Oldal nyomtatása - A közép és dél-amerikai országok pavilonjai

Cím: A közép és dél-amerikai országok pavilonjai
Írta: Mrs. Norris - 2025. 06. 30. - 22:47:33

A közép és dél-amerikai országok pavilonjai

Argentína

A közelmúlt mugli gazdasági eseményei némiképp kihatottak az Argentín Köztársaság mágikus megfelelőjére is - pavilonjuk azonban bemutatja, miért is érdemes bizalmunkat éppen ebben a latin közösségbe helyeznünk. A pavilon gyönyörű, klasszikus neokoloniális épülete annak márványoszlopaival, üvegből készült tetejével megnyerő, belépve a látogatók azonban a mélyről fénylő padlón sétálva láthatják a falakon mozgó alakokat, akikhez odalépve meg is hallgathatják a régi és kortárs argentin történeteket, legendákat. A pavilon hangulata mentén nem igazán mentegetőzik a múlt miatt - de nem is igazán tagadja azt, egyfajta humorral kezeli, és bizakodva tekint a jövőbe, ami természetesen könnyen bizalmat ébreszt a közönségében.
És épp ennyire természetesen nehéz volna nem csatlakozni az előre kiírt időpontokban történő tango órákhoz - de épp az ehhez tökéletesen kialakított belső központi tér miatt számtalan divatbemutatónak és koncertet is megtekinthetünk itt kortárs argentin alkotók műveiből. Ez a csarnok szolgál a mate-rituálék teréül, melyben a látogatók egy mate-ceremónia részesei lehetnek, a teával pedig megoszthatják egymással választott emlékeik kivonatait folyékony formában. Minden hatodik órában a csarnokon keresztülvág egy hatalmas, patrónushoz hasonló sápadt ló alakja - az újjászületés szimbóluma.

A csarnokból nyíló három nagy terem egyikét az összeomlás emlékének szentelték teljesen: meglepően sötét van, a látogató a saját tükörképét látja azok előtt a hátterek előtt, melyek jellemezték az időszakot. Egy dallamos hang mesél a 2001-es válság történeteiből, miközben bemutatásra kerülnek az elértéktelenedő mágikus pénz hatásai, az üres postahivatalok, valamint hallhatunk személyes történeteket is mágusoktól, az őket érintő nehézségekről. A második terem az újjépítésről szól, valamint a reményről: itt az elhelyezett tükörfalak már azokról a vállalkozásokról, sikerekről, csoportokról mesélnek, amelyek és akik ezt követően szervezték és álmodták újra magukat. Itt lehet megkóstolni az újra virágzó argentin mágikus pékipar termékeit, megismerkedni a támogatásból újjászervezett kutatócsoportok munkáit, de itt kaptak helyet mindazok az egyedi tervezésű innovációk is, mint a pampai időjárást módosító bűbájok, vagy a guaraní mágia urbanizációs hasznosítása.
A harmadik egy szinte éteri tér - itt már a mágikusan megidézett pampákon járunk, kis ösvényeken, melyek legvégén egy-egy tükörben láthatjuk a három jövőképet is: egy globalizált, mágikusan összekapcsolt Dél-Amerikát, egy erős regionális szövetséget a következő idők rettegése ellen, valamint egy lokális, önellátó, erős közösséget. A kijáratnál található hatalmas könyvbe a látogatók felírhatják válaszaikat arra a kérdésre: mit jelent számodra az újrakezdés? És talán meglepetésként érheti - hogy valahol Buenos Airesben egy mágus épp ugyanerre válaszol, a sorok pedig megjelennek mindkettőjük számára.

Kuba

A pavilonok között az egyetlen, amelynek saját kerítése is van - a Kubai Köztársaság pavilonjának kapui azonban nyitva állnak a közönség előtt. Alapja egy négyzet, mely középen nyitott: itt egy gyönyörűen kialakított tóban cukornádat ringat a szél a lágy hullámok között, azonban nem véletlenül soha nem túl magasra vagy hevesen. Az épületet art deco és gyarmati elemekből összefont installáció díszíti, odabent pedig a levegő is lassan, nyugodtan halad a percek mentén. A látogatók mindig úgy érzik, mintha valaki figyelné őket - bár nem fenyegetően, de eltéveszthetetlenül. Az első helyiség nyitott az udvar felé, teraszán sokan élvezik a különleges kubai bűbájok formálta kávékat, italokat, édességeket. A klasszikus café silencio a pavilon éke - egy fekete, fűszeres, mágikus módon elkészített kávé, amelytől a látogatók érzékei kiélesednek, és hirtelen mintha.. jobban értenének bizonyos mágikus összefüggéseket is, mintha csak valamiféle tudatmódosítót fogyasztottak volna. Ennek hatása természetesen csak időszakos, de a lágyan suttogó cukornád között sok még a titok.
Sok édesség - köztük a casquitos de guayaba, a bunuelos és a dulce de leche - aromája kíséri az itt elkölthető beszélgetéseket, de eközben ízükben van valami egészen különleges, ha a látogató csendben ül itt, és véletlenül sem kérdez semmit.

Az egyik oldalfülkében egy mágikus falikép - ez hivatott bemutatni a Círculo Protector Nacional működését, mely egy mágikus pajzsrendszer, célja pedig kiszűrni a nemkívánatos mágikus hatást a szigeten. Kuba nem kér elnézést azért, amiben hisz - ez látható a második nagy helyiségben, melynek oszlopos csarnoka mintha a végtelenbe veszne első pillantásra. Itt portrék, árnykében és fényből szőtt alakok mesélnek Kuba mágikus múltjáról, többek között azokról, akik sosem hagyták el szülőföldjüket, és erre roppant büszkék is. Külön falszakaszt szenteltek az intelmeknek, tanácsoknak és figyelmeztetéseknek - erre a látogatók színes krétával felírhatják a sajátjaikat is.
A harmadik nagy terem a mágikus zene és tánc otthona - a padló alól mágikus élőzene szűrődik fel, melynek ritmusa folyton változik a látogatók, vagy az épp zajló bemutatók hangulata alapján. Kevesebb a nyílt, szervezett program, ezekre érdemes korán feliratkozni, de ha sikerrel jártunk, egy páratlan körbevezetésben is részünk lehet. Ezeken a körbevezetéseken bebocsájtást kaphatunk egy selyemfüggönnyel leválasztott apró helyiségbe is, melyben egy jósnő ül, aki egyetlen szót sem szól - kivéve, ha a látogató is spanyolul köszönti. Amennyiben megajándékozzuk egy emlékkel - vagy egy varázstárggyal, amely szimbolikusan ezt jelképezi - ő is megajándékoz bennünket egy apró fa talizmánnal, mely éjjelente finoman fénylik, és csak akkor mutatja meg a visszautat a pavilonhoz, ha már elfelejtetted, mit láttál ott pontosan.

Mexikó

A mágikus önidentitás újraélése - olvasható a tájékoztatón a Mexikói Egyesült Államok pavilonjának leírása az apró kikacsintás mellett, mely óva int bennünket attól, hogy az épp zajló gazdasági és mágikus diplomáciai ügyekről kérdezzünk. Bár az ország régóta közeli viszonyt ápol a MACUSA kirendeltségével, miután jelezték, hogy nem támogatják annak magnixekhez kötődő kijelentéseit, a pavilon kellemesen semleges ebből a szempontból is. Az előtere egy kert, amelyben nem szűnő nyüzsgés - lényegében egy piactér elevenedik meg a látogatók számára, emögött látható a piramisra emlékezető, templofok formáját idéző épület, melynek oldalán élénk, sokszín falfestmények váltják olykor egymást.
Maga a piactér alapja sem statikus - a padló mozaikja óránként változtatja árnyalatait, és a zene, tánc, hangos beszélgetés és pohárcsengés mellett a látogató azt veheti észre, hogy valahogy mágikusan épp a kedvenc illatait érzi..
A téren marimba és dobok alkotta dallam kíséri mindenhová az érkezőket - sokszor kerül sor közös éneklésre, táncra, vagy akár más küldöttségek fogadásakor azok megáldására is. Lehetőségünk van továbbá megkóstolni a mágikus mole-t, mely saját gyermekkorunk ízeit idézi fel a szánkban.

Az épület előterében egy mágikus, egész falra kiterjedő ofrenda - a felette kifeszített vásznon fényekből rajzolódnak ki a történetek a régmúltból, melyek között nemcsak azték legendákat, hanem kortárs beszámolókat, élményleírásokat is láthatunk. A látogatóknak lehetősége van egy pergamenre felírni egy saját történetét - melyet, ha a pavilon mágiája kiválasztja, mind meg is szemlélhetnek ugyanilyen formában. Az ofrendát mágikus virágfüzérekkel díszítették - az illatuk élénk, de mindazok számára, akik elvesztettek már valakit, olyan illatot is árasztanak, mely rá emlékezteti. A mugli katolikus szentek és azték istenek mágikus összefonódása jellemzi az épület belső tereit - mind Santa Muerte, mind Quetzacóatl saját kiállítási térrel rendelkezik.
A leghátsó, csak kevesek számára kinyíló helyiségben - melyről azt mondják a pavilon mágusai, hogy azokat engedi be, akiknek szükségük van rá - a sötétben egy hatalmas, pulzáló szívszobrot találunk. Amikor a látogatók ráteszik a kezüket, a pavilon mágiája közvetlenül a fülükbe suttog egy számukra fontos dolgot: talán egy szót, talán egy emléket, talán valami igazat arról, amit nem kértek volna maguktól, de amire szükségük volt. Az emlékezést esténként hagyományos kakaóitalok, mágikus italkeverékek és ízek oldják fel.

Panama

A pavilonok között elsőre talán inkább fák összességének tűnő földterületen helyezték el - illetve növesztették ki - a Panamai Köztársaság pavilonját. A látogatók talán nem is egészen biztosak benne, hogy kellene megközelíteniük, azonban a növények között azt megközelítve ösvény nyílik. Az elgondolás alapján nem épületet akartak létrehozni, hanem egy kívülről nehezen átlátható, karéjos esőerdő-csarnokot, amelynek belsejében fények, illatok, árnyak, és maga a mágia vezetik a kíváncsi közönséget. A fák között azok, akik félnek a kígyóktól, valahogy sosem látnak egyet sem, míg aki szeretné hallani mindazon lények és állatok hangját, amelyek őshonosak ezekben az erdőkben, közel érezheti magát hozzájuk egy-egy hangfoszlány által.
Az eső időnként elered, ilyenkor mintegy véletlenül biztosan találunk menedéket - ha pedig megpihennénk, biztosan ráakadunk egy finoman megmunkált padra, melyen épp egy kancsó frissítőt helyezett el valaki egy kis névre szóló pergamen kíséretében. Olykor a fák és magas növények között valami nesz, mozgás is érezhető, de mindannyian biztonságban vagyunk: a pavilont elkészítő új, fiatal generáció mágusai a környezetvédelem mágikus jellemző mellett az élményeket is szem előtt tartották.

Az egyik kanyargós ösvényen - melynek szélén, a fák alatt találhatunk jelzőtáblákat és azok alatt néhány érdekességet, amennyiben nem éppen körbevezetésen vagyunk - a sűrű, párás levegőben a növények mintha maguk is beszélnének hozzánk. A levélsuhogás, váratlan illatminták, változó árnyalatú virágok mind elősegítik az élő mágiának nevezett jelenség megfigyelését: a hagyományos panamai varázslatok még a pálcahasználatot megelőzően ezzel tájékozódtak, vagy üzentek gyakran egymásnak, de egyfajta jövendőmondás is felfedezhető benne. Egy homályos térre érve a széllel is találkozunk, amely a már hallott legendás lények alakját veszi fel. Függően attól, milyen napszakban járunk éppen, megismerkedhetünk az éjszakai ragadozó tigrillo brillante egy példányával, mely csak a holdfény alatt látható a szemnek, vagy épp a kristálykolibrivel, amelyet az igazmondás idéz meg minden hajnalban. A lények alakját idéző szél a látogatók zsebébe, kezébe csempész egy-egy mágikus növénytől származó magot is. Az innen induló másik ösvény lényegében egy mágikus, élő laboratórium: a csoportot vezető mágus megmutatja mindazokat a növényeket, amelyek maguktól nyílnak ki bizonyos gyógyító-bűbájok hatására, színnel jelzik, ha a kérdés értelmetlen, melyet hallanak, és amelyeket a tradicionális medimágia és bájitalfőzés terén hasznosítanak.
Egy kis kunyhóban tartják a beszélgetéseket, foglalkozásokat is - de itt mutatják be a MAGECO kezdeményezést is, melyet fiatal mágusok alapítottak a trópusi élővilág mágikus fenntarthatóságának küzdelméért. Az elképzelés tükrözi a hagyományos panamai mágikus törzsekét, melyek az emberi varázsgyakorlást csak egyetlen elemként tartják számon a természet hatalmas rendjében.

Peru

A Perui Köztársaság pavilonja felé a gazdasági érdeklődésű mágusok idén különös figyelemmel fordultak - a kifelé ívelő pályán visszafelé azon belül meg-megfeszülő konfliktusokról érkeztek szóbeszédek a világ legnagyobb mágikus kávétermesztőiről, valamint egy narratíva erős kontrolljáról. A pavilon maga azonban ámulatba ejti az erről mit sem tudókat is - és távoztában a vendégek nehezen tudják megmondani, mi volt belőle pontosan valódi, és mi volt inkább csak a varázslat illúziója. A homlokzaton látható Lo que ves no es todo után a következő misztikus pont a monumentális lépcsőrendszer, mely a földről alig látható magasságban teraszokhoz vezet. A lépcsők tetejét felhők veszik körül, de nem vezetnek ugyanoda kétszer - a látogató visszafordultában egy egészen másik teraszra érkezik meg, mintha csak rabul kívánnák ejteni a térről, mágikus távolságokról alkotot elképzeléseit.
Az első kialakított teraszon egy lejtős ösvény épp lefelé vezet - rögtön meghazudtolva addigi benyomásainkat arról, hol is vagyunk éppen. Itt a látogató választhat maga mellé egy elbűvölt szellemalakot, amely vagy a kecsua, vagy az ajmara kultúráról mesél neki, míg elkíséri az úton, és bőrén érzi azok hatását, érzi illataikat.

A második terasz a legnagyobb, végül a legtöbb út ide vezet: egy interaktív tér, ahol a mágikus gasztronómia és üdülés leggyönyörűbb elemeit tapasztalhatjuk meg. Itt található a varázslattal termesztett kávécserjék bemutatója, és itt történik a különböző fajták kóstolója is. A látogatók minden típusból kaphatnak egy kis üvegcsében - valamint megtanulhatják néhány mágikus, szinte jósláshoz hasonló bűbáj után, mely kávéreceptek illenek leginkább hozzájuk. A gasztronómiai rituálék közé tartozik a choclo encantado, egy mágikus kukorica-típus, amelyből levest készítenek - a látogatók a folyamatban részt vehetnek, és aközben egy csak nekik szóló szót hallhatnak, melynek megfejtése izgalmas feladat. A politika itt sem jelenik meg direkt módon, de itt már tapasztalható, hogy ha valaki túl sok kérdést tenne fel ezt illetően, úgy a pavilon mágikus elemei finomat egy újabb terasz felé terelik.
A harmadik tér, a legmagasabban lévő - sok kisebb másik között, melyeken például bemutatják az amazonasi holdfényhajók mágiáját is - és a leginkább olyan tér, ahol Peruban érezhetjük magunkat fizikailag is. A szél borzolja a látogatók ruháit, míg leülnek a szabadtéri színpad elé a kecsua dobmágia, mágikus festés élő szöveten és mágikus táncbemutatók elé. Ez utóbbi ki is próbálható - a rituális varázshasználat alatt a testből fénycsíkok hullámzanak elő, nagy közös egészet alkotva.

Cím: Re: A közép és dél-amerikai országok pavilonjai
Írta: Elizabeth Rappaport - 2025. 08. 29. - 21:18:56

Wide Sargasso Sea

(https://64.media.tumblr.com/d79bdf0183dda274ed3d7e8b88532939/5adb843087877c11-57/s540x810/ea3aed30eb842bced4bffe6617b78f601fc51f20.gifv)

“

Although ideology mattered,
   whenever there was a conflict between
   ideology and realist considerations,
   realism invariably won out.

”

(https://64.media.tumblr.com/0de08d0e1c4cdc08b0d698ba9c8679ff/5e3d5babd8975878-79/s2048x3072/a870f1283a4d8c79f0577aeeac7bfa65968e7c64.pnj)

○ R: mature (18+)
   ○ Tw: utalás incesztusra; politika. a történet minden része fiktív,
   nem tükrözi a szerző meggyőződését.
   ○ 2005. 07. 15.

   A tömeg zaja, a távoli dallam lassan hullámzott — a nap lassan kúszott a földön.
   Mint fájó fejen a kínok — lassan ringott a nyári éjszaka ígérete, míg az utolsó
   elhaló napsugár is kihunyóban volt. A fény álmosító volt, titkokkal telt:
   pár pillanatra csak ők ketten maradtak, és a kávé keserű fanyarsága.
   A kimondatlan gondolat szinte tapintható volt — éles egy tompa sóhajban.

   Elizabeth háta a székhez ért — a kubai fekete narancsos forrósága még a pohárban.
   Mintha várnának valamit, mintha gondolkodna — JFR alakja az asztal fölé hajolt,
   de valójában az óra mintha csak időt akart volna nyerni számukra.
   Elizabeth remekül szórakozott — a levél most is a táskájában rejtőzött, mintha csak
   bűnjele volna valaminek, amit jobb elfelejteni.

   Sosem hitte, de kedvelte Kubát — messze ringó ízeit, melyek összesűrűsödtek
   Barcelona arcán, onnan a pohárba cseppentek. Ajka íves mosolyra kanyarult:
   vállain végigcsúszott a gyertyák fénye, mielőtt szavai a kövekre hullottak.
   — Tudod, gondolkoztam ezen az egészen. A levélen, a Tusán.. de te
   még nem árultad el, meglepődtél-e. — kortyolt egyet.

   Előbb a még mindig jeges kávéból — aztán az apja tekintetéből is.
   A dohány édes aromája a teraszon — a sárga ragyogás, melyet az éjszaka már ígért
   ezúttal más veszélyt suttogott számukra.
   Tudta, JFR inkább csak úgy tesz kedvükért, mintha az italra figyelne:
   érzékei azonban rég belegabalyodtak az arcába, hajába, szemeibe. Ajkaiba.
   Könyökével finoman megtámasztja magát, hogy egymás tekintetét keressék —
   kevesen tudtak olyan hanyag eleganciával ekkora botrányt kavarni, mint ő fog.
   Rég sejtette, mi lesz a válasz: azt is, hogy az első válasz nem az utolsó.

   — Talán értelmetlen kérdés volt, te mindent tudsz. Azt is, amit még nem,
   ugye? — ujjai végigfutottak a pohár peremén. Nem hazudott: hinni is akart
   a szavakban, melyekben megremeg a gyertya lángja. A hajnal jelei még ott égtek most is
   a combja belsején, az alkarján — arasznyira a szívétől.
   Egyetlen dologra vigyázott — hogy azt ne érintse most semmivel. Nem szívesen ismerte
   volna el, hogy kockáztat — pedig különben nem volt értelme játszmájuknak igazán.

   Elizabeth játszott — de épp a veszélyért. Magáért, kicsit a férfiért is — szerette,
   ha büszke rá, azt még jobban, ha veszít ellene. Ezt várta és ezt is kapta —
   erre nevelte, erre nevelték azóta is egymást. Egyenlő felek — két pohár, de az asztal
   azonos, amelyről származtak, amelyre letették őket.

   — Mit gondolsz, melyik fog győzni: a liberalizmus, vagy az árnyéka? —
   mindketten tudták, kire gondol. Egyiküket sem kedvelték — de az egyik ellenfél volt, míg a
   másik régi ismerős. Elizabeth a populizmus bőrében, a ragyogás és a pénz között viselte —
   talán épp ezért nem kedvelte, mikor valaki elherdálni kívánta azt.

   Egyiküket sem kedvelte — de a használható dolgoknak mindig megmaradt az értékük.
   A demokratáknak különösen — és Rappaporték mindig megőrizték azt, ami hasznos volt
   számukra. A hasznos dolgok elpusztulni is hasznosan tudnak.

Cím: Re: A közép és dél-amerikai országok pavilonjai
Írta: John F. Rappaport - 2025. 10. 05. - 04:36:05

Wide Sargasso Sea
(https://i.pinimg.com/originals/10/1b/92/101b9282817d1f1640b9eb070ad3ca89.gif)
Elizabeth - Kuba pavilonja

Tw: rasszizmus, enyhe utalás incesztusra. A karakter gondolatai nem tükrözik a user gondolatait

Sokan a köreimben, a klubházban, de még a birtokomon dolgozók közül is azt gondolják, hogy az, hogy Amerika a valaha volt legjobb ország, legerősebb nemzet. azt jelenti, hogy a többi ország nem érdemel figyelmet. Ez az arrogancia sok birodalom vesztét okozta, és ha egyszer ez is lesz a mi sorsunk, semmi esetre nem osztoznék benne. Nyitott elmével, érdeklődve vágtam neki a kiállításnak- a legtöbb kultúra régebb a modern amerikainál, és a legtöbb pavilon kiállítója ezt örömmel bemutatta. Sajnálatos, hogy aki a miénket csinálta, a varázslóink ereje helyett a gyengeségünkre helyezte a hangsúlyt.

Tartok a közelgő Tusától, ezt az aggodalmat még a kávé aromája és Elizabeth szépsége sem veri ki a fejemből. Az első versenyünk, és az Ilvermorny beszorult Yaxley fasizmusa és Madrigál liberalizmusa közé… az egyetlen metszéspont a két ideológia között a pragmatizmus hiánya, a mérhetetlen ostobaság.

- Abszolút, drágám. Hallottam, hogy a Durmstrang nem vette jó néven, ami az igazgatójukkal történt, de nem feltételeztem ilyen diplomáciai teljesítményt a jelenlegi adminisztrációtól.- nem mondok persze teljesen igazat, ahogyan ritkán szoktam még a hétköznapi dolgokban is. Ahogy beleiszom a kávémba, eszembe jut az első alkalom, amikor hónapokkal ezelőtt hallottam a tervekről. Mindenképpen lenyűgöző teljesítmény, különösen annak fényében, hogy a britek azzal vádolnak minket (valószínűleg jogosan), hogy körözött háborús bűnösöket rejtegetünk az aurorjaik elől. Ez remek lehetőség lenne a kapcsolatok normalizálására.

Tudom persze, hogy csúf kudarc várható. Nehéz elhinni, hogy valaki nem talál lehetőséget rá, hogy rontsa a megítélésünket. Csak ne John legyen az…

- A mostani légkörben nehezebb előre látni… meg tudod jósolni valaki legjobb lépését, ha ismered az érdekeit. Kivéve, ha ostoba.- enyhén elmosolyodom, ahogyan beleiszom a kávémba. Nincs szükség rá, hogy kifejtsem, kire gondoltam, Elizabeth úgyis ismeri nem csak a vörössel festő ecsethez tartozó kezet, de ismeri az éjjeli madarakat is. A kontrollálatlan hatalom mindig veszélyes, azok a lángok mindig hatalmas fénnyel égnek, amelyek felemésztik az őket megszülő pálca magját.

Persze, az egész származhatna az érdekek félreértéséből. Ahogy újra és újra az ujjakra nézek, melyek vékonyak, fehérek és kecsesek, eszembe jut, hogy talán engem is úgy látnának, mint embert, aki nem érti a saját érdekeit. Megfogni azt a kezet nem szolgálja a bosszúmat, hatalmas rés a pajzson, szinte könyörög egy tőrért. Az emberek nem egyetlen cél felé játszanak.

- Egy érme, két oldal. Nem győzhet egyik sem. De ha elégszer dobod fel, egyre magasabbra, egy idő után összekarcolja a legszebb mahagónit is.- nem várom az ostobaság diadalát, mely olyan világot teremt, ahol a felhalmozott tudásom semmit nem ér. Vannak szabályok, régi, régi szabályok, melyeket mindig univerzálisan betartott mindenki. Miben különbözünk, mivel vagyunk jobbak azoknál, akik bunkósbotokkal és falra karcolt kezdetleges átkokkal oldották meg a nézeteltéréseiket? A szabályok, a kultúra, a ruhák és az italok, a táncok és a nyelv, a törvények és hagyományok teremtették a társadalmat, az illem az embert. Az anarchisták és a Sullák éppen úgy harcolnak ez ellen, mert soha nem nyerhetnének. Talán brilliáns, de brilliáns leseperni a sakktáblát?

- Téged meglepett? Biztosan sejted már, kik lehetnek a bajnokaink- és kiket látna ott nemes igazgatónk szívesen.- biztosan nem Johnt. Ő persze úgysem nyerhet, mert álomvilágbab él, a varázslat pedig az álmok megvalósítása. Madrigal biztosan valami diverzben reménykedik: egy fekete, egy indián, egy latin talán, remélhetőleg minél szegényebb, mintha ezek erények lennének. Yaxley pártja ennek ellenkezőjét várhatja.

Nekem főleg az erő számít. Amerika az erő, a fő exportjaink a demokrácia és a halál. Kár lenne elvesztegetni ezt a lehetőséget buta salemi meséken nőtt gyermekekre.

Roxfort RPG

2005/2006-os tanév => A Világkiállítás => A témát indította: Mrs. Norris - 2025. 06. 30. - 22:47:33