Oldal nyomtatása - Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet

Nyaranta szerettem James boltjában besegíteni. Szerencsére túl sok galibát nem okoztam, így a keresztapám is szerette, ha nála dolgozom. Így alakult, hogy az Akadámia megkezdése előtti nyarat is az Abszol úton töltöttem. Hazamenni nem sok kedvem volt, mert Theo beiskolázása volt folyamatosan a téma, így inkább Jamesnél töltöttem az utolsó szabad heteket.

Pontosan két hónapja tértem haza a világ körüli utamról, jó volt újra egy helyben lenni. Vagy legalább is itthon lenni. Mert James Abszol úti lakása a második otthonom volt. Minden nyáron eltöltöttem itt legalább egy hetet. Ilyenkor a keresztapám mindig izgalmas programokat talált ki nekem, de az esti csillagleseknél sose volt jobb, közös programunk.

Most is egy ilyenen voltunk túl, így kicsit álmoskásan fordítottam el a ZÁRVA táblát a NYITVA oldalára, és reméltem, hogy legalább délig nem fog egy vásárló sem érkezni. Habár, jobban belegondolva, ez elég kínos lenne Jamesnek.
A Csillagos égbolt nevű üzlet az illusztris varázs-bevásárló utca, az Abszol út egyik ékessége volt. Keresztapám mindent megtett, hogy a vásárlást kellemessé tegye a boszorkányok és varázslók számára. Aki elhaladt az üzlet előtt, az a kirakatban mindig láthatta az aktuális bolygóállásokat. Aki egy kicsit is figyelt az iskolában asztronómia órán, az rögtön tudhatta, hogy a következő két napban érdemes-e szerelmi varázst végrehajtani vagy inkább a koboldokkal kellene üzletelni. A bolygómodell alatt az éppen akciós távcsöveket reklámoztuk.

A boltba belépve mindenkit áthatott a csillagászat szépsége. A plafon mindig valamelyik város égboltját mutatta, és hogy melyiket éppen, az a bejárat melletti kis asztalon ki volt rakva. Ha én nyitottam a boltot, én választhattam ki, melyik égbolt is legyen. Ezen a napon a választásom Fokvárosra esett. Ahogy a pálcámmal végrehajtottam a nem túl bonyolult mozdulatot, elmosolyodtam, mert eszembe jutott a Fokvárosi Városi Obszervatóriumban töltött egy hónapos gyakorlatom, és csupa jó élmény futott végig a gondolataimon.

Ha a vásárlók el tudtak szakadni a fejük felett lévő csillagképek nézegetésétől, és jobban szemügyre vették a kicsi boltot, észrevehették, hogy micsoda rend volt a boltban. Mindennek meg volt a maga helye: a bejárat melletti bal falon álltak a különböző csillag és bolygómodellek, majd mellettük a távcsövek. A másik oldalon az egész falon csillagászattal kapcsolatos könyvek sorakoztak. A kis bolt hátuljában állt a pult, és mögöttünk pedig egy folyamatosan mozgó, Naprendszert ábrázoló kép.

A pulton pedig ott volt James nagyapjának a képe, aki a boltot alapította. James mindent tőle tanult, amit a csillagászatról és a boltvezetésről tudni kellett.

Gyorsan rendbe raktam a pult környékét is, és azt hittem, hogy ez egy unalmas nap lesz, amikor nyílt az ajtó.

SERENA
(https://data.whicdn.com/images/326724293/superthumb.jpg?t=1550204213)
2001. augusztus vége
o u t f i t (https://i.pinimg.com/236x/89/2c/0b/892c0b4dd67cc4470d4bb453b760a3eb.jpg)

Úgy döntöttem, a lehető legjobban kihasználom az utolsó heteket. Ez leginkább azzal telt persze, hogy Elliottal és Jasperrel töltsem az időt, de azért volt néhány dolog, amit muszáj voltam elintézni a tanévkezdés előtt... Mint például penna, pergamen, tinta, és ehhez hasonló cuccok beszerzése. Általában egészen élveztem ezeket az utakat, ezelőtt is folyton egyedül tettem meg őket, mármint azelőtt, hogy az élet Elliotékhez sodort volna. Ha akartam sem tudtam volna elmenni Karennel vagy apámmal az Abszol útra, hiszen ők muglik, akkoriban pedig nem szövődtek még szorosabb barátságaim a Roxfortban. Ez persze mára megváltozott, mégis, talán nem ártott egy kicsike magány... Frászt, igazából csak senki nem ért rá.
Igazából a legfőbb dolgokat már megszereztem, ott csörögtek a hátizsákomban, és már csak egy dolog volt hátra, ami igazán szükséges volt. Meg persze utána esetleg egy kávé vagy egy süti... vagy egy fagyi? Egy utolsó, finom nyári fagyi, mielőtt nekikezdek az utolsó évemnek a Roxfortnak. Az utolsó... ebbe egészen beleborzongtam, és ez a borzongás kellemetlen volt, hiszen még a gondolat is megrémisztett, hogy pár hónap múlva az életem egyik legjelentősebb részének vége szakad. Még csak most voltam reszkető kislány a Teszlek Süveg érdes szavai alatt... És mindjárt vége.
Feljebb húztam a táskám pántját vállamon, óvatosan, vigyázva arra, hogy a lehető legkevesebb fájdalom hasítson ettől a jobb karomba, ahol a fesztivál óta az a mély vágás húzódott. Persze, már egészen szépen összeforrt, sőt, igazából csak a hege látszott, de valamiért még mindig kegyetlenül fájt. Fogalmam sem volt, miféle átok okozhatta is kitől... de persze abban a káoszban ezt nem is lehetett volna megmondani. Hiszen ott az is varázsolt, aki nem akart.
Felpillantottam a kis üzlet cégérére, mielőtt beléptem volna. Csillagos Égbolt Asztronómiai Szaküzlet... Nem szerettem igazán az Asztronómiát, nem is voltam belőle kiemelkedő, de most nem is ezért voltam itt. Nem valami olyasmi kellett nekem, amit majd aztán órán tudok használni. Igazából Natnak közeledett a születésnapja... így hát úgy döntöttem, ezúttal nem csak egy unalmas verseskötettel vagy esetleg bonbonnal lepem meg, hanem valami kicsit értékesebbel. Szóval hát itt voltam.
Benyitottam az üzletbe, és tekintetem egyből a plafon felé vándorolt. Egy gyönyörű csillagos égbolt terült el ott, amely egészen varázslatos hangulatot adott a helyiségnek... persze itt minden varázslatos volt, de lévén, hogy tizenegy éves koromig mugliként nevelkedtem, még mindig voltak olyan dolgok, amelyek egyszerűen nem voltak természetesek annyira, mint mondjuk egy aranyvérűnek. Ilyen volt hát ez is... a mesés dekoráció, amelyről a varázstalan világ csupán álmodozhatott.
- Helló! - fordultam aztán a pult felé, amint kicsodálkoztam magam a plafonban. Egy nálam talán nem is annyival idősebb lány állt a túloldalon, aki felé eresztettem is egy kis mosolyt, miközben közelebb léptem a pulthoz. Igazából magam sem tudtam még, hogy mit akarok... Talán egy szép teleszkópot, vagy valami dísztárgyat. - Tudnál nekem segíteni egy kicsit? Ami azt illeti, ajándékot keresek, de nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz... - Ami kicsit ciki, hiszen idén vizsgázni fogok belőle. Hah... - Az... apukámnak lesz. Tudom, ez nem túl sok részlet, de mit ajánlasz?

AVERY

(http://kepkezelo.com/images/vsww38v4zslhaouwkquu.png)

Az ajtó felett található kis csengők jelezték, hogy új vásárló érkezett. Nem számítottam rá, hogy nyitás után, ennyire gyorsan máris dolgom akad. Érdekes módon ebbe a szaküzletbe a rendes vásárlók köre inkább késő délután érkezett. Feltehetően azért, mert az asztronómusok nagy többsége éjszaka dolgozott...
James mégis ragaszkodott hozzá, hogy már reggel nyissunk. Végül is ő volt a főnök, én csak örülhettem, hogy befogadott a nyár második felére. Mindenesetre örültem, hogy nem véletlenül keltem fel ilyen korán.
Az újonnan érkező egy szőke lány volt, aki első ránézésre éppen a roxforti nagybevásárlás végeztével csöppent ide. Rögtön kíváncsivá váltam, hogy vajon a csillagászat érdekli vagy csak erre téved, amíg a szülei vagy a barátai befejezik a vásárlást.
-Szia! - köszöntem vissza neki, amíg ő körülnézett a boltban. Hamar kiderült, hogy lelkesedésem korai volt. Ajándékot keresett. Nem baj, abban is tudok neki segíteni!
-Tehát ajándékot keresel az édesapádnak. - léptem ki a pult mögül, és elkezdtem azon gondolkodni, mi is lehet jó ajándék egy asztronómiai boltból egy középkorú mágusnak, aki valószínűleg valami uncsi irodai munkát végezhet a Mágiaügyi Minisztériumban.
Tanakodva néztem körül.
-Apukád szereti a csillagászatot? Ha megmondod azt, hogy melyik évben született, vehetsz neki egy személyre szabott csillagnaptárat. Pár perc alatt összedobom. - mosolyogtam rá.
-De ha valami kevésbé személyeset és hasznosat szeretnél, akkor vannak csillagnaptárjaink. - mutattam a másik fal felé. - Vagy egy díszesebb égtérképet is tudok ajánlani. Szóval a kérdés az, hogy könyvet, tárgyat vagy valami személyesebbet szeretnél?
Kíváncsi voltam, hova lyukadunk ki, mindenesetre elég nagy kíhívás volt ennyi információból bármit is ajánlani. Ebből az üzletből nagyjából bármit rá tudnék tukmálni bárkire, mert itt minden tökéletes egy asztronómus számára. De annak, akinek semmi köze nem volt a csillagokhoz... Hát ők nem sokat tudnak ezekkel a tárgyakkal kezdeni. Mindenesetre kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.
-Egyébként jól látom, hogy a Roxfortban tanulsz? Melyik évet fogod most kezdeni? - kíváncsiskodtam. Reméltem, nem vagyok túl indiszkrét. Vártam a lány válaszát, illetve, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a lehetséges ajándék meghatározásához.

SERENA
(https://data.whicdn.com/images/326724293/superthumb.jpg?t=1550204213)
2001. augusztus vége
o u t f i t (https://i.pinimg.com/236x/89/2c/0b/892c0b4dd67cc4470d4bb453b760a3eb.jpg)

Ez az üzlet aztán tényleg gyönyörű volt. Mármint, attól függetlenül, hogy nem voltam a legjobb Asztronómiából, még lenyűgöztek ezek a dolgok, a csillagok és az égbolt. Egy pillanatig fürkésztem a plafont és a polcokra kirakodott mindenféle eszközöket, mielőtt ráemeltem volna tekintetemet a pult mögött álló lányra. Feljebb rántottam kicsit közben a hátamon a táskámat, és barátságosan rámosolyogtam, még ha közben a jobb felkarom már megint megsajdult... De hát így jár az aki olyan hülye, hogy fesztiválokra járkál, miközben a Roxfortban is meghalt ősszel egy diák. Az egy jel volt, amire valamiért senki sem figyelt fel... és most? Nem is tudom minek volt köszönhető az, hogy ezúttal nem járt halálesettel az a nap.
- Szia! - köszönt közben vissza a lány, mire erőszakosan kibiccentettem magam ezek közül a kellemetlen gondolatok közül. - Tehát ajándékot keresel az édesapádnak.
Bólintottam egyet, és közben közelebb léptem a pulthoz, végigfuttatva a tekintetemet az arra kipakolt kis üveg földgömbökön, amelyek lassacskán forogtak körbe-körbe, közben pedig különféle csillagképeket mutattak.
Nem lehetett egyszerű dolga az eladó lánynak, hiszen tényleg fogalmam sem volt, mit akarok. Valami szépet, amit mondjuk kitesz az irodájába, és ha más nem, legalább gyönyörködik benne. És persze az sem lett volna hátrány, ha nem olyan nagy és törékeny... ugyanis sejtettem, hogy ezek a cuccok nem lesznek valami olcsók, és nem szerettem volna elbalkezeskedni Nat ajándékát.
- Apukád szereti a csillagászatot? Ha megmondod azt, hogy melyik évben született, vehetsz neki egy személyre szabott csillagnaptárat. Pár perc alatt összedobom - magyarázta. - De ha valami kevésbé személyeset és hasznosat szeretnél, akkor vannak csillagnaptárjaink - mutatott az egyik fal felé. - Vagy egy díszesebb égtérképet is tudok ajánlani. Szóval a kérdés az, hogy könyvet, tárgyat vagy valami személyesebbet szeretnél?
- Hűűű... - mormoltam, miközben követtem szememmel, akármerre is mutat. Csillagnaptár, égtérkép... igazából mindegyik egész jól hangzott. - Ez a személyre szabott csillagnaptár egész jól hangzik, azt hiszem. Ó, várj, mikor is született... - Egy pillanatra a plafon felé pillantva törtem a fejemet. - 1969-ben.
Igazából nem tudtam, mennyi haszna van egy ilyen cuccnak, vagy hogy egyáltalán hogy néz ki, de mindenesetre jól hangzott... Azért még egyszer körbevezettem a tekintetemet az üzleten, de nem volt semmi, ami különösebben kitűnt volna, azt kiabálva, hogy "Avery, vegyél meg!". Pedig az azért tök menő lett volna.
- Egyébként jól látom, hogy a Roxfortban tanulsz? Melyik évet fogod most kezdeni? - érdeklődött közben a lány, ami azért kicsit meg is lepett. Nem is tudom, az Abszol úti üzletek eladói általában elég bunkók voltak, nem sok minden érdekelte őket azon kívül, hogy még több pénzt csikarhasson ki a vevőből.
- Igen, ez lesz az utolsó évem... durva - sóhajtottam halkan, és közben ha elkezdte összedobni ezt a naptárt, türelmesen várakoztam a pultnál. A Roxfort sokat jelentett nekem, amíg Karennel laktam, tényleg az volt az igazi otthonom... és hihetetlennek tűnt, hogy jövő ilyenkor már ne térjek vissza. - Te gondolom már kijártad...
Folytattam volna a csevegést, de ekkor váratlanul mozgást pillantottam meg a szemem sarkából... és ahogy odakaptam a fejemet, pont végignéztem, ahogy egy bolygó díszlet - azt hiszem, a Szaturnusz - elhagyja a helyét a falon, és elkezd körbe-körbe repkedni a plafon környékén.
- Őőőő... ez normális dolog? - kérdeztem kissé zavartan, de erősen sejtettem, mi lesz a válasz, pláne, amint a bazinagy gömb elkezdett suhanni a pult felé.

AVERY

(http://kepkezelo.com/images/v2ommdoyqratrzq5f2qz.png)

A lány egyértelműen elámult az üzlet pazar lenyűgözőségétől. James tényleg kitett magáért, és folyamatosan megújult. Szépítgette az üzletét, és büszke voltam rá, hogy néhány dekoráció az én fejemből pattant ki. A keresztapám mindig vevő volt az ötleteimre, már kiskoromtól kezdve kikérte a véleményemet az üzlet kinézetét illetően. Ezen a nyáron pedig szinte teljes mértékben rám hagyta a boltot. Így boldogsággal és büszkeséggel töltött el, hogy a roxfortos lány ennyire kellemesen csalódott egy asztronómiai szaküzlet láttán.
Az asztronómia mindig megosztotta az embereket. Eleve nehéz volt minden tanárnak, aki csillagászatot tanított: melyik diák szeretett éjszaka órákra járni? Ki szeretett a legédesebb álmából felkelve unalmas, fényes pöttyöket nézni? Mégis meg volt a maga hangulata: amikor mindenki alszik, csend vesz körül, te bepillantást nyerhetsz másik világok mozgásába. És ha elfogadod, hogy ezek a számodra apró mozgások befolyással vannak az életedre, a mágiádra, akkor rögtön lenyűgözőnek találod az asztronómiát.
A csillagászatot vagy imádod és teljes mértékben feltöltődsz tőle vagy rendkívüli módon rühelled, és inkább messze elkerülöd. Örültem, hogy én az első csoportba tartozhatom, mert így olyan mágikus terekbe juthattam el, ahova nagyon kevesen.
Miután visszatereltem a gondolataimat a vásárlómhoz, és megtudtam, hogy a lány a csillagnaptár mellett tette le a voksát, elővettem egy pergament és a pálcámat.
-1969... - dünnyögtem, és gyorsan odaléptem egy szekrénnyi könyvhöz, amin egy rakás vastag kötet állt, ami évekre, hónapokra, napokra lebontva leírta a csillag- és bolygóállásokat. - Bocs, kellene a hónap és a nap is. Úgy sokkal személyesebb. - küldtem egy halvány mosolyt a lány felé, miközben lekaptam az 1969 évi könyvet. Leraktam a pultra és türelmesen vártam az adatokat, majd miután megkaptam, nekiálltam a térképnek. - Öt perc és készen is vagyok.
Ez nekem csak egy egyszerű ujjgyakorlat volt, úgyhogy tudtam közben beszélgetni:
-Igen, én két éve végeztem. Nagyon furcsa belegondolni, hogy mennyi minden történt azóta. Ha minden jól megy, én most kezdem majd a Godrikot. Neked mik a terveid a Roxfort után?
A választ nem várhattam meg, mivel Szeszélyes Szaturnusz elindult a szokásos felfedezőútjára. Hagytam neki egy kis szabadságot, mert már majdnem kész voltam a csillagnaptárral.
-Áh, ne is törődj vele. Ő Szeszélyes Szaturnusz, aki kicsit nagyobb szabadságvággyal van ellátva, mint az Uránusz és a Neptunusz. A többiek elég közel vannak a Naphoz ahhoz, hogy oda legyenek láncolva. - vigyorogtam a lányra, hogy lássa, hogy csak viccelek. - Nem fog semmi galibát okozni. - mondtam, de azért fél szemem a Szaturnuszon volt, nehogy meginduljon, és jobban szemügyre vegye vendégemet.

SERENA
(https://data.whicdn.com/images/326724293/superthumb.jpg?t=1550204213)
2001. augusztus vége
o u t f i t (https://i.pinimg.com/236x/89/2c/0b/892c0b4dd67cc4470d4bb453b760a3eb.jpg)

Eléggé kíváncsi voltam erre a csillagnaptár dologra. Igazából tippem sem volt, hogy mit tud, mitől különleges, van valami haszna-e, vagy csak szép, ahogy persze azt sem tudtam, mennyibe fog kerülni... Dehát csak nem lehetett olyan drága, ugye? Nem voltam nagy költekezésekre felkészülve, bár azért körbenézve a boltban, lehet jobban tettem volna. Mielőtt eljöttem, nem mondtam meg Elliotnak, hogy Natnak készülök ajándékot vadászni. Ami persze lehet, hogy rossz ötlet volt, hiszen ő mindenbizonnyal megerősített volna azt illetően, mi is lenne a legmegfelelőbb ajándék. Na mindegy, mindegy... jó volt ez így. Amúgy sem szívesen hoztam volna fel előtte a Nat témát. Nem akartam elszomorítani... mármint az alapvetőnél jobban. sőt, inkább feldobni szerettem volna valahogy, de persze ez nem volt olyan egyszerű. Tudtam, hogy mostanában megismerkedett valakivel... valami sráccal, de nem mondott róla sokat, én pedig nem is kérdezősködtem túlzottan.
-1969... Bocs, kellene a hónap és a nap is. Úgy sokkal személyesebb.
- Ó, persze... szeptember 6. - válaszoltam, és közben összefontam ujjaimat magam előtt. Figyeltem, ahogy dolgozik, de aztán szerencsére a kínos csend hamar elillant, ahogy csevegni kezdtünk.
-Igen, én két éve végeztem. Nagyon furcsa belegondolni, hogy mennyi minden történt azóta. Ha minden jól megy, én most kezdem majd a Godrikot. Neked mik a terveid a Roxfort után? - érdeklődött. És jött a remek kérdés... a remek kérdés, ami mostmár tényleg kezdett hangosan, vészcsengővel sikítani. Azt hiszem, itt volt az idő, hogy realizáljam; nem, az isteni sugallat nem fog jönni, és igenis ki kell találnom, merre akarok továbbmenni. De ez egy olyan nehéz döntés volt... én pedig nem szerettem a nehéz döntéseket.
- Hát, én is a Godrikot nézegetem, de igazából még egyik szak mellett sem köteleztem el magam - vallottam be. - Te melyik szakra fogsz járni?
Aztán hitelen a szemem sarkából észrevettem egy hatalmas, repülő gömböt... Ami egy bolygó volt. Elkerekedett szemekkel bámultam, ahogy elindul a levegőben, először a szekrények felett battyogott végig, majd pedig közelebb úszkált a pulthoz a levegőben.
-Áh, ne is törődj vele. Ő Szeszélyes Szaturnusz, aki kicsit nagyobb szabadságvággyal van ellátva, mint az Uránusz és a Neptunusz. A többiek elég közel vannak a Naphoz ahhoz, hogy oda legyenek láncolva. - vigyorgott rám. - Nem fog semmi galibát okozni.
Bólintottam, de valamiért erről én nem voltam meggyőződve. Bizalmatlanul méregettem a hatalmas golyót - bocsánat, bolygót -, ahogy lassan egyre közelebb került hozzám.
- Ahaaa... oké... Izé, az mikor lesz kész? - pillantottam vissza a csillagnaptár felé, és közben észrevétlenül odébb léptem egy kicsit, távolabb a Szaturnusztól. - Egyébként árultok valami ehetőt? Mondjuk... csokit? - kérdeztem aztán hirtelen, de mielőtt még meghallhattam volna a választ, a Szaturnusz már megint ijesztően közel volt, így hátrébb léptem, és nem elég, hogy nekiütköztem a pultnak, éreztem, hogy valamit még le is borítottam onnan...

AVERY

(http://kepkezelo.com/images/mruq70izxxyu1zwyh0bc.png)

-1969. szeptember 6. – motyogtam magamban, és eléggé belemélyültem a csillagnaptár készítésbe. Aztán a munka közben eszembe jutott, hogy nem kellene teljesen kizárnom a vásárlómat, úgyhogy inkább beszélgetést kezdeményeztem. Hamar megtudtam, hogy roxforti végzős a lány, és ő is a Godrikon gondolkodik. Hát én is folyamatosan a Godrikon gondolkodom mostanában. Annyira nem volt kedvem újra iskolapadba ülni, ugyanakkor tudtam, hogy amit szeretnék elérni, ahhoz kell a továbbtanulás.
-Igazából az a kérdés, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Én főleg a mélyebb mágia kutatásával szeretnék foglalkozni, ezért a Magi-Szisztematikai Kart választottam. Szóval semmi auroroskodás. – ráztam a fejem. Eszembe sem volt vásárra vinni a bőröm az őrült varázslók és boszorkányok miatt. - Téged mi érdekel? - kérdeztem még vendégemtől.
-De ha van lehetőséged, akkor pihenj egy évet. – tettem hozzá a lányra mosolyogva. – Nekem bejött. De mondjuk a szüleim segítsége nélkül nem ment volna, ők azért támogattak. Szóval, ha van egy kis támogatást mögötted, akkor pihenj rá az Akadémiára. Szerintem jól fog jönni a Roxfort után. Főleg, amilyen évek állnak mögöttünk. – sóhajtottam fel, végiggondolva az elmúlt évek eseményeit.
Közben szorgalmasan rajzolgattam a csillagnaptárt. Kezdett kialakulni a lány apjának jövőképe az előttem heverő pergamenen. Amikor a Szaturnusz elkezdett érdeklődni a vásárló iránt, én is kicsit belehúztam. Még néhány pálcalendítéssel elrendeztem, hogy a következő egy évre teljes képet kapjon a használója a rá és főleg a mágiájára ható bolygók és csillagok hatásairól. Még egy kicsit kidekoráltam a pergamen szélét, és:
-Kész! – kiáltottam fel, büszkén magamra. Egészen jó kis naptárt dobtam össze itt pár perc alatt. Szaturnuszról pedig teljesen elfelejtkeztem, aki lassan már zaklatásnak minősülő keringéseket tett a lány körül. Egy gyors pálcamozdulattal a helyére küldtem a kis szeszélyest, és bocsánat kérően a lányra pillantottam. – Ne haragudj, nagyon belemerültem a naptárkészítésbe. Öhm…csoki? Csokink az nincs, azt inkább az édességboltban keresd. De egyébként ez nagyon jó ötlet. Majd jelzem a tulajdonos felé.
-Közben elkészültem a csillagnaptárral. – fordítottam a lány felé a pergament. A papíron körbe a csillagjegyek stilizált ábrázolása volt látható, a főbb csillagaikkal. Mindegyik művészi alkotás volt. Persze nem az enyém, én csak lemásoltam egy-egy korábban látott képet. A pergamen közepén pedig a Nap körül keringő bolygók folyamatosan keringtek, mutatták az aktuális helyzetet, de egy pálcaintéssel bármikor lehetett előre tekerni a következő 365 napra vonatkozóan. A kép jobb felső sarkában látszott a mai nap dátuma. Kíváncsian néztem a lányra, és vártam a reakcióját.

SERENA
(https://data.whicdn.com/images/326724293/superthumb.jpg?t=1550204213)
2001. augusztus vége
o u t f i t (https://i.pinimg.com/236x/89/2c/0b/892c0b4dd67cc4470d4bb453b760a3eb.jpg)

- Igazából az a kérdés, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Én főleg a mélyebb mágia kutatásával szeretnék foglalkozni, ezért a Magi-Szisztematikai Kart választottam. Szóval semmi auroroskodás. Téged mi érdekel? - Bólogattam a szavaira, a kérdésére pedig elgondolkodtam. Hogy mi érdekelt? Az állatok... talán. A mágikus lényekről évezettel tanultam, de közben több tantárgy iránt is lelkesedtem. Mint az SVK... persze, az önmagában is hasznos volt, főleg a ezekben a bizonytalan napokban. De valahogy túlságosan bizonytalan voltam, bármilyen nagyobb döntésről is volt szó.
- De ha van lehetőséged, akkor pihenj egy évet. – folytatta a lány mosolyogva, miközben buzgón készítette a naptárat. Át is lesekedtem a pult felett, hogy megpillantsam, hogy alakul. – Nekem bejött. De mondjuk a szüleim segítsége nélkül nem ment volna, ők azért támogattak. Szóval, ha van egy kis támogatást mögötted, akkor pihenj rá az Akadémiára. Szerintem jól fog jönni a Roxfort után. Főleg, amilyen évek
állnak mögöttünk.
Egyetértően bólogattam. A háború, a Szeszély... érdekes dolgok voltak ezek, nem tudtam, merre van a vége, és hogy vége lesz-e egyáltalán valamikor. Mindig volt valami újabb őrület.
- Nem vagyok benne biztos, hogy akarok pihenni - gondolkoztam hangosan. - Mármint... szeretnék minél hamarabb belevágni, hogy aztán magam mögött hagyhassam a tanulást. Azt hiszem, a lénygondozás érdekel... De elég döntésképtelen vagyok. Így azt hiszem, halogatom még egy darabig... amíg lehet - nevettem fel halkan, de aztán a jókedvem hamar odébb szökött egy kicsit, ahogy megkörnyékezett a fura Szaturnusz. Igyekeztem nem figyelni rá, csak csendesen lépkedtem odébb.
- Egyébként... Avery vagyok - mutatkoztam be, ha már így elbeszélgettünk. Közben a lány is elkészült a csillagnaptárral, mielőtt viszont megszemlélhettem volna, a bolygó konkrétan nekitaszított a pultnak. Merlinre... nem tetszett ez nekem, de szerencsére az eladó a segítségemre sietett, és elűzte ezt az... izét valahova messzebb, hogy megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - Köszi! Azt hiszem, kicsit túlságosan is barátkozni akart.
Lehajoltam, és gyorsan felszedtem azt a néhány pergamentekercset, amelyet véletlen lelöktem a pultról, és gondosan a helyükre helyezgettem őket.
– Ne haragudj, nagyon belemerültem a naptárkészítésbe. Öhm…csoki? Csokink az nincs, azt inkább az édességboltban keresd. De egyébként ez nagyon jó ötlet. Majd jelzem a tulajdonos felé.
Bólinttottam. Nem baj, akkor majd útközben benézek egybe... szerettem volna vinni haza egy kis csokit Elliotnak, az az esetek nagy részében legalább feldobta kicsit. Közben a lány végre felmutatta a naptárat, így végignézhettem... és hű! Gyönyörű volt, a csillagképeivel és bolygóival, bár nem voltam benne biztos, hogy teljesen átlátom, de úgy éreztem, Nat értékelni fogja. Legalábbis reméltem.
- Ez gyönyörű! Azt hiszem, tökéletes lesz... mennyi lesz? - kérdeztem, és beletúrtam a táskámba a pénztárcámért közben. Örültem, hogy megvan, legalább egy dologgal kevesebb volt, ami miatt aggódnom kellett az új tanév és a szeptember miatt. És ezt tényleg egy klassz ajándéknak ítéltem meg.

AVERY

(http://kepkezelo.com/images/0rh866mloxo9iwi9d30c.png)

Végül a lány csak kibökte, hogy mi is érdekli: a lénygondozás. Ez egyébként egész ígéretesen hangzik, egy csomó lehetőség van benne. Ezt vele is közlöm:
-Ez egy nagy jó irány. Annyi felé el tudsz menni. A mágikus lények az egész varázslótársadalomnak fontosak. A pálcákhoz, bájitalok folyamatosan szükség van alapanyagokra, de egy sárkány rezervátum is igazán izgalmas hely. Szerintem, ha ez érdekel, akkor nézz utána egy kicsit a dolgoknak, kérdezősködj a tanáraidtól és az ismerőseidtől, és biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni a helyeden. Sok sikert az utolsó évedhez, és élvezd ki minden egyes pillanatát.
Megtudtam, hogy Averynek hívják a lányt, aki iránt a Szaturnusz olyan nagy érdeklődést mutatott. Kicsit kuncogtam magamban, nem mindenkinek szimpatikus a gyűrűs bolygó rámenőssége, de én szeretem, hogy ennyire közvetlen. El kell ismernem, hogy egy kicsit túlságosan is, de valószínűleg túl sok Hugrabugos lelkesedés került bele Jamestől és tőlem.
-Én Serena vagyok. Ha gondolod, és tényleg érdekel a lénygondozás, akkor csak küldj egy baglyot, és összeismertetlek pár emberrel, akik ilyesmikkel foglalkoznak. Van egy kappa farmon dolgozó ismerősöm Japánban, de ismerek pár sárkány begyűjtőt Svédországban is. A furcsa ausztrál izgő-mozgó lények gyűjtőiről nem is beszélve. – fintorodtam el, az undorító ausztrál mágikus lényekre gondolva. – Tényleg, nagyon szívesen a rendelkezésedre állok, és ugyanúgy a barátaim is.
Végül Averynek igazán tetszett a csillagnaptár, amit az apjának készítettem. Tényleg jól sikerült, ahhoz képest, hogy gyorsan raktam össze. Még elmagyaráztam a részleteket a lánynak, és utána mondtam csak az árát.
-Két galleon, tíz sarló az ára. – mondtam, aztán a lányra néztem. – De tudod mit, a tíz sarlót elengedem, szóval két galleont kérek.
Örültem, hogy már a nap elején megörvendeztetett egy ilyen jó kis munkával. Szerencsére a bolt jól ment, belefért, hogy néha engedjünk az árakból. Ez a roxfortos lány pedig egész szimpatikus volt, szívesen dolgoztam neki. És mégis csak szülinapra lesz az ajándék.
-Boldog születésnapot apukádnak! – nyújtottam át neki a csillagnaptárt. – És sok sikert az utolsó évhez. – mosolyogtam rá, és még intettem is neki, amikor a lány kilépett az ajtón.

Bolygók nyomában

(https://scontent.xx.fbcdn.net/v/t1.15752-9/127000429_401034574351836_5553497358972198530_n.png?_nc_cat=101&ccb=2&_nc_sid=ae9488&_nc_ohc=44Hh7GELkH4AX9_fLcN&_nc_ad=z-m&_nc_cid=0&_nc_ht=scontent.xx&oh=895582f48b73a7f88a9bfe91714c2144&oe=5FE4082C)

outfit (https://i.dailymail.co.uk/i/pix/2012/03/20/article-2117459-123E6D6C000005DC-634_224x530.jpg)

To: Chloé Bones
2001. november 24.

Előző nap elég sokáig el voltam Chloénál, így először semmi kedvem nem volt felkelni, de aztán felvillanyozott a tudat, hogy végre meglátogat egy ismerősöm a boltban. Annyira büszke voltam erre a kis szaküzletre, mivel komoly részem volt a kialakításában. James bácsi teljes mértékben belevont a bolt belső berendezésébe, amint megértem a feladatra. Jó pár éve már, amikor csak tehetem, itt segítek neki, mert szeretem a asztronómiát, és a keresztapámat. Na meg annyi különleges emberrel találkozhatom. A csillagászok közössége egy nagy zárt társaság, nehéz elnyerni a bizalmukat. Azt hiszem, a mi családunk a kivétel. Itt mindenki nyitott és segítőkész. Legalább is azokkal, akik velünk is azok. Chloé pedig rendkívül barátságos volt, és nyitott az ötleteimre.
Végül elfogadta, hogy a méretarányos rajzok nehezen kivitelezhetőek, de nagyon örültem, amikor megtetszett neki a pálcaintéses ötletem. Őszintén szólva először aggódtam, nehogy olyan halálfalósnak tűnjön: egy koppintás, és már Nagyurat játszhat az ember. Semmiképpen nem akartam rossz eszméket belekeverni a tetoválásokba és a kedves bolygóimra egy rossz ötlet miatt nehéz szívvel gondolni. De úgy láttam Chloénak tetszett a dolog, és nem gondolt semmi rosszra.
Úgyhogy folytatva a projektet, ma ellátogatott hozzánk. Alig fél órája értem be a boltba, és fordítottam át egy pálcamozdulattal a Zárva táblát a másik oldalára, amikor nyílt az ajtó, és a megbeszélt időpontban Chloé megérkezett.
-Szia! - intettem felé. - Kipihented magad? Jól elbeszélgettük az időt tegnap este. - mondtam csillogó szemmel, és imádtam, hogy végre van egy barátnőm, aki kíváncsi rám, az ötleteimre, és nyitott a bohóságaimra.
A bolt, mint mindig, most is a legjobb formáját hozta. A fejünk felett ott ragyogott a déli félteke csillagos égboltja, hiszen most azok a csillagok "látszottak". A könyvek, csillagászati eszközök eladásra várva sorakoztak a polcokon, a pulton pedig James tegnap kinn hagyott csillagtérképe árválkodott. Gyorsan összetekertem a pergament, hogy legyen helyünk, én pedig a könyvespolcok előtt álló két fotelre mutattam.
-Foglalj helyet vagy nézz körül. Kérsz egy teát vagy esetleg kávét?
Amíg Chloé elhelyezkedett, én a kirakatban forgó bolygók felé pillantottam. Most kezdtek ébredezni, de a Szaturnusz már kiváncsiskodott. Halványan elmosolyodtam, de próbáltam nem foglalkozni velük egyenlőre. Előbb Chloé érezze magát kényelemben.
-A bolygóink az ablakban vannak, de - intettem a pálcámmal, és már oda is repültek a fejünk fölé - csak a parancsaimra várnak. - vigyorogtam, és persze csak vicceltem. Ki vagyok én, hogy a bolygóknak parancsoljak? Beállítottam őket úgy, ahogy a Naprendszerben keringenek, így szoktam bemutatni őket. Kicsit izgultam, hiszen egy kicsit rajtam múlik, hogy Chloé milyennek fogja látni a bolygókat. Én pedig azt akartam, hogy legalább kedvelje őket, mert én imádtam őket, mintha a háziállataim lettek volna.
Ez kicsit olyan érzés volt, mintha a gyerekeimet mutattam volna be egy távoli rokonnak vagy ismerősnek, és igazán szerettem volna, hogy jó benyomást tegyenek. De a bolygók, ahogy a gyerekek is, néha megbolondulnak, és ebbe igazán nincs beleszólásom. Reméltem, hogy ma rendesen fognak viselkedni.

✾ Bolygók nyomában ✾

(https://cdn.techexplorist.com/wp-content/uploads/2020/10/exoplanets.jpg)

To; Serena
2001. november 24.

szett (https://i.pinimg.com/originals/51/25/eb/5125eb9762dd7c56c5a6d9eb73d16476.jpg)

Serena mosolyogva fogadott, s a tőle eddig megszokott őszinte, kedves mosolyával szinte beragyogta az egész teret. Olyan volt, mint egy csillag az égbolton. Különleges lánynak tartottam már a Roxfortban is, és a tegnapi találkozásunk csak megerősítette bennem ezt az érzést. - Szia! Kipihented magad? Jól elbeszélgettük az időt tegnap este - köszönt rám lelkesen.
- Hát igen... őszintén szólva nem is nagyon tudtam aludni, olyan izgatott lettem az ötletelésünk miatt... Legszívesebben az összes bolygót megalkottam volna, de persze ez nem így megy... Előbb még meg kell találnom a hozzájuk illő embereket - vallottam be, gyorsan elnyomva egy kikívánkozó ásítást.
- Na és te hogy aludtál? - kérdeztem vissza. Reméltem, hogy nem fárasztottam ki túlzottan a kérdéseimmel Serenát, hisz neki ma még dolgoznia kellett. Én meg olyan szerencsés voltam, hogy szabadnapos voltam, így a reggeli találkozónk után azt terveztem, hogy még visszafekszem egy kicsit aludni, és csak aztán fogok neki a rajzolásnak. - Foglalj helyet vagy nézz körül. Kérsz egy teát vagy esetleg kávét? - kérdezte, mire szórakozottan lehuppantam a fotelre. Jó kényelmes volt.
- Hú, egy kávé nagyon jól esne, köszi! - bólogattam hálásan, majd tovább csodáltam a boltot.
- Hihetetlen szuper a boltotok! - ragadtam meg az alkalmat a dicséretre. Sosem láttam még ilyen otthonos üzletet. Persze a valódi otthon számomra az Elvarázsolt nyúlüreg volt, de azt nem nevezném boltnak... Igaz, a Csillagos égbolt is inkább tűnt közösségi térnek, vagy valami különleges kiállítóhelynek asztronómiai témában, mint egyszerű üzletnek. Még csak egy perce voltam itt, de határozottan úgy éreztem, hogy tényleg sokkal több ez a hely, mint egyszerű üzlet. Nem csak az eladóknak, hanem a vásárlóknak is.
Amíg a kávét vártam, teljesen elmerültem a kirakatban, tőlünk nem messze lebegő bolygók látványában. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, amíg rájuk terelődött a szó.
- A bolygóink az ablakban vannak, de csak a parancsaimra várnak - mondta barátnőm, mire lelkesen összedörzsöltem a tenyereim, akárcsak egy kisgyerek a karácsonyi ajándékai láttán. Apropó karácsony: idén elhatároztam, hogy nem megyek haza... nem vágytam arra a feszült légkörre, ami az ünnepekkor csak még nyomasztóbbá vált otthon.... Sem a felszínes beszélgetésekre, amikor mindenről is inkább beszélgettünk, csak kerüljük el a régi sérelmeket, és annak a bizonyos tabut jelentő személynek a nevét... Nem, nem akartam, hogy az idei évem ilyen lehúzó élménnyel induljon. Azt szerettem volna, ha tiszta lappal - képletesen és szó szerint is - ünnepelhetnék, csakis egyedül, a nyúlban. Nem véletlenül voltam ilyen izgatott a mostani bolygós projektemmel kapcsolatban is, az volt a célom, hogy 2002-ben még inkább a művészetre és a munkámra koncentráljak. Ez tökéletesen kitöltötte az életemet, és nem volt szükségem semmi másra... Főleg nem olyasmire, ami lehúzna... Így hát, az elhatározásomnak megfelelő lelkesedéssel kértem Serenát:
- Jujj... de jó! Alig várom, hogy megismerjem őket! - néztem csillogó szemmel a felettünk lebegő különleges égitestekre. KÍváncsi voltam, melyikről mit mesél majd Serena, vagy hogy fognak viselkedni... Ahogy elnéztem, az rögtön feltűnt, hogy a Szaturnusz valóban kis csintalan, le sem tagadhatta volna, hogy ő a főkolompos közöttük. - Sziasztok! Chloé vagyok - mutatkoztam be rájuk nézve, a mellkasomra téve jobb kezem. Lehet, hogy nem volt szokás bemutatkozni nekik, de én valahogy úgy éreztem, ezt így illik... Elvégre ők is valódi személyiséggel bíró lények voltak, ahogy mi, emberek. Most már nem aggódtam, hogy Serena bolondnak nézhet emiatt esetleg, éreztem, hogy ő meg fogja érteni a gesztust.

outfit (https://i.dailymail.co.uk/i/pix/2012/03/20/article-2117459-123E6D6C000005DC-634_224x530.jpg)

To: Chloé Bones
2001. november 24.

Boldogan dobbant a szívem, ahogy Chloé belépett az üzletbe. Igazán csinos volt, jókedvű, de eléggé kialvatlan. Hamar kiderült, hogy este még legszívesebben rajzolgatott volna, a projekten járt az esze, izgatta, emiatt nem tudott aludni.
-Én is eléggé felpörögve értem haza. - vallottam be. - Úgyhogy jó sokáig fenn tartottam a keresztapámat. Valószínűleg ezért húzza még odafenn a lóbőrt. - mutatok a hátam mögé felfelé. James a lakását az üzlet felett rendezte be. Két kis szoba és egy konyha-nappali alkotta a kis lakrészt, ahova az üzletből egy lépcső vezetett fel. A lépcső a pult mögül indult, és egy könyvesszekrénnyel volt takarva, hogy illetékteleneknek eszébe se jusson felmenni. A lakásból egy kis létra vezetett fel a tetőre, ahol James egy mini csillagvizsgálót alakított ki. Habár Londonban a sok fény miatt kevéssé volt élvezetes az asztronómia, mégis hacsak tehettük együtt dolgoztunk odafenn.
Gyorsan összedobtam Chloénak egy kávét, magamnak pedig egy lattét - sok tejjel, kevés kávéval, de pont annyi koffeinnel, hogy éber legyek - és a barátnőm mellé léptem, majd odanyújtottam neki a bögrét.
-Köszi. - mosolyogtam rá. - James és én sokat dolgoztunk rajta, hogy ilyen legyen. Ő a főnök, de a designer én voltam. - kacsintottam.
Láttam, hogy a bolygók már izegnek-mozognak, úgyhogy megengedtem nekik, hogy odalebegjenek hozzánk. Szépen beálltak sorba, de amíg én elvittem a bögréket a pulthoz, már el is kezdtek rendetlenkedni. Főleg miután meghallottam Chloé mennyire barátságosan szól hozzájuk. A Merkúr Chloé fülét piszkálta - és a lány hallhatta, ahogy mindenféle szélszerű suhogást ad ki. A Vénusz szokásához híven tette a szépet. A Föld volt a kis kívülálló, aki kívülről szemlélte a dolgokat. A Mars éppen a Vénuszt igyekezett kilökni a helyéről. A Szaturnusznak ma jó napja volt, Chloé feje körül keringett. A Jupiter a Szaturnuszt utánozta, és egy pillanatra be is terítette Chloé fejét a gázzal, ami alkotja. Persze nálunk ez szimpla vízgőz volt, de éppen elég kellemetlen lehetett. A Uránusz és a Neptunusz voltak a "nagyok", ők úgy tettek, mintha komoly, felnőtt bolygók volnának, de valójában iszonyatosan kíváncsiak lehettek, mi fog most történni. A Plútó egy ideje depressziós volt, úgyhogy ő csak a Föld mögött bújt meg.
-Szóval ők a mi bolygóink. Viselkedjetek rendesen, srácok. - intettem a pálcámmal, és újra visszatértek a megszokott helyükre. - Menjünk sorba. - Újból intettem, és a Merkúr lebegett előre. - Ő Merkúr. Ő egy kis hírvivő, a pletykás. Ő mond el minden információt a többieknek. Mivel elég pici, néha elbújik és hallgatózik. Viszont az összes bolygó közül ő tudja a legjobban kifejezni magát felénk.

-A következő a Vénusz. Azt hiszem, róla nem kell sokat mesélnem. Ő a szerelem bolygója. A szépség megtestesítője. Imádja mutogatni magát. Azt hiszem ő a legextrovertáltabb.

-A Föld magának való. Talán azért, mert mi is itt élünk, őt sokkal közelebb érezzük magunkhoz, mégis kimarad minden buliból. Viszont a Földnek van a legkialakultabb személyisége is. Egy érett bolygó, tele élettel. De magányos élettel.

-A Mars az igazi harcos. Láttad, hogy most is piszkálta szegény Vénuszt. Megjegyzem, ha ők emberek lennének, szerintem jó párt alkotnának. A Mars mindig küzd: küzd a pozíciójáért, küzd a figyelemért, harcol az elismerésért. Sosem adja fel.

-A Jupiter az igazságosztó. Sokszor ő teszi helyre a Marsot és a többieket. És hallgatnak rá, erős személyiség. Ő olyan, akire felfigyelhetnek az emberek. Viszont ott van a kis testi hibája, a Vörös folt, ami kicsit meg tudja zavarni a hangulatát.

-Szaturnusz szeszélyes. Ma jó kedve van, holnap lehet, hogy rosszabb. Igazából őt lehet a legkevésbé kiismerni. Néha nehéz bánni vele, sokat rosszalkodik. De van olyan nap, amikor incselkedik a vendégekkel. Szóval tényleg teljesen kiszámíthatatlan.

-Az Uránusz és a Neptunusz a nagyöregek. Nagy bolygók, ők már a felnőtt kori személyiségi jellegeket viselik. Viszont az nagyon látszik, hogy az Uránusz a pozitív és a Neptunusz a negatív személyiség. Az Uránusznak mindig jó hangulata van, meggondolt, jó döntéseket hoz, szeret el lenni a többiekkel. A Neptunusz inkább magába fordul, morcoskodik, sokkal kevésbé nyitott, mint a többiek.

-Na és a Plútó. Az utóbbi időben nincs jó kedve. Azt hallottam, hogy a muglik le akarják fokozni. Pedig a Plútó igenis bolygók. - Ahogy odareppent, szégyenlősen, megsimítottam, hogy érezze a törődést. - Ő a kis visszahúzódó, a szerény, a félős. Vele nagyon óvatosan és szeretettel kell bánni.

-Szóval ők a mi kis bolygó családunk. Kérdezz bármit, megpróbálok felelni neked. - mosolyogtam rá bíztatóan, remélve, hogy nem voltam túl hosszú, idegesítő vagy szentimentális.

✾ Bolygók nyomában ✾

(https://cdn.techexplorist.com/wp-content/uploads/2020/10/exoplanets.jpg)

To; Serena
2001. november 24.

szett (https://i.pinimg.com/originals/51/25/eb/5125eb9762dd7c56c5a6d9eb73d16476.jpg)

Serena méltán lehetett büszke a boltra, ami nagyon stílusosan és varázslatosan festett.
- Köszi. James és én sokat dolgoztunk rajta, hogy ilyen legyen. Ő a főnök, de a designer én voltam - magyarázta, miközben átnyújtotta a várva-várt kávét.
- Tényleg? Ezek szerint nagy tehetséged van a dizájnhoz is! - néztem rá elismerően, majd úgy kortyoltam bele a fekete italba, mint valami függő. Hiába minden reggelemet ezzel indítottam, de mivel éjszaka nehezen aludtam el, ma kicsit megkéstem a felkeléssel, így nem maradt időm a reggeli rituálémra. Nem nagy dolog, csak annyi, hogy pizsamában odatelepedtem egy bögre erős feketével az ágyamra, ahonnan épp ráláttam a londoni városképre. Ilyenkor - általában reggel 6-kor már fent voltam - még nem sokan mozgolódtak a környékünkön. Volt valami összehasonlíthatatlanul békés abban, amikor kilesve az ablakon, a mozdulatlan utcát nézve kortyolgattam a keserű, ám számomra szívmelengető italt. Ilyenkor úgy éreztem, minden lehetséges... és semmi rossz nem érhet. Szerencsére mióta Arnoldnál dolgoztam, az életem 90%-ban valóban ilyen békés és mesébe illő volt, nem panaszkodhattam. Nem bántott senki, és a vendégeim is nagyon kedvesek voltak. Az a maradék 10% rosszérzés csak a fel-feltörő emlékeimből fakadt, amiket a művészetterápia segítségével folyamatosan igyekeztem kigyomlálni magamból. Azt tudtam, hogy az elfojtás nálam nem működik... azzal csak rosszabb lesz a helyzet, így inkább szembefordultam a démonaimmal és a pennám, ecsetem, varázspálcám segítségével győztem le őket.
- Köszönöm szépen! - fordultam hálásan Serena felé, ahogy alig vártam, hogy megismerjem szeretett bolygóit.
Ámulva figyeltem őket és nagyon figyeltem, ahogy Serena mindegyiküket külön-külön bemutatta. Így elsőre egyértelmű volt számomra, hogy melyik bolygó áll a legközelebb a szívemhez, rögvest el is döntöttem, hogy őt magamra fogom tetováltatni. Ezt az ötletemet meg is osztottam új barátnőmmel.
- Hihetetlen csodálatosak mind! Megkérdezhetem, hogyan alkottátok meg ilyen élethűre és karakteresre őket? - kérdeztem. - Annyira tetszenek, igazából mindbe bele tudnék szeretni, de már most van egy kedvencem, akivel úgy érzem, nagyon egy hullámhosszon vagyunk... El is határoztam, hogy a Plútót magamra tetováltatom majd - néztem biztatóan az említett bolygóra. Nem volt egyszerű metódus az öntetoválás, de azért lehetetlen sem... Igaz, megkérhettem volna Arnoldot, de valahogy úgy éreztem, az megszakítaná a projektet, ezért mindenképpen magam fogom csinálni. Miután ezt végiggondoltam, kíváncsian feltettem a legfontosabb felmerülő kérdésem.
- Az merült fel bennem, hogy szerinted melyik bolygó milyen gazdának örülne? Vajon az lenne a szerencsés, ha hasonló temperamentumú személyt találnék nekik, vagy inkább épp teljesen mást, hogy egyfajta terápiás hatással legyenek a bolygók a viselőjükre? Úgy értem, hogy aki nagyon pörgős, az egy nyugodtabb bolygót viselhetne, hogy megnyugtassa, aki meg visszahúzódóbb, az egy elevenebb, kíváncsibb égitestet, mint például a Szaturnuszt? - érdeklődtem, bízva Serena szakértelmében és ötleteiben. Tudtam, hogyha valaki, ő tudni fogja a megoldást a kérdésre. Nagyon szerettem volna, hogy a bolygók jól érezzék magukat a gazdáikon, és kész voltam bármennyi időt és energiát rászánni, hogy ez megvalósuljon.

Bolygók nyomában

outfit (https://i.dailymail.co.uk/i/pix/2012/03/20/article-2117459-123E6D6C000005DC-634_224x530.jpg)

To: Chloé Bones
2001. november 24.

Úgy láttam, hogy Chloét teljesen lenyűgözték a bolygók, mint általában az embereket, amikor bemutattam nekik őket. A nő arra volt elsősorban kíváncsi, hogyan alkottuk meg őket. Én pedig elmeséltem neki:
-Kicsit hasonlatos volt a megalkotás módja, mint a varázspálcakészítésnél. Mindenekelőtt ki kellett találnunk a személyiségüket. Egy csomót kutattunk, olvastunk, de természetesen a saját élményekből, tapasztalatokból is táplálkoztunk. James és én együtt, teljes összhangban alkottuk meg ezeket a bolygókat. Azért nagyjából ugyanúgy láttuk őket, így könnyebb volt, és kevesebb vitát szült a személyiségek megalkotása. Aztán jött a nehezebbik része: hogyan tegyük bele ténylegesen a személyiségüket. Rájöttünk, hogy kicsit hasonlóan kellene működniük, mint a pálcáknak. Így mindegyikük belsejében olyan "magok" vannak, amikor az adott személyiséget jellemzik, támogatják. Biztos hallottál már róla, hogy a asztrológiában minden horoszkópi jegyhez tartozik egy-egy kő, ásvány. Na nálunk is egy kő adja a bolygó magját, és aköré tettünk még egyéb, a személyiséget erősítő anyagokat.
Meglepett, amikor Chloé azt mondta, hogy a Plútót választaná a saját bolygójának. Örültem, hogy neki is lesz még egy tetoválása, de csodálkoztam, hogy ő visszahúzódónak és félősnek jellemezné magát. Hiszen felkeresett, segítséget kért. Egy pillanatig csak figyeltem, sejtettem, hogy sok-sok szomorúság lehet a szívében, de reméltem a Plútó majd segít helyretenni a dolgokat. Emlékeztem rá, hogy volt Chloé körül valami zűrzavar még amikor a Roxfortba jártunk, de arra már nem, mi lehetett az. De igazából nem is érdekelt. Chloé itt van, úgy tűnik nagyjából rendben van, és reméltem, hogy ha szüksége lesz rám, nemcsak mint tanácsadóként, hanem jó barátként, akkor is meg fog keresni.
-A Plútó örülni fog, ha meghallja, hogy őt választottad. - mosolyogtam rá, és a szavaimat megerősítendő a kis bolygó már Chloé vállán nyugodott, és mint egy kiscica, bújt a lányhoz. - Úgy látom, kedvel téged.
Elgondolkodtam Chloé következő kérdésén.
-Ez egy nehéz kérdés, bevallom, bennem is felmerült, miközben meséltem a bolygókról. Azt hiszem, elég nyitottak rá, hogy mindkettő működjön. Talán attól is függ, hogy az adott illető miért szeretné a bolygót magára tetováltatni. Terápiás céllal, vagy hogy kifejezze a személyiségét. Szerintem mindképpen a tetoválás célját is számításba kell venni és úgy dönteni. Te mit gondolsz erről? Esetleg már vannak jelöltjeid is, vagy ez egy teljesen új projekt?
Amíg Chloé válaszolt, addig én a könyvespolchoz léptem, és amíg a lány válaszát hallgattam, elkezdtem keresni egy könyvet a polcon. Nemsokára megtaláltam: Varázslók és bolygók - avagy hogyan társítsuk személyiségünket az égitestekhez. Levettem a polcról és Chloé felé nyújtottam.
- Ha még többet akarsz megtudni a témáról, akkor olvasd el ezt a könyvet. Itt még részletesebben írnak arról, hogy kire milyen hatással vannak a bolygók.
Reméltem, hogy tetszeni fog neki a könyv, és még jobban belemélyed a témába. Biztosítottam róla, hogy ha bármilyen kérdése van, írjon nyugodtan, bagolyfordultával válaszolni fogok neki.
-Viszont sajnos délután vissza kell mennem az Akadémiára. Nemsokára kezdődik az első vizsgaidőszak - fintorogtam, jelezve, hogy nincs sok kedvem hozzá. Még el sem kezdtem igazán tanulni, habár nincs túl sok olyan óra, ami miatt izgulnom kellene.Talán az alkímia az, ami kicsit nehezebb, mint a többi.
-De a karácsonyi szünetben, vagy újév környékén mindképpen találkozzunk. Kíváncsi vagyok, hogy haladsz, de egyébként is tényleg jó lenne újra elmenni Párizsba. Lenne hozzá kedved?

✾ Bolygók nyomában ✾

(https://cdn.techexplorist.com/wp-content/uploads/2020/10/exoplanets.jpg)

To; Serena
2001. november 24.

szett (https://i.pinimg.com/originals/51/25/eb/5125eb9762dd7c56c5a6d9eb73d16476.jpg)

Lenyűgözve hallgattam Serena magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy hogyan is készültek el a bolygók. Teljesen meglepett, hogy ők is - mint a varázspálcák - kaptak egy-egy magot, és ez nagyon felkeltette a kíváncsiságát.
- Nahát, ez zseniális ötlet! Elárulnád, hogy melyik bolygó milyen ásványt, vagy kristályt kapott?
Nem véletlenül lelkesedtem ennyire ezért az eljárásmódért, hisz imádtam a kristályokat és ásványokat, gyakran hordtam ezekből készült ékszereket, mindezt tudatosan, mert tisztában voltam vele, hogy jótékony hatással vannak a mentális és a lelki állapotára. Még akkor kezdtem el a viselésüket, amikor kirobbant a botrány.... Bernard miatt. Akkor volt, hogy olyan elveszettül éreztem magam, hogy semmi más nem segített. Igaz, a csillogó kövek sem oldották meg a helyzetet, de valamelyest tompították a fájdalmat, és a zavart, amit akkoriban átéltem. Hogy mi lehet vele, mióta Azkabanba zárták, direkt nem követtem figyelemmel... Azon gyenge pillanataimban, amikor arra vetemedtem volna, hogy utánakérdezzek a minisztériumnál, inkább sarkon fordultam és bementem a szalonba rajzolni... Az valahogy segített...
Ebből a traumából fakadhatott, hogy rögtön közösséget éreztem a Plútóval, aki ugyanolyan elveszettnek, szendének és szomorúnak tűnt, mint a bennem élő megrontott kislány.
Amikor a vállamra telepedett, rögtön éreztem, ahogy felvidul a lelkem a jelenlététől.
- Igazi terápia ez a kis bolygó - simogattam meg, ha engedte. Érdekes, légies jelenléte volt, mégis éreztem, ahogy megremeg az ujjaim alatt a kis égitest.
- Már alig várom, hogy magamon viseljem! - mosolyogtam Serena felé, aki érdekes kérdést vetett fel.
- Szerintem mindképpen a tetoválás célját is számításba kell venni és úgy dönteni. Te mit gondolsz erről? Esetleg már vannak jelöltjeid is, vagy ez egy teljesen új projekt? - kérdezte.
- Igazság szerint még nincsenek jelöltek, elég szűz a projekt... De ha elkészülnek a rajzok, belevetem magam a keresésbe... és te is szólj bátran, kérlek, ha esetleg itt a boltban megismernél olyasvalakit, aki szerinted alkalmas jelölt lehet... Talán még egy szórólapot is csinálhatnék, ha megengeditek? - kérdeztem izgatottan, majd hálásan vettem át a nekem szánt könyvet.
- Annyira kedves vagy, ez nagyon sokat fog segíteni, köszönöm szépen! - feleltem csillogó szemmel, óvatosan eltéve a könyvet a táskámba, akár egy értékes, ritka kincset... majd Serena szavaira gyorsan észbe kaptam, hogy itt az ideje mennem.
- Ó, ne haragudj, hogy eddig feltartottalak! Csak olyan jól éreztem magam nálatok! - néztem rá bocsánatkérő mosollyal. - Máskor is eljöhetek majd? Szívesen megmutatnám Plútónak a rajtam tündöklő képmását - néztem barátságosan új barátom felé, majd Serena újra felvetette a párizsi kiruccanás ötletét.
- Nagyon benne vagyok! Annyira szeretem Párizst, minden alkalommal feltölt, amikor ott járok! Majd egyeztessünk, hogy ki mikor ér rá... - feleltem lelkesen, aztán egy szégyenlősen adott puszival elbúcsúztam új barátnőmtől.
- Legyen szép napod az Akadémián! - integettem még az ajtóból, majd boldog mosollyal az arcomon léptem ki az Abszol útra, ami Serena társaságának és segítségének volt köszönhető... és annak az érzésnek, hogy talán személyében igaz barátra leltem.

Köszönöm a játékot! ^^

Masterpiece

(https://i.pinimg.com/564x/7e/9e/01/7e9e01645077cffacdf611c7edce6e3e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/76/26/e9/7626e9e20d6c765db06afe22ca4afe33.jpg)

2002. szeptember 27.

To: Maria Fitzgerald

Még a nyári szünetben megígértem Mariának, hogy ránézek az édesapja teleszkópjára. Végre eljött a pillanat, hogy megnézhessem, mennyire komoly darab lehetett az egykori Mr. Fitzgerald tulajdonában. Izgatottan vártam, mit hoz el nekem Maria, és reméltem, hogy tényleg tudok segíteni.
Teddy eddig csak áradozott a nőről a leveleiben. Állítólag ilyen jó asztronómia tanár régen tanított a Roxfortban - mondjuk Teddy másodéves volt, szóval túl nagy tapasztalata nem lehetett. Bizonyára tetszett neki, hogy Maria engedte kibontakozni, segíthetett neki az órákon, néha ő mutathatott meg egy-egy bolygóállást az iskolai teleszkóon. Egyfajta tanársegéd lett az öcsémből, erre pedig ő roppantul büszke volt. És persze én is büszke voltam rá.
Siettem is James bácsihoz, hogy elújságolhassam neki, hogy ma nem kisebb személy érkezik a boltba, mint a Roxfort jelenleg regnáló asztronómia tanára. Rögtön felcsillant a szeme a hír hallatán, de gyorsan lehűtöttem lelkesedését, amikor jeleztem neki, hogy Maria hozzám érkezik.
Úgyhogy a kellemes szeptember végi délutánon egyedül rendeztem a kirakatot, amíg a tanárnőt vártam. Őszi díszbe öltözött a kirakat: őszi falevelek hullottak a kiállított teleszkópokra és gesztenyéből összerakott is állatkák futkároztak az ég- és földgömbökön, így forgatva azokat. Igazán büszke voltam az új kirakatra.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a hangulatom sokat változott, amióta legutóbb találkoztunk Mariával. Azóta sok minden történt: újra randiztam, elkezdődött az iskola, volt mivel lefoglalnom magam. Éppen az elmúlt napok randijain merengtem, amikor nyílt az ajtó, és Maria lépett be.
-Szia! Örülök, hogy el tudtál jönni. - mosolyogtam rá. Megvártam, amíg körülnéz, közben pedig azon gondolkodtam, amit az utolsó levelében írt. A Roxfortból még tanárként sem olyan könnyű elszabadulni. Én mindig azt hittem, hogy a tanárok bármikor leléphetnek, csak tartsák meg az óráikat. Sosem gondoltam bele, hogy emellett egyéb kötelességeik is vannak: korrepetálnak, szakköröket tartanak, felügyelik a rendet. Most már kezdtem belátni, hogy professzornak lenni sem annyira fenékig tejfel, mint ahogy diákként látszott. A felnőtt lét minden esetben nehéz, épp ezért örültem neki, hogy még mindig tanulhatok, egyetemre járhatok, és élvezhetem a - most már belátom nem is olyan kevés - szabadidőmet.
Miután Maria kellően kigyönyörködte magát a csodálatos boltban - most éppen Dublin égboltját lehetett látni a plafonon, kedvenc bolygóim még egyelőre nyugodtan figyelték az új jövevényt, és a különböző ketyerék kattogása kellemes hanggal töltötte be a teret -, kíváncsian kerestem nála a teleszkópot.
-El tudtad hozni apukád teleszkópját? - kérdeztem, és vártam, hogy odaadja nekem.

to; Miss Senna Faley
LOOK
at the stars!
(https://data.whicdn.com/images/286846869/superthumb.jpg?t=1494721071)

2002. 09. 27.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/c3/24/ad/c324ad7c80417d867dcc389026aeb3dd.jpg)

A zsebembe ot lapul apa törött teleszkópja. Siekrült varázslattal kekicsinyítenem. Úgy hetvenedik próbálkozásra. Régi, klasszikus darab, amivel még a tizenkilencedik század fordulóján nézték a csillagokat a mugli tudósok. Apám családja már régóta szentelte a csillagászatnak az életét. A finom, kicsit aranyozott szegéllyel díszített darab három lábbal állt, ha felszerelték az asztalra, és az oldalába bele volt vésve a dédapám monogrammja. D. F. Deesmond Fitzgerald. Az apám egyik legbecsesebb kincseként tartotta és őrizte, mégis amikor kicsi voltam folyton felszerelte nekem, és az ebédlő ablakából néztem rajta a csillagokat. Vele láttam meg az első üstököst, vele fedeztem fel a csillagképek vonalát az égen, és ez hozta közelebb hozzám az eget, ami akkor olyan távolínak tűnt.
Az idő kellemes, mintha velem örülne a szabadnapomnak. De mindenképpeb meg szerettem volna javítani apa teleszkópját. És út közben amúgy is beszereztem pár újonnan megjelent Asztronómiáról szóló könyvet és tanulmányt. A lehető legfelkészültebbnek kellett lennem minden órán, nehogy a túlságosan buzgó tanítványok lekörözzenek. Elena öccse modnjuk egészen bájos volt, akárhogy is hívták. A diákok lassan kezdték megszokni, hogy képtelen vagyok megjegyezni a neveiket, de kompenzáltam ezt a kis hiányosságomat azzal, hogy érdekes órákat tartottam. Legalább is igyekeztem olyanokat tartani.
Végigügetek a könyvekkel megrakott szatyorral a kezemben, ezeket nem mertem már lekicsinyíteni, így is éppen eleget bénáztam a roxforti szobámban. Kicsit izgatott vagyok, olyan eltört és leharcolt ez a teleszkóp, az egyik lába csonka, a lencséi szilánkosra vannak törve, és ha belenézek akkor inkább egy kaleidoszkóp szerű látvász fogadott, mint az ég rendes képe. őszintén nem iagzán hiszem, hogy meg lehet javítani, de már egy két dologban tényleg sokkal jobban járnak el a mágusok, mint a muglik.
Helena bácsikájának... vagy valami rokon szerűjének a boltjába lépve tagadhatatlanul megcsapott az őszi hangulat, ami a varázslatos dekorációnak köszönhető. csodálkozó szemekkel néztem a leveleket, és a szalagáló állat valamiket, amik olyan bájossá tették a boltok. Annyira nézelődtem, hogy szabályosan beleüttközöm a lányba.
Szia! Örülök, hogy el tudtál jönni - köszönt, miközben megköszörülöm a torkomat, és megigazítom a kabátomat. Leseprem. a nem létező szöszöket. Meg ilyemsik, csak hogy természetesnek tűnön, hogy nem foglalkozom a bénázásommal. Valahogy egy kicsit könnyedebb hangulatban van, mint az első találkozásunkkor, szóval remélem nem fogunk megint olyan felnőttesen csendben utálkozósan egymásnak esni.
- én is örülök, hogy egyben idetaláltam, mostanában túl sokszor kap el a Szeszély. Vagy lehet én vagyok túlságosan szeszélyes, ha varázsolnom kell - vonom meg a vállam szórakozottam mosolyogva. - Bájos bolt, Elena, te díszítetted ki? - forgatom még a fejem, miközben szétnézek és azután kapom elő a zsebemből a apám teleszkópját. Egészen bájosan néz ki miniatűr változatban, és le is teszem a ultra, hogy felnagyítsam.
Ami sikerül. Csak a pult bánja meg egy kicsit a bolt teteje, ugyanis véletlenül öriásira nő a teleszkóp, éppen hogy nem szorolunk ki a boltból.
- Hopsz.

Izgatottan várom, hogy megleshessem Mr. Fitzgerald teleszkópját. Sejtem, hogy ott lehet Mariánál, de nem látom. Talán mégsem merte elhozni? Mégsem bízik bennem annyira, hogy a kezembe adja? De akkor miért van itt? Vagy darabokban lehet? Ezer kérdés cikázott az agyamban, amíg Maria végignézett a bolton.
Természetesen őt is lenyűgözte, mint mindenkit. Ez volt a közös mesterművünk Jamesszel. Itt még apa is elámult, ha alkalomadtán erre vetődött a dolga.
- Bájos bolt, Elena, te díszítetted ki? - kérdezi, én meg nyelek kettőt, mielőtt válaszolnék. Soha nem fogja megtanulni a nevemet!
-Igazából ez a keresztapám boltja. James apa és anya évfolyamtársa volt a Roxfortban, és mindhárman csillagászok lettek. Anyáékat már ismered, ők Skóciában vannak, James viszont megnyitotta a boltot. A Roxfort után sokat segítettem neki itt, meg most is szívesen beugrok, ha éppen szabad vagyok az Akadémián. Szóval, igen, a díszítés nagy része az én érdemem. - büszkélkedtem, mert tényleg, igazán büszke voltam a dekorációra.
Maria háta mögött kedvenc bolygóim már leskelődtek, de egy gyors pálcaintéssel megoldottam, hogy ne hagyják el a polcot. Ezt jól is tettem, mert amint Maria megmozdult, és elővette a - nem hittem a szememnek - mini teleszkópot, és óriásivá varázsoltam.
-Öhm... - néztem a fejemet vakarva a túlméretes távcsőre. - Akkor most várj egy kicsit... - és egy varázslattal visszaváltoztattam a rendes méretére. - Ekkora volt, ugye? - kérdeztem reménykedve.
-Az az igazság, hogy a teleszkópoknak nem tesz jót a méretváltoztatás. Tudod, ilyenkor megváltozik a lencsék aránya, más lesz a nagyítás...
Közben elkezdtem megvizsgálni a távcsövet. Igazán klasszikus darab volt, talán a huszadik század második feléből, de biztos régi darab. Végighúztam rajta a pálcámat, hogy felmérjem a belső hibákat - sajnos volt jópár belőle.
-Oké. Nézd, Maria. - kezdtem borús hangon. - Elég rossz állapotban van a távcső... De úgy gondolom megmenthető. Kellenek bele új lencsék - mindenképpen. Emellett a belső mechanikáját is meg kell javítani. De azt hiszem, ha végzek vele, akkor olyan lesz, mint fénykorában.
Bíztató mosollyal néztek a nőre. Reméltem, hogy itt meri hagyni, mert ez jópár órányi munkába fog telni. Sőt, a mechanikai javításokhoz James segítségére lesz szükségem. Teleszkópok lencséit már milliószor cseréltem, de amikor finomhangolás volt, inkább a keresztapámra bíztam.
Miután megegyeztünk, hogy mi legyen a távcső sorsa, Mariára nézek.
-Kérsz egy teát? Addig elmesélhetnéd, hogy tetszik a tanítás? És hogy kezelik a gyerekek, hogy nem bírod megjegyezni a nevüket? - széles mosollyal nézek rá, és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy legalább egy kicsit ne szúrjak oda Maria enyhén szólva is pocsék névmemóriája miatt.

-Igazából ez a keresztapám boltja. James apa és anya évfolyamtársa volt a Roxfortban, és mindhárman csillagászok lettek. Anyáékat már ismered, ők Skóciában vannak, James viszont megnyitotta a boltot. A Roxfort után sokat segítettem neki itt, meg most is szívesen beugrok, ha éppen szabad vagyok az Akadémián. Szóval, igen, a díszítés nagy része az én érdemem. - Elismerően elvigyorodok és körbenézek mégegyszer a kis boltban. A díszités bájos! lehet nekem is fel kellene dobnom valamivel a tantermemet, hogy ne legyen olyan tudományosan unalmas. Mondjuk ahogy gondolkodom, csak unalmas dekoráció ötletek jutnak az eszembe. Senki sem lelkesedne fel egy unalmas csillagtérképről, de talán, ha megerőltetem magam csak kiszülök valamit.
- Menő család - hümmögöm. - Az Akadémia után te mit szeretnél csinálni? - kérdezem mellékesen, mielőtt még óriási teleszkópot varázsolnék a szüleim büszkeségéből.
kezdek azon elgondolkodni, hogy vagy a pálcámmal van baj, vagy a fejemben. Iagzából teljesen mindegy is, a probléma adott: nem tudok varázsolni. Sose szoktam rá teljesen, azt hiszem még a Roxfort alatt sem, a legtöbb dolgot varázslat nélkül oldottam meg, mondjuk felmásztam a könyvtárban a létrán, hogy levegyek egy magasan lévő könyvet, vagy nem bűvöltem meg a bögrém, hogy a forrócsoki ne égesse le az ujjaiman azon keresztül. Általában a legtöbb gyakorlati varázslatom akkor is katasztrofálisra sikeredett, néha én is meglepődöm azon, hogy a fenébe tettem le én normálisan a RAVASZ-t. Ezen gondolkodom, míg abban a pár másodpercben nyomorgunk Serenával az óriás teleszkópom körül, és minden bizonnyal a berendezésben is kárt tettem. Remélem azért nem kell kifizetnem, vagy valami. Bár ha az ember varázsló, aligha van olyan cucc, ami javíthatatlan lenne. Bár azt hiszem ez a törött tepeszkóp egészen olyannak néz ki. AZ ember szíve egyszerűen összeszorul, ahogy ránéz. Ahogy szerena visszacsinálja ki tudja hanyadjára a bénaságomat, a kérdésére csak bólogatok. Végül is ő az egész életét mágiával körülvéve töltötte.
-Oké. Nézd, Maria. Elég rossz állapotban van a távcső... De úgy gondolom megmenthető. Kellenek bele új lencsék - mindenképpen. Emellett a belső mechanikáját is meg kell javítani. De azt hiszem, ha végzek vele, akkor olyan lesz, mint fénykorában.
- Jó, kifizetek mindent, csak javítsd meg, kérlek - sóhajtok fel, és pislogok rá reménykedő szemekkel. Nem szeretném, ha szolgálaton kívülre kéne helyeznem, hiszen olyan szép teleszkóp, és egy kicsit olyan érzésem van, mintha apa is így velem lenne, ami groteszk. Amikor az eldaott dolgaikat szereztem vissza olyan érzés volt, mintha a darabkáikat illeszteném újra össze. Szívesen bízom rá, nem csak azért mert milyne neves családból származik, hanem mert bízom is abban, amit mond. - Az is mindegy, hogy mennyi időre hagyom itt, csak szeretném újra a réginek látni - teszem hozzá. Miután befejezzük az egyeztetést, még Serena teára is meghív. ezek az aranyvérűek tényleg tudják, mi fán terem az illem és az elegancia. Azt hiszen nálam csak sör lenne. Vagy... vagy igen, sör. Esetleg bor, vagy víz.
-Kérsz egy teát? Addig elmesélhetnéd, hogy tetszik a tanítás? És hogy kezelik a gyerekek, hogy nem bírod megjegyezni a nevüket? - erre csak zavartan elvigyorodom.
- Ó, ezer éve nem ittam teát, kérek! - bólogatok, a sörlajstromom után. - Hát, tudod, van aki eléggé megsértődik rá, de olyan is van, aki viccesnek találja, vagy akit nem érdekli. Az órám színvonala ezzel nem romlik, csupán náha megbélyezgi a hangulatot. Gondoltam becenevekre, de azokat is elfelejteném. De lassan megszokják, muszáj nekik - zárom le a mondandómat, miközben követem Serenát a tea felé. - Na és az öcséd nagyon bájos, mindenkit igyekszik lekörözni az évfolyamában.

Mariának egyértelműen tetszik a bolt és a berendezése. Büszkén húzom ki magam, mert habár az anyagi kereteket James teremtette meg, attól még a munka viszonylag nagy része az enyém volt benne. De James szerette, ha itt vagyok, bírtuk egymást.
-Az Akadémia után te mit szeretnél csinálni? - kérdezte a nő.
Nem válaszoltam azonnal, végiggondoltam a választ, és csak utána szólaltam meg:
-Nem igazán tudom még. Most benne vagyok egy kutatásban az egyetem, ha kitart addig, lehet, hogy érdemes lenne ott maradnom. De ha az nem jön be, akkor is jó lenne csillagászként kutatni. Persze mindig ott a lehetőség, hogy visszamenjen a Skye-szigetre vagy ide jöjjek dolgozni. Szerencsére még egész sok lehetőség nyitva áll előttem. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy a Roxfortban tanítson. - mosolyogtam rá bátorítóan, mert igenis nagy dolognak tartottam, hogy ott taníthat. Szerintem minden jó tanulónak legalább egyszer megfordul a fejében, milyen jó lenne roxforti tanárként dolgozni.
Miután megnéztem a teleszkópot, nem sok jó hírrel szolgálhatok, de Maria ebbe a pár információ morzsába is belekapaszkodik. Tényleg szeretné újra épen látni a távcsövet, valószínűleg nagyon kötődik hozzá. Kicsit megsajnálom, úgyhogy meghívom egy teára, és arra gondolok, hogy majd a forró ital mellett kérdezgetem egy kicsit a múltjáról.
Persze dagad a májam, amikor arról beszél, hogy az öcsém mennyire jól veszi az akadályokat. Teddy imádja a csillagászatot, még jobban, mint én. Egyértelmű, hogy belőle csillagász lesz. Nálam ez nem volt ennyire biztos...
-Teddy próbál jól teljesíteni. Az asztronómiát imádja, a mágiatörténettel sincs gondja, de az átváltoztatástan annyira nem megy neki. - Ez persze kicsit ironikus, hiszen az átváltoztatástan tanárával járok. De megfogadtam, hogy nem avatkozom kettejük dolgába, és nem fogom Dorian előtt felhozni Teddyt, és fordítva sem. Valójában nem is mondtam még az öcsémnek, hogy a tanárával talán komolyabbra is fordulhatnak a dolgaink.
Közben elkészül a teánk, kitöltöm egy pálcaintéssel Mariának, és helyet foglalunk egy hátsó helyiségben. Ott áll egy kis asztal, mellette négy puffal - rémisztően emlékeztet a jóslástan teremre a Roxfortban.
-Egészségedre. - mosolygok Mariára. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi történt a szüleiddel? Utánanéztem az apukádnak, de sehol nem találtam róla semmit. Nem kutakodni akartam - teszem hozzá gyorsan mentegetőzve -, csak kíváncsi voltam rájuk. Igazán nagyszerű csillagászok lehettek, ha benned is ennyire forr a tudásvágy az asztronómia iránt.
Nagyon remélem, hogy nem bánton meg a nőt a kérdésemmel. De kíváncsi voltam, vajon honnan szerezhetett ennyi tudást, és honnan volt egy ilyen komoly eszköze az édesapjának. És akármennyire kerestem Fitzgerald nevű csillagászt egyet sem találtam az akadémiai könyvtárban.

Olyan ember vagyok, akit mindig is könnyű lenyűgözni. Ez nincs másképpen az őszi dekorációval sem, és iagzából az egész boltot nagyon imádom. Olyan hangulatos, meg varázslatos, kicsit szépen érződik benne, hogy él itt a mágia, és a tárgyak is benne nagyon szépek és különlegesek. A szépérzékem szinte doormbol itt. Azt kívánom, bárcsak a szüleim is megérhették volna azt, hogy kiderül, boszorkány vagyok, hogy még így is az ő nyomukba léptem, és asztronómiát tanítok diákoknak. A tudást átadni mindig is fantazstikus dolog, és nekik köszöbnhetem azt, hogy van is mit átadni. Közben csevegek Serenával is, ahogyan körbelesek mindent, hogy azért mégsem töltsük el ezt kínos csendben. Amúgy is nekem mindig is nehezemre esett befogni a számat, az emberek - és a diákok - balszerencséjáre.
-Nem igazán tudom még. Most benne vagyok egy kutatásban az egyetem, ha kitart addig, lehet, hogy érdemes lenne ott maradnom. De ha az nem jön be, akkor is jó lenne csillagászként kutatni. Persze mindig ott a lehetőség, hogy visszamenjen a Skye-szigetre vagy ide jöjjek dolgozni. Szerencsére még egész sok lehetőség nyitva áll előttem. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy a Roxfortban tanítson.
- Egész izgalmas tervek - vigyorodom el. - Kutatóként meg akár taníthatsz is az akadémián is, mindig szeretnek ott új kutatóknak munkát adni, és azért biztosan te is iagzi szakmai tekintély leszel. Mit kutatsz amúgy? - érdeklődöm kívácnsian. Engem mindig is érdekelt mugliként az űrutazás, a feketelyukak, és az, hogy van-e élet más bolygükon is, bár 2002-t írunk, sehol egy repülő autó (a mugliknál), szóval azt hiszem ezek a kérdések még megválaszolatlanok lesznek egy ideig, de minenképpen izgatott vagyok, hova fejlődik a tudomány.
- Áh, ugyan, nem olyan nagy dolog - vonom meg szerényen a vállamat. - Amúgy is sokkal kötöttebben tudok mozogni nyárig, de nem olyan rossz ez, talán ráakadok a következő generáció híres kutatóira - teszem hozzá egy széles mosollyal.
Közben azért aggasztó híreket is kapok a cuccomról, de mindenképpen hiszek benne, hogy Serena meg tudja javítani. A mágia sok dologra képes, még akkor is, hogy ha én nem értek hozzá annyira, szóval mindenképpen hiszek abba, hogy a teleszkóp majd egyszer visszanyeri a régi fényét. AHogy ezen godnolkozom meghívnak teára is, amit örömmel veszek. Rég nem csevegtem ebbyit, főleg nem korombeliekkel, még ha a Roxfortban ott is volt Sage. Túl sok gyerek vett körbe az elmúlt években, azt hiszem.
- Teddy próbál jól teljesíteni. Az asztronómiát imádja, a mágiatörténettel sincs gondja, de az átváltoztatástan annyira nem megy neki
- Ó, az az óra kész kihívás tud lenni - bólogatok, és eszembe jut Belby, meg az, hogy ő és Sage mennyire nem bírják egymást. Valahogy ez olyan mokás. A teás helyiség nagyon bájos, bele is süppedek egy puffba, ami kicsit a Jsólástan órákad idézi fel bennem. Minidg is fura volt nekem az az óra. Olyan tudománytalannak tűnt mindig is.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi történt a szüleiddel? Utánanéztem az apukádnak, de sehol nem találtam róla semmit. Nem kutakodni akartam csak kíváncsi voltam rájuk. Igazán nagyszerű csillagászok lehettek, ha benned is ennyire forr a tudásvágy az asztronómia iránt.
Egy kis szünetet tartok, miközben felsóhajtok. Kicist szomorú, hogy az ember így el tud tűnni, hogy ha nincs olyan hatalmas hatással az emberiségre, mint mondjuk Stephen Hawking. De azért a maguk körében a szüleim egészen elismert tudósok az embereknél, még ha olyan hatalmas karriert egyikük sem tudott befutni. Kevergetem a teámat egy kicist, majd szünet után válaszolok.
- Apa asztronauta volt. Sok időt töltött az űrálolmáson, hogy onnan tanulmányozza a világot. Szerette a végtelent. Anya pedig a Greenwich-i Királyi Obszervatóriumban volt csillagász, apa szerint egészen előkelő tudósnak száímtott, de én anyát nem ismertem. Egy téli napon autóbalesetük volt a csúszós úton, amikor anya velem terhes volt. Nem járt a mentő, és apának kellett bevinnie a kórházba, de üttköztek egy kamionnal. Apa lebénult, és anyát már nem tudták megmenteni az orvosok, csak engem - sóhajtom szomorúan. - Apa pár évvel később halt meg, most sem tudom mi lett vele. Bár nem olyan híres kutatók, a muglik világában elismertek voltak, még ha nem is éltek úgy a köztudatban. Szerettem volna tovább vinni az örökségüket, amit rám hagytak, így a tudsát, amit ők gyűjtöttek össze, én is tovább adom - fejezem be a mondandómat, egy halvány kis mosollyal. Még most is hiányoznak, akkor is, ha anyát sosem ismerhettem meg, apa sokat mesélt róla, és olyankor azt kívántam bárcsak találkozhattam volna vele.

-Mit kutatsz? - kérdi Maria a nagy kérdést, és ezzel meg is érkeztünk a szokásos Serena monológhoz:
-Elsősorban azt, hogy az asztronómia mennyire van hatással különböz varázslatokra, de főleg a bájital-főzésre. Ugyanis nem mindegy, hogy egyes bájitalokat milyen csillagállások mellett főzzük, vagy az alapanyagokat mikor szedjük le. Ez a fő kutatási témám, de benne vagyok egy másik kutatásban is Frey Henricksen professzorral. Az viszont elég titkos, arról sok mindent nem árulhatok el, de ott is az asztronómiai tudásommal segítek.
Remélem, ezzel bebizonyítottam Mariának, hogy nem is vagyok olyan balfácán fruska, mint ahogy az első alkalommal láthatott. Akkor rossz passzban kapott el, nem hevertem ki még a szakításomat. Most viszont újra boldog szerelemben élek, úgyhogy nincs okom a panaszra.
Közben félrerakom Maria távcsövét, most úgysem tudok vele foglalkozni. Be kell szereznünk hozzá néhány alkatrészt, majd csak utána érdemes vele bármit is kezdeni. A teára viszont vevő a nő, így hátrakísérem, és leültetem az egyik kis fotelba.
Maria szerint az átváltoztatástan kihívás. Hát Doriant meghódítani kihívás. Elmosolyodom a véleményére, én meg hozzáteszem:
-Pedig a tanár úr egészen rendes arc. - Majd egyszerűen csak kibukik belőlem: - És meglepően jól csókol.
Akkor esik le, hogy Maria kollégájáról beszélek. Elvörösödöm, és az arcomat a kezembe temetem.
-Bakker. - Óvatosan a nőre nézek. - Fogalmam sincs, mennyire vagy tisztában Dorian magánéletével, de én most éppen vele randizgatok. Kérlek, ha ezt eddig nem verte nagy dobra, tartsd titokban. Ráadásul Teddynek sem mondtam még. Ez annyira kínos, de nem akarom, hogy bekavarjon az ő tanár-diák viszonyukba.
Amikor ezen túl lépünk, más irányba terelem el a beszélgetést. Maria szüleiről érdeklődöm, és meglepő információkat tudok meg róluk. Egyrészt, hogy muglik voltak. Én mindig azt hittem, hogy Maria szülei varázsló és boszorkány házaspár voltak.
-Édesapád asztro...Khm... Ugye ők azok a muglik, akik az űrbe járnak? - Nem tudok sok mindent a mugli csillagászatról, valójában mindig elmerültem a varázsvilágbeli változatába, sosem néztem utána annak, mit csinálnak a varázstalan csillagászok. Bevallom, ez szűklátókörűség volt a részemről.
-Ó, sajnálom, ami a szüleiddel történt. Biztosan remek emberek voltak. Szerintem nagyon büszkék rád, hogy csillagász boszorkány lett belőled. Ráadásul most már tanítasz is. - Bíztattam Mariát.
-Figyelj, lenne egy ajánlatom. Cserébe, hogy megjavítom a távcsövedet, taníthatnál nekem egy kis mugli csillagászatot. Sosem mélyültem el benne igazán. Mesélhetnél erről az asztronauta dologról, meg hogy hogyan jutnak fel oda. Igazán kíváncsivá tettél.

Kívácnsi voltam mégis mit kutathat egy varázsló. Mármint sok mindent de a csillagokban inkább volt tudomány, mint varázslat, gázok és atomok munkálkodtak, és még az a fura sötét anyag is ott keringett. Kétlem, hogy az köze lenne Merlin fenekéhez, vagy bármihez. De lehet csak túlságosan realiszikus vagyok ebben. Minden esetre én szívesen szentalném az életemet a sötét anyagnak is, csak hát... tanítok, meg eg yélet is kevés lenne, mire kiderülne, hogy mi is az.
-Elsősorban azt, hogy az asztronómia mennyire van hatással különböz varázslatokra, de főleg a bájital-főzésre. Ugyanis nem mindegy, hogy egyes bájitalokat milyen csillagállások mellett főzzük, vagy az alapanyagokat mikor szedjük le. Ez a fő kutatási témám, de benne vagyok egy másik kutatásban is Frey Henricksen professzorral. Az viszont elég titkos, arról sok mindent nem árulhatok el, de ott is az asztronómiai tudásommal segítek.
- Ó, ez aztán nagyon érdekes - hümmögök, főleg hogy nekem bármit is főztem felrobbant az üstöm, és beterítette az egész termet. Szinte sajnálom Pintont, hogy olyan órát tartott,a mit az emberek ötven százaléka utálta amásik fele meg csak túl szerencsétlen volt hozzá. Az én órám se olyan népszerű, valljuk be egy két lelkes diákon kívül mindenki csak aludni szeretne rajta. pedig ha tudnák micsoda erők mozgatják a világot! - Bár fogalmam sincsen ki ez a Grey Ricksen. De csapassátok, a titkos dolgok mindig nagyot szólnak - vigyorodom el, és kacsintok is egyet.
Ahogy közben hátra hagyom apám szeretett teleszkópját, és követem Elenát... Helenát... a hátsó rész felé, még végigcsodálkozom a bolnton, majd végre kényelmesen belesüppedek egy kényelmes fotelbe, ahonnan ha akarnék se tudnék felkelni, úgy beszippantja a hátsómat. Jesszusom, a Roxfortban miért nem ilyenek a bútorok? Biztos, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat és még a dohos öreg kastély szag is az ember agyára menjen.
Áh, hát persze az unalmasnak tűnő tanárok csókolnak lehet a legjobban, bár Page-re sem lehet panazskodni, nem mintha leunalmasoznám a füle hallatára a fickót. Biztosan csak bizonyos embereknek bontja le a falait és azok a bizonyos emberek nem tartoznak a kollégái meg a diákok közzé. Bár meg kell hagyni, a Bájitaltan tanártól még jobban félnek a srácok, valahogy ő még Helby-nél is sokkal inkább karótbnyeltebb. Mintha lenyelt volna egy villanyoszlopot.
- Bakker. Fogalmam sincs, mennyire vagy tisztában Dorian magánéletével, de én most éppen vele randizgatok. Kérlek, ha ezt eddig nem verte nagy dobra, tartsd titokban. Ráadásul Teddynek sem mondtam még. Ez annyira kínos, de nem akarom, hogy bekavarjon az ő tanár-diák viszonyukba.
- Nyugi, drágám, annyit tudok Helby-ről, hogy állandóan morog Page-re - vonom meg a vállam és kacisntok egyet, hogy így jelezzem nem fogom elpletykálni. Nem mintha valaki kihámozná a névzavarom közepette, hogy miről van szól, amikor azt mondom, képzeld, Helena és Wilby járnak! - Tedet meg ne féltsd úgyis többet bámulja az eget, mint azt, hogy másra figyeljen jelenleg - legyintek, majd kinyúlok ateámhoz, hogy a meleg csészét a kezeimben szorongassam.
-Édesapád asztro...Khm... Ugye ők azok a muglik, akik az űrbe járnak? - kérdezi óvatosan, én meg elfelejtem, hogy már megint nem azt tudják a varázslók, amit én. És igazából ez visszafelé is igaz, olyan sok mégikus infót nem vágok, hogy az... nos a gáz határt súrolja. De már kezdek fejlődni, és nem robban fel valami mminden második varázslásomra.
- Igen, asztronauta, úrhajós, amelyik szimpatikus. Iagzából akkor lesz valaki asztronauta, ha legalább egyszer megkerülték a földet, és apa elég sokat volt odafent, amikor még nem alapított családot. Egyszer hozott haza űrhajós kaját, ami akkor se romlana meg, ha a földön kétszer kihalt volna az emberiség - vonom meg a vállamat vigyorogva. Valami fura jégkrém volt. - Csaka zért jött vissza, hogy anyával legyen, amikor teherbe esett - teszem hozzá. Aztán meg már egyikük se csinálhatta többé azt,a minek az életüket szentelték. És az a boszorkány Tina el is adta az összes cuccakiat. De szinte mámorítóan megkönnyebbültem, miután mindet visszaszereztem valahogy.
-Ó, sajnálom, ami a szüleiddel történt. Biztosan remek emberek voltak. Szerintem nagyon büszkék rád, hogy csillagász boszorkány lett belőled. Ráadásul most már tanítasz is.
- Ez nagyon kedves tőled - mosolyodom el én is. Szeretném is ezt hinni, még akkor is, ha nem leszek olyan híres kutató, mint ők, vagy mint most Elena. Közben bele is kortyolok a mézédes teába, ami kellemesen felmelegít.
-Figyelj, lenne egy ajánlatom. Cserébe, hogy megjavítom a távcsövedet, taníthatnál nekem egy kis mugli csillagászatot. Sosem mélyültem el benne igazán. Mesélhetnél erről az asztronauta dologról, meg hogy hogyan jutnak fel oda. Igazán kíváncsivá tettél.
Erre felcsillan a szemem és ismét széles mosolyra húzom a számat. Iagzából már most rápörgök a dologra, pedig hát biztosan akad jócskán különbség a kettő csillagászat között. Például az, hogy nem ivitózzuk oda magunk mellé a műszereket, hanem odasétálunk értük, meg ilyenek,d e azt hiszem a lány ennél jóval többre gonolt.
- benne vagyok. Akár el is jöhetsz majd hozzám, ha nem tanítok, és megmutatom anyáék felszerelését is. Apa űrhajós ruhája is megvan - mondom nagy büszkén.

Izgatottan összefoglalom a kutatásom témáját Mariának, ő pedig megint hozza a formáját:
- Bár fogalmam sincsen ki ez a Grey Ricksen. De csapassátok, a titkos dolgok mindig nagyot szólnak - vigyorog, és kacsint is egyet, én meg csak a szememet forgatom. Ez olyan igazán Mariás volt, én pedig már inkább nem is próbálom kijavítani.
Aztán hátrahívom a kis pihenőnkbe, főzök egy teát, és elkezdünk beszélgetni. Teljesen belemerülök a sztoriba Doriannel, szeretek róla beszélni. Szeretem elújságolni, hogy párom van, méghozzá egy roxforti tanár. Mindenki tud róla, csak Teddy nem... Igazából tök gáz, hogy pont az öcsémnek nem mondom el a dolgot, de egyszerűen nem akarom, hogy bekavarjon a sulis dolgaiba. Doriannel is mindig kerüljük az öcsémet, mint témát. Nem akarom tudni, hogy látják a tanárok. Kivéve Maria. Teddy az egyetlen, akinek megjegyezte a nevét. Ez valamit elmond a kettejük kapcsolatáról. És örültem, hogy végre olyan asztronómia tanáruk van, aki értékeli, ha valaki érdeklődik a tárgya iránt. A mi időnkben inkább csak zavartam az órát a beszólásaimmal, de egyszerűen kevésbé volt kompetens a tanár, mint amilyennek Maria tűnt.
- Nyugi, drágám, annyit tudok Helby-ről, hogy állandóan morog Page-re - tette hozzá Maria a történetemhez, én meg egész egyszerűen némán bámultam rá. Még a saját kollégáinak sem tudja megjegyezni a nevét? Hogy lehet ez? Minden nap találkozik velük! Igazán bosszantó lehet, de én próbáltam túltenni magam rajta.
-Köszi, hogy megérted. Tényleg nem akarom, hogy ez közénk férkőzzön Teddyvel. Csak nem akarom, hogy közénk álljon ez a kapcsolat. Teddy is fontos nekem, és Dorian is.
Áttérünk egy jobb témára: Maria szüleire. Az édesapja olyan mugli volt, aki az űrben járt. Ez bámulatos dolog lehet, igazán kíváncsivá tett.
Én csak a fejemet rázom.
-Olyan furcsa, hogy nem tudnak onnan csak hazahoppanálni. - De talán az űrben ez máshogy működik. Valószínűleg ezért is nem járt még varázsló az űrben. - De ez biztosan nem így működik. - vonom meg a vállam.
Felajánlom Mariának, hogy cserébe a javításért tartson nekem mugli csillagászat órákat, amitől teljesen fellelkesül:
-Benne vagyok. Akár el is jöhetsz majd hozzám, ha nem tanítok, és megmutatom anyáék felszerelését is. Apa űrhajós ruhája is megvan.
-Váó, ez igazán jól hangzik. Kíváncsi vagyok arra a ruhára. Meg úgy az egész mugli csillagászatra. Voltam már Greenwich-ben, de inkább a varázskiállítást néztem, mint a muglit. Most már kicsit sajnálom.
Még beszélgetünk egy darabig, de végül Mariának indulnia kell vissza a Roxfortba.
-Mindent megteszek, hogy megjavítsam a teleszkópot. Szerintem menni fog, de mindenképpen értesítelek a javítás közben is. Tudom, hogy ez fontos neked. - mosolygok rá barátságosan, miközben kikísérem a bejárathoz. Örülök, hogy végre találtam egy hasonszőrűt, aki hasonlóan rajong a csillagokért és bolygókért, mint én. Jó néha elbeszélgetni Mariával, és kezdem megszokni azt a furcsa szokását is, hogy nem jegyzi meg a nevemet.
Várom már, hogy tanítgasson engem.

Ötletbörze

(https://i.pinimg.com/564x/e7/2d/d1/e72dd1d43fd80e198d6f84846e6ca14e.jpg)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/37/d9/fc/37d9fc611c408be1861160706f824c8a.jpg)

2003. május 7.

To: James Bennett

Végre összehoztunk egy jó kis keresztapa-keresztlánya napot Jamesszel. Már hetek óta nem tudtunk találkozni, csak pár baglyot váltottunk. Az utolsóban írta, hogy szeretné tavasziasítani a kirakatot, és az nekem olyan jól megy, hogy igazán segíthetnék. De sejtettem, hogy egyébként egy jó kis beszélgetés is a része lenne ennek a csevegésnek.
Rég tudtunk időt szakítani egy teára, ahol meg tudtuk beszélni az egyetemet, a pasis dolgaimat, meg úgy általában a családról is szoktam mesélni neki.
Így reggel még bementem egy órára, aztán hoppanáltam Londonba, és a kellemes kis csengetéssel, melyet az ajtó nyitódása kísért, léptem be a boltba.
-Halihó, megjöttem! - kiáltottam, mivel elöl a pultban nem láttam Jamest.
Amikor előbukkant a hátsó részről, odaléptem hozzá, és mosolyogva megöleltem.
-Hogy vagy? Annyira régen találkoztunk, egy csomó mindent el akarok mesélni neked. Hogy megy a bolt?
James csendes nyugalommal vette tudomásul, hogy egy újabb olyan délután vár rá, ahol csak én beszélek. De persze őt is szívesen hallgattam, amikor szüksége volt egy kis lelki támaszra, de azt hiszem azt legtöbbször apától is megkapta.
-Hogy tervezted a napot? Ebédeljünk meg először, vagy inkább a munkával kezdjünk?
Egy csomót gondolkoztam a díszítési lehetőségeken, hogyan tehetnénk tavasziassá a csillagászatot? Nem könnyű, mint ahogy a gyerekeknek sem könnyű eladni ezt az egész csillagos-bolygós dolgot. De ott vannak a tavaszi égbolt csillagképei: a Nagy Medve, az Oroszlán, a Sárkány vagy a Kassziopeia. Ezekkel kezdhetünk valamit. Vagy kinézhetünk valami aktuális, izgalmas bolygóállást is. Mindenesetre volt pár ötletem, már csak arra vártam, hogy mit tervezett James.
-Jajj, most jut eszembe. - kaptam elő a táskámból egy könyvet. - Ezt apa küldi neked. A Brit Asztrológiai Állomások feljegyzései 1968-1970. - Olvastam a címet. - Hm, igazán izgalmas olvasmánynak tűnik. Érdekel valami abból az időszakból? Esetleg az Akadémián is utána nézhetek.

Godfather & daughter time

(https://i.pinimg.com/564x/57/f6/54/57f65428b60aafa7c0215bd8b5911195.jpg)

2003. május 7.

To: Serena

outfit (https://i.pinimg.com/564x/2f/69/22/2f69227d84ac9744d24cce2f2de95fcd.jpg)

Már nagyon hiányzott egy kis nyugisabb idő, amit csak Serenával tölthetek. No nem azért, mert én lette volna olyan nagyon elfoglalt inkább keresztlányom volt elhavazva, persze ez egyáltalán nem csoda, hisz egyetemre jár, ami minden idejét és energiáját leköti. Természetesen az sem kizárt, hogy más valami, avagy valaki is a figyelmét követeli, s ha így van, remélhetőleg a mostani találkozón majd abba is beavat keresztlányom. Serenával nagyon különleges kapocs alakult ki közöttünk már gyerekkorában, persze Theót is nagyon szeretem, de vele - már csak a jóval nagyobb korkülönbség miatt sem - olyan szoros baráti a viszonyom, mint Serenával. Keresztlányommal mindent meg tudunk beszélni, ami nem is csoda, hisz felnőtt nő, és az érdeklődésünk is merőben azonos.
Alig vártam, hogy megvalósuljon hát ez a mai találka, amikor lehetőségünk lesz megbeszélni a bolt dekorációja mellett saját ügyes-bajos életünk dolgait is. Mikor meghallottam a nyitódó és csukódó ajtót, rögtön mosoly terült szét az arcomon, nemkülönben azután, hogy meghallottam Serena csilingelő hangját.
- Szia Serena! - köszöntem előre, mielőtt még megláthatott volna, aztán a lépteim lassacskán utolérték a hangomat is, és végre megölelhettem.
- Jól vagyok, és a bolt is jól megy, ahogy mindig... - legyintettem, aztán gyorsan igyekeztem rá terelni a szót.
- Naaa, mesélj Napsugár! Mi az a sok izgalmas dolog, amiről nem tudok? - villantottam kíváncsi mosolyt felé, aztán két kényelmes puff felé léptem, amik mellett a dohányzóasztalra már oda is készítettem egy tálca finom teát és süteményt.
- Gondoltam jól esne egy kis tea, amíg mindent elmesélsz - invitáltam meg egy laza kézmozdulattal, majd leültem az egyik puffra, és alig vártam, hogy belekezdjen.
- A munka megvár, de ha éhes vagy, akkor fel is mehetünk rögtön enni, carbonarát főztem, ugye jól emlékszem, hogy szereted? - kérdeztem, aztán egy nagyon érdekes könyvre terelődött a szó, amit Serena édesapja, legjobb barátom, Theodore küldött nekem.
- Ó, igen, az utóbbi időben mániám lett a 60-as évek tanulmányozása, rengeteg izgalmas dolog történt abban az évtizedben asztronómiai szempontból. Köszönöm, ha konkrét kérdésem lesz, mindenképp megkérlek, hogy nézz utána, egyelőre még csaj gyűjtöm az információkat - feleltem mosolyogva, majd öntöttem egy kis teát magamnak és Serenának is, hogy aztán belehörpinthessek és csak rá figyelhessek.

Örültem, hogy végre találkoztunk Jamesszel. Már hetek óta próbáltuk leszervezni ezt a beszélgetést, de mindig valami közbejött. Való igaz, elfoglalt voltam az utóbbi időben, és nemcsak az egyetemi dolgaimmal, hanem azzal is, hogy magasabb szintre vigyük Doriannel a kapcsolatunkat. Amin egész jó úton haladtunk.
James mindig is tökéletes keresztapa volt. Nem akart a bolt ügyes-bajos dolgaival zavarni - habár arra is kíváncsi lettem volna, hanem inkább a kis teázó asztal felé terelt, hogy én meséljek először.
Első körben maradtunk a teánál, még korai lett volna ebédelni, ezért kényelmesen elhelyezkedtem a fotelban, és mesélni kezdtem.
-Az egyetemen annyi minden van: a beadandók, a vizsgák, a mindenféle kutatás. - számoltam az ujjaimon. - Kicsit unom az egészet. Csillagászatban sok újat nem tudnak mondani, de olyasmit semmiképpen nem, amit te vagy apáék ne tudnának megtanítani. A többi dolog meg érdekelne, de valahogy nem találom ott a helyemet. - Nem először panaszkodok Jamesnek erről. Egyszerűen nem tartozom az Akadémia egyik karához sem igazán. Talán rossz döntés volt bevállalni ezt az egyetemet, és már alig vártam, hogy vége legyen. De akkor is ott volt a kérdés, hogy ha befejezem, hogyan tovább.
-Aztán egy csomót utazgatok Hertfordshire, a Skye-sziget, London és Roxmorts között. Azért ez is elég fárasztó, de végül is Dorianért megéri, nem? - Meséltem már Jamesnek Dorianről, a páromról, de részletekbe sosem mentem bele. - Tudod, megbeszéltük, hogy tovább lépünk, megpróbálunk egyre többet találkozni, de azért nehéz úgy, hogy én hol itt vagyok, hol ott. Neki meg ott van a roxforti tanítás, meg a kutatások. Már előre félek, hogy lesz ez az egész, ha elmegy nyáron kutatni. De ő meg pont ezt várja, mert végre kiszabadulhat a sok nyüzsgő gyerek közül, szóval megértem, csak... Nem tudom, én mit fogok csinálni egész nyáron. Nem lóghatok folyton a nyakadon.
Belekortyoltam a teámba, hagytam kicsit szóhoz jutni Jameset.
-Azt hallottad, mi történt az öcsémmel? A Szeszély miatt beszorult egy távcsőbe asztrológia órán. Szegénynek mindenki megbámulhatta a fenekét. Remélem azért nem viselte meg nagyon.
Azért persze vicces lehetett - mármint azoknak, akik kívülállóként figyelték a történéseket. Mariának és Teddynek már kevésbé...
-Mesélj te is magadról! - kértem. - Hogy telnek a napjaid a fővárosban?

Serena mindig is olyan volt számomra, mint a meleg, fényt hozó napsugár egy hideg téli napon. Valahogy olyan reménytkeltő, derűs a jelenléte, ami senkit nem hagy hidegen. A jelenléte, hatása alól szerintem képtelenség lenne bárkinek is kivonnia magát. Az persze biztos, hogy én soha nem is akartam. Vidám, csicsergő hangja máris bearanyozta a napomat, ahogy az egyetemről mesélt éppen. Közben akaratlanul is eszembe jutott, hogy én is mennyire imádtam a Godrikot, és milyen jó korszak volt az az életemben. Jó érzés volt erre gondolni, még ha úgy éreztem, mintha egy egész élet is eltelt volna azóta.
- Jajj, hát sajnálom, hogy így érzel, de biztos lesznek még olyan tárgyaid, amíg végzel, mik izgalmasabbak lesznek. Na meg a végzettség sem árt azért, ha ezen a pályán szeretne érvényesülni az ember, úgyhogy megéri kitartani. Addig meg, ha izgalomra vágysz, akkor szólj, és megpróbálok kitalálni valami izgalmas kutatni valót - néztem rá meleg mosollyal. Szerettem volna megnyugtatni, hogy amit csinál, annak van értelme, még akkor is, ha néha fárasztó és unalmas. Az ezután felmerülő téma persze jóval izgalmasabb és szívderítő, mindkettőnk számára. Örültem, hogy Serenára Cherub után ismét rátalált a boldogság, Doriannal ugyan még nem találkoztam, de amiket eddig mesélt róla, azok biztatók voltak, és hát mint átváltoztatástan tanár, biztosan nem lehet unalmas társaság, sok izgalmas történetet tud mesélni a diákokról, így már alig vártam a találkozást.
- Örülök, hogy jól megvagytok... - kortyoltam bele a teámba, és hallgattam, hogy mit mesél még.
- Elmegy kutatni? Nem is tudtam, ezt szerintem még nem írtad, vagy lehet, hogy kiment a fejemből - legyintettem, hisz az én fejem is olyan tud néha, mint egy aranyhalé, egy pillanat alatt buborékként távoznak belőle az információk.
- Hová megy különben? Te nem tudsz vele menni? Akkor nem kéne hiányolnod... - vetettem fel a kérdést, amit bizonyára már meghánytak-vetettek már ők is, de hát nem tudtam kihagyni, annyira magától értetődő volt ez az opció.
- Amúgy meg tudod jól, hogy nyugodtan "lóghatsz" a nyakamon, én mindig örülök, ha itt vagy - nyújtottam a válla felé a karom, és finoman megsimítottam. Nekem tényleg ő, illetve ő és Theodore-ék voltak a családom, és sosem volt elég belőlük.
Amikor Serena elmesélte az öccsét érő incidenst, a szám elé kaptam a kezem.
- Jóságos Merlinre! Nem hallottam róla... Szegény... Nagyon megviselte az eset? - döbbentem le. Hát ez aztán a nem mindennapi sztori... Az én életem ehhez képest elég eseménytelenül telt. Mondjuk talán nem is baj, nem szívesen szorultam volna bele semmibe.
- Hát, tudod, csak a szokásos... A vevők nem hagynak unatkozni, mindig akad egy-két különleges kérdés-kérés-óhaj-sóhaj... Például a múltkor egy boszorkány azt akarta kipuhatolni tőlem, hogy hogyan változtathatná Vénusz formájúra a... kebleit - nevettem fel hangosan.
- A mai napig nem értem, miért gondolta, hogy ez jó lenne - kacagtam tovább jóízűen.
- Még szerencse, hogy sikerült lebeszélnem róla... Ezt amúgy majd Doriannak is elmesélheted, kíváncsi lennék, van-e bűbáj ilyen elborult ötletekre...

Jól esett James támogatása, és lelkesítő szavai az egyetemhez, mégsem tudtam már évek óta elengedni a gondolatot, hogy vajon szükségem volt-e ezekre az évekre. Elfecsérlésnek éreztem, mert újat igazán nem tanultam, a kapcsolataimat sem tudtam igazán építeni, annyira mást tanultam, mint a szaktársaim. Arra meg tényleg nem tudtam semmit mondani, hogy még szórakoztatni is akar, akár még feladatot is sóz rám, hogy ne unjam magam annyira.
-Lehet, hogy a szavadon foglak. - nevetek. - De azért már alig várom, hogy végre a való életben is megpróbáljam megállni a helyem.
Aztán ráterelődik a szó Dorianre. Elmesélem, hogy elmegy kutatni a nyárra, és kiderül, hogy erről Jamest nem tájékoztattam. Nem mintha számonkérően jelezné ezt felém. Valójában nem nagyon mondtam senkinek. Kicsit kétes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert hát egyrészt megértem, hogy el kell mennie, mégis csak ebből él, másrészt viszont ott volt a kétely, hogy mennyire fogok hiányozni neki. Vajon mi a fontosabb számára: a munka vagy a kapcsolatunk? Érthető, hogy nem fogunk tudni rendszeresen találkozni, de vajon néha meglátogathatom majd, vagy ő jön haza?
Tele voltam kérdésekkel, amikre egyelőre nem tudtam a választ, mert hiába közeledett az idő, amikor el kellett válnunk, valahogy nem akartunk erről beszélni. Mint ahogy sok dologról nem beszéltünk.
-Kutatni megy, dolgozni, és nem akarom zavarni. Biztos rettentő irritáló lennék a látványos unatkozásommal. Nem akarok a nyakán lógni, és elterelni a figyelmét. Helyette inkább Mariával tervezünk egy kisebb kirándulást. Képzeld, elvisz Houstonba, egy mugli obszervatóriumba!
Inkább eltereltem a témát Dorianről, és a nyári programokra tereltem a szót.
-Te tervezel valamit a nyárra? Esetleg átruccanhatnánk Párizsba pár napra kettesben. Neked sem ártana a pihenés.
James Teddyről sem hallott. Úgy tűnik apával nem mi vagyunk a közös témájuk. Aminek azért örülök, mert nehogy már rólunk beszéljenek. De azért Teddy esete a Szeszéllyel elég vicces volt.
-Hát, remélem a kisöcsém már túl van a szerencsétlen eseten. De azért sajnáltam, mert hát mégis a fenekéről van szó, még ha volt is rajta nadrág.
James aztán megemlít egy nőt, aki különös kéréssel állt elő.
-Te jó ég. Miért akar bárki is ilyet tenni? Remélem mondtad neki, hogy ebben nem tudsz segíteni, de tudsz neki adni Vénusz maketteket. - Végre ki tudok kapcsolni egy kicsit. Őszintén nevetek, jól érzem magam a keresztapám társaságában. Igazából ezért jöttem most Londonba. - Mindenképpen megkérdezem Doriant, hogy lehetséges-e egyáltalán ilyen. Remélem - mindenki érdekében -, hogy nem.
Aztán rátérek a jövetelem elsődleges céljára.
-Milyen díszítést képzeltél el nyárra? - kérdezem, miközben körbenézek az üzleten. - Mit szólnál egy Szent Iván éji témához? - gondolkodom, és elképzelek egy csillagfényes plafont, erdei mintázatokat, olyan igazi nyár esti hangulatot.

Roxfort RPG

Karakterek => Serena Fawley => A témát indította: Serena Fawley - 2020. 08. 18. - 19:56:40