megmarad szélnek, csillagnak

megmarad esőnek virágnak

Ne kiálts!
Este karmok tépik koronád.
Benyúl szoknyád alá –
és megaláz.
Maradj!
Csöndben maradj!
Tépi lent szűz húsodat,
cibálja szét arcodat!
S te feküdj csak
Lapulj meg paplan alatt
Ne szólj, ne beszélj
Odébb száll az éj

Ne kiálts!
Mögéd lopóznak –
hátulról megszúrnak
Állj!
Csak állj!
Szép döfnek odalent
S te sírsz odabent
Hátra lépnek, röhögnek
Arcodba nyálat köpnek
Ne szólj, ne beszélj!
Elröpül még az éj


Ne kiálts!
Szemed hunyd le
Elméd zárd el
Elkapnak.
Nyomd el
Nyomd csak el!
Téged ezer kéz szeletel
Kit érdekel?! Kit érdekel?!
És elvérzel.
De te nem mész el.
Ne szólj, ne beszélj!
Óh, tart még az éj!


Ne kiálts
Ott hagynak
Ott maradsz
Könnyű vagy
Gyenge vagy
Csönd
Csak maradj csöndben…

Ne kiálts!
Nincs, ki vigyáz rád
Kezet emelnek
Arcul megütnek
Dermedj!
Dermedj szoborrá – dermedj meg!
Hagyd, hogy ketté tépjenek.
Ne szólj, ne beszélj!
Megkövült az éj

Ne kiálts!
A szőrbe burkolt majom-tenyerek
Összevissza gyömöszölnek.
Véreznél...
Véreznél el
De itt maradsz
De megmaradsz
Minek is? Kinek is?
Mert nem vagy már szép királylány
csak egy tépett szürke bárány
De ne szólj, ne beszélj
Így maradt az éj


Ne kiálts!
Maradj néma, maradj csöndben!
Ne szólj senkinek sem

SIKOLTS!