Roxfort RPG

Bűbájtan. Hááát, nem a legrosszabb, de nem is a legjobb. Legalább néha lázba tudott hozni a kis törpe, plusz erről legalább tudtam, hogy hasznos tárgy és nem is vagyok teljesen katasztrófa belőle. Házvezető bácsink is küldött üzenetet, hogy nem Flitwick lesz ma velünk, ami egyébként meglepően feldobta a lelkesedésem. Eléggé kíváncsi voltam, hogy az ilveres igazgató bácsi milyen órát hoz nekünk (meg azért sem volt utolsó szempont, hogy meglássam, ki hozta el ezeket a szép embereket közénk, mert kajak beszarás, hogy az összes diákjuk ilyen kurva jól néz ki...). Ettől függetlenül azért továbbra is egy tanóráról volt szó, szóval nem csattantam ki a tanulási vágytól, pláne azután, hogy kiderült, nem Oakleyval leszünk. Peeeedig a bácsi és bájitaltan a két legjobb kombó nagyjából.

Így hét év és kisebb-nagyobb érési folyamat után még nekem sem volt nehéz beismerni, hogy kibaszott sokat köszönhetek a tancsi bácsinak. Ha nagyon szigorúan néztem, a repülésen kívül a bájitaltan volt az egyetlen, ami úgy tényleg nagyon megmozgatott, amit szinte kivétel nélkül élveztem, nem untam el magam és még az elméleti részen is egészen figyeltem. Na, jó, arra már a bácsinak is nagy ráhatása volt. Számomra érdekes volt, plusz volt elég szigorú és tekintélyt parancsoló, hogy figyelni is akartam, jól akartam teljesíteni nála. Szóval bájitaltanon igenis odatettem magam. Egyrészt érdekelt, másrészt mindig rendkívül nagy gyomorgörcsöt okozott, ha Oakley kicsit is csalódott volt, szóval ezt is el akartam kerülni, elég volt, hogy a többi órán tanúsított viselkedésem és az egész hozzáállásom zavarta általánosságban, legalább a saját tantárgyán érezze a törődést. Hát, igen, volt már pár beszélgetésünk az évek alatt. Nagy ritkán, főleg fiatalabb koromban, éreztem úgy, hogy egyszerűbb lenne elmondani neki mindent. Kérjünk segítséget, egyedül nem megy már! Ő meg olyan stabilnak, megingathatatlannak tűnt, biztosan tudott volna segíteni. Aztán sosem tettem, mert egyrészt az évek múlásával egyre kevesebb esély volt arra, hogy ebből ki tudna úgy hozni minket, hogy jó legyen nekünk, túlságosan belekerültünk a sok szarba, másrészt a Jenkins-szabály tiltotta, hogy bárkinek bármit mondjak. Nem dögöltem volna meg, ha kinyitom a lepcses pofám, nem egy Megszeghetetlen eskü, de nálunk körülbelül akkora értéke volt. Úgyhogy kussoltam és hagytam, hadd higgye csak, hogy egy újabb idióta került a házába és legyintve túlad majd rajtam, ha elballagtam.

De a RAVASZ-ok még messze vannak, hála Merlinnek, úgyhogy most kicsit sem zavar, hogy óra előtt még nem ezerrel készülök, hogy mi lesz, hanem még kint a birtokon a falnak dőlve dumcsizom Miguellel, miközben elszívjuk a cigink maradékát. Egy apró részem azért örült volna, ha vicces cigit ad, de nem akartam volna látni Oakley arcát, ha kiderülne, szóval a nem létező felelősségteljes részem elégedett volt így is. Azt mondjuk, sajnáltam, hogy a kishaverjaim nagyobb része most éppen a bácsihoz siettek a Rengeteg felé, hát milyen kurva jó dolguk lesz már! Na, mindegy, azért nem panaszkodom, biztos nekünk is fasza lesz, itt is vannak kishaverok. Ahogy utolsó pillanatokban megérkezünk, hirtelen egyébként kajak elbizonytalanodom, hova a faszba üljek.

Ülhetnék O'Harához, wow, mekkora ötlet. Biztos kibaszott vicces lenne, ahogy az érzelemmentes pofájával végig dolgozná az órát a srác, fúú, még ha Roxanne legalább oldaná a hangulatot… Bár tagadhatatlan volt így novemberre, hogy tényleg változott ez a faszfej. És a kurva életbe, élveztem az edzéseit, végre meg voltam dolgoztatva, baszottul hiányzott a kviddics. Úgy tűnt, ez a vereség kicsit összerántotta a srácot, mert nemcsak hogy megbaszó edzéseket tartott, de még azt is meg lehetett jegyezni halkan, hogy támogatóbb csk lett, pedig az a teliberakott Tusa is ott volt neki. Szóval ja, faszántos módon kezdett lejjebb menni a távolságtartásom. Nem volt a legnépszerűbb srác, maximum hírhedt volt, szóval volt, hogy azon kaptam magam, hogy egyébként jobban kéne támogatni a kis csillagot, ha már elvileg egy csapat vagyunk, ha nem is a Tusán. Nehéz volt ez, közben Tetsuya kis lelkét is ápolgattam és ez sokszor konfliktust szült bennem is, de kurva mindegy. Úgyhogy apróságokkal néha megleptem a jégcsapfaszfejt, például most ha már szokásos módon levágta magát már egyedül, akkor mögé lépve megragadtam a vállait, megráztam és rávigyorogtam, ha hátranézett.

- Csá, cséká! - köszöntem neki, majd magára is hagytam, azért puszipajtások még nem lettünk, ez meg kölcsönös, gondolom. Ülhettem volna Travers vagy Amycus közelébe is, de Morgenstern közelsége az mindig veszélyes volt. A csaj nagyrészt tolerált, pedig tudtam, hogy kurvára bassza a csőrét az, ahogyan viselkedtem. Én meg hálából, hogy nem szállt rám túl gyakran, igyekeztem kerülni és nem jobban felcseszni, szóval gondoltam, most is megkímélem magamtól, úgyhogy csak intek nekik mosolyogva, plusz Travers kollégával lepacsizom, ha van rá. Teljesen igaza volt a válogatón egyébként: kurvára nem fogok semmire menni a rostos fostos sulis sperűvel és hiába mondtam neki, hogy csövesbánat vagyok, nem tudok mit csinálni, akkor is igaza volt. Az első vereségünk rá is mutatott arra, hogy hiába hozom ki a maxot abból a szarból, hiába veri szét Travers fullba az ellenfelet, lófaszt nem érünk vele, ha nitrót raknék rá sem. Akkor sem tudtam venni egy kibaszott seprűt és nemcsak Nialen agyát baszta az, hogy egyeseknek egy intésébe került, hogy legyen az egész teliberakott csapatnak Tűzvilláma legyen, mondjuk, emiatt nem utáltam senkit, csak gecire zavart. Cserébe akkor elkezdtem arra fókuszálni, hogy kihozzuk a maximumnak a maximumát abból a szarból és ehhez kértem O'Hara és Travers segítségét külön is, mert egyrészt ők voltak a legmegbízhatóbbak kviddics téren a csapatban, másrészt tudtam, hogy nem fognak finomkodni velem, kurvára kihozzák a legjobbat ebből és belőlem is, még ha közben párszor a földre is küldenek (akár fizikailag is). Harmadrészt Tetsu a padlón volt, szóval őt kíméltem minden téren. Egyébként meglepően pozitív hatással van egymás szétverése a csapatösszhangra, csak mondom! Azért ezen kívül én is igyekeztem építeni a csapatnak a morálját, mert szerintem amúgy fontos a csapatjátékra nézve, hogy mennyire vannak egy hullámhosszon a játékosok.

Ophelianak, Almának és a többieknek is intettem mosolyogva, de megkíméltem szegényeket a mai viselkedésemtől, nem kell nekik állandóan amiatt aggódniuk, mi történik velem órán, hehe. Meg hát, megígértem magamnak, hogy ha már egy évet ezekkel az új tagokkal töltünk, akkor kihozom belőle a maxot, úgyhogy nagy árulóként levágtam magam Maddock mellé, fingom sincs, miért választotta a mai napon O'Hara közelségét, de milyen kurva gyászul néz ki, hogy nem ül konkrétan mellette senki még. Vagyis csak ültem volna...

- Csőváz! - köszönök neki vigyorogva, aztán összeráncolom a szemöldököm, ahogy meglátom a kis kártyákat. Baszki, milyen figyelmetlen voltam már! Ááá, akkor azért pofázott nekem még Fuentes valamit, amire csak egy intéssel és kacsintással válaszoltam, mert közben elmerültem a gondolataimban. De most, hogy jobban körbenéztem, tényleg elég fura emberek ültek együtt. Na, gec, csoportmunka. - Akkor csá, jó volt látni! - borzolom össze Maddock haját nevetve, majd keresni kezdem a helyemet, amit kezdésre el is foglalok amúgy.

- JIPPÍ! - örülök meg Gardnernek, Fuentesnek és Amynek. Az uccsó tagot nem vágom, csak annyit, hogy verekedett O'Harával. Nos, hát... Nem mondom, O'Hara arca néha tényleg beverhető, de most kivételesen az ő pártján állok, ettől függetlenül azért nem gyűlölöm a srácot, csak azért fenntartásokkal kezelem. Azért egy szinten csodáltam is, hogy megverték egymást. Ő is kap egy vidám köszöntést, sőt, lelkes vagyok, szóval le is pacsizok mindenkivel, ha vannak rá. - Halihó, csapat! - vigyorgok rájuk. A bácsin jót szórakozok, van egy hangulata és vibeja, tetszik. A feladat kevésbé. Most kajak főzni fogunk? Bruh, azt otthon is tudok... Ez az első gondolatom, aztán arra gondolok, hogy egyébként nem is akkora faszság most összegyűjteni ezeket a varázslatokat, hát mennyi energiát és időt spórolok majd otthon? Hehe. Vi kérdésére én is Morrisra nézek, egyébként az ő oldala is érdekel. Közben nekiállunk a kajának, egyébként ha nem is voltam egy mesterséf, azért otthon muszáj volt megtanulni főzni, mert ha Asher nekiállt is néha, az katasztrófa volt, Jacknek meg nem volt mindig ideje rá, szóval muszáj volt, ha akartunk enni. Na, mindegy. Jót mosolygok Vianne szövegelésén, érdekes látni, hogy másnak is van szófosása rajtam kívül. Egyébként említettem már, mennyire geci jó csapatom van? Egy szavam nem lehet kb...

- Ja, majd április után - nevetek fel. - Bár ha tiszta az idő, azért szokott néha sütni a nap, csak ereje nem nagyon van - vigyorgok rá a lányra. Egyébként elgondolva, hogy miért vagyok hálás. Pfff, hogy még nem basztak ki a suliból? Végülis életben is vagyok, az sem utolsó. Néha azért elgondolkodom, hogy kajak hálásnak kéne lennem, hogy eddig túléltem? Mármint... Ja, persze, éltem, fasza. Lehetett volna rosszabb is, kurva jó. Azért kurvára megbaszhatja magát minden fennsőbbség, hogy viccesnek vagy elgondolkodtatónak gondolta azt, amin végig vitte kis családomat. Oké, oké, az tény, hogy retkes mód sok helyzetet megoldottunk azóta együtt, ami sokszor elképzelhetetlennek tűnt, szóval azért lehetek hálás, hogy a tesóim rendben vannak a körülményekhez képest. Na, ez már egy, csak így tovább, Gems! Oldalvást pillantok a másik két fiúra, ahogy Vianne megakasztja magát, Fuentes meg rendkívül aranyos, ezt még én is értettem azért a minimális tudásommal.

- Szerintem lehetünk kreatívak, a bácsi olyan arcnak tűnik, aki bírja ezeket, de ti tudjátok jobban! Mondjuk, ha nem gyullad ki a szája, az nem baj, Fuentes! - nevetek fel, miközben elfogadom a krumplikat, dobok párat Amycusnak is, majd a Holus Cortexet alkalmazva pucolni is kezdek. Ez kibaszott vicces amúgy. - Hm, egyébként a tesóim szerint legendás krumplipürét készítek - somolygok, szemem játékosan csillog. - Igazából csak az a titok, hogy kicsit több vaj kell bele és kevesebb tej és sokkal selymesebb és ízesebb lesz - mondom, ahogy megpróbálom beállítani a hőfokot (szóval igen, félbeszakítottam a pucolásomat ezért, micsoda összeszedettség, nem?), hogy addig felmelegedjen a víz, amíg mi pucolunk. - Na, és akkor ti mindig ilyen fasza kis kajálásokat rendeztek Hálaadáskor? - érdeklődöm amcsi barátainktól, ahogy közben ténykedünk.