Roxfort RPG

A Roxfortos diákok álltalában itt szerzik be iskolai talárjaikat. S a roxfortos diákokon kívül gyakran megfordulnak itt felnőtt boszorkányok és varázslók is. A sima, fekete talárok mellett beszerezhetőek itt még dísztalárok is.

Music (http://www.youtube.com/watch?v=B7eZAhD4KFg&feature=related)

Ostoba talpnyalók, ütődött miniszterek. Mégis, mit képzelnek, meddig süppeszthetik hátsójukat a kényelmes bársonyszékekben? Már közeleg a nap, egyetlen pálcamozdulat, s nyisszannak a nyakak...Bárcsak sikerülne, még pár év és...
- Finomabban nem lehetne?- Mondom kicsit ingerülten, tekintetem a szabó ráncos, aszott bőrére siklik, amint igazgatja rajtam a talárt, s különféle gombos tűkkel szurkál szanaszét. Az egyikkel még a kézfejemet is eltalálja. Szemeim ápolt bőrömre siklanak, melyen kicsordul egy egészen apró, vörös vércsepp. Tessék, elég ennyi, hogy elveszítsem a gondolatmenetem, s a fontos dolgok helyett erre az ostoba szabóra kelljen figyelnem. Elkap a düh, utálom az ilyen szerencsétleneket, akik még a saját szakmájukhoz sem értenek. Hány éves lehet ez? Hatvan -hetven? Szánalmas vén trotty, már rég a föld alatt volna a helye.  Nem sok kell ahhoz, hogy kiadjam valódi énemet, s pálcát szegezve rá leátkozzam a fejét, vagy kelésekkel árasszam el.
- Merlinre, figyeljen már! - Próbálok lenyugodni, szavaimra összerezzen az öreg, s bocsánatát hajtogatja. Jobb kezemmel legyintek, hogy felejtse el. Nincs kedvem órákig itt ácsorogni, a legjobb lesz, ha minél hamarabb elvégzi a megfelelő összeöltéseket. Inkább a zenére koncentrálok, amely talán megnyugtat. Ezt az egy dolgot szeretem ezen a helyen, bármikor jövök is ide, mindig kellemes opera szól. Ez szinte már megnyugtató, csak ne frusztrálna annyira ez az öregember, akinek legszívesebben kitekerném a nyakát, most, itt helyben...

          (http://www.frpgs.co.cc/images/jwg1fi7tntezsnkfnad.png)


Kopp…
Kopp…
Kopp…
A csendes londoni utcácskán most efféle érdes hangok törik meg a teljes nyugalmat. A zűrzavar Cassidy legkedveltebb műfaja, bárhol s bármikor. Azonban ezúttal nem szándékosan irányítja magára a figyelmet. Bár talán ez a tűsarkú fekete topánka nélkül is menne. Hullámokkal teli hajába enyhén belekap a szél s ide-oda sodorja a szőke frizurát. A gesztenyebarna szempárt nem lehet nem felfedezni a szürke hétköznapok átlagosságában. Egy kis smink, sötétkék szemhéjpúder, vérvörös rúzs… Melyik férfit ne hódítaná meg, aki épp szembe jön vele a járdán… de nem… neki nem ez a célja, még hogy komoly kapcsolat… inkább felhőtlen játszadozás melynek végén az egyik fél biztosan nem jár jól… és nem nehéz kitalálni, hogy aki a végén felülkerekedik az a csábító hölgyemény lesz… lenne…
És ekkor, ezekben a pillanatokban ér a híres talárszabászat ablakához. A letisztított kirakati üvegen betekint, s mit látnak szemei…

~ Nah ő aztán biztos nem egy jól nevelt kis varázsló… sokkal inkább mondanám hal… bár még sosem láttam. Vagy csak elkerülhette a figyelmemet...? Bárhogy is… ideje a talárt szabatni… ~

S egy határozott mozdulattal kinyitja a tölgyfaajtót, s belép a helységbe. Megpillantja az öreget, aki minden bizonnyal a szabász, de elég vacakul végzi munkáját. Cassidy megjelenése megzavarta így is csapnivaló munkálataiban, s elvétette a célzást, melyből kifolyólag a másik úr kezén ejtett egy – újabb – apró sebet.

- Elnézést… - köszönt egy csepp gúnnyal – Azután érdeklődnék, hogy elkészült-e a talár amit rendeltem? Pear… Pearsey névre szól! – utasította keresgélésre a vénembert.

Persze az említett megrendelés nem létezett, így a szabó hiába is szenvedett, kutatott eszeveszetten, kínlódásai feleslegesnek bizonyultak. Mikor rájött, hogy nincs értelme, mert elgondolása szerint elhagyta a cédulát egy sóhajjal jelezte és szánakozva mondta meg Cassidynek.

- Hmm… micsoda munkát végeznek… felháborító… eddig siettem, hogy időben ideérjek, de a jelek szerint teljesen hiába… Ha megengedi legalább leülnék kicsit megpihenni a fárasztó hazaút előtt… - majd az engedélyt meg sem várva helyet foglalt a másik férfitól nem túl messze fekvő fotelban.

- Én a helyében nem bíznék a munkájukban… - vetette oda a talárt készíttető úrnak, ezzel kezdeményezve valamiféle kommunikációt. Ha elég okos volt rájöhetett, hogy a nőszemély csupán ördögi játékot kívánt űzni az öreggel, majd ott ragadni…