Egy terméskővel kirakott kis belső udvar az óraépület tövében. Az udvar közepén, kisebb emelvényen egy orbitális méretű bunkósbot kapott helyet, melyet egykoron azon óriások használtak, akik a Roxfortban is pusztítottak. Ezen az udvaron keresztül lehet kijutni a Kőkörhöz.
○ R: mature (18+) ○ Tw: utalás incesztusra; politika. a történet minden része fiktív, nem tükrözi a szerző meggyőződését. ○ 2005. októbere
Elizabeth Rappaport körül a valóság épp úgy rózsák gyöngyöző füzére volt, ahogy csak az igazán ártatlanul, önzetlenül szép dolgok körül a szerzők tollvonásai nyomán — hogy is lehetett volna másként még itt, a Roxfort aranyban derengő délutánjában, idegenben. Az édes levegő Woodstockot, mosolya Houstont idézte fel mindazokban, akik a remekül sikerült cheerleader-bemutató után most jelentkezni vágytak — hálásan a figyelmért, amellyel feléjük is fordult. Elizabeth Rappaport épp úgy volt egy generációnyi ölelés ígérete is, ahogy élénk színekkel megfestett propagandájuk évtizedekkel ezelőtt.
Észrevette már ms. de Saint-Vinant jelenlétét — ami korábban csak múló időtöltés volt, Párizs sajátja, előbb megfakult, mint nyári emlékeink az őszi szélben. Még akkor is mosolygott, mikor leült mellé — de épp úgy érezte rajta John esszenciáját, ha tudta is, sosem váltottak két szónál többet. Inés kedves volt — és mint a kedves dolgok általában, könnyen kerültek kiállításra, aztán emlékeink közé. — Köszönjük, elmondom a lányoknak, oh és.. persze a fiúknak is. Nélkülük biztosan nem sikerülhetett volna, igazán szerencsések vagyunk, hogy csatlakoztak hozzánk. — már nem magázódnak. Már nem volt rá szükség.
Míg elrendezte a jelentkezéshez szükséges pergameneket, várta az jellegzetes feltartott fáklyát Normandie irányából — mert bántó volna, ha nem érkezne. Senki nem tudott úgy veszíteni, ahogy a franciák — és senki nem őrizhette meg úgy arcát benne, olyan keresetlen természetességgel, hogy a történelem lepedőjén körmének nyoma zuhantában is aláírásként maradjon meg. A szája vöröséről nem is beszélve.
— Úgy találod? Nahát, Inés, azt hittem, igazán jól érzed magad a Roxfortban. — somolyog finoman, ahogy szobrokon szobrászuk szándéka. A nagy szerelem, melyet pezsgőben oldott el a nyári órák sora, az ősz közelségében finom fonállá lett — amelyet elvéteni könnyű volt viselőjének is. A kisujj körül a fájdalom talán elviselhetőbb, mint a nyakon — az utóbbi meztelensége azonban önmagáért beszélt megannyi, szenvedélyének nem parancsoló kortársuk közelségében.
— Nem váltak be a hozzá fűződő prekoncepcióid? — a falak aranybarna visszhangja nem volt elég hozzá, hogy elfedje a szándékok árnyalatait. Az Óratorony udvarának színei egy kifakuló festményé voltak: októberi, hűvösödő, tele sóvárgással.