Oldal nyomtatása - Meredező Pálcák klubja

I M T E L L I N G Y O U T O

(https://64.media.tumblr.com/6f6767a5be3e976b3d4ab3c8a8d36f9e/tumblr_ptqre05Uqj1vv0x0to3_540.gifv)

sayin' what you gon' do to me
but i ain't seen nothing

buttons (https://www.youtube.com/watch?v=CLg5b1epepg)

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, mentális egészségre tett degradáló megjegyzések, kinkshame, osztálykülönbségek említése, egészségtelen szexuális tartalom említése, szekta említése, nekrofília említése
   Baráti kapcsolatomat, ha mondjuk egy nyomozónak kellene leírnom - mert éveken keresztül ezt tartottam a leginkább valószínűnek - akkor úgy jellemezném, mint teljesen normális. Teljesen normális volt, ahogy kezdődött - egy roxforti asztalnál a szovjet nekrofília emlegetésével - és teljesen normálisan folytatódott is: egy szekta lebontásával, amiben csak emotional support állatként vettem részt. Az ismeretségünk Irinákával tehát pont olyan volt, mint bárki másé: jellemezte ezen kívül egyfajta egyoldalúság, aminek keretében én megpróbáltam életben tartani egy társadalomban, amit nem ismert, de aminek az volt a legjobb, ha ez így is marad, csak ugye a jó dolgoknak mindig véget kell érnie.
   Épp ezért viszonylag ritkán fordult elő, hogy én fordultam hozzá valamilyen életvezetési kérdéssel - legalábbis azóta, hogy tudom, hogy először az aktuális statisztikai adatokkal fogok megismerkedni, illetve feleleveníthetem a terheslégzés legszebb pillantait, mielőtt valami olyat mondok Irina Stuntedovának erre, amit aztán megbánok. Mindenképp, mert ha túl popcult, akkor utána el is kell magyaráznom, és nem a türelmemért szeretnek, akik.

   A klub közönségénél legalább két fejjel alacsonyabb vagyok, ez rögtön nyilvánvaló - és pont ilyen magabiztosan mutatom a bejáratnál a személyimet is. Ez az egész elsülhetne igazán kurva rosszul is, legalább olyan rosszul, mint mikor Dumbledore próbált objektív maradni az elé lógatott griffendéles-seduction öltánc helyett, a végeredmény pedig ismert. Nem is amiatt aggódom, hogy Irina át akarna verni, ettől még egy forgóajtó esetében is jobban rettegek a küszöbök viszonylatában - inkább amiatt, hogy talán túl komolyan veszem az egészet. Egy vintage YSL kockás miniszoknya & fekete mary-janes-nyivel komolyabban, mint amit bárkinek tanácsolnék. A pultos is oszthatja a kétségeimet, mert visszakérdez a választott koktélt hallva, hogy biztosan? de ha őrültséget kell végrehajtani, akkor vagyok a legbiztosabb magamban. És akkor nézek ki a legjobban is.
   Sosem voltam párkapcsolatban még - olyanban biztosan nem, amit röhögés nélkül lehetne annak nevezni, és utána nem kellene begyűjteni a szánakozótól az elfojtott röhögésig terjedő pillantásokat. Tulajdonképpen most sem vagyok: vagy szeretnék? Most már az a lány vagyok, aki komolyan veszi magát, sosem jelenik meg lapos sarkúban, mindig tart zsebkendőt a táskájában? Azt a lányt ismerem, aki meg akarja tudni, van-e értelme az egésznek, mielőtt leülnénk egy különösen boomer aes lelkizésre, amit az önbecsülésem néhány része nem fog épen átvészelni. Talán túl régóta élek angolok között, ha érzelmi beszélgetésekről és párkapcsolatokról van szó, még a bokámat sem szívesen mutatom meg, hova vezetne az?

   Persze az a lány is én voltam, aki péntek délutánonként megállt Amos Jöttünson irodája előtt, vagy aki daddynek szólította - de úgy tűnik, ezek a gesztusok mindig sokkal könnyebbek, mint arról beszélni, hogy na akkor mégis mi van. Nem hiszem, hogy szégyellne - én magamat helyette is kicsit, szerencsére itt rá lehet gyújtani, hogy legalább az orális fixációmat elcsapjam valahogy - de azt igen, hogy titkol előlem néhány dolgot. Ha Irinát ismerem, kétlem, hogy rosszabb jöhet - vagy hogy nálam rosszabb jöhetne. Ha a potenciális girlfriendeket nézzük, én az a deluxe, két emeletes vagonokkal rendelkező, értelmetlenül sok lóerős mozdonyban kezdődő, biztosítási kockázatban végződő vonat vagyok, ami biztosan átmegy mindenen - csak dudálni felejt el, mikor lakott területre ér.
Szerencsére ez Amos általam csak távolról látott kollégái, akikkel véletlenül ide érkezett szórakozni, nem tudják. Látom őket, meg azt is, aki a pulthoz érkezik - látom magam a pupilláján tükröződni. Ha Amos nem akar bemutatni nekik, akkor magamat fogom bemutatni: vagy az önsors komoly mértékű rontását, még nem döntöttem el.

Roxfort RPG

2005/2006-os tanév => Soho => A témát indította: Mrs. Norris - 2025. 06. 06. - 14:15:18