Roxfort RPG

---

Szép és kellemes volt az idő. Aktuális egy romantikus sétához vagy egy kellemes kis légyotthoz, bár fiataljaink esetében ez inkább egy bátortalan randevúnak ígérkezett, bár inkább csak Ezra tekintette annak, mikor a levelet megírta Sandy-nek. Írhatott volna bele valami szerelmes dolgot, szidta is magát emiatt, mert csak annyi jutott eszébe, hogy „tali a magányos tölgynél?”. Szánalmas tartotta magát emiatt, örlődött is, ahogy a fának dőlve nézegette a lába alatt sorakozó különböző színárnyalatban pompázó faleveleket. Az év ezen szakaszában ez a fa gyönyörű, s bár nem sokan járnak fel ide, Ezra állandó festő helyszínéről van szó. Rengeteg alakban megfestette már ezt a fát, a magányos tölgyet, ahogyan sokan nevezik, de a fiú szerint ebben a természeti csodában sokkal több van. Magasztos, erős törzse van, mellyel büszkén magasodik a domboldalon, hogy alánézhessen a hatalmas területre, ami a Roxfortot körbeölelte. Olyan volt, mint ami vigyáz a vidékre és a kastélyra, az alátévedő emberekre, vagy éppen élővilágra.
Lombkoronája pedig védelmet nyújt a legnagyobb esőben, a legcudarabb idő ellenére is kiállja a próbákat, ilyenkor pedig ősz idején magától kezdi hullatni leveleit, hogy apró díszekkel aggassa tele a környéket.
Ideális egy randi helyszínéül. A fa mögött eldugott kis ajándékdoboz, benne a fürdőbombával és egy csokor szerényebb virággal. Nora szerint a nők ezt a két dolgot igazán díjazzák, hát a fiú nagyon remélte, hogy igaza lesz és nem csak átverés áldozataként akart rágondolni a szerencsétlen kamaszra, aki mindig másokból csinált bolondot. Csodálkozott is, hogy még sosem próbálta senki akasztani a hóhért, nem próbálták megviccelni őt, pedig a csodabazár mindenki számára nyitva áll. Persze többen gúnyt űztek a házi rendből, másokat megtréfáltak, de nyilván ez azért lehet, mert senki nem mer ujjat húzni Ezrával. Nyilván félnek a bosszútól, aminek árnyéka rájuk nehezedne. Félnek annak a nyílt hadjáratnak a súlyától, ami minden sarkon követné őket, ahogy a fiú gonosz vigyorával, előre kigondolt csínyével megbolondítaná mentálisan azt a botor diákot, ki gúnyt mert űzni a viccek mesteréből.
A képzelgésből ismét az a kis mini szilvás gombóc térítette észhez, ami jelenleg is gyomrában evickélt. Jobbra és ballra ugrált, ahogy Sandy-ra és a lebőgés esélyére gondolt. Mivan, ha el se jön? Vagy eljön és visszautasítja a virágot a fürdőbombát pedig ledobja egyenesen a fiú szívébe, hogy aztán ismét több hónapnyi magány és depressziót követően újra a régi Ezraként lépjen elő, ki csak eszközként tekint a lányokra? Az sem volt annyira rémes dolog, az az életforma is bejött a fiúnak, hiszen szabad volt, menő és gondtalan. Azonban mégsem engedte ez az érzés, hogy ismét a régi életét élje, az a kellemes kis pillangó, amelyik úgy repkedett szeme előtt gomolygó rózsaszín felhői közt, mint egy boldog, kis angyal. Mint Sandy.
Vett egy mély levegőt és elmosolyodott. Nevetségesen festhet, belőtt hajával, régen nem használt parfümtől illatozó felhőjével és divatos talármentes felszerelésével. Le kell nyűgöznie a lányt és ehhez kész bármit bevetni, még odáig is eljut, hogy Norától vegyen randi tanácsokat. Amennyire nem kedvelte azt a lányt, mégis rengeteget segített neki, plusz Sandy-vel is jóban van. Talán tudja, mi kell neki, ha már barátnők. Azonban Ezra tudni fogja?

---

Piszmog, fogait ellenőrzi, lehelletét szaglássza, kakastaréját igazítja, úgy készül erre a találkozásra, mint, akinek az élete múlna rajta. Ruhája nem foltos, cipője sem koszos, igaz általában nem túl pedáns, de most ezekre odafigyelt. Talán nyomhatott volna pár fekvőt, mielőtt találkozik Sandy-vel, csak egy kicsit javíthatott volna a kinézetén és az egóján, de mivel már meglátta a leányzó alakját a távolban, ez a lehetőség már elúszott. Idegességét leplezvén, inkább az ő érkeztét figyelte, elmélkedett rajta, kényelmetlen-e neki a lehulló levelekkel tarkított mezőn való lépkedés, csak el ne essen, nem kezdődne jól a randi. Ezrának hidegvérűnek kell maradnia, teljesen lazának, keményfiúnak, nem szabad megint mimózának tünnie, mint a vonaton, míg meg nem jelentek az ünneprontók. Csalódott volt kicsit, mert jó let volna Sandy-vel tölteni a haza utat, remélte, hogy a lány is így gondolta, de végül nem történt semmi gond és még egy lopott érintésre volt alkalmuk. Alkalma. Mosolyogva megrázta fejét erre a gondolatra. Menőnek és a lányok kevdencének tartják, mégis egy váll megérintéséért rajong, mit lopva tett meg a vonaton a mellette ülő Sandy-vel szemben.
Miután közelebb ért, volt alkalma szemügyre venni szívének hölgyét. Minimális szélben gyönyörű képet alkotott, ahogy néhány level elhullt előtte, szinte festménynek beillő látkép tárult Ezra elé, tátott szájjal figyelte, ahogy Sandy szép lassan odalép elé.
- Szia! Ugye nem régóta vársz? Be kellett fejelnem egy levelet Jasonnek. – szabadkozott lágyan, szavai akár az angyalok éneke, kik a szürke égről szállnak alá, hogy közöljék hideg idő után jön a zsenge, gyönyörű tavasz.
- Dehogy, nem várok Jason óta. Levél óra. – zagyvált megint mosolyogva, elveszve Sandy tekintetében, élvezve új illatát, ami szinte megzavarta elméjét, ám nem volt idő csámcsogni a részleteken, megígérte magának, hogy laza lesz és férfias. Zavartan megrázta a fejét és úgy folytatta.
-  Bocsi, szóval, ha Jason, jó srác, ismerem. – köhögött egy rövidet, majd a távolba révedt, mintha nem is tartaná olyan fontosnak ezt a találkát, vagy azt, hogy a suli legszebb lánya áll színei előtt.
-  Nem fázol? Találkozhatunk ám máshol is. – nézett le rá ismét, mikor feltünt neki, hogy mintha pár centivel magasabb lenne. Lehet, hogy dombon álldogál. Mi az a szemein, mintha ki lenne húzva. Hirtelen zavarba jött a fiú, majd szíve kettétörését megakadályozva felegyenesedett és ismét köhintett egyet.
-  Öhm, nagyon csinos vagy. Izé. Találkozol valakivel? Randid lesz? – kérdezte félve a választól. Mivan, ha csak futólag szaladt el ide, mert utána találkozik valakivel. Fogadni merne, hogy az új Hugrás srác az a csillogó angyali szemeivel, vagy Nora akarja összehozni a bátyjával. Na ahhoz neki is lessz egy két szava.
-  Jó időnk van. – pislogott ismét zavartan, próbálván vörösessé váló arcát és féltékenységének köszönhetően idnulatát elfolytani, legszivesebben térdre rogyva bőgte volna el magát, hogy ne menjen el senkivel se találkozni. Még ajkai belsejét is bőszülten kezdte csócsálni. De végül megregulázta magát, kemény férfinak kell mutatkoznia.

---

Míg Ezra kotorászik, tovább hallgatja Sandy-t, aki hozzáköti az őszhöz az ízeket és illatokat. Furcsállja kicsit ezt a párosítást, ugyanis ő inkább a szép tájakat és színeket látja benne, ami elviselhető, a level-ek ilyenkor több színben pompáznak, ami a látképet gyönyörűvé teszi, bárhová is néz az ember, de mint minden vélemény, ez is fontos, főleg Ezra számára.
-Köszi, talán halloweenre valami maszkot is sikerül festenem magamra. – mondta viccelődve, vagy a fiú ezt inkább annak vette, mivel nem látta Sandy arcát, miután megfordult.
- Szerintem menni fog, majd összeöltözünk. – nevetett végül, ami eszébe is jutatta, hogy látott valahol egy plakátot egy Halloween-I mulatságról, jó ötlet lenne elhívni oda a lányt. Bólintott az ötletre, ahogy felterebélyesedett az ajándékokkal, büszkén kihúzta magát és úgy próbálta odaadni a virágot és a fürdőbombát, de mint ahogy az lenni szokott, most is elszerencsétlenkedte a dolgot és fejen találta vele a lányt. Még jó, hogy nem szúrós rózsát hozott neki, bár azt abban a pillanatban nem talált a kertek-ben.
- Óh..szeretem a mézet...köszö..köszönöm... – mondta kicsit zavarba jőve, amitől Ezra kicsit össze-rezzent. Mi van, ha nem tetszik neki az ajándék, vagy ha kellemetlenül érzi magát miatta, mert ilyesmit kap. Lehet nem is érez semmit Ezra iránt és most azon tanakodik, hogy mondja el, hogy ez neki most nem fog menni, benne van a hiba, nem a fiúban és a többi hasonló bevált, bár mégis már elunt szöveggel jöjjön.
 - Hát szívesen, én is…izé…szeretem a mézet. – válaszolt maga elé nézve, kicsit belepirulva a gondo-latba, hogy szereti a mézet, bár nem csoda, mert olyan édes mint a méz, vagyis át vitt értelemben, mert egyébként nem tudja, milyen íze van a lánynak, úgy viselkedik, mint a méz, tehát nagyon aranyos és nagyon kedves, szinte elolvad az ember, ha ránéz, akár a méz.
- Nem csak szexi vagy, de kedves is. – tette hozzá, mire Ezra hirtelen úgy tekintett rá, mintha szellemet látna. Tényleg azt mondta, szexi? Ő? Dehát ilyet nem mondunk, ha el akarunk valakit hajtani, vagy ha nem örülünk egy ajándéknak, sőt, akkor se ha igen. Ilyet akkor szoktak mondani, ha tetszik valaki, vagy flörtölni akarnak vele. Még Norától nem venné komolyan, mert ő alapvetően szereti zavarba hozni az embereket, de Sandy nem az a fajta lány, legalábbis nem így ismerte meg őt.
 - Én szexi? Én? Szex…izé, kedves, hát igen. – kezdett el megint dadogni, majd zavarában megvakarta a tartóját. Úgy tűnik erőt vett rajta a teljes összeomlás szint, amikor olyan izgalmi állapotba kerül, hogy viccelődik és nem ura a szavainak, tetteinek.
- És milyen alkalomból kapom? Minden lány részesül ilyen kedvességben? – kérdezte még mindig mo-solyogva. Ez így nem jó, Csapdába csallja a fiút, túl sokat lóg együtt ezzel a Nora lánnyal, megtanította neki, hogy csavarja ujjai köré a fiúkat, köztük őt is, ez így nem fog menni, csak ha átugorja a szintjeit és megkomolyodik. Köhicsélt egyet, majd megvakarta az arcát.
- Neeeem, csak azok, akik szexinek tartanak engem. – mosolygott kedvesen, majd mivel úgy érezte, ez nem elég, nem akarja, hogy ez a kis varázs elillanjon olyan váratlan dologra szánta el magát, amit egyből abban a pillanatban megbánt. Végigsimított a lány arcán. Melegséget érzett, az az ezernyi pil-langó a tiltott rengetegben most mind a hasában repkedtek fel-s alá. Azonban kapcsolt és elkapta a kezét.
- Óh, öhm sajnálom. Én izé, nem akartalak megijeszteni, csak reflex volt izé… - kezdett el mentegetőz-ni, majd olyan színt váltott az arca, amilyet még a tölgy levelei sem láttak. Szinte hallotta, amint a fa türelmetlenül felsóhajt, amiért még mindig nem mert komolyabban lépni. Minden esetre kíváncsi a lány reakciójára. Botor lépés volt vajon, vagy valami csodálatosnak a kezdete.

---

Ma Sandy olyan fura, persze mindig is jól elvoltak egymással, de mintha kicsit szabadabb lenne, jobban feloldódott volna. Ezra meglepetten hallgatta szavait, válaszait, talán Nora adott neki tanácsokat, kicsit tanítgatta még azon kívül is, hogy sminkeljen vagy milyen ruhát vegyen fel bizonyos alkalmakkor. Még mindig a fiú lelki szemei előtt van, ahogy megjelent a konyhai csetepatén abban a szexi alvós ruciban, ami már szinte fehérneműnek is elment volna. Még most is, ahogy a virágot átadja szinte beleremeg a lába az izgalomba, ahogy feleleveníti a képet. Hát nem csoda, ha egy lány szép, az szép. Ez a jelmondata és Sandy-t gyönyörűnek tartotta. Barátként is sokat lógtak együtt, de ahogy egyre több időt töltött vele, annál többször vágyott az érintésére, a közelségére, az illatára. Azok a változások, amiket magának és talán a barátnői hatására eszközölt, pedig egyenesen lélegzetelállítóvá vált. Mintha egy csiszolatlan gyémánt végre megkapta volna a megérdemelt törődést, mintha egy bimbózó virág végre kinyílt volna, vagy mintha egy apró kis ér-zelem szerelemmé alakult volna.
-   Ó, akkor a él hugrabug kaphatott... – válaszolt húzva talán az ifjú agyát, aki már ígyis oda volt az izgalomtól és a zavartságtól. Nem akart rámenő lenni, nem akarta letámadni, legszivesebben belekiáltotta volna az arcába, mint az ősemberek, hogy “Nem kapott más, csak te mert jó csaj vagy és bírlak!” megfogta volna a hajánál fogva és elvonszolta volna a barlangjába. De nem tehetett ilyet, ez más világ volt, egy olyan világ, ahol a fiatalok nehezen fejezik ki magukat, ahol, ha véletlen valamit rosszul csinálsz, már megbéklyóznak és ráteszik a pecsétet a homlokodra lúzer fe-lirattal.
Soha nem fogta meg még korábban az arcát. A kezét, a vállát, talán még a hátát is, de az arc az más tészta. Haver nem fogdossa haver arcát, max ha megcsípi poénból, vagy arcon csapja. Ez már más szint. Túlzásba esett és már nem válto-ztathat rajta, nem játszhatja vissza az időt, nem próbálkozhat újra. Ezt a meccset most vagy megnyerte, vagy mindent feltéve elbukta.
- Nem ijesztettél meg.  – válaszolta megfogva Ezra kezét, amikor vette volna el. Hideg volt, valószíná a hűvös őszi időjárás miatt, mégis puha és nyugalmat árasztott a fiú számára. Talán nem követett el hibát, talán nyeregben van és mégis jó pont volt az arcérintés, vagy lehet csak a fiatalkori hormonok dolgoznak, nem tudni, Sandy azonban jó kedvűnek tűnik a malőrt követően.
- Én is hoztam valamit. Most te csukd be a szemed. – mondta még mindig felderült arccal, mire Ezra nyel egyet, de nem mer ellenkezni. Lehet kap valami csokit, vagy édességet Roxmortsból vagy egy parfümöt. Jajj, lehet kellemetlen szaga van? Igen, ez nyilvánvaló, kapni fog egy parfümöt, mert büdös. Csak ne izgulna ennyire, olyan hevesen ver a szíve, majd kiugrik a helyéről, legszívesebben elszaladna, vagy felkiáltana, olyan mintha kínoznák, mintha az az ezernyi pillangó a hasában most egy bicskával a gyomrát szurkálnák, szinte fizikai fájdalmat okoz számára még egy a csend is. Mit csinálhat vajon, arra gondola, lehet elszalad, elmenekül, míg ő becsukja a szemét, nem, azt hallaná. Esetleg arcon vágja, vagy előjönnek Noráék és a színük előtt küldi el őt melegebb éghajlatra, hogy kinevessék. Már épp szóra nyitotta volna a száját, mikor ajkaihoz valami egészen puha és egészen kellemes dolog ért hozzá. Mikor az a valami összefort saját ajkain, rájött, Sandy megcsókolta. Ezra szíve a fejéig repült, aztán vissza le a lábujjáig, ha látta volna most egy tapasztalt varázsló lehet elkérte volna a mágikus trükk leírását. Óvatosan átkarolta a lány derekát és közelebb húzta magához, talán ezzel még nem megy túl a határokon, de nem is tud ellene tenni, ez amolyan ösztönös, most nem az agya irányít, hanem a szíve. Apait, anyait belead ebbe a csókba, ahogy tanulta, módszeresen, gyengéden, akár egy karmester a zenei előadást, hol vadabbul, amikor kell óvatosan, de nem túlzásba víve, mert a sok nyál sem menő. Ez az a lány akiért régóta ver a szíve éjszakánként, ha meglátja, ha meghallja, most nem ronthatja el a csókot.
Amikor elvállnak pihenni, ránéz és ismét megsímogatja a lány arcát, mostmár bátrabban, szív által irányított kézzel.
-   Hű. A te ajándékot tutibb az enyémnél. – mosolygott még mindig elalélva az élménytől.
-   Szabad? – kérdezte és már újabb csókra közeledett Sandy-hez, s hogyha nem húzódik el egy újabb heves nyelvcsatát vív vele, olyat, amilyet az előbb tett meg, de akkor a lány kezdeményezésével.

---

Ezra még mindig nem hiszi el, hogy Sandy Baily-vel vív éppen csókcsatát. Fél évvel ezelőtt még szinte idegenként dúrták a bagolykakát büntetőmunkán, most pedig az évfolyam legtutibb csajával csőrözik. Sokan mondták rá az évek alatt, hogy vagány, sokan szerettek volna hasonlítani rá, vagy részt venni csínyein, hogy őket is együtt lássák vele, de most először érzi menőnek magát. Bátornak, belevalónak. Azt érzi, bármit megtehet, mert a legfontosabb, ami számít, épp a karjai között pihen és ez neki elég. Azzal, hogy Sandy-t magához szorítja, már mindene megvan.
Fura érzés számára, még nem fogta meg így a derekát, a hátát, olyan kicsi, törékenynek tűnik. Más, mikor barátként csak éppen hozzáérsz a jóízlés határán belül, vagy viccből löksz rajta egy kicsit, ő vála-szként belebokszol a válladba egyet. Ajkainak érintése Ezra ajkain olyan idegennek, nonszensznek tűnik, mégis szívében tudja, hogy ennek már rég meg kellett volna történnie, ez elkerülhetetlen volt és jajj, de jó most ezt csinálni.
Ismét eltávolodnak, de inkább csak féltő jeleggel, nem akarta, hogy a lány megrökönyödjön a fiú vad lerohanásától, úgy tudni nem szeretik a rámenős hapsikat, vagy esetleg még rosszat gondol, ami alap esetben nem rossz, csak még korai. Nem szeretné félreértéssel elrontani a hirtelen jött és még olyan védtelen szerelmet. A szerelmet, amit ápolni kell és melegíteni, ahogy gyertyalángból hatalmas máglyává nem alakul.
Nem engedi el a derekát, még mindig magához szorítva tartja őt, nem tudja megmondani miért, de nem akarja elengedni. Mostmár nem. A lány kezdeményezett, bár Ezra nem tudja, megbánta-e vagy örül a pozitív fogadtatásnak, de egyszerűen úgy érzi, hónapok óta ezekre a bátor érintésekre várt, ezekre a szívét melengető kis apró kezek érintésére, Sandy tekintetére, ami melegséget és huncutságot sugároznak, testének hője, ahogy neki feszül a fiú testének, szinte feltöltik energiával.
- El se tudod képzelni, mióta vártam erre. Félek álmodom. Ugye nem álmodom. – mosolygott Ezra, ahogy ismét megsímogatta a lány arcát. A mondatot egy apró puszival zárta ajkaira, majd mostmár hátrébb lépett egy kicsit, hogy ne fojtsa meg hercegnőjét, kezeit azonban nem engedte el.
- Csípj meg, rúgj bokán. Csak mond, hogy ez igazi. – tört elő mostmár belőle a nevetés és hogy zavarát kicsit legyűrje, felnézett az égre, majd úgy le vissza Sandy-re.
Mégis mindig nevetve ölelte meg a lányt, olyan boldog volt, hogy megpörgette őt a levegőben. Nem foglalkozott vele, hogy megszédült, vagy, hogy göröngyös a talaj, egyszerűen túl boldog volt, ahhoz, hogy bármivel is törődjön. Szereti ezt a lányt és ő megcsókolta. A Hugrabug egyik legvagányabb csaja. Gyönyörű, humoros és szexi, ez mind egy ízléses stílusba csomagolva. Hát Ezra megütötte a főnyereményt, az egyszer biztos.
Mikor már a fiú tényleg megszédült, megállt a lánnyal és még mindig mosolyogva nézett fel az égre, ami morcos, szürkés felhőket kezdett el az égboltra hányni. Lehet lassan esni fog, de ez nem különösebben érdekelte őt, a pillanatnak élt, bár a pillanat most meggondolatlansága miatt kicsit megszédítette őt és lábai megbicsaklottak. Esése közben próbálta nem magával rántani Sandyt, nehogy megüsse magát, de, ha így történik, megfogja, nincs most következmény, semmi rossz nem történhet. Most boldog és csak ez számít.

---

Nem tudom elhinni, hogy ő tette meg az első lépést, ez annyira király. Sandy olyan vagány, belevaló. Na jó, persze én hoztam ezt az izét szappant, vagy mi ez, meg a virágot, nyilván ez is szükséges volt, mert lehet, ha csak beszélgetünk, akkor nem csókol meg. Jajj, de jó volt. Remélem neki is jó volt és élvezte, de nem kérdezhetem meg, az nem menő, ja, még a végén ki nevetne, nem, el kell játszanom, hogy, tudom, hogy jól csókolok, na várj, ilyen van? Á, kezdek bedilizni.
- Nem Ezra, nem álmodsz. – válaszolta meg költői kérdésem, bár az let volna a legnagyobb kibaszás, ha most ébrednék fel az ágyamban Zander horkolására. Akkor biztos szétvernék a fején egy párnát. De nem, ez nem lehet álom, ez csak is a valóság lehet. Itt a kezeim között Sandy, ahogy azt megjósolták fenn a hatalmasok, Merlin, meg mindenki. Menőnek kellene tűnjek, olyan macsósnak, mint, aki full tudta, hogy ez fog történni, sőt bejátszhatnám, hogy csak húztam az agyát, hogy ő lépjen először, de egyszerűen nem megy, vigyorgok, mint egy idióta.
- Nem akarlak bokán rúgni! – Ah, kis tündér, persze, hogy ezt mondja, bár, furán is venné ki magát, egy csókot követően bokán rúgna. Mi lenne azt követően, ha ráverne a sejhajomra, egy saller?
- Akkor ez igazi. Csak, hogy tudd, hagytam, hogy felcsípj. – nevettem, ahogy felkaptam a levegőben, bár tudtam, hogy nem fogom kibírni egy menő, Ezrás beszólás nélkül, amire biztos lesz neki is valami csípős megjegyzése.
Bár várnia kell vele, mert természetesen elbénáztam a romantikusnak ígérkező jelenetet, pedig a filmekbe tök menőnek néz ki, külső szemmel még egy mutatványos, vagy egy humorista is kinevetett volna és inkább elfordította volna a fejét a lebőgésem pillanatában. Szerencsére mindketten kiterülünk a füvön a levelek közé és Sandy sem szid meg a meggondolatlanságom miatt, bár azok a nyavajás pillangók még most is úgy repkednek a hasamban, az sem érdekelne, ha most rúgna bokán.
- Huhh, ez volt aztán a ringlispíl! – lihegett a földön mellettem kiterülve, majd a válaszra felé fordultam és felkönyököltem a fűben megtartva fejemet, amire sikeresen felragadt egy sárgás level.
- Képzeld el, milyen lett volna, ha tényleg bokán rúgsz. – nevettem, majd figyeltem, ahogy beszél. Még az is teljesen feldob, ahogy pörgeti a szavakat, egyszerűen nem tudok nem mosolyogni, biztos full bénán nézek ki.
- Már a nyáron el akartam mondani, de nem mertem, nem tudtam, te hogy vagy velem... – tette hozzá végül, mire elnevettem magam. Magamunkon nevettem, milyen bénák vagyunk, igazából már tök rég óta kerülgettük egymást, de nem mertük elmondani, mert nem tudtuk, hogy érez a másik. Tipikus.
- Ugyanezt gondoltam. Nem tudom, mi lett volna, ha nem viszonoztad volna ezt az érzést és oda lett volna a barátságunk. Szar lett volna elveszíteni téged. – kámpicsorodtam el a gondolatára is annak, hogy megromlik a kapcsolatunk.
- Te, figyu, most mi akkor járunk? Csak, hogy ki tudjam számolni, hány padba kell bekarcoljam a nevünket. – vigyorogtam el magam végül, bár hé, tök sokáig bírtam komolyan nézni arra a lányra, akit végül hosszú idő után a karomban tudhattam. Azonban boldogabb vagyok annál, minthogy fapofával nézzek rá. Basszus, Sandy szebb, mint tíz perccel ezelőtt. Mit csinált vele Nora?