Roxfort RPG

Karakterek => Edward Nott => A témát indította: Edward Nott - 2024. 01. 18. - 20:33:48



Cím: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Edward Nott - 2024. 01. 18. - 20:33:48
To Melanie
Mi lenne velem nélküled?

(https://i.pinimg.com/564x/42/91/1c/42911c392d197ef44e1bf40d326f1bcf.jpg)
outfit  (https://i.pinimg.com/564x/35/c2/1e/35c21e666bacf9821943a10f71fe2ad9.jpg) II zene  (https://www.youtube.com/watch?v=spI808fMBZA&ab_channel=LudovicoEinaudi)

A kezem remegett, ahogy megfogtam valami csicsás gazt, és meg sem szemlélve dobtam félre, kettétört szárral. Rá se néztem, csak a saját törékeny virágszálamat voltam képes figyelni, ahogy a kertészet színekkel tömött sorai között mászkál, és válogat, meg megszakért mindent az eladóval. Kedélyesen cseverésztek, én meg sötéten hallgattam. Hogy tud ilyen nyugodt maradni? Hogy tud ilyen nemtörődöm lenni? Pedig nem hiszem, hogy nálam gyakrabban van dolga mindenféle durva fenyegetésekkel, sőt. Nekem kellene megszokottnak tekintenem ezt a helyzetet, hogy életveszélyes fenyegetést kapott, de ha róla van szó, képtelen vagyok.
Nagyot tüsszentek az émelyítő virágillattól, hogy beleremegnek a kis kertészet üvegházának átlátszó táblái, és a közeli virágok is lobogni kezdenek. A virágárus a szívéhez kap, majd menekülésszerűen siet el egy másik üvegházba, áthozni onnét valamit, de engem épp ez is hidegen hagy. Nekem csak Melanie számít.
- Melanie, ez komoly. Konkrét fenyegetést kaptál - morgok, és a zsebemből előhűzva meglobogtatom előtte a pergament, amelyet reggel hozott egy bagoly, és amelyen az áll, hogy készüljön fel, mert elszakítja valaki tőlem, méghozzá erővel. Legalábbis megpróbálja, de nyilván, csak a holttestemen át.
Egy sor gonosztevő képe rémlett fel előttem a sorok láttán most is. Gyilkosok, erőszaktevők, fekete mágusok, meg mindenféle egyéb alja népség, akiket én dugtam az Azkabanba, és a bürokráciának hála talán ideje korán szabadulhattak… Nem gondoltam volna, hogy visszasírom a dementorokat, de e gondolatra még azok is átsuhantak a fejemben. Úgy is éreztem magam.
- Talán mégis egy kisebb, megszökősebb esküvőt kellene tartanunk. Lehet, hogy valamelyik családtagom forral valamit. Nem, mintha hagynám, hogy bármi bajod essen. De ahol a Nottok túl sokan egybegyűlnek…
Mind tudjuk, mire gondolok. Minden Nott buli hullajó.
- Esetleg külföldön, más időpontban...
Ahogy idegesen gesztikulálok a kezemmel, véletlenül megpöccintek egy nyilvánvalóan vacak egyensúlyú virágvázát, mire az a földre esik, és összetörik, szóval szilánkok és víz lepi el a padlót, meg a cipőnket. De hát ez a kis, szűkös virágüzlet nem a magamfajta emberekre van méretezve.
- Picsába - sóhajtom bosszúsan.



Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Melanie Hopkirk - 2024. 01. 18. - 21:56:48
 
(https://i.pinimg.com/564x/44/28/4a/44284af686254dbe7d5309b643f902c5.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/bd/1b/5f/bd1b5f833b7c0fa3e3ae62c2a4e58e84.jpg)
edward

when you are alone. (https://www.youtube.com/watch?v=EmL2_alqyYM)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/e9/6a/f9/e96af9401935faf59261991d49215b6e.jpg)




- Fluoreszkáló Kála vagy Szikrázó Bazsarózsa?
- Az uróbbi! Egyértelműen!
Vágom rá és kényelmesen elsétálok az ültetvénysorok között nem törődve azzal, hogy a vőlegényjelölt férjem lemarad és duzzog, mint egy ostoba elkényeztetett ötéves. Természetesen semmi kedve nem volt ide jönni, bármiben is döntést hozni a közös esküvőnkre, amit ő maga erőltetett alig két hete. Meg ott az a reggeli ostoba üres fenyegetés, ami annyira amatőr hogy egy roxforti csíny hatszor felér vele…
Míg elbűvölnek az egyszerű bazsarózsák, és a bokámat a szoknya szegélyénél az ibolyák simogatják a segítőm, aki egy igen kedves boszorka felhorkan Edward tüsszentésére. Szúrós pillantást vetek felé egy hangos Mon jeu a hátam mögött és a boszorka térülve fordulva elszelel a növényekért.
- Melanie, ez komoly. Konkrét fenyegetést kaptál
Úgy teszek, mint aki süket és figyelmemet újra a virágok felé fordítom. Elvarázsol a szépségük, kecsességük és törékenységük.
- Talán mégis egy kisebb, megszökősebb esküvőt kellene tartanunk. Lehet, hogy valamelyik családtagom forral valamit. Nem, mintha hagynám, hogy bármi bajod essen. De ahol a Nottok túl sokan egybegyűlnek…
- Ah Edward kérlek! Nem fejeznéd be ezt? Itt pattogsz, mint egy túlérett sárkánytojás, ami képtelen kikelni. Megjegyzem TE erőltetted ezt az esküvőt. Nesze… - tolom az orra elé a virágot, hogy ő is megszemlélje a minőségét és a tartósságát. - … akkor igenis vállald a szervezést is vele!
Szusszantok egyet és félig elfordulok majd meggondolom magam a mozdulat alatt és inkább mégis csak rá pillantok. Megsimogatom békítőn az arcát.
- Ugyan, hagy forraljanak, engem nem ijesztenek meg a Nottok. Még te sem! Lássuk be, az lenne a fura, ha nem így tennének. És amúgy is, Nelly biztos tönkre akar tenni mindent, ezt jól tudjuk mindketten. Ugyan mi változott?
Kíváncsian fürkészem és válaszul a pergamen suhog a feje mellett. Csak a szemem forgatom rá.
- Esetleg külföldön, más időpontban...
- Ezt már megbeszéltük egyszer. A meghívókat kiküldtük, már csak a virág és a torta van. Nem mondhatjuk le…  Nyugalom! Nem lesz semmi bajom.
Egy csókot adok a megfeszülő állkapcsára és mikor leveri a vázát az ügyetlenkedésével csak sóhajtok egyet. Meg se akartuk venni, de fizethetjük ki. Kétbalkezes. Azért titkon somolygok a káromkodásán. A kedvencem.


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Edward Nott - 2024. 01. 19. - 20:35:03
To Melanie
Mi lenne velem nélküled?

(https://i.pinimg.com/564x/42/91/1c/42911c392d197ef44e1bf40d326f1bcf.jpg)
outfit  (https://i.pinimg.com/564x/35/c2/1e/35c21e666bacf9821943a10f71fe2ad9.jpg) II zene  (https://www.youtube.com/watch?v=spI808fMBZA&ab_channel=LudovicoEinaudi)

Még jó, hogy ebbe a halvány vagy milyen ruhába bújt, így a sok tiritarka virág közül pont a natúr színnel tűnik ki. Persze, milyen ember is lennék, ha nem szeretném a virágokat, de az eddigi kapcsolatom velük az volt, hogy az első randira valami kedveset és idényjellegűt, mint a tulipán vagy a nárcisz, vörös rózsát amikor elbűvölni kell, orchideát mikor könyörgök a bocsánatáért, amiért megcsalom, húsevő növényt meg anyám sírjára, majd ha úgy alakul. De esküvőre nem tudom, mi való. És az sem segít, hogy Melanie bármelyik féle között jól mutat. Még akkor is gyönyörű lenne az az esküvő, ha kaktuszok között rendeznénk. De ha Melanie nem lesz ott?
- Ah Edward kérlek! Nem fejeznéd be ezt? Itt pattogsz, mint egy túlérett sárkánytojás, ami képtelen kikelni. Megjegyzem TE erőltetted ezt az esküvőt. Nesze…
Fancsali képet vágva veszem el a rámtukmált gyimgyomot, azt vizsgálgatva, nem-e tövises-e. Nem az, de azért elnyúlik a képem, fájdalmasan, mert ez övön alul volt, és nem a jó értelemben. Erőltettem?!
- … akkor igenis vállald a szervezést is vele!
Aztán az érintése persze leolvasztja a képemről a nyűgösséget, legalábbis egy pillanatra, és egy nagy sóhajjal próbálom meg összeszedni a gondolataimat.
- Ugyan, hagy forraljanak, engem nem ijesztenek meg a Nottok. Még te sem! Lássuk be, az lenne a fura, ha nem így tennének. És amúgy is, Nelly biztos tönkre akar tenni mindent, ezt jól tudjuk mindketten. Ugyan mi változott?
Még megpróbálok alkudozni, de megint belém fojtja a szót.
- Ezt már megbeszéltük egyszer. A meghívókat kiküldtük, már csak a virág és a torta van. Nem mondhatjuk le…  Nyugalom! Nem lesz semmi bajom.
Na nem a szavakkal sikerül elhallgattatnia, hanem a csókkal. Leverek valamit, de elkezd az egész nem érdekelni, és a bosszússág lassan beletörődéssé enyhül bennem. Átkarolom a derekát, és ha rövid csókot gondolt, hát benézte, mert nem engedem, hanem közelebb lépek hozzá, és finoman neki döntöm egy cserepesvirágokkal telizsúfolt asztal szélének. Ropog a talpam alatt az iménti váza szilánkja, mintha tojáshéjakon lépkednék, de hát ez van, ha az ember Hopkirkkel kezd. A káromkodás után még visszahúzódom hozzá.
- Még mindig erőltetem azt az esküvőt. De innentől egy pillanatra sem foglak szem elől téveszteni… Bizony ám, az utolsó szirmot is együtt választjuk ki. Olyan leszek, mint a személyi testőröd, akitől nem szabadulhatsz… Sohaaa…
Gúnyos dallammal búgom a fülébe, mint valami fenyegetést, és ki tudja, nem-e az ez tényleg. De ez már legyen csak az ő gondja, belecsókolok még egyet a nyakába, megpecsételéséül az ígéretemnek, aztán hirtelen eszembe jut valami, és most belebámulok a szemébe, hogy ő is láthassa.
- Testőrség, extrákkal… Egyébként, virágboltban még nem csináltuk…
A képemen kajánul csibészes vigyor fut szét, és bár nem tereli el a figyelmemet a veszélyről semmi, azért ezek a gondolatok legalábbis segítenek kicsit kilökni a fókuszból.


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Melanie Hopkirk - 2024. 01. 19. - 21:39:04
 
(https://i.pinimg.com/564x/44/28/4a/44284af686254dbe7d5309b643f902c5.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/bd/1b/5f/bd1b5f833b7c0fa3e3ae62c2a4e58e84.jpg)
edward

when you are alone. (https://www.youtube.com/watch?v=EmL2_alqyYM)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/e9/6a/f9/e96af9401935faf59261991d49215b6e.jpg)




Néha nem értem mit mivel váltok ki nála. Olyan sokszor, mintha vaktába nyomnék rá bizonyos belső triggergombokra és utána menekülnöm kellene… mondjuk Edward közkedvelt fegyvere ha fontos, kényes vagy épp nehéz téma kínálkozik hogy beveti a szexkártyát a pakliból, ami sokszor… túl sokszor… nincs is ínyemre elvégre mesések ezek az együttlétek. Csakhogy nem oldja meg a problémát, inkább csak odázza vele. Nem kellene hogy meglepjen, most is félreérti a közeledésem vagy szántszándékkal használja ki én pedig, mint mindig nem tudok ellenállni neki. Ahogy magához húz lábaim el se akarják bírni testem súlyát, belekapaszkodok miközben bizsergek az érintésétől, a csókja zabolázatlanságától, és mire észbe kapok már egy asztal nekem is jött. A virágcserép csikordul a talpa alatt én pedig elveszek az ölelésébe.
- Még mindig erőltetem azt az esküvőt. De innentől egy pillanatra sem foglak szem elől téveszteni… Bizony ám, az utolsó szirmot is együtt választjuk ki. Olyan leszek, mint a személyi testőröd, akitől nem szabadulhatsz… Sohaaa…
Kuncogni kezdek, de ez hamarjában egy feltörekvő nyögéssé fajul mikor megtámadja a nyakam kikényszerítve, hogy lehunyjam a szemem és megpróbáljak tudomást se venni a testemben felrobbanó vágyról. Annyira piszkosul játszik, hogy ez egyszerűen nem fair…!
- Testőrség, extrákkal… Egyébként, virágboltban még nem csináltuk…
A kék pillantása táncra hív, és izzik bennem a hév hogy eleget tegyek ennek a felkérésnek, de mégis eltolom magamtól miután a homlokom az övéhez érintem, orrom végig súrolja az övét egy bensőséges pillanatig.
- Bármennyire is levesz a lábamról az ajánlat, nem lehet. Feszes a mai programlista, hacsak nem akarod,hogy az anyád sírjára vitt húsevő virág legyen a csokrom a majdnem kamu esküvőnkön…
Tisztában vagyok vele, hogy ez őt nem zavarná különösebben, engem azonban igen. Kényszerítem magam, hogy eltoljam és ellépjek mellőle, bár csak egy lépéssel kerülök odébb mikor visszafordulok felé.
- Még valami… talán kevesebb ellenséget kellene gyűjtened Nott. Hány felszarvazott férj akarhat rajtad bosszút állni…
A szavaim eleinte komolyan csendülnek, a vége azonban színtiszta incselkedés és nevetve futok el a virágüzlet túlfelére, hogy az ottani szépségek közül is hozzak párat a férjemnek választani. Csak hogy ne legyen egyszerű semmiképpen sem a dolga.


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Edward Nott - 2024. 01. 20. - 20:26:06
To Melanie
Mi lenne velem nélküled?

(https://i.pinimg.com/564x/42/91/1c/42911c392d197ef44e1bf40d326f1bcf.jpg)
outfit  (https://i.pinimg.com/564x/35/c2/1e/35c21e666bacf9821943a10f71fe2ad9.jpg) II zene  (https://www.youtube.com/watch?v=spI808fMBZA&ab_channel=LudovicoEinaudi)

 Ez mindenre gyógyír. Bár a virágok illata erős, az én szimatom megtalálná Melanie-t csukott szemmel is, és boldogan fújok a nyakába huncut szavakat. Még nem is részletezem, mi mindenre tartom jónak a virágokat, ami nem a rendeltetési céljuk. Megnézném egy szál margarétában például, a taktikailag fontos pontokon felvirágozva.
- Bármennyire is levesz a lábamról az ajánlat, nem lehet. Feszes a mai programlista, hacsak nem akarod,hogy az anyád sírjára vitt húsevő virág legyen a csokrom a majdnem kamu esküvőnkön…
- Egy jó csokor öltöztet. Válaszd ki innen a ruhát is, és két legyet ütünk egy csapásra.
De nem vesz komolyan, sőt eltol, én meg mint egy hoppon maradt, szomorú kiskutya, bámulok utána nagy szemekkel.
- Még valami… talán kevesebb ellenséget kellene gyűjtened Nott. Hány felszarvazott férj akarhat rajtad bosszút állni…
Ha azt hiszi, viháncolva megléphet a közelemből, nagyon téved, szóval légies léptei után trappolok határozottan.
- Na látod, erre nem is gondoltam. Vonzom a bajt. Te meg veszélyesen élsz, Melanie Hopkirk. Vagy Nott?
Lezseren a falnak támaszkodok melette fél kézzel, míg ő kutat a számomra kábé tök egyformának tűnő virágok között. Ő azokat vizslatja, én meg őt. Biztos megtalálja a tökéletest, de épp az a mázlim, hogy ezt a képességét a virágokra, és nem a hitvesekre tartogatja.



Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Melanie Hopkirk - 2024. 01. 20. - 21:03:52
 
(https://i.pinimg.com/564x/44/28/4a/44284af686254dbe7d5309b643f902c5.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/bd/1b/5f/bd1b5f833b7c0fa3e3ae62c2a4e58e84.jpg)
edward

when you are alone. (https://www.youtube.com/watch?v=EmL2_alqyYM)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/e9/6a/f9/e96af9401935faf59261991d49215b6e.jpg)




A tipikus szemérmetlen megszólásokra nem is reagálok, pusztán egy grimasszal tudatom véleményem. Közöttünk ez már úgy látszik így marad, de valahol imádom ezt a kezdet kezdetétől tartó macska-egér harcot. Olyan páros vagyunk, akik húzzák-vonják egymás közt azt a bizonyos láthatatlan kötelet, meglehet épp ezért nem tudunk soha a másikra unni. És néha nem árt az a fizikai távolság is. Mikor két mágnes túl közel kerül egymáshoz egyszerűen lehetetlen őket szétválasztani. Néha erőnek erejével kell és néha magamban kell ezt az erőt megtalálnom, hogy ne függjek rá a másikra mint egy rossz drogos a tiszta heroinra.
De ő mindennek ellenére sem hagy választást nekem. Alighogy megérkezem a liliomokhoz, melyek erős illata mellbe csap és elbódít megjelenik mögöttem Nott is. Nem kell hátra néznem, perifériámban látom a kezét, ami a falnak támaszkodva sarokba szorít engem. Egyik oldalamon a virágládák tömege a fém asztalokon, másikon pedig ő, a sziklaszilárd és tántoríthatatlan átható pillantásával. Még a mai napig zavarba tud hozni mikor így néz rám azokkal a kék szemekkel, mint legelső találkozásunkkor, az Azkabanban.
Beleremegek közelségébe, mint egy nyárfa az őszi szél zabolázatlan erejébe. Tudom, hogy ki fogja használni, mert érzi rajtam a megingás legapróbb jelét is. Hát megelőzöm, vagy talán egyszerre mozdulunk? A kezemben marad az a két szál fehér liliom, de lehet el is törnek, ahogy karom kitárva szélesen felé fordulok teljesen és átölelve hevesen csókolom meg újra. Az egész belsőm izzani kezd és már nem foglalkoztat visszajön-e a kisegítőnk vagy sem, a páfrányok takarása ideális egy gyors légyottra, amit a férfi kikövetel magának, akár tetszik, akár nem. 


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Edward Nott - 2024. 01. 21. - 20:08:57
To Melanie
Mi lenne velem nélküled?

(https://i.pinimg.com/564x/42/91/1c/42911c392d197ef44e1bf40d326f1bcf.jpg)
outfit  (https://i.pinimg.com/564x/35/c2/1e/35c21e666bacf9821943a10f71fe2ad9.jpg) II zene  (https://www.youtube.com/watch?v=spI808fMBZA&ab_channel=LudovicoEinaudi)

+18!

Szép terelés. Talán az esküvőn, a szertartásvezetőtől megtudom, hogy fogják hívni, de felőlem felveheti a Smith nevet is, nekem mindegy, amíg velem tér haza, és klísésen átcipelhetem a küszöb felett. “Cipelni”... Egy közepes virágszál is nehezebb nála, ha akarom, az oltártól hazáig is vihetném, fél kézzel. Bár a ruha, az nehéz rajta. Hát, sajnos jobb is lesz levenni…
A számat lefoglalja, a szememet behunyom, de a kezem az vándorol, méghozzá végig a felsőtestén, aztán hátra, cipzárt keresni. Milyen ruha is van rajta? Nem bánom a kirándulást, de azért sietős, szóval minden domborulatnak csak egy pillanatnyi rajongással adózok, és cirógatásnak álcázom a keresgélést.
Végre rálelek egy gombra, de oldalt. Végülis profi auror vagyok, kiképeztek mindenféle mágikus zár nyitására. Egy gomb nem okoz gondot… Na jó, van mégegy. És mégegy. És mégegy.
Mennyi gomb van ezen a ruhán? Türelmetlenül felmordulok, lefoglalt szájjal tompa hangon, aztán más taktikába kezdek. Lehet, hogy a türelem rózsát terem, de itt abból van már elég, úgyhogy még hevesebben magamhoz húzom Melanie-t a rohadt gomboknál fogva, aztán mivel csak egy szakad le a manővertől, inkább felkapom és ráültetem egy asztal szélére, félrenyomva ugyanezzel a mozdulattal néhány nagy vödröt. Ahogy a bennük lévő hortenziacsokrok megmozdulnak, virágszirmok indulnak alá halványkék, pasztellila és fehéres árnyalatokban. Billegős egy kicsit ez az asztal, meg mindenfelelől növényi részek cirógatnak minket, de én csakazért is még közelebb húzódom Melaniehoz és ha csak el nem kapja a kezem, akkor megkeresem a ruha alsó szegélyét, hogy arrébb tessékeljem. Ejj, de billegős ez az asztal…
A hortenziák nagy, dús bokrétás feje pedig, mintha naivan az én pártomat fognák, helyeslően bólogatnak körülöttünk, s minden bólintással kicsivel több színes, selymes szirmuk hullik alá lágyan, szállingózva ránk is, meg körülöttünk az asztalra és a földre is.



Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Melanie Hopkirk - 2024. 01. 22. - 21:44:11
 
(https://i.pinimg.com/564x/44/28/4a/44284af686254dbe7d5309b643f902c5.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/bd/1b/5f/bd1b5f833b7c0fa3e3ae62c2a4e58e84.jpg)
edward

flawless my dear (https://www.youtube.com/watch?v=P1_fYyM4h9w)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/e9/6a/f9/e96af9401935faf59261991d49215b6e.jpg)




Nem tudom Edward hogy képes ezt elérni, de mellette, vele, ha ennyire közel van megszűnik az idő és a tér fogalma. Olyan hogy illem, csak valami futó bolondság, egy ostoba tréfa, amit magunkra erőltetünk mi, emberek. Mesterien bánik ezzel a sajátos mágiával, ami teljesen ki tud fordítani önmagából még egy olyan jól nevelt boszorkát is, mint jómagam. Néha elképedek mennyire rossz (?) hatással van rám, de itt és most elkap a hév, és a szenvedély hullámával sodródom mit sem törődve az odébb koccanó virágcserepekkel, amik teret biztosítanak nekem így, hogy az asztalon kössek ki. Nem tudnám megmondani melyik pillanatba kerülök oda, túlzottan lefoglal ugyanis az inggombok kibújtatása, de csak a felső kettőig jutok fél kézzel, amikor ő már a derekamig elér az oldalam mentén. Csaló!
Ahogy a keze a szoknyámat libbenti félre már nem is ezekkel babrálok, hanem más, fontosabb gombokat oldok fel a nadrágszíj vonala mentén. Olyan vagyok, mint egy eszét vesztett tinédzser, türelmetlen és féktelen. Ajkaim kiszáradnak, szívem hevesen ver, sóvárgásom végtelenre duzzad. Minden alkalom olyan, mintha először érintene meg, pedig már számát se tudom hányszor ölelt át.
A liliomokat ekkorra már valahogy elhagyom. Olyan ösztönösen csúsznak ki ujjaim közül, mintha csak arra rendeltettek volna hogy hősi halált haljanak szerelmünk képzeletbeli oltárán. Halk sóhajjal húzom magamhoz, bár nem kell egyszer sem noszogatni és a lengedező hortenziák még nagyobb ívet írnak le semmint az illendő lenne.
Ha lenne egy bűvös homokóra, talán megállna benne az idő. És talán a végtelenség érzésének a szépsége épp ez, hogy mégis csak valahol megmozdul a világ tengelye előbb-utóbb. A virágok körbeölelnek minket, szirmaik, leveleik, girbegurba alakjaik és a beszökő délutáni napfény árnyékai együttesen festik meg összegabalyodott kettősünket. Halk sóhajokkal kapaszkodom a másikba, ujjaim a rakoncátlan már-már hosszúkás göndör tincseivel játszanak. Arcom a nyakába fúrom és elnevetem magam ahogy csillapodik a tűz köztünk, bennem elszunnyad a vágy, és már az asztal sem inog meg, mindössze akkor csupán, mikor a gombok újra felöltik eredeti helyüket.
- Remélem most már tud koncentrálni, Mr. Nott!
Cukkolom miközben csókot nyomok az orrára és figyelem, ahogy rendbe szedi pár rutinos mozdulattal külsejét. Én is lelibbenek az asztalról és lesimítom a krém ruhám újdonsült gyűrődéseit. Szeretem nézni, egyszerűen csak nézni a mozdulatait. Van valami nyugalmat sugárzó kiegyensúlyozottság benne. Olyan stabil, olyan erős, olyan szilárd, amilyen én sose leszek. Pedig erre mindig is vágytam. Ostobaság ilyenek miatt aggódnia, hogy bárki árthat nekem, elvégre ki merne épp vele ujjat húzni?


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Edward Nott - 2024. 01. 23. - 20:36:19
To Melanie
Mi lenne velem nélküled?

(https://i.pinimg.com/564x/42/91/1c/42911c392d197ef44e1bf40d326f1bcf.jpg)
outfit  (https://i.pinimg.com/564x/35/c2/1e/35c21e666bacf9821943a10f71fe2ad9.jpg) II zene  (https://www.youtube.com/watch?v=spI808fMBZA&ab_channel=LudovicoEinaudi)


Teljesen elveszi az eszem, nem mintha az sok lenne, de neki nincs is nehéz dolga, megvannak az eszközei. A rózsák talán elvörösödnek egy árnyalattal jobban, a szemérmesebb szirmok talán inkább magukba zárkódnak, de én a nyikorgó asztallal kuncogok duettet, és a virágillatból már mit sem érzek, Melanie körül minden más színtelen és szagtalan és lényegtelen.
Vele kuncogom, mikor visszazuhaunk a valóságba. Kicsit el is felejtettem, hol vagyunk. Pedig fontos. Lassan írnom kéne egy listát, hogy kipipálhassam rajta azokat a helyeket, amik megvoltak. Bár, a helyszín legfeljebb kellemes körülmény. A társaság a fontosabb.
- Remélem most már tud koncentrálni, Mr. Nott!
Hihetetlen, hogy eddig beértem mással, mint a tökéletes. Nem tudtam, milyen, ha jelent is valamit az, akivel ezek a kalandok megtörténnek.
- Ezek után? Jobban koncentrálok majd, mint valaha! Alig várom a tortakóstolást. Meg a dekor kiválasztását. Meg a ruhapróbákat. Meg a vacsora eldöntését…
Csókot nyomok mindegyik ötlet mellé a nyakára, csak hogy egyértelmű legyen, egy pillanatra sem fogom felügyelet nélkül hagyni a készülődés folyamán, de ő gyakorlatiasabb, továbblendül csinoskodni. Mintha mi se történt volna.
Hát ráveszem magam én is, és még mindig őt figyelve, oda sem nézve mit csinálok, gombolgatni kezdem, amit kell. Lustán nekidőlök most én a kellemes helynek, amit az előbb Mel előmelegített. Az asztal ismerős hangon nyikkan, és a hang csodás, közelmúlt báli emléket idéz fel bennem. Úgyhogy nem is gondolok rá, hogy ez baljós jel is lehet, csak amikor az egész leharcolt tákolmány összenyeklik alattam, úgyhogy én kikötők a földön, és vizes földes virágszirmos katyvasz zúdul a nyakamba.
- Ahogy látom, döntésre jutottak... Készpénzben, vagy utalással óhajtanak fizetni?
Az ajtó felől érkező éles kérdés feltevője, a vöröslő arcú kertész hölgy, ahogy meglepetten rápillantok, közben eszembe juttatja, miért is érdekes ötlet üvegházban egymásnak esni. Melanie-ra nézek a hortenziák romjai közül, aztán megeresztek egy széles, tenyérbemászó vigyort.


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Melanie Hopkirk - 2024. 01. 23. - 21:26:31
 
(https://i.pinimg.com/564x/44/28/4a/44284af686254dbe7d5309b643f902c5.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/bd/1b/5f/bd1b5f833b7c0fa3e3ae62c2a4e58e84.jpg)
edward

flawless my dear (https://www.youtube.com/watch?v=P1_fYyM4h9w)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/e9/6a/f9/e96af9401935faf59261991d49215b6e.jpg)




- Ezek után? Jobban koncentrálok majd, mint valaha!
- Reméltem is!
Szúrom közbe határozottan, kissé érces hangnemben! Ez a minimum, ha már beadom a derekam szinte minden értelemben, hogy ő boldog legyen.
- Alig várom a tortakóstolást. Meg a dekor kiválasztását. Meg a ruhapróbákat. Meg a vacsora eldöntését…
Ahogy csókol lehet minden egyes mondat végén nyakam íve mentén egyre lejjebb és lejjebb haladva úgy csikar ki mindegyik után belőlem egyre mélyebbről feltörő sóhajt. Elképesztően szemtelen no meg telhetetlen és épp ezért nehéz még inkább ellenállni neki. Az első pillanattól kezdve elemi erővel tud letarolni, de most fürgén kicsúszok az ujjai közül mert ha újra elcsavarja a fejem félő, hogy sose hagyjuk el a virágüzletet.
Nem húzódom messzire, kartávolságon bőven belül vagyok. Ám most szüksége van mindkét kezére hogy a nadrágot követően az ing is makulátlanul fessen, és mindezt hanyag eleganciával párosult kényelmes lezserséggel teszi, ami bele se gondolok, hogy pillanatok alatt a veszte lesz.
Az asztal ugyanis hangos robajjal adja meg magát és Edward, aki eddig rám szegezte átható kéjsóvár szerelmes pillantását most a hasonló kékes hortenziákkal szemezhet a földszint magasságába.
A reakcióm automatikus. Bár megijedek a kezem a számra tapasztom de még így se tudom sem elfojtani se elrejteni a kirobbanó, őszinte, hosszan tartó nevetésem. Olyan heves ráadásul, hogy a könnyem is kicsordul.
- Ahogy látom, döntésre jutottak... Készpénzben, vagy utalással óhajtanak fizetni?
A segítőkész boszorkány immár kevésbé kedves ábrázattal mered kettősünkre, ez kicsit visszafogja a kacagásom hevét, de mindössze annyira csak, hogy megpróbáljak valami olyasmit kinyögni számára, ami megnyugtató. Mint hogy „ó természetesen”, vagy „persze álljuk a károkat”, de ezekből szinte semmit nem lehet kiérteni. A nevetés újra letarol és már az oldalam fogom pihegve, mire Nott összekaparja magát a földről. Nem segítek neki, mert képes magával rántani a szintet tévesztett hortenziákhoz, és nem szeretném hogy a drága hermés szövetruhám a kukában kössön ki. Meg esélyem sincs hogy elbírjam arányaiban őt.
- J…jól vagy?
Kérdezem miközben a karjába kapaszkodom s mindeközben előveszem ruhám zsebéből a rózsafa pálcám hogy segítek neki a földes sárfoltokat eltüntetni hátul, amit esélyesen nem láthat jól.
- Úgy hiszem megvan honnan rendeljük az összes virágot. Ennyi kárpótlás belefér az asztalért…
Cukkolom és megölelem. Fejem a széles mellkasára hajtom és beszívom a nedves, iszapos férfiillatot. Még így, földesen és sárosan is van benne valami irtó szexi. Tényleg rosszabb mint a drog! Nem zavartatom magam, hogy a nőszemély nem tágít hanem árgus szemekkel várja, hogy valamilyen formában kárt térítsünk neki, mégpedig azonnal!


Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Edward Nott - 2024. 01. 24. - 20:34:29
To Melanie
Mi lenne velem nélküled?

(https://i.pinimg.com/564x/42/91/1c/42911c392d197ef44e1bf40d326f1bcf.jpg)
outfit  (https://i.pinimg.com/564x/35/c2/1e/35c21e666bacf9821943a10f71fe2ad9.jpg) II zene  (https://www.youtube.com/watch?v=spI808fMBZA&ab_channel=LudovicoEinaudi)

Kiröhög. Én meg vele nevetek, bár némileg bosszúsabban. Hiába, jobb, ha nem én vagyok az asztal lapján. Berántanám magam mellé, ha már nem akkor dőlt össze ez a vacak amikor mindketten rajta voltunk. Persze, Mel kilazította nekem. Na de csak talpra evickélek, amíg ő a virágárussal próbál szót értetni.
- J…jól vagy?
Erre csak bólintok, aztán odatartom azon felemet, amelyiket a pálcájával céloz, és remélem, nem felgyújtani akarja vele a seggemet.
- Úgy hiszem megvan honnan rendeljük az összes virágot. Ennyi kárpótlás belefér az asztalért…
- Jók lesznek ezek a virágok. Van velük egy közös titkunk - dörmögöm halkan a karomba bújó fülébe, aztán a virágosra pillantok Mel tincsei felett.
- Ezt írja az előleghez. És még azt a tűzliliomot is - nyúlok a megfelelő vágott virág után, nem messze tőlünk, egy másik asztalon. Szép virág, erős színei mintha valóban izzanának. De Mel bírja a tüzet, ahogy a kezébe adom a virágszálat, előbb gondolnám, hogy az gyullad fel, semmint a kedvesem keze. De végül semmi sem kap lángra, én pedig a bukszám után nyúlok - mármint azután, amelyikben a pénzt tartom, és kifizetem azt a pár(száz) galleont, amiből egy másik virágboltot szerintem cakli meg is vehettünk volna. De hát itt a legszebbek a hortenziák, nem igaz?
A részleteket már Melanie-ra hagyom, hadd tárgyalja meg, hogy melyik színű, milyen virágot hova. Én meg őt nézegetem, meg a virágszálat, és azon gondolkodom, kiveszek egy pár hét szabadságot a munkából, most úgysem túl sűrű az élet ott. Jó lesz ez a szervezkedés. Majd mindig készenlétben tartom a pálcámat, ha netán szükség lenne rá.




Cím: Re: Mi lenne velem nélküled?
Írta: Melanie Hopkirk - 2024. 01. 29. - 22:14:38
 
(https://i.pinimg.com/564x/44/28/4a/44284af686254dbe7d5309b643f902c5.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/bd/1b/5f/bd1b5f833b7c0fa3e3ae62c2a4e58e84.jpg)
edward

flawless my dear (https://www.youtube.com/watch?v=P1_fYyM4h9w)
outfit (https://i.pinimg.com/564x/e9/6a/f9/e96af9401935faf59261991d49215b6e.jpg)




Meglepő készségesen hagyja, hogy a varázslatom célt érjem körbe rajta s ezzel teljesen tisztára varázsolja megjelenését.
- Jók lesznek ezek a virágok. Van velük egy közös titkunk.
Kuncogok szavai hatására miközben a karjaiba zár és megnyugtat a közelsége. Légzésem kisimul miközben illata újra bekúszik az orromba és körbe ölel, mint egy puha bársonytakaró. Végigsuhan a gondolat bennem, milyen furcsa is lesz mindezek után a hortenziákat viszont látni az esküvőm napján miközben bevonulok az emberek előtt. Merlinre, ez valóban hamarosan bekövetkezik? Mindeddig olyan távoli dolog volt és valahogy olyan, mint valami ostoba vicc. Egyrészt a furcsa párosunk miatt, másrészt a családjaink viselt dolgai végett… komolyan durva humorú varázsló rendezte ezt el odafent. Az egyszer már biztos…!
- Ezt írja az előleghez. És még azt a tűzliliomot is.
A kezembe landol az említett virág én pedig hátrébb húzódok és felvonom a szemöldököm kihívóan. Úgy látszik kiismert rettenetesen rövid idő alatt. Tűzliliom… tökéletes a hortenizák bájos sziromfeje mellé, ráadásul pimaszul merész az elegáns megjelenése mellet. Pont mit én. Tökéletes lesz a menyasszonyi csokromba. Egy széles elégedett mosolyt villantok jövendőbelim felé, majd ellépek leegyeztetni a virágárussal miből mennyit igénylünk és milyen különlegesnek számítható kívánságaim vannak pluszban. Nem több ez tíz tizenöt percnél, de Nott tekintetét végig magamon érzem, mintha csak attól tartana a paranoiás aurorom, hogy a virágárus boszorka egyszer csak a Sötét Nagyúr alakját magára öltve magával ragad. Nevetséges fantazmagóriák..
Mikor végzek Edward pedig a kisebb vagyont kiegyenlíti belekarolva lelkesen turbékolva indulok meg a választott cukrászda irányába.
- Azt hiszem, amiért ilyen hősiesen tűrte a virágválasztás megérdemel némi édességet Mr. Nott. Szigorúan csak a legjobból…
Kacsintok, és nem célom bővebb magyarázatot adni. Ezt félre értheti, többet gondolhat bele, kit is érdekel?! Végre kicsit elfelejti legalább, hogy minden oldalról leshetnek ránk és nem az utcát pásztázza védelmemben, hanem rám mosolyog azzal a csintalan bájgödrös borostás arcával kisfiúsan huncut kék szemével, amitől még a legjobb olasz tiramisu is csak valami pocsék cukrozott utánzata az édesség igazi fogalmának.

Köszönöm a játékot! :-*