|
Cím: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Mrs. Norris - 2025. 06. 19. - 20:30:58 (https://i.postimg.cc/8kwGWyFd/70d732483f98898d33654915948d9b2c.png)(https://i.postimg.cc/G3jLKLfy/087c338831dd1f2033b0983d4f08de42.png) Ugyancsak átriumosan konstruált, hatalmas terem, középen nagy, tágas térrel. A katedra előtt egy széles asztal terpeszkedik. Az előző évben megannyi szörnyűséget láthattak itt a diákok, de ez a jövőben változni fog. Voldemort Nagyúr halálával megszűnt az átok, ami az álláson ült. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Wesley Fawcett - 2025. 09. 09. - 21:23:05 Szintfelmérő dolgozat Hetedév - 2005. szeptember 5. Az idei tanév kétségtelenül rendhagyónak ígérkezik, hiszen a Trimágus Tusa nemcsak a kihívás ígéretét hozza magával, hanem a feladatot is, hogy a Roxfort felkészüljön az Ilvermorny és a Beauxbatons diákjainak érkezésére. A megszokott keretek közé idén nem férhet bele a rutin; elkerülhetetlen, hogy átfogóan felmérjük tanulóink képességeit, hiszen a verseny nemcsak a legtehetségesebb bajnokokat választja ki, hanem rávilágít arra is, mennyire tudják a diákok kamatoztatni a tudásukat, erejüket és leleményességüket. A Tusa jelenléte új ritmust diktál: nemcsak a tananyagot kell átadnunk, hanem a felelősség, a kitartás és a méltó helytállás képességét is, hiszen a Roxfort hírneve és a közösség ereje egyaránt próbára tétetik majd. Megvártam, míg a terem lassan megtelik, és a diákok elfoglalják a helyüket. Amikor láttam, hogy közel a maximális létszám, és az óra kezdete pontosan elérkezett, felegyenesedtem, és egy nyugodt mosollyal végignéztem rajtuk. Nem kellett intenem, a majdhogynem csend magától telepedett a teremre. – Üdvözöllek benneteket az idei tanév első alkalmán – kezdtem, miközben lassan körbejárattam a tekintetem a teremben. – Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy ez az év nem a megszokott keretek között telik majd. Az Ilvermorny és a Beauxbatons diákjainak jelenléte nemcsak páratlan lehetőség, hanem kihívás is mindannyiunk számára. Ahhoz, hogy mindannyian a helyükön érezzék magukat, először fel kell mérnünk, ki milyen képességekkel érkezett. Egy kisebb moraj futott végig a padsorokon, a hátsó sorban pedig egy lány kissé idegesen suttogott a barátnőjéhez, ujjaival görcsösen csavargatva hajának egy tincsét, mintha azzal próbálná levezetni belső feszültségét. – Ne féljetek, nem az a célom, hogy bárkit megbuktassak. Sokkal inkább az, hogy megmutassátok, miben vagytok erősek, és hogy lássam, hol kell segítenem benneteket. – Egy intésre a pálcámmal a katedra mögött várakozó pergamenkötegek felemelkedtek, s mint szelíd madarak, sorban elindultak velem együtt a padok felé. Megvártam, mire az összes pergamen a helyére kerül, ha pedig valaki késve érkezne, számára is biztosítok természetesen egy példányt. Nem terveztem hosszú órát tartani első alkalommal. – A dolgozat kitöltéséhez egy óra áll rendelkezésre. Ezt követően a pergamenek önmaguktól visszakerülnek a tanári asztalra. Amennyiben hamarabb végeztek, csendben hagyjátok el a termet. – Miközben visszaértem a katedrához, egy homokóra a terem egyik sarkában lassan fordulni kezdett, az apró szemcsék pedig szelíden peregni kezdtek lefelé, jelezve, hogy megkezdődött a szintfelmérő. - A tanóra 1 körös. A záró, tanári hozzászólás: szeptember 18. - Az órai szereplésért +5 pont szerezhető, a dolgozat helyes kitölése +20 pontot ér. - Az óra igazolatlan mulasztása -5 házpont szankciót von maga után. - Ha valamilyen okból nem tudsz írni a zárás előtt, kérlek jelezd privát üzenetben. - Mások nevét jelezd a háznak megfelelő színnel: #BD2118, #557105, #1d4d9d, #EFB521, #5B3F83, #4F7FBE Kód: [box][center][color=#FCFAEE][size=12pt][font=times new roman]Szintfelmérő dolgozat - hetedév[/font][/size][/color][/center] Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Eydis Sidthvordr - 2025. 09. 10. - 01:39:09 Sötét Varázslatok Kivédése Végigfuttatom az ujjaimat felkaromon, kitapintom a ruhán keresztül a pontot, ahol még mindig érezni vélem az égést, amit a rúna hagyott a bőrömön. Tudom, hogy a bájital, amivel bekentem a sebet, eltüntette a nyomokat, azok akkor sem látszanának, ha az iskolai egyenruha nem fedné el a bőrömet. Mégis, megnyugtató érzés, és kicsit bánom is, hogy eltűnt a seb. Olyan, mintha a részem lenne minden eldeformálódott felülete a bőrömnek, melyeket a rúnák változtattak meg. Örülök az emlékének is. Az új környezet a szokásosnál több mosolyt csal az arcomra. Skócia, a Roxfort-völgy emlékeztet Kanadára, még ha a fák más levegőt adnak, más titkokat suttognak is a szélben. Ezek a fák nem ismernek, nem tudnak a hatalmas lyukról- messze járok a családomtól, és úgy tervezem, hogy nem is térek haza sokáig. Solace jól látta, hogy nem tekintenek már úgy rám, mint egyre a klán vadászai közül. Ha úgy lenne, hogy is tehettek volna velem bármit? Izgatottan foglalok helyet egy viszonylag hátsó padban Elizabeth mellett. Figyelni tervezem, hogy mit tudnak az angolok, mit tanít a professzoruk- a szintfelmérő azonban logikus folytatás. Talán csak nevében térnek el a tárgyaink, talán mást tanulunk: Amerika fenyegetései eltérnek az angolokétól. A mi szörnyeink rosszabbnak tűnnek, de aki olvasott a halálfalólról, tudhatja, hogy ez nem igaz. Ahogy a dolgozat landol előttem, először pislogok, azután körülnézek. Nem értem, hogy mi ez- ezt harmadévesen megoldottam volna csukott szemmel hibátlanra. Nem lehet ez a szint, amit a végzős évüket végző roxfortosok tanulnak az önvédelmi tárgyukból… előveszem a pálcámat. - Revelio! Finite Incantatem! Scriptum Revelio!- értetlenül nézek, amikor a dolgozat nem fed fel rejtett tartalmat. Tényleg ez lenne a szint? Ezt csak szerencsével is könnyen tökéletesre lehet megoldani. - Szerinted minden dolgozat ilyen könnyű itt?- halkan beszélek Elizabethhez, nem akarom, hogy azt gondolja, hogy csalok. Bár nagyon szomorú, ha ehhez csalnom kellene. Nem használok tíz percet sem a megoldásra. Gyorsan befejezem a feladatot, az órát tartó férfinak adom a lapot, és még mindig zavartan elhagyom a termet. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Nialen Travers - 2025. 09. 10. - 05:26:53 Sötét Varázslatok Kivédése 18+ - káromkodás, rengeteg szégyenítés, kurva sok szégyenítés, general Nialen bullshit Ez a nap kurva lehangoló sok szempontból. Nem érzem ezt a kurva SVK órát ma, még úgy sem, hogy lesznek új diákok, mert rájöttem, hogy nem olyan kurva sima az a Tusa. Mármint nem az, hogy nyerjek- Blaze az egyetlen komolyan vehető riválisom, aki be is dobja a nevét- Amy és Damien nem fogja, Connieboy egy rossz vicc amit kurva sokszor hallottam (és baszott visszaírni a leveleimre a földbebaszódása után), a többi ház meg… hagyjuk is. Én vagyok a legjobb. De nem akarom, hogy Soff szomorú legyen, és most is tudom, hogy fél, hogy mi lesz. Pedig ez a pénz megalapozna mindent, amink lehetne- saját pénz, sem Yuria, sem Sullyvahn nem fér hozzá. Akarnám persze nézni, hogy ő küzd sárkánnyal? Nem várnám minden pillanatban, hogy… tompítom a gondolatokat azzal, hogy nekimegyek vállal az egyik fiúnak a gecisborzok közül. Majd sírhat Fawcettnek. Viszonylag korán baszódom be Damiennel, akinek Orin még nem tépte le a faszát (bár ha azt a miklóspatkány haikut át meri adni, le fogja), és foglalok is helyet vele Amsnek, Blazenek, Soffnak meg Zafirának (az utóbbi jelenléte biztosítja, hogy Connieboy nem próbál majd leülni hozzánk). Most sokan vagyunk- egyelőre nem ismertem meg túl sok külföldit, és ha nem adnak rá okot, annyira nem is akarom. Amikor Fawcett elkezd pofázni a felmérőről, csak sóhajtok. Minek kell minket felmérni? Minket kurvára ismer, még ha el is bassza az órákat olyan nyomorultságokra, mint télen az a fostalicska vitaóra. Csak azért nem jelentkezem, hogy ugyanbaszdmeg, van RBF-ünk meg tavalyi évvégi jegyünk, mi lenne ha minket nem csuklóztatnál? Aztán a fosok kirepülnek. - Hallod, ez mi a faszom? Ez komoly? Ezen baszdmeg egy troll átmenne.- nem próbálok túl halk lenni, ahogy Blaze felé suttogok. Tényleg ilyen kurva ostobák az Ilverben meg a Beauxban, hogy így levesszük a szintet? Vagy már teljesen májlszfaszett lett agyilag? Röhögök, amikor valami külföldi csaj próbál bűvölni valamit. Ezen kurvára nincs semmi. Ez az. Megismered majd Fawcettet, aki néha Binns szintjén tart órát. Vagy lejjebb. Ilyenkor eskü megnézném, hogy az a Lockhart mit tudott. - Gőzöm nincs mi a faszom lesz idén, de futnia kell a Bídábjúnak, Ams, mert ennél baszdmeg én jobb dolgozatot raknék össze. Mondjuk Finnighanen meg a többi kisegítősön kívül bárki, de az meg olvasni sem tud.-röviden beszélek csak Amyhez, nem akarom beagrózni. Fasznak sem hiányzik, hogy én legyek, akin a dominanciáját hirdeti. Ha okosabb lennék, csak karikáznék, de egy ponton felbasz, és mire észbe kapnék, tele van kommenttel. Na mindddegy. Kitöltöm ezt a trollszart, aztán odalebegtetem az asztalra, anélkül, hogy felállnék- egy óra, baszdmeg. Ha ez volt a szint, amikor még fiatal volt, nem csodálom, hogy apám meg a többi kisfaszú vérmániás szétkúrta őket. Fennmaradó időmben cicákat rajzolok Soffnak, melyet az SVK könyv alá rejtek. Remélem, hogy Amyék nem veszik észre. Fawcettet leszarom. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Solace Barbon - 2025. 09. 10. - 06:23:22 SVK · · ─────── ·(https://i.imgur.com/LgqbfK7.png)· ─────── · · @hetedév ·⬧· 2005. szeptember 5. hétfő 16+ káromkodás Ez a szint a híres-neves Roxfortban? Ennyi az egész? Olvasom az elém rakott kérdéseket, mintha az RBF nem lenne elegendő szintfelmérő. Bár más országokban lehet eltérés nem csak az oktatás színvonalában, hanem abban is, hogy milyen erős volt a vizsga. Ha a briteknél az RBF is ilyen volt, akkor pedig nincs miről beszélni. Felemelem tekintetem, ami találkozik pár évfolyamtársaméval. Talán hasonlóan meglepettnek tűnnek. Legalábbis ezt látom Ishidán, ahogyan összetalálkozik tekintetünk. Ezt még Gardner is lehozza egyedül egy sötét szobában. Hallom a magam mögött padból, ahogyan Eydis valamilyen varázslattal próbálkozik. Az egyedüli varázslat, amire itt szükség lehet, az egy időnyerő, ami visszaadja az életemből azt a 15 percet, ami a terembe való eljutásra és a szintfelmérőnek csúfolt dolgozat megírására ment el. - Legközelebb nem a Roxfortban rendezik a Tusát, ha itt ez a szint. – jegyzem meg cinikusan Morrisnak és Ishidának. Ez a dolgozat nem csak a tanórát minősíti. Ez az egész iskolát és az összes diákját minősíti. Aki ezen a dolgozaton képes elbukni, az nem érdemes arra sem, hogy varázslónak vagy boszorkánynak nevezzék. Jól emlékszem, hogy Montague azt mondta, átoktörő szeretne lenni, de ha itt ilyen az SVK oktatás, akkor jobban járnak, ha inkább egy óvodai homokozóból válogatnak. Ez az iskola alkalmatlan arra, hogy a jövő átoktörőit nevelje, mert ez nem termel ki mást, mint a jövő krónikus kudarcait. Oda a Roxfort dicsősége. Most már csak a rozsda kong benne. Nevetséges az egész. Egy óra alatt egy esszét is kényelmesen megírnánk. Minek ide egy teljes óra? Ennyi erővel adhattak volna színezőt is, hogy ne legyen az óra annyira megterhelő szegény diákoknak. Nálunk az ilyen kérdésekért kinevetik a tanárt. De ahogy hallom az egyik zöld taláros diákot, ezen legalább ők is felháborodnak. Jogosan kérhetnék ki magukat. Bosszúsan húzom alá a helyes válaszokat, vagy egyes esetekben a legkevésbé rosszakat. Nem foglalkozom többet ezzel a feladattal, mint amennyit megérdemel. Az elsők között teszem le a pergament a tanár asztalára, mielőtt elhagynám a termet, hogy a felszabadult időmet valami értelmessel töltsem. Például írhatnék a MACUSA-nak, hogy kurva sürgősen küldjenek ide egy tanárt, mert kell az erősítés. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Daphné d'Aboville - 2025. 09. 10. - 09:16:58 2005. szeptember 5. Mosolyogva - aminek oka a mellettem lévő emberek, nem annyira maga az óra - helyet foglalok a leghátsó, ahol mindig is szerettem ülni, padsorban Miguel és Élodie között, és még mindig próbálok barátkozni azzal az (örömteli, de hihetetlen) gondolattal, hogy közös óráink vannak a bátyámmal, és még egymás mellett is találtunk helyet. A negatív gondolataimat, amik nem hagyják, hogy teljesen önfeledten élvezzem a pillanatot, igyekszem száműzni a fejemből, és inkább körbefuttatom a tekintetemet a termen, végigvéve, hogy ki az, akit a Beauxbatonson kívül is ismerek már, például Anniet, Gemmat, Rokurot vagy Solacet. Meglepően sok embert. Figyelmesen hallgatom a tanárt - a szintfelmérő dolgozat nem lep meg, igazából számítottam rá, logikus, hogy szeretnék látni, a saját színvonalukhoz képest hogyan teljesítenek más iskolák diákjai. Emiatt, tőlem általában szokatlan módon, minimálisan izgulok csak, Élodie mellettem viszont elég ideges lett a dolgozat említésére, szóval őt igyekszem kedves szavakkal nyugtatni, mert tudom, hogy menni fog neki, hiszen együtt készültünk az RBF-ekre. Mindkettőnknek Kiváló lett, szóval azért abban nagyjából egészen biztos lehetek, hogy ez sem fog rosszul sikerülni, szinte bármilyen kérdést is tesznek…Sötét Varázslatok Kivédése Qu'est-ce que c'est? Összezavarodott tekintettel nézek Miguelre, hátha csak az én szemem káprázik, vagy tényleg megkaptuk a másodévesek dolgozatát. Mivel Miguel csak röhög rajta, ez elég megerősítés nekem hogy igen, ő is azt látja, amit én. Hallom, hogy valaki Revelio-val próbálkozik, és én is óvatosan felemelem a pergament, hogy esetleg nincs-e a másik oldalán a tényleges szintfelmérő, de legnagyobb döbbenetemre nem, nincs. Hallom, hogy Rokuro mond valamit, bár nem tudok japánul, de ha tippelnem kellene, nem a dolgozatot dicséri éppen - de bármit is mond, valószínűleg egyetértek vele. Sóhajtva elkezdem inkább kitölteni a tesztet, mais pourquoi cela prendrait-il une heure entière? Talán lesz még más feladat is, és arra kell ennyi idő? Nagyon hamar végzek, aztán udvarias mosollyal a tanárnak adom a pergament, és kifelé menet még mindig azon gondolkozom, hogy vajon tényleg összecserélték-e a dolgozatokat, és mikor fogjuk megírni az eredetit. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Rokuro Ishida - 2025. 09. 10. - 09:52:54 Sötét Varázslatok Kivédése Rendkívül pontosan érkezem, mint minden lehetséges alkalommal. Ez egyike azon szokásaimnak, amiken a Roxfortban sem tervezek változtatni. Nem feltétlenül van jó hatással rám a helyváltoztatás, illetve a Skót, állítólag friss és üde hegyilevegő, de igyekszem akklimatizálódni, így nem jegyzem meg senkinek, hogy ez a kastély, bár architektikus szempontból igazán gyönyörű, rendkívül hideg, kissé párás és nemkülönben dohos. És ezek csak azon episztéméim, melyekre az elmúlt néhány napban volt lehetőségem szert tenni. Mély meghajlással üdvözlöm a professzor urat, amin úgy gondolom nem fog meglepődni, hiszen több a rasszomba tartozó diákot is láttam korábban, reményeim szerint ők is hozzám hasonló módon lettek habituálva, tehát az udvariasság korántsem ismeretlen fogalom számukra. Helyet foglalok valahol középen különös figyelmet fordítva arra, hogy olyan helyen legyek, ahonnan a szintfelmérő megírása után a lehető legészrevétlenebbül tudok távozni. Amint a nekem szánt pergamen megérkezik elém és rávetem első pillantásom, meglepett hang szakad ki torkomból. -Hah…-ilyesfajta reakcióimon többnyire remekül tudok uralkodni, de bevallom, ezt még egy egyszerű rizskapáló is végtelen nyugalommal írná meg kiválóra -不可能！ Hitetlenkedve olvasom végig a feladatokat és szép lassan, de egészen biztosan egzaltált állapotban jutok, ahogy hiába keresem a feladatok közt a kihívásnak, akár írmagját is. -冒涜！私には彼らはどのように見えますか?-dohogom, miközben találkozik a tekintetem több hitetlenkedő szempárral is. Barbon is éppen úgy keresi a tekintetem, mint aki arról igyekszik meggyőződni,hogy ez tényleg a valóság. Vagy lehetséges, hogy a Roxfort csupán a bolondját járatja velünk? Csendes egyet nem értésem közben meglátom d’Aboville kisasszonyt is, akivel a nyár folyamán rapid módon leveleztem, ellenére annak, ahogyan első találkozásunk alkalmával prezentáltam magam. Ő sem tűnik elégedettnek azzal, ami a szeme elé került. Ezt az alacsony lécet még Gardner kisasszony is megugorja! Hamarosan neki is kezdek a feladatsornak, hogy az elsők közt legyen lehetőségem egy energikus mozdulattal, a lehető legsértettebben kivonulni a teremből. 恥！ Japán mondatok sorrendben: 1. Lehetetlen! 2. Blaszfémia! Mégis minek néznek ezek engem? 3. Szégyen! 4. Tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy ezen szintfelmérő dolgozat egyenesen sértő számomra. Kérem, hogy a továbbiakban biztosítson a tudásomnak megfelelő feladatokat! Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Élodie Roethlisberger - 2025. 09. 10. - 11:56:24 SVK szintfelmérő (https://i.imgur.com/38pDw8g.png) @hetedév ❁ 2005. szeptember 5. hétfő Nem elég az, hogy hétfő van, teljesen új környezetben, szinte senkit sem ismerek és Daphné nélkül mindenhol is eltévednék, a napot ráadásul egy dolgozattal kell kezdeni, ha mindez nem lenne elég. - Szerinted a roxforti RBF nagyon más, mint a miénk? ’allottam, ők ötödévben teszik azt le. – kérdezem Daphnét, kedves ikertestvére, Miguel kedvéért angolul, hogy ő is jól értse, és semmiképp se érezze úgy, hogy kihagyjuk a diskurzusból. Tudtam én, hogy valahonnan nagyon ismerős az arca, de legszórakozottabb pillanataimban se tudtam volna ilyet kitalálni, hogy ők ketten testvérek. - Je suis foutue! Mindjárt rosszul leszek. – amivel kapcsolatban nem viccelek. Remegő lábaim is kezdik megadni magukat, kis híján elbicsaklok a hátsó padhoz érve. Utálok amúgy a hátsó padban ülni, de ez az egyetlen hely, ahonnan nem takarok ki másokat. Rendesen emlékeztetnem kell magam a helyes légzésre. Nyugalom, Élodie, semmi ok pánikra! Kiválóan teljesítettél a vizsgáidon is, nincs miért szégyenkezned. Magabiztosabb lennék talán, ha nem egy tesztsort kellene csak kitölteni, hanem bemutathatnánk a valós tudásunkat. Bár Lolita közelébe sem érek, kifejezetten nem esik jól pálcát emelni másra, még akkor sem, ha az nem több, mint gyakorlás, azért a varázslataim nem olyan rosszak, ha meg kell védenem magam. Idegesen tördelem az ujjaimat, és elsápadva pillantok rá a pergamenre, ami elém kerül. Mások már rég körmölnek, mire én képes vagyok összeszedni magam annyira, hogy elolvassam az első kérdést. Aztán ahogyan értelmezem azt, hát… Hiszen ezt tudom! Ez egészen egyszerű. Kapkodva húzom alá az első, helyes választ, tekintetem pedig a következőre ugrik. A dementorokat elűző varázslatot nagyon szeretném egyszer megtanulni, de biztosan nagyon nehéz lesz. Ahogyan aztán a kérdéssorban is egyre nehezedni fognak a kérdések, mire a végére érünk. Ugye? Mire a végére érek, az idegességem eltűnik, és a reggelim sem szeretném viszont látni a lapon, pedig nem sok híja volt. Éppen csak a nevem felejtem el ráírni a lapra, mielőtt azt beadnám. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Vianne M. Gardner - 2025. 09. 10. - 12:33:18 SVK dolgozat · · ─────── · ❥ · ─────── · · @hetedév ·⬧· 2005. szeptember 5. hétfő 16+ enyhe szexuális utalások Különösen kegyetlenek ezek a britek, hogy a hétfőket máris dolgozattal kezdik. Like, seriously? Még alig csomagoltunk ki, és az új tanáraink nevét sem sikerült megjegyezni. WTF? Mondjuk Fawcettét biztosan meg fogjuk, miután az első tanítási nap ilyenekkel molesztál minket. Csak az ilyen Ishida-félék tudnak ennek őszintén örülni. Bizonyára ennek is ad hangot akkor, amikor nekiáll klingonul beszélni. Like bro, what are you even saying? Karácsonykor tényleg veszek neki egy jegyet a roswelli UFO-fesztiválra, hátha végre tényleg elviszik őt magukkal az alienek. Stratégikusan (micsoda szavakat nem ismerek! Ezért jár a plusz pont?) a középső helyek valamelyikén helyezkedem el, közel Ishidához, valahol Miguel előtt. Jó esélyeim lennének Barbon vagy Morris válaszaival is, de honestly, nem akarom tudni, hogy mi jár a két Wampusos srác fejében. Aztán látom, hogy Varv már a lap hátoldalát nézegeti, van-e odaírva rá valami. Suspicious much? A biztonság kedvéért én is megnézem, de az üres. Láthatatlan tintával írtak volna? Big brain move, ha így lenne. Érzem a zavart az erőben. A csapongó gondolatok alapján az egyetértés nagy, és elég könnyűnek találják a tesztet. Cheerleader mosoly on, amikor elolvasom az első kérdést, amit még én is tudok. Szóval no panic, minden rendben lesz. Flamingó rózsaszínűvé is változtatom a sort a magammal hozott, vicces, színes, csillogó tollakkal. Extra glitter and sparkle csak a dolgozat kedvéért. Pedig meg kell mondjam, egy kicsit azért mégis tartottam attól, hogy lesznek benne trükkös kérdések. Plot twist? Not today! Vajon Fawcett professzornak milyen a kézírása? Cute handwriting check? Tesz rá nekem cuki matricát, ha megírom hibátlanra? Odaír majd az A++ jegyemhez valami kedveset? Like slay queen, you did it! Ha elkérem a dolgozatot, akkor a szüleim kirakják azt bekeretezve valamelyik falra? És vajon daddy #1 vagy daddy #2 lesz rám büszkébb? Tbh én azért elég büszke vagyok magamra – szinte csalás nélkül sikerül végeznem vele, jóval a deadline előtt! Még virágokkal és szívecskékkel is van időm kidekorálni a pergamen szélét, hogy meglegyen a cute aes. Persze akad egy-két kérdés, amiben nem vagyok biztos. Milyen kár, hogy ezt a többi diák véletlenül megsúgja nekem akaratukon kívül. Oops. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Ophelia Langley - 2025. 09. 10. - 13:43:32 (https://i.pinimg.com/1200x/07/06/9f/07069f1c5e863bbfefa23a9e5e2a81a4.jpg) w/ hetedév 2005. szeptember 5. hétfő - Professzor úr! – ballagok oda a tanári asztalhoz, miután a többség már végzett a dolgozattal. Biztosan elég kevesen maradunk a végére, és kötve hiszem, hogy bárkinek szüksége lenne egy teljes órára, hogy teljesítse ezt a feladatot. Persze nem ismerhetem a többi iskola színvonalát, és azt, hogy ott hogyan és miket tanítanak. Azonban nem láttam arra utaló jelet, hogy bármelyikük lemaradt volna a dolgozatban, sőt. Az elsők között is külföldi diákok távoznak. Sajnos a nevüket még nem tudom, nem jegyeztem meg, de bízom benne, hogy idővel változik majd ez a jelenlegi, furcsa légkör, csak még meg kell azt szoknunk. Idegesen szorongatom a dolgozatomat, amire gyöngybetűkkel írtam fel a nevem. Kifejtős részt nem igényelt, így csak a helyes válaszok betűjelét karikáztam be. Úgy emlékszem, hogy az RBF-ek ennél nehezebb kérdések voltak. Esszéfeladat is volt. Nekem például a banyákról kellett írnom, részletezve a külső megjelenésüket, emberektől való megkülönböztethetőségüket, szokásaikat és veszélyeiket. Pont kapóra jött, hogy vissza tudtam emlékezni egy Annis Black nevű banyára, aki a Reggeli Prófétába küldött egy irományt arról, hogy milyen mélyen sértve érzi magát, amiért gyerekevő szörnyetegekként írják le őket. Ugyanitt felajánlotta szolgálatait kimerült anyukáknak, ha gyerekvigyázásról van szó. - Tartunk majd gyakorlati szintfelmérőt is? – kérdezem, miközben átnyújtom a saját dolgozatomat. Elméletből jó vagyok, mindig is jó voltam, de ez nem elég, és tényleg nagyon jó lenne gyakorolni, esetleg tanulni valami nehezebbet. Tudom, hogy a Tusa elvette sokak eszét, még Holden is állandóan visszatér a bajnokságra. Még ha nem is szeretném, hogy kockára tegye a bőrét, azért mégis csak illik támogatnom. De neki is jót tenne, ha élesben gyakorolhatna inkább. - Jövök, persze, jövök! Hogy éreztétek, hogy ment? – sietek ki a teremből, hogy mihamarabb beérhessem Holdent, Anniet és Almát. Rengeteg időnk van a következő óráig. - Van egy csomó időnk. Állítólag a Beauxbatonsosok hintóját pegazusok vontatják. Megnézzük őket? – hátha megengedik azt is, hogy megsimogathassuk őket. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Alma L. Remington - 2025. 09. 10. - 14:01:52 SVK dolgozat (https://i.pinimg.com/736x/61/31/b7/6131b729c9aaf436d5503394bc1d098f.jpg) (https://i.imgur.com/y3TOoLa.jpeg) (https://i.pinimg.com/736x/66/ed/32/66ed32be9b5124d9d1bde7a4c56a6352.jpg) Hetedév 2005. szeptember 5. hangulat (https://www.youtube.com/watch?v=34ZmKbe5oG4&list=RD34ZmKbe5oG4&start_radio=1) Mivel egyébként is koránkelő típus vagyok, nem volt nehéz reggel kikászálódnom az ágyból, de azért egy kávénál több kellett, hogy az agyam át tudjon állni arra, hogy ismét elkezdődött egy tanév és órákra kell járjak. Hétfőhöz képest egyébként jobb kedvem van, izgalmas belegondolni is, hogy a pár napja érkezett amerikai és francia diákokkal fogunk együtt tanulni. Belépve a tanterembe már vannak bent páran - ismerős és ismeretlen arcok egyaránt. Ledobom magam az Ophelia előtti padba, míg a táskám az említett hely mellett landol. Amíg el nem kezdődik az óra, hátafordulok a széken és szobatársammal, Holdennel és Annievel csevegek, hogy teljen az idő. A dolgozat említésére elkap a késztetés, hogy lefejeljem az asztalt, de csak sóhajtok egyet. Kedvelem a profot és számíthattam volna rá, hogy egy dolgozattal kezdjük az évet, de az agyam igazán nem készült még fel erre. Méghozzá hétfőn.. Ám, ahogy a pergamen elénk kerül, hallom a hitetlenkedő morajlást, néhány gúnyos megjegyzést is, illetve azt, hogy valaki mögöttem, próbálja feltárni a dolgozat rejtett titkait. Amint megpillantom a kérdéseket, még nekem is felszalad a szemöldököm a döbbenettől. Elég átlagos szinten mozogtam mindig ebből a tárgyból, mert bár igyekszem kerülni a konfliktusokat, nyugodtabb vagyok, ha meg tudom magam védeni. De amit a pergamenen látok, az a többiekhez hasonlóan engem is elképeszt. - Ennyi? - nézek körül - Már kezdtem felkészülni lelkileg arra, hogy le kell körmölnöm a lelkemet is, de ez... Egy újabb sóhaj kíséretében a kezembe fogom a tollat és elkezdem aláhúzni a válaszokat. Bár a szintfelmérő olyan egyszerű, hogy egy kisiskolás is megoldaná, azért van egy-két olyan kérdés, ami elbizonytalanít. Így is egy jó 25 perc múlva végzek, és mielőtt leadnám a kész műt, még utoljára gyorsan átfutom az egészet, hogy biztos egyetlen feladatot sem hagytam-e ki. Kint megvárom a többieket, közben azon filozofálok, hogy mire is lehetne felhasználni ezt a hirtelen plusz időt, amit a dolgozattal nyertünk. - Mondjuk úgy, ha a többi órán is ilyen lesz a szint, akkor nem fogok izgulni a vizsga miatt - nevetek fel, ahogy megigazítom a vállamon a táskát. - Amíg biztonságos távolságból nézzük a pegazusokat, addig benne vagyok! · · ─ ·☀︎· ─ · · Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Sebastien Lacroix - 2025. 09. 10. - 17:50:12 Sötét Varázslatok Kivédése A pillanatnyi izgatottság, enyhe idegesség egy pár másodperc alatt párolog el, és változik hitetlenkedéssé. Egy pillanatra oldalra nézek Luciusra, kissé kérdőn, mintha én lennék ennyire ostoba, én nem érteném, hogy mi történik. De persze, tudom, hogy bár nagyon jó vagyok ebben a témakörben (és magukban a sötét varázslatokban is jóval mélyebbre mélyedtem, mint talán bárki a teremben), nem én vagyok ennyire zseniális; ez a dolgozat csak simán nevetséges. Nem ez a szint lenne elfogadható. Hallom, hogy egy ilvermornys lány megpróbálja megbűvölni a dolgozatot, és én is kicsit határozatlanul előveszem a pálcámat. Ha lenne egy valódi dolgozat ez alá rejtve, ha fel kellene tárni ahhoz, hogy sikerüljön... azt mondanám, hogy ebben az esetben a professzor lenyűgözött volna. Imádom a rejtett titkokat, és azt mondják, a Roxfort még gazdagabb rejtett dolgoknál, mint a Beauxbatons- igaz, nem hiszem, hogy annyi időm lesz, hogy felfedezzem, és nincs itt az öcsém. Én és Rosamundi biztosan nem fogunk annyi dolgot felfedezni, mint hárman tudtuk volna. Bár, ha a többi tanár is ezt a szintet várja el, a világ összes ideje a miénk. De ez akkor sem lehetséges... belenéztem a tankönyvükbe, miután megvettem, és ha nem is teljesen párhuzamosan haladtak velünk, azt semmiképpen nem mondanám, hogy objektíven hátrébb tartanak. Az egészen biztos, hogy nem ezt a szintet kérik a náluk ötödév végén tartott RBF végén, nem ezt a szintet tanulják hatodikban. Aztán, ahogy végigfutok minden kérdést, és szembejön velem az utolsó előtti, elfog a harag, és egy pillanatra eszembe jut, hogy meg akarom átkozni a professzort, az egyik átokkal, amit abból a könyvből... Haragosan nézek körül. Lucius jobbat érdemel. Daphné is. Lolita idén (is) bebizonyította, hogy mennyire zseniális. Rengeteget leveleztem Rosamundival augusztusban az egyedül megtanulandó anyagról, és tudom, hogy nem csak én áldoztam fel az augusztusomat, hogy itt legyek, nem csak én mondtam le az órákról professzorokkal, akiket mindig tiszteltem, és akik soha nem taníthatnak nekem például mélyebb Jogmágiát. Rengeteget dolgoztunk érte, hogy itt legyünk- megpróbálom megkeresni a szememmel Zaniaht, aki tudom, hogy hasonlóan kemény munkát végezhetett. Talán azok a tálentumok könnyűek? Persze, látom, hogy ezt a roxfortosok sem érzik. Többször felveszem és leteszem a pennát. Megforgatom, sikeresen össze is tintázom a kezemet. Nem mintha ezeken gondolkodnom kellene- egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez az egész megalázó. Tudom, hogy potenciálisan büntetést kapok, ha nem töltöm ki, de helytelennek tűnik együtt működni. Tudom, hogy a professzorok egyes iskolákban hajlamosak tekintélyelvűnek lenni, és bizonyára nálunk is sokan azok, bár én soha nem láttam ennyire egyértelmű példát. De ha meg akar büntetni... vállalom. Az utolsók között végzek. Lucius bizonyára aggódik is, ha pedig a dolgozatomra néz, gondolom, tovább fokozza, hogy látványosan nem arra az oldalra írok, ahol a kérdések vannak. Arra az oldalra csak a nevemet írtam fel. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Inès de Saint-Vinant - 2025. 09. 10. - 19:05:11 Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Enver Nebelwald - 2025. 09. 10. - 22:54:43 Sötét Varázslatok Kivédése A külföldi diákok érkezése érdekes fordulat ebben a tanévben, akkor is, ha egyelőre nem látom, hogy ez milyen előnyökkel jár számomra. Persze, vak és ostoba lennék, ha elutasítanám ezt, ahogy butaság lenne az is, ha nem jelentkeztem volna az új Alkímia órára, még ha az órára jelentkezők listája hagy is némi kétséget bennem az oktatás várható színvonala felől. A külföldi diákok elsősorban jövőbeli kapcsolatokként lesznek hasznosak számomra. Mosollyal az arcommal érkezek az órára, amiből a leggyengébb vagyok. Valahogy mindig unalmasnak, értelmetlennek tűnt a Sötét Varázslatok Kivédése- az órán tanult anyag amúgy sem lenne elég arra, hogy valaki megtanulja effektíven megvédeni magát, Fawcett alatt ez pedig hatványozottan igaz. Erre vannak az aurorok, vagy testőrök- igaz, szeretnék valamivel jobban kitűnni. Revan nélkül esélytelen lettem volna azok ellen a bűnözők ellen, akikbe belefutottunk a kneazle fészek közelében, és ez a hiányosságom majdnem az életébe került. Ki kell javítanom a hiányosságaimat, még ha nem is lesz könnyű- tanárunk meglehetősen pocsék, a Hollóhátban pedig nincs egyetlen évfolyamtársam sem, akit legalább átlagos párbajozónak tartanék. Talán itt jönnek be a képbe a külföldi diákok. Leülök Revan szabad oldalára, és ahogy Scrimgeour kicsit bizalmatlanul rám néz, visszamosolygok rá, mintegy jelezve, hogy nem érdekel a véleménye. Azzal barátkozik, akivel akar. Orinnal szemben már kevésbé vagyok bátor- tudom, hogy őt fel fogja bosszantani, hogy a húga közelében lát, de ezen a ponton kockáztatnom kell, és talán betudja annak, hogy túl sok külföldi diák van. Nem figyelek Fawcettre (majd ha pálca lesz a kezében, a filozófiai fejtegetésekért olyanokat hallgatnék meg, akik olvastak Senecát), nagyrészt a mellettem ülő lány kezeit figyelem, miközben összedörzsölöm párszor a sajátjaimat. Csak rövid időre nézek Soff irányába, aki láthatóan most is Travers közelében akar lenni. Szomorú, mert többet érdemel nála- nem minden mardekáros fiú olyan, mint ő, Amycusszal például... a legjobb szó a meglepő, meglepő volt együtt dolgozni. Ahogy a dolgozatok elénk kerülnek, összevonom a szemöldökömet. Nem vagyok benne biztos, hogy mi ez, de átengedem a lehetőségeire azoknak a diákoknak, akik szeretnek hisztériázni mindenért, és egy professzor rossz oldalára kerülni. A Hugrabug házvezetőjéről, valószínűleg sokakkal együtt, az a véleményem, amit kivívott magának tőlünk, de nem látom okát, hogy a rossz oldalára kerüljek. Vagy hogy pocsékoljam az időt. Ezek elméleti kérdések, úgyhogy akkor sem okoznának nehézséget, ha nem másodéveseknek írták volna őket. Befejezem az egész dolgozatot tíz percen belül, azután minden időmet Revan vonásainak tanulmányozására fordítom. Olyan közel van az a báb, az a tökéletes báb, amely az ő arcát viseli. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Chikara Tetsuya - 2025. 09. 11. - 00:57:51 Sötét Varázslatok Kivédése és a rejtélyes felmérő +? lakossági trágárság Jó öt percet minimum kések, éppen ezért kivételesen nem akkora arccal érkezem, amekkorával az megszokható tőlem. -Bocsánat, hogy...mi a...ne már -nyökögöm, ahogy szép komótosan eljut az agyamig, hogy miért ül mindenki egy pergamen felett olyan arccal, mintha épp azt közölték volna velük, hogy ezt most a la nature meg kell enni az utolsó fecniig. Hosszú perceket tudnék még azon méltatlankodni, hogy micsoda rohadt dolog ezzel bekezdeni egy eleve elég elcseszett őszi hétfő reggelt, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a többiek már sikeresen megtették helyettem, már azok, akik meg bírtak kávézni időben. Na itt csúsztam el, meg ott, hogy tök benéztem, hogy mi az első órám . Mindegy is, levetem magam a hátsó padsorba és közepesen mély utálattal rátekintek a pergamen tartalmára, ami...nem is olyan vészes, mint gondoltam. Sőt...az elsőhöz még meg sem kell izzadnom mentálisan, pedig arra számítottam, hogy Fawcett bekeményít, főleg a külföldiekre való tekintettel, akik elég izgalmas reakciókat adnak .Az egyik lány lassan nekiáll pálcástul kódot fejteni, többen egészen háborodott tekintettel néznek körbe, mintha egyenesen tőlünk akarnák megkérdezni, hogy ez most komoly-e vagy csak valami középsszar vicc, pedig mit tudjuk mi, hogy idén milyen heppje van a tanári karnak. Lehet Fawcett prof ezen a ponton csak arról szeretne bizonyosságot, hogy tudunk-e olvasni és én esküszöm, hogy tudok csak már megint elhagytam valahol a szemüvegem. Közben érdeklődve szemlélem meg a szerintem japán kollega enyhe idegösszeomlását, a felét még rendesen értem is, Hera büszke lehet rám. Mármint most vagy azt mondta, hogy lehetetlen, vagy azt, hogy leveleztem, de annak nem lenne semmi értelme, miért suttogná bele a levegőbe ilyen agresszívan, hogy szeret levelezni! Kicsit kivárok, megnézem mit kezd a helyzettel a többi nálam okosabb, aztán magam is nekiállok, mert hát felesleges tovább halogatni. Ahogy megyek végig a kérdéseken arra jutok, hogy itt két lehetőség van, az egyik az, hogy a prof szeretné tudni, hogy magunknál vagyunk-e, mert akkor tényleg az a feladat, amit látok. Ha pedig nem..., hát akkor ez valami olyan teszt, amit fixen bukok. Mondjuk tulajdonképpen már bedobtam a nevem a Serlegbe, az meg csak nem érzékeli, ha utána leszek tök barom és nyeli el a kis pergamendarabom egy életre. Ezzel a gondolattal vonulok ki, meg azzal, hogy Fawcett-től távol álló geciség azon regisztere miszerint dolgozatot irat az első órán, amiben elrejt még egy dolgozatot, amit nekünk kellene megtalálnunk. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Sienna Scrimgeour - 2025. 09. 11. - 02:40:10 Sötét Varázslatok Kivédése Vártam az első Sötét Varázslatok Kivédése órát a nyár után, különösen annak fényében, hogy nemsokára kezdődik a Tusa. Bár nem gondolom, hogy valaha lenne reális esélyem rá, hogy a Tűz Serlegének lángjai méltóbbnak találjanak Orin Morgensternnél, szeretnék mindent beleadni, és ha végül teljesül is a papírforma, az órára akkor is nagy szükségem van ahhoz, hogy folytassam utamat a választott karrierem felé. Egyre kevésbé érzem, hogy figyelembe kell vennem anyám akaratát. Könnyen lehet, hogy végül teljesen elhidegülünk egymástól, nem érzem úgy, hogy bármi megoldódott volna. Amellett, hogy a Tusára, és a Kviddics Kupára fókuszálok, mindent bele kell adnom abba is, hogy kitűnjek. Szeretném azt a K Ravaszt, és szeretném felvetetni magamat. Emellett foglalkozni a akarok Sir Daniel által adott feladatokkal is- nagyon régóta szeretnék időt szakítani rá, de egyelőre csak egy bocsánatkérő levélre futotta a nyár elején, amiért nem tudtam rá időt keríteni, hogy megfelelő mélységben átgondoljam. Biztos vagyok benne, hogy ennek köszönhetően már nem vesz túl komolyan- hogy lehet, hogy valaki nem tud időt szakítani választott hivatására? Ahogy mosolyogva helyet foglalok Revan és Annie között, egy pillanatra elhalványodik a mosolyom, ahogy észreveszem a fiút, akivel az amerikai pavilonnál találkoztam. A delegáció érkezésekor már majdnem biztos voltam benne, hogy ő az, de ahogy közelebbről megnézem... reméltem, hogy nem hetedéves, vagy hogy nem fog eljönni, amikor beszéltek az iskoláról, de itt van. Nem örülök neki a legkevésbé sem, nem akarom, hogy olyan emberek legyen itt, akik szerint Yaxley és a bandája egy elfogadható vezető. A mosolyom egy kicsit értetlenebb, zavartabb, ahogy felemelem, és megfordítom a lapot- de nem, tényleg csak ennyi. - Ez... mind RBF anyag volt, nem? Miért kell ezt felmérni?- előbb Revanra nézek, majd Anniere, mielőtt visszafordulok Revan felé, és adok még egy barátságtalannak szánt pillantást Nebelwaldnak, akit láthatóan nem tudok elijeszteni. Nem örülök, hogy megkörnyékezte Revant, még akkor sem, ha tudom, hogy tényleg mindent megtett, hogy megvédje őt, amikor én az aktuális szorongásom miatt hajnali háromkor felüléseztem a Kifutóban. Rá kell kérdeznem erre az egészre... Végignézek a termen. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondol Skylar, Amycus és úgy általában az évfolyamunk többi diákja. Az igencsak az évfolyamunk képességei alatt írt, rosszul megszerkesztett és kissé nevetséges dolgozat kitöltése közben figyelmes leszek arra, amit az amerikai fiú magyaráz a Roxfortról. Érzem, hogy dühös vagyok, hogy ökölbe szorul a szabad kezem, és újra ott állok a Pavilon előtt, és dühös vagyok rá, amiért olyasmit mondott, ami feldühít. Elkap a gyerekes vágy, hogy ráöntsem az asztalomon álló tintát a hátára, de gyorsan legyűröm, azzal az ostobasággal együtt is, hogy esetleg párbajra hívom. Chikara kései érkezése kicsit kiüt a lendületből. Végülis, igaza van. Fawcett professzor lényegesen alacsonyabb színvonalat képvisel, mint a legtöbb tanárunk, és bár eleinte kedveltem, egyre kevésbé látom, hogy miért alkalmazták erre a munkára. Összeszorítom a szám, és kicsit zavart, szégyenkező mosolyt küldök Lolita felé. Úgy érzem, mintha engem is minősítene ez az óra, és hogy szégyellnem kell magamat előtte. Gondolkodom rajta, hogy mit csináljak. Nem tudom, hogy hogyan fogadná a professzor, ha odamennék hozzá óra után, vagy írnék a dolgozatra valamit, ahogy látom, hogy többen nekiálltak írni egy aláhúzós feladat során. Fontos nekem ez a tárgy, és úgy érzem, hogy csinálnom kell valamit, de nem sok esélyt látok rá, hogy hallgatna rám. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy egyedül, és Amy párbaj klubjával gyakorlok. Tudom, hogy Fawcett professzornak nem könnyű, ismerem a hátterét- ettől függetlenül egy egész generáció fog megint harcképtelenül felnőni, ha ez így megy tovább. Végül jobb híján, csak befejezem a dolgozatot, és amikor a lányok is végeztek, elhagyom velük a teret. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Zaniah Ivutro - 2025. 09. 11. - 10:22:24 Sötét varázslatok kivédése 2005.szeptember (https://i.pinimg.com/736x/ed/58/9f/ed589f5442b00aab4f8a0bb9d15881cb.jpg) Izgatottan léptél be az első SVK órádra a Roxfort falai között. A nagy múltú varázslóiskola egészen lenyűgözött, nem gondoltad volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rád. Alig bírtad levetkőzni az érzést, hogy inkább ide kellene járnod. Persze lehet, mindez csak az újdonság ereje volt, a tanév végén majd meglátjuk, hogy érzed magad itt. A világkiállítás óta úgy érezted, bár nagyon más Európa, mint a hazád, valahogy mégis otthonosan érzed magad itt, és ez az érzés csak fokozódott benned, mióta megérkeztél a többi Ilvermornys diákkal. A mai órára nem készültél, nem gondoltad, hogy bármi komoly számonkérés lesz, így kissé megijedtél, amikor egyből szintfelmérővel kezdett a professzor. Átufott rajtad az aggodalom, hogy mi lesz, ha majd elszúrod a dolgozatot, és lebőgsz a többiek előtt, de aztán erőt vettél magadon és a legjobb tudásod szerint kitöltötted a kérdőívet. Amikor befejezted, végig néztél a többi hetedévesen, Solace-t leszámítva mással nem igazán volt semmilyen kapcsolatod, mert vagy teljesen új, roxfortos és beauxbatons-os arcok voltak, - utóbbiak között Sebastient egyelőre nem láttad -, vagy egyszerűen a saját iskoládban nem volt még alkalmatok jobban megismerkedni. Solace-t is csak azért ismerted kicsit jobban, mert Barcelonában egy spontán helyzetben beszélgettetek egy jót. Amikor elhagyta a termet, kedvesen integettél felé, majd még egyszer átolvastad a válaszaid. Rájöttél, hogy a Protego totalum nem is a jó válasz a kérdésre, ezért azt gyorsan egy pálcaintéssel javítottad. Majd a helyeden hagytad a pergament, és te is elhagytad a termet. Alig vártad, hogy folytasd az iskola és leginkább a birtok felfedezését, ahol reményeid szerint megannyi mágikus lénnyel lesz alkalmad találkozni. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Connor O'Hara - 2025. 09. 11. - 11:39:52 SVK dolgozat 2005. szeptember 5. Kedvetlenül érkezett meg az év első Sötét Varázslatok Kivédése órájára, és belépve a tanterembe, rögtön ledobta magát az első padba, ami még szabadon volt, és amely biztonságos távolságban volt az osztály „zajosabb” felétől. Az évek során hozzászokott már, hogy nem tartozik a legnépszerűbb diákok közé, de idén az általa tanúsított ellenszenv mintha sokszorosára nőtt volna, amit Connor a tavalyi kupadöntőn történteknek tudott be. Míg korábban legalább afelől nem volt kérdés, hogy az iskola egyik, ha nem a legtehetségesebb játékosa ő, és legalább a pályán mutatott teljesítményével és bravúrjaival kivívta magának a társai tiszteletét, úgy most mintha mindez mit sem számított volna. Teljesen megkopott a tekintélye, köszönhetően annak a csúfos bukásának, mely következtében a gerince szilánkjaira tört össze. Connor alig várta a pillanatot, hogy visszavágjon és letörölje a sok kárörvendő képéről a vigyort. Onnantól ugyanis, hogy visszatért a Roxfortba, és újra seprűre ülve megbizonyosodott róla, hogy még ha a járás egyelőre nehezen is megy neki, repülés közben már csak alig észrevehető fájdalmat érez a hátában, elkezdett visszatérni az önbizalma. Tudta jól, hogy ez a sérülés csak még erősebbé tette őt, és hogy kemény munkával ugyan, de keményebben fog visszatérni... Most azonban nem nézett senkire. Üres tekintettel, egyetlen szó nélkül foglalt helyet és kezdett penna és tinta után kutatni a hátizsákjában. Fawcett professzor szavai tompa hangként verekedték át magukat dobhártyáján, csupán néhány információt megszűrve a hallottakból. Igen, ez az év merőben más lesz, mint a többi, hála az amerikai és francia diákoknak. Connorban felmerült, hogy talán az ő jelenlétük egyben egy új lehetőség számára is, hogy barátokat szerezzen, elvégre náluk biztosan tiszta lappal indulna, de aztán elvetette a gondolatot. Őszintén szólva még mindig nem vágyott senki társaságára, hiába szorongatta őt oly fájdalmasan a magány. A társas viszonyok sosem tartoztak az erősségei közé, épp elég volt a Zafirával való kapcsolatára gondolnia, vagy épp szegény Roxannere, akit a lány segítő szándéka és barátságos közeledése ellenére is a lehető legbunkóbb módon osztott ki, mikor legutóbb találkoztak, Travers megválaszolatlan leveleiről már nem is beszélve. Connor jól elvolt így. Vagy legalábbis könnyebb volt ezt hazudnia önmagának… Unottan figyelte a papírlapot, amit Fawcett professzor elé varázsolt, irigyelve azt a darab pergament, amiért az a szelek szárnyán, repülve érkezett elé. Bárcsak most is seprűre pattanhatna és körberepülhetné a kastélyt… De nem, most más dolga volt. Végigfuttatta tekintetét a kérdéseken, és meglepődve tapasztalta, hogy azok nagy részére tudja a választ. Persze ezen annyira nem kellett volna, hogy meglepődjön. A Repüléstan mellett az SVK volt az egyik erőssége, főleg, ha gyakorlati dolgokról volt szó. Az elmélet… kevésbé tartozott a kedvencei közé, és ha már muszáj is volt az ilyen típusú tudásáról számot adnia, jobb szerette azt szóban megtenni. Mintha a leírt szavakkal problémája lenne… Egy utolsó pillantást vetett a homokórára, majd nekilátott hozzá, hogy lekörmölje a válaszokat. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Vale Bate - 2025. 09. 11. - 14:47:30 Ide is eljutottunk valahogy. Nyár elején eszembe se jutott volna a gondolat, bár ez mostanra elég sok dologról elmondható. A hazaúton még eszembe sem jutott volna, hogy... úgy alakul az első nyári hetem, ahogy. A temetésen még eszembe se jutott volna, hogy másnap már eltökélten világá menni fogok. KC-ben lófrálva még eszembe se jutott, hogy nem simán a csajokhoz becsövelve töltöm a nyarat vagy valami, hanem hirtelen felindulásból jelentkezek én is egy egész európai kiruccanásra velük. Barcelonában még nem is sejtettem, hogy még a nyár vége előtt mégtöbb világjárásra iratkozok fel, mert F it, miért ne, kalandosnak hangzik és nem mintha lennének helyette más komolyabb terveim.
Hoz az élet amit hoz, engem hozott egész Skóciába, most meg hoz egyből az első napokban egy dolgozatot. Elkerülhetetlenül méltatlankodok én is rajta kicit - ez azért tényleg más fogadtatás, mint az "ameddig van szék és kenyér, mindenkit szivesen látunk", amit bevallok nem emlékszem, honnan véltem ismerni a skót hagyományként, de a lapot átnézve én megnyugszok hamar. Vi behelyezkedett már hallgatózni, a drága. Barbon morog a színvonalról valamit, de megjegyzem hogy nem csak ő, akad itt helyi elégedetlenkedő is. Akkor itt a tanár ilyen, ezt jó tudni későbbre is. Pillogok egy sort Vi felé csak jelzésképp, aztán csak jól arra gondolok, "Nem értem mi az ekkora felhajtás, inkább csak örülnénk az ingyen K-nak." Lezser eleganciával töltögetem a lapot végül - a legtöbb kérdés még nem is bizonytalan, három válaszból kettőnek látszólagos köze sincs a kérdéshez. Bár azon kritikát el kell ismerjem, hogy vagy megtévesztő ezt szintfelmérőnek hívni, vagy a brit léc tényleg ilyen alacsonyan van. Legalább elismerésem, hogy a tanárúr elismeri a lőfegyverek létezését egyáltalán, mint létező dolog. A rootin-tootin lelkemnek ez jó pont, még ha valószínűleg túl is gondoltam a dolgot. De ha ilyen hamar kész lehet lenni ezzel a dolgozattal, meg fog esni az ilyen. Csak Madri bá kedvéért, vajon a baziliszkuszkönny is hatástalanítaná a főnix mérgét? Na kérem, ezért nem lenne szabad hagyni, hogy gondolkozzak. Hány perc van még hátra? Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Anne-Rose Tuffin - 2025. 09. 11. - 15:15:10 Sötét Varázslatok Kivédése (https://i.pinimg.com/736x/7a/d1/c3/7ad1c35fd9a904a469354876851ed042.jpg) 2005.09.05. Szerencsére idén sem következett be semmiféle változás abban, hogy nem tudok rendesen felkelni reggelente. Ha nem lenne Sienna és Revan valószínűleg vagy instant késnék órákról, mint ma kedves Battle Angel Tetsuya, vagy az utolsó pillanatban esnék be reggeli nélkül. Nagyon izgalmas a tény, hogy a Trimágus Tusa miatt két másik iskola diákjait üdvözölhetjük soraink között. Bár a Világkiállításon nem sikerült túlzottan sok nemzetközi kapcsolatra szert tennem, mégis mosolyogva intek Daphné-nak, akivel például sikerült összefutnom és villám-megismerkednem, valamint Mal-nak is, akivel még leveleztem a nyáron. Sienna mellett még igyekszem ébredezni, és a dolgozat ténye sem tud valahogy felriasztani félkómás állapotomból. Bár nem én leszek a következő párbaj-bajnok ( - Hmm... szerintem azért az RBF-ünk lényegesen nehezebb feladatsorból állt, legalábbis eddig - mert még nem értem a végére, lehet a második oldal, vagy az esszé földhöz vág rendesen. Ám mikor lapoznék, nem találok semmit. Megdörzsölöm a szemeimet, de még nem tértem teljesen magamhoz. Ülök egy kicsit még a pergamen felett, és tulajdonképpen csak Sienna-ék unszolására állok fel a helyemről és hagyom el a termet. Kint ha mennének, elköszönök tőlük, én bevárom Ophi-ékat. Ha valamivel ki lehet űzni az álmot a szememből, az a varázslények említése. - Úúúúúú, hát nanáci, megnézzük őket! Ha jól hallottam, whisky-t isznak! - azt már nem említem, hogy szívesen kipróbálnám, milyen Abraxan-okkal berúgni. Erre majd Gemma pajtást fogom befűzni, ő minden kreténségemre kérdés nélkül vevő. - Ugyan már Alma! Távolról nem tudod őket megsimogatni! - Vajon lehet-e lovagolni ezeken az Abraxan-okon? Megtűrnek-e egyáltalán embert a hátukon, vagy csak fogatban hajlandóak menni? Megannyi kérdés, megannyi ember, megannyi izgalom, és csak egy tanév van ezeknek a megismerésére. Öveket becsatolni, kezdődhet az utolsó legizgalmasabb, mindentbele Roxforti év! Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Holden Echohawk - 2025. 09. 12. - 09:51:12 Sötét Varázslatok Kivédése (https://i.pinimg.com/736x/ce/19/d0/ce19d0508ef56bf056bc6d0cf75fa18e.jpg) 2005.09.05. Új tanév, új szorongások. A lényeg, hogy az ember mindig maradjon pozitív, ebben a nagy pozitivitásomban, amint lehetett bedobtam a nevem, hátha a Tűz Serlege majd engem választ és aztán valami különös csoda folytán megnyerem az egész cirkuszt, a gondjaim pedig varázsütésre megoldódnak. Mert ha nem… Arra nem is igazán akarok gondolni, ellentétben azzal, hogy Opheliát végül is sikerült meggyőznöm, hogy ne jelentkezzen a versenyre, majd az én részvételem emléket állít Diggory szomorú históriájának, bár azért abban reménykedem, hogy nem a szó szoros értelmében, mert az valószínűleg retraumatizálná az egész iskolát, nem is beszélve a Hugrabug teljes legénységéről és még anyám sem kapna egy nyüves knútot sem utánam. Tehát csak úgy elhalálozni nem lehet, mert nincs meg rá az anyagi keret! Ezzel a gondolottal, illetve Opheliával és Almával jelenek meg a Sötét Varázslatok Kivédése órán. Igyekszem velük normális ember módjára beszélgetni egy darabig, majd végül gondolataimba merülve valamiért kishíján Oph haját kezdem birizgálni, de hamar észreveszem magam és inkább maradok a magaménál. Még akkor is ezzel foglalom le a kezem, mikor a professzor bejelenti, hogy azért gyűltünk itt össze, hogy ne feltétlenül legyen kellemes reggelünk. Elengedek egy nyugtalan sóhajt, fogalmam sincs, hogy az újonnan érkezettek milyen képességekkel rendelkeznek, de valószínűleg nem a kisegítőosztályt hozták el nekünk ajándékba. Az aggodalmam szinte elszáll, mikor magam elé kapom a szintfelmérőt, aztán viszont határozottan gyanakodni kezdek. A meglepetésnek Alma is hangot ad, én pedig csak bólogatni tudok. -Lehet, hogy ez valami kollektív hallucinációval operáló szituációs gyakorlat lesz-gondolom túl izomból, de hamarosan rá kell jönnöm, márcsak a hepciáskodó kül-és belfödiek miatt is, hogy talán ez mégsem több annál, mint aminek látszik. Néhány kérdésen, azért elmerengek, csupán azért, mert minden lehetséges válasz furcsának, vagy több is megfelelőnek tűnik, ezekhez fűzök egy kis magyarázatot is, nehogy teljesen hülyének tűnjek, amiért össze-vissza húzkodok alá mindenfélét. Miután végeztem megvárom a terem közvetlen közelében a többieket és mosolyogva helyeslek az ötletre, hogy nézzük meg azokat a bizonyos pegazusokat. -Ugyan már Alma, nem harapnak-nevetek fel halkan- amúgy is három gyakorlott lószakértővel vagy körbevéve. Mi baj lehetne? Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Varvara Chernov - 2025. 09. 13. - 09:30:09 Sövk vagyis Sötét Varázslatok Kivédése TW: káromkodás, tájnyelvi szavak etc Az a nagy büdös szitu, hogy nem t’om hol a bázabitoros kurvaistenbe lehet itt rágyújtani és még arról sincs ötletem, hogy kit kellene megkérdezni róla. Az első kis ismerkedő rendezvényen én még azt sem tudtam felfogni, hogy ezek milyen sokan vannak egyszerre, azt meg pont esélyem se vót kinézni, hogy melyik bagózhat, pedig azt új helyen igen jó tudni. Engem eleinte tényleg kevés dolog érdekelt az egésszel kapcsolatban. Alapvető dolog arról tudakolódzani, hogy hol van a konyha, hogy van-e térerő (nincs, nem is tudom mire bazíroztam) meg, hogy mit érdemes itt csinálni, hogy ne vegyen meg az isten hidege, mert, amikor beléptem a kincstári lakhelyemre és rendesen azt hittem, hogy odafagyok, aztán majd a gangnek kell finoman kiolvasztani. Szóval most még cürhölődés az egész, pedig nagyon tátottam a számat, hogy majd ez lesz az európai nagykaland. A jányok nélkül valószínűleg elkésnék, mert esély az bőven rá, hogy eltévednék, mert nem elég, hogy ez a hely új, még vándorló lépcsői is vannak, aminek azon kívül, hogy jópofa nézegetni, szerintem kurva kis haszna van. Ha az ember jobbra akarna bócorogni balra viszi és fordítva. Ilyen cúgos korareggeleken meg örülök is a társaságnak, hiszen így valaki rávesz arra, hogy összekészülődjek, mert, ha magam lennék bakosgyeplővel nem lehetne elverni az órámra. Örömére annak, hogy bár az egyenruha elég pacuhán áll rajtam, de megérkeztem magam, le is vetem magam Vi és Vale közvetlen közelébe és nem is telik sok időbe mire meghallom az ítéletet. Szintfelmérő, mondanám, hogy dörgi a manus, akinek azonnal elfelejtettem a nevét, de nem tűnik úgy, mint aki az a típus. Mikor elém kerül a pergamen hunyorogva nézem. Nem azért, mert vaksi vagyok, hanem, mert nemigen értem. Ennyi? Vadul forgatni kezdem a lapot, csinálok vele mindenfélét, kivéve azt, amit Eydis már megpróbált és úgy látszik nem volt vele sikere. Végül a fény felé tartom, de ez sem fed fel többet. Közben látom azt is, hogy a mi kutyánk kölykeit igen nehezen érinti a dolog, Solace mokorog valamit, mondjuk ezen nem vagyok meglepve, ahogy azon sem kifejezetten, hogy a szomorú szamuráj is elég brenkós lett az egésztől. -Akko’ ez nem bolygóálom?-nézek a lányokra, de úgy tűnik nem,mert nekiesnek, mint Chernobylnak a belpolitika, szóval nincs más választásom, mint követni a példát. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Gemma Jenkins - 2025. 09. 13. - 23:25:36 Sötét Retkek Kivédése Figyelmeztetés: káromkodás Nem azért mondom, igencsak meglennék tanórák nélkül. Itt van kurva sok ember, akikkel annyi mindenről lehetne beszélni, lehetne ismerkedni, de neeeem, mi faszom órára megyünk. Legalább SVK-val kezdünk, az legalább gyakorlatorientált így kora reggel basszus. Nem sietem el a dolgot, húzom az időt, nincs kedvem órára menni. Csak az óra kezdése előtt öt perccel jut eszembe, hogy egyébként mekkora lehetőséget szalasztottam el, hiszen tökre odamehettem volna valakikhez beszélgetni. Hiába húztam bele, így is csak órakezdésre érek oda és a szokásos hátulra levágom magam, foglalok egy helyet magam mellett Tetsunak is. Azért az kicsit meglep, hogy addigra sem érkezik meg, amíg a tancsibácsi meg nem jön, de hát ez van. Idén már nem ígérgettem magamnak semmi faszságot, minthogy megpróbálok jobban figyelni és nem elkalandozni, tudtam, hogy úgysem fog semmit érni, pláne, hogy annyi sok új ember volt. Viszonylag könnyen ment, a két suli diákjainak nézegetése hamar elvonja a figyelmemet. Amíg Fawcett beszél valamit, addig odaintek például Daphnénak és Barbonnak is, aztán a mi sulinkból Annienak mindenképpen. Már most eszembe jutott egy csomó faszság, amit tudunk majd együtt csinálni és ez még jobb kedvre derít. Egészen addig, amíg meg nem hallom a körülöttem lévők zúgolódását. Abszolút nem figyeltem, szóval próbálom összerakni a reakciókból, hogy mi a fasz van. - NEEEE MÁÁÁR... - zúgolódom én is, ahogy leesik, hogy kibaszott felmérőt akar iratni az első órán. - Professzor, ennyire ön sem lehet kegyetlen... - nyögök fel. Még akkor is, ha valahol logikusnak látom, hogy fel akarja mérni a három iskola diákjainak tudását. Körülbelül ezt a percet választja Tetsu, hogy berobbanjon az órára, és miután leesik neki a tantusz és le akar ülni, jelzem neki, hogy foglaltam neki helyet. Ahogy a papírok röppennek felénk, a szenvedésen kívül - ami persze teljesen kiül az arcomra, véletlenül sem takarnám vagy valami - egy kicsit izgulok is baszki! Mégsem akarok leégni feltétlen a többi suli előtt rögtön. Az évfolyamtársaim úgyis tudják, mit tudok, de ők nem ezért szeretnek vagy utálnak. Ellenben mikor meglátom a papírt, akkor azért felhúzom a szemöldökömet, mert kisebb megerőltetés nélkül is tudom az elsőre a választ. Inkább tovább olvasok, de egy-kettő kivételével azonnal tudok válaszolni, ami tőlem nagy szó. - Mi a faszom ez az IQ extra light doga? - súgom oda Tetsunak, miután lekoccoltunk köszönésképpen, mert azért köztudott, hogy nem a zsenik közé tartozom és tavaly a faszi majdnem megbuktatott. Oké, ez nem annyira publikus. Azóta már az első korrepem is megvolt Ashforddal, de hogy ezt így... Tudom? Szóval akkor mi a faszomról beszélünk, haló, nem akarom szabadidőmben Ashfordot szórakoztatni a faszságaimmal és biztos vagyok benne, hogy ő sem ragaszkodik csodás társaságomhoz, ha nem muszáj. Vetek is rá egy kérdő pillantást, hogy ő sem érti-e, mi a szent szar van és akkor mi mit szenvedünk együtt, ha ez a színvonal. - De tanár úr, ne már, ezt még a mugli öcsém is meg tudja oldani, pedig nem sokat meséltem neki... - szenvedek hangosan, ahogy közben nyeglén jelölöm a válaszokat, ami miatt sikerül is egyet rosszul jelölni véletlen, de nem veszem észre, mert túlságosan el vagyok foglalva a szenvedéssel. Nem kapkodom el azért teljesen, mert látom, hogy a stréberebb vagy a faszagyerekek inkább hamar elhúznak, hogy asszertálják eszüket vagy éppen dominanciájukat. Viccesek. Nézem a reakciókat és főleg felháborodást, zavart, haragot (?), undort (?) látok. Megértem, én is kiégnék, ha egy ilyennel fogadnának. Én is készen vagyok, de még kicsit nézelődök. Megvárom, hogy Tetsu is végezzen, hogy együtt mehessünk, aztán észreveszem, hogy kurvára nem írtam fel a nevemet, szóval gyorsan pótolom, aztán beadom a cuccot. Titkon azért örülök, hogy nagyon nem volt nehéz, mert nem lettünk megfingatva és ha ez a színvonal, nekem sem kell annyit beletenni. - Hallod, ez mi a fostalicska volt? Kiégtem, tesóm. Szerinted most mit fognak gondolni rólunk a többi suliból? Szerintem körülbelül olyan debillnek gondolnak minket, mint egy értelmi fogyatékos, tök megalázó... Na, mindegy, legalább nem szoptam be a faszt az első dogánál... Asszem... Remélem, neked is jól ment! - nézek rá és közben azon gondolkodom, hogy vajon akkor tényleg ez lesz a színvonal? Vagy most akkor mi van? Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: William Ashford - 2025. 09. 14. - 23:03:30 Hetedév & Fawcett profeszor (https://i.pinimg.com/736x/bc/99/d6/bc99d639f6c2f3be2b2ff55d547683c6.jpg) Az ajtó nyikordulása úgy hasított végig a fejemen, mintha egy régóta feledésre ítélt hangszer zöngése szólalt volna meg újra, hamisan, idegenül. A diákok tollai már régen körmöltek, én pedig olyannak tűnhettem magam előtt, mint egy kései utas, aki már csak a füstös sínpár mellett áll, mikor a vonat régen elindult. Nem volt hová sietnem, hiszen a késés már tény volt, és a tény súlya alatt csak még nehezebben mozdult a lábam. Az asztalok közt elsuhanó pergamenek már megtalálták gazdájukat, s én úgy éreztem, nekem nem maradt más, csak a lemaradás keserűsége. Mégis, mikor közelebb léptem, a katedráról mintha egy türelmes, némán figyelő tekintet intett volna, s a semmiből, akár egy kései madár, amely mégis visszatalál rajához, elém libbentett egy pergament. Kezem remegett, mikor helyet foglaltam. A terem csendje rám nehezedett, s a homokóra szemcséinek nesze, mint szívverésem visszhangja, ütemesen koppant bennem. Míg mások már a befejezéshez közeledtek, én csak ekkor nyitottam meg magamban a kérdések zárját. Mikor felírtam a nevem a pergamen tetejére, már szinte együtt mozdult vele a kezem: a válaszok nem születtek, inkább egyszerűen kibomlottak belőlem, magától értetődő könnyűséggel. Alig telt bele néhány perc, s már minden kérdés mellett ott feküdt a felelet. Olyan volt ez, mintha a küzdelem, amelyre készültem, egyszeriben megfosztatott volna súlyától. Csalódottság fojtogatta a torkomat: vártam a próbát, amely majd megfeszíti bennem az erőt, de helyette... ez várt rám. Talán ezért, mintegy dacból, a pergamen aljára külön számonkérést írtam. Olyan kérdéseket, melyeket magam is méltónak éreztem volna: sötét varázslatok elleni stratégiákat, átkok mögött rejlő szimbolikát, olyan tudást, amely valóban próbára teheti az elmét és a szívet. Amikor a szemcsék végül leperegtek, s a pergamenek engedelmesen megmozdultak, az enyém is fölemelkedett. Mint egy makacs madár, amely még a levegőben is megőrzi saját szárnycsapásainak külön útját, suhanva ért a tanár asztalára, tetején ott az én nevem, alján pedig az önkényes számonkérés. Némán távoztam a teremből, mindenesetre legkevésbé sem sajnálom a késést... Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Lucius Rheims - 2025. 09. 15. - 01:00:18 ☆ like seeing a rainbow, but with all the colors ☆ so, like a regular rainbow? to: mindenki ★ TW: a reag politikai utalásokat tartalmaz. Szexuális utalások; shaming. (16+) Lucius Rheims mindig kifejezetten büszke volt saját vélt vagy valós teljesítményére, annak méltatására - arra különösen, ha ez kívülről érkezett, bár természetesen ez úgy volt várható, mint a pestis a középkorban minden második pénteken. Ha megkérdeznénk, Lucius Rheims a pestisről is nagyon sokat tudna mondani, ahogy az ész posztulátumairól is: ez utóbbit szerencsére ma nem kell leírnia, így nem kerül némi egyoldalú hadakozásba a szórenddel és a nyelvtannal. Bíztatóan felmutatta balja hüvelykujját a kis Sebastiennek, mikor az valami szagokkal küzdött az arckifejezése alapján - Lucius szívesen odasúgta volna neki, hogy ő is érzi a bemutatkozás szelét, de talán nem ennyire, meg különben is elvonta ekkor a figyelmét a tőlük bagolyrepültére ülő ilvermornys vöröske, aki kitartóan próbálta rávenni a dolgozatot valamire. Luciusnak nem sok fogalma volt róla, mennyi is pontosan a bagolyrepülte távolság, de az ilvermornysok úgy eleve mind nagyon magabiztosnak látszottak: biztos ez segített nekik leküzdeni azt a szégyent, hogy egy sárga iskolabuszban laktak. Ezért különben egyenként is sajnálta őket - ez a kurva lakhatási válság már a mágusokat sem hagyta létezni, voltak közöttük, akik már most úgy néztek ki, mint akik csak tudatmódosítók hatására tudták elviselni egymás horkolását. Lucius nagy fogyasztója volt a gazdasági híreknek, de azt nem várta tőle senki, hogy ezeket maradéktalanul meg is értse - és egyébként is kit érdekel, mi megy a csecseneknél, nem? Saját iskolatársai miatt nem aggódott - a lányok közül voltak, akik már most leendő megélhetés után néztek, Delacour hozzá is ment Devereauxhoz (vajon ő az, akiről tudja, hogy itt ül valahol? máris megunták egymást?), de d'Aboville is gyorsan keresett valakit, akivel kellően hasonlítanak egymásra. Lucius nem felejtette el a nagyszülei gyakori mondását: agárkutya az agárkutyához, kopókutya a kopókutyához. Ő úgy gondolt magára, mintha egy golden retriver lenne. Hát igen, a nőknek nehezebb, ezt mondta a húgának is, aki valamiért nem akart mellé ülni ma: pedig megígérte neki, hogy megvédi tőle, hogy a végén még az új diákok rájöjjenek, hogy olvasni is szeret. Lucius bármit is gondolt néha róla, azért azt elismerte, hogy kevés rosszabb dolog lehet, mintha valaki ezzel mutatkozik be - szerencsére ezt nem feltételezi senki például Saint-Vinantról vagy Roethlishbergerről, nagyon helyes módon. Annál rosszabbul alakult az ilveres lányok sorsa, ők szomorúan szorgalmasnak tűntek, amit rossz volt nézni is ebben a csodaszép napsütésben. Most, hogy jobban megnézte őket magának - mert a dolgozattal gyorsan végzett, és csak a szeme sarkából látta, hogy a kis Sebastien nagyon ír még valamit gyanúsan egy másik lapra, de hátha erőt vett rajta a sztahanovista vasesztergályos - voltak azért bőven érdekes tanulók a Roxfortosok között is. Eleinte biztos volt benne, hogy angolok csak angolok, és úgy is néznek ki, mint az angolok - de meglepően sokszínűek voltak. Változékonyak. Választékosak - valamelyik, de a pozitív jelzők közül, ebben egészen biztos volt. Itt volt a nagyon angolnak kinéző, zöldruhás kis bice-bóca, őt valamiért elkerülték, pedig egy életerős hetero bronak látszott, de őt nem is nézte pont ezért túl sokáig - ott volt egy csinos latina, aki szintén a lapot bűvölgette értetlenül. Az értetlenség például rögtön egy hasznos tulajdonság minden lány számára - de volt köztük egy goth lány és egy indián is. Őslakos. Bármit is kell mondani most. Az talán érdekesnek tűnt, hogy milyen sok az ázsiai diák - még német nevet is hallott az előbb! Ha itt lenne Grandmére, nem is tudja, melyiktől futna gyorsabban az ajtó felé: szerencsére Lucius gyakran nem értett egyet a nagyszüleivel, de hát ez egy elsőszülött fiú dolga. Kacsintott egyet az egyik ilveres szubkultúrás-szimatszatyrosnak tűnő lány felé, mielőtt visszatért volna a dolgozatához. Lucius Rheims nagyon szerette megdöbbenteni az oktatóit: most is ebben bízott. Azt nem egészen értette, miért nem örülnek a többiek, ez az oktató nyilvánvalóan a gyengepálcások közül való volt, de hát csak nem lehet belerúgni valakibe, akinek nem adott annyit Merlin útravalóul. Olyan nagyon mondjuk nem zavarta - ne mondja senki, hogy Lucius Rheims az első közülük, aki a szellemileg kistalicskásokat látva megfohászkodott. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Malachi Maddock - 2025. 09. 15. - 13:50:26 D E A R E V E R Y O N E is it a trap? ☙──────✽──────❧ Fenntartásokkal vegyült sajátos meggyőződéssel néztem szembe az új tanévvel. Nem mondhatom, hogy számoltam vissza a napokat a kezdetéig, mert a Tusa egyszerre hozott izgalmat és újabb sötét fellegeket a fejem fölé. És mégis, akármilyen hosszúnak is érződött a nyár, túl hamar lett vége és újra idegen talaj húzódik a talpam alatt. Barcelona sem épp az elvártaknak megfelelően végződött, a Roxforttal kapcsolatban már nem tápláltam naiv reményeket. Az elsők között érkezem és foglalok helyet a terem bal oldalában és az ujjaimmal dobolva várom, hogy kezdődjön az óra. Tekintetem ide-oda jár, ahogy egyre többen leszünk, nem tudok megálljt parancsolni a kíváncsiságomnak, mindenkiben potenciális versenytársat látok és egyre mélyebbre süllyed a gyomrom, ha a Tusára gondolok. Mégsem ez hoz leginkább lázba, egészen más okból járatom a tekintetem a többnyire ismeretlen arcokon, mert mindegyikük között egy bizonyosat keresek. A hangjára leszek először figyelmes és ahogy a látómezőmbe kerül, a szívem más ritmusra kezd verni. De ez most nem az a hely és idő, mikor ennek teret engedhetek. Annienek mosolyogva intek és biccentve üdvözlöm a saját iskolatársaimat is… kivéve Barbont. Ahogy megpillantom, a pad erezetét kezdem mustrálni és azért drukkolok, hogy minél hamarabb elkezdődjön az óra. Sosem voltam vallásos, mégis imát rebegek, ahogy a professzor nekikezd. Nem osztozok az izgatott morajban, csak tudomásul veszem a teszt létezését, hisz… egész eddig erre készültem. Bárhogy is sikerül, legalább lesz egy rálátás arra vonatkozóan, hogy egyáltalán ki mekkora eséllyel fut neki a közelgő kihívásoknak. Ahogy elém kerül a pergamen, azonnal fel is vésem a nevem, majd kissé összevont szemöldökkel pillantok körbe a zúgolódás hallatán. Értetlenül figyelem a többiek kísérlezetését a lappal, illetve egy-egy becsmérlő szó is megüti a fülem, így elég szkeptikusan kezdem olvasni a kérdéssort. Ennyi? Felpillantok a professzorra, várom, hogy elnevesse magát, hogy közölje, hogy ez csak egy év eleji tréfa, hogy oldja a feszültséget, de… nem történik semmi. Talán becsapósak a kérdések… talán a dobozon kívül kell gondolkodni, megmagyarázni, érvelni és ellenérvelni, de… nincs hely a lapon ezen gondolatok kifejtésére. Kissé csalódottan húzom alá a válaszokat, de persze nem mutatom ki ezen érzéseimet. Egyből kelnék fel, de Barbon egy fél pillanattal megelőz, így inkább várok még egy kicsit és átfutom újra a lapot, hátha tényleg van valami trükk. Csalódás. Valószínűleg a professzor csak helyettesít, mert a valódi SVK tanárnak halaszthatatlan dolga akadt valahol teljesen máshol. Igen, így érthető, hogy az egyik alsóbb évfolyam dolgozatát hozta elénk. Talán a következő órán megkapjuk a valódit. Ezen meggyőződéssel hagyom végül el a termet. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Blaze Florance - 2025. 09. 16. - 22:57:45 (https://i.postimg.cc/3R0cB7p0/NSGIF-17580553345.gif) ❀ 2005 szeptember 5. Nem gondolta, hogy ennyire jól fog szórakozni - pedig SVK-n általában is a leghangosabbak között van. Számított dolgokra - fordítóra, esetleg? A prof mögötti táblán táncoló krétára, hogy valamit a franciák is megértsenek, mégis mit keresnek itt a franciák? Nem ítélkezik, egyébként; ez tényleg, őszinte aggodalom. Rákönyököl a padra, olvassa a sorokat maga előtt a papíron, a penna megállt a kezében, pálcáját bekészítette az asztalra, egy pillanatig még elhitte, hogy szükség lesz majd rá; talán várja a csavart. Saját bizonytalanságát, annak kellemetlen kis szellőjét, amit majd elnevet a többiek között. Számít valamire, arra, hogy mi lesz utána - nem arra készült, hogy tényleg, őszintén vigyorogni fog. Az előbb még a kérdéseken - ezekre még válaszolni is tud, tényleg, ő, hát mi van ma, karácsony? -, aztán Nialenen maga mellett; még csak kedvesen, visszafogottan, a megítéléssel ellentétben van annyi túlélőösztöne, hogy tudja, kifakadni csak akkor szabad, amikor Travers már vett legalább két szép mély levegőt. Az ember megtanul dolgokat az évek alatt, és ha megkérdezik, ez valószínűleg túlélésük kulcsa is - pedig valószínűleg kevesen hinnék el, hogy Florance tud néha csendben is maradni. - Travers, tudod, szerintem ez felelet-választós, nem esszé. - Ellenben persze nagyon segítőkész, ha szükség van rá - vagy főleg, ha nem -, de azért tényleg. Őszintén próbálja visszafogni a röhögést. Amíg már nem megy - de az kell még neki, hogy a Fawcett csalással gyanúsítsa, hm? Ezt azért még ő is kikérné magának - ennél azért még tényleg ő is sokkal, sokkal jobb. És ha már ennyire remek tanácsadó, ő valóban csak egyet választ mindenhol - a megjegyzésektől úgy dönt, hogy megkíméli a professzort. Lesz abból elég Nialen papírján - is. Az apró győzelmekben az életben, ugye. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Miguel Fuentes - 2025. 09. 17. - 14:31:54 Clase de Defensa contra las Artes Oscuras 2005. szempember 5. Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok ¡Qué lugar tan maravilloso es Hogwarts! Bár alapvetően nem ez volt a fő célom, ami miatt idejöttem, de mélyen, titkon nagyon de nagyon reméltem, hogy itt esetleg alkalmam lehet találkozni mi Hermanita, que no veía desde hace mucho tiempo. Nahát, lássunk csodát, valóra vált mi mayor anhelo, noha legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ez valaha valósággá válhat. Éppen ezért úgy hiszem, semmi nem változtathatja meg ezen jó véleményemet a Roxfortról, még a borzalmas időjárási viszonyaik sem. A hab a tortán, vagy talán la guinda del pastel, az az, hogy Señorita Élodie történetesen mi querida hermanita, Mikaela mejor amiga. Un giro desafortunado, hogy Hermanita nem volt ott, mikor Barcelonában összefutottam Señorita Élodie-vel, de végülis jobb később, mint soha, no? Persze van némi enyhén Las señoritas francesas e inglesas también son bellas, az iskola is lenyűgöző, az időjárás borzalmas, már csak az órák minősége kérdéses. Azonban egy ilyen régi és neves iskolától az az elvárható minimum, hogy az órái is legalább olyan minőségűek, mint az a Tequila, amely nálam van: tehát a legjobb. La compañía de mis señoritas körében a hátsó padban helyet foglalok, hátulról végig pásztázom a jelen lévőket ismerős arcokat keresvén. Legkedvesebb exemre villantok egy széles vigyort, majd megsimogatom Hermanita hátát. Őszintén be kell vallanom, majdnem megborulok én is a dolgozat említésekor. De annyira, hogy majdnem nem ismerem fel kedvenc húzott szemű szíveösszetört Amigo-mat, Chikara-t. Azért intek neki egyet. Alapvetően nem vagyok hülye, bár gyakran azt tettetem, meg előfordul, hogy nem is annyira tettetem, de alapvetően egy nagy múltú félvér családból származom basszameg. Be is baszna, ha nem tudnék egy szintfelmérőn az elvártakhoz mérten teljesíteni. Mosolyom magabiztos, biztatóan megsimítom Hermanita karját. - Ne aggódjon, Señorita Élodie, ha nagy baj lenne, segítünk. De ahogy hallottam és ahogy el is néztem, kegyed többre képes, mint amennyit gondol magából!- kacsintok rá biztatóan, természetesen hangomat annyira lehalkítom, hogy lehetőleg a tiszteletreméltó professzor ne hallja felebaráti jószándékom. Mikor azonban a lapot magam elé kapom... az első kérdést elolvasva egy jó öblös nevetés szakad fel a mellkasomból. - ¿Qué coño es esto? - nevetek tovább, ám ahogy körbe tekintek, kezd elhalni a nevetés. ¿Esto es una puta broma, verdad? - ám a reakciókból ítélve ez kurvára nem egy geci szar vicc. Szemöldököm ha tehetné, a plafonig szaladna fel, de sajnos a csoda sármos arcomhoz van kötve, szóval... nagyon gyorsan kitöltöm ezt a nevetséges tesztet, majd pár társam után azért eléggé sértve elhagyom a termet. Kint természetesen megvárom Hermanitát és Señorita Élodie-t, de addig igyekszem lenyugtatni magam egy kicsit. Ahora mismo me vendría de puta madre un puto cigarro! Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Heliodora Haseltine - 2025. 09. 17. - 16:24:42 Miért van déjà vu érzésem, és azért-e, mert az SVK tanárunk ismét a Fawcett-manőver megkísérlésére készül?
A felvezetőbeszéde mind szép és jó, de ahogy a kézhez kapott feladatlapot átnézem, meg is fordítom, mágikusan felfedni is csak azért nem kezdem el, mert látom addigra, hogy mások sem jutnak felismerhető felfedezésre ilyen módon, valahogy nem érzem összhangban a kapott kérdéssorral. Elég szembetűnően, a Roxfort, Beauxbatons és Ilvermorny köreiben szinte egyöntetűen ugyanez a fogadtatás. Szükségesnek érzem feltenni a kezem egy kérdésre - miközben többek nem érzik ilyen formalitás szükségét. Erre a feladatsorra van egy óránk, én kérem türelmes vagyok. -Tanárúr, nekem egy kérdésem lenne. Emlékszik még a tavalyi, párbajetika órájára? Ha válaszol, ha nem, nem fejtem ki ennél bővebben, hanem nekilátok a dolgozatnak. A kérdés el kellett mondjon minden szóra érdemest - ha érti a kérdés lényegét, értenie kell a problémát; ha szükséges tisztáznom még valamit a szavaimon, az meg már rég veszett pálca nyele. A közmorajt hallgatva az évfolyamtársaim emlékeznek. Nos, a nagy alkalmassági ésvagy magatartási elbeszélgetéseket meg kell hagyjuk a későbbiekre - ha egyáltalán kerülnek sorra végül. Megindokolhatóak lennének tanári vélt authoritásból és tekintélyérzetből egyes hangnemek fényében, de ezen a ponton őszintén nem vagyok biztos, hogy lesz-e így egyáltalán. Mindenesetre én, az elhangzottakhoz hűen, egy valamekkora kihívást nyújtó, szintfelmérő dolgozatot szándékozok írni, és ehhez ki szeretném használni a rendelkezésre álló időt. Emellett remélem, Fawcett professzor sem siklik el a feladatlap fölött, de ezt majd a kiértékelt dolgozatok kézhezkapásakor úgyis megtudjuk. Én többet nem firtatom a témát, anélkül is válaszértékű bármilyen nemű fogadtatása. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Zafira Tavish - 2025. 09. 17. - 22:05:12 S. V. K. b e u g r ó Inshallah. Mióta megtörtént az évnyitó fel vagyok pörögve teljesen. A kastély még fürdőzik a késő nyári napfényben és az ősz szele még csak éppen belopta magát Skóciába. Nincsen szükség talárra, vagy pulcsira, a kék-bronz nyakkendő lazán simul fehér blúzomra, ami jó kis összhangot hoz össze a még barcelonai színemmel. Bash karo, persze több évnyi hidzsábozás után Allah lánya tudja magáról, hogy pakisztániként nem éppen fehér, de durva, hogy mit csinál egy igazi mediterrán világ fénye a bőrömmel. Majdnem olyan sötét vagyok, mint az a Lisa St.Patrick, aki a sminkrovatot vezeti a Szombati Boszorkányban – nagyon is sikeresen hozzáteszem. Végre sikerült pont úgy kihúzni a szememet az általa ajánlott bűbájjal, hogy tökéletesen egyenlő legyen és mindig illeszkedjen a megvilágításhoz. Ez az én évem lesz, érzem az ereimben. Itt a Tusa, Suduri végre jelentkezett a csapatba és majdnem biztosan tudom, hogy felkerültem a Hárpiák és a Tornádók radarjára is. Egy utolsó tanév, egy utolsó kupa és nem lesz végre otthon több vita arról, hogy legyek jó pakisztáni és menjek a Mandragórára gyógyítónak. Az ember azt hinné, ha bekerül a mágusvilágba nem érik utol a kisebbségi mugli szülők lehetetlen elvárásai. Bhai, még mindig nem tudom, hogy hogy találták meg a prospektusokat, pedig biztosan tudom, hogy eltemettem őket a ládám aljára. Ahogy belépek a terembe egyszerre végigsuhan rajtam a nosztalgia és az új idők szele. Intek Ophinak, Anne-Rosenak meg a többieknek és megyünk is Traversék mellé Szoffanccsal. Aki.. foglalt nekem is helyet? Azt hittem jobban utál a tavalyi taktikázom miatt, de lehet, hogy rossz mardekárost veszek alapul. Speaking of the devil, merre van? Akkora itt a tömeg a két másik iskola diákjaival, hogy csoda, hogy beférünk a terembe. Pásztázom is a tömeget a tekintetemmel és kiszúrom Sullivant meg Malachait, előbbivel intünk egymásnak, de mintha utóbbi, valaki másra figyelne. Mióta megjöttek még nem volt alakalmunk dumálni a srácokkal, pedig egészen bondingoltunk, amikor a nagyobbik letapizott Spanyol’ban. A haramos kurva anyját. Aztán hirtelen kiszúrom.. Őt. Persze, hogy nem beszél senkihez, Mr. Világfájdalom befelé fordul mint mindig. Ezen a ponton már összekéne kötni Willel. Isetenem mekkora gyökér, úgy kiosztanám. A nyáron vagy hatszor pennát akartam ragadni, de mégis mit írhatnék neki? És neki mennyibe telt volna írni? Biztos vagyok benne, hogy vette az üzenetet, amikor otthagytam a cukrot neki a gyengélkedőn... ugye? Biztos vette? Bárki hagyhatott neki ilyesmit, még is csak ő sérült le. Nekem kellett volna megtörni a jeget és írni? Én vagyok a seggfej? Az is fura, hogy nem Travers-szel van. Bár az még furább, hogy Travers velünk van. Soffi nagyon előadta, hogy majd elmond egy titkot. Mondjuk úgy, hogy nem kéne sokat tippelnem, hogy megfejtsem a szitut. Tökre őszintén még nem tudom hogy fogok reagálni. Mármint a pakisztáni kuzinjaim között sokan vannak, akik összeházasodtak... de ez még is csak, ah nem tudom, elvégre aranyvérűek... Ya’Allah, na jó inkább nézzük ezt a tesztet. Ahogy átfutom kitöltés elött a tesztet összehúzom a szemöldökömet. Ez most valami tréfa a Főborztól? Vagy a többi suli ennyire le van maradva? Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Orin Morgenstern - 2025. 09. 18. - 20:38:17 U N D E R Ω P R E S S U R E (https://64.media.tumblr.com/1979da61bd15cfd220f0f72e6fa95cf6/f12bdc58094d6a67-3d/s500x750/533eb2a57539f9c4b80b2de2a3c499ca24d04a8c.jpg) (https://64.media.tumblr.com/b10cf688bc6908d78a2592d41455fec7/f12bdc58094d6a67-a1/s640x960/1871590a36c2508ed9d590bc0e5b7d9cf45246fc.jpg) (https://64.media.tumblr.com/e4ef4ffd5d5700850dfd72a6a04f45ef/f12bdc58094d6a67-1d/s1280x1920/cc0955d3087b9739f41a5cffda11ef626d013e46.jpg) (https://64.media.tumblr.com/13776be6e966c0b2f0788adf9701fcc2/9a2f12012a2e5a64-d4/s1280x1920/45463a65fa26184c704c08fb6dd67ca895cf8db1.pnj) under pressure i can promise i'm the coldest +18! szégyenítés, maximalizmus Amilyen nagy reményeket tápláltam az amerikai iskola tanulóival kapcsolatban, ez a mardekárosokéhoz hasonló szellemi bukáshoz vezetett - ezért nem vádolhatok senkit, csak saját magamat, hogy újra és újra elkövetem ezt az eleve megbocsájthatatlan hibát. Ha van egy is, aki érdemes bármiféle méltatásra, elbújik a tömegben egyelőre, teret engedve a középszerűség eddig nem látott mértékének még roxforti mércével is - pedig ha valamiben kitartónak bizonyultunk, az önnön kitüntetésünk legmélyebb mohóságunk, dekadenciánk és renyheségünk okán. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kísértenek, ahogy ülök az egyik hátsó padban, és bár nincs bizalmam Fawcett professzorban az előző évet ismerve, de most bizonyára legalább a gyenge jellemek szorongásnak nevezetett önmegismerésén mehet keresztül, amiért tanulóinak száma jóval magasabb, és ezúttal már nem bújhat holmi hugrabugos eszmék mögé az elvárások elől. E szánalmas kompánia nem különbözik olyan sokban attól, amelyet már megismertem - többségük egyfajta csapatépítésnek, vagy ingyenes ismerkedésre szolgáló programként fogja fel a kihívást, ami már-már személyes sértés. Tőlem nem messze Traverse és barátai is jóval vidámabbnak tűnnek, mint amit ez az óra érthetővé tenne, távolabb O'Hara kitartóan haragszik a világra saját hitványsága okán. A többiről már szinte szót sem érdemes ejteni - bár Llewelyn most is külsejének feldíszítésében találta meg a délelőtti elfoglaltságát az elméje élesítése helyett. Elégedetlen vagyok, ezt pedig nehéz is volna elrejteni, ha épp ilyen értelmetlen időtöltésre kárhoztatnám magam, vagy bárkit, aki figyeli az arckifejezésemen átvonuló hullámokat Kanagawánál. Ezúttal sem várom szelíden azt a végső éjt - megpróbálok belemélyedni az egyik könyvtári kötetbe, de az állandó csevegés elvon tőle, még ha bele is csípek a combomba a pad alatt, hátha a fájdalom ezúttal is kisegít. Nos, ezúttal nem - a fájdalom is cserben hagy a szégyen elől való rejtőzködésemben, nem tudom nem észrevenni, hogy a húgom és Scrimgeour is mennyire jól érzik magukat, pedig ha emlékeznek azokra a dögkúthoz is csak jobb híján hasonlítható foglalkozásokra, amelyek ebben a teremben zajlottak, rögtön fejükre húzzák a talárjukat a külföldi diákok előtt. A hollóhátasok idén is a reménytelenség szerénységével viseltetnek maguk iránt - hiába nyert meg méltó módon Tavish (és valami kamik általi csoda folytán Lowe) a kupát, láthatóan még most is visszatartja őket valamiféle udvariasság a mardekárosok csapatának tagjai felé. Ha hirtelen bármelyikük megkérdezne, kivel vagyok a leginkább elégedetlen - az oktatónk és magam kezdődő idegbaja mellett, természetesen, mert ahelyett, hogy az alkímia rejtelmeit rónám, a teljes őrület vett erőt rajtam, amiért más diákok foglalkoztatnak - talán ez a második "Rokuro Ishida" jut eszembe. Hogy merészeli viselni épp ezt a nevet, miközben rögtön hagyja magát mindenféle említésre sem méltó francia diákok által elvonatni kötelességeitől? A középszerűség úgy ül tort rajtam, hogy meg sem vagyok hívva rá.. A legszörnyűbb azonban az, ami elénk kerül - ezt sem azok az ilvermornysok nem érdemelték, akiknek hallhatóan nem tud beállni a szája még a döntő pillanatokban sem, sem pedig a húgom, akit ezen a nyáron egyszer sem kaptam rajta, hogy készülne erre a félévre szabadidejében. Vajon mit gondolhatnak most rólunk a francia diákok, a bukásunknak ezen a számukra diadalmas mivoltán? Egyetlen szorgalmatlan, testi vágyainak hívását vakon követő, szociális segélyre aspiráló félbolond gaijin sem lehetne erre hivatott. Elég messze ülök hozzá, így Fawcett professzor nem kap lángra attól, amilyen tekintettel nézek rá - az csoda, hogy a lap sem, ahogy néhány vörös tintavonással áthúzom. Nem fogom megzavarni a dolgozat megírását azzal, hogy azt teszem a lappal, amit az érdemelne, és tisztelem annyira a diáktársaim idejét, hogy nem vonom el teátrális gesztusokkal, vagy a szék nyikorgásával és az ajtó becsapásával, holott ennek nagyon is ideje volna. Ha ez a szintet felmérő dolgozat, a következő órát már bizonyára a pincében fogjuk tartani krumplipucolással, amellyel szemben ugyan említhető, hogy jellemerősítő hatása van mindazoknál, akik érdemtelenül szerelmesek saját hangjukba, de ezen túl annyi haszna van, mint Fawcett professzornak. Az első között végzem, bár a hátramaradt percekben kipróbáltam minden meditációs gyakorlatot, amelyett Dargan sensei tanított, de a dühöm nem csillapodott. Úgy érzem magam, mintha kard volna a kezemben, ahogy megállok a tanári pulpitus mellett kifelé menet. - Fawcett professzor, én mélyen tisztelem az oktatás szentségét, valamint a fájdalmat, amellyel a növekedés jár, mitöbb, tisztelem azokat, akik elbuknak benne, de újra és újra felállnak! Azt nem tudom tisztelni, ahogy, most már egyértelműen szándékosan, tudását velünk meg nem osztja, direkt gátja annak, hogy ez a sok diák, akik legközelebb a saját talárjuk szélére lépve a szemöldöküket fogják lepörkölni valamelyik félig átadott átkával, biztonsággal védje meg magát önnön ostobaságát! Ha ez volt a szintfelmérő, én a legrosszabbak közé akarok tartozni! A legrosszabbak közé, mert a szégyen érdem, sokkal nagyobb, mint kitüntetve lenni a semmi által és azt viselni az év hátralévő részében! - ezúttal sem érdekelnek a pontok vagy a büntetőmunka, ha méltónak talál rá, elfogadom mindkettőt. Nincs mit veszítenem, bár nem ez alapján mérlegetem a tettem következményeit: az emberi lustaság elnyomásában lázadni nem győzelem, hanem kötelesség! Én pedig sosem menekülök el a kötelességeim elől, és ha kell, magam tanítom egyenként a legrosszabb csoport tagjait önvédelemre, ha a professzor ilyen rest a jóra. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Soffi Lowe - 2025. 09. 18. - 21:57:14 Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Elizabeth Rappaport - 2025. 09. 18. - 23:28:06 To Anacreon in Heaven
Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Roxanne Montague - 2025. 09. 21. - 18:06:59 SVK 2005. szept. 05. < everyone > (https://64.media.tumblr.com/a283f517bd332572effc429a98ff31dd/5f5faf6032859411-f0/s400x600/cca23889fa8373a396d535ce59abad21b8f4220b.gif) Ahogy átfésültem a hajamat a tükör előtt, a gondolataim egyáltalán nem az órára koncentráltak. Az Ilvermornyval közös Sötét varázslatok kivédése órától mindenki azt várta, hogy valami izgalmas, éles helyzetet szimuláló gyakorlat lesz – valami, ami tényleg próbára teszi, ki mennyit ér. A folyosón már hallani lehetett a vegyes morajlást, a Roxfort és az Ilvermorny diákjai egymást méregették, mintha valami láthatatlan versenyben állnánk. Én is azt éreztem, hogy ez most lehetőség lesz: megmutatni, hogy nem vagyok a szüleim árnyéka, hogy a Montague névhez társulhat valami más is. A terembe lépve azonban minden lelkesedésem pillanatok alatt elszállt. Azonnal kiderült, hogy a „felmérő” mindössze egy szánalmas kis feleletválasztós teszt. Olyan kérdésekkel, amiket egy elsőéves is álmából felkeltve, csukott szemmel meg tudna oldani. Oldalra pillantottam, láttam, hogy a többiek is nevetségesen könnyűnek tartják a tesztet, én csak forgattam a szemem. Ez lenne a hírhedt összevont óra? Így akarnak lemérni bennünket? Amikor leültem és elővettem a pennát, már tudtam: ez a teszt nem arról fog szólni, ki mennyire képes valóban megvédeni magát, hanem arról, ki mennyire tudja visszamondani a tankönyvet. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, vajon direkt aláznak így bennünket? Mintha csak azt akarnák bizonyítani, hogy még mindig gyerekek vagyunk, akiknek nincs fogalmuk a valódi veszélyről. Sóhajtva kezdtem írni. A válaszok maguktól jöttek, minden kérdésnél csak az lebegett a fejemben: ha ennyi az elvárás, akkor talán tényleg rossz helyen keresem a bizonyítékot arra, hogy több vagyok a családom múltjánál. Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Lolita Delacour - 2025. 09. 21. - 22:52:01 Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Venus Llewellyn - 2025. 09. 22. - 11:54:23
(https://64.media.tumblr.com/5697c83b1e3ac805927b24123dcafb8b/7b458b1cd7b040bf-35/s500x750/20e5e8bf78b7f59742a8cc38f074188648ad656b.gifv) like poetry wrapped in starlight, too distant to touch, too haunting to forget. –––––––––––––– (https://i.imgur.com/8UlkepM.gif)
Cím: Re: Sötét varázslatok kivédése tanterem Írta: Wesley Fawcett - 2025. 09. 24. - 03:05:50 Szintfelmérő dolgozat Hetedév - 2005. szeptember 5. Lassan végigsétáltam a katedra előtt, és a cipőm kopogása egyedül töltötte be a csendet a teremben. Tudtam, hogy ma nem csupán a helyes válaszokra figyelnek. A Trimágus Tusa nem arról szól, hogy a legtehetségesebb bajnokokat válasszuk ki; arról szól, hogy lássam, ki tudja valóban kamatoztatni a tudását, az erejét és a leleményességét. A tudás, amit ma a pergameneken látok, olyan, mint egy gyertyafény a sötétben: megvilágítja a kis utat, de a teljes képet nem mutatja. A verseny nem a tankönyvekből vett kérdésekre keresi a választ. A valódi próba az, hogy mit teszel, amikor már az utolsó könnycsepp is elpárolog a palackodból, és minden, ami segíthetett volna, már a múlté. Visszafordultam hozzájuk, de nem a megszokott mosollyal az arcomon. A homlokom összeráncoltam, a tekintetem pedig végigfutott a lassan kiürülő sorokon. Amikor Ophelia lép a tanári asztalhoz a kérdésével, megállok, és csendesen, röviden válaszolok neki. Nem kell hosszú magyarázat: Nem lesz rá szükség. A dolgozat kitöltése könnyű volt – legalábbis annak kellett volna lennie. Hiszen a leggyakoribb és leghatékonyabb bűbájokat kértem számon, olyanokat, amiket órán már hallhattak, amiknek a hatását látták is. Nem volt benne semmi új, semmi ismeretlen. Tudom, hogy képesek rá – a pergamenek tökéletesen bizonyították. A tudás megvan, ezt látom. A kérdés inkább az: mi van azzal, amit nem lehet pergamenre írni? Mert nemcsak akkor kell bizonyítanunk, amikor valami nehéznek tűnik, hanem akkor is, amikor a feladat szinte gyerekjátéknak hat. A látszólag könnyű próbák alatt is ott rejlik a valódi kihívás: képes vagyok-e ugyanazzal a higgadtsággal és teljes koncentrációval helyt állni, mint amikor komoly veszély fenyeget? Ahogy sorra olvasom a dolgozatokat, nem csak a válaszok néznek velem szembe. Ott vannak a margóra biggyesztett sorok is, a méltatlankodás, az önérzet, a sértettség. Ott ülök csendben, és figyelem a sorokat. Egyesek dühösek, mások sértődöttek, néhányan túl komolyan veszik a könnyű feladatot, mintha máris a világ összes igazsága rajtuk múlna. Érzem a feszültséget, a felesleges büszkeséget, a gúnyt és a keserűséget. Minden egyes megjegyzés mögött ott rejlik a diákok jelleme, és azt is látom, ki képes higgadtan végigmenni az utasításokon, ki ragad bele az önérzetébe. A feladat egyszerű volt, és épp ezért adta a valódi leckét: akkor is helyt kell állni, amikor semmi sem nehéz, amikor a siker szinte garantált. Az, aki most megingott, nem a tudását veszítette el, hanem a képességet, hogy fegyelmezetten, koncentráltan cselekedjen, függetlenül a külső körülményektől. Természetesen a hosszabb megszólalásokat nem hagytam válasz nélkül. Értékelem az erőfeszítésüket, és nem szeretném őket válasz nélkül hagyni, ugyanakkor bőlére sem eresztem a megjegyzéseimet. Mr. Travers megjegyzései kétségtelenül jelzik a vérmérsékletét, és bár a hozzászólásom bizonyára nem segít majd sokat, mégis válaszolok neki a lap alján a dolgozat javítását követően: Az igazi próba nem mindig a nehézséget jelenti, hanem azt, hogy képes vagy higgadtan, összeszedetten és tisztelettel kezelni minden helyzetet, még akkor is, amikor az egyszerűnek látszik. A stílushoz már hozzászoktam, azonban amikor egy diák japán megjegyzését látom a pergamenen, némiképpen meglepődök. Mindazonáltal nem hagyom válasz nélkül, ha már így alakult: Értékelem, hogy egyszerre több nyelven is időt és energiát fektetett a dolgozat megírásába – ez önmagában is kitartást mutat. Persze mindettől függetlenül nem került előrébb a méltatlankodó társaihoz képest. Bár időről időre előfordul, hogy egy-egy dolgozatra a diákok elfelejtik ráírni a nevüket, ez önmagában nem okoz megoldhatatlan problémát. Az érkező tanulók névsora, amely alapján pontosan tudom, kik voltak jelen az adott órán, elegendő segítséget nyújt ahhoz, hogy a munkákat azonosítani lehessen. Vannak persze nehezebb esetek is, és akkor még finoman fogalmaztam. Mr. Lacroix szavai hosszan és élesen szerepelnek a pergamenen, így természetesen válaszolok rá, bár nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy mindezt el is foogadja válaszként: A szintfelmérő célja az volt, hogy lássam, honnan indulunk, és milyen alapokra lehet építeni – nem csak a tudásban, hanem a fegyelemben és a tartásban is. Az iróniát mindenki máshol húzza meg, én inkább az eredményekre és a hozzáállásra leszek kíváncsi, mint a sértettségre.. Ahogy végigfut a tekintetem a sorokon, egyre inkább érzem, hogy a szavaknál fontosabb az, ami mögöttük rejtőzik. Nem a tudás hiánya bánt, hanem a fegyelemé. Mit ér a helyesen leírt válasz, ha közben a tanuló nem képes tartást mutatni egy feladat előtt, ami nem elég kihívó számára? Hiszen az élet sem mindig kínál méltó ellenfelet – gyakran csak apró bosszúságokat, értelmetlennek tűnő próbákat. És aki ott elveszíti a hidegvérét, aki ott sértettségből cselekszik, az hogyan fog majd állni, amikor a valódi nehézségek jönnek? Ahogy egyre mélyebbre merülök a pergamenekben, tudatosan lassítok. Nem csak javító jeleket akarok hagyni, hanem nyomot arról is, hogy figyeltem rájuk. Az apróbb megjegyzéseket sem söpröm félre, mert azokban sokszor több rejlik, mint egy hirtelen odavetett gondolat. Ha valaki azon élcelődik, melyik bűbáj robbant és melyik nem, ráírom, miért veszélyes a könnyelmű kísérletezés. Másutt, ahol valódi kíváncsiság csillan meg – egy-egy pontosító kérdésben, kétkedő sorban –, türelmesebben válaszolok, kifejtve a logikát vagy a gyakorlat hátterét. Mr. Ashfordot kellően kiszámíthatatlannak ismertem meg az utóbbi egy év során, így csak egy pillanatra lepődök meg, amikor a látszólag minduntalan unott arcú fiú megjegyzést hagy a lap alján. Jóllehet, a választ el sem olvassa majd, ahogyan ez másokra is igaz lehet: A „példává válás” nem csak a nagy kihívásokban mérhető; a fegyelem, az összeszedettség és a koncentráció minden helyzetben szükséges. Ha ezt megérti, a későbbi, valóban nehéz próbák során is helyt fog állni. Úgy tűnik, az Ilvermornyból érkezők esetén többet kell szótároznom, mint a francia nyelvterület miatt, holott nem beszélem a Beauxbatons növendékeinek közös nyelvés sem. Mr. Fuentes esetében persze kicsit más a helyzet, mint nyelvi akadály: A szórakoztatás nem mérce, a hozzáállás és a koncentráció annál inkább. Ha ezt figyelembe veszi, a jövőbeli feladatok valódi próbát jelenthetnek tudása és fegyelme számára egyaránt. Ms. Haseltine éleslátása és bírálata nem először ér el, amiért bár valahol hálás vagyok, mégis sokszor érzem, hogy sok számomra. Mindenesetre bekarikázom a kérdésére megadott válaszok közül az elsőt, és lépek is tovább a következő pergamenhez, amely nem másé, mint... nos, mint a teljesen áthúzott dolgozatból kiolvasom, Orin Morgensterné. Érthető az órai megnyilvánulását követően ez a reakció, abszolút nem is hibáztatom. Ott helyben azonban csak annyit válaszoltam neki: Az, hogy valaki a „legrosszabbak közé akar tartozni” a szégyen okán, épp azt mutatja, hogy még nem értette meg, mit mér a feladatsor. Az igazi próba néha nem a látható nehézségben rejlik. Természetesen, ha Ön inkább a "legrosszabbak" közé tartozna, szíve joga. Utolsóként Ms. Llewellyn dolgozatára írok néhány sort: Értem az aggályait, és értékelem a nyitottságát, azonban az év hátralévő részében a RAVASZ szintet meghaladó varáázsigékkel fogunk foglalkozni, amelyet a jelenlegi dolgozat is előkészített. Minden feladat, még a látszólag egyszerű is, a jövőbeli képességeit szolgálja. A következő óra végén egy bűbáj segítségével kerülnek kiosztásra a dolgozatok. Amint a tanóra véget ér, a pergamenek a diákok asztalára lebegnek, mindenki a saját munkáját kapva. A dolgozat során szerzett házpontok: Alma L. Remington - 20 pont Amycus Carrow - 0 pont Anne-Rose Tuffin -20 pont Blaze Florance - 20 pont Chikara Tetsuya - 15 pont Connor O'Hara - 16 pont Daphné D'Aboville - 20 pont Elizabeth Rappaport - 18 pont Élodie Roethlisberger - 20 pont Enver Nebelwald - 20 pont Eydis Sidthvordr - 17 pont Gemma Jenkins - 20 pont Heliodora Haseltine - 20 pont Holden Echohawk - 20 pont Inès de Saint-Vinant - 17 pont Lolita Delacour - 20 pont Lucius Rheims - 17 pont Malachi Maddock - 20 pont Miguel Fuentes - 20 pont Nialen Travers - 20 pont Ophelia Langley - 17 pont Orin Morgenstern - 0 pont Orville Morris - 0 pont Rokuro Ishida - 20 pont Roxanne Montague - 20 pont Sebastien Lacroix - 0 pont Sienna Scrimgeour - 20 pont Soffi Lowe - 17 pont Solace Barbon - 20 pont Vale Bate - 17 pont Varvara Chernov - 20 pont Venus Llewellyn - 16 pont Vianne M. Gardner - 20 pont William Ashford - 20 pont Zafira Tavish - 19 pont Zaniah Ivutro - 20 pont Helyes válaszok: 1C; 2B; 3A; 4C; 5A; 6A; 7B; 8C; 9A; 10C A különböző kérdésekre adott válaszok 1, 2 valamint 3 pontot értek. (Esetenként a kommenteket, több válasz megjelölését is elfogadtam fél/teljes válaszként.) Az órai megjelenésért járó plusz 5 ponttal összesen: Griffendél +236 pont Hollóhát +97 pont Hugrabug +122 pont Mardekár +154 pont
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |