Miguel Fuentes

MIGUEL DIEGO ROBERTO JUAN FUENTES SALAZAR

No hay escape de mi pasado, ni lugar para ocultarme.

   Fundamentos

Contraseña || a macska, az egyszarvú és a furkász
Nombre || Miguel Diego Roberto Juan Fuentes Salazar
Apodo || Miguelito, Yolotli, Yol
Sexo || férfi
Lugar y fecha de nacimiento || Las Cruces Új-Mexikó, 1987 szeptember 13.
Edad || 17
Sangre || fél
Escuela || Ilvermorny Boszorkány- és Varázslóképző Akadémia
Grado || Hetedév

   El pasado

¿Por qué es efímera la felicidad?

Az egyik oldalán sós karamell, a másik oldalán csokoládétorta két oldalán egy fülig vigyorgó barna hajú kisfiú és kislány ül, akik csillogó szemekkel és nagy izgalommal arra várnak, hogy végre elfújhassák a torta közepén díszelgő négy szál gyertyát. Körülöttük egy népes, boldog család áll, fiatalok és idősek egyaránt, legközelebb hozzájuk pedig a szüleik, akik büszkén pillantanak le immáron egy évvel idősebb csemetéikre.
- Akkor háromra, jó? Uno, dos, tres! - számolnak vissza egyszerre.
Még ha nem lenne a visszaszámlálás, akkor is teljes összhangban vennék a mély levegőt, hogy elfújhassák a gyertyákat, hisz a két kicsi szív teljes harmóniában dobban izgatottan. A négy gyertya elalszik, bár az utolsó még makacsul küzd, de a gyermekek túlerőben vannak, így kénytelen végül megadni magát. A kisfiú a kislány kezéért nyúl, és egyszerre kívánnak valamit, ami az ő kis titkuk marad még sok-sok éven át. Széles boldog mosollyal pillant egymásra a testvérpár, ahogy már csak egy dolog maradt hátra, legalábbis a tortázásból: az evés. Szokás szerint az első szeleteket az elválasztásnál vágják el, így mindkét ikernek jut mindkét oldalából a tortának.

- Először Mikaelának - szólal fel a kisfiú, bájos pöszeséggel, de nagy hangon. Erre a rokonság felnevet, majd a kislány megkapja az első szelet tortát.
- Miguelnek is, Miguelnek is - ismételgeti lelkesen a kislány, hiszen sosem volt olyan dolog, amit egymás nélkül csináltak volna, és ez alól a tortaevés sem volt kivétel. Miguel elé is lekerül a saját tortája, majd a rokonok is vágnak maguknak, de az ikrek erre már nem figyelnek, hiszen sokkal fontosabb dolguk van: minél előbb elfogyasztani a saját szeletüket, hogy aztán ehessenek még egyet. A kislány elvesz egy villányit a fiú tortájából, és a fiú is az övéből - megszokott már ez náluk, egy-egy falat a másikéból is, aztán mindketten ették tovább a kedvenc ízüket: a kisfiú a sós karamellt, a kislány a csokoládét.
A gyerekek az asztal körül ülve, hemzsegve, zsizseregve ették a tortáikat, a szülinaposokkal az élen. Zengett az asztal, volt aki kiborította véletlen a gyümölcslevét, de a felnőttek, szülők, nagyszülők, dédszülők, nagynénik, nagybácsik ott voltak körülöttük, úgyhogy semmi nagy tragédia nem történt. Egy kósza macska megjelenik az asztalon, de hamar le is kerül onnan, hiszen nem macskáknak való a torta ugyebár. Nem egy kutya sündörög az asztal körül, leeső falatok után kutatva, ám a felnőttek gondosan ügyelnek ilyen részletekre. Ők az asztal körül állva, az idősebbek ülve eszik a tortáikat és beszélgetnek. Az ikrekre sötét árny vetül, ahogy minden apró rezzenésüket egy baljóslatú szempár figyeli. Azonban a gyerekek ezt nem veszik észre, csak teljes tudatukkal megélik a boldogságot.

A tortázás után átvonul az óriási pereputty egy nagyobb, fedett placcra, ahol az ajándékosztás fog történni. De előtte a gyerekek még odarohannak a fáról lelógatott két színes piñata-hoz, hiszen ez az egyik legizgalmasabb része a szülinapozásnak.
- Szeretnél kezdeni? - lép oda a kisfiú a kislányhoz, kezében egy rózsaszín és egy kék kendővel.
- Én kaptam az első szelet tortát, szóval most kezdj te! - nevet a kislány a kisfiúra, majd a szeme köré köti a kék kendőt. A kisfiú egy négyéves minden erejével és elszántságával kezdi csapkodni a levegőt, néha-néha azért eltalálva a piñata-t is. Meg véletlenül pár nagynénit és nagybácsit is.
-¡Izquierda, Miguel! Nem, a másik balra! - kiabálja neki nevetve a kislány, és bár ő sem tudja még, melyik irány melyik, ez semmiben sem gátolja a lelkesedését. De vele egyetemben még legalább 7 másik gyerek is kiabál a kisfiúnak, és mindegyikük mást, szóval csoda lenne, ha tudná szegény, melyik irányba kellene ütögetnie a bottal. De eltökélt, hiszen semmi nem állhat közé és a cukorkák közé - na meg, a kislány mindenkinél hangosabban kiabálva biztatja - így végül célt ér: a piñata megadja magát, és a belsejéből a földre szóródik az összes benne lévő cukorka és édesség.

Amint a többi gyerek örömködő sikolyai jelzik számára a sikert, a kisfiú leengedi az ütőt, majd lehúzza a szeméről a kötést. Vigyorogva lecsap húga kedvenc édességére, majd azt átadja neki.

- ¡Aquí tienes Mikaela! - nagyon boldog és büszke magának a kisfiú, hogy ezt átadhatja a szignifikáns másik felének. - Tu turno - az ütőt a földre helyezi, majd a kislány mögé lépve ügyetlenül igyekszik bekötni a szemét. Egy idősebb unokatestvértől segítséget kap, így végre a kislány szemei elől eltakarja a fényt a rózsaszín kendő, majd a kisfiútól megkapja az ütőt is. Kicsit megforgatják őt is, majd többé kevésbé irányba állítva kezdődhet a második köre a világtalan vak ütlegelésnek. Itt már az idősebb rokonok hátrébb lépnek, de még így is bekapnak egy-két találatot, ahogy a túl bátor nagyobb uncsitesók némelyike is. A kislány jóval kevesebb erőt tud belevinni az ütésekbe, és ügyetlenebb is ikertestvérénél, de lelkesedésben itt sincs hiány.
Végül győz a lelkesedés - meg talán egy icipici varázslatos segítség az egyik nagynénitől? - és a kislány piñata-ja is csúfos véget ér. Az előzőhöz hasonlóan ezt is betámadja a gyereksereg, felkapkodva és elpusztítva az összes cukorkát, de nem még mielőtt a kislány meg tudná szerezni a bátyja kedvencét, amit vigyorogva át is nyújt neki. Mindenen megosztoztak, jó testvérek lévén sosem irigyeltek egymástól semmit.
- Mikaela! Miguel! Gyertek, van még itt nektek valami - jön ki a házból az édesanyjuk, őt szorosan követve pedig az édesapjuk is, a kezüket sejtelmesen a hátuk mögé rejtve. Vajon mi lehet náluk? Az ikrek egymás kezét fogva szaladnak nevetve hozzájuk, lelkesen és izgalomtól sugárzó szemmel pillantva fel, ahogy csak a gyerekek tudnak nézni a szüleikre, pláne, ha azoknál feltehetően valami ajándék van.
A kislány anyuka előtt áll meg, a kisfiú pedig apuka előtt, és várakozva, kissé türelmetlenül pattogva várják a nap újabb fénypontját.
Az anyuka apukára pillant, apuka tekintete azonban kisfiára koncentrálódik, majd előveszi a becsomagolt téglalap alakú nagy dobozt a háta mögül. Kis fáziskéséssel anyuka is átadja a kisleánynak az ajándékát, melyet a gyerekek mohón bontogatni kezdenek. A kisfiú hamarabb tépi le a csomagolását a nagy doboznak, amin egy hangszer képe ékeskedik.

- ¿Una guitarra? - a fiú szemei felcsillannak. Egyik unokabátyjánál, Fernando-nál látta ezt a hangszert már korábban, és akkor megtetszett neki. Teljesen el van alélva az ajándékától, rögvest a dobozt kezdené bontogatni, de az kifog rajta.

- No Miguelito, eso no es una guitarra, sino un ukelele - jelenik meg mellettük Fernando mosolyogva. A kisfiú csak értetlenkedve pillant fel unokatestvérére, ameddig apukája kibontja neki a hangszert. Az unokatesó pedig készségesen elmagyarázza a különbséget, bár a kisfiú ezt nem fogja fel, mert kibontás után ugyanúgy gitárként hivatkozik a hangszerére.
Hiszen ha gitár formájú, akkor gitár, nem kell foglalkozni a részletekkel. A kislány először nem is figyel arra, hogy a bátyja mit kapott, mert túl lelkesen kezdi bontogatni a saját kis dobozkáját. Amikor meglátja, mi van benne, felpattan és szorosan átöleli az édesanyját.
- ¡Gracias, Mami! ¡Gracias, Gracias! - az édesanyja szeretetteljes mosollyal visszaöleli és megsimítja a kislány haját, majd segít neki tovább bontani a dobozkát. A kislány színes ceruzákat és kifestőt kapott, és a már alig várja, hogy használni kezdje őket. Ezen a ponton azért oldalra pillant, hiszen sok ideig nem tud meglenni anélkül, hogy ne keresné a testvérét, majd örömében hangosan felvisít, ahogy meglátja, mi van kisfiú kezében. Oké, lehet, hogy vannak dolgok, amit még a színes ceruzáknál is jobban hangzanak.
- Egy gitár? Játssz valamit Miguel, játssz valamit, ¡por favor! - kérleli lelkesen ugrándozva a bátyját, nem is törődve azzal a ténnyel, hogy a kisfiú ebben a pillanatban tartja először a kezében a hangszert, de ugyan ki foglalkozik ilyen aprócska részletekkel?
A család körbe gyűlik, hogy közösen hallgathassák meg a kisfiú első ‘koncertjét’. Fernando segítségével és útmutatásával a kisfiú elhelyezkedik, kezeibe veszi a hangszerét és játszani kezd rajta. Húga természetesen becsatlakozik és énekelni kezd vele, hol spanyolul, hol angolul, hisz két nyelven tanulnak a kezdetektől fogva, és nekik a kettő még eléggé egybefolyik. A kislány hangja szép, néha ő is hamiskás, de a szándék a fontos. Az ikrek elképesztő harmóniában zenélnek egymással, ami egyes családtagok szemeibe könnyeket csalnak, főleg az anyukáéba és a nagymamáéba. A kisfiú játéka nagyon amatőr, nagyon hamis, nincs is igazán konkrét dallam, csak a húrok magabiztos pengetése, de minden lelkesedése, szíve lelke benne van, úgyhogy mindegy mennyire bénácska a dallam, amit játszani próbált, mindegy a kislány torkát elhagyó magas hangok mennyire voltak hamisak, hatalmas ujjongásban tör ki az egész família. A kisfiú egyből a kislányra mosolyog, aki a nyakába is borul gratulációként.
A rögtönzött, ámde hatalmas lelkesedéssel fogadott kis koncert után az ikreket még megajándékozza a sok nagybácsi és nagynéni is, vagyis ajándékozná, ha nem szaladtak volna el kézen fogva játszani az unokatesóikkal. De hát ki tudna haragudni rájuk, pláne a születésnapjukon?


Cartas a mi otro yo

Mi más querida Ame,

Emlékszel még, amikor minden este melléd másztam az ágyadba, hogy ne félj az éjszakától? Akárhányszor megijedtél, legyen az egy nagy dörgés, egy hirtelen zaj, vagy egy számunkra addig még idegen szituáció, mindig egyből a kezemért nyúltál? Emlékszel a közös éjféli nassolásokra, amikről azt hittük a szüleink nem tudnak? Ha megsérültem, mindig elrohantál Mamá-ért, vagy Abuela-ért. Te aggódtál a legjobban értem, te voltál ott mindig mellettem. Ameddig velem voltál, úgy éreztem senki és semmi sem állíthat meg.
Emlékszel még a Mexikóban eltöltött nyarakra? Amikor Abuela a konyhában készítette az ebédet, mi pedig mindig a desszerttel kezdtük az étkezéseket? Emlékszel, mikor túl hamar akartad kivenni a tálca sütit a sütőből, és megégetted magad? Amikor érintésem hűvös megnyugvást hozott számodra, meg talán a fájdalmadat is csillapította valamelyest, ameddig Mamá oda nem ért? Amikor leestem a seprűmről, de neked hála nem ütöttem meg magam? Amikor játszottunk az unokatestvéreinkkel a családi birtokok egyikén, amikor a születésnapok még jelentőségteljesek voltak. Ahogy közösen fújtuk el a gyertyákat a közös tortánkon, amelynek egyik fele étcsokis volt, ahogyan Te szereted, másik fele sós karamellás, ahogyan én. Amikor a nagy család körbeállt minket, és együtt énekelték az anyanyelvünkön, hogy “¡Que tengas un feliz cumpleaños!”
Én emlékszem, bár már főleg csak érzésekre, nagyobb eseményekre, viszont a te arcod mindig kristálytisztán él az emlékezetemben, és ez így is fog maradni, ameddig élek.
Csak azt tudom kérni az égiektől, hogy vigyázzanak rád egyelőre helyettem. Lo prometo hermanita, addig nem nyugszom, ameddig a világ minden zegzugát fel nem forgattam érted, és meg nem talállak. Addig pedig kérlek, vigyázz magadra!

Un abrazo, Miguel

Mi más querida Ameyalli,

Bárcsak itt lennél velem. Kevésbé lenne ijesztő egy új életet kezdeni itt, az Ilvermorny Boszorkány- és Varázslóképző Akadémián. Javier bácsi kifejezetten ellene volt, hiszen Mexikóiként a Castelobruxo Varázslóiskolában is helyem lenne. Azaz helyünk lenne… Tudod, ha itt lennél. A rengeteg ismeretlen arc, hatalmas varázslatos épület mind izgalmas, de ugyanakkor… egyedül még engem is megijeszt kicsit az ismeretlen. Mindultalan azon gondolkodom, veled mi lehet ebben a pillanatban. Vajon megadatott neked is, hogy Varázslóiskolába járj? Vajon rád nem néznek furcsán a többiek, nem suttognak a hátad mögött? Nem hal el a legtöbb beszélgetés, ha odaérsz egy csoporthoz? Itt amint meghallják a családnevem, sokan már el is döntik, hogy éppen olyan vagyok, mint az apám, vagy netalán rosszabb is. Ezeket a negatív dolgokat valamelyest egyensúlyozza a tény, hogy végre itt elememben vagyok, tanulhatok mágiahasználatot, na meg végre egy kicsit távol vagyok a családtól is, ahol szintén úgy érzem, hogy már semmi sem olyan, mint azelőtt. Hogyan is lehetne, hiszen nem vagy itt… Mamá már egy ideje valami másik kórházban van, azt hiszem Rehabilitációs Központként hivatkozott rá Abuela. Vele járok be mamá-t meglátogatni, bár egyáltalán nem olyan, mint régen, de szépen lassan javul az állapota. Mindig kérdezi tőlem, hogy hogy vagy, miért nem jöttél, Abuela segítségével mindig kénytelen vagyok hárítani a kérdéseket, hazudni neki… Félő, ha megtudja, mi történt, visszaesik az állapota.
Sajnos nem lehetett ide kutyákat hozni, úgyhogy Abuela vigyáz most Maximus Decimus Meridius-ra és Spawn of Satan-re. Ja igen, az az ördögfajzat jól megharapott tegnap, mielőtt elutaztam volna ide az Ilvermorny-ba…
Nagyon varázslatos és elbűvölő ez az épület, de olyan búskomoran néznek vissza rám a falak, és most is, a bagolyház felé tartva magányosan visszhangzanak a lépteim a folyosókon…
Remélem minden ellenére jól vagy, és az életed a lehető legjobban alakul. Bárcsak láthatnálak… újra. Legalább még egyszer…

Te echo de menos,
Miguel

Mi querida hermanita,

A tanulás elég jól megy, bár a család nincsen annyira megelégedve a teljesítményemmel. Szerintük elpazarolom a tehetségemet az egoista amerikaiak között, a Castelobruxo-ban, közelebb hozzájuk azonban ragyognék. Igazából nem azzal van a baj, hogy ne tudnék többet nyújtani, szimplán nem akarok. Itt végre a magam ura lehetek, kicsit úgy élhetek, ahogyan én szeretnék. A lenéző, bizalmatlan pillantásokat már egészen megszoktam. Vannak barátaim, illetve más olyan emberek, akik megtűrnek maguk mellett. Van egy mindreader Barbie is az évfolyamon, Vianne a neve. Szerintem jól kijönnél vele és a barátnőivel, sőt talán… még néha egy kicsit túlaggódva féltenélek is néha a környezetükben, de örülnék, mert valóban remek embereknek tartom őket, és a drága kishúgának az ember csakis a legjobbat kívánja ugyebár.
Szóval így tengetem a mindennapjaimat, Maximus Decimus Meridius természetesen hiányzik, a Sátán Mestere azonban semmiképp sem. Ha nem tanulok, vagy nem a haverokkal lógok éppen, vagy nem titkos köteteket olvasgatok eldugott helyeken, akkor szeretek kiülni a gitárommal az iskola Parkjába és játszani. Kár, hogy már évek óta nem hallottál játszani, egész jól megy. Még megvan otthon az első ukulele, amit a szüleinktől kaptam, de azt már bőven kinőttem, így Abuelo-tól kaptam egy gitárt. Te még mindig szeretsz rajzolni, meg festeni? A dallamaim a gyönyörű énekhangod nélkül elég kiegészületlenül (ez vajon egy létező szó?) csengenek, még az akkordok is szomorúan hagyják el a húrokat.
Jelentkeztem a házam kviddicscsapatába, de… nem vettek be. Ez elég lesújtó hatással volt rám így év elején, de mostanra összekapartam magam, és gyakrabban edzek, hogy jobb lehessek.
Ebben az iskolában van cheerleader csapat is. Vajon szurkolnál nekem? Vajon egyáltalán egy házba kerülnénk?
Neked hogy megy a tanulás? Jól be tudtál illeszkedni? Vannak barátaid? Nagyon remélem, hogy igen, hiszen olyan csodálatos vagy…

Con afecto,
Miguel

Querida mi gemela Ame,

Ezen a nyáron már kaptam kisebb fizetett melókat Javier bácsitól. Igazából csak egyszerű futár munkák, nem kérdezhettem soha, hogy mi az, amit viszek, miért viszem, és ki is pontosan a címzett, viszont… legalább jött be egy kis pluszpénz, amiből nem csak Mindreader Barbie-t vittem el többek között vacsorázni, hanem vettem belőle egy új seprűt az idei válogatóra. És képzeld, végre beválogattak a csapatba, fogóként!
El tudom képzelni az arcodat: egyszerre örülnél a sikeremnek, közben pedig a horror körvonalazódna a finom vonásaidban, de nem kell félteni. Ha le is zuhanok, valaki majd összerak. Barbie javaslatára elkezdtem megtolni a bűbájtant, hiszen abban pengének kell lenni, ha az amneziatika tálentumot akarom felvenni. Egyelőre még azért nem teljesen vagyok benne biztos, hogy ezt a vonalat követném, mert érdekelnek még az Alkímia, Rituális Mágia és Fekete Mágia tálentumok is. Bár itt lennél most, egyszerűbb lenne a döntés, ha megvitathatnám veled. Barbie cuki meg minden, de Ő nem Te. Javier bácsi eleinte nagyon ellenezte ezt a gondolatot, ám pár hónap után átkattant a fejében valami, most pedig azt próbálja nagyon nyomni, hogy tegyem oda magam és mellé vegyem fel az alkímiát… Pff, mintha engednék nekem, meg amúgy is… De ez még odébb van, csak az RBF-ek után, addig meg még több mint egy évem van szerencsére. Most a kviddics került fókuszba, és mindegy mit mond a család. Ezt szeretem csinálni benne, valamelyest el is ismerik a ‘tehetségemet’ benne, szóval csapatom neki rendesen.
Kíváncsi lennék ott, ahol Te tanulsz jelenleg, milyen szokások vannak, milyen a tanrend. Megszeretted vajon végre a repülést? Transzfigurációban jeleskedsz? Netalán Főzettanban, vagy Herbeológiában? Vagy mindenben egyszerre? Egy biztos, bármi is legyen veled, én büszke vagyok rád. Siempre y en todo momento.

Te extraño,
Miguel

Querida Mikaela,

Igazából… magam sem tudom, miért írok neked időről időre leveleket, hisz… semmi információm a hollétedről, új nevedről, mert állítólag már réges régen új nevet kaptál a nevelő családodtól. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy ennek a levélnek kifejezetten nem örülnél, de… muszáj kiadnom magamból. Tudom, biztosan azt mondanád a drogok rosszak, tönkretették az életünket (az enyémet legalábbis rendesen hazavágta), de mégis. Azt hiszem kitaláltam valami olyasmit, ami úttörő lehet. Ez a “Sombras Felices” azaz Boldog árnyak fantázia nevű készítmény. A célom ezzel, hogy valami olyat alkossak, ami újra jó fényben veti fel a Fuentes nevet, valamint ami segíthet azoknak a varázshasználóknak és magnixeknek, akik a Veritas Noctis utóhatásait nyögik. Az alap gondolatom, hogy ne egy addiktív készítmény legyen, így a mugli drogokat elhagyom… talán egy kis füvet (cannabis) belekeverek az elegybe erősebb hatás érdekében, de az nem okoz olyan elvonási tüneteket, mint amit az LDS származékok vagy a metamfetamin származékok (azt már nem is említem, hogy azért tudok ennyit ezekről a magnix drogokról, mert egyre jobban keveredek bele Javier bácsi ügyleteibe). Szóval összességében egy olyan főzet készítése a célom, ami antidepresszáns, szorongásoldó, boldog emlékeket előhozza az elménk legmélyéből, segít a leszokásban és nem okoz erőteljes káros mellékhatásokat. Valamint többféle adagolási módszeren is gondolkodom, meg ízesítéseken, mert be kell vallanom, az első prototípus ízre förtelmes volt, egyből mehettem is hányni tőle (jó, nem segített az a tény sem, hogy erősen másnapos voltam). Egy magnix csávótól kaptam olyan füvet, ami kis tasakban volt, a nyelv alá kellett helyezni, és úgy folyamatosan adta le a hatóanyagot. Nem a legkényelmesebb megoldás, de az aktív leszokási fázisban talán jobb megoldás, mint a sima főzet, gyorsabban is szívódik fel a nyelv alól, mint a gyomor-bélrendszerből. A nehézsége az a dolognak, hogy az ötleteimet nem tudom senkivel sem megvitatni, mert nem bízom meg ilyen téren senkiben. A tanáraim valószínűleg elvetetnék velem az ötletet, Javier bácsi meg visszaélne vele, szóval…
Csak ennyit akartam… asszem.

Saludos,
Miguel

Querida mi hermanita Mikaela,

Már semmi sem olyan, mint azelőtt. Minden egyes külön töltött perccel egyre magányosabbnak érzem magam, minden egyes nappal, amikor nem tudom mi van veled úgy érzem, mintha azt a bizonyos jeges tőrt újra és újra megforgatnák bennem. Minden egyes éjszaka azon tudok órákig álmatlanul rágódni, amit utoljára mondtam neked.

“Elárultál minket! Gyűlöllek! ¡Para mí, ya no eres mi hermana pequeña!”
Annyira bolond voltam, olyan felelőtlen, önző, idióta kisgyerek. Kellett pár nap, talán egy hét is, hogy rájöjjek: nem jössz vissza többé. Nem tehetem jóvá ezt a hibámat, kénytelen leszek egész életemben a vállamon cipelni ezt a mázsás súlyt, kételyek között tengetve mindennapjaimat, hogy vajon mi lehet veled. Vajon boldog vagy? Néha még gondolsz rám? Meggyűlöltél azért, amit mondtam? Minden jogod meglenne hozzá Hermanita. Nálam rosszabb testvért senki sem kívánhatna magának. Minden egyes nap csak azért kelek fel, az éltet, hátha egyszer esélyem lesz megmondani, hogy mennyire borzalmasan sajnálom, amit akkor mondtam, hogy nem gondoltam komolyan, csak hirtelen felindulás volt. Mégis, mint lassan ölő méreg zakatol az ereimben csontig hatolóan, hogy mi van ha soha nem tudom neked ezt elmondani? Megőrjít a gondolat, hogy nem tudom egyáltalán élsz-e még. Mindennek ellenére, amit Javier bácsi mond rólad, én bánom a szavakat, amik elhagyták ott és akkor a számat. Tudom nem mentség, hogy kicsi voltam, ahogyan az sem, hogy szomorú, zaklatott és dühös. Nem az én szavaim voltak azok, hiszen bármi történjék is, Mikaela tú eres mi hermanita. Para siempre.
A mi kötelékünk erősebb mindennél, hiszen nem szimplán testvérek vagyunk, hanem gemelos.
Lehet, hogy önző vagyok, mert újra látni szeretnélek. Lehet, hogy egoista azt gondolnom, hogy talán még érdekelhet, amit mondanék neked. Talán egy kósza ábránd, hogy hinni akarok benne, hogy esetleg hazatérnél velem.
Mégis… nem tudlak feladni egészen addig, ameddig te magad nem vágod el a biztosító köteleket… akkor valóban megérdemlem, hogy örökre a mélybe zuhanjak.

Con cariño, Miguel

Línea de tiempo ||
1987: Mikaela és Miguel születése.
1990-1992: Alejandro, Diego és Javier bűnszervezete erősödik, magnix drogkereskedelem indul
1993: “La Brecha Mágica” ügy: Diego és Alejandro lebuknak, elfogják őket. Yolanda összeomlik, függőség miatt kórházba kerül, a gyerekek állami gondozásba kerülnek amerikai állampolgár rokonok híján.
1994 eleje: Mikaelát örökbe fogadják, Miguelt azonban nem viszik magukkal.
1994 közepe: Miguelt Javier bácsi örökbe fogadja, Miguel Mexikóba költözik.
1995-1998: második varázslóháború Európában. A Fuentes család ettől elhatárolódik a nem olyan régen történt botrány miatt. Belső családi viszályok rendezése, régi hírnevüknek visszaállítási kísérlete zajlik.
1999: Miguel megkezdi a tanulmányait az Ilvermorny Varázslóiskolában.
2001: felfigyelnek Miguel tehetségére kviddicsben, de nem veszik be a csapatba.
2002: Első apróbb megbízások Javier bácsitól
2002: Negyedév elején egy év kemény munkájának és kitartásának köszönhetően felveszik Miguelt a kviddics csapatba
2003: Miguel tanórákon kívül elkezd kísérletezni főzetekkel, gyógynövényekkel. Megfogalmazódik a “Sombras Felices” gondolata.
2003: Mélyebben belerántódik a drogkereskedelembe. Saját szakállára is üzletel az iskolában, nagybátyját megkerülve (főleg nehezen/az USA-ban nem beszerezhető bájital komponensekkel, egyszerű, ‘ártalmatlan’ party drogokkal, füves cigivel).
2004: Elkészül a “Sombras Felices” első prototípusa, de balul sül el: túl nagy dózisokkal dolgozott Miguel, ezért kómába esik. Szerencsére Javier bácsi egyből riasztja Camila Fuentest, Miguel nagynénjét, aki kiváló gyógyító. Javier bácsi ekkor szerez tudomást a “Sombras Felices”-ről.


Personalidad

Miguel azelőtt sem volt szent, mielőtt a nagybátyjához került volna gyámság alá, de azt be kell vallani, hogy Javier nem volt rá jó hatással semmi esetre sem.
Miguel alapvetően egy jószívű, kedves, laza srác, mosolygós, magabiztos és pozitív. Legalábbis ezt igyekszik a külvilág felé mutatni. Belül azonban folyamatosan marják a múlt eseményei, utálja magát a történtek miatt.
Gondolatait leginkább a konstans flörtöléssel és csajozással igyekszik elterelni alapvető negatív medréből. Mivel nem sok pozitív visszajelzést kapott gyerekkorában, így nem igazán látja, ha valamiben valóban tehetséges. Nem feltétlenül lehet őt önbizalomhiányosnak nevezni, mert közben pedig tudatában van annak, ha valamit jól csinál, csak azt nem tudja felmérni, hogy mennyire jól teszi azt. Határozott véleménye van mindenről, amit általában őszintén megoszt másokkal, de az esetek nagy részében igyekszik tekintettel lenni a másik fél érzéseire is. Nem függ másoktól, nem szereti, ha kerek perec megmondják neki mit és hogyan csináljon. Nagyon jól manipulálható, ha valaki ügyesen mozgatja a szálakat a háttérben (mint például a bácsikája Javier).
Nem a legintelligensebb, de megvan a magához való józan paraszti esze, és hirtelen helyzetekben nagyon gyors gondolkodású is. Nem fagy le a váratlan eseményektől, nagyon jól alkalmazkodik a körülményekhez, helyzetekhez, adott esetben emberekhez is. Jó hallgatóság, nem lehet azt érezni rajta, hogy csak nyűg lenne számára mások problémája.
Alapvetően higgadt természetű, de van pár trigger témája, amire szinte azonnal robban. Haragja amilyen hirtelen jön, olyan hirtelen is tud elülni, viszont ilyenkor gondolkodás nélkül cselekszik, vagy jár a szája. Ezeket később mindig megbánja, de van, amikor már túl késő ugyebár…
Szorgalmas és kitartó is, főleg ha a fejébe vesz valamit, addig biztosan nem nyugszik, ameddig véghez nem viszi az elképzelését. Ezzel szemben nincs konkrét elképzelése a jövőjére nézve. A mindennapokban is nagyon spontán egyéniség, szeret sodródni az árral, azonban ez túlzásba víve azt vonja maga után, hogy a jövőjén sem gondolkodik. Mióta a neve összefűződik a “La Brecha Mágica” üggyel, azóta nem hisz abban, hogy az ő élete a fényben folytatódhat, cserébe azt gondolja, hogy csak édesapjáék nyomdokaiba lépve Javier bácsi bábjaként fog funkcionálni a későbbiekben.

El Pensadero ||
   El mejor | A negyedik születésnapjuk Mikaela-val, amikor megkapta az első ‘gitárját’ is (ami valójában egy ukulele).
   El peor | Az utolsó találkozása Mikaelával, mai napig nem tudta megbocsátani magának az akkori viselkedését, valamint a dolgokat, amiket a kishúga fejéhez vágott.
El Espejo de Oesed || Önmagát látja Mikaela és az édesanyjuk körében egészségesen és boldogan.
El Boggart || Mikaela, aki gyűlölködve, megvetéssel néz rá és soha többé még csak hallani sem akar róla.

   Pequeñas cosas

Siempre || lányok, gitár, zene, kviddics, valami új alkotása, Abuela salsája és főztjei úgy általában, füves cigi
Nunca || rasszizmus, előítéletek, pletykák, fűszermentes ételek, hamis akkordok
Pasatiempos || gitározás, zene szerzés, valamint dalszövegek írása, kviddics, csajozás, foci illetve egyéb magnix és mágikus sportok, magnix party drogok vegyítése mágiával, ősi mágiák, praktikák (kiváltképp az azték) kutatása
El Espejo de los Enemigos || Egy sötét alak, az arca elmosódott, nem felismerhető, de valami furcsán ismerős van benne. Miguel alapvetően önmagára, vagy a férfire gondolna, aki elvitte magával Mikaelát.
Poción Multijugos || salsa vörös és sűrűn folyó, benne kis darabkákkal, ízre pedig talán túlzottan meleg, talán túlontúl csípős elsőre, de kellemesen hűs édes utóízt hagy maga után, enyhe savanyúsággal karöltve.
Amortentia || Abuela salsa szósza, szárított gyógynövények és megmunkált faillat keveréke
Secretos || Van egy ikertestvére // Apja börtönben van, anyja pedig mentális betegek és drogfüggők számára kialakított rehabilitációs központban // Kicsit tud azték nyelven beszélni // “Sombras Felices”
Se rumorea que... || A családja vele csempészet át drogokat Mexikóból az Egyesült Államokba, úgyhogy ha kell valami, őt keresd. // Rokonságban áll egész Mexikóval. // Szimultán kavart három lánnyal, aminek összeveszés helyett édesnégyes lett a vége. // Több iskolatársát is a gyengélkedőre küldte már, sőt, valakinek az emlékezetét is törölte, mert megtalálták a drogjait.

   La familia

Papá || Diego Fuentes 43; félvér: korai években kiváló volt a kapcsolatuk, Miguel felnézett az apjára, olyan akart lenni, mint Ő. A letartóztatása után fokozatosan elhidegült tőle, már nem volt többé a példaképe, haragudott is rá, amiért elrontotta a családjukat.
Mamá || Yolanda Fuentes (née: Salazar) 38 aranyvér: anyját régen is imádta, és a közöttük lévő szeretet nem csökkent a drogbalhé után sem. Miguel rendszeresen jár be hozzá az intézetbe, szívén viseli most is a sorsát, szeretné végre ismét otthon tudni az anyukájukat.
Hermanos || Mikaela Fuentes, 17, ikertestvér, félvér: bár elég csúnya volt az elválásuk, Miguel végtelenségig szereti Mikaelát és minden egyes nap bánja azt, amit hülye gyerekfejjel mondott neki. Reméli, hogy egyszer megtalálja Mikaelát, bocsánatot kérhet tőle legalább, valamint hogy jó élete van ott, ahova keveredett. Bármi legyen is a végkimenetel, azt szeretné, ha a másik fele boldog lenne.
Tio || Javier Fuentes 40; félvér: apja helyett apja számára, bár egyáltalán nem veszi észre, hogy Javier őt teljes mértékben kihasználja. Felnéz rá Miguel, sokat tanul tőle, rosszat és jót is egyaránt.
Animales || Maximus Decimus Meridius az immáron 13 éves xoloitzcuintle (mexikói szőrtelen) kutya, kemény három agysejtje is csak azt az egy célt szolgálja, hogy nagyon értelmesen tudjon nézni, és kiválóan tudja a halottat játszani, amikor Miguel ‘lelövi’. Egyébként? Azt sem tudja merre van arccal előre, még a saját nevét sem tudja felismerni 13 év után sem.
Spawn of Satan aka Fluffy Mikaela kutyája, ám költözéskor végül Miguel nyakán maradt ő is. Szintén 13 éves chihuahua, egy gonosz zseni. Különböző módokon áll Miguelen bosszút, mintha csak ő tehetne arról, hogy Mikaela már nem része többé az életüknek. Vagy lehet még mindig amiatt neheztel, mert a kicsi Miguel véletlenül fejbe rúgta a kis csivit a focilabda helyett. Attól a naptól fogva ősi ellenségekké váltak, ennek ellenére Miguel lelkiismeretesen gondozza az ördögfajzatot, bármennyire is sopánkodik miatta: mégiscsak az utolsó kapocs a húgához, akit már 11 éve nem látott.

Historia familiar ||

Edad de Oro

A Fuentes család története egészen a spanyol gyarmatosításig nyúlik vissza, legalábbis a feljegyzések szerint. Egyes szóbeszédek szerint, valamint a Fuentes család tagjai között is a szájhagyomány úgy tartja, hogy gyökereik egészen az aztékokig nyúlnak vissza, és már az Azték Birodalom virágkorában is jelentős család volt az övék, habár a Fuentes nevet csak a gyarmatosítás után spanyol aranyvérűekkel való keveredés útján vették fel. A Fuentes név azonban csak a 17. század derekán jutott nagyobb jelentőséghez a varázsló társadalomban. Don Eloy Fuentes az első jelentősebb név a családfáról, aki Doña Beatriz del Sol y Mira-val lépett házasságra. Beatriz egy spanyol származású aranyvérű boszorkány volt, aki híres jóstehetsége révén vált ismertté. Veracruz környékén telepedtek le, a néhai Azték Birodalom területén, amely már generációk óta Eloy családjához tartozott. Itt bájital alapanyagok termesztésébe kezdtek számos gyógynövény nevelgetése mellett. Többek között az ő nevükhöz fűződik a Epazote (Dysphania ambrosioides) nemesítése, melyet később a varangydudva ősének neveznek bizonyos források. Eloy kivételes tehetségével a bájital főzés terén szerzett magának ismeretséget először Mexikó területén, majd fokozatosan a Dél-, később az Észak-Amerikai kontinens egészén.
Beatriz-nek és Eloy-nak négy gyermeke született: Esteban, Camila, Soledad és Rodrigo. Esteban nem mutatott különösebb tehetséget sem bájital készítés, sem jóslás terén, viszont párbajozási képességei és kalandvágya vitathatatlanok, így aurori pályára lépett később. Camila örökölte édesanyja látó képességét, emellett viszont nagyon szeretett gyógynövényekkel is foglalkozni, bár ezt inkább csak hobbi szinten. Soledad-ot vonzotta az ismeretlen, a misztikum, az idő és dimenzió mágia, valamint az ősi rituális mágiák, különös tekintettel az azték és maja rituális mágiák kutatásának szentelte életét. Testvéreinek árnyékában Rodrigo pedig engedett a sötétség húzásának, és titokban sötét mágiákat kezdett tanulmányozni. Mindennek ellenére azonban Rodrigo affinitása és tehetsége a bájitalok felé kivételes és tagadhatatlan, azonban a fényes tisztességes jövő helyett mégis a kétesebb ügyletek felé sodorta őt az élet. A Fuentes név összefonódása a sötét mágiával és a csempészettel nála kezdődött el.
Esteban vonalából származó utódok leginkább aurori illetve politikai vonalat képviselték a későbbi generációkban, míg Camila vérvonala, akik már nem viselik a Fuentes nevet, a gyógyítás és jóslás terén kiemelkedőek, de persze itt-ott vannak aurorok, politikusok és tanítók, professzorok is. Soledad utódjai közül nagy kutatók kerültek ki, de közben szinte teljesen el is határolódtak a család többi tagjától, miközben a különböző ősi rituális mágiák kutatásával, valamint dimenzió és időmágiák megismerésével foglalatoskodtak továbbra is. Az ide születettek/születnek mind egytől egyig introvertált, szociális készségekkel nem megáldott őrült zsenik. Rodrigo leszármazottai közül pedig nem egy csempész, bűnöző került ki, de köztük vannak hatalmas zsenik: alkimisták, átoktörők bájital mesterek, fejvadászok.
Annak ellenére viszont, hogy Rodrigo vérvonalából többen engedtek az árnyak hívásának és illegális üzletek felé kacsintgattak, megvolt az egyensúly a családban az alvilág és az igazságszolgáltatás között. Nyilvános lebukás ilyen téren, legalábbis ami szorosan a Fuentes névhez köthető, nem is volt egészen 1994-ig, mikor Mikaela és Miguel apja Diego, valamint a testvére Alejandro lebuknak a “La Brecha Mágica” ügy folyamán.
A Fuentes varázslócsalád nagy presztízsű félvér család, tehetséges varázslók és boszorkányok tömkelege ehhez a vérvonalhoz tartozik, a 20. századra Mexikó egyik nagy meghatározó varázsló családjává váltak. Hatalmas a család, rengeteg testvér, unokatestvér minden generációban, ennek ellenére a tágabb körű család is nagyon összetartó. Évente nem egy alkalommal rendeznek hatalmas családi összejöveteleket, vagy a régi Veracruz-i birtokon, melyet Camila vonala örökölt meg, vagy Esteban leszármazottainak birtokán - amely Sierra de Tapalpa-n található, varázstalanok elől gondosan elrejtett helyen - vagy pedig Rodrigo utódjainak birtokán, Jalisco szövetségi állam területén, a Sierra de Manantlán-n térségében. Ilyen alkalmakkor rendszerint Soledad vérvonalából származó családtagok ritkán, körülbelül szökőévente egyszer jelennek meg, de azt is kelletlenül.

El colapso

Javier kétségkívül generációjának zsenije, bájitalok és sötét praktikák terén széles ismerettel rendelkezik, megszállottsága nem ismer határokat. Az ő fejéből pattant ki az ötlet, hogy egyesíteni kellene egy sokad unokatestvére által vezetett magnix drogkereskedelmet mágikus összetevőkkel, amitől más lenne az ő drogjuk, mint az összes piacon fellelhető drog. Ez az ötlet a Veritas Noctis azaz az Éjszaka Igazsága fantázia nevet kapta. Metamfetamin származékhoz kevertek még többféle LSD származékot, de ezeket csak minimális dózisban. A magnix keverékhez pedig kevertek mágikus alapanyagokat: szárított mimbulus mimbletonia kivonatot, vérhold alatt gyűjtött Lunakóró-spórát, fekete agávé mézét illetve Javier saját fejlesztésű szérumát, a Dementor-szérumot. Természetesen Javier fejében megfogalmazódott a teljes terv, de halk suttogásként az árnyakból vetette el a magokat Alejandro és Diego fejében többnyire, így mindenki számára ők bizonyultak az értelmi szerzőnek. Végül a szervezés, ötletelés Diego-ra és Alejandro-ra maradt, meg sokad unokatestvéreikre, míg Javier elvonulva a kis titkos laborjába fejlesztgette az Éjszaka Igazságát. Tervek szerint a varázslók és boszorkányok erejét rövid ideig megnöveli, látomásokat, hallucinációkat okoz, valamint segít az érzelmek kinyilvánításában, gátlások levetkőzésében, viszont miután lejár a hatása, erős fáradtságot, émelygést, kifejezett rosszullétet éreznek a használók. Van benne addiktív hatóanyag is, a fekete agávé méze (a magnix drogok mellett), és minden egyes használat után a negatív utóhatások folyamatosan erősödnek, míg nem tulajdonképpen csak ezeken a szereken él az ember. Ismételt használat során ugyanakkor személyiség szétesést, hasadást, komoly mentális problémákat képes előidézni a szer, azonban ennek még maga Javier sincs teljes tudatában. A legismertebb függője ennek a szernek nem más, mint Diego felesége, Yolanda, aki a későbbiekben kórházba kerül, majd mentális intézetbe a szer káros hatásai miatt.
A drogbiznisz ott bukott meg, mikor a magnixek között is egyre nagyobb népszerűségre tett szert, és kiderült, hogy veszélyt jelent a varázslótársadalomra a szer varázstalanok általi használata. Ugyanis a köreikben csak Sombramiel-ként (árnyméz) emlegetett szer miatt erős hallucinációik támadtak, gátlásaik alól felszabadultak, tévképzeteket okozott számukra, mindezt persze az eufórián kívül, amit a magnix szerek okoztak elsősorban. A szer hatásának elmúlása után borzasztó erős mellékhatások gyötörték a használóikat, ami alól csak a szer újbóli alkalmazása jelentett megnyugvást, így nagyon hamar a függőjévé váltak. Nagyjából a mellékhatásaok hosszú és rövidtávon is ugyanazok magnixek és varázshasználók számára is.
1994-ben a Veritas Noctis kereskedelme befulladt, a háttérben szorgoskodó legtöbb tag lebukott. Javier egyik unokahúgának, Ximena-nak segítségével (akinek látó képességei vannak) még idejében ki tudta magát vonni a dologból és el tudott tüntetni minden nyomot, ami arra utalhatott volna, hogy neki valaha is köze lett volna ehhez a projekthez.

Mikaela és Miguel apját, Diego-t, Alejandroval és sok másik sokad unokatestvérükkel együtt elfogták és börtönbe zárták, Yolandát előbb kórházba vitték, majd amint állapota stabilizálódott, egy mentális intézménybe helyezték át. Javier eltűnt a köztudatból, visszább húzódott a családi fészek közelébe legalábbis ameddig el nem ült a vihar.
Hosszas tárgyalások vették kezdetüket, ahol megjelent a D’Aboville házaspár is, először a törvény oldalán, az igazságszolgáltatás részeiként. Az ikrek kirendelt nevelőszülőkhöz kerültek, és ahogy kiderült, hogy a francia házaspár örökbe fogadnák őket (természetesen csak miután hivatalosan visszaléptek az eljárástól), úgy kezdett a konfliktus fellángolni az ikrek között. Ezen a tényen nem segített Javier felbukkanása sem, aki kifejezetten a háttérből észrevétlen egymás ellen uszította őket, hogy Miguelt magának megszerezhesse. Mikaela csak az útjában lett volna a későbbiek során, félő volt Javier számára, hogy Ő funkcionálna a fiú józan eszeként, és nem tudná a saját céljaira felhasználni az amúgy tehetséges fiút. Természetesen mint mégiscsak vérrokon, Javier elsőbbséget élvezett volna az örökbefogadás terén, ám hozzá nem voltak adottak a körülmények, hogy mindkét iker költözhessen, emiatt a D’Aboville házaspár felé billent sokáig a mérleg. Végül azonban az ikrek közötti egyre inkább fokozódó konfliktus miatt a hatóságok jobbnak látták, ha külön utakon folytatják az életüket, hiszen Miguel egyáltalán nem volt hajlandó D’Aboville-ékkel menni, míg Mikaela pedig Javier-rel, akinek nem is voltak meg az erőforrásai, hogy két gyermekről gondoskodjon. Így végül Mikaela-t a D’Aboville házaspár fogadta örökbe, míg Miguel-t valamivel később Javier bácsi.

   Apariencias

Altura || 188 cm
Complexión || izmos
Color de ojos || barna
Color de cabello || barna
Pinta ||
Miguel bőre erőteljesen napbarnított télen-nyáron. Sötérbarna göndör fürtjei rakoncátlanul, irányíthatatlanul lógnak minden irányba: rendezett káosz hatását keltve. Ugyanis Miguel kócos tincsei pontosan úgy állnak minden nap, ahogy neki az a legjobban áll, gondosan elrendezgetve, hogy hanyag lezserség látszatát keltség. Fürtjei alól értelmesen, rejtélyesen csillogó barna szemei kandikálnak ki, arcán pedig mindig ott ül vagy egy sármos, vagy pedig egy kisfiúsan kedves mosoly.
Magas, sportos testfelépítésű, kellemes rápillantani. Ruházat ügyileg a kényelmes viseletet részesíti előnyben főként. Inge felső három gombját szinte mindig kigombolva hordja, ezzel jól láthatóvá téve a nyakában láncon lógó gyűrűt.
Minden lépése, minden mozdulata lezser magabiztosságot sugall, mosolya pedig bizalmat ébreszt a legtöbb emberben. Vannak azonban azok, akik családneve és bőrszíne miatt inkább bizalmatlansággal fordulnak felé.

avialany || Michael Cimino

   El conocimiento

Conocimientos mágicos ||

Miguellel szemben magasak az elvárások a tanulmányait illetően, főleg a hatalmas drogbotrány után. Vállain nehezedik édesapja hibája, és annak helyreállítása, a Fuentes név régi pompájának visszaállítása az Egyesült Államokban is.
Éppen ezért rendkívül szigorúak vele, nem is inkább nevelője, Javier, hanem a család többi tagja, kiváltképp a nagyszülei. Miguel ezzel szemben mégsem minden erejével a tanulásra koncentrál, ezért olyanok az eredményei, amilyenek.
Az erőssége nem is talán az órai anyagok bemagolása, hanem a tanórákon elsajátított tudás kreatív alkalmazása, ezt persze leginkább a nem éppen legális tevékenységei miatt alkalmazza. Maga a tény nem becsülendő, de a találékonysága mindenképpen.
A Mágiatörténet kifejezetten érdekli, főleg bizonyos aspektusai. Sokak számára érthetetlen, hogy lehet kiváló ebből a tárgyból, hiszen sosem látni tanulni éppenséggel, de Miguel csak az éjszaka csendjében képes leülni olvasni, olyankor viszont nem egy alkalommal virrasztott át éjszakákat történelem könyveket bújva.
A Főzettan mondhatni a vérében van. Ösztönből készíti a főzeteket, néha azonban összetűzésbe keveredhet professzorával ezen a téren, mert Miguel nem mindig követi a tankönyvek vagy tanár által kiadott utasításokat és a saját módszereit alkalmazza. Valamint az is előfordul, ha valamelyik főzet számára nem érdekes, azokat nem feltétlenül tudja fejből tökéletesen elkészíteni.
Bűbájtant azért műveli magas fokon, mert később ex barátnője javaslatára az amneziatika tálentumot vette fel, és ennek alapfeltétele a kiváló bűbájtan tudás. Nem különösebben nyűgözi le a varázslásnak ezen formája, de innen is látszik, ha megerőlteti magát, akkor mindenből el tudná érni azt a bizonyos kiváló szintet, csak hát… ugye valahogy lázadni is kell a rendszer ellen.
Transzfigurációt érdekesnek tartja, még ha nem is minden aspektusát, nem is minden téren olyan ügyes benne, de mégis, közepes mennyiségű energiabefektetéssel stabilan tudja alkalmazni a tanultakat.
A Sport mindig is közel állt a szívéhez, szereti is tanulmányozni őket, űzni is többfélét közülük hobbi szinten is akár.
A Futurisztika fakultációt családi örökség miatt vette fel. Nem kifejezetten érdekli őt a dolog, de a családja fontosnak tartja, hogy ezen gyökereket se hanyagolja el tanulmányai során, de az kifejezetten nyilvánvaló, hogy nem látó, és nem is tehetséges jós.

Tálentum || Amneziatika

Tipo de varita || vörösfenyő pálca, 9 és ½ hüvelyk, snallygaster szívrost, enyhén hajlékony
ÉXTASIS ||
Transzfiguráció: V
Defenzív Mágia: V
Herbeológia: V
Főzettan: V
Bűbájtan: K
Mágiatörténet: K
Számmisztika: V
Sport: K
Futurisztika: E
Bestiatan: E

   Otro

Otro ||
   - Aktívan tartja a kapcsolatot a családjának azon ágával, akik az ősi azték kultúrával foglalkoznak. Tőlük tanulja az azték nyelvet is.
   - Autodidakta módon tanult meg többek között gitározni is.
   - Negyedik születésnapjára Mikaela-val együtt kaptak egy-egy gyűrűt, amibe ősi azték szöveg van vésve, valamint a testvérük neve aztékul: Miguel
gyűrűjében Ameyalli van belevésve a belső oldalára, külső oldalán pedig spanyolul: “Szent családi kötelék vérrel köttetett - El sagrado lazo familiar unido por la sangre”. Miguel gyűrűjébe “…unido por la sangre” van belevésve kívülről.
   - Húgát maguk között Ameyalli-nak, vagy Ame-nak hívja, ami Nahuatl nyelven forrást jelent.