Roxfort RPG

Köszönöm a játékot! :)

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


Hatalmas sóhaj kíséretében léptem be a Botanikus szobába. Tudtam, ide csak teljes nyugalom mellett lehet bekerülni, ha feszült és stresses vagyok, az ajtó zárva marad. Nagyjából fél éve találtam meg ezt a helyiséget, mikor teljesen véletlen edzést követően rossz felé fordultam a folyosón. Azóta ezt használom, ha egy nehéz tananyagra kell felkészülnöm, vagy ha el akarok kicsit menekülni a világ elől. Sok negatív gondolatot kell átrágnom ezúttal is, persze csak miután végeztem a bájitaltan beadandómmal. Pár pergament, tintát, tollat és könyvet hoztam magammal, az órai munka szinte még élénken él az elmémben, így nem hiszem, hogy gondot okozna megírni a ragya eltüntető bűbáj lehetséges mellékhatásait és toxikusságának lehetőségeit.
A már jól megszokott ülőhelyemet kerestem, ahogy egyre mélyebben szippantottam be a szobában lévő növények uralta teret. Gyönyörű volt itt minden, nyugtató, ahogy a mennyezeten egy borús, esős táj képét mutatta a bent lévők felé, ahogy a növények békésen pihentek a sarkokban, a kis szökőkút csobogó hangja pedig felér egy szexuális izgalommal a lélekre. Csak úgy rohamozták meg az orrom a különböző finom illatok, néha pedig, bár lehet csak képzeltem a látványvilág miatt elémtáruló mennyezeti illúzió miatt, de friss eső illata is megcsiklandozta szaglószervemet.
- Itt van. – bólintottam elégedetten, mikor megtaláltam a padomat, majd biztosra menve, hogy senki más nincs itt rajtam kívül, lepakoltam a holmijaimat magam mellé, kényelmesen hátradőltem és elővettem a könyvet és azon az oldalon nyitottam ki, ahol a korábban említett bájitalt fel lehet lelni. Gondtalanul olvasni kezdtem, jó kedvemben még a szavak is összemosódtak egy kedves verssé, mely még viccesebbé tette az amúgyis szórakoztató tanulást. Vannak zavaró gondolatok a fejemben pár diáktársam viselkedése miatt talán, át kell gondolnom egy csomó történést is, mint, hogy már ismét egy szerelmes levéllel zargattak a délelőtt folyamán. Nem meglepő, közeledik a valentin nap és ilyenkor aktívabb a lányok érdeklődése, lehet azért mert tetszik nekik a mogorva srácok stílusa vagy csak nem akarnak egyedül lenni ezen a jeles napon, mert az kellemetlen. Talán Monstro is ezért nyomult rá Elois-re, holott elég magának való lány. Mondjuk mindegy is, sokan bántották, így megérdemli hogy valaki kedves is legyen vele végre. Az igazat megvallva én sem voltam valami jó fej, pedig a háztársam, na de mindegy, nem érdekes, csak nehogy játszadozzon vele az a mardekáros, nem biztos, hogy még azt a megaláztatást is elviselné. Na meg aztán ott van az a Le Fay lány is. Mindig összefutunk, akármerre is vezessen az utam, jó persze, úgy nem nehéz, hogy ő is kviddicsezik, de szerintem a nyomomban van. Nem lepődnék meg, ha akarna tőlem valamit, a modoromat tekintve tökéletes vagyok, igen, jó pasi vagyok. Mosolyogtam elégedetten, miután lapoztam egyet a könyvben. Jobb kezemmel belenyúltam a zsebembe és elővettem belőle a még régebben félretett minden ízű drazsémat és felbontottam. Az ilyen alkalmakra jó, ha finom ízűt találok, akkor kellemesen dőlök hátra és elszopogatom, ha meg borzalmas ízűt, az kicsit felébreszti az agyam és jobban tudok a tanulásra koncentrállni. Oda kell tennem magam, mert Smith most megorrolt rám, amiért megkérdőjeleztem a szaktudását, valószínűleg most egy ideig kinéz magának.
Óh…ennek vices íze van…talán gumi. Megrántottam a vállamat, majd úgy olvastam tovább a nyavaják eltüntetésére szolgáló bájital egyéb összetevőinek mellékhatásának felsorolását. Szerencére ilyen miatt nem kellett aggódnom, bár mondjuk bármikor megtámadhatnak ragyakorral vagy valami csúnyító átokkal, de ettől nem félek, jó párbajozó vagyok és a légynek sem ártok. Ez is jól mutatja, most is találtam magamnak egy mások számára félreeső és rejtett zúgot. Itt senki nem árthat nekem és az idegrendszeremnek. Még az hiányozna, hogy valaki tönkretegye ezt a kellemesnek induló délutánt  

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


Szinte nem is figyeltem, hogy eltelt az idő itt a botanikus szobában, már lassan be is fejezem a beadandómat. Olyan nyugodt itt minden, úgy döntök, inkább, hogy majd máskor írom le azt a pár mondatot zárásként, most inkább csak eldőlök a padon és elolvastam a következő órák anyagait. Alapjában szerettem olvasni, az előre tanulás pedig kötelező volt számomra, ne lepjen meg Smith professzor a következő órán sem, lehet utazni fog rám a múltkori számonkérésemért, amiért meg mertem kérdeőjelezni a szakmaiságát. Én csak egy hibára hívtam fel a figyelmét, az nem ugyanaz, szerintem szaktekintélyként igen is nagy koponya, de a legjobbak is hibázhatnak. Megrántottam a vál-lamat, ahogy a mini szökőkutat figyeltem elgondolkozva, majd vettem be még egy drazsét. Citrom ízű. Behunyom a szemem és elmerengek az ízvilágban, melyet annyira imádok. Rég is csináltam citrom pitét, talán a hétvégén megint belopakodom a konyhába csinálni egyet, remélem senki nem rontja rám az ajtót, ciki lenne, ha lebuknék.
- Köpd ki a macskám te sunyi fal! – hallottam a távolban valami hangfoszlányt, mire felkaptam a fejem, de utána ismét csend honolt. Talán képzelődtem, mosolyogva megráztam a fejem és elhesegettem annak gondolatát, hogy brki rámtörheti az ajtót. Eltettem a beadandómat a táskámba, majd folytattam a könyv olvasását, mikor ismét zaj csapta meg a fülemet, mosmár közelebbről. Min-tha hozzám intézték volna azokat, így akaratlanul is a hang irányába fordultam.
- A macska! Közelít a macska – próbált figyelmeztetni a hang forrása, mikor pedig lenéztem, milyen macskáról is beszélt, már saját szemeimmel láthattam, ráadásul közelről, ahogy az ölembe ugorva kicsórja kezeim közül a cukraimat, majd a könyvemből kitépve egy lapot már tovább is áll. elhülve, szinte kívülről figyeltem a jelenetet, a lap pedig egyenesen a lábaim elé hullott le, de nem úszta meg a többi oldal sem, bár karmolás nyomokon kívül más baja szerencsére nem lett. Elhülve, szinte lélegzet vétel nélkül hajoltam le a lapért, majd szemem előtt tartva nyeltem egy akkorát, visszaviszhangozta a botanikus terem.
Óvatosan leraktam a lapot vissza a helyére, majd pálcámat a kezembe véve, próbáltam megjavítani.
- Papyrus Reparo. – suttogtam alig hallhatóan, majd szerencsémre a könyv helyrerakta magát, bár gyűrött, koszos és karcos maradt, azt hiszem megúsztam, hogy Smith letekerje a nyakamat a helyéről. Bónusz let volna számára, miután amúgyis a fejemre pályázik.
- Mondtam, hogy macska – felnéztem még mindig elkerekedett szemekkel Norára, majd egy hangos csattanás kíséretében becsuktam a könyvet.
- Utálom, ha megijesztenek. Ne csináld. – böktem oda neki próbálván nyugodt hangot megejteni, majd sóhajtottam egy mélyet. Itt nem lehetek mérges, ez a nyugalom szentélye, el kell engedni, csak egy macska, aranyos, kedves lények, ő pedig itt Nora, alapvetően kedves lány és aranyvérű, nem lehet rossz véleménnyel rólam, mit fog szólni apám, ha meg tudja, hogy egy rangban felette álló ember lányát bántalmaztam verbálisan.
- Egyáltalán így rikácsolva, hogy tudtál bejönni? – pakoltam el a kezemben lévő könyvet a táskámba, majd az oldalamra akasztva keltem fel ülőhelyemből.
- Gyere, segítek előkeríteni. – morogtam az orrom alá, majd elindultam abba az irányba, amerre a macska eliszkolt. El ne felejtsem kiadni a mérgemet kinn a pályán, vagy bárhol, ahol erre lehetőségem adódik majd, egy biztos, macska idebenn nem tartózkodhat, nem hiányzik még egy ilyen malőr.

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


Sok hollóhátassal ellentétben én eszközként tekintettem a könyvekre és a tudásra. Nem voltam a szerelmese mindezen dolgoknak, ha tehettem volna, minden szabad időmben inkább kimentem volna a pályára repkedni a seprűmön, edzeni kicsit, természetet járni, vagy kiülni az ablakba éjszaka és nézni a holdat. Otthon sokszor felrepültem a tetőre, felfeküdtem és úgy csodáltam az éjszakát. Gyönyörű. Hiányzik.
A tanulás és az olvasás egy olyan szükséges rossz, ami a neveltetésemmel és az aranyvérűséggel jár. Nem vihetek haza rossz jegyet, nem hozhatok szégyent a családnevemre, sem apámra, de még a testvérem is odafigyelt, hogy mindent megfelelően csináljak.
Itt azért szerettem, mert ha már tanulnom kellett, akkor azt a legjobb volt nyugalomban tenni, nem pedig olyan helyen, ahol nagy a nyüzsgés és a hangzavar. Ilyen például a közös helység, vagy a könyvtár. Úgy néz mondjuk, hogy a botanikus szoba is áldozatává vált a hangoskodó embereknek és a káosznak, mit magukkal hoztak. Ezen gondolatom mellett szúrós pillantással is jutalmazom Norát, ki úgy néz ki, még mindig jobban aggódik a macskája miatt, mint azon, hogy tönkretette a könyvemet és megzavarta a tanulás utáni heverészésemet. Na meg aztán az édességemről ne is beszéljünk, elvitte a maradékot, pedig biztos volt még közte fincsi citromos.
- Azt senki sem szereti, ugye tudod? – vágott vissza a lány, miután rászóltam, ne ijesztgessen. Meglepődve hőköltem hátra, ahogy ültemben végignéztem, hogy teszi rendbe magát a futkorászás okozta rendetlenségből. Még neki áll feljebb.
Miközben ő a helyet nézte meg, én őt mértem le alaposabban, bár a köpeny sok mindent takart, azért nem volt nehéz kivenni sportos, formás alapját. Végül elkergetve a gondolatot megrántottam a vállam és úgy válaszoltam.
- Aki nem szereti, az nem csinálja. – fintorogtam rá, miközben elcuccoltam, majd fellengzősen beletúrtam a hajamba, ahogy ráemeltem a tekintetem. Alacsony volt hozzám képest, na persze én örököltem a Flintek magasságát és termetét, apám is szép nagy darab ember, míg a nővérem inkább anyámra ütött, na persze csak kinézetre, viselkedésre tisztára édesapám. Ha százalékokban kellene mérnem, én 50-50 százalékban örököltem a szüleimtől, Eleonore 80 százalékban apámtól.
- Nem tudom, én csak a macskámat akartam elkapni. Nem tudtam, hogy létezik ez itt – mondta, mi-kor csodálatom fejeztem ki az iránt, hogy be tudott jönni ide, miközben a legjobb tudomásom szerint csak nyugodt kedélyállapotban lehet ide betérni.
 - Valószínűleg azért, mert negatív idegállapotban jársz erre. Ide csak akkor jöhetsz be, ha nyugodt vagy. – válaszoltam lekezelően, majd vállamra kanyarítottam a táskámat.
- De várj kitalálom, te vagy tanultál, vagy valami indokolatlanul unalmas könyvet olvastál csendes magányodban. – gúnyolódott most ő rajtam, mire felemeltem a szemöldököm. Megzavarja a nyugal-mamat és még nem átall rajtam viccelődni. Na megállj csak Narek.  
Megnyújtoztattam a tagjaimat és már azon gondolkoztam, hogy vághatnék vissza, de mikor felajánlottam a segítségemet, gond nélkül fogadta azt el és megkönnyebbűlve, mintha semmi sem történt volna indult el arra, amerre a macska elmenekülhetett.
- Ugye itt nincsenek emberevő növények? – kérdezte, ahogy elhaladt néhány kilógó bokros és fa között, mire én természetesen elmosolyodtam. Aranyos volt ez a lány a maga módján, habár rendkívül zajos volt és hozzám hasonlóan arrogáns, talán pont ez tetszett benne, viszont, nem jó emberrel kezdett, mikor beszólt. Mellé értem és természetesen nem méltattam válaszra, még ha van is erre felé valami ilyesmi, nem találkoztam hasonlóval, bár szerintem Nora sem vette komolyan magát.
- Hová bújnál ha macska lennél egy doboz édességgel? – kérdezte, mikor pont egy nagyobb bokor mellett haladtunk el én pedig nem is találhattam volna jobb alkalmat a visszavágásra.
- Szerintem pont ott. – mutattam arra, s amint Nora oda emelte tekintetét, meglöktem a vállát, pont annyira, hogy beleboruljon a bokorba. Ha sikerül, unott arccal benézek utána.
- Nincs itt az ideje a fetrengésnek Narek. Nem a macskádat keressük? – kérdeztem, majd mintha mi sem történt volna tovább indultam az ösvényen, várva hogy utolérjen a hangzavar királynő. Nem hinném, hogy nagyon megütötte magát, ártatlan tüske nélküli kis csermely volt, selyemlevelekkel, maximum egy kicsit koszos lett, de ez elégtétel számomra az elrontott délutánomért. Ha nem borul bele, vagy valahogy sikerül elkerülnie az ismerkedést a növényvilággal, megrántom egy a vállam egy hoppá választ mellékelve.

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”


El se tudtam képzelni, hogy a szabad időmet, amit pihenéssel és olvasással kellene töltenem elpazarlom egy zajos lány dagadt macskájára, főleg azok után, hogy elég kellemetlen helyzetbe is hozott. Széttépte a tankönyvem és még az édességem is ellopta, pedig nem igen szoktam ilyesmivel élni, inkább Monstro szokása, amikor pedig néha úgy döntök megérdemlek valami kis nyalánkságot, akkor jön egy gömbmacska és lenyúlja előlem. Nagyot sóhajtva veszem tudomásom sorsomat és unott arccal hallgattam Narek válaszát.
- Pedig attól csinálhatja másokkal  - Merlinre, micsoda válasz volt ez, a hét monológja. Megrázom a fejem alig láthatóan, majd inkább úgy döntök, nem erőltetem tovább ezt a fennkölt beszélgetést arról, miért nem jó, ha megijesztünk másokat, mert se füle se farka nem volt, meghagyom a győzelmet a lánynak, valószínű, addig folytatná úgyis, míg övé nem maradna az utolsó szó.
Tényleg nem értettem hogy engedhette be őt a szoba, vagy lehet egyszerűen tényleg nem negatív és idegbeteg, csak ilyen kis idegesítő, szószártyár. Vele ellentétben engem könnyebb volt kihozni a sodromból, de valahogy a környezet hatással volt rám és talán ez az, amiért még nem keltem ki magamból, függetlenül a macskájától vagy az idegesítő kotyogásától.
- Kettőnk közül te vagy itt a negatív, nem félsz, hogy csak úgy kiköp magából ez a hely? – kérdezte ismét szemeit forgatva. Meglepődve néztem vissza rá, nem tudtam eldönteni az volt nagyobb marhaság, amit mondott vagy elhűljek inkább azon, hogy nem esett ki még a szeme ettől a sok forgástól.
- Én ide pihenni járok és tanulni, nem lenyugodni, ha feszült vagyok. Arra ott van a kviddics. – magyaráztam neki félvállról, majd előkészítettem a kis bosszúmat, amiért így rám tört a hájgombolyagjával. Recsegett-ropogott a lány súlya alatt az aljnövényzet én pedig diadalittas mosollyal az arcomon lépkedtem tovább hagyva had mérgelődje ki magát.
- Na jó, ezt nagyon meg fogod bánni, Leonard! – pörölt velem, ahogy mellém ért. Teljesen kiütközött rajta az iráni vér, alig tudtam összerakni a mondandójának lényegét, mérgében még egy levelet is próbált nekituszakolni a fejemnek, de természetesen nem talált el.
- Mondták már milyen szexi vagy, ha mérges vagy? – kérdeztem közelebb hajolva, megsímogatva az állát. Csibészesen elmosolyodtam, valószínű ezzel vagy mégjobban magamra haragítom vagy zavarba hozom, bármelyik is lesz, rettentő mód élvezem, dehát ez az én vígaszdíjam, amiért elrontotta a délutánomat, habár, amit mondtam, végülis komolyan gondoltam. Nem csak a kinézetem miatt vannak oda értem a lányok, a csábítás sem áll tőlem távol és kihasználom a pillanatot, ha tudom.
- Tönkre ment miattad a szoknyám is! – mutatta végül a lukat a ruhadarabon, mire én közönyösen bámultam meg a szoknyáját, meg azt a kis lukat, ahol most az ujja kandikált ki. - És a hajam! – drámázott tovább, mire én ismét elővettem a legmegnyerőbb mosolyomat.
- Ha így távozunk a szobából, még azt fogják hinni…tudod… - kacsintottam csábosan, majd folytattam az utamat az ösvényen. Kedveltem ezt a lányt, olyan volt, mint én, szeretett incselkedni, aranyvérű volt és nemes családból származott. Igazi férfifaló, míg én a csajok után loholtam, jó leginkább fordítva volt, de a lényeg ugyanaz. Szerettem a csajokat. Most kiderül, milyen az, ha akasztják a hóhért, ebben az esetben őt próbálják meg zavarba hozni.
- Ki kell engesztelned, amiért ilyen voltál velem. – húzta ki magát hitelt adva véleményének, bár úgy látszott végre kezd megnyugodni, pedig mérgesen, idegen szavakat pörgetve kis éles nyelvével megnyerőbb volt.
- Engeszteljelek ki Narek? Nocsak, mire gondolsz? Itt és most? – húztam tovább az agyát, mikor megtorpantunk az ösvényen és a lány hangot is adott észrevételének.
- Ez mi volt? – kérdezte, mire én kikukucskáltam a bokrok közül kezemmel a hátam mögé utasítva Nareket.
- Vagy az édességemet majszoló macskád vagy valami… - akadt el a szavam, mikor megláttam, hogy egészen más miatt morog a macska, minthogy veszélyben a kajája, inkább attól fél, belőle válik eledel.
- Azt hiszem…a macskád épp most falja fel egy kigyó. – közöltem hűvösen a tényeket, mire elővettem a pálcámat a belső zsebemből. Hagytam, hogy mostmár a lány is közelebb húzódjon és figyelje ő is, ahogy a egész méretes hüllő próbálja sarokba szorítani a macskát, az pedig hősiesen ellenáll, de a méregbeli különbségek egész rendkívüliek. Nem is tudtam, hogy ezen a helyen ekkora kígyók is lehetnek.
- Megtámadom, te hozd a macskát. – suttogtam oda Nareknek, remélve, hogy az nem csinál meggondolatlanságot.

„Szívemnek szüksége van nyugalomra
mindig verni és csak verni, megszakadni
ideje mostmár fellélegezni”

Mennyi jobb dolgot is csinálhatnék most, mint hogy a zajos Nora dagadt, zabagép macskáját keresgélem, aki ráadásul az én édességemre vetette ki a hálóját és az én nyugalmamat zavarta meg. Jó, hogy kijárt nekem egy kis elégtétel, persze, hogy szívtam a vérét Nareknek, hiszen élvezet volt nézni, ahogy gépfegyver módjára pörög a nyelve, miközben a szemei úgy pörögnek, mint egy hibás óra. Vicces volt én meg szerettem ugratni a lányokat, adni nekik a szépet, kicsit flörtölni.
- Vettem észre, csodálkozom, hogy nem repítetted le valaki fejét a kviddics alatt. – vágott vissza menetrendszerűen, mire én csak megráztam a fejem és egy hatalmasat sóhajtoztam könyörögve az ősi mágusoknak adják vissza ennek a lánynak a macskáját, én pedig vonuljak vissza a hálókörletembe egy könyv társaságában, hátha ott már nem támad rám a macskája.
- Néha rosszul célzok. – rántottam meg a vállaimat, miközben tovább araszoltunk a susnyásban, s bár mindig csak addig a patakig és a padig sétálok el, újdonságként hat a botanikus szoba többi területének felfedezése.
- Tényleg? Nem furcsa egy kicsit, ha a kiabálást tartod izgatónak? – legyintettem felé végül, úgy tűnik nem igen lehet vele bohóckodni, egyáltalán nem izgatott fel a folyamatos kotyogása és iráni akcentusban való hőbörgése, de úgy tűnik nem társ a szórakozásban, ő csak kárt okozni szeret, elszenvedni már nem olyan vices, úgy látom. Nem méltattam válaszra, innentől a maradék érdeklődésem is elszállt iránta, unalmas. Azt hittem több ennél, azoknál az unalmas, hisztérikus lányoknál, akik az iskola folyosóit és parkját koptatják. Láttam benne szenvedélyt, szikrát, amit csinál, abba odateszi magát, de ha baj éri vagy megsértik, már felfújja magát, mint egy lufi és elfelejti a kettős mércét. Mindegy.
- Igen Leonard Flint, kezdhetnéd azzal, hogy itt és most abbahagyod. – vágta rá nagyokat pislogva, miután az utolsó fricskámat is elejtettem felé, de igaza van. Abbahagyom.
- Nyugi, ennyi volt. Untat ez az egész. Nyűg. – rántottam meg a vállam, mikor eldöntöm, ott hagyom, keresse egyedül a macskáját, mikor meghallottuk a dagadt állat nyávogását. Egy kígyóval hadakozott éppen, s bár tényleg untam már ezt az egészet, nem hagyhattam, hogy az iskolatársam állatkáját felfallja egy kígyó. Menő vagyok vagy, mi a szösz.
Próbáltam hangtalan és gyors lenni, nem igen volt tapasztalatom kígyók bűvölésében, de célozni azt tudtam, hála kviddicses mivoltomnak. A kábítóátok hatott, lefegyvereztem vele a kígyót, ami egyébként furcsán nagyra nőtt, majd kihúzva magam figyeltem meg varázslatom és tudásom eredményét. Azonban Nora ezt a szórakozásomat is elrontotta. Teljesen lehangoló ez a lány.
- Mondanám, hogy ezzel egálban vagyunk, de nem hiszem, hogy igen. – magyarázott, majd rám nézett szúrós szemekkel, miközben macskája már a kezében pihent. Csoda, hogy elbírja azt a dögöt, nagyon dúrva.
- Szerintem sem Narek. Elszúrtad a délutánomat, a könyvem megsérült, a macskád behabzsolta az édességemet és jelenleg is a hisztidet hallgatom. – sóhajtottam egy mélyet és zsebre vágtam a kezem. Végig hallgattam még egy monológot arról, hogy ne szórakozzak vele, mert ő nem olyan lány, de csak egy látványos ásítást kapott cserébe.
- Nem akarom, hogy az ellenségem legyél, de barátnak sem kellesz. Ne szúrd el többé a délutánjaimat. – válaszoltam neki, ahogy sarkon fordult és kifelé igyekezett a teremből.
- Köszi, hogy megmentetted velem a cicám, de még nem vagyunk egálban.- mormogott még kifelé menet, de már nem méltattam válaszra. Oda az édességem. A citromos cukorkáim…   

 Megint a futás. Szerintem kezdek öregedni, nem is tudom, manapság egyből lebukok, ha valami rosszaságon töröm a fejem, vagy éppen rosszul számolom ki a csíny hatóidejét és még a helyszínen érnek, mikor csapódik a huncutság. Most éppen a Hollóhátas társaságot vicceltem meg egy trágyagránáttal, tudom, nem túl eredeti, de most csak erre telt, még mindig érzem a kviddics mérkőzés következményeit a testemen, szerencsére mentálisan már rendbe jöttem, uralom a testem, a tikkelés az egyedüli, ami megmaradt, de azt kacsintásokkal tudom leplezni.
Meglep, hogy a hollóhátasok ilyen kitartó futók, igaz, az öt főböl már csak ketten üldöznek, de aggodalomra ad okot, hogy kezdek kifutni a jövendőbeli búvóhelyekből. Eredetileg a bagolyházban akartam elrejtőzni, oda senki nem jönne utánam a bűz és a kakitenger miatt, de azon már túl jöttünk. Mit is mondhatnék, bíztam a sebességemben és abban, hogy a Hollóhátasok inkább kitervelnek valami bosszú félét, ahelyett, hogy a torkomra pályáznának.
Marad az üvegházak, ott a sok virág és növény között talán el tudok rejtőzni, de ha nem, maximum egérutat nyerek és felszívódok.
-   Finnighan! – üvöltött utánam az egyik srác, mire én csak elkuncogtam magam. Hát de, mit gondola, majd megállok és megkérdezem, mit szeretne? – Bárcsak…a földben maradtál volna…Travers gurkójától! – próbált sértegetni, de nem reagáltam a dologra, túlzottan jó csínytevő vagyok ahhoz, hogy ne üljek fel az ilyen sértésekre, habár tényleg fáj a vereség, azért annyira nem, hogy farkasszemet nézzek az üldözőimmel és belemenjek egy párbajba, amit lehet könnyűszerrel megnyernék, egy csíny azonban nem ér ennyit.
-   Nem tudok… odafigyelni…úgy bűzölögtök… - ordítottam vissza, ahogy bekanyarodtam a folyosóra, ahol az a botanikus szoba nyílik. Egyszer véletlen betévedtem ide, szintén egy menekülésem alkalmával, azután pedig sok mindent megtudtam erről a helyről, a legalkalmasabb menekülési út, hiszen ide ideges emberek nem tudnak belépni, mire pedig megnyugodnának üldözőim, addigra már elfogy a türelmük és lelépnek, gondolván, majd máskor nyakon csípnek.

 

A legnagyobb békében és nyugalomban ücsörgök kedvenc helyemen a növények között elrejtőzve, a félhomályban pedig a legújabb szerzeményemet olvasom, amit apu küldött tegnap bagolypostán.  Még csak az ötvenedik oldalnál tartok, de minden létező módon felidegesített a könyv. Nem is értem, miért rajonganak érte annyian a mugli világban. Van egy semmi személyiséggel sem rendelkező főhősnő,  és egy szintén semmi jellemmel nem bíró, de nagyon kúl főhős, akik első látásra egymásba szeretnek, de vagy 6-8 könyvön keresztül szenvednek majd azon,  hogy összejöjjenek-e vagy sem. Bleh. Ennek ellenére megállás nélkül mosolygok magam elé, mert kedvenc gondnokomnak, Frics bácsinak sikerült megújítanom a kinézetét. Full pinkké varázsoltam: a ruhái, a haja a rózsaszín minden árnyalatában pompázik, valamint egy kis sminket is megpróbáltam felvinni rá alvás közben, de mivel elkezdett ébredezni, így inkább félbe hagytam a művemet. Mikor elhagytam a bűntett helyszínét, akkor még nem realizálta, hogy mi történt vele, s szembe is sétáltam vele, hogy megjegyezzem milyen fessen néz ki ma. Erre csak morgott valamit, de akkor még nem realizálta a dolgokat. Majd ha belefut másba. Hehe.

Gondolataimból üvöltözések szakítanak ki, majd nem is olyan soká megjelenik a szobában, lihegve de mosolyogva az egyik kedvenc emberem, Robert. Szemeim felcsillannak, ahogy halkan becsukom a könyvem. Egyelőre nem fedem fel előtte a jelenlétem, csak nesztelenül felállok, és a háta mögé lopózom, mint egy macska, aki éppen áldozatát cserkészi be.

-Nocsak-nocsak Mr. Finnighan, már megint rossz fát tett a tűzre...? - kérdezem elmélyített hangon, amely cseppet hajaz Madame Hooch hangjára így. Ha Robert megfordul, nagyon közelről találkozhat az én barna íriszeimmel, amelyekben huncutság fénye csillan. - Hello Sunshine, megint nem sikerült időben elmenekülni? - kérdezem tőle vidáman, ahogy kettőt hátrébb lépek.

 Nem is tartott sokáig, mire odaértem a Botanikus kert közelébe, legalábbis gondolom, hogy valahol itt lehet a bejárat, ezért futás közben már kezemmel a falat érintve kerestem a bejutás lehetőségét. Nem volt kedvem megvárni a társaságot, hogy utolérjenek és lássanak bejönni ide, így reméltem nem kell sokáig keresgélnem, próbáltam közben csendesíteni is az elmém, nehogy véletlen ne engedjen be amiatt, mert kicsit felhúztam magam a kviddics vereség miatt, amire a hollóhátasok nem átallottak emlékeztetni engem. Nem is értem, miért hozták szóba, holott, mi meg őket vertük el. Érdekes.
A kezem elakadt az ajtó keretében, így már szinte hirtelen fékezve vetettem be magam az ajtó nyílásán még párat lépkedve már bent találtam magam a kertben. Szinte minden zajt kívül hagyott, nem is hallottam, ahogy kint valószínűleg a nyomomat keresnék, gyengéd tó csobogás és madárcsicsergés csupán, ami idebent fogadott. Szerencsére ma már nincs órám, így akár el is tölthetek itt egyedül egy kis időt, de miután biztosra akartam menni, hogy nem követ ide be senki, aki mondjuk hollóhátas és nem utolsó sorban büdös, beljebb merészkedek.
Azonban, ahogy megfordulnék, egy kicsit ismerős, mégis furcsa hang gátol meg abban hogy csendben elosonjak és keressek magamnak egy nyugodt búvóhelyet.
-   Nem professzor asszony, én csak…én csak…a rajongóim elől menekültem! – füllentettem egy orbitálisat, hiszen nagyjából mára már mindenki fülébe eljuthatott, hogy én lettem a Hugrabug kviddics csapatának új kapitánya, amit egyenesen Madam Hooch engedélyezett Fawcett házvezető úrral egyetemben.
-   Ah. Anne! – ijedtem meg, ahogy megfordultam, na persze nem a lány személyétől, hanem a közelségétől. Még azt is ki tudtam olvasni a szemeiből, tegnap mit evett ebédre, olyan közel jött hozzám. Őt ismerve, direkt csinálta, biztos tudja, hogy az ilyenektől könnyen zavarba jövök, egyből el is fordulok, mert elkezd tikkelni a szemem és persze el is vörösödök. Pont ilyenkor jön elő a problémám, míg beszél, próbálok uralkodni rajta és elnyomni, de nem sokat segít a megszólítás sem, ahogy nevez engem. A fene egye meg, ez a lány olyan, mint én, csak az ellenkező nemből, nem tudom kezelni őt, olyan, mintha magammal állnék szemben. Eddig ebbe bele se gondoltam, milyen zavaró lehetek sokak számára.
-   Öhm, igen, öhm, gyere. – ragadom meg a kezét, majd még mindig kerülve a szemkontaktust messzebb ráncigáltam őt a bejárattól és az egyik nagyobb levelő bokor mögé ráncigáltam. – Gyere, mert ezek a Hollóhátasok ideg nélkül is képesek haragudni. – mondtam neki, ahogy még mindig kerülve a tekintetét kukucskáltam ki a bokrok mögül. Jó ötlet volt ahhoz, hogy leplezzem a zavaromat és megvárjam, míg elmúlik a tikkelés. Általában kacsintásnak leplezem, sokszor furának is találnak emiatt, de még mindig job, mintha fletnisnek könyvelnének el a mentális bajom miatt, ami izgalom vagy túlzott stress hatására tör elő.
-   Ez meleg pite volt. – “kacsintottam”  a lányra mostmár, bár lehet még mindig pirospozsgás volt az arcom, de rákenhetem a futás okozta pihegésre. Persze, ha nem jön velem, vagy kirántja a kezét a kezeim közül, akkor egyedül menekülök tovább, ebben az esetben majd később megmagyarázom neki a dolgokat.
 

Be kell vallanom, majdnem elnevettem magam a mentegetőzésén, azonban sikerül elég ideig elfojtanom a nevetésemet, hogy a szívbajt hozzam szerencsétlen srácra. Mivel Roberttel nagyon hasonlóak vagyunk, eléggé jól meg tudom ítélni mire hogy reagál. Persze nem 100%-osan, de egy olyan 70-80%-os arányban. Fel is nevetek a reakcióján kedélyesen.

- Sajnálom... Egy-szerűen... muszáj... volt...! - préselem ki a szavakat hahotázás közben. Épp emelem a kezem, hogy a kicsordult örömkönnyeket letöröljem, mikor megragadja ezt a kezemet és maga után vontat. Kicsit meglepődöm, de nevetek tovább, amit szépen lassan igyekszem elfojtani, mert van rá esély, hogy a követői ide is kövessék.

- Mit csináltál? Megint trágyagránátokkal terrorizálod a népet? Nem kezd lassan unalmassá válni? Hogyhogy egyedül? - sorolom kérdéseimet, ahogy egymás után megfogalmazódnak a fejemben. Egy nagy bokor mögé telepedünk le. Kicsit furcsállom, hogy már jó ideje rám sem néz. Lehet, hogy túllőttem a célon? A világ minden kincséért sem akarnám, hogy pont Ő haragudjon rám.

- Rob, én saj...- kezdeném, de más a szavamba is vág, rám is kacsint, minden visszatér a normális kerékvágásba. Kifújom a benntartott levegőt. Ez fura volt...

- Nagyon ki vagy pirulva. Azt hinné az ember, jobb az erőnléte a Hugrabug újdonsült csapatkapitányának - húzom egy picit az agyát lehalkított hangon, hátha kellemetlen társaságunk akadna idebent. - Tényleg!!!  - csapok a homlokomra. - Én még nem is gratuláltam neked... - A táskámban lapul egy kis karkötő, amit tavaly nyáron készítettem egy lovastábor kézműves foglalkozásán. Nem a legszebb, a borz kicsit (na jó közepesen) nyomi lett, de neki készítettem, ha csapatkapitánnyá nevezik ki. Mivel ez év elején nem történt meg, így el is vetettem a gondolatát, hogy odaadjam neki. Azóta hordozom mindenhova magammal. Most odaadhatnám neki, de elbizonytalanodom benne. Akkor és ott nyáron jó ötletnek tűnt, de én elég béna vagyok ezekben, nem lett szép, mi van ha nem örül neki? Most azonban már elkezdtem gratulálni, és más nincs nálam... Végülis a szándék a fontos, nem? Nem?
Minden mindegy alapon a táskámba nyúlok a kis dobozkáért. Legfeljebb egy jót derül rajta. Robert egy kedves srác, a szemembe úgysem mondaná, hogy béna lett, a gesztust meg értékelni fogja.

- Szóval gratulálok csk! Sok sikert majd a meccsekhez! Nem a legszebb, de hátha szerencsét hoz - nyújtom át neki a kis dobozt. - Meg mellé jár egy meghívás Roxmortsban. Te választod ki, hogy mit szeretnél és én állom! - egészítem ki az ajándékot. Így már azért szódával elmegy.

 A nevetéssel egybekötött mentegetőzésére már nem volt időm reagálni, próbáltam olyan gyorsan felhúzni a nyúlcipőt, amilyen gyorsan csak lehet, így bár húztam magammal a lányt, később lesz idő beszélgetni, ha már biztonságban érezhetjük magunkat. Még mindig kipirosodva hallgatom a megjegyzését a trágyagránátok elavultságára, mire én legyintek csak mosolyogva, hát hogy a fenébe lenne már elavult, ezt csak az mondhatja, aki még nem kapott az arcába egyszer sem. Megvetem a hátam a virágágyásnál, majd egy utolsó, nagyobb sóhajjal tudatosítom, hogy leráztuk a kelletlenkedő hollóhátasokat.
-   Nem ez a fura. – pihegtem még mindig Anne felé. – Hanem hogy a hollóhátasoknak hogy van ennyi erőnléte? – Utoljára kikukucskáltam, majd Anne felkiáltására majd beugrottam a mögöttünk lévő bokor mögé. – Cssss! – tettem a szájára a kezemet gyorsan, majd ismét az ajtó felé kukucskáltam, nem-e meghallotta valaki. A gratulációról szóló szövegét a kezem takarásába tudta csak kinyögni, ha addig el nem vette a kezem a szájáról, majd mikor már biztosra vettem, hogy senki nem hallotta meg a lány kiáltását, magamtól elengedtem. – Köszi, de szóra sem érdemes. Kedves tőled. – suttogtam, ahogy ismét ellazulva üldögéltem a lány mellett, majd figyeltem, ahogy a táskájában túrkál valami után. Talán adni akar nekem valamit, vagy meg akar viccelni, mondjuk elég huncutul viselkedik, Miles-al sem tudjuk soha kitalálni épp mi jár a fejében, nem régiben úgy döngöttünk, hogy odafigyelünk rá, nehogy akasszák a hóhért és ő vicceljen meg minket.
-   Hű de menő! – kiáltottam fel, ahogy kinyitottam a kis dobozkát és a fény felé tartottam a karkötőt. Szinte percekig csodáltam, mielőtt megszólalhattam volna, meg is feledkeztem annak a lehetőségéről, hogy valami viccnek lehetnék áldozata, hiszen ilyen kedvességet maximum Zafira vagy Miles szoktak nyújtani felém, megszoktam már hogy a suli több, mint fele utálja a képemet.
-   Ez nagyon kedves gesztus volt tőled Anne. – mondtam végül, ahogy feltettem a kezemre.
-   Roxmortsba? – kérdezem vissza még mindig az ajándékot csodálva, immáron úgy, hogy a kezemen lóg, akár egy győzelmi zászló. Tényleg úgy érzem magam, mintha át lenne itatva szerencse főzettel, nagy becsben fogom tartani az egyszer biztos. – Majd felmutatom a következő mérkőzésemen. – mosolyogtam rá. – Bár, pont a Griffendél ellen fogunk játszani. – tettem hozzá kicsit fintorogva, ez azért egy kicsit elrontja a hangulatot, hiszen Anne Griffendéles diák, nyilván nem fog saját csapata ellen szurkolni.
-   De Roxmortsban én fogok fizetni, a férfiaknak illik vagy mi? – mondom neki megrántva a vállam, hiszen nem vagyok valami jó az ilyesmiben.
-   Na és te? Miújság veled? Te is valami rosszban sántikáltál? – kérdeztem végül, mikor az ajándék okozta flow alábbhagyott, persze azért mindig mondandója között újra meg újra rálestem a kis ékszerre.
 

Halkan felnevetek a hollóhátas megjegyzésre. Végül is, létezik olyan jelenség, hogy bizonyos hatására egyének emberfeletti erőre tesznek szert. Nos, lehet hogy hollóhátas barátainkból éppen Rob trágyagránátja váltotta ki ezt, és állóképesség formájában manifesztálódott.

Felkiáltásom után reflexesen a számra tapasztja a kezét, a felét így mondom el, mire megelégelem a dolgot és inkább lehámozom a tenyerét a számról. Pedig az is megfordul a fejemben, hogy megnyalom, hátha ezzel kedvét szegem attól, hogy a jövőben ilyet tegyen, de leteszek róla, hiszen érzem az izzadtságát. És rühellem az izzadtság sós ízét, noha magát a NaCl-ot konyhasó formájában pedig szeretem, ahogy a sós ételeket is.

-Chiiiill... - mondom neki elnyújtva. Mikor átadom neki a dobozt, azért látom némi kétely és félelem árnyékát átsuhanni az arcán. Csak a fejemet csóválom, gondolom mi járhat a fejében. De én nem olyan lány vagyok. Mármint olyan, aki ajándékkal tréfál meg másokat. Ahogyan az egyszerű csínytevéseknek sem vagyok a híve, mint például a trágyagránát, én valami nagyobban gondolkodom. Valami maradandóban. Valami művészibben. Mint például amit Fred és George Weasley csináltak az utolsó tanítási napjukon!

Egyszerűen csak megvonom a vállamat.

-Ugyan, ez semmiség. Mostanában horgolni kezdtem el. Főleg ilyen figurákat. Na majd ha egyszer olyannal ajándékozlak meg! - könyökölöm oldalba mosolyogva egy kacsintással megspékelve. Boldogsággal tölt el, hogy tetszik neki. Vagy legalábbis nem utálja. Így azt érzem, hogy megérte vesződni vele a 6-10 évesek körében a táborban, ugyanis az idősebb korosztály bénának tartotta ezt a foglalkozást és inkább leléptek. - Annak viszont örülök, ha tetszik - jegyzem meg lágyan, csak úgy mellékesen és jóval halkabban is.

-Igen, és? - kérdezek vissza. - Jaaaa! - esik le végül a dolog. - Ha nyertek is, nem emiatt fogtok, hanem mert tehetséges vagy, és megdolgoztok a sikerért! Persze, szurkolok a saját házamnak is, de szurkolok nektek is, mert bírom a fejed - csapok finoman a térdére. Valóban így gondolom, akármelyik házhoz tartozom is, ha valaki jobb, azt el kell ismerni. Saját bőrömön tapasztaltam, milyen az, ha keményen dolgozol valamiért, és jó eredményt érsz el, de azért megvetnek, kitagadnak, lesajnálnak, meg akarják tagadni tőled. Éppen ezért én ezt nem teszem, és ameddig valaki tisztán játszik, addig minden elismerésemet megkapja a győzelemért.

-Neeem-nem! - nevetek fel arra, hogy Ő akar engem meghívni Roxmortsban. - Én szinte majdnem száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ez csak akkor működik, ha randevúról van szó. Vagy ez azt jelentené, hogy randira hívsz? - fordulok felé komoly meglepettséggel. Azonban sajnos nem tudom addig tartani a pókerarcom, hogy végig hallgathassam a magyarázkodását, mert először csak a szemeim, majd az arcom kezd mosolyogni, végül nevetésbe torkollik a dolog. - Csak vicceltem, nyugi!

-Én?! Rosszban sántikálni?! Hát úgy ismersz Te engem Robert! Kikérem magamnak! Aljas rágalom! - szívom fel magam tettetett sértettséggel, majd hamarosan rá is öltöm a nyelvem poénkodva. - Kemény közösségi munka után eljöttem ide egy kis megérdemelt pihenésre... - lengetem meg a könyvem az orra előtt. Szemeim huncut csillogása azonban árulkodó lehet, hogy a közösségi munka az nem valódi közösségi munka volt ám.

 Lehet túlzás az aggodalmam, egyébként érthető is a lány reakciója, de most valamiért óvatosabb lettem az utóbbi hetekben. Annyira, hogy a mardisokat nem is szivatom és bár Miles folyamatosan bíztat rá és javasolja a jobbnál jobb őrült poénokat, valahogy mindig letereltem valami ürüggyel, aminek semmi alapja nem volt. Lehet, hogy a vereséggel egybekötött mérkőzés az oka vagy az, hogy ilyen csúnyán elbántak velem, nem tudom.
Nem. Az ijesztett meg inkább, hogy a mérkőzés után előtört belőlem a betegségem. Zafira szeme láttára omlottam össze és remegtem, mint egy nyárfa level é sez korábban még sosem történt meg velem, pedig volt pár húzósabb mérkőzés a hátam mögött. Remélem ez nem fog traumát okozni nekem a továbbiakban, hamár profi kviddicsezőként képzelem el a jövőmet.
-   Oooké. – válaszolom neki mosolyogva, ahogy elengedem a száját, persze chill, bár biztos vagyok benne, hogy nem tanulni jött ide, annyira azért már átlátok rajta, hogy tudjam, hozzánk hasonlóan ő is mindig keresi a bajt.  – Horgolsz? Az tök menő. – bólintottam már, miután a kezemen pihent az ajándéka. Nem győztem betelni a látványával, úgy emeltem a fény felé, mintha lányként kaptam volna valami drága ékszert, legszívesebben rohantam volna, hogy megmutassam Miles-nak. – Hogyne tetszene, nagyon király. Nem is értem, miért készítettél csak nekem ilyesmit. – mondtam neki mosolyogva, majd egy pillanatra elvörösödtem. Kimondva ez a mondat elég félreérthető lehetett és magam se gondoltam bele, erre milyen választ adhat, főleg, hogy utána még el is kezdett dícsérni, a kacsintással egybekötött oldalba könyöklésről nem is beszélve. – Jajj, menj már. – töröm meg a pillanatnyi zavaromat, remélve, hogy nem tűnt fel neki, bár a mondatának utolsó része ismét zavarba ejtő volt, el is fordultam, hogy kamuból ellenőrizzem, nem-e jöttek utánam a hollóhátasok. Bírja a fejem, persze sokan mondták ezt már, de az ajándék és a közvetlenség egyben tényleg kellemetlen helyzetet produkál, nem győzöm félreérteni a helyzetet.
Aztán ráadásul azt se engedi, hogy én fizessek a Roxmortsban, hát milyen dolog már, hogy ő hívjon meg engem, főleg egy ilyen ajándék után. Gyorsan, mostmár kontráznom kell, nincs mese, túl vörös vagyok ahhoz, hogy ennyiben hagyjam a dolgot. A mindig laza és közvetlen Robertet sarokba szorítja egy lány, ki olyan közvetlen, hogy az már félreérthető.
-   Szeretnéd? Persze, miért ne. Legyen randi. – vágom rá bele se gondolva a szavak súlyába, a fejem persze már a paradicsom színét öltötte magárta, de biztos vagyok benne, hogy ezzel megtöröm a közvetlenségét és belátja, túlzásba viszi a viccelődést, már ha viccelődik. Már magam sem tudom. Idegesen szorongatom mindkét kezemmel a taláromat, és persze a legjobbkor engedek meg felé két kacsintást, ami igazából tikkelés volt, de muszáj elrejtenem a problémát és bár már ígyis elég félreérthető a helyzet, nincs mit tenni, inkább higgyék azt, hogy flörtölök, mintsem hogy nem vagyok százas.
Mondjuk, az őszintét megmondva Anne szép lány, sosem gondoltam még rá, hogy randira hívjam. Nem vagyok ez a bájgúnár alkat, akikkel együtt voltam itt töltött időm alatt, általában felszedtek vagy ők kezdeményeztek, végül mindig ugyanaz lett a nóta vége, túlságosan gyerekes vagyok. Végül csak elnevette magát és kiderült, hogy poénnak szánta a dolgot, nyilván, mióta itt ülünk, csak a bolondját járatja velem és bár az én tervem volt a helyzet megtörése, még mélyebbre süllyedtem a zavartság süllyesztőjébe.
-   Közösségi munka mi? – váltottunk témát szerencsére, bár biztos vagyok benne, hogy erre még visszatérünk. – Valld be, hogy a helyünkre pályázol. Te akarsz lenni a suli viccmestere. – lököm most meg én a vállát kicsit és végül el is nevetem magam. Végre kezdem összeszedni a leesett államat és el is kellene végre hesegetni ezt a ködfátyolt, amibe Anne félreérthető cselekményei sodortak. 
 

- Próbálkozom vele! - javítom ki a fiút. - A kettő távolról sem ugyanaz. Ilyet például nagyon jól tudok csinálni... - halászok ki egy kis kék amigurumi labdát, amit oda is dobok neki. Természetesen fejre megy, de a kviddics csk-tól nem azt várná az ember, hogy nem tudja elkapni. - Próbálkoztam már figurákkal, de... maradjunk annyiban, hogy egy horror film kellékesének jelen szintemen elmehetnék - nevetem el magam, ahogy a torz figuráim eszembe jutnak. Legalább nem porcelán babák, mert azoktól a hideg futkos a hátamon. Kevés dologgal lehet megborítani, de a magasság, a porcelán babák és a bohócok ilyenek.

Egyelőre nem javítom ki, hogy nem csak neki készítettem ilyen dolgokat, mert akkor egy hosszabb, számomra jóval kínosabb vizekre evezné a beszélgetést, amire nem vagyok felkészülve lelkileg. Talán sosem leszek. minden pillanatát kiélvezem Robert zavarának, úgyis ritkán látni őt így.

"- Szeretnéd? Persze, miért ne. Legyen randi."

Ritkán hagynak cserben a szavak, de ez most egy ilyen pillanat. Hirtelenjében köpni-nyelni sem tudok, így csak elkerekedett szemekkel pislogok a srácra, és érzem, ahogy forrósodni kezd körülöttem a levegő. Majd belém hasít a felismerés: Merlin szakállára, teljesen elvörösödtem! Gyorsan el is kapom róla a tekintetemet, és sűrű mély levegővételekkel próbálok megnyugodni. Majd kijelentem, hogy én csak vicceltem. A következő pillanatban pedig egy közepes erősségű Anne hurrikán csap le rá: azaz a kezemben lévő könyvvel úgy kellő mértékben megcsapom, hogy érezze a törődést.

- Hülye! - szólok rá erélyesen, hogy leplezzem saját zavaromat. Sosem gondoltam rá úgy, és kicsit megijesztett a dolgoknak ezen aspektusa. Ha úgy nézzük, Robert beleillik az én "románcról alkotott képembe": jól kijövünk, egy hullámhosszon vagyunk, talán még barátok is vagyunk... Na nem. Ha ilyeneken most elkezdek gondolkodni, akkor később nem lesz megállás! Minden ilyen jellegű gondolatot elmém leghátsó, legelfeledettebb, legsötétebb zugába rugdosom, bár tudom, hogy minden igyekezetem ellenére ezek a gondolatok valamikor újra a felszínre fognak törni...

- Soha, ismétlem soha ne így hívj el randira egy hölgyet, mert akkor egy életre megharagszanak rád! - kezdem komolyan, majd azért elmosolyodom. - Szerencsédre én nem igazán merítem ki a tipikus hölgy fogalmát, így nem is haragszom rád emiatt. De komolyan. Ne csináld ezt, annyira romantika romboló az egész... asszem. Vagy legalábbis számomra. Bár lehet nem nekem kellene erről előadást tartanom, aki ilyen téren romantasy-kból és dark romance-kből táplálkozik... - gondolom végig hangosan a dolgokat egy grimasszal.

- Én? A helyetekre pályázni? Ugyan, kérlek... - legyintek egyet kissé nagyképűen. - Én vagyok a Roxfort viccmestere, ti kispályások vagytok hozzám képest! - vigyorgok rá. Majd mielőtt ehhez bármit is hozzáfűzhetne, közelebb hajolok a füléhez. Ettől megint zavarba fog jönni, és elfelejt majd erre visszaszólni, tehát nyerek. - Egyébként meg nem csak neked készítettem ilyen apróságot, de te vagy az első és értelemszerűen eddig az egyetlen, aki megkapta - suttogom halkan, majd kuncogva elhúzódok a reakcióját figyelve.

Még mindig ragyogó szemekkel figyeltem, ahogy a kezembe nyom egy labdácskát, ami talán horgolással vagy valami hasonló mugil eljárással készült. Esetleg csinálnak ilyet a varázslóvilágban is? Fogalmam sincs, annyira nem vagyok képben az ilyesmivel, hogy az szörnyű. – Nagyon jól néz ki, bármi legyen is ez. – forgatom a kezemben, egyszer-kétszer megnyomkodom, feldobálom a levegőbe, majd visszanyújtom neki, még mielőtt eltalálja, hogy ezt is megtarthatom, hiszen így is kellemetlenül érzem magam a karkörő miatt. Nekem is adnom kell neki valami apróságot, majd kitalálok valamit, esetleg megkérdezem Opheliát, hiszen sokat lógnak együtt.
-   Az is egy jó szakma, én értékelném. – mosolyogtam a horrorfilmes elszólásra, mert bár szeretek borzongani, nem akarom kedvét venni azzal, hogy bíztatom, hogy jó less az és próbálkozzon keményebben. Szerintem az lehangoló lenne és nem is az én asztalom, így mint mindent, ezt is egy poénnal oldom meg.
A randira hívással bejöttek a számításaim, ő is kiesett a szerepéből és belepirult a zoknijába, jobban kiélvezném a helyzetet, ha nem égne az én arcom is a zavartól, így csak elfordítom az arcom és megvárom, hogy valamit lépjen, biztos vagyok benne, hogy ha magához tér, lépni fog és biztos nem fog tetszeni a válasz.
Ehhez képest a vállamra mér egy jókora ütést a kamu könyvvel, amit azért szorongat magánál már a találkozásunk óta, hogy mindenki elhiggye, hogy ő bizony csak olvasni jött ide. Az ütés miatt a szitok szóra annyira nem is figyeltem fel, mostmár tényleg kiélvezem a helyzetet, tudhatta volna, hogyha házhoz megy pofonokat osztani, akkor lehet, hogy ő is kap egyet-kettőt.
-   Megharagszanak? – néztem rá zavarodottan. – Dehát, akkor hogy lesz bárkinek is barátnője, ha megharagszanak egy randira hívástól. – értetlenkedve pislogok rá, mert én aztán tényleg hülye vagyok az ilyesmihez, valószínűleg fel sem fogtam a súlyát a szavaimnak. – Nem tudom, mi az a romantasy vagy dark izé, de most összezavartál, eddig rosszul tudtam a dolgokat? Akkor nem hívhatok randira senkit, akár tetszik, akár nem? – hüledeztem teljesen, majd magam elé nézve latolgattam az esélyeimet, legalább annyira jó volt ez a kis beszélgetés, hogy a zavarom elillanjon egy szempillantás alatt.
 – Roxfort viccmestere? – nézek vissza rá felhúzott szemöldökkel, majd elengedek felé egy elnéző mosolyt. – Ugyan, kérlek…ha… - kezdtem volna a válaszba, mikor mosolyogva kezdett közeledni felém, kínzóan lassan, olyannyira, hogy ismét felszaladt a fejembe a vér. Most…meg akar csókolni? Egy ilyen szónoklat után? Nem hívhatom randira a lányokat, de az oké, hogy ennyire nyomul? Mit csináljak? Ha nem viszonzom, akkor puhánynak fog tartani és erről beszél majd az egész suli, ha meg megcsókolom, lehet, megint jön egy hülyeséggel, hogy a lányokat nem csak randira sem lehet hívni, de nem is illik megcsókolni. Nem. Robert nem gyáva. Ha már erről kell beszélgetnie a sulinak, arról fognak szólni a hírek, hogy milyen lazán lecummogtam a griffendéles Anne-t. Becsuktam a szemem és csücsörítve vártam a közeledését, majd mikor már éreztem őt az aurámban adtam neki egy puszit. A fülére? Igen, miközben belesuttogott a fülemben, belecuppantottam egyet az ő fülébe, picsába. Nem is figyeltem, miről beszélt, olyan kínos volt a helyzet, ki kell mentenem magam.
-   Csak, hogy tisztábban halld…a mondandómat… - magyarázkodtam akadozott hanglejtéssel, de a fejem olyan vörös volt, mint egy érett paradicsom.
 

Csak nevetve csóválom a fejem, hogy a "labdát" vagyis inkább helyesebben gömböt nem ismeri fel, de arra jutok, hogy nem megyek bele a magyarázatba. Mikor visszaadja, csak elsüllyesztem a táskám legmélyébe, a többi kósza dolog közé, amiket az évek során alkottam.

- Merlin szakállára mondom! - sóhajtok fel hangosan Rob értetlenkedésére. - Nem azt mondtam, hogy ne hívj el senkit randira te tök! Hanem hogy ne így! Persze, nálam ennek nincs relevanciája, de ha egy olyan lányt hívsz el, aki neked is tetszik, és vica versa, akkor ez a: "Ja, amúgy elmehetünk randira!" stílusú kijelentés eléggé demotiváló, érted? - próbálom felvilágosítani, mint "tapasztalt" randiguru. Jó, ehhez elég csak a józan paraszti ész, alapból én sem örülnék annak, ha így hívnának el egy randevúra. Még akkor sem, ha nem szerepel a jövőbeli terveim között másik emberrel való romantikus kapcsolat kialakítása.
A fantasy könyveim magyarázatába meg bele sem kezdek, mert úgy gondolom, az már túl magas lenne neki.

A számításaim majdnem tökéletesen beváltak. De csak majdnem.

A közelségem megint zavarba hozza, de annyira, hogy a válaszadásban is megakad, és teljesen elvörösödik ismét. Mondandóm végeztével már éppen megengednék magamnak egy diadalittas visszafogottabb nevetést, amikor belecuppant a fülembe. Elég gyorsan elhúzódom és nagyokat pislogok rá.
Mi a franc volt ez?

Magam sem tudom miért, de elkezdek nevetni. A zavaromat legalább leplezi, miközben nem akarok többet belegondolni az egészbe.
Gondolj a 13 macskára! Így van. 13 macska, 13 macska!
A helyzet abszurditása, amit mond, a feje, a történtekkel így minden egyben elég nevetséges összképet ad. És inkább nevessek zavaromban, minthogy elvörösödve dadogjak, mert az esetleg rossz ötletet adhat neki.

-Először is: Aú! - kezdek el beszélni, amikor már szóhoz tudok jutni a hahotázásomtól. - Másodszor pedig: Mi a franc volt ez Sunshine? Milyen mondandódat halljam tisztán? Úgy belecuppantottál a fülembe, hogy átmeneti süketséget szenvedtem el tőle... - ahogy ezt kimondom, egy újabb nevetéshullám tör rám. - Bocsi... bocsi - kérek gyorsan elnézést a reakciómért, könnyeim törölgetése közben. - De most komolyan, mit hittél, mi fog történni, vagy mi akart ez lenni? - most már tényleg figyelek rá, bár még mosolygok, szemeim kicsit csillognak az örömkönnyektől. Az arcom is ki van pirulva, de reménykedem benne, hogy azt hiszi majd, hogy a nevetés miatt van. Ahogy abban is reménykedem, hogy nem hallja a felgyorsult szívverésem, mert én azért elég rendesen érzem.

Összevont szemöldökkel figyeltem Anne mondandóját, miközben bólogattam és próbáltam értelmezni a beszéde mögötti érzéseket. Mert bizony, biztos voltam benne, hogy most zavarba hoztam, nem is igazából a válasza volt most lényeges, hanem a reakció, az arcán lévő bőrpír, a gesztikulálása, a testbeszéde. Egyre nyilvánvalóbb lett számomra, hogy célt ért a mondandóm és sikerült visszavágnom, zavarba hoztam őt, de közben nem igen értettem, miért repkednem pillangók a gyomromban. Persze, nyilván én is kipirosodtam, kellemetlenül éreztem magam, sosem voltam valami nagy nőcsábász, mindig is csak egy hülyegyerek voltam, akit sosem vettek komolyan, a barátaim ilyennek fogadtak el, de sosem törekedtem arra, hogy meghódítsam valaki szívét. Ott van Poppy, sokáig tetszett, de gyenge voltam, nem volt bennem mersz, hogy elhívjam, ő pedig sosem adta jelét annak, hogy bejönnék neki, Zafira a barátom, olyan, mintha a húgom lenne, nem is tudnék arra gondolni, hogy ezt tönkre tegyem holmi randimeghívással, de még sorolhatnám a szebbnél szebb lányokat akikkel jóban vagyok, de a lényeg, hogy nem vagyok ebben jó. Most adott egy ilyen eset, hogy egy hozzám hasonló lány szóba hozta a randi szót és nem nekem kellett előhozakodnom vele, arról meg még sosem elmélkedtem, hogy most Anne mit jelent nekem, mert ő is hozzám hasonlóan vicces volt és semmit sem vett komolyan.
Hát miért ne randizhatnánk, gondoltam én, persze viccnek is jó volt, de sose gondoltam bele ebbe mélyebben, mint amennyire sültkrumpli szívem ezt meg tudná érteni, elfogadni és az, hogy most üzenetet küldött a gyomromnak, jelentheti azt, hogy gyerünk Robert, próbáld meg.
-   De honnan tudod, hogy tetszik, ha nem hívod el randira? Most az, hogy nap, mint nap találkoztok és beszéltek a suliról vagy egyéb dolgokról, szerintem nem ugyanaz, minthogy célzottan szeretnéd megismerni a másikat. – vakarom meg a fejem és rá kell döbbennem, nem mondtam hülyeséget, függetlenül attól, hogy nem igen értek ezekhez és csak figyelemelterelésként hozakodtam elő ezzel a válasszal.
Az utána történtek pedig teljes káoszt okoztak számunkra, tényleg azt hittem, meg akar csókolni, de lehet ez is csak egy próba lett volna arra, hogy visszavágjon a  randirahívásomra, olyan játékot kezdtünk el játszani, ami egyrészt roppant mód szórakoztartó volt, de veszélyes is. Ha nem jól sülnek el a dolgok, sérülhet bármelyik fél, arról nem is beszélve, hogy még mindig fennállhat a gyanúja annak, hogy nyakon csípnek minket. Azonban úgy tűnt mindketten élvezzük ezt a kis játékot és a másik fölé akarunk nőni, hogy azt mondja a másik, hogy - oké, elég volt, nyertél, ez már sok - de még bírjuk, úgy tűnik elég makacsok vagyunk, ahhoz, hogy kitegyük az érzelmeinket egy ilyen szintű “romantikus megpróbáltatásnak”.
-   Azt hittem, hogy megakarsz csókolni. – fordítottam el egy pillanatra a fejemet, hogy ne lássa a zavaromat, de nem akartam feladni, élveztem ezt a kis játékot és ki tudja mi lesz a vége, de azt nem akartam, hogy kinevessen, mint ahogy most is tette. Nem is tudom, olyan, mintha nyert helyzetben érezné magát, ez ellen tenni kell. – Tőlem kérded? Te akartál rám mászni, miután azt mondtad, hogy nem akarsz velem randira jönni. – panaszkodtam neki, próbálván kicsalogatni az oroszlánt a barlang mélyéről, bár nehéz volt játszani a sértett, értetlen, laza srácot, miközben vörös a fejem és gőzölög a fülem. – Várj csak, azt hiszem a nevetéstől…a szemed sarkában. – mondtam zavartan, lassan kimondva a szavakat, majd óvatosan az arcához értem és a hüvelykujjammal letöröltem egy lecsorduló könnyet, kínzóan lassan. – Így már jobb. – mosolyogtam rá, de persze a zavartól még a sárga peremű talárom is griffendélesre váltott, azonban biztos vagyok benne, hogy ezzel nyert helyzetbe kerülök és vissza tudok vágni azért, amiért kinevetett. 
 

A fejemet csóválom. Reménytelen eset ez a fiú. Pedig hatalmas szíve van és ha jobban megértené a dolgokat, jobban átlátná a helyzetet, mennyivel másabb lenne! Akkor biztosan sorban állnának érte a lányok.

-Rob, figyelj rám. Nézz a szemembe és figyelj nagyon. Megpróbálom úgy elmagyarázni, hogy megértsd - mutogatok is pluszban neki, hogy figyeljen rám. - Hívj el nyugodtan bárit randira, sőt! Vegyél magadon erőt, kezdeményezz, elvégre azért klasszikusan ez mégis csak a férfi dolga. Csak olyan formában tedd ezt, hogy ne azt érezze a másik fél, hogy amolyan miért is ne alapon mondod, mert akkor könnyedén pofára eshetsz. világos? - kérdem. Egy pillanatig figyelem, majd mosolyogva megpaskolom a karját. - Menni fog ez, csak ne robbants rájuk trágyagránátot, azt nem hiszem, hogy túl sok lány értékelné - nevetek fel a végére.
Ez a magyarázat félig szól neki, és félig nekem. Néha emlékeztetnem kell magamat arra, hogy nekem nem való a való életben románc, maradjak inkább a könyveknél. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy más értelemben kezdek kedvelni valakit, már csak annyitól, hogy egy kicsit kedvesebb vagy közvetlenebb velem, mint az átlaggal. Eddig szerencsére nem volt pofára esés a végére, mert felismertem ezeket, és tudatosan minden nap meditáltam rá valamennyit a "13 macska" kántálással felerősítve. Közben pedig azért ott van bennem az is, hogy nem feltétlenül akarok én ilyen dolgokba bonyolódni más emberekkel, valahogy ha arra kerül a sor, sosem érzem magam komfortosan. Ezért viccelek el szinte mindent, ezért igyekszem mindenkivel a 'havercsaj' módjára viselkedni. Az meg nem is zavar, ha úgy érzem nincs alapja a spekulációknak.

"-Azt hittem, hogy meg akarsz csókolni."

Ez az egy mondat visszhangzik a gondolataimban. Első reakcióm az lenne, hogy: "Ééén?! Én, akinek 17 éves létére még a kezét sem fogta meg egy ellenkező nemű, nem hogy az első csókja elcsattant volna! Ne butáskodj már Robert..." és utána nevetve megcsapkodnám haverian a karját. Erre ez jön ki a számon, máig nem értem hogyan és miért:

-Miért, szeretnéd, ha megcsókolnálak?

Nem is értem, hogy nem vörösödöm el azonnal. A szívem ennek ellenére hevesen kalapál a mellkasomban és a válaszára várva az izgalomtól a gyomrom is görcsbe rándul. Vajon mit válaszol erre? Vajon nekem most mit kellene mondanom? Elég szépen belezúgtam ebbe a mély gödörbe, és fogalmam sincs, hogy kecmeregjek ki belőle. Vágjam rá azonnal, hogy csak vicc volt? Pattanjak fel rögvest és rohanjak el? Neeem. Anne-Rose Tuffin nem hátrál meg, még akkor sem, ha a lelke legmélyén úgy eltűnne a föld színéről, hogy soha senki ne találhassa meg.

-Ácsi-ácsi-ácsi! - teszem fel a kezemet. - Nem várhatod el, hogy igent mondjak a meghívásodra, ha nem érezteted velem, hogy milyen különleges vagyok, és én vagyok számodra az egyetlen! - Várjunk csak, miért ezt mondtam? Rosie, miért teszed ezt magaddal? Néha elképedek azon, hogy milyen őrültségekre vagyok képes... A saját hülyeségem egyenesen rémisztő. Nagyon reménykedem abban, hogy Robert véget vet ennek az egész badarságnak, és egy jót nevetünk a végén ezen.

A saját gondolataim lefoglalnak annyira, hogy csak akkor tűnik fel, mit tesz ez a kis napsugár mellettem, amikor a bőröm szó szerint izzani kezd érintésének nyomán. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Úgy érzem ezt a játszmát elveszítettem. Nem is inkább azt, amit most itt hangtalanul játszunk, amivel teszteljük a másikat: mégis ki fog előbb megtörni. Neem, nem ezt a gyerekes játszmát (azaz még nem ezt a játszmát). Hanem azt, ahol elhatároztam magamban, hogy nem kezdek el gyengédebb érzéseket táplálni más iránt. Lehet csak a helyzet hozza most ezt ki belőlem, az a legnagyobb gond velem, hogy ezt sosem tudom objektíven megítélni. Olyan ember sincs, akivel erről mernék beszélni. Így hát maradni fognak az álmatlan éjszakák, a nappali ábrándozások hónapokon át, míg nem sikerül ezt kivernem a fejemből.

Amikor az ember már azt hinné, hogy ennél nagyobb őrültségre nem képes, mindig akkor esik a legnagyobbat pofára.

-Mondták már neked, hogy gyönyörűek a szemeid? - kérdezem, miközben nem szakítom el a pillantásomat az övétől. De miért? Miért kellett ezt mondanom? Még ha így is gondolom, a francba is Rosie, ilyet nem szabadott volna kiejteni a szádon. Legalábbis nem most! Szent varázslósüveg, valaki mentsen ki ebből a szituációból. Mindkettőnket!

Nem is tudom, lehet már csak játszom az értetlent, a főzetek hatása, hogy a fókusz és a koncentrációm is tompább, sajnos, főleg, amikor frissen kapom, az utána következő hetekben nagyon élesen érzem a hatását. Legutóbb a kviddics mérkőzés után kellett Madam Pompreynak adnia egy adagot és úgy tűnik még mindig hevesen tombol bennem, ami mellé hozzátársult az Anne felé érzett folyamatos zavarom.
-   Értem. Azt hiszem. – bólintottam végül, mert már amolyan whatever érzés kerülgetett, ennek a témának már nem sok értelme volt, valószínűleg a lány is már csak azért erőltette, hogy zavarát és a helyzet komikumát valahogy lenyomja.
A tervem egyre jobban bevállt, vagyis így gondoltam, de közben én is küzdöttem a zavarral és a kétségbeeséssel. A csókos mondatom ismét megakasztotta, diadalittas mosoly szaladt végig az arcomon, ami kicsit feledtette a tudatot, hogy én is legszívesebben elszaladnék, de egy részem pedig izgalmasnak találja ezt a kis játékot és ki tudja mi lesz ennek a vége, nem biztos, hogy elrontana bármit is. Lehet, nincs is mit elrontani, hiszen tinédzserek vagyunk, most próbálgatjuk a világot, felfedezzük a testünket, magunkat és legtöbbünk már rég túl van azon a nevetséges, szentimentális gondolaton, hogy csak egy igaz szerelem létezik vagy egyáltalán nem is akarjuk megtalálni azt. Nem tudom, mi járhat Anne fejében, de szívesen a végére járnék annak az útnak, amire most a Botanika szoba most ráterelgetett.
-   Igen…egyre jobban. – suttogtam zavartan és már nem tudtam eldönteni, hogy csak szerepet játszok és győztesként akarok kikerülni ebből a játékból, amit a lány kezdeményezett vagy tényleg a testem remegése és a szívem kalapálása igaz vágyat hordoz magában.
Anne válasza kicsit visszaterel a józan élők világába, felszaladnak a rózsaszín felhők és magam elé meredek egy pillanatra, gondolkodván egy olyan válaszon, ami talán megállja a helyét, önmagam maradok, de nem rontja el a játékot. Egyáltalán nem tudom, hogy játék-e ez még vagy már csak élő, megszemélyesedett vágy.
-   Különleges vagy Anne. Ez eddig is tény volt. -mosolyogtam, majd folytattam. Nem akartam álszent lenni. - Az talán túlzás, hogy az egyetlen, hiszen ahhoz több randi kellene, hogy bármelyikünk is ezt mondhassa. – mutattam rá a kész tényekre és egy kacsintással jeleztem, hogy bent maradtam a játékban és a legmeglepőbb az egészben, hogy hosszú hónapokat után nem érzem a feszültséget, nem érzem a mentális problémám okozta mellékhatások kényszerét. Fel sem tűnt eddig. Egy ideje nem éreztem kényszert arra, hogy tikkeljen a szemem vagy megránduljon a nyakam, pedig majd kiszaladok a kviddicses zoknimból és a plafonig meg nem állnék, annyira zavarban vagyok. Talán a vágy okozza ezt, vagy az izgalmas kíváncsiság, aminek eredménye lehet ez a kis játék?
Bármi is legyen, jó érzés, jó érzés normálisnak lenni és teljesen megfeledkezek a játékról, teljesen megfeledkezek a hollóhátasokról, kit érdekel ki nyer, most teljesen más érzek. Nem is veszem el a kezem az arcáról, mondata mágnest képzett a tenyeremen, ami vonzotta az arcát, akaratlanul is az állára csúszott kezem és pont annyira húztam közelebb magamhoz, hogy befejezzem a szócséplést és a tettek mezejére lépjek.
-   Nem sokan, de úgy érzem, hogy ezért jutalmat érdemelsz. – válaszoltam mosolyogva, ahogy közelebb hajoltam hozzá. – Olyannyira barna, és olyan szép, mint a tiéd. Tetszik, hogy magamat látom benne. – suttogtam mostmár az ajkaira és ha nem húzódik el, befejezem a macska-egér játékot. Hosszan megcsókolom, arcát persze nem engedem el, nem szorítom, de nem is pihentetem, helyette végigsimítok a fürtjein. Megadom neki az egér utat, ha el akarna távolodni, nem erőszakoskodok, bár lassan már nem jut eszembe semmi, csak maga a csók élvezete. A hála, amiért eszembe juttatta, milyen, amikor normális vagyok, amikor nem küzdök a mentális nyavalyáimmal.
Ha nem akasztja meg a pillanatot, vagy nem reagál másképpen, lassan elhúzódok és kedvesen mosolyogva nézek rá. Utoljára végigsimítom az arcát és úgy szólalok meg, tartva a közelséget. – Nagyon különleges.      
 

Nem éppen... erre a válaszra számítottam. Nem tudom eldönteni, hogy szórakozik-e velem, vagy valóban így gondolja. Elkezd forogni a világ körülöttem, szédülök és... félek. A most elhangzottakra más nem találok szavakat. Azután pedig minden egyszerre történik gyorsan, hogy nem tudok rá reagálni, de közben kínzóan lassan is. Tekintete mágnesként vonz, érintése kellemesen perzseli a bőrömet. Az agyam teljesen leblokkol, egy épkézláb gondolat nem tud születni.
A keze lecsúszik az államra, és nagyon finoman közelebb húz magához. Tényleg megtörténik? Vagy az utolsó pillanatra az arcomba nevet, és kijelenti: csak egy vicc volt? Melyiknek örülnék jobban? Melyik fájna kevésbé?
Már olyan közel van, hogy nem tudok rendesen ráfókuszálni, meleg leheletétől az ajkaimon jóleső bizsergés fut végig az egész testemen. Felforrósodik körülöttünk a levegő. Szólásra nyitnám a számat, de egy hang sem jön ki száraz torkomon, utána meg... Robert egyszerűen bezárja a köztünk lévő távolságot.
Fogalmam sincs róla, hogy mit kellene tennem, így csak hagyom, hogy vezessen.

Egyáltalán nem olyan, mint a könyveimben. Nem olyan szenvedélyes, nem olyan érzéki, nem olyan fullasztó, nem olyan vágykeltő, nem olyan heves, egyáltalán nem... olyan.
Helyette kellemesen meleg, biztonságot nyújtó, kedves. Imádom minden részletét: ahogy végig simít a hajamon, amilyen gyengéden bánik velem, az illatát, a gyomromban lévő pillangókat. Az idő mintha megállna számomra, de mégis olyan hamar vége lesz, és egy kicsit elhúzódik, de nem túl messzire.
Csillogó szemekkel nézek vissza rá, és egyből elmosolyodom ahogy újra megsimítja az arcomat. Mikor megismétli, hogy különleges vagyok, ösztönösen lesütöm a szemeimet. Megint zavarba hoz. Hamar erőt veszek magamon és újra felveszem a szemkontaktust. Beharapom gyengéden az alsó ajkamat, de ez nem dögös, vagy szexi, de a zavaromat jól érezteti. Picit félre döntöm a fejemet, úgy fixírozom tovább az arcát, hátha ki tudok olvasni belőle valamit.

- Tudod, hogy ez volt az első csókom? - szólalok meg kissé rekedtes hangon. Kicsit tartok attól, hogyan alakulnak innentől kezdve a dolgok. Remélem, nem veszítem el emiatt.
Viszont örülök.
Habár távolról sem volt olyan izgalmas, vérpezsdítő, mint amiket olvasni szoktam, habár közel sem biztos, hogy életem szerelmével állok szemben, de örülök. Örülök, mert tudom, hogy Robert sosem bántana, hogy nála az érzéseim biztonságban vannak, nem élne vissza az itt történtekkel. Elképzelhető, hogy fog még fájni, de biztos vagyok benne, hogy nem töri darabokra a szívem, és miatta nem fogom elveszíteni a bizalmamat az emberek iránt.

Bár ezeket a gondolatokat szerintem sosem leszek képes kimondani, de: köszönöm, hogy Te voltál az első!

Ha tudom, hogy egy trágyagránátos csínyt követően menekülni fogok a Hollóhátasok elől és Anne karjaiban kötök ki, többször megtettem volna ezt. Bár nem tudom, elég bátorítást adott az, hogy kaptam tőle egy karkötőt és próbált zavarba hozni. Sikerült neki, jól gondolom, így, hogy fogadta a csókomat, talán vesztettem, esetleg mindketten nyertünk. Ha mást nem, egy kellemes kis flörtölést, ami csak a miénk, ha nem akarja, nem kell másnak tudnia, ha pedig szeretne ismétlést, szépen fogom elhívni randizni, ahogy azt nemrég tanította.
Liftezik a gyomrom, kicsit az idegességtől, vagy az érzelmektől, a vad, kiforratlan vágytól, hívjuk ezt bárminek, jó érzés. Ijesztő és csalóka, de kíváncsi természet vagyok, a jóért pedig bizony küzdeni kell.
-   Az első? – kérdeztem még mindig érezve a helyzet izgalmát, s bár ezzel egy kicsit megakasztott, de egyúttal bizonyítási vágyat is kaptam tőle. Meglepődtem, mert nagyon szép csaj és elég huncut, bevállalósnak gondoltam eddig. Őszinteségét egy mosollyal jutalmaztam és valamiért megint azt éreztem, hogy végig kell simítanom az arcát. – Köszönöm, hogy nekem adtad. – válaszoltam megkésve, majd hirtelen ötlettől vezérelve hozzátettem. – Szeretnéd tőlem kapni a másodikat is? – kérdeztem pajkosan az ajkaira suttogva, de most nem léptem a tettek mezejére. Ráhagytam, a döntést, hiszen nem akarom leteperni, nem akarom ráerőltetni magam, lehet ígyis csalódást okoztam neki ezzel, az, hogy egy csókot kapott egy baráttól, nem biztos, hogy olyan, mint amiről a lányok álmodoznak az ágyukon fekve, olyan furcsa nevezetű regényeket olvasva, mint amiről Anne regélt korábban.
Áldom az eszem, hogy nem használtam a nyelvem és nem voltam ennél is lehengerlőbb, néha jól működnek a megérzéseim és most azt súgta, hogy legyek gyengéd. Miközben vártam a válaszát vagy  esetleges tetteit, mélyen belenéztem a szemtükrébe és próbáltam kiolvasni hogyan érez, mert engem teljesen megrészegített a helyzet és a pillanat.
Függetlenül attól, hogy less-e második felvonása a csóknak, megfogtam a kezét és úgy néztem a szemébe. – Anne, boldoggá tennél, ha eljönnél velem randizni. – suttogtam megtartva a megfelelő közelséget, mert talán szükséges ahhoz, magával ragadja a pillanat, amiről korábban regélt. Ha nem, az se baj, ez, ami itt történt a botanika szobába, felőlem itt is maradhat, hiszen ezt már nem veszi el tőlünk senki.
 

Az elmém ködös, a szívem úgy kalapál, hogy nemcsak majd kiugrik a helyéről, hanem a fülemben is a vér zubogását hallom. Minden tesztrészem több vérrel van ellátva, mint amire szüksége lenne, különösen az arcom, ami egyenesen ég emiatt: magyarul szólva úgy elpirultam, hogy egy érett paradicsom is megirigyelhetné. olyan érzésem van, mintha egy álomban lennék. Ehhez valószínűleg elég erősen hozzájárul a nehéz, párás levegő, a sejtelmes félhomály, illetve a növények tömény, édeskés illata is. Mikor visszakérdez, csak lassan bólogatok, közben végig a reakcióját figyelem. Látom rajta, hogy meglepődik, de ahogy sejtettem (azaz inkább nagyon reméltem) nagyon aranyos ezzel kapcsolatban, sőt mi több, inkább Ő köszöni meg, pedig szerintem nekem kellene. Már éppen szólásra nyitnám a szám, de a torkom kiszáradt, amúgy sem tudnék beszélni, vagy csak nehezen, de a következő kérdése is megakaszt. Bár szívem szerint rávágnám, hogy: Igen!, de mégsem ez jön ki.

- Ezt nem az első előtt kellett volna inkább megkérdezni? - kérdezek vissza játékosan, egy huncut mosollyal. Végre megtalálom a hangomat is. A válaszommal is meg vagyok elégedve: noha ebben magában sem megerősítés, sem elutasítás nem volt, a non-verbális kommunikációm, azaz ahogy beledőlök az érintésébe, nem húzódom távolabb tőle, és nem szakítom meg egyetlen pillanatra sem a szemkontaktust elég egyértelmű. Viszont ha ezt nem ismeri fel, az sem feltétlenül baj.

A lélegzetem elakad egy szempillantásnyira, mikor megfogja a kezem. Öntudatlanul először oda irányul a tekintetem, majd a mondandójára vissza rá. Kissé esetlen a kérés, de ellenben felettébb édes. Kicsit fel is kuncogok, de egyáltalán nem azért, mert nevetséges lenne, hanem egy adag feszültség így tör a felszínre az öröm mellett. Hirtelen ötlettől vezérelve odahajolok, és adok az arcára egy gyors de gyengéd puszit, majd egy kicsit távolabb húzódom.

-Hát erre hogyan is tudhatnék nemet mondani?

Úgy bámulom Anne szemtükreit, mintha kiszeretnék olvasni belőlük bármit, ami elősegítheti a jelenlegi zavart, ám mégis kedves, túlfűtött pillanatot. Ilyenkor bánom, hogy nem vettem fel a jóslástant, bár ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ezen a lányon, igaz, a griffendél a háza, de ez az oroszlán mindegyik házat megjárhatná, olyannyira huncut és sokrétű.
Kérdésére  csak megrántom a vállam, nem amolyan flegma válaszadásként, inkább csak felveszem a stílusát, a nemtörődöm pajkosságát, az egyszer élünk életérzését, hatalmas mosoly húzódik az arcomra, de nem távolodok, nem adom meg neki az örömöt, hogy fellélegezzen a zavartság és a vágy túlfűtöttségének kovácsvasa mellett. 
-   Ki kérdez olyat, hogy megcsókolhatlak-e? – villantom meg a fogaim a vigyorom mögül, mint egy lecsapni készülő vad, majd azért folytatom, hogy ne legyek álszentó, ugyanis a második csókra bizony én is rákérdeztem. – A második más. Ott már ismered a minőséget. – suttogtam, majd óvatos, apró puszit lehelltem az ajkaira amolyan búcsúzóul. Éreztem, hogy nem fog letámadni, nem fog közelíteni, talán már azt is megbánta, hogy ilyen bátran, vakmerően flörtölt velem, esetleg csak kíváncsi volt meddig mehet el velem szemben következmények nélkül.  Lassan elengedem az arcát és a kezeit veszem célba, azokat közrefogva okozok meglepetést ezzel is. Néha magamat is meglepem, az, hogy nem kell odafigyelnem a kényszerbetegségemre, új kapuk nyílnak meg számomra és ha a kviddics mérkőzéseket nem vesszük figyelembe, ez lehet az első olyan pillanat, amikor magamat adhatom. – Lehull a lepel. – suttogom magam elé elégedetten, majd felnézek a lányra, akinek szemeiben a vágy és szenvedély mellett még mindig ott csillog a huncutság. – Nem mondhatsz. Mert te már meghívtál korábban. – érintettem meg óvatosan az orra hegyét mosolyogva, hogy emlékeztessem arra a meghívásra, amit még nem randinak hívtunk. – Így kénytelen vagy elfogadni, hogy én fizetek. – játszottam Anne hajának egyik tincsével játékosan, győztes mosolyt villantva közben rá. Biztos, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni, de pont ezt szeretem benne, mindig van valami a tarsolyában és bár biztos vagyok benne, hogy a szenvedély szépen lassan elszáll, meghagyva a botanika szobát egy ki nem elégített vágyakkal teli színpad helyszínéül.   
 

Az első kérdésére, miszerint idézem: "Ki kérdez olyat, hogy megcsókolhatlak-e?" csak felvonom az egyik szemöldököm egy "Most komolyan?!" pillantással egybekötve. A folytatásra viszont kedélyesen felnevetek. Nagyon szeretem benne, hogy egyébként elég kiszámíthatóak a reakciói, de mégis mindig meg tud lepni valamivel. Ha válaszoltam is volna valamit, azt sikeresen egy okos csellel el is feledtette velem.
Kicsit azt érzem rajta, hogy megfordul a fejében, hogy én megbántam a dolgot. Később, ha bármi balul sül el, lehet, hogy fogom, de egyelőre semmi ilyesmi nincs. Amiatt meg, hogy amúgy is nagyon kedvelem, megérdemli, hogy őszinte legyek vele, még ha nagyon is nehezemre esik ilyen dolgokról beszélni. Picit megszorítom a kezét, ezzel magamnak is erőt merítek.

- A minőségre nem volt panasz, bár nincs nagyon összehasonlítási alapom... - mondom neki egy játékos félmosollyal, mielőtt egy fokkal megkomolyodnék. - Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy veled van bármi baj, vagy bánok valamit, csak... - Mély levegő, gyerünk Rosie, menni fog! -... csak um... sosem gondoltam volna, hogy velem fog megtörténni... ez... - Gondolatban verem a fejem a falba, hogy hogy lehetett ezt az egészet ilyen bénán megfogalmazni. Ugh, nagyon kellemetlen. Közben természetesen teljesen el is vörösödöm megint, meg sem próbálok tenni ellene. Mi értelme lenne? Semmi. Na ugye...

Szerencsére a frissen kinevezett borzkapitány mindig tudja, hogyan oldja a zavaromat, így megint kuncognom kell a randimeghívásos utalásaira.
- És abba nem gondoltál bele Sunshine, hogy végig az volt a célom, hogy Te fizess, és ne én? - vigyorgok rá ravaszan, közben a szemöldökeimet is emelgetem sejtelmesen. Nehezen nevezhetném magamat vesztesnek, ha meghívnak valahova valamire. Főleg nem akkor, ha az egyik legkedvesebb barátom teszi ezt. Bár ki tudja, ezek után milyen jelzővel illetem majd őt a jövőben...

Egy szempillantás alatt lehervad a mosoly az arcomról és hallgatózom. Mióta McGalagony professzor útmutatásával jobban elmélyedtem az animágiában, az érzékeim kiélesedtek és pont meghallom a kis rajongóit az ajtó előtt. Erre egy kissé gonoszkás, fölényes, "na most megvagy" vigyor költözik az arcomra, majd a vonásaim finomodnak, ahogy megint a füléhez hajolok kínzóan lassan.
- Nem lehetek önző, hogy teljesen kisajátítalak magamnak... - suttogom incselkedően a fülébe. - Ha gondolod, átadom a helyet a rajongóidnak. Szólok nekik szívesen, hogy itt vagy, és szívesen adsz autogramot nekik... - mire befejezem ő is meghallhatja a távoli ingerült hollóhátas hangokat. Mégsem hagyhatom itt győztes szájízzel!

Figyelem a reakcióit. Talán kicsit a sajátomat is, de azon túl, hogy nyugalom árad végig bennem és úgy ver a szívem, mint a legkellemesebb keleti, gyógyító hangtál más érzelmet most nem is tudnék megragadni. A tekintete sok dologról árulkodik és bár jó vagyok az emberi reakciók megítélésében, a lányok természetesen kivételt képeznek ez alól, olyan szinten képesek változtatni a hangulatukat, mint ahogy a gurkó változtat irányt a levegőben vagy a cikesz repked a fogó elől. Igen, Anne-t egy cikesznek tudnám hasonlítani. Arany színű, szárnyakkal, amik jelzik a szabadságát és egyszerűen meg akarod őt érinteni, magadénak akarod tudni és ezáltal győztesnek fogod érezni magad. Micsoda hasonlat.
Ebben a pillanatban a kezének szorítása ébreszt fel egy képzeletbeli kviddicsmérkőzésből, ahol őt kergetem, mint egy cikeszlabdát. Gyűlölöm a cikeszt, ezt mindenki tudja, de talán az ő esetében valahogy legyűrném ezt a nevetséges képzetet és talán még Zafirát is legyőzném, hogy elkaphassam azt. Persze, lehet, hogy túlzok, mert repkednek azok a nyavalyás lepkék a gyomromban, amik szépek, szépek, de ha nem figyelsz, akkor könnyen berejtőznek a szekrényedbe és megeszik a kedvenc talárodat.  – Jajajj. – nevetem el magam, mikor belekezd a beszédébe.
-   Ez most az a beszélgetés lesz, hogy nem velem van probléma, vagy, ha a helyzet más lehetne, akkor lehetne jövőnk? – mosolygok kedvesen, de kikerekedett szemekkel hallgatom végig a folytatást és elfordítom a fejem, akár egy kíváncsi kölyökkutya. – Hát, mit is mondhatnék erre? – tűnődőm el egy pillanatra, de nem olyan szinten, hogy erre milyen vicces dolgot tudnék mondani, hozva a laza Robertet, inkább tényleg önmagamba néztem és onnan vártam útmutatást.
-   Nem vagy kivétel. Neked is kijár a szórakozás. – rántottam meg végül a vállam, majd azért még egy mosoly kíséretében hozzátettem. – Vagy akár több is. – teszem hozzá, hiszen ki tudja, mit fog hozni ezután a kettőnk kapcsolata, hiszen a randimeghívásomra igennel felelt, de az még nem jelenti azt, hogy össze is jövünk, az, hogy fogadta a csókomat és Sunshine-nak nevez még nem garancia semmire, főleg, ha megismeri a titkomat, nem, magammal viszem a sírba, mindenkinek ez lenne a legjobb. Azt hiszem.
Már épp azon gondolkoztam, hogy részletezzük a randi helyszínét és időpontját, mikor hangok csapták meg a fülemet odakintről. Visszanézek, ahogy egyszer egy muglifilmben láttam, azt hiszem, Zorro volt a címe. Fellopakodott a szíve választottjához a balkonon és amikor rá akarták törni az ajtót a pribékek, visszanézett a hölgyre és csak ennyit mondott. – Visszatérek holtomból is hozzád, mégha a gróf fejemet is veszi. – jól hangzott, de csak a fejemben. – Öhm…hagyjuk, ez szar duma volt. Egy mugli filmből idéztem. – tettem hozzá, majd egy gyors puszit nyomtam az ajkaira még mielőtt felocsúdhatott volna vagy egyáltalán elgondolkodhatott volna azon, miről is hadováltam.
-   Elviszem a rajongókat, hogy tudj tovább olvasni. – mosolyogtam, majd elléptem tőle és elindultam a kijárat felé. Csodás csibefutam volt ez, mindig lehetne hasonló végkimenetele egy ilyen csínynek, de függően attól, hogy alakul a dolgom Anne-vel, lehet ez volt az utolsó.