja, hogy én voltam a kis hercegnője, ezt úgy mondja mintha halott lenne, mintha önhibáján kívül ragadta volna el valami. Ez talán igaz, talán nem, de minél több idő telt el annál kevésbé hittem benne. Olyan volt a viszonyom ezekkel a gondolatokkal, mint a turistáknak és kirándulóknak az Appalachia három szabályával.

1. Ha látnál valamit a fák közt, vedd úgy, hogy nem láttad.
2. Ha egy hangot hallasz, ami neved mondja, vedd úgy, hogy nem hallottad.
3. Ne énekelj, ne fütyülj! Ne bóklássz éjszaka az erdőben.

Ezeket a turistákat kendőzetlenül gondoltam teljesen bolondnak, annak ellenére, hogy Harpers Ferry szinte minden centje belőlük lett kivasalva. Ki az isten jönne ide önszántából? Ki a bánat fizetne ezért a koszfészekért? De ezek fizetnek és olyan helyekre merészkednek, ahová normális embernek eszébe sem jutna. Van ebben a helyben valami, ami egyszerre vonz és taszít, valami, ami több a fák között megbúvó babonáktól,a páránál és az izzadt testek és a szegénység bűzénél. Valamiféle ősi, érthetetlen erő, talán ebből kaptam magam is egy darabot. Azt a darabot, aminek hála egyszerre fut végig a hideg a testemen és tudom, hogy valami borzalmas történik. Sosem tudom, hogy pontosan mi az, csak halvány fogalmaim vannak, nincsenek konkrétumok, olyankor csak belém hasít az érzés.

Older brother made a name for himself with the cops
Scumbag fuck, but I swear that he's not

Olyan kicsi voltam még, mikor a bátyám után rohantam a folyópartra és úgy tettem, mintha hatalmas fájdalmam lenne. Csak ennyin múlott, hogy az a petárda nem az ő kezében robbant fel, a mai napig emlékszem a hangjára és a fiú sikolyára, aki a kezében tartotta. Grisha akkor azt mondta, hogy senkinek nem beszélhetek az erőről, néha mindketten azt hittük, hogy csak képzelem. Furcsa dolgok történtek körülöttem, pénztárcák és bankók tűntek el és keveredtek elő olyan helyekről, ahol nem kellett volna lenniük. Én csak arra gondoltam, hogy nincs pénzünk, kétségbeesetten akartam valamit, ami megoldja a helyzetet és megadatott.
Eleinte úgy láttuk, hogy ez nem lehet más, mint Isten és az ő ajándéka. Számos dolog volt, amit ez nem tudott megoldani, nem gyógyította meg Papát és nem segített Mamának, hogy könnyebben mozogjon és többször jöhessen, de amikor leginkább magunkra maradtunk és szorulttá vált a helyzet, akkor ott volt, mint lehetőség. Ez és a Grisha által elkövetett pitiáner lopások.

He's so good to me and to nobody else
So you should watch yourself

11 éves voltam, mikor kiderült, hogy az abba vetett hit, hogy kiválasztott vagyok, helyesnek bizonyult, de nem abban az értelemben, amiben anyám egyszer prófétának talált nevezni. Amíg fel nem szálltam arra bizonyos buszra fogalmam sem volt, hogy az életem mennyire különbözhet másokétól. Először is másoknak nem okozott akkora fejtörést, hogy miből szerezzék be a szükséges felszerelést. Anya és Grisha mindentől megszabadultak, amitől csak tudtak és majdnem minden tartalékot felégettek azért, hogy én el tudjam kezdeni az iskolát. Gayle azóta sem volt olyan lelkes és kitartó, mint akkor. Abban a pillanatban büszke voltam a családomra, bár sírva szorítottam magamhoz a bátyámat, szinte úgy kellett önmagáról lefejtenie, mikor eljött a búcsú pillanata.

-Minden jó lesz-suttogta és megsimogatta a fejem- írsz, amikor csak tudsz és én is visszaírok. Az sem baj, ha mindennap írsz, sőt, írj napi kétszer is!

És írtam. Sírva írtam, hogy itt nem úgy beszélnek,mint mi, itt nem úgy élnek és itt kinevetnek amiért az találom mondani, hogy menjen odább, ki akadékba van vagy, hogy nekem ugyan semmi kedvem a csalitosban csufoskodni. Röhögtek, azt mondták paraszt vagyok, biztos igazi redneck családból származom és én nem mondtam semmit, mert fogalmuk sem volt, el sem mondhattam senkinek, hogy milyen valójában. Inkább megváltoztam, felvettem a szavuk járását és nem dörzenkedtem azon, ha mondani találtak rólam valamit. Az Ilvermornyban teljesen máshogy mentek a dolgok, mint otthon, az évek alatt elfelejtettem melyik normális és hozzászoktam ahhoz, hogy étel van az asztalon és csak úgy maguktól tiszták a ruháim. Eközben otthon a dolgok semmivel sem lettek jobbak. Grisha otthagyta az iskolát és mindenféle kulimunkát örömmel elvégzett, hogy minél több pénzt szerezzen minél gyorsabban. Új ruhákat küldött nekem és váltanivaló pénzt, közben pedig fogalmam sem volt arról, hogy neki mi jutott, hogy mi maradhatott egyáltalán.

Mama's comatose, she can't leave the bed
Something smells rotten and it's starting to spread

-Varva, menjél el a bótba’, nincs itthon semmi-hallom anyám szobájából azt a rekedtes hangot. Nincs itthon semmi, vagyis nincs itthon alkohol, anélkül pedig képtelen felkelni. Mikor először megláttam, ahogy reggel remeg megrémültem. A poharat is alig tudta tartani.
-Mennék ehe, de nincs egy centem sem- dőltem az ajtófélfának, de anyám nem fordult felém, csak húzta a takarót a fejére és szinte éreztem a kellemetlen, alkoholos izzadtság szagát áradni a szobájából.
-Akko’ egrecéroztassad Grishát, annak biztos van -morogta. Szinte idegennek tűnt a beszéde az iskolából hazatérve, de azért még értettem minden szavát. Átsétáltam Grishához, aki éppen valami szerencsétlenül járt szalonnabőrkén engedte ki a kreatív energiáit, mert még ütötte az asztallapot, így magán kívül senki mást nem akart tetoválni.
-Grish, van valami kis pénz?
Felnézett, összevonta a szemöldökét, néha, ilyen percekben belémhasított a felismerés, hogy ő az egyik legszebb ember, akit valaha láttam. A templomban volt egy Szent Sebestyén oltár egy hatalmas festménnyel, gyermekkoromban nem értettem, hogy az asszonyok miért is mondják rá, hogy olyan, mint a szent miniatűr változata, de most hirtelen látni kezdtem. Hasonlított Rurikra, a fényképeken neki volt hullámos, hosszú szőke haja, de Grisha szeme más volt. Lágy, mélykék, csalogató, mint egy bányató.
-Neked lenne?
Megráztam a fejem, én találtam volna ennivalót, ha ebben a percben éhes is voltam. Nem ez volt a legérdemlegesebb dolog számomra. Grisha közelebb intett és a kezembe nyomott némi pénzt.
-Ehun van ni, a kisszekrényben vodka. Menj, hozz valami kaját, aztán rántsd elő ezt, mintha most szerezted volna. Mire hazajössz, én már fuvarozom a bolond turistákat, csak este jövök!

Mindig mindent megtett. Hagyta, hogy legyek, hagyta, hogy kibontakoztassam a tehetségemet máshol és mire hazaértem néha azt gondoltam, hogy ő is fonákul beszél. Ültem a szobájában, vártam, hogy hazaérjen és attól féltem, hogy már nem egymáshoz változunk. Én még mindig megcsinálom a papírmunkát, az önkormányzati dolgokat, leadom a kérvényeket és aláírom a nyilatkozatokat, hogy legalább egy kis pénzt kapjunk, de ennél Grisha sokkal többet tett. Megtanulta irányítani az életet errefelé, diskurált a pappal, értette a viszonyokat, elviselhető szinten tartotta Gayle alkoholizmusát és pénzt csinált. Pénzt, ahelyett, hogy élt volna. Ez volt az első nyaram, mikor összetörte a szívem a látványa.

I'm not scared of God
I'm scared He was gone all along
Who will take the fall?
Who of us is stronger?

Nem tőle tudtam meg, hogy az új könyveim és iskolai felszerelésem miatt eladta a gépét és minden tintáját. Mások mondták, hogy szívesen mentek volna hozzá, de elutasította őket mondván, már nem tetovál. Néztem a redőny résein beszűrődő fényben, ahogy skiccel a papírra, néztem a csuklóján a cirill betűket, amik a nevemet adták ki és dühös voltam. Minden, amit feladott, minden falat, amit a saját szájától vett el, hogy az enyémbe tehesse égetett belülről és azt éreztem, hogyha nem teszek valamit, elpusztít.

Nem varázsolhattam, ahhoz itt túl sok volt a bűbetlen és túl sok a babona. Fenn kellett tartanom a látszatot, sokan még mindig elhitték, hogy kegyelt vagyok. Hogy szegény vagyok, mint a plébániánk utolsó egere, de Christchurch-be járok papok és apácál közé. Sosem voltam ott és apácák sem neveltek soha, talán azért juthatott eszembe, hogy egyetlen ember biztosan képes nekem segíteni visszaszerezni Grisha gépét. Gyermeteg gondolat, de nem a gép számított igazán, hanem az elv, hogy így visszaszerzek valamit a bátyám életéből, valamit, ami boldoggá teszi és segít neki kifejezni azt, ami benne van. Ő sosem volt hangos, sosem volt beszédes, de az, ahogyan az utóbbi időben magába zárkózott megijesztett. Azt mondta nem miattam van, de tudtam, hogy ez nem igaz.
Egyszerűen segíteni akartam neki és egy kellemetlenül párás délutánon megkerestem a pap fiát és üzletet ajánlottam neki. Levi-t tiltották a lányoktól ,Hicks atya igyekezte a lehető legszigorúbban nevelni, de mindannyian hallottuk, hogy hajlama van a paráználkodásra és az agresszióra. Mindezzel együtt pénze is volt és gusztusa is, én pedig nem tudtam senki máshoz fordulni. Az iskolai barátaimnak sosem lettem volna képes elmondani, hogy milyen is az otthoni helyzet valójában, itt pedig majdnem mindenki ugyanazt a nyomorult és sivár életet élte, amit nekem is kellett volna.

Kivártam, hogy mindenki elmenjen a házból és csak akkor engedtem be. Éhes volt a tekintete, én pedig féltem, de eltökélt voltam. Nála volt a gép, megszerzett mindent, amit akartam és hiába fordult meg a fejemben, hogy kihátráljak már nem lehetett. A szája már a nyakamon volt, mire ellenkezhettem volna, a keze a hosszú szőke hajamnál fogva rántott le a kanapéra. Mormogott valamit, de nem emlékszem, hogy mit. Talán nem is értettem, mert a testemet hirtelen hidegnek és merevnek éreztem. Tudtam, hogy nem akarom, a nyálam hidegen tolult a számba, rosszul voltam, de összeszorítottam a fogam, ahogy a gombokkal nem törődve szedett ki a nyári ruhámból, amit tavaly kaptam Grishától a születésnapomra. Levi teste izzadt volt, ragadt, undorodtam tőle, biztosan kezdhettem eltolni magamtól, mert lefogta a kezem, rám nehezedett. A beázásnyomos plafonra szegeztem a szemem és nyöszörögtem. Azt akartam, hogy ne folytassa, de túl bénult voltam, túl gyenge. A látásom elhomályosult a könnyektől, amikor magamban imádkozni kezdtem, hosszú idő óta először.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;

A keze kutat, már a combomon van, gondolkodás nélkül szorítom össze a lábam, de nem áll meg, nem kérdez, nem is néz az arcomra.

jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,

Nyikordul az ajtó, messziről érzékelem csak a hangot. Aztán megszűnik a nyomás, megszűnik a lihegés a nyakamnál, a torkomnál, a mellkasomnál, nem érzem a nyirkos, kutakodó kezeket. Felnézek.
amint a mennyben, úgy a földön is, Grisha.
Grisha, Grisha, Grisha.

Suttogom a nevét, mint egy zsoltárt, kapaszkodom a látványába. Mozog a szája, nem hallom, amit mond, de Levi hátrahőköl, véres az orra, véres a szája, csöpög le a mellkasára.
-Rohadt ruszkik vagytok mindketten, te is, meg az a kurva húgod is-ezt hallom az ajtóból. Nem tudom, hogy magától megy-e vagy kihajítják, nem is érdekel. A térdeimat a mellkasomhoz húzva takarom magam és a tetoválógépre függesztem a szemem, ami az éjjeliszekrényemen maradt. Grisha észre fogja venni, észre kell vennie.

Véresen jön vissza. Azt akarom gondolni, hogy egy csepp sem az ő vére. Leül elém az ágyra, megremeg az alsó ajka.
-Bántott?
Rázom a fejem, mert nem tudom mit kellene bántásnak mondanom.
-S’ te találtad ezt ki?
-Én csak neked akartam segíteni -bökök a fejemmel a gép felé, de a bátyám tekintetében nincs egy csepp hála sem.
-Nekem…segíteni? -megragadja a válam- Te fajböszme!
Lesütöm a szemem, nem tudom állni a pillantását, arra várok, hogy meg fog ütni, meg is érdemelném, de magához húz. Érzem rajta benzinszagot, az erdőt, a közelgő vihart.
-Eszedbe se jusson – suttogja a hajamba- soha többet! Nekem nem kell segítened, én megvagyok és meg is leszek, amíg a te dolgaid rendben vannak.
-De miért?-könnyezem, minden cseppet felszív a puha ingje, hallom ahogy felsóhajt.
-Ez olyan, mint az állatoknál, nem? A jobb kiválasztódik. Mindig te voltál a jobb.
Felnézek rá és látom, hogy komolyan gondolja, de én nem hiszek neki. Ha valaki különleges köztünk, az csak ő lehet. A szeme most egy kút, csalódott, szomorú, dühös és nem tudom átgondolni mit teszek, megcsókolom. Már nem is ő szorít magához, hanem én őt, a keze a hajamban épp ugyanott, ahol Levi-é volt, de annyira máshogy, olyan gyengéden, olyan kedvesen, ahogy arra csak ő képes. Már nem érdekelt, hogy milyen állapotban van a ruhám vagy, hogy nemrég még kétségbeesésemben sírni akartam, csak húztam magamra, simultam hozzá, mert úgy éreztem, hogy ez a legjobb, amit tehetek.
-Varvara…-hallom, ahogy megáll a keze, de nem törődöm vele, nekem talán most épp erre van szükségem, rá, a lehető legközelebb.
-Elég!-mondja erélyesebben, ahogy eltol magától, én pedig zavarodottan nézek rá, a szemében most bizonytalanság és talán némi izgalom csillog -Nem szabad! Nem lehet.
-Miért?
-Ne kérdezz baromságokat! -felugrik, néhány másodpercig csak zihálva bámul rám – Hallani se akarok erről többet, hoztam pénzt, amiből meg tudod venni az iskolai cuccaidat, van egy kis extra a történelem könyveidre.

És nem beszéltünk róla többet, de néha, amikor valami furcsa volt a levegőben újra megtörtént. Sosem volt sokkal több ennél, de sokat gondoltam arra, hogy ez nem normális, közben pedig az járt a fejemben, hogy nem akarok a testvére lenni, de nincs más választásom. Bár…ebben a családban szinte bármi lehetséges, hiszen semmit sem tudunk róla.
Ez vagyok én, egyedül és mégsem, a fekete hajammal és kellemetlen tekintetemmel és most menekülök, Európába, Nagy Britanniába, ahová csak tudok, amiből csak tudok reménykedve, hogy megtudok valamit. Rurikról, magamról, Grisháról. Rólunk.

Idővonal I I
1988. 05.11. Tavaszi viharban születik egy sötét, meglepően hideg hajnalon, az anyja sokáig vajúdik vele.
1989. Rurik oroszul tanítja. Gyorsan fejlődik, sokkal fogékonyabb mindenre, mint a bátyja.
1991. Rurik Chernov reggel kilenckor dolgozni indul a város szélén lévő benzinkútra, este nem jön vissza. Eltűnt személyként kezelik.
1992. A rendőrségi aktivitás megszűnik a Chernov ügyben. Ruriknak gyanús módon nyomát sem találták, mintha elnyelte volna a föld.
1994. Gayle-nél megjelennek az alkoholizmus korai jelei.
1996. Grisha a városi gyerekekkel játszik, egyikük szerzett petárdát. Varvara rossz megérzésre hivatkozva félrehívja és hosszan lefoglalja Grishát. Valamivel később az egyik gyerek kezében felrobban a petárda.
1997. Varvara eltünteti a szomszéd pénztárcáját. A benne lévő pénz az otthonában jelenik meg újra.
1998. Testvérével felhívják az összes Chernov vezetéknevű embert a telefonkönyvben. Rurikot senki sem ismeri.
1999. Az Ilvermornyba kerül, ahol ösztönösen kezdi alakítani a viselkedését, hogy ne lógjon ki a többi gyerek közül.
2002. Grisha szerez egy tetoválógépet, lelkes, szinte mindenre gyakorol, amire csak tud.
2003. A pap fia egy megegyezésre hivatkozva molesztálni próbálja Varvarát.
2004. Grisha emberre is tetoválni kezd. Mindkettőjük felkarjára felkerül egy kereszt, melyre egy kígyó kúszik.

Jellem

Már kisgyermek korától nagyon önálló, megtanulta, hogy nem igazán számíthat senkire önmagán és a bátyján kívül és képes ezzel együtt is élni, kifejezetten zavarja is az, ha másra kell támaszkodnia, akár csak egy órai feladat során is. Eleinte ez komoly gondokat okozott neki az iskoláiban, azóta már sokat fejlődött. Fontos számára a biztonság és a stabilitás, ezeket sem keresi másban, magának kívánja mindezt megteremteni. A családja azon részét, akit ismer, szereti, de vannak bizonyos ellenérzései velük kapcsolatban, kiváltképp az anyját és annak érzelmi világát tartja megvetendően gyermekdednek és naivnak. Gyenge nőnek találja az alkoholizmusa miatt is.
Könnyen barátkozik azokkal, akik vevők a szarkasztikus megszólalásaira és elviselik, hogy a világ legtöbb dolgát rettenetesen bosszantónak találja. Ha azonban valaki ezektől a védekezési mechanizmusként használatos kellemetlenkedésektől el tud tekinteni, egy kíváncsi, kedves és néha kicsit gyerekesen viselkedő, törődő személyiségre bukkanhat. Nagyon jól érez meg dolgokat, bizonyos érzelmeket és indulatokat, sokszor már előre sejti, hogy kinek mi lesz a következő lépése vagy reakciója, ezzel visszaélni is hajlamos, ha úgy hozza a szükség. Első pillantásra flegmatikusnak, folyton fáradtnak tűnik, de ha jobban megfigyelik látszik rajta, hogy sok minden iránt tud fáradhatatlan érdeklődést mutatni. Lefoglalják a könyvek, a történelem és az ősi hiedelmek és legendák, kifejezetten szeret az orosz hiedelemvilággal is foglalkozni, de az Appalachian régiót illetően is igyekezett minél többet megtudni.
Nem az érzelmek embere, valahogy nem tudja őket megfelelően kifejezni, szerelem és vonzódás terén fordítottan működik, ha kedvel valakit azt például bőszíti vagy éppen kerüli. Gyakran flörtöl, de ezt teljesen tudattalanul és ártatlan módon csinálja, így gyakran félreértik. Szeret teljesen véletlenszerűen furcsa információkat megosztani emberekkel, mikor éppen eszébe jut valami, amit éppen érdekesnek talál. Az alkohollal való kapcsolata ambivalens, tulajdonképpen szeret inni és élvezi, ha egy kicsit bódult lehet, de kényszeresen figyel a határokra, hiszen látta, hogy milyen a ló túlsó oldalán lenni.
Merengő ||Az éhség fájdalma a gyomrában, törött, véres vodkásüveg a padlón.
Kisgyermekként Grishával tapicskolnak egy kispatakban, a nap süt, nedves növények illata borít be mindent.

Edevis tükre || Egy nagy házat lát, rendezett kertet és önmagát az ablakban egy nagy, puha köntösben.
Mumus || Egy árnyékot lát, ami az apja hangján énekel neki egy orosz altatódalt.

   Apróságok

mindig || könyvek, fekete szemceruza, tornacipő, Grisha,orosz nyelv
soha || „részegszag”, túl nagy csend, ha kinevetik,pazarlás, bigottság
Százfűlé-főzet || mély zöldes, sárszínűre főtt, sűrűn kavargó zöldesbarna habokkal; szaga dohos fakéregre emlékeztetett, íze pedig mintha rozsdás vasszöget szopogatott volna az ember, némi vodkába áztatva
Amortentia ||Frissen mosott, napon száradt ágynemű illata, az erdő illatával keveredve.
titkok || Titkolja, hogy a családja valójában mennyire rossz anyagi helyzetben van.
Minden erejével azon van, hogy normális testvérként szeresse a bátyját.
azt beszélik, hogy... ||

✦Az apja komcsi menekült volt.
✦A Romanov család egyik távoli rokona.
✦Otthon moonshine-t főznek.
✦Ha le akarnád rajzolni a családfáját, egy kört kapnál.
✦A családjának köze van a régióban észlelt eltűnésekhez.
✦Ő nem az igazi Varvara, csupán egy mimic.

   A család

apa ||Rurik Chernov; 45; magnix(?) – 14 éve nincs jelen
anya || Gayle Gilmore; 42, magnix - aggodalom, félelem, megvetés
testvérek ||   Grisha Rurikovich Chernov; 19, magnix – szinte már aggasztóan mély szeretet.
állatok || Egyszer volt egy, kecskéje, de ~~eladták~~ elveszett.

Családtörténet ||

A Gilmore család teljes mértékben magnix származású, alacsony műveltségű emberekből áll, akik között gyakori az alkoholizmus és egyéb függőségekre való hajlam. A család egésze az Virginia államból származik, anyagi szempontból csupán alsó középosztályig jutottak, de gyakori esetükben az impulzivitás miatt előforduló lecsúszás, az agresszivitás viszont nem vagy csak bizonyos esetekben jellemző rájuk. A Gilmore nagyszülők erősen vallásosak, míg a gyermekek kicsik voltak gyakrán hordták őket templomba vagy sétálni. Az utóbbi években rossz egészségi állapotuk miatt ritkán elérhetőek az unokáik számára. Lányuk házasságon kívüli kapcsolatát egy számukra idegen orosz férfivel nem is kifejezetten támogatták, csak Rurik „eltűnése” után kezdtek érdeklődni a magára maradt család felől.
A Chernov családról már zavaró mértékekig nem tudni semmit Rurik elméletileg Kirishi városából származik, de ezt nem lehet biztosan tudni. Varvara sejtése szerint apja talán nem volt teljesen magnix, abban sem biztos, hogy valóban az apja, de erre eddig nem tudott bizonyítékot szerezni.

Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || vékony, törékeny
szemszín || barna
hajszín || szőke/ jelenleg fekete
kinézet ||

Vannak, akire azt mondjuk, hogy kifejezetten halottak a szemei. Varavara tekintete alapállaptában semmit sem fejez ki, olyan, mintha nem is igazán nézne senkire, csak meredne maga elé. Az arca a kellemes resting bitch face mintapéldája, az erőteljes karakteres vonásaival és sötét sminkjével. Tekintete gyakran tűnik hűvösnek, dacosnak, ha pedig megérzése van valamit illetően furcsán fókuszálatlanná válik, mintha a távolba révedne. A haja eredetileg sötétszőke volt, de negyedév nyarán magnix módszerrel sötétbarnára festette, majd feketére bűvölte. Számos kisebb és néhány nagyobb tetoválása van, amit a bátyja csinált, ezeket nagyon szereti. Nem mutogatja őket kényszeresen, de ha nem kérik meg rá külön, nem is takarja őket.
Ha egyenruháját hordja hajlamost azt hanyagul hordani, néhol véletlen lehagyni egy-egy ruhadarabot és valami magnix ruhadarabbal helyettesíteni, ha lehetséges. Szeret kihívóan, provokatívan öltözködni, mert korábban nem tehette meg, illetve Harpers Ferryben nem is néznek rá jó szemmel miután elkezdett úgy öltözködni, ahogyan a kedve tartja.
avialany || Gabbriette

   A tudás

varázslói ismeretek ||
Már korán kiderült, hogy van érzéke bizonyos dolgokhoz, ilyen például a Herbeológia és a Futurisztika is. A természethez közel nőtt fel így, ismeri a növényeket és, hogy mit mikor érdemes használni, ilyen ismeretekre már azelőtt is volt szüksége, hogy megtudott volna bármit a varázsvilágról. Kifejezetten érdekli a Mágiatörténet, hajlamos olyan dolgoknak is utána kérdezni és kutatni, amikről nem feltétlenül hallanak órán. Emellett élvezi azt is, ha mozoghat, így fakultatív óraként a Sportot vette fel. Tálentuma a rituális mágia lett, mivel egyszerűen vonzódik a régi időkhöz és különböző praktikákhoz. Reménykedik benne, hogy ez segít majd neki a „képességét” illetően, aminek hála megérez bizonyos dolgokat emberekkel kapcsolatban. Ezek a megérzések viszont ritkán konkrétak és még annyi iránymutatást sem tartalmaznak, mint a jóslatok.
Nem túl tehetséges viszont azokban a varázslatokban, amikhez precizitás, szabályosság kell, így elég gyenge például Transzfigurációból. Sokszor akad gondja a varázsigék kiejtésével, már elsőéves korától fel lehet róni neki, hogy a hangsúlyai helytelenek és a kiejtése is „pórias”. Nagyon érzéssel csinál mindent, ami gyakorlati jellegű, így a Főzettan munkái is könnyen tudnak hasonlítani egy jól fejlett csődre, ha éppen nem nézi a recepteket és leírásokat, mert nincs hozzá kedve.

Tálentum || Rituális mágia
pálca típusa || 9 hüvelyk, vörösfenyű, Thunderbird toll maggal
RBF ||
Defenzív Mágia: E
Herbeológia: K
Transzfiguráció: H
Főzettan: E
Mágiatörténet: K
Bűbájtan: E
Futurisztika: V
Asztronómia: E

   Egyéb

Egyéb || Mindenki hallgasson Ethel Caint!

Roxfort RPG

Karakterek => Ilvermorny Delegáció => A témát indította: Varvara Chernov - 2025. 07. 01. - 01:08:13