Roxfort RPG

2005/2006-os tanév => Birtok => A témát indította: Mrs. Norris - 2025. 06. 14. - 20:44:24


Cím: Magányos Tölgy
Írta: Mrs. Norris - 2025. 06. 14. - 20:44:24
(https://i.postimg.cc/59Zp3GKc/d1835b0ce7703e2303e4cb7eec8127ea.png)(https://i.postimg.cc/ZqKLnhnN/176672a0a09cede5a86a433fe233026d.png)

A park egy távolabbi részében egy magányos tölgy áll. Nyaranta tökéletes árnyékot biztosítva az oda tévedőknek, de mégis csak nagy ritkán helyezkedik el valaki a tövében, mert messziről nem tűnik túl kényelmesnek a talaj. Sziklás. Ahonnét tavasszal vadvirágok kényszerítenek ki maguknak élőhelyet. Aki már megtapasztalta a hely csodáját, az folyton visszajár, de ilyenek csak kevesen akadnak. Itt diákokat csak nagy ritkán lehet felfedezni.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Daphné d'Aboville - 2025. 09. 07. - 14:02:44
2005. szeptember 8., csütörtök délután
Practice makes...
(https://i.imgur.com/24cyxlw.jpeg)
Sebastien&Daphné
Egy kicsit úgy érzem, mintha minden problémámtól megszabadulhatnék, ahogy a parkon átvágva lassan a tölgyfa felé sétálok. Ritka pillanatok egyike, és nem is hiszem, hogy sokáig fog tartani, de egy rövid másodpercig eljátszom a gondolattal, hogy megyek, megyek, és egyszerűen csak nyom nélkül eltűnök. Természetesen tudom, hogy ezt nem lehet így, és nem is tudnám megtenni, de mégis, valahol, mélyen, egyszerűen csak mégis vágyom rá. Vagy csak arra, hogy valaki utánam jöjjön.
Az órámra pillantok, noha anélkül is tudom, hogy hamarabb érek ide. Örülök, hogy Sebastien beleegyezett, hogy gyakorlásból párbajozik velem - bár sosem beszéltünk sokat, de tudom, hogy tehetséges (hatodév óta pedig különösen), és tagja az iskolai párbaj klubnak is, szóval mindenféleképpen több tapasztalattal rendelkezik, mint én, aki csak az órákon foglalkozik ezzel, és ott sem érzi igazán magáénak, hiába ment át a vizsgákon. Éles helyzetben képtelen lettem volna kiállni magamért - na nem mintha ez csak a párbajozásra lett volna igaz.
Rám tehát mindenképp rámfér a gyakorlás, és talán rá is, ha már az egyik, szinte biztos jelöltünk volt, és örültem is volna, ha őt választja ki a Serleg, hogy képviselje a Beauxbatonst. Méltó bajnok lenne, ehhez kétség sem férhet - Lolitával együtt mindkettőjüket esélyesnek tartottam a győzelemre. A Roxfortosok közül csak Annie-t és Gemmát ismertem, az amerikaiaknál pedig Miguelen kívül csak Rokurot meg Solacet, aki szintén jónak tűnt, de a bátyámat viszont semmilyen körülmények között nem bírtam volna a kiválasztottak között látni, még akkor sem, ha a képességeiben nem kételkedtem.
Valószínűleg, sőt biztos, hogy Miguel is igent mondott volna, ha megkérem rá, hogy gyakoroljon velem, és talán majd meg is fogom, bár nem tudtam elképzelni, hogy bármilyen bűbájjal is képes legyek komoly szándékkal felé célozni, egyszerűen… képtelen lennék rá. Az még Antoine-nal is nehezen ment, pedig neki voltak olyan taktikái, hogy direkt felidegesít, hátha akkor végre rendes átkokat küldök neki, de nem jött össze. Non, je ne pouvais tout simplement pas le faire.
Bár a nap még nem kezdett lemenni, de azért már érezni lehetett, hogy lassan nem csak naptárilag van vége a nyárnak, és egyre ritkábban lehet majd kabát nélkül élvezni a langyos, világos délutáni órákat, mert fel fogja váltani a korai napnyugta és a borongós, esős idő. A fa árnyékában állva várom Sebastient, akit már látok is közeledni, szóval mosolyogva üdvözlöm, ahogy közelebb ér.
-Köszönöm, hogy eljöttél segíteni nekem. Kávét? - nyújtom felé a kezemben lévő két papírpohár közül az egyiket, és ha jól láttam reggeli közben, hogy hogyan issza a kávéját, akkor remélhetőleg nem rontottam el túlságosan a dolgokat. - Egyébként készen állok, ha te is. Hogy kezdjük? Neked van valami, amit kifejezetten szeretnél gyakorolni? - kérdezem, hiszen úgy jó, ha neki is hasznos ez az egész, majd beleiszom a saját kávémba. Biztos vagyok benne, hogy a párbaj klubnak volt valami tematikája, ami alapján haladtak.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Sebastien Lacroix - 2025. 09. 09. - 21:40:46
A new autumn
(https://theyearofhalloween.com/wp-content/uploads/2014/09/fall-leaves-autumn-gif-7.gif)
Daphné&Sebastien- szeptember 8.


 Még mindig a nyári események hatása alatt vagyok, ahogy felnézek a fákra, és beszívom a félig már őszinek érződő levegőt. Ez az iskola is gyönyörű, még ha nem is a miénk- annyi titka van, amelyeket szívesen felfedeznék Rosamundival és Melvinnel. Szinte látom magunkat alsósként, ahogy elkezdjük bejárni ezeket a folyosókat. Vajon melyik házba kerültem volna?

 Tudom, hogy nem erre kell fókuszálnom most. Nekem kell nyernem, először a többi fiúval szemben, azután a többi bajnokkal szemben; tudom, hogy nagyon sok nagyon tehetséges lány van nálunk, a Roxfort kis mérete ellenére világhírű a mi iskolánknál is sokkal régebbi hagyományokkal, Zaniah alapján pedig biztos vagyok benne, hogy az Ilvermorny diákjai is kihívást jelentenek majd. Nem szabad elterelődnöm, ez az év a fókuszé, többet kell tennem, mint a legjobbam, győznöm kell Melvinért.

 Tudom, hogy Daphné d’Aboville jó edzőpartner lesz- minden iskolatársam az, aki úgy döntött, hogy vállalja ezt a kihívást, annak ellenére, hogy még emlékszünk az előzőre, melyen a legjobb diákunk messze az utolsó helyet érte el. Talán jobb, mint Lolita lenne, mert neki nem lennék kihívás- Drelthor varázslatai nélkül nem. Azokat pedig nem akarom használni.

 Persze, tudom, hogy fogom, ha a győzelmem múlik rajta a Tusán. Még ha hiteget is, tudom, hogy nem tudott gyógyítani- az egyetlen módja, hogy megmentsem Melvint, ha megnyerem azt a pénzt.

 - Ó, köszönöm!- mosolygok, miközben elveszem a poharat, amit a lány biztosan nem a Roxfortban szerzett, ezért ha tippelnem kell, bűvölte. Két kézzel az arcomhoz emelem, beszívom a gőzét, mielőtt egy nagy levegővel megiszom a pohár teljes tartalmát.

  - Ez jól esett… mi lenne, ha mondjuk te a támadást, én pedig a védekezést gyakorolnám? A pajzsok szerepe biztosan kiemelten fontos lesz.- persze, a támadó varázslatoké is. Egyelőre nem bízom magamban ezen a téren: túl sokat gyakoroltam azokat az átkokat, túl gyorsan és túl könnyen kézre állnak.

 Elhelyezkedem nagyjából tíz lépésre, és felemelem a pálcámat.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Daphné d'Aboville - 2025. 09. 13. - 18:37:30
2005. szeptember 8., csütörtök délután
Practice makes...
(https://i.imgur.com/24cyxlw.jpeg)
Sebastien&Daphné
A kávémat kortyolgatva hallgatom Sebastien javaslatát, és közben végigveszem magamban, hogy milyen varázsigéket ismerek, vagyis, nem, inkább tudnék vagy mernék, alkalmazni ebben a helyzetben. Ismerni természetesen ismertem, amit a tananyag megkövetelt.
Sebastien valójában jól rátapintott a gyenge pontomra, ami valljuk be, nem volt nehéz, illetve pontosabban, kettőre is, mert amellett, hogy megvédeni nem tudtam magam, a támadás, ha lehet, még messzebb állt tőlem. Nekem ez nem fog menni. Nem is szeretném tovább rabolni az idődet… De nem. Ez volt az, amit fejlesztenem kellett, és ezzel tisztában voltam, bármennyire is tiltakozott minden részem az ellen, hogy pálcát emeljek bárkire. Bizonyítani jöttem ide, magamnak jobban, mint bárkinek, szóval nem hátrálhattam ki, sem ebből sem pedig a Tusáról, ha esetleg kiválasztanak - bár a sajátjaink közül Lolitát továbbra is határozottan esélyesebbnek gondoltam. Emellett pedig, természetesen Sebastien esélyeit sem ronthattam azzal, hogy feleslegesen húzom az idejét. Ha már bizonyos tanárok, azután a… megkérdőjelezhető színvonalú SVK szintfelmérő dolgozat után, látszólag nem vesznek minket komolyan, nekünk legalább komolyan kellett vennünk egymást, és a felkészülést, nem is kizárólag csak erre vonatkozóan, hanem minden másra is. Ennek ellenére mégis, valahol úgy érzem, hogy Sebastien jobban járt volna valakivel, aki képes akár rendes rontásokkal, talán nem a legtisztességesebben is harcolni (a saját képességeimben kételkedtem ezen a téren) - már csak azért is, mert a Tusán biztosan nem fognak finomkodni. Vagy hát, ezek után, ki tudja…
-Rendben, és, bizonyára igen - bólintok egyetértően, majd befejezem én is a saját kávémat, a papírpoharat pedig egy gyors pálcamozdulattal eltüntetem - ne szemeteljünk - és Sebastiennek is felajánlom, hogy az övével is ugyanígy teszek, mivel látom, hogy ő is végzett. Ok, alors faisons-le.
Veszek egy mély levegőt, hogy megnyugtassam magam - hiszen ez csak gyakorlás - majd Sebastienhez hasonlóan én is felemelem a pálcámat. Meghajolok, ahogy azt illik, és minden idegszálammal az előttem álló feladatra koncentrálok, nem a negatív hangra a fejemben, hogy nem vagy elég jó és sosem lehetsz, és ha ez sem megy, mégis, hogy akarsz a sárkány ellen küzdeni? Akarsz egyáltalán?
-Un… deux… trois… - számolok vissza hangosan. - Confundo! - felé célzok, de még nem jöttem bele teljesen - ha eltalálom, valószínűleg egy pár percig nem nagyon fogja tudni, miért is vagyunk itt.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Sebastien Lacroix - 2025. 10. 01. - 03:54:32
A new autumn
(https://theyearofhalloween.com/wp-content/uploads/2014/09/fall-leaves-autumn-gif-7.gif)
Daphné&Sebastien- szeptember 8.


   Amikor Daphné a poharamért nyúl, hogy eltüntesse, megelőzöm: egy könnyed, nonverbális transzfigurációval buborékhalmazzá változtatoma poharat. Ahogy szétrepülnek, az egyik körül szinte önkéntelenül összezárnak az ujjaim: mindig szerettem a buborékokat, gyerekként Melvinnel akár órákig elszórakoztunk vele.

  Mosolyogva elfoglalom a pozíciómat, készen az összecsapásra- nem tudom, hogy a lány mennyire jó, nem emlékszem rá, hogy láttam volna párbajozni valaha, de felkészülök a legrosszabbra. Különösen, hogy én nem vagyok Lolita, és amikor összecsaptam valakivel, az átkok mellett gyakran repültek könyvek, néha macskák egymás fejének.

 Szeretném azt hinni, hogy csak a pálcamozdulatból meg tudnám időben mondani, hogy milyen varázslatot fog használni, de tudom, hogy ezt nem tudhatom biztosan. A varázsige viszont megfelelően leszűkíti a lehetőségeket hozzá, hogy időben magam elé húzzak egy pajzsbűbájt, és megállítsam. Egyelőre több varázslat nem jön.

 - Próbáld nonverbálisan használni a varázslatokat, akkor nehezebb dolga van a védekező félnek.- leengedem a pajzsomat, és felveszek egy újabb védekező állást, ezúttal készen rá, hogy csak a kézmozdulat alapján védekezzek. Legyintek egyet, és gyorsan próbálok átgondolni mindent, amit Lolita valaha mondott a párbajokról.

  - Nyugodtan használj valami durvább varázslatot! Állítólag nagyon jó itt a kórterem… gyengélkedő szoba talán?- nem szeretnék oda kerülni, de hallottam, hogy Fleur sárkányokkal harcolt itt tíz éve, úgyhogy ha meg akarom szerezni azt a pénzt, nem árt, ha a határaimon gyakorlok. Mint a testedzésnél, minden súly csak egy darabig működik.

 És valószínűleg Daphnénak sem árt ez, ha ő lenne a bajnok- nem tudom, hogy kerülne bárki Lolita elé, de legutóbb a Serleg egy negyedévest választott, ezért simán lehet, hogy most is meglep minket. Mindenesetre, ha neki kákalagokkal kell harcolnia a tóban, minden átok jól jön majd.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Daphné d'Aboville - 2025. 10. 06. - 12:43:17
2005. szeptember 8., csütörtök délután
Practice makes...
(https://i.imgur.com/24cyxlw.jpeg)
Sebastien&Daphné
Azért a buborékok önkéntelenül is mosolyt csalnak az arcomra.
Sebastien látszólag egyszerűen kivédi a varázslatot, és utána javaslatot is tesz, hogy min változtassak - igaza van, miszerint használjak nonverbális varázsigéket inkább, nem is tudom, miért nem jutott eszembe, látszik, hogy van még hova fejlődnöm ezen a téren. Bármikor adódhat majd olyan a Tusa próbatételei során, hogy nem csak, hogy nem fogok tudni beszélni, hanem ez egyenesen tilos és esetleg még rontja is a túlélési esélyeimet. Márpedig, ugyan kicsi rá az esély, de ha ki is választanak, legyünk őszinték: reálisan nézve győzni semmiképpen sem tudnék. Szóval marad a túlélés. Számomra egyébként már az is egy nagy eredmény lenne, ha végig tudnám csinálni, bár biztosan nem fogom hangoztatni, hogy én nem nyerni jöttem.
-Rendben - bólintok határozottan, legalábbis ránézésre úgy nézek ki. A kételyeimről, hogy nem fogom tudni megcsinálni, meg elég, ha egyedül én tudok. - És kérlek, mindenképpen szólj még, ha valami nem jó, vagy máshogy csináljam - kérem egy kedves mosollyal, mert fontosak ezek a visszajelzések, ezekből tudok tanulni.
A durvább varázsigék használatára bólintok ismét, hogy megértettem. Azért azt hiszem, azzal mindketten tisztában vagyunk, hogy nem tudnék senkit a gyengélkedőre küldeni.
Merek egyáltalán használni olyan varázsigéket, amikre feltehetően Sebastien gondolhat? Nem… egyelőre nem. De mit tudnék akkor? Semmit, de talán a… a kábító átkok, azok használatától kevésbé félek, azt hiszem… azokat talán tudnám erősebben. Igen. Oké. Nehezítésképpen elgondolkozom egy Silencio használatán is magamon, csak, hogy biztosan ne mondhassam hangosan a varázsigéket, de egyelőre talán menni fog így is. Nem mentek rosszul a nonverbális varázsigék, bár nem mondanám, hogy a specialitásom lettek volna.
Veszek egy mély levegőt. A feladatra kell most koncentrálnom, nem az ideges, egyre gyorsuló szívverésemre. Nem vagyok elég jó ehhez. Felemelem a pálcámat ismét.
Egy gyors mozdulattal a levegőbe rajzolok egy félkört - a pálcából fehér fény tör ki, ahogy Sebastien felé küldök egy nonverbális Depulso-t, amit egy | mozdulat és piros fénycsóva kíséretében egy Stupor követ egy pillanattal később. Nem vagyok elég gyors, és gyakorlott, hogy ha esetleg védekezésül valami miatt mégis visszatámadna, azt teljes mértékben védeni tudjam - de hát elvileg jó itt a gyengélkedő, nem igaz? Ha ezekkel nem is sikerült kellő távolságot tennem kettőnk közé, folytatom egy határozott csuklómozdulattal egy Flipendo Maxima-val, és még egy kábító átokkal. De még mindig hiányzik belőlem az akarat, hogy igazán támadni tudjam, nehéz az… ellenségemként tekinteni rá. Nem mintha kárt tudnék tenni benne… de ettől függetlenül nem is szeretnék.
Tudom, hogy nem ezeket kellene használnom. Rendesen, igazán támadnom kellene, kreatívabb is lehetnék.
De nem megy. Mégis, ha Sebastien rám néz, láthatja a törekvést az arcomon, láthatja a precíz pálcamozdulatokat.
-Mi tudná még… nehezíteni a védekező helyzetét? - kérdezem. Nekem alapvetően minden tudná, de hátha Sebastiennek van konkrétabb ötlete, ami segíthet neki. Nekem talán… lenne egy.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Sebastien Lacroix - 2025. 10. 27. - 16:52:24
A new autumn
(https://theyearofhalloween.com/wp-content/uploads/2014/09/fall-leaves-autumn-gif-7.gif)
Daphné&Sebastien- szeptember 8.


  Soha nem érnék fel egy olyan párbajozóhoz, mint a mi Lolitánk, de azért elmondhatom magamról, hogy nem vagyok teljesen védtelen- különösen azóta nem, hogy elmerültem Drelthor mágiájában. Nem tudom, hogy elég lesz-e a győzelemhez- legilimentorok, gyerekkoruk óta magántanárokkal tanuló zsenik és még ki tudja, micsoda van a jelentkezők között. Elégnek kell lennie… nincs más választásom.

 Ha kell, tovább lapozok abban a könyvben is, amit most is a ládám mélyén hagyok, de amelynek vannak aggasztó szokásai- azóta, hogy egy éjjelen rám nevetett, tudom, hogy nem szabadna olvasnom. De milyen testvér nem merülne alá, ha visszakaphatná, ami korábban volt?

 Nem marad azután nagyon időm gondolkodni- Daphné első két varázslatát egy magam elé koncentrált pajzzsal állítom meg, a harmadik viszont rákényszerít, hogy csökkentsem a pajzs méretét, jobban fókuszáljak a becsapódási pontra, így az utolsó kábító átok elől már kénytelen vagyok félreugrani. Talán ki is tudtam volna védeni, de jobban bíztam a mozdulatban, amit főleg a portugálok gurkói miatt kellett begyakorolnom.

 - Hát… szerintem minél több féle, más szögből érkező, és minél több varázslatot használsz, annál nehezebb kivédeni őket. Nem vagyok persze profi párbajozó, de valahogy… nem ugyanolyan pajzsot hozol létre egy kábító átok, egy fagyasztó varázslat és egy robbanó átok ellen, néha szélesebb, néha koncentráltabb pajzsot akarsz. Lolita biztos tudná a szakkifejezést erre…- az mindenesetre eszembe jut, amikor tavaly ilyenkor rövid párbajt vívtam egy másodéves ikerpárral, és még ha ketten is voltak, minimális erőfeszítéssel kivédtem mindent, mert mindketten a sóbálvány átkot tudták csak használni ellenem. Szinte mindig rossz választás egy varázslatra szorítkozni, könnyebbé teszi a védekezést.

 Az biztos, hogy az, hogy Daphné nem csak elkábítani vagy lefegyverezni próbál, lényegesen nehezebbé teszi ezt. Ami természetesen jó, kétlem, hogy a riválisaink ellen könnyű lesz. Nem biztos persze, hogy valaha közvetlenül harcolnunk kell a bajnokokkal, de ha mégis, biztos, hogy nem a másodéves Beron ikrek szintjén lesznek.

 - Azt hiszem, hogy főleg arra érdemes figyelni, hogy a másik ne tudja megmondani, hogy mi fog történni. Megpróbáljuk újra?- csak védekezéssel, ha nem vagy sokkal jobb az ellenfelednél, nem valószínű a győzelem. Még akkor sem, ha nem tudom, hogy Daphné hajlandó-e megsebezni- vagy ismer-e olyan átkokat, amelyek komolyan képesek rá. Az órákon nem igazán tanítják őket, és ugyan miért tanulna egy jól tanuló lány, mint ő, a szabadidejében veszélyes harci átkokat?

 Elfoglalom a helyem a másik oldalon, ismét készen a védekezésre.

  - Azért remélem, hogy idén nem szereznek sárkányt.- valójában persze tudom, hogy bármit találnak ki, az egészen biztosan halálos lesz. Ha nyerek, mindent kockára kell tennem Melvinért.

 Ahogy nézem a lányt, elgondolkodom rajta, hogy miért van itt. Neki is szüksége van a pénzre? Nem hiszem- akkor viszont mi visz rá valakit erre? Egyelőre nem kérdezek rá, én sem válaszolnék szívesen erre a kérdésre.

Cím: Re: Magányos Tölgy
Írta: Daphné d'Aboville - 2025. 11. 05. - 19:22:21
2005. szeptember 8., csütörtök délután
Practice makes...
(https://i.imgur.com/24cyxlw.jpeg)
Sebastien&Daphné
Magamat is őszintén meglepem azzal, hogy Sebastient sikerült kimozdítanom, hogy az elugrást választotta a következő védőbűbáj helyett. Meg is sérülhetett volna - ugyan nem komolyan, nem ettől, legyünk őszinték, de mégis, megrémiszt a gondolat. A lehetősége annak, hogy én… Próbálom inkább emlékeztetni magam, hogy miért is vagyok itt.
Elgondolkozva, csendben mérlegelem a szavait, az opciókat, mit tenne vajon Lolita, valaki, aki ügyesebb, gyakorlottabb. Eddig se vontam soha kétségbe a tehetségét, de ezek után... Bólintok Sebastien szavaira, hogy értem, miközben újra arról győzködöm magam - egyelőre sikertelenül - hogy alkalmas vagyok erre. Vagy a Tusára. Vagy tulajdonképpen bármire.
-Igen ez… rendben. Meg, persze - biccentek egy mosollyal, és Sebastienhez hasonlóan én is átmegyek a másik oldalra. Körbepillantok, a mezőre, a tölgyfára mellettünk, és eszembe jut valami. Hogy a másik ne tudja megmondani… Mint például, mondjuk, ha…
Minimálisan igyekszem csak mozgatni a csuklóm, ahogy gyors mozdulattal egy Fumos-t használva, a délutáni nap ellenére sűrű ködöt idéznék magunk köré, amit arra használnék, hogy elrejtőzzek benne. Ez nem tipikus támadó varázslat és ezzel tisztában is vagyok, de talán megzavarhatom vele mégis, legalább addig, hogy… arrébb mozduljak és madarakat idézzek elő a pálcám végéből. Egy csapat verebet, és egy Oppugno-val arra utasítom őket, hogy támadják meg a fiút mindkét irányból. Ha a madaraimmal van elfoglalva, de a ködöt esetleg feloszlatta, előbb egy fagyasztó varázslatot küldök felé, de ha egyik sem nem sikerül, akkor egy Impedimenta-val szeretném megállítani a mozdulatait. Utána pedig megpróbálom lefegyverezni.
-Ha sárkányt nem is, de… talán a lehetséges veszélyes lények tárháza még így is végtelen - a fülem mögé tűrök egy hajtincset, ami valahogy kiszabadult a tökéletes kontyból, amibe reggel tettem. Inacceptable. Nem jártam ugyan legendás lények gondozására, és nem tudom, hogy Sebastien járt-e, de azért ezzel még én is tisztában voltam.
-Chiméra. Mantikór. Akromantula. Az egyik amerikai fiú, akivel nyáron találkoztam, említette a dugbogokat is - állítólag Solace azokkal szokott úszni otthon, nem értem, hogy csinálhatja. A gondolattól is kiráz a hideg, nekem biztosan esélyem sem lenne, habár a buborékfej bűbáj azért javított valamennyit a túlélési esélyeimen, ha valami víz alatti feladat lenne - bár nem sokat. Elolvastam ugyan a lehetséges védekezési módokat a lények ellen, de azért az mégis csak más, mint ténylegesen szemtől-szembe állni akármelyikkel is. Vajon azokkal járnék rosszabbul, vagy a labirintussal a legutóbbi Tusáról? Tulajdonképpen mindkettővel. A tankönyvek világa volt az enyém, a könyvtár, nem ez, nem… Ne gondolj rá. De sajnos gondolok rá. Igyekszem száműzni a rémképeket a fejemből és az előttem lévő feladatra koncentrálni, de ez most még nehezebb. Végigsimítok a szoknyámon, szinte már automatikus mozdulatként teszem, hogy megnyugodjak, mielőtt még tényleg túlzttan el tudna uralkodni rajtam az idegesség.
-Te is szeretnél majd támadást gyakorolni? - kérdezem inkább. Nem akarnám elvenni a lehetőséget, hogy ne csak védekezésre kerüljön most sor.

Szabad a játéktér!


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország