|
Cím: Dum spiro, spero Írta: † Lauren H. Garside - 2012. 08. 21. - 11:32:35 Látlak. A mosolyod elkápráztat. Felém intesz? Tényleg felém? Nem. Csak a képzeletem játszadozik velem. Pedig nem hagyom száguldani, nem hagyom, hogy messze repüljek a valóságtól. Sose fogsz észre venni. Nem láttad a szerelmesek napján kapott ajándékodon a láthatatlan csók nyomomat. Nem érezted a parfümöm. Alig érezhetően, de ott volt. Érezhetted már rajtam, amikor elsétáltál mellettem. Mondd, miben reménykedek? Csak a tekintetedet hadd élvezhetném egyszer. Akkor, amikor félre löksz, bár sosem tetted még. Inkább kikerülsz. Bár félre löknél, legalább érezhetném, milyen az érintésed. Nézz rám! Ott ülök a sarokban! Arra várok, hogy mellém lépj és legalább megátkozz. Vagy szólj hozzám, mert érek ennyit. Te is tudod. Elválasztanak minket a saját, mérhetetlen korlátoltságaid. De én ezt is szeretem benned. A hűvösséged, az elérhetetlenségedet, hogy a szemed sarkából, talán a látómeződbe kerülök. Nézz rám. Átkozz meg. Mindig láttam a szemeidben, az esélytelenségem nyugalmát, láttam, Seraphin Lamartin. Látlak.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |