Parti Könyvfa

A part közelében áll egy széles lombú, mágikusan módosított fa, amelynek ágai közé könyvek vannak függesztve vékony zsinóron. A könyvek nem esnek le, nem áznak meg, és ha visszateszed őket, pontosan tudják, hol voltál bennük. Van köztük regény, napló, térkép, sőt egy közös „üzenőkönyv” is, amit mindenki írhat. A diákok gyakran ülnek köré, olvasnak, firkálnak, vagy csak csendben bámulják a lapok lassú lebegését.

Tuffin

Pálcával rákoppintok a rajzra. A karcsú kezek középpontjában, a levegőben függve a guánó és kén egymásba omló égitestek módjára csavarodik önmagukba, kis golyót alkotva. A kezek összecsapnak rajta, a tenyerek közt fény villan - továbbra is a legnagyobb kihívásom fényt rajzolni, papíron grafittal - majd ahogy eltávolodnak egymástól, köztük apró tűzgömb jelenik meg. Körülötte vékony "fény"szálak rajzolják ki egy sarkára állított kocka éleit, mintegy ketrecként a tűzgömb körül. Majd a forma fordulni kezdve szétválik előbb három, majd hét másolatára, osztozva középpontjukként az apró tűzgömbön. A kép itt megáll.
Még ki kell dolgoznom, hogyan tudom az illusztrációt összekötni a rajzkönyv egy korai oldalán a karakterlappal, hogy ezek a geometriai formák minden vonatkozó képen a karakterszintnek megfelelő számra duplikálódjanak, és ne minden alkalommal külön kelljen berajzolnom az új elem vonalait. Mint az imént a hetediket, a tűzgolyó hatoldalú sebzését jelképező geometriából.
Felnézek a tengerre szünetet tartani. A parton álló könyvfa árnyéka tökéletes nyugodt pont a munkához. Hátam a törzsének vetem, előttem a lombokból lelógva, nyitva lebeg néhány kötet - régi varázslatgyűjtemények ezúttal, referenciának. Bár az idegennyelvű szöveget nem érteném, főleg az írásképhez és a grafikák stílusához kell autentikus inspirációnak. Nem mintha bárki számon tudná kérni a pontatlanságot. Arról már letettem, hogy Aoife valaha kifigurázás nélkül nyitott lesz rá, varázslókörökben pedig nem szándékozom senki másnak megmutatni a könyvet. A parti többi tagja pedig mugli, se összehasonlításuk nem lenne tényleges varázskönyvekhez, se pedig az illusztrációkat nem láthatják soha mozogni, pedig pont az a részletes kidolgozás lenne a lényege. Valahol sajnálom is, hogy csak magamnak büszkélkedhetek minden ebbe fektetett energiámmal, és a tökéletességgel, amit nem nyugszom, amég ki nem hozok a képek minden mozzanatából.
Ameddig átgondolom, hogyan is folytassam a mozgóképet, a másik lap üresen hagyott részére - egyelőre szintén ceruzával, idekintre meg sem próbálkozok kaligráf tintát hozni - elkezdem átmásolni a varázslat pontokba szedhető adatait egy jegyzetcetliről. A verbális komponenst ki kell még találnom hozzá, a materiális az meg is van adva, a szomatikus meg legjobban az illusztrációról látszik. A leírás főszövegét majd a kézikönyvből másolom át inkább, azt meg kézenfekvően nem hoztam ki ide, és ha lenne se keresném a fán.
A könyvfa egyébként kellemes árnyékának egy hátulütője van: más dolgok árnyékát takarja ki, így nem veszem azokat észre elég hamar. Csattan a könyvem, ahogy becsukom, és felnézek azonosítani hogy ki kotnyeleskedik, de gyanítom már későn.
-Tuffin, mennyi ideje van benne az orrod már megint valamiben, ahol nincs helye?

Am I right?
No, you're just an idiot.
But a loveable idiot at least!
*staring silently*

Hel
Barcelona

Napfelkeltétől napnyugtáig járok pavilonról pavilonra, helyszínről helyszínre. A Barcelonában eltöltött kevéske időm a végéhez közeledik, én pedig egyre kevésbé bírom a zsongást a fejemben. Nem egyszerű ilyen mértékű új információt, kultúrát befogadni ilyen rövid idő alatt, mellette megfelelő mennyiségű időt eltölteni a barátaimmal. Ha tehetném, otthon bizonyosan kidőlnék legalább egy hétre és fel sem kelnék... nem csak az ágyból, de az álmomból sem.
A parton sétálgatva már távolról szemrevételezem és kitűzöm a célomat: a Könyvfa. Kell egy kis kikapcsolódás, kell egy kis kikapcsolás, kell az, hogy egy kicsit a fantáziám, a képzelőerőm is kiélhesse magát. Mostanság eléggé elnyomtam, hogy valóban befogadhassak sok új dolgot, de... elfáradtam, kell a pihenő. Az emberek persze nyüzsögnek a parton, bár egyre inkább csökken a népsűrűség a fa felé haladva. A tenger békésen hullámzik, morajlása és a tömeg zsizsegése nyugtató monoton hanggá olvad egybe, melyet a sirályok süvöltése fest alá. A barcelonai nap töretlen erővel égeti a bőrömet, mintha csak feltett szándéka lenne főtt rákká avanzsálni.
Ügyes mozdulatokkal kerülgetem az utamat keresztező embereket, közben már gondolatban Fantázia Földön járok, szinte nem is érzékelem a külvilágot, legalábbis egyre kevésbé, közben pedig úticélom minden megtett lépéssel egyre közelebb kerül. Megérkezvén először csak hagyom, hogy az árnyék hűse valamennyire megnyugvást adjon a bőrömnek, míg én a számhoz emelem a hűtő varázslat miatt nem elolvadt, még mindig jeges áfonyás jégkását. A nyelőcsövemen végigszaladó hidegtől egész testben megborzongok, majd a rövid akklimatizáció után pásztázó tekintettel keresek valami az ízlésemnek megfelelő könyvet. Azonban mielőtt megtalálhatnám, amit keresek (bár igazából konkrétan nem is keresek semmit, de mindegy), egy ismerős szőke buksit pillantok meg. Alaposan fontolóra veszem, meg merjem-e közelíteni. Nem kifejezetten rózsás a kapcsolatunk Hel-lel, sőt, kifejezetten viharosnak mondható, bár ez a vihar a Bloody Wands keretein belül megejtett párbajunk óta mérséklődött. Rövid mérlegelés után azonban mégis csendben odalépek hozzá, óvatosan átkukucskálva a válla fölött, hogy vajon mégis mit csinálhat. Igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy tanul-e, és közepes mértékben legyilkolna-e a tekintetével, ha megzavarnám, vagy esetleg olyan dolgot csinál, ami akár beszédtéma is lehetne. Én esküszöm, nem akarok kotnyeleskedni, de mágnesként vonzza a szememet a rajza, ami mintha... ismerős lenne, de mégsem. Közben pedig teljesen lenyűgöz az, amit a ceruzájával művel, nekem soha nem lenne ehhez elég kreativitásom, nem mintha kézügyességem lenne hozzá. Csak akkor gyullad ki a buksimban az a bizonyos villanykörte, mikor előkerül a karakterlap. Bár nem vagyok otthon ilyen körökben, meg nincs is társaságom hozzá, akik révén mélyebben bele tudtam volna szívódni ebbe a világba, de mindig is érdekelt. Véletlenül hangosan szürcsölök bele a jégkásámba, már csattan is a könyv.
- Áh, szia Hel! Bocsánat, nem akartalak megzavarni - mosolygok rá bocsánatkérően, bár már tudom jól, hogy felesleges magyarázkodni, és hogy egy újabb hónapos morcidőszak következik, kivéve ha előbb ki tudja élni rajtam párbaj közben a felgyülemlett feszültséget. Így is lehet végülis, én pedig jól bírom a gyűrődést. a sok tej ivása strapabíróvá tett/tesz. - Szóóóóval... Mi jót csinálsz? Csak nem D&D? Vagy valami arra nagyon hasonló szerepjátékban veszel részt? Milyen karid van? - értelmetlen lenne tagadni bármit is. Ő is nagyon jól tudja, hogy bele sikerült lesnem a dolgaiba, akkor már inkább próbálom faggatni róla, hátha nagyobb kedvvel mesél róla. Na meg persze én is kíváncsi vagyok. Egyszer remélem részese lehetek egy ilyen társaságnak! - Én nem annyira mozgok otthonosan ezen a téren, de tökre kíváncsi lennék, hogy hogyan zajlik egy ilyen asztali szerepjátékos alkalom. Na meg ha van pro tipped, hol tudok hozzá partit keríteni, azt is nagyon szívesen venném. Churrost? - nyújtom felé a táskámból előhalászott spanyol édességet, miközben letelepedek vele szemben törökülésben a földre.

Tuffin

-És mégis, itt vagyunk.- Nagyot sóhajtok, csak hogy érezze a rajongásom mértékét. Kellett nekem előrelapozni a karakterlapig egy pillanatra... Stilizáltam a grafikákon a mű többi részéhez igazítva, de az elrendezése jellegzetesen, felismerhetően egyezik a klasszikus eredetijével. És persze, hogy Tuffin egyszerre üti bele az orrát a dolgaimba megint, és látott már ilyet legalább annyira, hogy felismerje...
-Ez kérem egy spekulatív fikciós gyakorlat egy alternatív mágiarendszerre, illetve annak mozgórajz illusztrációja. Lesz, feltéve hogy hagynak valaha befejezni.- És ennek minden szava nagyon pontosan igaz pontosan így.
A továbbiakban finomítom a meglévő részleteket - itt a bal mutatóujjnak tökéletes lenne a formája, de csak egy miliméterrel elméretezve is észrevehetően vastagabbnak hat a többinél, újra kell rajzolnom a vonalát - már csak azt is éreztetendő, hogy a figyelmemben nem Tuffin élvezi az első helyet. Mégis, új részletekbe nem kezdek közben, nem maradok le a szavairól a rosszallásom ellenére sem.
-Tuffin, te továbbra is azt hiszed, hogy ez egy olyan beszélgetés ami megtörténik- állapítom meg hűvösen, amint a mondandója végére ért. Vagy a mondatáéra, csak akkora szünettel, hogy a szavába vágás nélkül is meg tudok szólalni a következő tiráda előtt - Tuffinnál nincs olyan, hogy a végére ért.
-Gondolom, helyi könyvtárban, vagy ilyennel foglalkozó boltban lehet érdemes megkérdezni, azok tudhatnak tanácsot adni.
De minek szólok akkor hozzá még? És minek fogadok el egy flegma vállvonással a kínált churrosból? - Hangosan csattanva csukom a könyvem, mert nem fogom itt összefogdosni a lapjait. - Az csak Tuffin vágyálma, hogy mert titokban valakivel én is szivesen beszélgetnék valami kevéssé ismert hobbimról. Az lesz inkább, hogy azt remélem, ez hangzik annyira konklúzív és zárt végű válasznak, hogy belátja, kimerítettük a témát, és még csak rendes válasz nélkül sem hagytam.
Miért érzem, hogy nem lesz ilyen könnyű?

Am I right?
No, you're just an idiot.
But a loveable idiot at least!
*staring silently*

Hel
Barcelona

A csípőből visszaszólására már nem is reagálok, hanem szimplán elengedem a fülem mellett. Bocsánatot már kértem érte, tagadni meg kár lenne a nyilvánvalót, így több szót nem is érdemes rá fecsérelni, használhatom helyette más értelmes dologra is a számat - például churros evésre. Kíváncsian hallgatom a magyarázatát, miközben a cukros édességet jó alaposan tunkolom a nutellába, mindezt azzal a szent céllal, hogy újabb cukorsokkot kapjak. Attól mindig szebb az élet.
- Be tudom ám fogni a számat, miattam ne zavartasd magad, folytasd nyugodtan! - úgy ajánlom ezt fel neki félig teli szájjal, mintha nem tudnám teljesen biztosra, hogy elutasítja ebben a formában a dolgot. Ismerem már annyira, hogy tudjam, mennyire magának való, mennyire nehezen viseli a társaságom. Pedig néha tudok értelmes társaság lenni, csak mikor ezt sikerül a gyakorlatba is átültetnem számára, mindig történik... nos valami.
Nem zavar, hogy ismét a rajzolásnak szenteli a figyelmét, habár a vak számára is egyértelműen vizualizálható, hogy mélyebb részleteiben már nem az alkotással foglalkozik, ez csak amolyan tüntetés irányomba, ami megmosolyogtat. Ezt csak diszkréten azonban, szeretném ha a fejem továbbra is a nyakamon állomásozna és lehetőleg nem csak félig.
- És nem akarsz kicsit bővebben beszélni erről a "spekulatív fikciós gyakorlatról"? - biccentem érdeklődve oldalra a fejem. A következő negatív hangvételű megjegyzését is elengedem a fülem mellett épp úgy, mint az előző hasonszőrű társát is tettem, majd ha nem felejtem el, könnyezve intek nekik búcsút, ahogy szállnak tova a széllel.
- Könyvtárban? Szerinted a könyvtáros néni random DnD kampányokat vezet? - ezen ötletre azért felnevetek, de hagyta el hasznos tipp is a száját, így erről mentális lábjegyzetet készítek magamnak, amit valószínűleg 10 lépés után teljesen el fogok felejteni és egy random esős novemberi estén a zuhany alatt fog eszembe jutni. - És ezeket hogy menedzseled egyébként? Mármint innen-onnan hallok infókat ezzel kapcsolatban, de akikkel beszélgetek ilyen témákról, mind azt mondják, hogy hetente, vagy havonta legalább összeülnek egy-egy körre. Viszont te év közben a Roxfortban vagy, onnan nehezen tudsz játszani, hacsaaaak... - felcsillannak a szemeim a felismerés hatására. - Hacsak nem a Roxfortban van egy DnD parti? - igen, csak ez lehet a magyarázat. Ha ez utóbbi, talán valahogy meg tudom győzni arról, hogy becsatlakozhassak nézőnek? Vagy ha őt nem is, de a kalandmestert esetleg? Wííí!
- Nem szeretnél mesélni egy kicsit a karakteredről? Illetve a játékmenetről, hogyan zajlik egy ilyen összeülős alkalom? - egy óvatos győztes félmosollyal veszem tudomásul, hogy vesz a churrosból. - Várj, várj! Hadd fogalmazzam át a mondandóm második felét kevésbé opcionális megfogalmazásúra: Mesélj légyszi a játékmenetről, tényleg érdekel, hogyan épülnek fel ezek az alkalmak. Van-e standard idő, amennyit játszotok, milyen rendszerben, létezik-e egyáltalán több hivatalos rendszer, vagy csak az én ismerőseim ilyen szabadúszók. Minden érdekel! - az államat megtámasztom az öklömön, ahogy dőlök előre, és nyújtom neki újra a churrosos paírdobozt.

Tuffin

-Percekig? Tudok benne segíteni, bár kár lenne a bájosabb vonalaiért- intek pálcával a varázslatgyűjteménynek, ami átlapozza magát egy korábban talált érdekes oldalára. Sajnos a régimódi szövegszedésében nem emelték ki címszóvá a varázsigét, és ahhoz hogy a mozdulataival egyetemben a törzsszövegből bogarásszam ki, kéne értenem az ódon kötet nyelvét, ellenben gyönyörűen alapos ilusztrációban mutatja meg, az átok áldozatának ajkai egészen pontosan hogyan nőnek össze és tűnnek el. Valahogy nem számítok rá, hogy Tuffin lelkesen jelentkezne az élmény kipróbálására.
-És nem akarsz kicsit bővebben beszélni erről a "spekulatív fikciós gyakorlatról"?
-Eltaláltad.
Sajnos a következő meglátásomat pedig én találtam el, és Tuffin tényleg kitart a téma firtatása mellett. Naív lenne azt gondolni, hogy nem vette a lapot: vette, de köszöni szépen, fogta és pimasz churros-nyammogással elhajította a rákba, mert úgy tűnik, valahol titkon mégiscsak vágyik a lehetőségre, hogy megtapasztalja ezt a szájeltüntető átkot. Kénytelen leszek megtanulni ókatalánul vagy hogyan.
-Nem, szerintem egy jobb nyilvános könyvtár tart rendszerint eseményeket, amik érdekelhetik az olvasóközönségüket, és a fantasztikus irodalom és azzal rokon hobbik ebbe a szférába esnek. Úgyhogy teljesen reális, hogy tartsanak efféle tematikus napot, vagy nyújtsanak helyszínt ha valaki ilyesmi eseményt kívánna szervezni. Viszont nem én ismerem a te környékeden lévő könyvtárakat, így az utánajárást sajnos a te kíváncsi buksidra kell bízzam.
Nem mondhatja, hogy nem vagyok segítőkész.
Nem is mondja, hogy nem vagyok segítőkész, helyette két egész tirádába is belekezd, a szerepjátékos hobbi utáni kutatásának minden kis részletéről. Biztos, hogy ő tudna itt éntőlem kérni tanácsot ebben? Bár forítva úgyse fog valaha megtörténni.
Bár elköveti ismét azon hibát, hogy úgy tesz fel kérdést, hogy arra válaszolhatok nemlegesen, mire ki is használhatnám ezt a lehetőséget, szerencsére-sajnos neki is van esze ezt előre látni, és aszerint újrafogalmazni. Sajnos-szerencsére mire hagyna alkalmat a számára kielégító módon válaszolnom, annyi kérdést halmozott egymásra, hogy kezdi aláásni a rendes válaszadást bármelyikre.
-Nem ismerek ilyen partit a Roxfortban. De ahogy hallom, ezek az ismerőseid egészen tájékozottak, hacsaknem tapasztaltak is a témában, talán hozzájuk érdemesebb fordulnod a továbbiakban, nem a jégkirálynőhöz akivel krónikusan a legjobb pillanataitokban is a közönbös hangnemet tudjátok elérni.
Bár annak ténye, hogy mégis éntőlem nem hajlandó venni a lapot arról, hogy ezt a beszélgetést csak ő kívánja folytatni kettőnk közül, kérdőre vonhat dolgokat.
-Anne-Rose, ugye léteznek ezek az ismerőseid, és tudsz a továbbiakban őhozzájuk fordulni?
Gratulálok, Heliodora, valószínűleg most tetted magad Tuffin ezen ismerőseivé, és nem fog nyugodni amég meg nem talál egy DnD partit a Roxfortban. És mielőtt reménykednél, hogy legalább addigis tőled távol köti le ezzel magát, természetesen első dolga lesz magával rángatni az egészre, alku lehetősége nélkül...

Am I right?
No, you're just an idiot.
But a loveable idiot at least!
*staring silently*

Hel
Barcelona

Merész módon ráöltöm a nyelvemet. Azért kíváncsi lennék, mit is lapozgat ebben a könyvben, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt magamon tudnám legkorábban megtapasztalni, azt meg nem biztos, hogy szeretném.
- Percekig is akár, igen. Szerinted hogyan bírok ki egy tanórát szinte majdnem végig teljesen csendben, hmm? Tudom, nehéz belátnod, de vannak pozitív tulajdonságaim is - nézek rá felvont szemöldökkel, ahogyan újabbat harapok a churrosba. Azért érdeklődve vizsgálom a kötet borítóját, amelyet éppen olvas, vagy nem tudom... bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem is akarom tudni, hogy mivel szemez éppen és még annyira sem szeretnék elszenvedője lenni. Tudom, hogy sokkal jobb boszorkány nálam, legalábbis átkokat mindenképpen jobban szór nálam, volt már alkalmam megtapasztalni a bőrömön. Persze egy illegális Párbajszakkör keretein belül újra megtenném, de most valahogy a spanyol napsütést inkább maradéktalanul kiélvezném, és nem mondjuk a bokáimnál összekötözve lógnék le erről a menő fáról, arra várva, hogy egy jótét lélek mikor szedne le onnan - remélhetőleg még azelőtt, hogy az összes vér a fejembe költözne és a szívem a veszteségtől úgy feladná a szolgálatot.
A következő egy szavas kemény elutasító válaszára hangosan felröhögök. Mégis, mivel azt mondtam, hogy képes vagyok csendben maradni - a röhögést leszámítva - ezért csak elmutogatom neki, hogy szép volt. Én dobtam fel neki a labdát a rosszul megfogalmazott kérdéssel, ő pedig gyönyörűen lecsapta. 1-0 Heli javára. Vagy 1-1, mert sikerült belepillantanom a rajzába? Ugyan, ki számolja?
Azon viszont kellemesen meglepődöm, hogy valóban segítőkészen kifejti a gondolatait és nem csak elhajt a fenébe egy vállrándítós nem tudommal. Bár nem kellene ennyire meghökkennem ezen, én is képes vagyok felülmúlni a... számításait... elvárásait... rólam alkotott véleményét? Bár mindig ilyenkor szokott beütni a gikszer, mindig ilyenkor romlik el az egész, jön egy fuvallat, ami felborítja a kártyavárat, vagy jobb hasonlat itt a tengerparton, hogy jön egy megvadult kneazle és lerombolja a homokvárakat?

- Hát... őszintén szólva nem tudom. Ahol voltam könyvtárakban, ott én még ilyennel nem találkoztam, de még kiplakátolva sem, de aztán... lehet csak tényleg engem kerülnek ezek az események. De ezen felbuzdulva akkor megkérdezem majd, hátha nátha - vonogatom a vállaim, megkínálom újra a churrosból, mert lassan a végére érek. Már úgyis elrakta a rajzát, nem fogja így összemaszatolni vele legalább. Egy negatív pontot lehúzhatok a listáért, ami most jelenleg elromolhat, már csak maradt úúúgy... háromszázhetvennyolcezer-hétszázhuszonöt opció maradt mondjuk. Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több.

-Ahh... de kár... - húzom el egy kicsit a számat arra, hogy a Roxfortban nincs ilyen. Már majdnem elkámpicsorodom miatta, mire felvillan az a híres-neves villanykörte, felragyog a szemeimmel együtt az egész arcom. - Szerinted ha... valaki lelkes amatőr ezt megszervezné... lennének r jelentkezők? - teszem fel neki a nagy kérdést. Mágiával sokkal-sokkal érdekesebbre is lehetne ezt csinálni, nem? Uuuu, egy real-life DnD experience mekkora lenne? Szép álmok, egyelőre itt és most ebbe a hitbe ringatom magam, hogy ez megvalósítható, és akár lennének érdeklődők is.
A mondandójára hevenyészetten bólogatok. Természetesen nincs nagyon kihez forduljak, de elég egyértelműen nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván erről velem diskurálni a jövőben, szóval...

- Pffft, persze! Persze, hogy léteznek, miből gondolod, hogy ne lennének? Ugyan Hel... - legyintek számára vigyorogva, mintha nem talált volna a szomorú valóság közepébe. Ugyanakkor nagyon hamar rá kell jöjjek, jeges tekintetét nem tudom ennyivel átverni, úgyhogy csak megadóan sóhajtok. - Nem, nem igazán léteznek... buszon, vonaton, képregény üzletben, könyvesboltban vagy könyvtárban szedtem össze ezeket az információkat. - Mondjuk a nyári munkám mellett amúgy sem biztos, hogy lenne időm ilyesmikre, bár jó lenne. Nagyon jó lenne.

Tuffin

Pozitívan kéne csalódnom Tuffinban? Vette a korábbi lapot, és abbahagyta volna a leskelődést, netán szándékosan helyezkedett úgy, hogy onnan ne lásson bele az ódon kötetbe? Vagy csak én vagyok túl jóhiszemű vele, tisztázatlan pillanatnyi okokból.
-Nagy erőfeszítésekkel. Tuffin, nem vitatom hogy kell hogy legyenek pozitív tulajdonságid is, te teszel meg mindent, hogy elhitesd a világgal ennek az ellenkezőjét.
Pillanatnyilag - persze csak mélyen a fagyos hangnem alatt - pont el kell ismernem egy jobb momentumát. Csak pont amikor a szokásos pimaszságára számítottam volna, de ezt csak nem róhatom fel így ellene. A pálcám egy diszkrét mozdulatával utasítom a könyvet, hogy lebegtében sodródva olyan szögbe forduljon, ahonnan ő is rálát az illusztrációra, ha már az ő kedvéért lapoztam oda az előbb. Ha így folytatja, végül még lemaradna ennek a varázslatnak a megismeréséről másképp.
-Mondom, nem ismerek minden könyvtárat. És elég niche hobbi, ha felétek nincs rá annyi helyi érdeklődő, lehet tényleg nem szerveznek rá eseményt, vagy nem akkorát hogy külön hirdessék is. A legbiztosabbnak így tényleg az hangzik, ha utánakérdezel.
Heliodora, azt a benyomást fogod kelteni, mint ha járatos lennél a szerepjátékos hobbi részleteiről, és lehetne tanácsot kérni tőled ezügyben. ...Veszek mégegy churrost, mint ha a gondolataim száját is be tudnám tömni vele pár pillanat erejéig.
-Elég nagy az iskola, semmi nem zárja ki hogy találj valahol három-négy édreklődőt.- És ha fennhangon is csupán utalni mersz rá, Tuffin, hogy egyet már találtál, itt helyben kísérletezem ki rajtad ezt a "Haseltine's Remove Greater Gob"ot. Tudom, hogy gondolatban már megejtetted.
Be kell valljam, kicsit azért tényleg sajnálom, ahogy rátapintok az igazságra, és a saját szavai közben hagy fel a helyzet letagadásával, végül mégis megerősítve a gyanúmat. Nem állítom, soha nem állítottam, hogy nincsenek elismerésre méltó erényei, és ezeket meg is becsülöm benne. Tény, azt igen, hogy ezeket gyakran és előszeretettel ellensúlyozza a roszabbakkal, de ha csak abban az oldalában hinnék, nem lennénk beszélőviszonyban ezekben a békésebb pillanatainkban.
-Tessék, máris ennyi mindent önerőből megtaláltál akkor. Ugyanolyan kutatás ez, mint bármi iránt.
Meglapogatom a hátát a csuklómmal, csak ne egy ilyen ritka pillanatunk örömére töröljem bele a kezemet azért.