+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Inferus jelöltek
| | | | |-+  Monique Garside
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Monique Garside  (Megtekintve 1864 alkalommal)

† Monique Garside
Eltávozott karakter
*****


† Halott

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 06. 05. - 23:16:19 »
+3

MONIQUE GARSIDE

l
Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.

Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk.



         Alapok

jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!"
teljes név || Monique Garside
becenév || Mo
nem ||
születési hely, idő || London, 1977. március 9.
kor || 20
vér || félvér
                


         A múlt


Egyszer azt tanították nekem, hogy az életben bárkinek, bármit el lehet érni. Nos, aki ezt mondta, óriásit hazudott. Ha nincsen megfelelő felkészültséged soha semmire nem fogsz menni az életben! Hogy honnan tudom? Mert magam is átéltem.

1977. március 9.
1994. március 9.

Két meghatározó dátum az életemből. A harmadik már csak a halálom napja lesz. Kíváncsi vagy, hogy mit rejtenek ezek a bűvös számok? Hogy miért van a szívembe karistolva mélyen?

Mert mind a két alkalommal megszülettem. A különbség csupán annyi, hogy a másodszorra csak újjá.

20 évvel ezelőtt félvérnek születtem. Sokszor gondolkodtam el azóta, hogy milyen életem lenne most, ha gazdag aranyvérű család sarjaként látom meg a napvilágot. Akkor nem a bátrak közé kerülök, nem tanulom meg mi az őszinte kitartás, a baráti szövetség, a gonoszkodás elleni ádáz küzdelem és akkor nem kellett volna mindennek hátat fordítanom és felépítenem az új Moniquet.

„Néha azt hiszem, valami szörnyeteg lakhat abban a sötét lyukban, ahol a szívemnek kéne lennie. Időnként aztán megnő ez a szörny, teljesen kitölti a bőrömet, és olyankor mindig valami rosszat kell csinálnom. A lélegzete csupa hazugság, és bűzlik a gyűlölettől.”

Félre értés ne essék. A családommal sosem volt gond. Szerettek, boldogságban neveltek fel. Nem kaptam meg ugyan mindent, de ami fontos volt, azt igen. Anyám csodálatos asszony volt, apám pedig mai napig egy fantasztikus auror. A mókuskerék azonban fordult egyet. Most már, én vagyok az, akit üldöz.
Milyen mesébe illő ármányos fordulat!  
Undorító, keserű epe kérődzik fel a torkomon, akárhányszor a két dátum eszembe jut. Sose fogom őket elfelejteni. Az egyiket családomnak köszönhetem, akik immáron teljes szívükből gyűlölnek, a másikat pedig életem első és egyetlen szerelmének.

Szállj alább velem a pokol bugyraiba! Lásd azt, amit én láttam! Légy az áldozat a feketeözvegy hálójában!

Megmutassam a legrosszabbat?

Két alak. Két elázott fekete alak áll az esőben. Egymástól egy kéznyújtásnyira, mégsem lépnek közelebb, vagy távolabb. Csak állnak ott, a zuhogó esőben és félnek. Az egyiküknek lelkiismeretfurdalása van, a másiknak pedig szilánkokra törött szíve. Érdemes feltennünk a kérdést, hogy mikor születnek szörnyetegek! Mik azok a jelentős pillanatok, amikor valakiről eldől, hogy démonná változik? Születésénél el van már rendelve?
A lány hosszú fekete haját az eső, az arcába mossa. Mintha a gyász hamuszín csipkéje keretezné szép arcát. Látni, ahogy eltorzul telt ajka, ahogy szemeiből, az éj, a sötétség éles pengéjével vércseppeket szakajt. Tán nem is vér? Lehet, hogy egyszerűen csak könnycseppek? Akkor miért érzi úgy, mint testét ezer és ezer darabra szakítanák?
- Miért bántasz?
- Nem bántalak!
- De bántasz!
- Elveszítettél!
- Sose tudom elveszíteni azt, amit nem is volt az enyém!

Halkan hozza a szavakat a velőtrázó rettegés, valahonnan a csörömpölő csontok halmaza alól.
- Átvertél!
- Sose …
- Hazudsz!
- Mon …
- Takarodj!

Csattan a vékony tenyér a puha arcon. Ekkor a hógömb megreped, a világ ami kettejük között pihegett, egy pillanat alatt omlik össze.
- Ha még egyszer a közelembe jössz, megöllek!
- Sose tennéd meg!
- Ne akard kipróbálni!


Hogy mi történt azon estén? Maradjon az én romlott lelkem, még romlottabb titka! Nem kell megértened a legfájdalmasabb emlékem ahhoz, hogy átlásd mit miért teszek.
Felejteni akartam - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elegem volt a régi életemből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek éreztem magam, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegennek ebben az új világban, telve félelemmel.


- Monique, Monique, Monique…
- Tom?
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem?
- Tom eressz el!
- Élvezni fogod Te is és Én is!
- Tom eressz el!
- Miért nem játszadozunk egyet kiscicám?
- Kérlek!

Vékony test őrlődik az erős karok szorításában. Nincs menekvése. Sose volt és sose lesz. Azt mondják, hogy az újszülött szörnyetegnek kell egy pillanat, amikor előtörhet, hogy mindent elpusztítson maga körül. Ez volt az a pillanat.
- Azt mondtam, hogy eressz el! Megöllek! Érted?! Megöllek!
- Ugyan, sosem tennéd meg…

Mintha Ő mondaná. Pont így mondta. Igen. Egy másodperc töredéke alatt lendül a nő lába, hogy Tom intimebb testrészeit varázsolja pulzáló fájdalomcsomóvá.
- Megöllek!
- Mi?!
- Adava Kedavra!


Így öltem meg az első embert. Így halt meg az első áldozatom. A muglik erre azt mondanák, hogy hirtelen felindulásból elkövetett emberölés. Akkor még így volt…hirtelen felindulás. Mára, ez valami egészen mássá fejlődött ki bennem. Keresem a férfiakat. Keresem őket, és akik bedőlnek nekem, akik megpróbálnak elcsábítani, azután átverni, azokat megölöm.

Így kerültem be a halálfalók közé.
Így váltam az ő kis fekete özvegyükké.

Megpróbáltam megölni az egyik legjobb emberüket. Majdnem sikerült. Először hibáztam és utoljára. Megfenyegettek, hogy ha nem teljesítek egy feladatot, megölik anyámat. Ő volt akkora az egyedüli boldog emlékem. Nem vehették ezt is el tőlem. Beleegyeztem. Innentől kezdve pedig egyenes út, egyenes leejtő vezetett a pokolba. Újabb és újabb feladatok, újabb és újabb fenyegetések. Egészen addig folytatták ezt, amíg már én magam sem láttam meg a lelkemben a jót. Addig kínoztak, addig ültem egy magányos zárkában, amíg a maradék jóság is kicsurgott a véremen keresztül belőlem.
A karomra került a jegy. Egy voltam közülük, egy lettem velük. Több vagyok náluk és kevesebb. Csak egy újabb szörnyeteg a világban.

Mondd! Téged is csábítanak telt ajkaim? Ezek a szép bogárszemek? Hatnak rád a csicsergő szavaim? Éreznéd ölelésem? Vágynál csókomra?

Üdvözöld a halált.



         Jellem
Zaklatott és idegen. Saját magára sem ismer igazán rá. Azt mondhatnánk, hogy évekkel ezelőtt egy naiv kislányt megcsaltak, és az álom a szőke hercegről szertefoszlott. Mire felocsúdhatott volna a rémálomból, máris egy újabba csöppent. Rájött, hogy az életben sok mindent el lehet érni azzal, ha valaki szép, és arra is, hogy a férfiakat hamar meg lehet vezetni. Egy fajta perverzió számára az, hogy törött szívét mások gyilkolásával ragasztgathatja. Mostanra azért öl, mert élvezi, mert a sok kínlódás, a sok gyötrelem, amit a Nagyúr mellett kapott, megváltoztatta a jellemét. Tudja, hogy nincs kiút a halálfalók közül. Bár maga sem tudja, hogy volna e kedve már szabadulni. A világ egy börtön. Ahol az egyik fegyőr, bizony Ő.



         Apróságok

mindig ||
Vörös rózsa
Ékszerek
Pénz
Csábítás
Kínzás

soha ||
Érzelem
Fájdalom
Megalázottság
Olcsó holmik
Bűntudat

dementorok || Erős, szorító karok, amik sohasem eresztik. Félelem. Fájdalom.
mumus || Élete nagy szerelme
Edevis tükre ||  Hogy nem a pokol legmélyebb bugyrában ég el
százfűlé-főzet ||  Szamóca illatú, de olyan keserű, mint az epe
titkok ||
Amikor kicsi volt, ellopta apukája egyik könyvét. Mai napig magánál tartja. Bűbájokat és átkokat rejtenek a régi lapok.
Soha nem mondta ki senkinek, hogy szeretlek.
Retteg attól, hogy magányosan hal meg.
rossz szokás ||
Ha hazugságon kapják, furcsán köhécselni kezd.
Ha ideges, akkor megállás nélkül mozognak az ujjai.



         A család

apa || Daniel Garside 43 (aranyvér)
anya || Rachel Garside 39 (félvér)
testvérek || -
családi állapot || Egyedülálló
állatok || Fekete macska - Lucifer

Családtörténet ||
Hogy is szokott ez lenni? Hiába a generációkig tartó aranyvér, ha egyszer beüt a mennykő, akkor onnantól nincs megállás. Így lett az édesanyja félvér.
Alapvetően jómódú család, az a fajta, ahol ugyan nem költik el mindenre a pénzt, de néha-néha megengednek maguknak egy kis luxust. Édesapja auror, életét a halálfalók üldözésének szolgája, édesanyja pedig a főiskolán oktat.
 



         Külsőségek

magasság || 170  cm
tömeg || 53 kg
szemszín || barna
hajszín || feketésbarna
különleges ismertetőjel || A nyakában lógó láncra fűzött köves gyűrű...talán eljegyzési?
kinézet ||
Vékony. Nagyon vékony. Látszik rajta, hogy különösen ügyel az alakjára, törékeny virágszál. Senki se sejtené, hogy mennyi erő rejlik benne. Feketének tűnő haját általában feltűzve hordja, hogy szép hattyúnyakát a férfiak megcsodálhassák. Ha épp laza loknikban hullnak a vállai alá, akkor számára fontos csábítás következik a sorban. Hatalmas szemei vannak. Olyanok, amiben mindenki szeretne egy percre elveszni. Elhinni, hogy a lány lehet még jó. Mindig csinosan és feltűnően öltözködik.
egészségi állapot || kicsit talán zakkant ^^



         A tudás

varázslói ismeretek || A Roxfortban jó eredményekkel végzett. Egyike volt azoknak a diákoknak, akik bájitaltanból megfelelő eredménnyel vizsgáztak, illetve otthonosan mozog a védekező bűbájokban és az átkokban. Jól ismeri ezek közül a kínzókat. Sok könyvet olvasott el, így pár témában jártas.
felvett tantárgyak || -
mugli képzettségek || zongorázik
pálca típusa || 10 és fél hüvelyk, mahagóni, sárkányszívizomhúr
különlegesség || -



         Karrier

végzettség || A Roxfort után nem ment tovább tanulni. Ott azonban a tárgyak zöméből kiválóra teljesített.
foglalkozás || Egy eldugott bolt boldog tulajdonosa. Megtalálsz itt mindent, amire épp szükséged van. Mérget, kígyót, békát.
státusz || rejtőzködő, egy gyilkosságot se tudtak rábizonyítani. Nem voltak szemtanúk.
szolgálati idő || 2 éve
hogyan lehetne a karakter a Nagyúr hasznára? ||
Nő létére képes olyan feladatokat is elvégezni, amiket a férfiak nem, így nem minden esetben kell rögtön kínzás és gyilkolás (ami az információ elvesztéséhez is szolgálhat) az információk megszerzéséhez. Ezen felül hóhér.


         Szerepjáték-példa

Nem érezte, hogy bárki is figyelné. Pedig mostanában igazán észreveszi, ha bárki is az ő vonalaira összpontosít. Ismét hibázna? Nem. Még egy hibát se a Nagyúr, se ő maga nem tűr meg. Ahhoz, hogy életben maradjon, nincsenek többé hibák. Mint egy rossz mantrát, úgy mondogatja magában. Apró zörrenések. Ha három évvel ezelőtt járnánk, biztos, hogy megijedne, de most, inkább csak megtorpan az utcán, hogy megállapíthassa merről jön a zaj.
Csend.
Ahogy elindul, csak a tűsarkú cipő ritmusos kopogása hallatszik. Ám ismét belevegyül valami idegesítő hang. Ekkor azonban már egy erős test is társul hozzá. Egy auror. Micsoda remek éjjel.
- Mit keres itt?
Fenyegető hangnem? Vagy inkább féltő? Hiszen ki próbálna meg egy ilyen szép és törékeny nőt nem megvédeni? Talán éppen ez a férfi. A nő az alak felé fordul.
- A férjemhez indultam. Richardhoz.
A pálcáját Monique felé irányítja, fény gyúl, hogy láthassa a nő arcát. Meg akar bizonyosodni arról, hogy biztosan azt látja-e, amit elsőre gondolt. És valóban. A nő akit lát, auror társa felesége. Richard már biztosan várja haza. Jobb ha nem tartja fel. Fontos dolgok azért mindig is lesznek.
- Mi a jelszó Anne?!
- Fred ugyan ...
- A jelszót Anne!
- Az én csokibékám fürgébb a tiédnél!
Mintha elszégyellné magát a nő, ahogy kiejti a szavakat a száján.
- Menj Anne, mielőtt valami bajod esik! Richard egy 15 perce indult haza.
- Jó társ vagy Fred. Vigyázz magadra! Kitartást az estéhez!
Ahogy hátat fordítanak egymásnak, a boszorkány kéjes vigyorral rejti el táskájának mélyébe az aurorok egyik tervét rejtő pergament. A százfűléfőzet bizony csodálatos dolog. Amit Fred még nem tud, az bizony az, hogy fél órával ezelőtt Anne meghalt és a nő, akit szabadon engedett, nem más, mint Monique Garside, a halálfaló.

         Egyéb
 -
avialany|| Mugdha Godse
Naplózva

B. Lizandra Kenneth
Eltávozott karakter
*****


VIII. GRIFFENDÉL ••

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 06. 06. - 21:03:14 »
0


Üdv Mo!

Élvezetes előtörténetet írtál, nekem nagyon tetszett, és csupán egy pótolnivalód van: szeretném, ha családtörténethez írnál pár mondatot. Nem kell sokat, csak pár infót a családod származásáról, helyzetéről - tényleg nem kell sokat! (:
Ezenkívül, ezt az előtörténetet, nagyon szívesen, és boldogan,




elfogadom!



Jelentkezések:

Avatarfoglalás
Névsor
Munkaügyi Központ
Hogyan ejtsd a karakterem nevét!

esetleg, ha van kedved, írhatsz ide is:
hogyan alkottad meg a karaktered?



Sok, szép jó játékot kívánok,
használd ki ezt az érdekes karaktert!
Naplózva

† Monique Garside
Eltávozott karakter
*****


† Halott

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2011. 06. 06. - 21:07:41 »
0

Írtam hozzá!
Köszönöm szépen!

szív
Naplózva

A Dementor
Kalandmester
***


Csókkirály

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2012. 10. 14. - 12:34:33 »
+3


Monique Garside
1977 - 1998


Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz.
Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 09. 05. - 14:50:33
Az oldal 0.124 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.