|
Cím: Füvészkert Írta: Mrs. Norris - 2025. 06. 29. - 18:58:17 Hagen Romanov Pennájából A füvészkert az egyetem területének békés oázisa. A buja növényzetet kavicsos ösvények szövik át. A kert központi eleme a szökőkút, amit finom faragások díszítenek. Régi hagyomány a vízébe vizsgák előtt knútot dobni abban a reményben, hogy az egy kis szerencsét hoz nekik. A kertben található gyógynövények mellett kicsi, kézzel írt táblácska látható, ami tartalmazza annak nevét, hatásait és alapvető felhasználási módját. Az ösvények mentén padok állnak, ahol lehetőség van egy kicsit megpihenni. Cím: Re: Füvészkert Írta: Freya Blood - 2025. 09. 08. - 09:19:57 잔 인 할 만 큼 아 름 다 워 (https://64.media.tumblr.com/1a3e216cf49ea436afda2755a183397e/1340134ab64e5970-c0/s540x810/6732465abbd4621704f7d0fab6eb7f9d4b075c0b.gifv)
i bring the pain like (https://www.youtube.com/watch?v=n6B5gQXlB-0) +18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, a magyar közélet említése, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések. Mikor Charlie Davy ma reggel megkérdezte tőlem, hol találtam meg eddig mélyen nyugvó sztahanovista lelkesedésem, amellett, hogy vissza kellett kérdeznem, mégis ki akarja megelőzni T. Swiftet a magángépen megtett mérföldek tekintetében a versenyszellem szülőhazája, Kína irányába, azt magamban el kellett ismernem, hogy a szeptember egy jóval.. Freyátlanabb időszak volt eddig. Nem mintha nem szerettem volna azokat a tárgyakat még a Roxfortban, amik érdekeltek: de nem ez az első alkalom, hogy egy férfi megkérdőjelezi az észbeli képességeimet egy kávé felett a saját konyhámban. A saját konyhánkban. Senki nem számított arra, ami alig két hete történt - még én sem, egészen addig, amíg ki nem jöttem a TO ajtaján egy halom értelmetlenül ronda pergamennel a kezemben, meg persze az aláírással rajtuk. Beszálltam a kocsimba és néztem egy ideig a kormányt - meg rajta a frissen elkészült körmeimet, amelyeknek rövid élethosszt jósolt a season, mert ezzel aztán biztosan nem lesz kényelmes jegyzetelni - és azon merengtem, hogy vajon én bolondultam-e meg végleg, vagy találok-e valami jobb magyarázatot per kifogást a kételkedőknek. Az első héten átesve még mindig tartozom Giának azzal, hogy részletesen beszámolok neki a legújabb mentális kihívásomról, ami menthetetlenül az ő mentális kihívása is lesz, főleg mert ennyire karakteridegen. Az meg sem lep, hogy parkolni nem tudok, de már a kukát sem lököm fel, mikor beállok a szám szerint másfél helyre és kiteszem a ronda kis engedélyt a szélvédőre. Már elég jól ismer a portás, ha nem is járok ide - ahogy Charlie mondaná, ide még nem. - Hoztam matchát is. Remélem megmutatod a Füvészkertet, mert odáig sosem jutottunk el még és elég nagy híreim vannak. - közlöm rögtön a köszönés után, amíg átnyújtom a nagyon mindenmentes matcha lattét. Nem tudom, miért érdekel hirtelen a gazok fancy üvegháza, vagy legalábbis annak képzelem, de olyan régóta akarom már látni, hogy ez lényegtelen is. Ezúttal tiszteletem jeléül platformban vagyok, azzal még a macskaköveken is lehet gyalogolni, ha ilyen ismerd-meg-hazádat tevékenység kapná el - bár remélem, nem, mert az érdeklődésem a gyógynövények iránt véges. - Soooo... emlékszel, mikor azt mondtam, mielőtt megdobáltuk Rochfordot a sikátorban, várj, a másodikra gondolok, so emlékszel? Azt mondta, hogy csak akkor nézhetünk bele a nagyon fancy jelzőkkel elláttott Godrik-aes archívumba, ha oda járunk? Lehet, hogy elmentem felvételizni nyáron, és lehet, hogy felvettek. - ezt pont olyan magabiztosan prezentálom, mint azt szoktam a nővéremnek, hogy nem aludhat nálunk a szám szerint most már két darab gyerekével, mert tudom, hogy ez nem annyira a cutesy family bondingot jelenti, mint amit a márkajelzés legalább olyan diszkréten jelez, mint a Chanel márkajelzésének emlegetése egy royal interjúban.. Sokkal nikább ingyenes babysittelést, aminek a végén ő menetrendszerűen bőg, én meg eldöntöm, hogy megint egyke akarok lenni. - Nem hagytam ott az előzőt, so most két helyre fogok járni, mert nyilván nem utáltam magam eddig eléggé, ezért nekem kell szájbavernem is magam, pardon my french, az élet helyett. Anyways.. be tudunk menni és be tudlak vinni. Ha akarod még. - leülök az egyik kis padra, és megpróbálom nagyon meggyőzően iszogatni ezt a végtelenül édes hibridjét a rossz ízlésnek és túlárazottságnak. Egy dolog közölni a legjobb barátnőmmel, hogy képzeld, sztahanovista vasesztergályos vagyok per lettem, coming out moments - és egy másik azt, hogy folytathatjuk a nyomozást az eltűnt nővére után így.. holnap már. Talán hétfőn, mert olyan gyorsan rohantam ide, hogy nem néztem meg a nyitvatartást. Cím: Re: Füvészkert Írta: Giada K. Dargan - 2025. 11. 14. - 21:46:38 I’m a vengeful spirit You can try to run Boy we just begun (https://www.youtube.com/watch?v=OdxQbLQws9I) (https://i.pinimg.com/1200x/a1/3c/64/a13c64e3592dac63989cf012389b89de.jpg) TW: káromkodás, szerhasználat említése Ha Freya nem rángat ide valószínűleg be sem jövök. Hónapok óta kepesztek, mint majom a köszörűkövön és pontosan tudom, hogy szólnom kellene valakinek, de képtelen vagyok rá, mert akkor ez az egész kibaszott valóságossá válik. Egyébként is miért hinne bárki valaki olyan emlékeinek, akinek konkréten papír kell arról, hogy eszén van? Nem mintha lenne jogom ítélkezni, amikor képes vagyok úgy eltölteni heteket, hogy nem emlékszem rájuk. Ugyanez volt, mikor Nova eltűnt. Egy ideig kétségbeesett voltam, aztán dühös, rémületesen kurvára dühös, aztán elfáradtam és maradt a semmibe való meredés. Órákon át, napokon át. Nem vagyok jobb az anyámnál. Indulás előtt nézem magam a tükörben és tudom, hogy csak azért nem döntök le valami bájitalt, mert talán a legjobb barátnőm észrevenné, már ha nincs ennél éppen fontosabb dolga, mondjuk a nagyapám nadrágjában. Fogd be a faszba, Gia! Ennél nagyobb bajod is van. Szóval odaérek, szerencsére előtte. Próbálok néma csendben okádni a mosdóban és rendbe tenni magam. Piros rúzst teszek fel, az arcomra is felütögetek belőle egy keveset, nem akarok úgy kinézni, mint egy fáradt őszi hulla. Kicsit lélegzem, csöpög egy csap, rozsdaszag van,szeretem a rozsdaszagot, pedig majdnem olyan, mint a vér. Próbálom betűrni a szürke nadrágomba a fekete ingem, hogy ne lógjon rajtam minden, mint ahogy az akasztófáról illik, aztán kimegyek a találkozási pontra jótállni. Egyáltalán mi az istenről jutott eszébe a Füvészkert? Megérkezik, beszívom az illatát, néhány percre minden normális lesz. -Csá!-elveszem a matchát, aminek máskor is borzasztóan örülnék, de így hányás után kifejezettem jótékony hatással van a testemre és lelkemre, aztán beszélni kezd. Követni alig tudom. Szerencsére a lábam még működik, így belépek vele együtt és összeszorítom az agyam, hogy minden szavára bírjak figyelni. -Lehet?-torpanok meg egy másodpercre olyan fejjel, mintha most azt találta volna mondani, hogy pornót forgat on ice, de azt hiszem azt is logikusabbnak gondoltam. Mi az isten? Ez mikor jött? Én hol voltam? Ja, igen, valószínűleg olyan mélyen egy mentális kútban, hogy nappal is láttam a csillagokat, na mindegy. Igazából azt se tudom mit mondjak. Leül, harminc másodperc csúszással én is és baszdmeg, elkezdek dadogni. Ez a vég, ennél nincs lejjebb. -És a-a-a-akkor e-e-e-zt mo-o-st…-veszek egy nagy levegőt, szerintem néma infarktom van,belekortyolok a matchába és megpróbálom magammal megbeszélni, hogy ez így nem lesz rendben. Megemberelem magam és normális leszek. Életemben nem dadogtam, mégis mi ez? A vég? -Hogy az istenbe érsz rá minderre, meg a vén fasz…idra?-úristen, van itt valahol egy kis tó. Tudom, hogy kis esély van rá, hogy bele tudom fojtani magam, de azért most már érdemes lenne megpróbálni! Bár ha az volt a célom, hogy ne dadogjak, ugye? Ezt legalább sikerült elérnem. -Természetesen akarom-bólogatok, mert lehet, hogy nem kéne akarnom és ez az utolsó dolog, ami miatt neki még egy iskolát kellene végezni, nekem meg a Godrikban koslatni, de…baszok a logikára. -Egyébként, azt hiszem vannak nyomaim, úgymond-megfogalmazhatnám ezt úgy, hogy ne tűnjek ilyen bizonytalannak, Freya nyilván nekem fog hinni, nem pedig a realitásnak, aminek határán üldögélek. De hát ezt már kurva régen el kellett volna mondanom valakinek, legalább neki. Cím: Re: Füvészkert Írta: Freya Blood - 2026. 03. 04. - 21:36:11 잔 인 할 만 큼 아 름 다 워 (https://64.media.tumblr.com/1a3e216cf49ea436afda2755a183397e/1340134ab64e5970-c0/s540x810/6732465abbd4621704f7d0fab6eb7f9d4b075c0b.gifv)
i bring the pain like (https://www.youtube.com/watch?v=n6B5gQXlB-0) +18: szégyenítés, rasszizmus, a magyar közélet említése, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések. Meggyőződésem, hogy Gia legalább annyira alkalmas gyógyítónak, mint amennyire én az lennék pártvezetőként - mintha a kézremegős és a zsebdiktátor elmennének a viccben sörözni, hogy közhelyekkel éljek a közhelyeken. A realitás varázsát mindig az adja meg, hogy általában azok vállalkoznak efféle felelősségteljes, magas presztízsű címekre, akiket senki más nem tudna elképzelni bennük/rajtuk/alattuk akár, de valószínűleg épp ezért lehetséges. Hogy magamat idézzem négy feles után minimum, mindent az autizmusnak köszönhetek, az ötödik után pedig már Aspergert is felebaráti szeretettel szoktam emlegetni.. Amivel a közönség politikailag korrekt felét azonnal el is vesztem, ezért a biztonság kedvéért mindig hozzáteszem, hogy a gyerekeket is utálom, mert biztosan elbaszva csak az van, amit én baszok el. Ahogy a szituáció mutatja, ezúttal ez épp G-G-Gia hangulata lehet. Nem mintha egyébként rám tartozna a nővére ügye - ezt akkor is elmondtam, mikor a szám szerint negyedik tüntetésen lecsaptam épp az egyik szóvivőt a Scrimgeourtól szerzett táblával, sőt, nem felejtettem el megemlékezni róla, mikor a jegyzőkönyvben kellett nyilatkoznom róla, hogy miért csaptam le bárkit is egy békésnek bejelentett tüntetésen. Egyik kérdésre sincs olyan válaszom, amelyet az ügyvédem nélkül érdemes volna megválaszolni. - Azért ezt a reakciót minimum akkor várnám, ha azt mondtam volna, képzeld, hirtelen milyen jó ötletnek tűnik megpróbálni megdönteni az aktuális ellenzéki vezető bármijét néhány dick-metaforával, lehetőleg ebben az országban, ahol a szexuális erőszak még mindig kis scone és jam. - utalva némi aktuálpolitika színezetre, amivel biztosan be fogom lopni magam a választott szakom oktatóinak szívébe. Vagy oda, ahol bizonytalan mennyiségű cinizmus pumpálja a vért a politológusok ereibe. - Amos kedves fiú, amit elvesz a közéleti karakteremből, az már elveszett a Monroe-elvvel és legkésőbb akkor, mikor rákérdeznek a származásomra. De ezen kívül néha reggelit is csinál. - a további részletekre nincs szükség, egyrészt mert ez nem az a beszélgetés, másrészt mert rá van írva az arcomra. A nyakamra. A hangulatomra. Csak egy árnyalatnyit kevésbé tűnök úgy, mint valaki előtte-barátnője, ezt pedig már sikerként kell elkönyvelnünk, szemben azzal a válasszal, amelyet a kötelező alkalmasságin arra a kérdésre adtam, hogy hajlamos vagyok-e személyesként értelmezni közéleti megjegyzéseket. Bár van valami megtisztelő azokban a feltételezésekben, főleg, mert nem volnának épp alaptalanok - első iskolai éveimre inkább volt jellemző valami minimum munkáspárti hevület, amely olykor olyan élesen kerülte a pápai enciklikák tartalmát, hogy akár a demokraták ifjú scrutoni-teapartijára is meghívást kaphattam volna, amennyiben el tudom tartani megfelelő szögben a kisujjam a teáscsészétől. Mára szívesen beülök rájuk, üzemszerűen, mintegy személyes küldetésemként teszem tönkre mások napját. - Milyen nyomaid? És nem, nem egy borzalmas boomer szóviccet akartam felvezetni ezzel, őszintén kérdezem. - a figyelmem és őszinteségem elvitatatlan jeleként még a matchát is leteszem és valóban csak Giát nézem. Azt persze látom, hogy ő épp annyira kisimult, mint a részvényeink Shackebolt egy-egy megállapítása után, de az előbbin érdemes javítani. Rég láttam Rokuro Ishidát, akár kitalálhatott azóta ő is valami csodálatos japán középkori kínzást, például a kútról kézzel vízhordást, mint a testet és jellemet erősítő csak hajnali ötkor elvégezhető tevékenységet vagy hasonlót, mert igaz, hogy ez az ügy Gia nővérével kifejezetten csúnya, az apja annyira japán, hogy az minden hétköznapi szenvedést megmagyaráz.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |