Roxfort RPG

Nagyon vártam ezt a mai órát, egész éjjel csak forgolódtam az izgatottságtól, hogy végre találkozhatok azokkal, akiket érdekel a jövőbelátás. A jóslástan sajnos nem a legnépszerűbb tárgy jelenleg a Roxfortban, talán azért szavaztak nehezen bizalmat a diákok az új tanárnak – nekem – mert Sybillhez ragaszkodtak? Meglehet. Sybill lénye nagyon megosztó, sokan szkeptikusak vele szemben, de akik szeretik őt, mélységesen rajonganak érte. Annak idején én az utóbbi csoporthoz tartoztam. Számomra nem volt kérdéses, hogy ő valódi látó. Talán az interpretációja néha sok volt a diákoknak, de hogy értett a jóslástanhoz, az kétségtelen. Ő bátorított, hogy kibontakoztassam adottságomat a látáshoz, amit már gyermekként tudatott velem Jasmine, az indiai jósnő.
Szó, mi szó, lelkesen és jó érzésekkel indultam el a terem felé, majd egy pálcaintéssel kinyitottam a csapóajtót. A régi, ikonikus ezüst létrát egy kicsit felújítottuk a napokban, hogy masszívabb és biztonságosabb legyen. Ebben a formájában már nagyon könnyű volt rajta közlekedni. Örömmel másztam fel hát aztán a terembe, bízva abban, hogy lesz olyan diák, akit érdekel majd az óra, annak ellenére, hogy jelenleg senki nem vette fel fakultatív tárgyként a jóslástant. Minerva engedélyezte, hogy kissé átalakítsam a termet, így most nem volt olyan erős, bódító illat, mint Sybill idején, csupán kellemes, tavaszi virágillatra emlékeztető olajjal igyekeztem megalapozni a hangulatot. Számomra a jósda sosem bódító, nyomasztó hely volt, hanem egzotikus, természetközeli környezet, ahol szabadjára engedhettem érzékeimet. Saját roxmortsi jósdámból – amit sikerült kiadnom egy családnak, amíg itt tanítok – áthoztam a legkedvesebb kellékeimet.
Buja növények, színes kristályok, a levegőben varázslattal lengedező horgolt díszek és kagylóláncok díszítették hát most a termet. A bohém stílusú szoba éke egy hatalmas, színpompás szőnyeg volt, félkört alkotó puha párnákkal, ahova kényelmesen letelepedhettek a nebulók. Néhány alacsony faasztal is helyet kapott a teremben, melyekre egy-egy forró teától gőzölgő régies teáskannát és hozzáillő csészéket készítettem. Én egy nagyobbfajta párnára telepedtem le, szemben a kis félkörrel.
Az órára pillantottam, és amikor elütötte a 11-et, éreztem, ahogy egyre gyorsul a szívverésem. Vártam, hogy jöjjenek, hogy megkezdődhessen az új életem, amiért feladtam a régit. Szívesen megosztottam volna érzéseimet Sybillel, de mióta távozott a kastélyból, nem tudtam semmit új tartózkodási helyéről. Egykori mesterem mindössze annyit közölt velem utolsó levelében, hogy belefáradt a tanításba, a háború okozta viszontagságok meggyengítették erejét, és szüksége van a visszavonulásra, hogy kitisztuljanak látói képességei. Büszke voltam rá, amiért reálisan látta, hogy mire van szüksége, és volt mersze meglépni ezt a hatalmas változást. Ez nem lehetett könnyű, hiszen ez a hely volt az élete. Ahogy körbenéztem most a termen, eszembe jutott, milyen érzés volt harmadévesként itt ülni, milyen kíváncsiság lappangott bennem, és mennyire élveztem az órákat. Reméltem, hogy most – tanárként – megtapasztalhatom, milyen a jövőre kíváncsi, csillogó szemekbe nézve átadni azt, amit erről a megfoghatatlan, s mégis oly gyönyörű tárgyról tudok. Ha megérkeztek a diákok, biccentettem feléjük és így szóltam.
- Üdvözöllek benneteket! India Zayathri vagyok, az új jóslástan tanár. Kérlek mutatkozzatok be: mi a nevetek, hányadévesek vagytok, és miért jöttetek el ma, mit vártok ettől az órától…  Ha valakinek volt már esetleg látomása, sőt mi több, van érzéke a jóslástanhoz, megköszönném, ha megosztaná velem a tapasztalatait – néztem körbe a diákokon, s ha mindenki bemutatkozott, mosolyogva folytattam.
- Nos, a mai órán bevezetésként teafűből fogunk jósolni. Kérlek benneteket, hogy alkossatok párokat, és üljetek le egymás mellé! – adtam ki az utasítást, majd várakozóan a csapóajtó felé pillantottam, hogyha valaki még befutna az órára, megtehesse, mielőtt belevágunk a teafű olvasásba.

a következő tanári reag október 11-én érkezik
a megjelenés 2 pontot ér
aktivitás fejében további pontok szerezhetőek

Először egy kedves arcú, vörös hajú lány érkezett meg az órára, aki – arckifejezéséből ítélve - talán nem is ide készült, mert annyira meg volt lepődve, ahogy körbenézett a teremben.
Bemutatkozása aztán tökéletesen alátámasztotta a benyomást, hogy valóban eltévedt, és mint mondta, csak benyitott ide. Sosem hittem a véletlenekben. Vagy abban, hogy bizonyos dolgok „csak úgy” megtörténhetnek. Éppen ezért tudtam, hogy Sophie Vanheim okkal van itt, és nagyon örültem neki, hogy a sors kifürkészhetetlen szándékai idevezették őt az órámra. Amikor arról vallott, hogy harminc gyereket jósoltak neki, elmosolyodtam. Aligha valószínű, hogy ez a jóslat valaha valóra válik.
- Szervusz Sophie, nagyon örülök neki, hogy idetévedtél…. Bár bizonyosan magadtól sem vetted komolyan a bizarr jóslatot, amit kaptál, szeretnélek megerősíteni, hogy nem fenyeget a veszély, hogy harminc gyermeked lesz - mondtam, s lelki szememmel végigmértem Sophiet, akiben nagyon sok levegőt érzékeltem. Az volt a benyomásom, hogy ez a lány alig-alig találja a kapcsolatot a körülötte lévő világgal, s a sok levegőhöz sok föld elemre és fára lenne szüksége, hogy kellőképpen le tudja őt földelni. Talán egyszer lesz alkalmunk erről bővebben is beszélni, de a mai óra keretei sajnos nem adtak erre lehetőséget. Közben a második érkező felé fordítottam a tekintetem, aki szintén vörös hajú lány volt. Név szerint Mirabella Harpell. Ő már szánt szándékkal jött el az órára, aminek kifejezetten örültem. Ezek szerint azért van, akit érdekel a jóslástan a sors közreműködése nélkül is. Mirabella ráadásul a látomásoktól sem állt távol…  Hogy a tűz felszínre hoz az emberekben rég eltemetett dolgokat, számomra nem volt meglepő, de mindenképpen izgalmasnak találtam, hogy ez a fiatal lány tudatában van a lángok különleges hatásának.
- Üdv, Mirabella! Nagyon érdekes, amit mondasz… A természeti elemek képesek felerősíteni a kapcsolatot a lelkünkben lakozó megoldandó traumákkal… de az a jó hír, hogy nem csak kapcsolatba hoznak velük, hanem abban is segítenek, hogy kitisztítsuk azokat. Ha van kedved, keress meg valamikor, és megtanítalak, hogyan fordítsd ezt a képességedet a javadra…. hogy a múlt ne üldözzön többé… hogy megszabadulj attól, ami fájdalmat okoz. Addig is, remélem a mai gyakorlás kicsit közelebb vezet majd téged ahhoz, hogy megtaláld a válaszaidat a pályaválasztásra vonatkozóan – mosolyogtam felé biztatásképpen. Ahogy Mirára néztem, egész lényében egyértelműen éreztem a tűz elem jelenlétét. Szinte magától értetődő volt, hogy ennek a lánynak tehetsége van a lángok olvasásához. Kezdtem megnyugodni, hogy igen, működni fog ez a nagybetűs tanítás nekem is, hiszen már két diák is itt volt, akinek segíthettem a tudásommal. Az óra egyre izgalmasabbá vált, amikor befutott Teddy Jones, akivel a nyáron Florean Fortescue fagylaltozójánál találkoztam. Akkor akaratlanul is nagy terhet tettem a vállára azzal, hogy az igazi családjáról jósoltam neki. Nem tudhattam, utánakeresett-e a hallottaknak, s megtalálta-e a testvérét, de valamiért az volt az érzésem, hogy nem. A jóslat ugyanis, amit hallott, kéretlenül érkezett, és én jól tudtam, hogy csak annak szabad jósolni, aki maga kéri… Hibát követtem hát el a nyáron, amit nagyon sajnáltam, bár mentségemre legyen mondva, hogy transzállapotban nagyon ritkán tudom magam koordinálni. Ezért is reméltem, hogy az óráimon elkerülnek majd a látomások… még ha legbelül tudtam is, hogy erre vajmi kevés esélyem van.
- Szia Teddy…  Igen, emlékszem én is Rád… utólag is szeretném elnézésedet kérni az eset miatt… ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét és nem jósoltam volna neked kéretlenül – néztem rá bocsánatkérően. Nem, nem érdekelt, hogy talán ezzel lejáratom magam a többi diák előtt. Szerettem volna velük hosszútávú kapcsolatot kialakítani és ehhez nagyon fontos volt, hogy őszinte és megbízható legyek a szemükben. Ha ehhez az kellett, hogy felvállalom önnön gyengeségeimet, álltam elébe. Nem vártam választ a bocsánatkérésre, de ha szeretett volna reagálni rá, akkor hagytam egy rövid szünetet erre. Közben érzékeltem, hogy Teddyben rengeteg víz elem tükröződik vissza számomra. Nagyon érzékeny lélek… mégis oly szívós, mint a sziklát lassan átmetsző víz… bárhol, bármilyen körülmények között utat tör magának és akármilyen nehézségek érik, fennmarad. Kívántam, hogy ő is érezze át saját erejét egyszer, és ez adjon neki erőt ahhoz, hogy végleg maga mögött hagyja a múltat. A negyedik érkező felé fordultam aztán, akiről hamar kiderült, hogy Sophiehoz hasonlóan a véletlen szerencsének köszönhetően jelent meg az órán. Amíg beszélt, tüzet és ezzel együtt némi víz elemet véltem felfedezni benne. Sötét, kissé zavaros vizet, de lényében így is egyértelműen a tűz dominált megérzésem szerint. Rendkívüli intellektus és általában lezárt, olykor viszont elsöprően lobbanékony érzelemvilág… ez volt a benyomásom.
- Üdvözöllek Issa. Bízom benne, hogy annak ellenére, hogy nem szándékosan jöttél el az órára, tanulságosnak találod majd – biccentettem felé, s miután senki más nem érkezett meg eddig a pillanatig, belefogtam a teafűjóslás magyarázatába.
- Nos, tehát… ha megvannak a párok, akkor kérlek egymás után öntsetek a csészétekbe a teából. Hagyjátok állni pár percig, majd amikor a teafű a csésze aljára ülepedett, igyátok meg, de hagyjatok az alján egy kis folyadékot, hogy felkavarhassátok – adtam ki az utasítást, és megvártam, amíg a diákok lekövették a mondottakat.
- Bal kézzel, az óramutatóval ellentétes irányba lögyböljétek meg háromszor a teát, és óvatosan fordítsátok le a csészealjra a csészét. Várjátok meg, amíg az utolsó csepp tea is lecsöpög, aztán fordítsátok meg, és cseréljétek ki a párotokkal a csészét – megint vártam, amíg úgy láttam, hogy mindenkinek sikerült ez a fázis is, és a csere után folytattam.
- Most pedig igyekezzetek kiüresíteni elméteket. A gondolatok jönnek és mennek, ne kapaszkodjatok beléjük, hanem engedjetek teret a jóslatnak... meredjetek a teafűre üres elmével, s bízzatok magatokban, ha kirajzolódni láttok egy-egy ábrát – mondtam, s közben minden diák mellé pálcaintéssel odareptettem egy-egy pergament a földre. A listán (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/topic,15958.msg88290.html#msg88290) A jövő zenéje és más jóslástankönyvek egyes elemei mellett főként saját, több évtizedes jós-tapasztalatomból összegyűjtött jelek és magyarázatuk szerepelt.
- Kérlek benneteket, hogy csak azután keressétek meg az ábra jelentését a listában, amikor azt biztosan láttátok. Nem szeretném, hogy az értelmezés bezavarjon benneteket a jóslás folyamatában. Bármilyen kérdéssel forduljatok hozzám bizalommal. Például ha  olyasmit láttok, ami nincs a listán. Vagy ha egyszerre több ábrát is felfedeztek, melyek jelentését nehezen tudnátok együtt értelmezni – tettem hozzá, s ezután várakozóan pillantottam a párokra.
- Ha kész vagytok, felváltva osszátok meg egymással a jóslatot!

Jól esett, hogy Teddy nem neheztelt rám. Ezek szerint mégsem vetettem olyan nagy hibát a nyáron. Megkönnyebbültem a válaszát hallva, és elengedve a jóslatom miatti lelkiismeretfurdalást, újult erővel folytattam az órát. Csodás élmény volt, hogy négy diák is megjelent az első órámon, s ily módon rögtön sikerült természetesen párokba rendeződniük. Bár arra is volt tervem, ha páratlan lett volna a létszám, ez esetben az egyik diákkal én alkottam volna párt. Így azonban ideálisabb volt a helyzet, mert sokkal jobban tudtam figyelni, mit jósolnak egymásnak a párok. Annak idején Sybill gyakran járkált közöttünk ilyen helyzetben, de én inkább maradtam a helyemen ülve, s öntve magamnak is egy gőzölgő csésze teát, a meleg nedűt kortyolgatva adtam át magamat a várva-várt pillanatnak, vajh mit jósolnak majd egymásnak a nebulók. Eleve elterveztem, hogy nem akarom őket megzavarni azzal, hogy föléjük hajolok, belenézek a csészébe, amit olvasnak. Nekem elég volt hallani, amit mondanak, s mivel elég közel ültünk egymáshoz, ez bizony nem volt nehéz.
Elsőként Teddy szólalt meg, s mint kivettem a szavaiból, egy emberi arcot láthatott a teafűből kirajzolódni. Elmosolyodtam, örülve, hogy Issának nem kellett kellemetlen jóslatot végighallgatni.
Ezután Issa következett, aki egy nyulat és kissé bizonytalanul bár, de egy fát is jósolt párjának. Elismeréssel pillantottam Issára, aki nagyon jól ráérzett Teddy jövőjére. Hisz pont azt jósolta neki, amit magam is, az Abszol úton. Márpedig, hogy hamarosan előtérbe kerülnek Teddy családi kapcsolatai. Az önbizalomhiányt jelentő nyúl szintén telitalálat volt, így miután végighallgattam a párosukat, el is határoztam, hogy mindkettőjük megérdemli a jutalompontot az óra végén. Ám mielőtt erre még sor kerülhetett volna, továbbra is csendben, a háttérben megmaradva figyeltem Mira és Sophie párosát. A lányok ugyancsak remek érzékkel pillantottak a jövőt tükröző ázott teafűbe.
Mira szintén egy nyulat vélt felfedezni elsőként, amely úgy éreztem, Sophie jellemét is jól tükrözte, nem csak Teddyét. Ám itt még nem állt meg a jóslat. Tetszett, hogy Mira jót akar Sophie-nak, és nem akarja megijeszteni a gyermekáldást jelentő almával, ezért inkább a köves gyűrű mellett teszi le a voksát, ami kevésbé nagy kötöttséget jelentett, hiszen érzelmekben gazdag kapcsolat kialakulását jelezte. Mira még egy szimbólumot látni vélt, ami nem másé volt, mint a bimbózó szerelemé…
Örültem a jóslatnak, bíztam benne, hogy Sophie sem rémül meg egy várható nagy szerelemtől. Végül, de nem utolsósorban Sophie következett, aki tökéletesen szinkronban volt Mirával… A hugrabugos lány ugyanis kis gondolkodási idő után szintén közelgő szerelmet látott a fűből, s ezzel bezárult a mai jóslatok köre. Hagytam még egy kis időt a pároknak, hogy feldolgozzák a hallottakat, majd a mellettem lévő asztalkára tettem a csészét, és elégedetten összedörzsölve két tenyeremet, magamhoz vettem a szót.
- Nagyon köszönöm nektek, hogy ilyen nyitottan álltatok a feladathoz! Ahogy hallottam, a jóslatok mind igen reálisak, és többnyire pozitívak voltak, aminek kifejezetten örülök! Azt hiszem, bár néhányan talán kételkedtetek abban, hogy van-e itt keresnivalótok, mind bebizonyítottátok, hogy sok más mellett van érzéketek a jóslás szenzitív területéhez is – mosolyogtam.
- Mindannyiótok munkáját négy-négy ponttal szeretném jutalmazni, ily módon a Griffendél és a Hugrabug ház négy, a Mardekár pedig nyolc ponttal lett gazdagabb a részvételetek és hozzáállásotok miatt– pillantottam rájuk egyesével, miközben kiosztottam a pontokat.
- A következő órán a muglik által is ismert tarot kártyák mágikus változatával ismerkedünk majd meg. Ha van kedvetek, szeretettel várlak benneteket az órán! Addig is, az ég áldjon benneteket! – biccentettem feléjük mondandóm befejeztével, majd megvárva, hogy mind a négyen távozzanak a csapóajtón át, egy rövid meditációval zártam ezt a nagyszerű órát, mely igazi mérföldkövet jelentett számomra.

Köszönöm a részvételt! A zárásra november 1-ig tudtok reagálni.

16+ tw: néhány szexuális utalás, szerhasználatra utalás, káromkodás
        Lutece eleinte a lehető legunalmasabb, plebsre elpazarolt bőrkötetes klasszikusnak tűnt — amelyben apáink apáinak apái figyelmeztetnek bennünket, miért nem érdemes vagyonunkat, lelkünket, nemiszerveink egészségét mindenféle csinos parasztfiúkra pazarolnunk.

        Értelemszerűen nem lehetne klasszikus, ha mindannyian csak ital felett állítanánk, természetesen olvastuk — borítóját, gerincét, csodálatos ódon lenyomatát egymás lelkében. Én különösen — ha elég részeg lennék, idézni is tudnék belőle — ha pedig a közönség kellően részeg, még el is andalodik, milyen tehetséges fiú ez a Carrow. Másként lehetetlen, hiszen miért beszélnénk róla, ha nem vagyunk apáink apáinak apáit megszégyenítően kurva részegek?

        Még néhány őszinte mosolyra is futotta, mikor megtudtam, házikönyvtárunk csinos, de vérlázítóan közhelyes borítója a Veszedelmes Viszonyok divinációban közölhető formáját rejti a felületes néző elől. Ez lesz az is, amit nem árulok el előre Piroskának sem — ahogy a térdét sem érintem meg kellő pillanatban, hogy örömmel vegyem az ijedtség hangját, csupán a templomi csend megzavarásának ízéért.

        — ...tőlem akarja megvédeni a leánya erényeit & gyermeki ártatlanságát. Elég logikus, ha belegondolsz, az enyémek rég kigyulladtak, elsüllyedtek, elhamvadtak, leértek a tó fenekére és felzabálták őket a harcsák. — bár nagyon értékelem Piroska igyekezetét, jóval kényelmesebbnek tűnik a teremig lebegtetni a tálcát. Másik kezemmel kitapintom a pakli szélét a zsebemben — nem tudom, hogyan kezdünk neki a ködpiszkálásnak, de feltett szándékom nem unatkozni közben.

        Belépve rákacsintok feltételezett áldozatomra — de el kell ismernem Scrimgurl anyukájának, hogy máshogy próbálhatnánk ki, milyen is a paprika-spray egy tál ételen? Elsétálva végighúzom a balom csak finoman Echohawk vállain — a legártatlanabb mosollyal köszönve közben a professzornak és Langleynak.

        Ahogy ígértem, nem hagyhatom a valamiért a lelkesedés állapotában fényestekintetű Piroskát magára — kihúzom csak a széket magam mellett. Ezt a fajta lelkesedést kötelezők kapcsán csak az előjáték értelmében jósoltam volna, legalábbis nem voltam nagy híve annak, hogy minden a pokol sokadik köre, ami elengedhetetlen.

        — Miért hangzik minden apró, ártatlan kérésed úgy, mintha épp Fillory trónját akarnád rám bízni, vagy az elsőszülöttünket akarnád feláldozni a tündérkirálynőnek? Nem állítom, hogy nem találom kedvesnek, de megígértem, illetve kétlem, hogy Lutece most fog késztetést érezni arra, hogy rituálisan feláldozzon bennünket valami anyarozs-esztétika balladájában. — átlebegtetek egy csésze teát, bár nagy fájdalmamra nem látnokzsályás.

        — Lehet, hogy súlyos árat fogok kérni ezért. Tudom, hogy a mugli mondákban is mindig alkut kell kötni az ördöggel: és mindig szó szerint azt teszi, amit ígért, és azt is viszi el, amit kért. A jogászok a leggonoszabb lények known to mankind, ha őszinték vagyunk. Mit gondolsz, hogy hangzik a Judge Carrow?  — közelebb hajolok Piroska vállához, az utolsó szótagokat már a professzorral párhuzamosan suttogom a bőrének.

        Azt nem mondanám, hogy meglep az anyag milyensége — de jobban aggódnék, ha így volna. Úgy tűnik, én mindenhez értek, ami erkölcstelen, undorító vagy törvénytelen — mindenhez, ami örömet okoz, természetesen. Ms. Brisbois nem ismerős, de ez nem jelent semmit: Carrowék szakterülete a fehérgalléros bűnözés volt, kevésbé a harmadik szemmel zsarolós.

        — Tudod.. vegyük úgy, hogy megérzés, mert olyan finom süteményt készítettél, de valahonnan, véletlenül, mindennemű okok nélkül az a benyomásom, hogy a harmadik igaz. Nem tudom, mennyire, de mondjuk, hogy.. lényegében. A második erősen Nostradamus-core? Na és.. mit szólnál a pontokhoz? — felteszem a kezem, hogy Piroska lássa, senki nem fogja leharapni. Vagy nem most — a brownie útjai kifürkészhetetlenek.

        — Szerintünk a harmadik igaz, a második meg a klasszikus Nostradamus, Királynőt megölni nem kell félnetek esztétikának hangzik. Persze ha valaki nem értene egyet, Amyt megölni nem kell félnetek jó lesz is lehet? — máskor általában békében eljegyzetelgetek magamban, de szeretném, ha Piroska valóban megnyugodna cserkész-becsületem meglétében — főleg, mert közben a pad alatt tényleg megérintem a térdét.

        Hátradőlve a mennyeknek aranysugarát leginkább idéző arckifejezésemmel reprezentálom, milyen ártatlan is vagyok — ebből a szögből azt is jobban látom, Travers mire jutott Lowe esetében, mert valamiért kétlem, hogy hirtelen az eljövő jövés menésének ígérete csábította a terembe péntek kora délután.


    

16+ tw: néhány szexuális utalás
        — Természetesen mikor a legkevésbé számítasz rá és a lehető legrosszabb időzítéssel. Látod, Piroska, wishful thinking lehet, hogy Judge Carrow nem lenne nagyon elragadó. Mint egy mantikór, mondjuk? — de aztán csak hagyom, hogy kiélvezze az édesség nyújtotta menedéket.

        Bármennyire rajongok érte, ha rajonganak értem, a pontot végül mégsem a kis lovagok kapják, így már nem szórakoztat annyira — hátradőlök lustán a széken, megnézem, Cassis milyen gyorsan un rá Scrimgurl hatékonyságára. Nem lehetett minket túlzó hatékonysággal vádolni, ami a csapatmunkát illeti — legalábbis ha a hatékonyságot nem úgy értjük, hogy tönkretesszük valaki életét. Ebben bőven a nemzeti átlag felett teljesítettünk mindig.

        Ami a throuplet illeti, az kifejezetten fárasztó lehet — Ashford mindig úgy fest, mint akinek ecset még nem járt a kezében, vagy ha már, paletta sem. Persze ez valahogy mintha általánosan jellemző lenne a hollóhátasokra: Nebelwald például most is jobban emlékeztet egy túl lelkes mosómedvére, mint valakire, aki valaha is megpróbálta hajszolni a tudást. Vagy mégiscsak ugyanazt értjük a tudás kifejezés alatt — kevésbé a tankönyvi megfejtést.

        — Most hova.. nevermind. — biztosan lesz egy csodálatos nap, amikor már vintage lesz a mugliszületésűek manuális kinkje, de ez nem az a nap — ellenben a pillanat, amikor végül az államat megtámasztva a padon mégis belenézek a kiadott feladatba. Mindig vannak elsőink, ki hitte volna, hogy a sztahanovistáknak is vannak?

        Olyan kiváló csaló lennék, hogy szinte közhely — csak a zsebemben forgatom a kártyáimat, nem lesz rájuk szükségem. Talán máskor sincs, talán máskor is két rohadt nagy pofonra lenne, ahogy páran megemlékeztek róla a Mardekár hősi halála után a bajnokságon — bár legalább Nilcsó elsajátította mostanra a Make Lowe, Not War esztétikáját. Ha az angol mágustársadalom alacsony születésszámát megoldottuk, már nem volt hiába a drámai ajtócsapkodás a maszkulinitás kis kunyhóján, aminek az öltözőnket nevezni lehetne.

        — És ki a célközönségünk, a tudományosan érdeklődők, akiket balsorsuk valahogy mégis egy jóshoz vetett? Nem mintha életem és vérem a természeti jelenségekre tenném, de a feladat szerint mi itt pénzt akarunk keresni, és kérlek, javíts ki, de a laposföldesek már szart érnek? — csak megpróbálok újra elhelyezkedni a széken, bár már sejtem, hogy kénytelek leszek lerántani a magam szintjére Piroska kedvességét, különben ne adj Merlin, mi leszünk a legracionálisabb látók known to mankind.

        — Nahát, Ms. Daisy, az erkölcsökért aggódsz a coup d'état közepén? Nem tudom, csalás-e, de a feladat maga az, és legyünk őszinték, nem én foglak rábeszélni az egészséges életmód, épp testben épp, hogy élek esztétikára. Lássuk azokat a horoszkópokat, meg persze, hogy lettél ilyen nagy hívük?  — mindenre kíváncsi vagyok, amiben mások hisznek. Én azt hiszem, eszem még egy süteményt.

        — És hogyan fogjuk megtéveszteni a mi kedves vendégünket, zsarolás, személyeskedés, halálos fenyegetés? Melyiket érzed magadhoz a leginkább közel? — lehet, hogy csak hagynom kellene kibontakozni Piroskát, vagy inkább a Piroskában élő kedvesen sötét vágyakat. Ezekkel kapcsolatban szívesen hivatkoznék a közreműködésemre, de gyanús, hogy inkább a brownie lehet az oka.

        — Hmm, és ha te lennél Bonnie Nettles leszármazottja? Engem már ismernek, mint a rossz pénzt, azt sem hiszik el, amit kérdezek, de te túl kedves és ártatlan vagy, Piroska. Neked elhinném, ha a kínhalálomat suttognád.. vagy elhinném, hogy bánod, ha megtörténik. — érzem, ahogy a mosoly árnyalata sötétebb lesz. Igen, tudom, hogy milyen drámai lenne: a legtisztább szívű gyermek ajkán a mocskos halálfaló vérének pusztulása.

        Csak átfutom a horoszkópokat, sosem mélyültem el bennük igazán — de nem állítanám, hogy nincs bennük igazság. Ahogy azt sem, hogy mikor ezúttal a másik, messzebbi térded érintem meg, nem fogok remekül szórakozni.


    

Már az ötletelés megindultának kezdetén látom, hogy Opheliánál már alaposan megindultak a dolgok fejben, látom az arcán, hogy valószínűleg alig tud leállni a gondolkodást illetően. A mi ötletünk éppen miatta, már kezdetben is kicsit kidolgozottabb, de a többieket is érdeklődve hallgatom. Itt aztán minden van, ami egy jó átveréshez kell, kristály, szerencse és babonák tömkelege, azt hiszem ez a feladat mindenkinek jól jött. Itt aztán meg tudjuk mutatni, hogy milyen kreatívak vagyunk! Bár nem állítom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy vajon egy ehhez hasonló kis szemfényvesztősdi mennyit hoz a konyhára, na nem mintha szándékomban lenne ilyesmire adni a fejem. Már azt is nehezen bírja el a lelkivilágom, ami ténylegesen a számlámra róható.

Utolsóként adjuk elő remek ötletünket és kiállva az átlagnál ezúttal nagyobb csoport elé, nem tudom nem megjegyezni magamban, hogy Ophelia mennyire természetesen kezeli ezt a helyzetet. Mintha csak arra született volna, hogy előadjon, hogy mások előtt szónokoljon. Látszott rajta, hogy cseppet sem zavarja meg a helyzet, míg magam azért még az ennyire nyilvános szerepléshez sem voltam kifejezetten hozzászoktatva, leszámítva a kviddics meccseket vagy a látogatható edzéseket. Azok azért teljesen mások, ott nem beszélni és ismertetni kell, hanem repülni és lecsapni, talán az kicsivel jobban mondható a terepemnek. Ezúttal azért is nem érzem magam annyira zavarban, mert büszke vagyok arra, amit csináltunk, melengeti a lelkemet, hogy az alapötlet az én kezdetleges megnyilvánulásomhoz kapcsolható, ettől igazán hasznosnak érzem magam, nem mellesleg, pedig a logónk is tisztességesen fest Will remek rajztudásának hála. Ezen a gondolatmeneten kicsit el is mélázom, így kicsit összerezzenek, mikor Ophelia jelentőségteljes tekintetével találkozom. Na, de egy inidán sosem fél, a nyilvános beszédtől meg még annyira sem, amennyire mástól, tehát néhány másodperc elteltével neki is kezdek a magam részének.

–Most pedig azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen jóslatokra is számíthatnak a Prometheia célközönsége – biccentek a csapattársaimnak, miközben meglengetem a levegőben a kezemben maradt lapok egyikét.
– A varázslat a személyre szabott vagy éppen annak tűnő jóslat mellett az interaktivitásban rejlik, vagyis abban, hogy az emberek maguk fedhetik fel ezeket a jóslatokat – magyarázom élénk kézmozdulatokkal kísérve, éppen úgy, ahogy apám tehetette a maga idejében, talán épp ebben a teremben – asztalonként kiosztunk egy pergament, amelyen némileg személyes, misztikus hangulatú, de mégis irányított kérdéseket találhatóak. Ezek segítenek feltérképezni a karaktert, vagyis azonosítani a jóslat típusát.
Miközben mindezt elmondom, átadom a nálam lévő pergameneket Lutece professzornak és Mrs. Brisboisnak is.
–A kérdések egyszerűek, éppen annyira mélyek, amennyitől még hitelesek maradnak, például:
Inkább megalkotsz valamit, vagy inkább megfigyeled a világ alakulását? vagy Hiszel abban, hogy az idő nem mindig lineáris? Most pedig hagyunk egy kis időt a kitöltésre, ha ez megtörtént a pergament fel kell gyújtani, így lehet felfedni a jóslatokat.
Amíg a jelenlévők a kitöltéssel foglalkoznak, figyelem a reakcióikat és arckifejezéseiket, majd azt is, ahogyan a jóslatokra reagálnak.
Ezután a kis produkcióm tulajdonképpen véget ér, hátrébb is lépek, hogy átadjam a képzeletbeli stafétabotot Williamnek.


Az említett jóslatok:

Mrs. Brisbois 

Mindig is azt hitted, a varázslat másoknak van fenntartva. Azoknak, akik füsttel és fényekkel dolgoznak. 
De van egy másik fajta mágia is. Csendesebb. Nem látványos, de pontos. 
Te nem igéket mondasz, hanem kérdéseket teszel fel. Nem suhintasz, de elérsz oda, ahová más nem mer. 
A szabályok mögött rejtett szándékokat látsz, a szavak mögött mintákat – ez nem tanult tudás. Ez tisztánlátás, csak nem jósolsz, hanem elemzel. 
Nem véletlen, hogy bizonyos ügyek mindig eléd kerülnek. A plejádi lélekhíd nemcsak sebeket tud feltárni, de emlékeket is, amik nem szerepelnek jegyzőkönyvben. 
A varázslat nem hiányzik belőled, csak mindig más néven szólított. 
Az te mágiád nem harsány. De amikor ott van, hirtelen minden világosabb. 

Ajánlott kezelési csomag: 
Napfonat inga, szeráfkristály, ingatérkép



Anne-Rose 

Nem vagy hajlandó várni a csodára – inkább te magad vagy az, aki megidézi. 
Mások tétováznak, ám te már rég úton vagy. Érzed, mikor kell lépni, mielőtt mások észrevennék az irányt. 
Ez nem véletlen. Ez tisztánlátás, nem a szemeddel, hanem a szíveddel. 
Az Égiek üzenetei régóta kísérnek. Talán gyerekkorodban volt egy álmod, amit nem felejtesz. Talán van egy hely, ami mindig visszahív. Ez a te lélekhídad, amely nem a jövőbe, hanem az eredetmátrixodhoz vezet. 
A mágia benned nem látványos, hanem elkerülhetetlen. Mint a szikra, ami a puszta mozdulatból tűz lesz. 
Ne kérdezd, van-e benned varázs. Csak figyeld, mikor kezd minden mozdulatod köré új világ épülni. 

Ajánlott kezelési csomag: 
szeráfkristály, mantra a „belső láng nyitására”, csillaglélek inga 

Nialen 

Nem egyszerűen átélted az igazságtalanságot, hanem egyenesen magadba is égetted azt. Maga vagy az élő düh. 
De ne feledd, ez a harag nem egyszerűen pusztítani akar, ezt pedig te is érzed. 
A láng, amit hordozol, megvilágítja a számodra kijelölt utat. 
Amit te fájdalomnak hittél, az nem más, mint az a parázs, ami reményt ad nem csak neked, hanem másoknak is. 
Ez az ősi energia a benned élő mágia. A kérés és a menekülés hiányoznak szótáradból. 
Te irányítasz és követelsz. A benned tomboló mágia csak arra vár, hogy elbontsd végre azt a falat, ami visszafogja azt. 
Amint az áttörés megtörténik, nincs már visszaút. 
A tűz benned van és régóta éget. Ideje, hogy végre te irányítsd azt, és ne ő téged. 

Ajánlott kezelési csomag: 
5 alkalmas csakratisztítás és beavatás az atlantiszi mesterünktől 



Enver

Te mindig is másként láttad a dolgokat. Mire mások megkérdezték, addigra te szétszedted. Nem elég létezned a világban, te meg akarod érteni azt. 
És most itt van valami, amit még sem értesz, amit még sem tudsz megmagyarázni. 
Mások kívülről keresik a tüzet, ami benned mindig ott izzott. Nem véletlen, hogy kezeid alatt a dolgok elkezdenek működni, elkezdenek élni. Irányítod a dolgaidat, formálod, és életet lehelsz mindenbe, amit megérintesz – ez a Te mágiád. 
A varázslat, amit eddig használtál, egyszerűen csak nem csillogott úgy, mint másoké. Nem követte füst, és nem előzték meg latin szavak. Ez a kezed és akaratod találkozása, Enver, amit úgy neveznek: alkímia. Csak te még nem nevezted azt nevén... 
A kérdés nem az, hogy tudsz-e varázsolni, hanem hogy mikor kezded végre használni azt, amit mindig is tudtál. 

Ajánlott kezelési csomag: 
alkímia kezdőkészlet (mozsár, fiolaszett, precíziós eszközök, sárkánybőr kötésű alkímiai napló, alkímiai víz), tűzkő 


Lutece professzor

Leon, a véred nemcsak testet, hanem elnyomott mágikus mintázatokat is hordoz. 
Egy ősi konfliktus él benned: a megfigyelő világ és a teremtő tudat között feszülő ellentét. A legtöbb ember elzárva él ettől, de benned a mágikus kód ébredezni kezdett. 
Egy mágikus és mugli világnézet ütközése fortyog benned: az egyik megfigyelő, a másik teremtő. A Te Igazi Akaratod nem a cselekvésben, hanem a nem-cselekvés hatásában rejlik. 
Az eljövendő hónapokban egy titkos mágikus testvériség gondolatait fogod megérezni álmaidban – ők nem tagok, hanem elvek. 
A jövőd csak akkor tisztulhat, ha egyesíted magadban Haditot és Nuit-t. Ez a két erő minden emberben ott rejlik, de csak kevesen képesek felébreszteni.” 

Ajánlott kezelési csomag:
„Thelemikus Egyensúly” – 5 vezetett rituálé, 1 csésze strukturált víz / alkalom + Crowley-féle olaj esszencia 

Sienna 

Láttuk a vizet, mely nem felejt, és te is hozzá vagy kötve. 
A víz rezgései alapján benned is ott él a rejtett emlék: nem a sajátod, hanem a családod elfojtott mágikus öröksége. 
Az Igazi Akaratod jelenleg megkötve fekszik a bal lapockád mögött, három múltbeli szó miatt: „nem vagy elég.” 
A hatodik holdfordulón árulás jön: nem tőled indul, de téged sebez. Egykori éned, akit elutasítottál, visszatérni készül a gyógyító vízen át, de ha nem nyitod meg neki a belső kelyhedet, megbetegít. 
A gyógyító víz az egyetlen természetes közvetítő e két én között – de csak ha előtte megtisztítod a családi név frekvenciájától. 

Ajánlott kezelési csomag: 
„Emlékező Víz” – 3 alkalmas terápiás hangfürdő + 1 liter programozott víz 

16+ tw: néhány szexuális utalás, káromkodás
        Általánosságban elmondható, hogy elképesztő vagyok — az emberek általában elképednek rajtam. Piroska azonban a maga mediterrán napsugarasságával, pirospozsgás angolsáságával nem vet fel kérdéseket, egyet kivéve. Vajon az ember időben rájon, a pirospozsgássága nem homemade rozacea, nem ártatlan lelkesedés — a frissen arzénmérgezettek koronája?

        Piroska maga az arzén — elegáns, valami klasszikus, valami kölcsönbe, valami halálosan édes. Mikor abban reménykedem, hogy majd meglepem — én lepődöm meg a legjobban. A könyvek körülötte, a brownie előttünk — pozitívan ördögi. Nagy és szörnyű dolgok jelzőtüze — na de hol lesz a józanság Gondorja, mikor elkészülünk vele?

        Míg befejezi a mindannyiunkat minimum a poklok mélyére taszító parainesist, kitöltöm, ha elém tesznek valamit — bár nem feltételezem, hogy Langley sztahanovista szemlélete ilyen gyorsan átterjedt volna Holdenre és Ashfordra, vagy akár Nilcsóra vagy Scrimgurlre is, de sosem lehet biztos benne az ember. Nem állítom, hogy nagy rajongója volnék a pszichológiának — de annak még kevésbé volnék, ha ezt valaki fel is emlegetné nekem.

        A saját részemre sok időm nem jut — ez, a brownie rituális elfogyasztása, a morzsák lesöpörgetése, majd a kívánalmaink benyújtása Lutece felé mind jóval sürgetőbbnek bizonyul, mint a feladat rám eső részének elvégzése. Szerencsére épp elég nagy faszfej vagyok hozzá — ez már második vérem.

        Talán az első is, ha Tethyst kérdezzük? Sosem voltam hálásabb — őszintén reméltem, hogy lesz egyszer értelme annak a véget nem érő monológnak, amelyet magazinok felett a horoszkópokról folytattunk. Ezzel nyugtattam magam — különben már biztosan merkúr retrográdba ért volna az oroszlánom.

        — Piroska, bármi is történik majd, csak azt szeretném, ha tudnád, egyetlen dolgot szeretnék. Beszélni tudjak, és akkor kimagyarázom magunkat. — végül azért valami tisztességesnek nevezhető jegyzeteket viszek magammal a látszat kedvéért. Mindent a szerepért — és a tisztesség látszatáért.

        Nem hiszem, hogy bármelyikünk különösebben bánja, ahogy a talárom a tanári katedrára vetem — gondosan ügyelve rá, hogy lehetőleg leverjem onnan azt a ronda kis porcelánból megvalósított csészét. Készítettnek nem nevezném — és az egyetlen művészeti alkotás amúgy is csak az ingem lehet, amit az alkalomra vörösre színezek.

        — For the love of Gods, megint ez a merkúr retrográd?! A Nyilast az istenek is utálják, apám is azt mondja, fiam, te olyan vagy, mint valami kártékony rovar: amerre jársz, ott a fű nemhogy kihal, meg sem terem! — a kezemben tartott jegyzeteket a professzor felől felszálló füstben jótékonyan a hátam mögé hajítom, azok érzéki csattanással beterítik az egész rendelkezésre álló teret. Nem vagyunk messze tőle, hogy vetkőzzek is — de ezúttal beérjük egy kacsintással a közönség felé.

        — Minden lehetséges részem a szélrózsa minden lehetséges irányába kifelé távozik belőlem, amikor ezeket a személytelen ostobaságokat olvasom valami zsebkoszközi nyelvújítótól, aki nagyon szeretné beújítani magát a.. tárcámba, jobb híján. Az alternatíva?  — végül mégis felülök a professzor asztalára, mintha az enyém lenne. De vajon bárki állítaná, hogy nem az, ha akarom?

        — Az alternatíva a tisztaaa élet, épp testben épp élek, emlékező víz & és ha eleget fizetek, megszabadítanak a bűneimtől. De mégis ki akar megszabadulni az egyetlen jó dologtól ebben az életnek nevezett fuckeryben? Miért van az, hogy minden, ami örömöt okoz, valamimet akarja? És a valami miért a májam vagy a vágy, hogy holnap reggel is kimásszak az ágyból? — vészesen közel kerülünk ahhoz, amit már borderline valódinak is lehetne nevezni. Szerencsére senki nem ilyen udvariatlan.

        — És ha van.. valami? Valaki az egész mögött? Én nem akarok egy unalmas életet élni, ami konzerválja a lelkem üdvét, és közben vanilla it girl aessé is teszi azt. Szeretek enni: a csokoládét, a dekadens gyümölcsöket. Inni. Szeretem, ha hozzám beszélnek, nem mellém, nem a zsebemnek. Mindezt, lemondások nélkül - és meg is találtam. — egy elegáns mozdulattal intek Piroskának, hogy lépjen elő — előbb mellém, aztán elém. Ennek a darabnak ő a főszereplője.

        — Ms. Nettles és én.. mi pontosan tudjuk, mit akarunk. Csak azt, amit mindenki más is - boldognak lenni! És miután elértük ezt az eufóriát, rájöttünk, hogy azt is akarjuk, hogy mások boldogok legyenek. Mert hatalmas szívünk van, mindenki belefér, de az igazat megvallva a szemünk és a szánk nagyobb. Utóbbi talán akkora, hogy.. kettő van belőle.  — ha több időnk lett volna — vagy kevesebbet töltök a brownie elfogyasztásával, ugye, készíthettünk volna brandinget is. Így mi vagyunk a branding.

        — A boldogtalanság oka a lelki éhezés. Megvonni magunktól mindazt, ami emberré tesz, ami valódivá tesz, ami boldoggá tesz. Ha nem etetjük, nem lakik jól a második szánk, az, amely itt van belül, minden csak pótlék marad. A mi megoldásunk? 2mouths: egy a fejnek, egy a léleknek. — alig várom, hogy Piroska folytassa. El akarok képedni.


    

        

Jóslástan IV

Az értékelés:

Amycus Carrow: Ms. Brisbois és jómagam is arra a megállíptásra jutottunk, hogy ön kiváló csaló volna, Mr. Carrow. Mivel biztos vagyok benne, hogy ezen tudását kizárólag jóra használná - ehhez pedig nincs szükség a divinációra sem - ezért csak arra tudom bíztatni, hogy a további foglalkozásokon is bátran legyen aktív. Mindhárom körben írt, az órát korábban felvette, a feladatok megoldásában pedig gyakran hallottam hangját: ez így összesen 6+3 pontot jelent önnek és a Mardekárnak.

Anne-Rose Tuffin: Sajnálom, hogy eddig nem volt alkalmam tanítani önt, most azonban erre is sor került - és ön csodálatosan teljesített az órámon, Ms. Tuffin. Sziporkázó jelleme, kedvessége megmutatkozott a feladatok végrehajtása és megoldásaik során is. Szeretném méltatni ötletét a csalásban: való igaz, remek megtévesztés volna, ha az ön kedves higgadtsága állna elképzelt jóslástani csalásuk mögött. Még egyszer szeretném megköszönni, hogy gondolt társaira a süteménnyel is - és nagyon érdekes megközelítésnek tartom, mennyire személyessé tette a modern világról szőtt gondolataival az utolsó feladatunkat. Mindhárom körben írt, korábban nem vette fel az órát, csalásuk pedig részletesen kidolgozott volt. Ez így összesen 6 +2 +3 +5 pontot jelent önnek és a Griffendélnek.

Cassia Carrow: Bár az őszi félév óta hallgatóm, Ms. Carrow, ön sokszor jelent talányt számomra. Ha gyakrabban jelezné vissza, mire van szüksége - vagy hogy minden elfogadható az ön számára, csak a csoportmunka nem tartozik a kedvencei közé - könnyebben tudnék segíteni önnek. Egy körben írt, az órát korábban felvette, ez így összesen 2 pontot jelent önnek és a Mardekárnak.

Enver Nebelwald: Úgy vélem, talán kicsit elveszett ezúttal a részletek között, Mr. Nebelwald - de közös munkája a társával határozottan meggyőző volt. Köszönöm, hogy jelezték nekem külön a részvétellel kapcsolatos nehézséget, illetve tudom, hogy ezáltal önnek sem volt könnyű helyzete az utolsó feladat megoldását illetően. Ms. Brisbois és én is roppant kreatívnak találtuk annak megoldását, illetve az önre jellemző részletességet. Egy körben írt, az órát korábban felvette, ez így összesen 2 +1 pontot jelent önnek és a Hollóhátnak.

Holden Echohawk: Ön remek érzékkel egészítette ki hármasuk megoldásait - külön szeretnék gratulálni önnek, Mr. Echohawk, egyedi nézőpontjáért és nyugodt, éleslátó természetéért. Aktívan hozzájárult összetett csalásuk felépítéséhez - és hogy is mehetnék el a megoldás módja mellett? A személyiségtesztekkel azokat valóban személyessé tették: ön méltán lehet büszke saját részvételére is. Ahogyan fogalmazott, egyszerű, de épp annyira mély, amitől hiteles marad. Önt is arra bátorítom, hogy bátran fejezze ki ötleteit, azokból láthatóan csodálatos eredmény születik. Három körben írt, az órát korábban nem vette fel, illetve csalásuk a leginkább kidolgozott. Ez így összesen 6 +2 +4 pontot jelent önnek és a Hugrabugnak.

Nialen Travers: Ha ön meglepődött, hogy egyszer épp a jóslástan köreiben köszönthettük - biztosíthatom, hogy ez egy nagyon kellemes meglepetés volt, Mr. Travers. Öröm volt látni, amint ötleteit megosztja a társával, hogy aktívan részt vett a feladatok megoldásában és bár végül az órán nem került bemutatásra a csalásuk, annak előkészületei remekül hangzottak. Úgy vélem, remek ötlet volt benne a személyes vonal. Két körben írt, korábban nem vette fel az órát. A pontozásom alapján ez összesen 2 +2 pontot jelent önnek és a Mardekárnak.

Ophelia Langley: Remek hírnevét követően boldog vagyok, hogy sorainkban is köszönhettük önt, Ms. Langley, még ha vendéghallgatóként is. Nem tévednek, akik szorgalmasnak, precíznek, fókuszáltnak nevezik: az órai feladatok során tévedhetetlen kreativitással és magabiztossággal vezette társait és a megoldások keresését. Határozottan kiemelném a csalásukkal kapcsolatos ötleteit, melyekkel nem kétlem, hogy egy valódira is lenne lehetőségük, és amennyiben ezen a területen helyezkedne el (a csalások felkutatásában, nem elkövetésében, természetesen) biztos vagyok benne, hogy itt megállná helyét ragyogó intellektusa és vezetői habitusa. Három körben írt, az órát korábban nem vette fel, illetve csalásuk a legrészletesebben kidolgozott volt. Ez így összesen 6 +2 +4 pontot jelent önnek és a Hugrabugnak.

Sienna Scrimgeour: A váratlan helyzetet, amelyet Mr. Nebelwald okozott, kiválóan oldotta meg - tudom, hogy aggódott az órát illetően, Ms. Scrimgeour, de szeretném eloszlatni a kétségeit. Teljesítménye most is kiváló volt, annak különleges eleme a felhasznált mágia volt - végül remek eredménnyel emelkedett felül a pillanatból adódó korlátain. Önnek sem volt egyszerű helyzete partnere okán - és azon kívül, hogy boldog születésnapot kívánok önnek, arra bíztatom, ön is bízzon magában, hiszen tettei magukért beszélnek. Három körben írt, korábban felvette az órát, ez így összesen 6 +1 pontot jelent önnek és a Griffendélnek.

Soffi Lowe: Közös foglalkozásaink során már volt alkalmam hallani különleges meglátásait, Ms. Lowe, és arra bíztatom, bízzon jobban megérzéseiben. Beszéltünk erről egy fogadóórán, de látom önön, hogy most is adódtak kétségei - azonban örülök, hogy remekül együtt tudtak dolgozni Mr. Traverssel. Úgy látom, kedves barátságuk remek hatással van mindkettőjük órai teljesítményére. Két körben írt, az órát korábban felvette, ez így összesen 4 pontot jelent önnek és a Hollóhátnak.

William Ashford: Mr. Ashford, úgy vélem, határozottan jót tett önnek a feladatok csoportban megoldása - szeretnék gratulálni önnek is külön a kiváló, részletes csaláshoz, melyet összeraktak. Sokszor vélem úgy, hogy nem bízik igazán képességeiben, de ezt jelen óránk megcáfolta: utolsó szavai bizonyára sokáig elkísérik a csoportot, ahogy éles meglátásai is az első jóslatokat illetően. Drámai vénája csodálatosan megmutatkozott záró monológjában, mely talán az egyik legnehezebb szerep volt ezen a foglalkozáson. Két körben írt, az órát korábban felvette, csalásuk a legrészletesebben kidolgozott volt. Ez így összesen 4 +4 pontot jelent önnek és a Hollóhátnak.


A pontozás menete: Az órai jelenlét 3 köréből mindegyikért adtam pontot azoknak, akik jelen voltak benne: ez körönként +2 pontot jelent a házaik számára. Ezen kívül kiosztásra kerültek pontok a különleges esetekben (ezt lejjebb olvashatják), illetve az előadások esetében egyénileg. Pontot csak Mr. Fortescue-tól vontam volna le, mivel az adott időszakban aktív volt, de távolmaradását nem jelezte felém, így ez -2 pontot jelentene, de a helyzetre tekintettél ez csak háztársait érintené. Az egyéb plusz pontokat az értékelésben találják.

Különleges esetek: Mivel rendhagyó módon ezúttal egyéni értékelésként érkezik a lezárás, ezért Ms. Tuffin +5 pontján kívül (melyet a süteményért kapott, ahogy az a tanári reagban elhangzott) +2 pontot adtam azoknak a diákoknak, akik ugyan nem vették fel az órát, de jelen voltak és minden körben írtak is. Köszönöm a munkájukat!


Összesen:

Mardekár: +15 pont

Hollóhát: +15 pont

Hugrabug: +24 pont

Griffendél: +23 pont

Nagyon szépen köszönöm a lelkesedésüket, jelenlétüket és visszajelzéseiket!
Kérem, bármilyen kérdéssel keressenek pm-ben!
A pontok változását hamarosan olvashatják az értékelésre kialakított topicban, illetve a faliújságon.