Cím: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2020. 01. 03. - 19:56:02 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, Ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2020. 01. 03. - 20:02:15 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) Ezt a cseppet sem rövidke versecskét egyszer Elliot olvasta fel Natnak. Azóta nagyon fontos neki. SHALOTT KISASSZONYA Folyón innen s túl fekszenek széles rozs, árpa tengerek, ölelvén dombot és eget, és rajtuk át egy út vezet szép Camelot felé. A népek föl s le járnak ott, csodálván mind a liljomot, mik benőtték az elhagyott Shalottnak szigetét. Hol nyárfa reszket, s hófehér, bús fűzfa ága vízbe ér, lágy fodrot sző az esti szél a vízre, mely nyugodni tér szép Cameloton át. S virágok közt a csendben áll egy négytornyú nagy szürke vár mely évek óta őrzi már Shalott kisasszonyát. S a fűzek közt a part alatt sok ló vonta uszály haladt, és kecses vitorlás szaladt le, hogy nyomán a hab hasadt, szép Cameloton át. De ismerik-é odaát? S ki látta vajh kezét, haját, vagy ablakában őt magát, Shalott kisasszonyát? Csupán az árpa közt korán kaszáló béres hallja tán, miként visszhangzik egy vidám ének az ár túloldalán Camelotba tova. S a béres, kit az este ott ér kéve közt, hallván, legott szól halkan: ‘Ez biz’ ő, Shalott Tündérkisasszonya.’ Kinek kezén csak egyre jár egy bűvös színpompás fonál. S reá úgy átkok átka vár, ha arra pillant, merre áll Camelot városa. S számára átka rejtelem, imígy csupán a szőttesen serénykedik szép csöndesen Shalott kisasszonya. És egész álló éven át egy tükör borítja falát. S tükrében árnyak nagy hadát szemléli, mert az útra lát, mely Camelotba tér. Folyón örvénylik ott a hab az útnál, min sok nyers alak, s vásári árus lány halad és Shalottból kiér. S ritkán apát baktat lován, vagy boldog leánykák nyomán apród igyekszik szaporán s pásztorlegény az út porán tart szép Camelotba; S olykor lovag is átsuhan tükrén, de néki nincs olyan, mert ő csak sző magányosan, Shalott kisasszonya. S mindazt, mi tükrében lebeg, szép szõttesében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya. Midőn fenn járt a rét felett a Nap, épp akkor érkezett az árpa közt, mely kéve lett, s vakító vértben léptett merész Sir Lancelot. Veres keresztes hős vitéz térdel pajzsán s egy hölgyre néz, és pajzsa szikrát hányt a réz mezőn, min állt Shalott. Kantárja úgy villant talán, mint némely tiszta éjszakán a csillag fenn az éj taván, s csengettyűk szóltak, míg lován Camelot felé haladt. S övébe ott, hol kardja volt, egy nagy ezüst kürtöt csatolt, s így csengve-bongva lovagolt Shalott vára alatt. S a tündöklő kék délidőn, szép nyerge csillogott dicsőn; sisak, s a dísz a fejtetőn egy csóvaként lángolt, midőn Camelotba ügetett. Miként ha bíbor alkonyon szakállas üstökös oson az égen át, csillagnyomon Shalott vára felett. A Nap csillant szemöldökén; Lova patáin járt a fény; S a sisak aljánál a szén- szín haja lengett könnyedén; közel már Camelot. S amint a parton lovagolt, a kristálytükörbe hatolt, s ott „tralla-lalla”, így dalolt, merész Sir Lancelot. A hölgy elejtve szőttesét, feledte átkát, s jóeszét, a mélybe vetve két szemét, meglátta őt, hol állt a szép Camelot városa. S mit szőtt, a szőttes elszakadt, a bűvös tükör meghasadt, "Lesújt az átok!" - így riadt Shalott kisasszonya. Medrében feljajdult az ár, keletről vad szél tépte már a sápadt erdőt, és a sár csak nőtt, amint ázott a vár, Camelot városa. Lejött, a tornyát elhagyá, s kikötve egy bús fűz alá, egy bárkát lelt, s felírta rá: „Shalott kisasszonya” És lent a folyó mély, sötét vizén -már látva végzetét- emelte fel tekintetét, s immár ekképp nézte szép Camelot városát. És midőn leszállott a Nap, eloldozá a láncokat, s magával vitte őt a hab, Shalott kisasszonyát. S amint feküdt ott, hófehér köpenyét verdeste a szél, -befödte hulló falevél- Nem messze már az úti cél: Camelot városa. S midőn a folyón szelte át fűz födte domboknak sorát, elzengte utolsó dalát, Shalott kisasszonya. S dalát hallották messze lenn, mint zengte, fennen, s csendesen, míg már szemének fénye sem csillant, míg elhunyt teljesen. S Camelot városát elérte, ám meg azelőtt, hogy elhagyá a tág mezőt, a halál utolérte őt, Shalott kisasszonyát. S amott magas falak között, sok tornác és torony mögött egy fényes díszbe öltözött sétányhoz ért, s elé szökött Camelot városa. Köréje gyűlt az úri nép, lovag, lord s hívta mind nejét, s a bárkán olvasták nevét: „Shalott kisasszonya” Vajon ki ő, s itt mit keres? S a kastélyra félelmetes csend szállt, megállt a sok nemes, s keresztet hányt egész neves Camelot városa. Csak Lancelot szólt csöndesen: „Mily bájos arc! Az Ég legyen kegyes! Nyugodjék csöndbe lenn Shalott kisasszonya.” Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2020. 01. 13. - 00:13:49 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!... Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. - Isten veled!... Bolondság volt ez is, mint minden, Silányság volt ez is, mint minden, Álom csupán... S én, aki mindent elvesztettem, Hogy' rohantam e lehetetlen Álom után!... Befejeztük kis regényünket, Bevégeztem már minden álmom: - Isten veled!... Hogy ki vagyok, tudod Te, édes S ha van erőd a feledéshez, Szakíts, feledj!... Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2020. 09. 21. - 07:26:46 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe én nekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztő fagyát. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2021. 06. 09. - 07:06:34 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) HAJNALI CSÓK Kosztolányi Dezső Mikor a gyertyánk üszkösen ég már s sóhajba halnak az éjjeli szók, vacogva vonaglik egybe az ajkunk s fáradt remegéssel újra sohajtunk, leszáll a csók, a hajnali csók. Oly édes e jégcsók. Álomba didergő fázó derü, hajnali kósza titok. Bús ködbe nyíló jégharmatú rózsa, fáradt gyönyöröknek lángraszitója a csók, a csók, a hajnali csók. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2021. 07. 20. - 07:36:23 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) VAD SZIRTTETŐN ÁLLUNK Ady Endre Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2021. 09. 28. - 06:06:22 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) TAJTÉKOS ÉG Radnóti Miklós Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel, mind olyan fehérek. Körülnéz néha s felsikolt az év, körülnéz, aztán elalél. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nagy és sötétlő számokat írkált a szél a hóra. Megértem azt is, ezt is, súlyosnak érzem a levegőt, neszekkel teljes, langyos csönd ölel, mint születésem előtt. Megállok itt a fa tövében, lombját zúgatja mérgesen. Lenyúl egy ág. Nyakonragad? nem vagyok gyáva, gyönge sem, csak fáradt. Hallgatok. S az ág is némán motoz hajamban és ijedten. Feledni kellene, de én soha még semmit sem feledtem. A holdra tajték zúdúl, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2021. 10. 09. - 17:13:03 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) A HALÁL LOVAI Ady Endre Holdvilágos, fehér úton, Mikor az égi pásztorok Kergetik felhő-nyájokat, Patkótlanul felénk, felénk Ügetnek a halál-lovak. Nesztelen, gyilkos paripák S árnyék-lovagok hátukon, Bús, néma árnyék-lovagok. A Hold is fél és elbúvik, Ha jönnek a fehér úton. Honnan jönnek, ki tudja azt? Az egész világ szendereg: Kengyelt oldnak, megállanak. Mindig van szabad paripa S mindig van gazdátlan nyereg. S aki előtt megállanak, Elsápad és nyeregbe száll S fehér úton nyargal vele Holdvilágos éjjeleken Új utasokért a Halál. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2021. 11. 27. - 12:25:28 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) SZÍVEK MESSZE EGYMÁSTÓL Ady Endre Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a vágy és a mámor Éppúgy, mint az enyém. Hallják egymás vad kattogását, Míg a nagy éj leszáll S a nagy éjen egy pillanatban Mind a kettő megáll. Cím: Re: félig csókolt csók Írta: Elliot O'Mara - 2022. 11. 18. - 12:33:18 (https://i.imgur.com/DpX0Edl.png?1) SZÉP A FENYŐ Weöres Sándor Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |