Oldal nyomtatása - Robert Finnighan

Robert Finnighan

(https://pbs.twimg.com/media/B62-disCEAALjeb.jpg) (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTyWC1nDvD8XugaQq_hJF0G-MENI0q_PMyAmw&s) (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQZoAmrmFXKQh_EEF7vIWxLWwe6_5d3rDwZdFkF5PFR9s0QG7kmGc7rU3U7uxZAIIxraOA&usqp=CAU)

Mottó

Megpróbálhatod befogni a szám, de akkor megharaplak. :3

Alapok

jelszó || "Redway Roxmorts szépe"
nem || férfi
születési hely, idő || Dublin, 1988.08.31.
kor || 16 éves
vér || aranyvérű
évfolyam || hatodik

A múlt

Csúnya beszédet tartalmaz!

Robert születése

Mindenki idilli családi környezetre vágyik, arra, hogy gondtalan örökséget vigyünk tovább, elmondhassuk, hogy hé, ennyi bajod van, nem, nálunk minden rendben volt. Ez nagyon ritka, sőt, talán egyik család sem ilyen, mindenkinek megvan a maga baja, a saját nyomora, ez természetes, emberek vagyunk és a dominó effektus mindenhol beindul, nincs kivétel. Elég egy ballépés, nem is kell alkoholista szülő vagy nem kell feltétlenül agresszió egy családban, de ezt lentebb bemutatom. Nos, én azon kivételek egyikéhez tartozom, akinél talán nem volt annyi probléma, ami traumákat okozna, nem tudok újjal mutogatni, hogy miatta vagy miatta van lelki nyomorom, iszok vagy cigizek, mert bumm, ezt dobta az életem. Nagy család, büszke gyökerekkel, nem tartoztunk soha az elithez, de mindenünk megvolt. Kúria Írországban egy kisebb birtokkal Dublin külvárosában, még házimanónk is van, a neve Blatter.
De elég egy hiba, elég egy rossz döntés, egy választás, ami kihat mindenre és elindul az a bizonyos dominó effektus, ami mindent megváltoztathat. Édesanyám a Loyd családban látta meg a napvilágot, neki és az őseinek köszönhetjük a nyugodt, tehetős életet, hiszen gyógynövénytermeszőként igen nagy vagyont halmoztak fel és, bár hozzáteszem szerencsére ment a kémia közte és apám között. Édesapám diplomata, a Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Mágikus Kapcsolatok Főosztályán dolgozott, ma már magas rangú tisztviselő tökéletes választás volt akkoriban a Loyd családnak és bár érdekházasságnak indult, megtalálták egymást a szüleim, így született három szerelemgyermekük. Ruppert, Seshopinne és Robert. Utóbbi én vagyok. Ha nincs az a rossz döntés, talán a testvéreimhez hasonlóan rám is valami fényesebb jövő várna, de hát az a fránya dominó. Belegondoltatok már, hogy egy rossz döntés befolyásolhat egy egész életet, hogy egy kicsit probléma kialakíthat egy életvitelt, egy személyiségjegyet? Persze, megint a mutogatás. Mutogatok, de lehet alakíthattam volna máshogy is a dolgaimat, de ne szaladjunk ennyire előre.
Édesanyám folytatta a Loyd hagyományokat és megmaradt a gyógynövénytermesztésnél, segítette a családi vállalkozás, ami szépen lassan átszállt a Finnighan családra. Leginkább Seshophinne segít ebben édesanyámnak, titkos vágya, hogy kidolgozzon egy saját bájital brandet, de ezt is csak onnan tudom, hogy elcsórtam egyszer a naplóját. Ruppert inkább apám nyomdokaiba szeretett volna lépni, ma már kapott is helyet a Minisztréiumban jelenleg gyakornokként. Én? A fekete bárány, a Finnighan család szégyenfoltja, de persze nem a szülök szerint, hanem az a fránya rossz döntés. Kviddics játékos akarok lenni, mert akkor a problémám, amit az a fránya dominó okozott, nem jelentkezik. Ki tudja, lehet befutok és én is ékköve leszek a Finnighan családnak, de megint előre szaladtam. Nézzük meg azt a bizonyos rossz döntést.

A bizonyos éjszaka

Riadva ébredtem. Azt hittem vége mindennek. Már akkoriban sem voltam az a fajta srác, aki sírni kezdett volna a kemény helyzetekben. Sötétség volt. Beszélgetés foszlánya ütötte meg a bal fülem, távolinak tűnt, vészjoslónak. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy életben vagyok, és egy ágyon fekhetek, a beszélgetés pedig valószínűleg egy ajtón túlról jön.
-   Seshophinne? – kiáltottam bele a sötétségbe. – Apa? Anya? – forgattam a fejem, de a hangom valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva egyre csak halkult, a bátyámat Ruppertet már csak suttogva mondtam ki. Egy furcsa érzés akasztott meg a családom keresésébe, olyan, amin nem tudsz úrrá lenni. Úgy tört rám, mint vadállat, amely eddig meghúzódott az aljnövényzetben és csak arra várt volna, hogy megmozduljak.
Remegtek a kezeim.
Miért? Szinte görcsösen, s mire feleszméltem volna, már a fejem is apránként előre bukott. Egyszer. Kétszer.
Kényszerből.
Mi történik velem? Miért van sötét? Miért égnek a szemeim egyre jobban?
Remegő kezeim a meg-megránduló fejemet matatják, óvatosan, mint aki egyáltalán abban sem biztos, hogy a helyén találja azt. Kötés. Kötés van a fejemen, ami eltakarja a szemeimet. Mi történhetett?
Vakító fehér villanás rohan végig a fejemen és a szemeimen.

Nem is ott, nem is tudnám megmagyarázni ezt a jelenséget, de fájdalmas, kellemetlen. Nem igen szoktam sírni kemény helyzetekben, de akkor rendesen be voltam csokizva.
Nyílik az ajtó. A hang irányába fordultam. Lépések zaja, több emberé.
-   Halló? – kérdezek óvatosan. Nem is tudom, mitől félek. Kiktől félek? Elraboltak a Halálfalók? Nem, akkor meg lennék kötözve. Nem ettől féltem. Hanem ettől. Anyám felsikoltott és hisztérikusan kezdett el bömbölni. Torkok szorulása, halk suttogás. Nem értek semmit, de anyám sikításának és sírásának köszönhetően elönt a félelem. Mit lát? Miért sír? Megremegtek az ajkaim, ahogy meghallottam apám elcsukló hangját. – Ruppert… - Apa sosem sír. – Menjetek ki…anyáddal. - tette hozzá.
-   Apa? Mi…mi van velem? – szipogtam, ahogy próbáltam erős maradni, de szép lassan be kellett lássam, hogy túl kicsi vagyok ahhoz, hogy elfojtsam az érzéseimet. – Anyu erre megint rázendített a sírás keserves szimfóniájára, mire már az én könnyeim is eleredtek. Nem esett jól. Nem volt jó sírni.

Fájt.

Még jobban égtek tőle a szemeim, mint eddig, de hallottam, ahogy apám megköszörülte a torkát és ez egy kis erőt adott ahhoz, hogy figyelhessek a válaszra. Nem kaptam. Nem azt, mondta, amit hallani akartam és ez megrémített.

-   Annyira sajnálom Fiam.

-   Mi tört…tört…történt… velem? Mi…mi…mikor múlik el? – próbálkoztam tovább, majd csodálkozva a számhoz emeltem reszkető ujjaimat.

Dadogok? Akadozik a beszédem?

Kezek érintése. Megfogta a fejemet. Érzem, hogy ő az, felismerem az érintését. Magához ölel, lehajolt és magához ölelt. Ezek könnyek? Ő most…sír?
-   Engem kellett volna eltalálnia. – Ismét egy fehér villanás. Keresztülhasít a fejemen, a szemeimen, az elmémben, szinte egy ordas nagy trauma gyökerét verve le a talajra, ahova becsapódik, mint egy villám. – Az én hibám. Annyira sajnálom. – Nem próbálkoztam tovább. Csak sírtam. Átadtam magam az érzelmeknek és bár kegyetlenül fájt, egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, így már azért is bőgtem, hogy a szemem fáj a bőgéstől. Elbaszott logikátlan cselekedett, de hát gyerek voltam, aki egyik pillanatról a másikra vibrátorrá változott, jó, hogy megijedtem.
A szüleim mesélték el végül mi történt, mert akárhányszor próbálok visszaemlékezni arra az estére, belém hasít egy fájdalom, ami fehér lepellel rántja végig elmémen a megbaszódás béklyóját. Inkább eltemettem. Elmém egy olyan részébe, ahol a remegésre és az összes többi mentális problémára rázártam az ajtót. Mindez Voldemort idején történt. Igen, kimondom e nevet, mert tönkretette az életemet. Ő tett engem bólogató játékfigurává, tehát leszarom, ki, hogy reagál, ha hangosan kiejtem a számon, már amikor épp sikerül. A szüleim nem álltak be sorba, mint, ahogy több rokonunk tette, legalábbis látszólag csak. Információkat szolgáltattak a varázslótársadalomnak, de hát, mint minden valamire való mugli titkosügynök filmben, a családom is lebukott. Menekülnünk kellett. Sokat. Sokat bújkáltunk és még többet menekültünk. Hívtak engem Juliannek, Smithynek vagy éppen Darennek, már nem tudtam követni, de a családom talált neveit még nehezebb volt megjegyezni. A halálfalók annyi energiát nem fektette bele a keresésünkbe, mint hittük, de az is lehet, hogy a szüleim ragaszkodtak ennyire a biztonságunkhoz, tehát nem tudom őket hibáztatni, sosem tenném.
Egy Halálfaló átkának egy része találta el a szemeimet. Egy átkozott szikra. Csak ennyi. Ha apám ügyesebben hárítja, nem ért volna el engem vagy bárki mást, de az is igaz, hogy ha apám egy kicsit bénább, most csak némi por lennék a nappali polcán egy üvegben, valami béna iskolai képpel, ahol égnek áll a hajam, miután anyám a nyálas kezével lesimította azt. Szóval értitek.
Néha azt gondolom, jobb lett volna, ha bénább lett volna.
Amúgy hé, fentebb említettem, arany életünk van. Nagy kúriában élünk, aranyvérű vagyok, még házimanónk is van, Blatter, aki általában azt hazudja, szeret minket, aki a ház gondnoka, kertésze és kicsit a család bölcse is. Szerintem ő a legokosabb itt, de no offense, hiszen a szüleim, de még a testvéreim is baromi okosnak gondolják magukat. Én tudom, hogy idétlen vagyok. Egy folyton rezgő sültkrumpli. Önostorozás lenne? Nem. Védekező mechanizmus. Ha viccet csinálsz egy traumából, az onnantól kezdve már nem is számít annak nem? Ja, ez az életem. Egy álarcot viselek. A laza, mindig humoros Robert, aki lustálkodik, mindenkiben meglátja a jót és csak ritkán gurul dühbe. Kviddics közben egyedül, mert az az egyetlen helyszín, ahol nem tör rám ez a nyavaja. Az életem egyetlen színtere, ahol nem kell mindig a boldogság rózsaszín palástja mögé húzódnom, hogy valamivel visszaszorítsam a bajomat.

Hogyan éltem meg a problémát.

Tudjátok, az a véleményem, hogy minden ember szerepet játszik. Többet is akár. Valaki négyet határozott meg egyszer egy könyvben, amit olvastam. Van egy arcod a munkahelyen vagy az iskolában. Van egy arcod a családod körében, a szerelmed felé vagy a feleséged, férjed irányába. Van, a barátok és a haverok irányába, vagy Merlin tudja, kiknek akartok valójában megfelelni, hogy ne legyetek kiközösítve, kedveljenek vagy csak ne utáljanak. Hányszor kaptam meg magamnak, hogy túlságosan laza és lusta vagyok, játszom az agyam és álomvilágban élek. Folyamatos iskolai zaklatások, de nem kell ennyire messzire menni, a rokonság, de még a tanárok is zaklatnak ezért folyamatosan. Óh, pardon, az utolsó álarcot majdnem elfelejtettem, de tudjátok mit, majd, ha a végére érek, mesélek róla, egyébként is csak spekuláció és engem annyira nem érint.
Tartottatok már tükröt magatok elé az elmétekben? Megjelent már ott valaki, akivel nem akartok beszélgetni vagy a világ minden kincséért sem akartok vele találkozni? Neked mi jelenik meg benne? A félelmed, egy régi trauma vagy az igazi éned? Igaz, milyen ijesztő az emberi elme?
A szüleim megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy könnyen vettem a problémámmal járó akadályokat. Főztek nekem egy gyógyitalt, ami bizonyos ideig visszaszorítja a betegséget, de ehhez az is szükséges, hogy ne hagyjam el magam. Fele hatást a főzet váltja fel, a felét pedig az, hogyan reagálok bizonyos élethelyzetekre. A stressz és a depresszió, boldogtalanság vagy rossz hírek azonnal előhozhatják a gondot, ami tikkeléssel kezdődik. Tikkel a szemem. Ez a gyújtózsinor, ha ezt érzékelem, azonnan el kell kezdenem magamban mantrázni a boldogságot jelző szöveglapom és éreznem kell, ahogy végigáramlik bennem a nyugalom és a béke. Rengeteget meditálok, sportolok és repülök, ezek, amik könnyen visszaszorítják ezt a problémát, mindazonáltal meg kellett tanulnom, hogy a tikkelést, hogy lehet kacsintással elfedni. Inkább higgyék azt mások, hogy bizalmas próbálok lenni, minthogy megbélyegezzenek gyagyásnak. Na nem mintha érdekelne, de felépítettem magamnak egy kultuszt, egy jellemet, amire figyelnem kell. Na meg hát Harold Finnighan legkisebb fia nem lehet agyalágyult, nem engedheti meg magának az aranyvérű világ, hogy egy mentálisan beteg ember legyen a sorai között. Ezzel a szüleimet is és magamat is védem. Gondolom.

Nyilván túlzásba esem, lehet bárki más sokkal könnyebben kezelné ezt a helyzetet, de hát én ilyen vagyok, bezárva tartom az ajtót, ami ezt a sok baromságot tárolja és azt adom, amit mindenki elvár, a laza, humoros, nem törődőm srácot.

Repülés, mint gyógyító erő

A repülés és a kviddics akkor tetszett meg, amikor édesapám a problémám miatt és persze mert sokáig volt távol a családtól és a családi viszályt szerette volna elkerülni, elvitt minket az Írország – Brazília nemzetközi barátságos mérkőzésre. Ekkor már 8 éves voltam, sosem fogom elfelejteni Troy, Moran és Conolly játékát, ismertem őket a Világkupáról, a Bulgária ellen folytatott párharcról is. Conolly miatt választottam a suliban is a hajtó szerepet, bár már jobban korábban elkezdtem repülni és kviddicsezni, mint, ahogy betettem a lábam a suliba, hiszen az orvosok javaslatára keresnem kellett magamnak valami hobbit, ami eltereli a gondolataimat a betegségemről. Mondjuk apám jobban örült volna, ha a művészetek útján teljesítem ki ezen vágyaimat, de inkább a sportot választottam, futás, edzések és a kviddics az, ami segítséget nyújt nekem a problémám visszaszorításába. Már az első évemben rágtam a házvezetőm, Fawcett professzor fülét, de nem kaptam meg a különleges engedélyt, ráadásul meg is volt a csapat. Másodévtől tudtam csatlakozni a Hugrabug csapatába egy válogatót követően és bár a csapatkapitány Gabrielle Munson, nem tort le a lelkesedésem és hozzá hasonlóan próbáltam buzdítani a csapatot minden mérkőzés előtt. Akárhányszor seprűre szálltam, megfeledkeztem a problémámról, sosem jött elő sem előtte és sem közben, a meccs után is valaminek ki kellett zökkentenie ahhoz, hogy elmúljon a mérkőzés élménye keltett eufória.
Sokan nem tudják megérteni, mit jelent számomra a repülés vagy éppen a kviddics, látom sokak arcán az unalmat és gyötrelmet, amikor éppen erről mesélek vagy éppen a haragot O’Hara tekintetében, amikor meglát a pályán, de nem tudják, hogy mit jelent nekem az, hogy ők a barátaim, társaim és nemeziseim.

A Titok.

Senki nem tudja az iskolában, csakis a tanárok. Nekik is azért lett elmondva, hogyha látják a jeleket, vagy jelentkezik nálam a probléma, egyből tudják nekem adni a Szent Mungóban összerakott főzetet, amiből Madam Pomprey betárazott a gyógynövényes raktárba elég rendesen.
Nem is tudom, hogy valaha el fogom-e mondani ezt bárkinek is itt, hiába a barátságok, hiába a szerelmek, ez mégis olyan dolog, ami ismét tönkretehetné az életemet. Nem tudják, hogy ezért vagyok, mindig boldog és gondtalan, de nem is baj, mert ez nem gond, valakit azért cikiznek, mert soha semmi baja nincs, csak alszok és lustálkodok, hát naagyobb baja senkinek ne legyen az életben, azt mondom. A gyógyszer mellékhatásai közé tartozik, az álmosság, fáradékonyság, szédülés, fejfájás és szemrángás. Ezért gyakran hiszik, hogy lusta vagyok és próbálom kimenteni magam a tanulásból vagy az iskolai feladatokból, de nem is tudom, maradjanak abban a hitben, hogy gondtalan vagyok és nem törődöm. Jobb, mintha szánnának, sajnálnának vagy azzal cikiznének, hogy bolond vagyok. Azt talán nem élném túl.

Végszó:

Hogy mi is a negyedik szerep? A negyedik szerep a fejedben van. Ez a legfontosabb. Egy idő után eljutunk arra a pontra, hogy már nem is tudjuk, kik vagyunk valójában, de magadnak nem tudsz hazudni. Belenézel abba a tükörbe és bár beállítod magad valamilyen embernek, elhiteted magaddal, hogy te nem vagyok hazug, nem vagy rosszindulatú, nem vagy lusta és így tovább, de a tükörképed tudni fogja. Ő rád fog mosolyogni. Megrázza a fejét, de ott marad. Az első három szerepet tudjátok variálni, szépíteni, rombolni, de ezt a szerepet nem tudjátok levetkőzni soha. Nos, nekem mégis celom ezt megtenni. Muszáj.

Bakancs lista.

Kapitányi titulus megszerzése a Hugrabug csapatában.
Iskolai szerelem.
Legjobb barát megszerzése.
Legyőzni a Mardekárt
Magasba emelni az iskolai Kviddics kupát
Kenmare Kestrels csapatának hajtója vagy kapitánya lenni
Kidühöngeni magát anélkül, hogy előjönne a problémája
Meggyógyulni.

Jellem

Jó humorú, laza, cinikus és eszméletlenül lusta. Céltudatos és, ha a fejébe vesz valamit, azt feltétlen végigviszi, csak hát győzzük kivárni. Mivel komoly, aranyvérű családjában nevelkedett, ahol mindenki kimért és szigorú, ő próbálta a humort használni arra, hogy oldja a légkört és felhúzza magára pajzsként szolgáló jellemet, amivel visszaszoríthatja betegségét. Ő az, aki a családi vacsorákon mindig egy viccel próbálja felvidítani a hangulatot, vagy a szigorú családtagok előtt elneveti magát, ha egy történetet mesél, amit el akar titkolni vagy egy leves evése közben lefekszik az asztalra és dudolászva kezd el játszani a szalvéta szélével. Két dolog van csupán, ami aktivitásra sarkallja, az a barátok és a Kviddics. A haverjával annyi hülyeségbe keverednek, sokszor annyira akaratlanul, hogy nem is nézné ki belőle az ember, hogy lusta. Azonban a barátja mindig ráveszi valamire, igaz sokszor győzködni kell, de mindig vevő a poénokra. Kviddicsezés közben viszont teljesen megváltozik, talán az az egyetlen sport, ahol aktívnak és szabadnak érezheti magát. Olyan lelkesedéssel veti bele magát egy-egy küzdelembe, sokan azt gondolják róla, hogy valami különleges és illegális vitamint szed, hogy felpörögjön.
Alapvetően nyílt, hihetetlen mód közvetlen, könnyen barátkozik és ismerkedik, nem fél leszólítani valakit csak amiatt, mert tök menő a haja vagy mert érdekli éppen mit olvas, bár azon aztán nem szabad meglepődni, ha elalszik mellette, miközben az mesél neki.
A konfliktusokat kerüli, egészségi állapotát figyelembe véve, inkább ékésen rendezi dolgait, bár sokszor cinikus és irónikus megjegyzései bajba sodorják, de végül próbálja kivágni magát szorult helyzetéből.
A tanulmányaival kapcsolatban épp oly céltudatos, mint minden más területen, ha valamit kedvel, azért rengeteget képes tenni, ami viszont nem érdekli, hiába az aranyvér, sajnos nehezen veszi rá magát, több energiát kell fektetnie például a bájitaltan vagy a történelemismeret tantárgyakba, míg azon nem találja magát, hogy elalszik az adott házi feladaton vagy könyvön, amit lapozgatott. A tiszteletet megadja, persze csak látszólag, ha nem ért egyet valamivel, magában duzzog, hiszen nagy az igazságérzete. Ha esik az eső egy kicsit depisebbé és még fáradékonyabbá válik, olyankor többet mereng és csendesebb is, ez azért van, mert rengeteg traumatikus üldözés maradt meg az emlékeiben, amikor ilyen időjárások közepette kellett menekülniük halálfalók ellen. Azonban senkire nem vetíti ki a haragját, aki halálfaló ősökkel rendelkezik, már, ha egyáltalán kitudódott ez valakiről. Nem haragtartó, nem bosszúálló, ha valakivel nézeteltérése támad, másnapra már kényszerből ugyan, de túlteszi magát rajta. Sokat meditál, mereng és pozitív gondolatokkal bombázza az agyát, hogy problémája rejtve maradjon.

Apróságok

mindig || Humor, édesség, alvás, lustálkodás, szieszták, tea, kényelmetlen testhelytben aludni és pihenni, Mugli filmek, bűbáj és átváltoztatástan, a barátai. Szereti a kényelmes ruhákat, hideg időkben bekuckózni, a bulikat és a hirtelen jött ötleteket. Mugli sportok és a kviddics, éneklés, tánc és zene, persze ha van kedve hozzá.
soha || Unalom, türelem, kötött pulcsi, Cikesz (furának tartja, fél tőle) dráma, hisztizés, rumos/mazsolás édességek, szomorkodás, tömegközlekedés, sokáig fentlevés
hobbik || Kviddics, bulizás, lógás a parkban, alvás, pihenés, édességevés, merengés az ágyban, miközben egy mugli teniszlabdát dobál a falhoz, mugli könyvek, filmek, éneklés, tánc, sportfogadás
merengő || Kedvenc emléke, mikor a csládjával kint voltak az Írország – Brazília nemzetközi barátságos Kviddics mérkőzésen, ugyanis az volt életének első pillanata, amikor nem kellett a betegségen gondolkodnia és elő sem jött egy tünete sem.
Legrosszabb, mikor a családjával menekültek a halálfalók elől.
mumus || Halálfalók
Edevis tükre || Kenmare Kestrels csapatának kapitányaként a magasba emelik az Brit és Ír Kviddics liga serlegét.
százfűlé-főzet || Savanykás ízű, akár a citrom, de közben frissít meleg nyári napokon, télen pedig felmelegít. Teljesen folyékony halmazállapotú, illatra trópusi gyümölcsöket idéz és segíti az alvást.
Amortentia ||Rózsa és trágya illatának keveréke.
titkok || Egyszer, amikor tetszett neki egy lány és a barátjának is bejött, azt hazudta, hogy neki nem tetszik, csak hogy átengedje őt neki. Amikor megbeszélték, hogy találkoznak, akkor pedig elaludt. Szent Mungóba jár kezelésekre, mert mentálisan betegnek nyílvánították az őt ért traumatikus élmények miatt.
Azt beszélik,|| hogy a szülei kettősügynökök voltak és Voldemortnak is kémkedtek, Romantikus könyveket olvas, mentálisan beteg és dühkitörései vannak.

A család

apa || Harold Finnighan (Aranyvér) ) Diplomata, a Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Mágikus Kapcsolatok Főosztályának magas rangú tisztviselője. Karótnyelt, formális, hű a hagyományokhoz. Bár ritkán mutat érzelmeket, mélyen törődik családjával. Kettős ügynökként fontos szerepet játszott a háború alatt a varázslóvilág stabilitásának visszaállításában. Írország mágikus diplomáciájának megerősítése na célja, a család hírnevének visszaállítása az elit körökben.

anya || Susan Finnighan, korábban Loyd (Aranyvér) Gyógynövénytermesztő, a családi vagyon megalapozója, nyitott szellemű, de követi a családi normákat. Angliából költözött Írországba, érdekházasságnak indult kapcsolatuk apámmal, de valódi kötődés alakult ki. Szakterülete a ritka varázsnövények termesztése és szaporítása, 2002-ben meg is nyerte az Ír Mágikus Mezőgazdasági Szövetség díját.

testvérek ||

Seshophinne Finnighan 15 éves. Jó viszonyt ápolunk, igazából folyton szívjuk egymás vérét, habár próbál mindig a szülei kedvére tenni tanulmányaival és jó viselkedésével, van, hogy ő is kisiklik néha, titokban saját gyógynövény-bájital vonalat szeretne kialakítani magának.

Ruppert Fran Finnighan 21 éves, nem sok időt töltünk együtt, ő teljesen átadta magát a munkájának és a szüleink életvitelének, követi a hagyományokat, de nem veti el a jó humort, sokszor sületlenkedik velünk, ha teheti, persze csak, ha a szüleink nem látják. Apám őt szigorúbban fogja, talán pont amiatt, mert őt látja a jövőbeli örökösének.

állatok ||Mihaszna - Hóbagoly

Családtörténet:

Az első dokumentált ősünk, Alaric Loyd (szül. 1853 – megh. 1924), aki Írország déli részén, Kerry megyében mágikus gyógynövények termesztésébe kezdett. A családot ezen keresztül emelte ki a szegénységből. Az általa kialakított üvegházak romjai még ma is látogathatók. A család fő bevételi forrásává vált, felesége Moira (szül. 1856 – megh. 1933) gyógyító és bába volt, de aktívan részt vett a növénytermesztésben, hiszen alkalmazni tudták később gyógyászatban is. A család Seamus Ó'Fionnagáint (született 1764) tekinti az alapítónak, ám valójában szerény körülmények közt éltek. Egy különleges bájital révén kerültek kapcsolatba a mágikus felsőbb körökkel, Reginald Finnighan (szül. 1875 – megh. 1958) kapcsolta össze a két családot egy üzleti házasság révén, aki Politikai összekötő és varázsbot kereskedőként dolgozott, már ő is gyakran juttatott információkat az aurorok számára.
Harold Finnighan és Susan Finnighan voltak ennek az üzleti házasságnak az elszenvedői, bár talán ők voltak a kivétel, akiknél végülis ez működött és Susan tovább vitte a gyógynövénytermesztés vállalkozását, meg is alapították a Finnighan Herbarium kertészetet, ami ugyan nagy nevet nem szerzett már magának, mint a régebbi időkben, de arra elég, hogy fenn tartsa az elit látszatát, amiért édesapám foggal körömmel harcol még mindig. Ő inkább névlegesen vesz részt a családi vállalkozásban és persze papírmunkát intézi, azt ki nem engedné a kezei közül, de Diplomataként is megállja a helyét, nem sokat pihen, csak a kötelező családi ebédeken és vacsorákon látjuk őt, mert a Finnighan családban a hagyományok ugyanolyan fontosak, mint a pénz. A család sosem támogatta a sötét mágiát, de rokonágaik közül többen is követték a Nagyurat, akikkel azóta megszakítottuk a kapcsolatot. A Voldemort elleni háború alatt a Finnighan család titokban kettős ügynökként működött – egyes tagok színleg a Sötét Nagyúrat szolgálták, miközben kulcsfontosságú információkat szivárogtattak ki a Minisztériumnak. Ez a szerep máig titkos, és csak néhány minisztériumi kapcsolattartó tud róla. Apám unoka testvére Claudia Finnighan is még mindig szökésben van, miután nyiltan támogatta a sötét nagyúrat, utoljára Dél-Amerikában látták. Anyám bátyja Theodore kiközösítés sorsráa jutott mugli házassága miatt, de titokban sokat levelezek vele, témáink a mugil zenék, önfejlesztés és a humor, ő a távoli rokonságban azt egyedüli, aki tud a gondomról és próbál segíteni. Nem úgy, mint Aoife, aki botanikusként akaratlanul segít a főzeteimmel, mert ő viszont nem tud a problémámról, apám nagynénje, de nincsenek jóban, megtiltotta, hogy bármit is elmondjuk neki a kettős ügynökösködésről.
Apám egy karótnyelt, tradicionális, mindig jól öltözött férfi, aki a családi nevet mindig is tisztaságban akarta tartani. Diplomáciai szerepe miatt semlegesítési ügyekkel és külföldi varázslóképviseletekkel foglalkozik. Sosem támogatta Voldemortot, de háború után is megtartotta formális kapcsolatait.
Otthon szigorú elveket vall, a családi hagyományokat mindenek fölé helyezi. Gyakran feszült velünk, különösen velem, mert szerintem kiforgatom ezeket a normákat.
A család folyamatos megfigyelés alatt áll és felkészültségben élnek, ugyanis még mindig sok olyan halálfaló van szökésben, akik árthatnak nekik. A család tagjai különleges tréningeken vettek részt, párbajszakra járnak még az iskolán kívül is és folyamatosan, kötelező módon jelentkezniük fel valamilyen formában a családjuk számára, amiben leírják történt-e vagy láttak-e bármi furcsát, ami ártó a család számára. Robert és Sessophinne csomagjait folyamatosan átvizsgálja tanári kar, nehogy valamilyen ártó aajándék kerüljön hozzájuk. Eddig szerencsére ez nem fordult elő.

Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || vékony, szikár
szemszín || Sötétbarna
hajszín || Sötét
kinézet ||

Megjelenésével jó kedvet és szimpátiát kölcsönöz, ő az az ember, aki, ha belép egy helyiségbe, akaratlanul is elmosolyodsz, mert az arcán a nem törődömség és a kedvesség sugárzik. Egy hamiskás mosollyal a tudtodra adja, hogy megint valami ősültségen töri a fejét, a kacsintással pedig akármit is próbál üzenni, érzi az ember, hogy célirányzott a gesztus és akaratlanul is intened kell neki. Átlagos testfelépítésű, nem izmos, de nem is túl vékony, magas, de nem teszi fel a süveged a legmagasabb polc tetejére. A megjelenése jó módú, szeret adni magára, sportos, laza, de nem szereti a puccos öltözékeket, a kényelem és a komfort érzet elsődleges nála. Szereti a parfümöket, de nem fújja halálra magát vele, de szereti, ha jó illata van, főleg edzések után. Nem az a bájgúnár alkat, bár szereti adni a szépet a lányoknak, nem lehet elmondani róla, hogy olyan sok kapcsolata lett volna, megjelenése inkább szívet melengető, mint lehengerlő.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Kedvence a Bűbáj és az SVK ismeretek. Rengeteget gyakorolták otthon a párbajozást, ugyanis még mindig félnek a szülei, hogy a Nagyúr valamilyen úton visszanyúl értük, esetleg maradtak Halálfalók, akik nem felejtették el, mit tettek. A Kviddics miatt még a repüléstant kedveli, de igazán kreatív tevékenységnek gondolja még az átváltoztatástant is. Ezek azok leginkább, amik ébren tudják tartani az érdeklődését, a mágiatörténet, bájitaltan és a Gyógynövénytan viszont gyengébben mennek, nem is kevés alkalommal alszik el az órákon.

pálca típusa || Erdei fenyő pálca, 12 hüvelyk, egyszarvúszőr (Egyenletes, egyszínű, ezüstös csíkozással, a fogórészénél minimálisan elhajol)
RBF ||
Bűbájtan: K
Bájitaltan: H
Gyógynövénytan: B
SVK: K
Repüléstan: K
Mágiaismeret: E
Rúnaismeret: E
Átváltoztatástan: K
LLG: E

Egyéb

avialany ||Nathan Kress

Roxfort RPG

Karakterek => Hugrabug => A témát indította: Robert Finnighan - 2025. 01. 15. - 15:02:14