+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Jules Shine Kingwoods (Moderátor: Jules Kingwoods)
| | | | |-+  Levelek...
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Levelek...  (Megtekintve 294 alkalommal)

Jules Kingwoods
[Topiktulaj]
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2009. 10. 26. - 14:21:46 »
0

Magányosan, unatkozva ücsörgök a klubhelyiségben, mikor egy szürke, bagolyforma valami csapódik az ablaknak, és aléltan roskad a párkányra.
Kibillenve a mélázásból odarohanok a madárhoz, és óvatosan beemelem szerencsétlent. Leteszem az asztalra miután arrébb tolom a könyveket, és óvatosan lehámozom a lábáról a küldeményt. Fogok egy poharat a mellettem álló kis polcról, egy egyszerű igézéssel teszek bele vizet, és a madár elé teszem. Miközben hálásan és fáradtan huhog, majd iszik, én izgatottan bontom ki az ismeretlen betűkkel írt levelet... ^^
Naplózva

Julian Chal
Eltávozott karakter
*****


>< Nincs még egy Ian/ilyen pasi ><

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2009. 11. 02. - 10:18:29 »
0


1997, London, Julian Chal

Jules, én drága drogom!

Igen, én megtartom az ígéretem, mert egy aranyember vagyok. Na jó ez túlzás és hazugság is, mert én egy önző, telhetetlen, mohó alak vagyok. amidőn elvitt téged a vonat,  mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot.
Innen  a címzés, hiányzol...
De nem akarok átmenni érzelmesbe meg csöpögősbe, inkább jártatom a  szám, hogy minél hosszabb levelet kapjak tőled, mert ha már hallani nem hallak, legalább olvashassalak.
Tudod sohasem hittem volna, hogy egy esernyőcsodákra képes. Pedig de! És képzeld, a mai nap óta imádom az esőt, Megmagyarázhatatlan számomra is, és még mindig a lucskos és saras ruháimban ülök a kis konyhám asztalánál, ami most tele van mosatlan edényekkel.
Igen, el kéne nekem egy gondos háziasszony, aki meg mer küzdeni a zsírmányokkal, mert nekem most nincs hozzá affinitásom.
De nyugi nem egy gombatelepen lakok, ha elküldtem hozzád Csutkát.
Igen, Csutkának hívják, de én csak Csutinak becézem.  Azért ez az idióta névválasztás, mert mikor hozzám került, az egyik szárnyából valami állat kimart egy nagy csomó tollat. Én megsajnáltam, befogadtam, és majd te is láthatod, hogy igenis jól van már. Noha kicsit ügyetlen szegény.
De a levelem eddig mindig célba ért, bízok benne ez sem jár másképp.
Képzeld hazafelé beugrottam a szerkesztőségbe, és kaptam egy jó kis megbízatást. Most nincs leszögezve hogy miről írjak, mondhatni szabd kezet kaptam és ez nagy szó a főnöknél, ő nagyon mogorva,
Úgy érzem ő az utolsó akinek bemutatnálak az ismerőseim közül, utálnád.
Nyugi én sem éppen csípem a fejét, de a főnöknek mindig igaza van.
És hazafelé újra megálltam a forrócsokisnál, a forralt borosnál és a sült gesztenyésnél, de nem vettem semmit. Csak az a hely, ahol utoljára találkoztunk újra felidézte bennem a jópofa, vidám emlékeket, na jó ez most beteges ugye?
Ha kicsit kurta lett a levél azért elnézést kérek, de rohannom kell mert lekozmál a puding, Imádom a pudingot, főként a puncsosat, de most csak csokisat kaptam. Még ilyet? Vettem hozzá kekszet és ez lesz a mai vacsorám, tele ettem magam gesztenyével és úgy érzem nem túl szerencsés a forró csoki meg forralt bor kombináció, így inkább koplalok egy kicsit.
Na már megint csak beszélek, és nem valami étvágygerjesztő szag terjeng a konyhában, így inkább útjára indítom Csutit.

Ian voltam és ha nem írsz vissza Csuti megbök : D
Naplózva


Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday

Jules Kingwoods
[Topiktulaj]
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2009. 11. 07. - 18:07:49 »
0

Kedves Julian!
Bocsáss meg, hogy csak mostanra tudtam összekaparni egy levelet, de mindenképpen értelmes mondatokat akartam a papírra vetni. Sajnos most sem sikerült, vagy ötvenezredszeri próbálkozásra sem... A papírkosár mellettem túlcsordult a sikertelen megfogalmazásoktól.
Mikor megkaptam a levelet, nem hittem a szememnek, ahogy megláttam a címzést. Meg hogy te küldted! Amíg ott ücsörögtünk, várva azt a fránya vonatot, eszegetve a gesztenyét, hát én azt hittem, csak képzelődöm. Most is itt tartom a levelet magam mellett, nem igazán fogtam még fel, hogy szinte aznap, ahogy elváltunk, már jött is a levél.
Mikor elolvastam, be kell vallanom... annyira elpirultam, hogy néhány barátom megkérdezte, mi a baj! Rettentően aranyos dolgokat írtál. Én viszont még sosem leveleztem senkivel gyakorlatilag a rokonságomon kívül, és most olyan furcsa neked, akivel alig két órát töltöttem, levelet írni! És az is olyan furcsa, hogy igazából nem is tűnik furcsának. Még mindig belepirulok, ha a levélre nézek.
Jaj, még ennyi próbalevél után is olyan nehéz leírni... Nem vagyok egy túl jó megfogalmazó, pláne mikor azt sem tudom, mit írjak le. Minden próbálkozás olyan gyöngének tűnik, és ahányszor végigolvasom a leveleket, mindig olyan csöpögősnek és bénának tűnnek, hogy nincs kedvem elküldeni. De tudom, hogy ha szeretnék még hasonló leveleket kapni tőled, mint az előző, akkor kénytelen leszek leírni mindazt, ami most bennem motoszkál. Még ha csak elnéző kis sorokat is kapok viszonzásul. Úgyhogy a magyarázkodás után jöjjön is a válasz rész! Nekem van időm írni most, év vége felé járunk, én pedig sosem tartoztam a túl aktívan tanulók soraiba...
Hát először is: gratulálok a munkához! Ha olyan "morcos" az a főnök, akkor talán megenyhült az ázott szerelésed miatt a szíve. Vagy ő is jót gesztenyézett valahol. Szívesen megismernék én bárkit, akit te is ismersz. Az olyan, mintha téged ismernélek meg egy kicsit jobban. Viszont el kell hogy keserítselek: nálam szerencsétlenebb háziasszony jelöltet el sem tudsz képzelni! Mellém egy rohamosztag kellene vagy katasztrófavédelem, mikor a konyhába megyek. Ahányszor megpróbálok valamit összeütni, általában fekete füst a vége - jó esetben. A renddel pedig úgy vagyok, hogy jó ha van, de engem valahogy mindig elkerül. Egyszerűen képtelen vagyok normálisan elrendezni a dolgaimat. De mindegy is: én átlátom a káoszt, és erre roppant büszke vagyok, még ha a szüleim és szobatársaim nem is gondolják egészen így...
A madarad mellesleg nagyon kis aranyos jószág, jelenleg is itt üldögél a klubhelyiségben, tudod, azon a barna kis szekrénykén, amin a vizeskancsó van. Párszor már beleivott a poharamba, egy ízben nekem kellett kihúznom a fejét a pohárból. Előző életében gondolom hattyú volt, vagy valami hal, mert természetellenesen vonzódik a nedvességhez, de olyan kis kedves bagoly, hogy állandóan hurcolom magammal. Nem akar a bagolyházba menni. Azon gondolkozom, hogy lehet, hogy tényleg mondtál neki valamit, hogy addig ne kopjon le rólam, amíg kész nincs a  válasz! Akkor viszont el kell ismernem, mindketten remekül végzitek a munkátokat.
Mondanám, hogy küldök vele pudingot, mert én is nagyon szeretem, de félő, hogy nem igazán bírná el szegény kis jószág... Épp ezért mellé küldöm az én baglyomat, Micót, aki viszont kényszeres szalonnafogyasztó, így kérlek, ha megérkezett, adj neki egy kis bacont útravalóként.
Én viszont szívesen üldögélnék megint azon a padon, eszegetve a gesztenyét inkább. Persze veled.
Annyira furcsa! Alig beszéltünk, és én mégis annyira erősen éreztem, hogy már ismerlek. Lehet, hogy csak én vagyok bugyuta... Jaj megint összevissza beszélek, pedig eddig olyan jól ment a normális beszámoló...
De nem vagy beteges. Nagyon boldoggá tett a leveled, és ha ez beteges dolog, amit írtál, akkor én sem vagyok ép. Leszünk együtt nem komplettek? ^^
Úgy várom már most a válaszod, hogy hidd el, az is beteges és érthetetlen. Mármint nekem. Nem az, hogy az érthetetlen, hogy te írsz! Szóval... Áh mindegy. Remélem azért érted. Inkább abba is hagyom most, mielőtt újabb hülyeségeket hordok össze.
A következő leveled pedig legyen olyan hosszú, amennyire csak lehet. Mindenre kíváncsi vagyok veled kapcsolatban. Máskülönben Micót ráuszítom a hűtőre, és kiesz a szalonnakészletedből!

Jules, aki összevissza beszél, mert nem tudja, mi van vele... de várja a válaszod

U.i.: HA még egyszer így kezded a leveledet, kérlek mellékelj nyugtatót. Mikor elolvastam, majd kiugrott a szívem... És megint pirulok...
Naplózva

Julian Chal
Eltávozott karakter
*****


>< Nincs még egy Ian/ilyen pasi ><

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2009. 11. 10. - 16:58:03 »
0


Whenever you are lonely, remember this truth: someone, somewhere is thinking of you ..


Pirulós szépségem !

Hidd el nekem, én örültem a legjobban a világon, mikor kezembe vehettem a leveled. Nem lehettem biztos benne, hogy visszaírsz, de látom hűségesen akarod magadnak a bajt, így én is csipkedem magam a  válaszadással.
És akkor most jöjjön a részletes önéletrajz:
1997. május 14.-én születtem egy Londoni kórházban, 3 perccel később, mint ikertestvérem, Viktor. Igen, van egy ikertesóm, pontosan úgy néz ki mint én, csak jellemben térünk el egymástól. ezen kívül van még egy nővérem is, Sarah. Ő elköltözött tőlünk, mert nem érezte otthonosan magát nálunk, erről majd talán más helyzetben, talán később.
A szüleim David és Scarlet Chal. Apa 48 éves, mugli születésű, imádni való pasas, anyám aranyvérű //nem nagyon számít ez// és 45. Imád sütni fűzni, és szeretné, ha valaha hazavinnék neki egy lányt, a felségem. Nyugi ez csak vicc!
Szabadidőmben gitározom, és ha ideges vagyok rengeteg csokit tömök magamba. Sajnálatos bűn, de azt hiszem a a boldogsághormonoknak túl kéne már bennem tengenie ennyi édesség után.
A patrónusom zsiráf alakú, vicces, de ne merj kinevetni, ahogyan azt sokan tették már előtted! Rajongok a thesztrálokért, amiből könnyedén levonhatod, már láttam embert, holtan.
1985. szeptember 2.
Ekkor történt az eset, amikor átoldalaztam a kedvenc szomszédainkhoz, nagyszüleim helyett nagyszüleim voltak. De csalódnom kellett: helyettük egy betörő fogadt, aki megölte mindkettőjüket, én meg csak lapítottam az asztal alatt. Azóta is magam okolom a halálukért, de térjünk rá kellemesebb dolgokra.
Ennél bármi kellemesebb, szóval akármit írhatok ezek szerint. Lássuk csak...
Félek a magabiztos nőktől, örülök neki, hogy te olyan vagy mint én, máskülönben lehet hogy sírva rohantam volna hazáig azon a bizonyos esernyős napon. Ha sírva nem is, remegő térdekkel biztosan. Hajlamos vagyok a bénáskodásra, ezt már tapasztalhattad, és a főnököm. Na őt tiszta szívemből gyűlölöm,de ezt már említettem.
Mondtam hogy unalmas vagyok, ez lenne az én kis életem úgy egészében. Most pedig te jössz drága, meséld minden egyes kis kalandod el, a családod, exeid, bármi jöhet, hány cm hosszú a hajad vagy a körmöd, tudni akarom.
Talán rólad írom a következő cikkem kacsint
Meg ne ijedj,  inkább írj ^^

Csók : Ian

Ui: ha a bagoly éhes vagy csipkelődik, azért van mert talált egy párt magának. Bezony, a neve már meg is van : Putri. Koszos egy dög, de ha ez kell neki...

szív
Naplózva


Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday

Jules Kingwoods
[Topiktulaj]
*****


7. évfolyam, Hugrabug ;)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2009. 11. 13. - 20:20:52 »
0

Örökké zavarba ejtő Ian!

Még sosem mértem le a hajam vagy a körmöm hosszát, de nem is rossz ötlet. Elég agyalágyult ahhoz, hogy megtegyem, ugyanis azt hiszem nem árt, ha tudod, hogy néha kicsit megkattanok, és olyasmiket csinálok, ami a normális kategóriába nem sorolható. Ezért aztán ne lepődj meg, ha olyasmiket olvasol majd, amiket nem értesz. Visszaolvasva valószínűleg én sem fogom érteni... És ne menekülj. Úgyis megtalállak... Mico legalábbis.
Ez nem üres fenyegetés. Ugyanis veszélyes vagyok! Na jó...Voltam. Ha az én életemre vagy kíváncsi, nos akkor az cseppet sem olyan izgalmas, mint a tiéd. És nincs is benne annyi dráma. Sajnálom a pótnagyszüleidet. Biztosan jó emberek voltak.
Az én kalandjaim kimerültek abban, hogy az iskolában "rosszalkodtam". A legnagyobb kalandom talán az volt, mikor Mrs Norrist zöld macskává változtattam. Érdekes módon Frics sosem jött rá, hogy én voltam. Talán mert olyan angyali képem van, nem?
Rettentően szeretem a veszélyes lényeket, így talán mégis igazad van, ha azt mondod, téged a baj üldöz. Már-már betegesen vonzódom a bestiákhoz. Mondjuk nem az életveszélyes sárkányokhoz (habár ők is érdekesek), de én szívesebben olvasok utána az intelligens lényeknek. Párszor ellógtam a Tiltott Rengetegbe is, és láttam egyszer unikornisokat. Csodaszép teremtmények. De ne hidd, hogy bátor vagyok! Inkább csak ostoba. Nem igazán vagyok egy túl felelősségteljes ember, csak ha arról van szó, amit vagy akit szeretek. Azt azért igyekszem megóvni.
Vagy egy öcsém. Ő most harmadikos, na őt érdemes lenne megvédeni párszor a saját hülyeségeitől. Sosem találnád ki, hogy hívják, ezért elárulom. Ian Marcus Kingwoods. Bizony. Anyát Lizának, apát Eathannek hívják. Anyu 41 éves, apa 5 évvel idősebb. És ezzel ki is fújt a családom. Semmi különös nincs bennük. Mindannyian muglik, kivéve az öcsém. Máig sem értem, hogy lehet az, hogy felvételt nyertem ide. Még mindig elszorul a szívem a boldogságtól, mikor erre gondolok...
Ami a magabiztosságot illeti, nos... hát attól nem kell félned, hogy letámadlak. Ha valaki szimpatikus, olyankor rettenetesen nyuszi vagyok. Tehát ha azt látod, hogy valaki vadidegennel nekiállok csevegni, akkor nem kötött le annyira elsőre, hogy zavarba jöjjek.
Most viszont épp kacagok - már megint - mert elképzeltem a bizonyos nagy őt Csuti mellett. Aranyosak lehetnek, és te is nagyon kedves vagy, ha befogadod. Bár ezen nem lepődöm meg. Alig ismerlek, mégis úgy érzem, tudom, ki vagy. Ennek ellenére én is mindent tudni szeretnék. Bármit, csak írj! Kérdezz, mesélj, mindegy.
Na jó, ez hülyén hangzott. De akkor is így van. A nap egyik fénypontja, mikor levelem jön, és az még rátesz egy lapáttal, ha ez tőled jön...

Jules ^^

U.i.: Bocs a foltért. A szobatársam perzsamacskájának tévképzetei vannak, és minden tintásüveget menekülő egérnek néz.
Naplózva

Julian Chal
Eltávozott karakter
*****


>< Nincs még egy Ian/ilyen pasi ><

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2009. 12. 07. - 16:15:20 »
0

Drága Jules Jules Jules *-* !

Esedezem bocsánatodért, hogy eddig várattalak. Egyrészt sok dolgom volt, és tudom, ez nem magyarázat, de remélem, nem haragszol annyira, hogy ne lehessen kiengesztelni! Ezúton is szeretnék neked "boldog mikulást" kívánni, nem tudom hogy szokták az ilyet.  Vigyorog Mellékeltem a levélhez egy kis csomagfélét, tele minden földi jóval. Tudod én imádom az édességeket, lehet, hogy már mondtam vagy írtam, de inkább kétszer, mint egyszer sem. Nem igaz?
Az öcsid Iannek hívják? Ez elképesztő....Üdvözlöm őt! Bár úgysem tudja ki vagyok, na mindegy, adj neki inkább egy csokibékát, és mondd neki, hogy a nagy szakállú küldte. El sem hiszed mennyit gondoltam mostanában rád. Esett az eső az elmúlt napokban, és nem találtam az esernyőt, és mivel nálad bejött ez a trükk, így felcsíptem összesen 3 szőkét. Na jó, csak vicceltem, de az esős rész igaz. mint ahogy az is, hogy vennem kellett egy új esernyőt. Sárgát nem árultak, ez elképesztő, csak rózsaszín volt és kék, gondolom sejted, mit választottam. A rózsaszínt... Ismét vicceltem. Valami jelet kéne kitalálnom oda, ahol nem a valóságot írom, hogy ne kelljen mindenhol megjegyeznem, hogy tréfa volt. Mit szólnál a *-hoz? Nem is tudom, most megnézem hogy festene....
Hozzám jössz? * Talán a csillag ide nem is kell...
Izééé, vedd semmisnek meg minden, mintha meg se történt volna.  Anyám borogass! Hááát

Inkább nem folytatom az írást, mielőtt megkérlek, hogy szülj nekem egy lányt. Mondjuk a fiúnak jobban örülnék. Hjajjajj....
Inkáááább... csók..Ian....


szív
Naplózva


Norkys Graham * Julian Chal * Violet Loveday
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2016. 11. 19. - 08:14:07
Az oldal 0.099 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.