We're all brave on our own way

for example I'm not afraid of raw cookie dough

date: egy májusi szombaton to: Hanni Haeni

Locket úgy gondolta, hogy az idő nagy részében, ha nem is teljesen tökéletesen, de érti Hannit és ennek megfelelően Hanni is biztosan érti őt, éppen ezért olyan furcsa ez a momentum, ahogy kissé zavart tekintettel nézik egymást.
Kit elsősorban a kérdést nem érti, pedig nyilván a szavakat, amikből áll, jól ismeri, de valamiért egymás mellett nem kifejezetten tűnnek értelmesnek, főleg nem az ő esetében, aki soha az életében nem randizott, sőt azt sem igazán tudja, hogy ezt a tevékenységet hogyan kell végezni. Ebből kifolyólag nem jutott el a következő kérdésig, miszerint kivel kellene randevúznia.
Jaj, az a francia szó! Pfuj, rettenetes, borzalmas, kegyetlen!

A lány következő kérdését ellenben még annyira sem érti, mint az előzőt. Egyébiránt, ha visszamenne az első kérdéshez ott is volt egy logikai kanyar, amit nem sikerült bevennie, mégpedig, hogy a babák és a harpesz, vagy ezen a ponton a herpeszes babák hogyan is kapcsolódnak az ő randizási szokásaihoz, amik ugye nincsenek és teljesen őszintén úgy véli, hogy ezt Hanni is igazán tudhatná mert, ha történetesen igyekezne is valakivel ezt a randizásnak hívott valamit művelni, bizonyára nem titkolná el éppen előle, hiszen barátok. És a barátok nem titkolóznak egymás előtt.
-Sokan-mondja ki, de még ez az egy szó is kérdő hangsúlyt kap, mert valóban előbb tudna mondani tíz olyan embert, aki akkor sem randizna vele, ha emiatt penészes kenyeret kellene ennie élete végéig, mint tíz olyat, aki részesítené abban a kegyben, hogy foglalkozik vele. Locket Grimmstark nem igazán tudja, hogy mit kell csinálni a lányokkal, azt is csak sejti, hogy Hannival mit kell csinálni, de vele legalább jól érzi magát, még akkor is, ha többnyire szörnyen kínosan viselkedik.
-Mondjuk Madame Pomfrey, Lorian, a teljes De Lys család -az eleve nagyon sok fő-az én rokonaim, McGalagony…te.
Megint ez a francos kérdőhangsúly, pedig sokkal egyszerűbb volna ezt csak így kijelenteni, nem is beszélve arról, hogy kissé magabiztosabbnak is tűnne tőle, mert egyelőre teljesen úgy érzi magát, mint a sületlen kenyér.
Borzasztóan örül is, mikor Hanni figyelme inkább a hasas nyulakra terelődik, akik szerencsére cseppet sem sületlenek, ezt már a színük is elárulja. Ez legalább határozottan jó jel, még ha Locket mandarintudása meglehetősen szegényes is, a sütemény ránézésre nem tűnik emberi fogyasztásra alkalmatlannak, bár azt már volt lehetősége megtanulni, hogy a külső nem minden, ami esetében elég ironikusan hangzik.

-Persze, hozok kettőt és versenyezhetünk, hogy melyikünké éli túl tovább-az utolsó szavak már kishíján nevetésbe fulladnak, hiszen Kit is valószínűnek tartja -már, ami a méreteket illeti-, hogy Hanni nem lesz kifejezetten nagy, bár úgy érzi, hogy ez nem a világ legnagyobb tragédiája. Végül is boszorkány, ha nem tud levenni valamit egy magasabb polcról, le tudja varázsolni onnan.
Vagy megkérhet engem is, hogy vegyem le, ha éppen kéznél vagyok!
-Nem kell meghálálni, szívesen teszem-végül is éppen elég hálás azért, hogy Hanni ilyen lelkesen teszteli a kreációit, emellett időt is tölt vele, keresve sem találna jobb főkóstolót, mielőtt még Lorian elé, aztán pedig a tulajdon édesapja elé vinné az újdonságok ügyét.

Azt viszont őszintén remélte, hogy Hanni ismeri a viccet, mert ha nem, akkor neki kell elmondania, márpedig ez egy kissé disznó vicc, de nem azért, mert malac volna benne. Az apja szeretett ilyeneket mesélni más férfiakkal egyetemben, aztán pedig öblös hangon röhörészni rajta, Kit is sütés közben hallotta meg az egyiket, többek között ezt is. Miért is ismerne Hanni disznóvicceket, vagy éppen disznókat?
-A vicc az úgy szólna, hogy egy nagy sűrű sötét erdőn lovagál épp át a lovag, amikor belefut rémületesen csúf banyába a keskeny keresztúton, akinek egy holló ül a vállán és megszólítja-itt meg kell köszörülnie a torkát, mert keresnie kell egy szót, ami helyettesíti azt, amit az apja eredetileg mondott, mert az ő ki nem mondja, Hanni előtt meg főleg- szóval…azt mondja neki: Daliás lovag, ha kitalálod mi ez itt a vállamon, akkor meg…öhm…ma…magadévá tehetsz. Mire a lovag ijedten azt mondja: Úgy látom, egy elefánt! A banya csak elmosolyodik és így szól: Határeset, elfogadom.
Bocsánatkérően pislog a lányra, nem is tudja, hogy eleve a vicc miatt, vagy azért, mert ilyen csapnivalóan rosszul sikerült előadnia.

-Szerintem szép, illik a szemedhez-mondja és jobbnak látja másra használni a száját, így bele is harap egy nyúlba, ami szerencsére valóban fogyaszthatónak tűnik, bár talál benne néhány apróbb hibát.
A meghívást is rágás közben hallgatja, ami egy ideig nincs is különösebb hatással a légzésére, egészen addig, míg a Hanni szobájában való alváshoz nem ér, mikor is Locket Rupert Grimmstark egy sikeresen légcsövébe fogadja a süteményállat fejét, minek hatására elsápad, elvörösödik, majd éktelen köhögésben tör ki.
-Hogy a…merev…rugók-hápogja, ahogy egészen derekasan küzd az életéért és újraértékeli minden tettét, főként azt, hogy vajon miért nem nyelte le egyben azt a nyomorult nyulat már akkor, mikor Hanni megszólalt.
Miután az életveszélyen túllép -bár, hogy a nyúl feje hova lehetett, azt nem tudná megmondani- vesz egy hatalmas levegőt és megtörli a szemét, mert bizony még a könnye is kicsordult a nagy fulladozás közben.
-Kicsit fojtós, nem?-kérdezi élénken vöröslő fejjel- És mind a te szobádban fogunk aludni? Az ágyad..ban?

c a t c h  &  k a t c h
2006 • 05 • szombat

to: k i t k a t

  Tele vannak mindketten kérdőjelekkel, azok elúsznak közöttük, mint a nyári nyárpihék - bár ez a fokozás már biztos zavarná, mert miért hívják a nyárfát nyárfának, és vajon egyáltalán nyáron virágzik-e? A mérsékelt égövi flóra kérdése mindig váratlanul bukkant fel, mint a friss hajtások tavasszal.

   Mint most ez: vajon butaságot kérdezett? Nem ez lenne az első alkalom, például elsősként a legnagyobb balszerencséjükre megkérdezte, hogy vajon meg lehet-e simogatni McGalagony professzort. Ő úgy értette, hogy mikor épp cica, de addigra már mindegy volt.
  
   - ...oké, talán ebből páran nem, bár nem tudhatjuk, hogy mit szeret Madam Pomfrey. Megtudtam, hogy Poppy a keresztneve, szóval, érted. És én amúgy randiznék veled biztosan. - biztosítja rögtön, bár az első része a megnyugtatásnak lehet, hogy csak neki tűnik annyira jó érvnek.

    De ha valakinek kedves növényneve van, az biztos nem lehet nagyon toxikus - kivéve, ha mondjuk Akonitin lenne. Akonitin Grimmstark. Nem is hangzik rosszul egyáltalán - de abban is biztos volt, hogy a de Lys gyerekeken (és felnőtteken) kívül bárki szívesen randizna valakivel, aki ilyen helyes és ilyen finom dolgokat süt.

    És persze ennyire jó barát.

    - Okiii. Szerintem a tiéd, de a múltkor megmentettem egy pitypangot, mikor a macskám megpróbálta megenni, szóval ki tudja, lehet, hogy nem vagyok reménytelen? Mondtam neki, hogy ne legyen gecimacska, és amikor felnéztem, láttam McGalagony professzort.. remélem, nem hallotta és nem vette, tudod, magára. - mint fellow feline, mert lehet, hogy igazából jóban vannak? Vajon McGalagony jóban van a többi macskával...?

   Ez a gondolat nagyon veszélyes, úgyhogy harap még egyet a hasasnyúlból, és próbál nagyon minden érzékével csak helyes és rendes dolgokra koncentrálni. Például most arra a viccre, amit Locket el fog mesélni neki, hogy ne legyen ilyen világtalan a kérdésben.

    Aztán megáll a rágásban, és pislog egy kicsit.

   - ...szóval a banya.. lefeküdt a lovaggal? - kérdezi egy kis hatásszünet után, és ez hirtelen nagyon érdekes lett. Tényleg ez a vicc lényege? Muszáj nevetnie, bár illetlen dolog teli szájjal, vagy úgy eleve, az olyan vicceken, amiket nem illik érteni. De szegény KitKat olyan zavarban van tőle..

    Szegény KitKat ha tudná, mit szeret olvasni szabadidejében, lehet, hogy most felállna, vetne egy keresztet rá, mint egy frissen megkelt veknire, és elmenekülne. Persze azokat a könyveket Hanni sosem látta, dehogy ismerte, sőt.. csak ne lett volna annyira kíváncsi.

    - Köszi, de... - gyorsan leteszi a hasasnyulat és a feketeszezámos pogit, hogy megmentse KitKatet a biztos fulladástól, és főleg, hogy alkalmazza rajta a Henrich műfogást. Vagy Hindrich műfogást? Az összeset, ha ezzel segíthet a fiún.

    Bár a fiú arca felvette a házuk színét, semmiképp nem hagyhatja, hogy ez tovább folytatódjon - csak ne lenne ennyire alacsony. Mármint Hanni, nem KitKat, ő pont jó magas, talán ahhoz is, hogy ha a padra feláll, akkor mögüle jól meg tudja ölelni, és kis kezeivel némi kényelmetlen nyomás alá helyezni a rekeszizmát.

    Azért nagyon aggódik, hogy tényleg nagyobb baj lesz - hirtelen egy bűbáj sem jut eszébe, ami azonnal segítene, de ha arra kerül a sor, ő szívesen megtesz bármit. Annyira bármit, hogy már elkezdte felidézni az összeset - vajon az invito nyúlfalat segítene?

    - Igen, ha szeretnéd, megnövesztjük, és akkor mindenki aludhat keményen az ágyamban, de most.. bocsi, bocsi, KitKat, remélem ettől jobb lesz.. - felkészül rá, hogy most mindjárt alkalmaznia kell azt a műfogást és akkor a fiú vagy a röhögésbe, vagy a szégyenbe fog belehalni, de még mindig jobb, mintha a hasasnyúlba. Főleg azután, hogy meghívta magukhoz nyárra.
    

We're all brave in our own way

for example I'm not afraid of raw cookie dough

date:egy májusi szombaton. to: Hanni Haeni

Locket Rupert Grimmstark számtalan dolgot nem értett. Többek között például azt, hogy Binns professzor miért vállalta el, hogy halálában is meglehetősen érdektelen diákokat oktasson, illetve azt, hogy ezért cserébe kap-e valamit. Azt speciel értette, hogy halottnak lenni meglehetősen unalmas lehet, és ilyenkor, ha az ember- vagy jelen esetben annak a szelleme- nem akart rövid úton apátiába esni, majd megbolondulni, akkor jobb volt keresni magának valami hobbit, de azért szellemként is csak dolgozni? Azt azért meglehetősen durva dolognak tartotta, de közben mégis értette az iskola álláspontját, ami szerinte az lehetett, hogy addig sem kell új tanárt keresni, nehogy bárki úgy járjon, mint még Potter idejében a gyorsan fogyatkozó és kevéssé hasznos SVK tanárok. Mindebből kiindulva, ezt még mindig jobban értette, mint ezt az egész témát azzal kapcsolatosan, hogy kivel nem randizik.
Kedvesen és hasonlóan értetlenül pislog vissza Hannira, akit jelenleg olyan végtelenül aranyosnak tart, hogy amennyiben látna rá némi esélyt, hogy túléli, bizonyára szorosan megölelné a lányt, de egyelőre úgy érzi, hogy borzalmasan furcsa lenne épp most elragadtatnia magát egy ilyen furcsa jelenetre. Amikor a kis tündérkislány szája szóra nyílik, még éppen benne van ebben a gondolatgombolyogban, amiből még McGalagony professzor gyakorlott macskamancsa is nehezen tudná kibogozni, ennek ellenére jót mosolyog a gondolaton, hogy ő és Madame Pomfrey, aki arra van kárhoztatva az édesanyja által, hogy havonta egyszer alaposan megnézze az arcát esetleges változások után kutatva, ilyen változások pedig már legalább fél éve nem jelentek meg, a javasszonynak viszont könnyen lehet, hogy borzalmasan elege volt Xiu Ying Grimmstarkból, amiért ilyen felesleges vizsgálatokra kárhoztatta.

-Jó, de csupán azért, mert valakit máknak hívnak még nem kell a pékkel…-kezdi magyarázni, szinte a lány szavába vágva, amikor is sikeresen megérkezik hozzá a mondat, miszerint Hanni Haeni hajlandó lenne vele, mint újonnan összepuzzle-özött Locket Grimmstarkkal randevúzni, amitől hirtelen olyan szerencsétlenül vette a levegőt, hogy az igencsak fájdalmasan szorult be valahova az oldala környékén.
-A ku…tya fa…-kapott az említett testrészhez, de hát mégsem szeretett volna egy ilyen csinos lány előtt káromkodni, aki történetesen a barátja és épp most említette hogy… És akkor Locket rájön arra, hogy ez bizonyára annak a megfelelője, mikor megdicséri valaki egyébként igazán ronda cipőjét puszta kedvességből, hogy az illetőnek jobb napja legyen. Locket Grimmstark akár boldog is lehetett volna attól, hogy Hanni egészen pozitívan reagált erre a gondolatra, mégsem tudott hinni neki, sőt egyenesen úgy érezte magát, mint egy rettenetesen csúnya holland facipő, csak hollandnak egy kicsit kínai. Kínai rusnya facipő, akinek csak azért mondják, hogy randiznának vele, hogy megnyugtassák azt a háborgó kis lelkét.
-Honnan tudtad meg, hogy ez a keresztneve?-kérdezi, hogy valamennyire visszajöjjön az előbbiekből és egy válasznyi időt ad magának, hogy latolgassa, mit mondjon, ha egyáltalán szükséges bármit is mondani a randihelyzetre. Azt mindenesetre eldönti, hogy semmiképp nem veszi komolyan a kis megjegyzést.
-Amúgy meg…-nyel egy nagyot, mielőtt kimondaná, mintha ennek bármiféle tétje is lenne a jelenlegi helyzetben a kicsin tinédzserbüszkeségét leszámítva-nagyon kedves tőled, hogy képes lennél velem randizni. -ha nem lenne más választásod széles-e földön, teszi hozzá magában.

Ezután szerencsére növények és macskák törékeny balanszos együttélésére terelődik a szó, nem mellesleg Kit világéletében imádta azt, ami Hannival meg McgGalagony macskaságával történt, egyenesen onnan, hogy kíváncsi volt meg lehet-e simogatni, amire ő maga biztosan azt mondta volna, hogy az nagyon sok mindentől függ, de talán érdemes lenne megkínálni egy meowtinivel, de akkor még egyáltalán nem mert volna valaki olyanhoz szólni, aki olyan szép, mint Hanni, vagy csak…nos feleannyira szép. Az újabb macskás fiaskón láthatóan jól szórakozik.
-Biztos nem vette magára, elég öreg már hozzá, hogy tudja, mi szól neki és mi egy szimpla macskának, még ha a tied tök kedves is-elgondolkodik a maga tapasztalán a macskákkal kapcsolatban, mikor is hétéves kora környékén talált egy vörös példányt és olyan jópofának és puhának találta, hogy hazalopta. Ez magában nem lett volna baj, de egyrészt a szomszédé volt, másrészt pedig nem véletlen, hogy a pékségek sütésre használt tereiben igazán ritka a macska. Legalább annyira, amennyire jó pékségekben nincs De Lys sem.
-Apám szerint a macska az egy veszélyes állat, belelép a tésztába, meghemperedik a lisztben és kész, vége…mindenki bélférges, aki aznap bejött. Azért én bírom a macskákat, biztos nem férges mindegyik-von vállat, mert ugyan nem ért hozzájuk és érthető indokokból nem lehet sajátja, azért volt bennük valami nagyon szerethető, például, hogy nem kellett őket sétáltatni és, hogy olyan buta hangon tudtak nyervogni, ami valahogy mindig mosolyra fakasztotta Kitet, nem úgy, mint ez az ostoba disznóvicc, ami biztosan meglepte Hannit, aztán szerencsére még is nevetni kezd. Locket ekkor el meri lazítani a vállízületeit, bár azt kívánja, bárcsak inkább egy disznóról mesélt volna viccet.
-Azt nem tudjuk biztosan, csak, hogy ki akarna kisámfázni egy ilyen rút vénasszonyt. Ha a lovagnak szerencséje volt, akkor a banya, csak egy banya, nem mondjuk a helyi boszorkány, mert akkor biztosan rosszul járna, ha menekülni próbálna. Esetleg békává változtatnák és akkor meg nem feküdne többet le senkivel sem, csak békákkal, akik meg nem nem fekve…érted-magyarázza vörösödő fülekkel, amikről talán lehetne azt hinni, hogy csupán a nap süti, de aki kicsit is ismeri Kitet az láthatja, hogy rettenetesen zavarban van a témától.

Eztán Locket Rupert Grimmstark hivatalosan is eléri a kínosság oly fokát, aminél kínosabb már nem is igazán lehetne széles evilágon, tán csak akkor, ha egy tornádó még a nadrágját is letépné róla, de erre szerencsére nincs sok esély. Percekig hősiesen küzd a nyúl ellen, ami bizony cigányútra indult, és onnan se lefele, sem pedig fölfele nem kívánt megindulni, ezt pedig úgy gondolta, hogy Hanni is észlelte.
-Mit…mit csinálsz?-nyögte ki nagy nehezen és meglehetősen hörögve, pedig szíve szerint inkább azt érdeklődte volna meg, hogy hányan és pontosan kik fognak még rajta kívül a lány ágyában aludni, ehhez persze célszerű lenne először is túlélni a saját süteményét, ami úgy tűnik, segítség nélkül szinte kész lehetetlenség.

c a t c h  &  k a t c h
2006 • 05 • szombat

to: k i t k a t

  Tulajdonképpen Hanni nagyon is azt gondolta, hogy ha valakit máknak hívnak, tehát fellow félreértett ételnév, akkor nagyon is van értelme ismerkednie a pékkel - leginkább vele, és hát KitKat nagyon csinos fiú volt sokadjára is, nem csak első pillantásra.

   Bár ki tudja - mondaná rögtön utána, valamiért a Roxfort tanárai és személyzete úgy félt a házasságtól, mint vélhetően attól, hogy a diákok kiszimatolják, mint az ő macskája az összes számára mérgező dolgot, hogy pontosan kivel is randiznak éppen. Még most is elég vidám, ha arra gondol, hogy véletlenül megtudták, hogy...

   Hogy nemcsak Oakley professzor nem fogadott örök hűséget az üstjeinek, de épp a házvezetőjük, és épp Ginevra Weasley! Ezt is szívesen említené most KitKatnek, de a pillanat kicsit talán fullasztóbbá vált annál, hogy megvitassák a különben biztosan mindenkit épp egyformán izgató híreket.
  
   - ...megkérdeztem tőle. Szerinted.. tilos megkérdezni a tanárok nevét? Mert akkor én.. elég nagy bajban vagyok, megkérdeztem már majdnem mindegyiküktől. - épp olyan tekintettel néz a fiúra, mintha most kellene beismernie az összes kihágását, és mindketten sejtenék, hogy az.. eltart majd egy darabig.

    Sajnos biztos, hogy nem lesz az a darab is olyan finom, mint amit épp eszeget - bár elsősként letámadta magát KitKatet is, mert nem értette, miért van valakinek absztrakt neve. Vagy főnévi. Vagy az absztrakt dolgok is főnevek valójában?

    Biztos így érezheti magát a macskája, mikor felmajszolja azt a pitypangot, míg Hanni nem figyel.

    - Képes? Úgy érted, hogy megvan rá a képességem? Amúgy megvan, persze, de a kedvem is. Meg a lehetőségem? Melyik az az igeidő? Mindus, az összes igaz. - legyint egyet, mert végképp feladja a nem is anyanyelvével folytatott küzdelmeket, főleg, mikor tele a szája ezekkel a finom süteményekkel. Főleg a hasasnyúllal.

   Majdnem megkérdezi, hogy mármint az ő macskája-e a kedves, mert ez csak idő felében igaz, vagy az iménti banyás beszélgetés terelődött kicsit más értelmezésbe.. Mert bár Hannit az angol nyelv, mint a balsors, régen tépte, azért néhány olyan kifejezést természetesen ismert, amit koránál fogva semennyire nem lett volna szabad.

    Ilyen volt például a cica. A kiscica. Amit valami másra is mondanak..?

   - Hát, én mindig megtömöm őt preventíven. Mármint a macskámat. Mármint azt a macskámat, amelyik pitypangokat eszik, nem azt, amit az angolok néha annak neveznek, ha most a banyáról is szó van. - ezt mondjuk lehet nem kellene felemlegetni, nehogy a fiú itt tényleg cigányútra járjon. Vagy hogy mondják..

    Nem késlekedhet tovább, mert bár elsősorban mindig sérült állatkák ápolásában segített szünidejében, most KitKat mentése volt a sürgősségi teendő, így megvetette a saját kis lábait a padon - mielőtt megint káosz keletkezik az alany-állítmány rengetegben - és úgy rekeszizmon ölelte, hogy öröm volt nézni.

    Érezni biztos kevésbé, de sajnos elkerülhetetlen volt.

    - Ne félj, Locket, megmentelek! - kiáltotta, sajnos épp bele a fiú fülébe, és ahogy otthon tanulta, elkezdte préselni erősen, nem túl nagy testének minden erejéből. Szegény áldozata barátja izmai ellenálltak, nehéz volt megmondani, hogy melyik erőszaknak: ami a hasasnyúlból jött, vagy ami Hanniból.

    Azért hősiesen küzdött, mint a papírtigris, még azt sem szégyellte, hogy az ő arca is felvette a boldog paradicsom árnyalatát, és olykor jól időzítve, bár nem egészen tudatosan bele is nyögött a fiú fülébe. Hogy ez miért történt, arra Hanni sem tudott volna válaszolni, túlságosan lekötötte, hogy megmentse KitKatet a bizonyára teljesen biztos kínhaláltól.

    - Aludhatsz az ágyamban, megengedem, megosztom veled a párnámat és a pizsimet is, csak nyoooomj, Locket, nyooooomj! - adta le a vezényszót, a haja összegubancolódott, ahogy az összes kis izma minden erejéből próbálta kipréselni onnan azt a falatkát. Ha kell, ő szájon át lélegeztetni is fog, ha ezzel Locket megmenekül végül a rá váró sötét borzalmaktól.

    Ezért pedig tényleg a pizsijét, hálózsákját, párnáját is megosztja vele.
    

We're all brave in our own way

for example I'm not afraid of raw cookie dough

date:egy májusi szombaton. to: Hanni Haeni

Locket Rupert Grimmstark nem mindig értette, hogy pontosan mi mehet végbe Hanni fejében, de ez általában nem zavarta mag, sőt, arra ösztökélte, hogy még jobban figyeljen a lányra, aki úgy élt a fejében, mint egy croquembouche. Mellesleg bele sem akart gondolni, hogy miért francia illetőséfű az összes gyakorlatilag megsüthetetlen és végtelenül izzadtságszagú -szerencsére csak képletesen, milyen gusztustalan lenne, ha egy süteménynek tényleg verejtékes bukéja lenne, fúj- sütemény. Persze, hogy a fene zabálta, baj kelesztette, egocentrizmus által megdagasztott francia nép valami olyat szeretne kitalálni és kitalálni, amit még ők maguk sem képesek tökéletesen létrehozni, ez annyira jellemző rájuk!

Visszatérve azonban Hanni cseppet sem francia croquembouche-ságához, Kit szinte látta, ahogy a lány apró, tökéletesen és mégsem hibátlanul megformált rétegekből tevődik össze. Nyilvánvalóan nem gondolta, hogy a kis tündérkislány profiterolból és karamellből áll, de valahogy mégis olyannak érezte, amit egymaga nem érthet meg maradéktalanul. Pedig Locket nagyon szerette volna érteni azt, ami történik és még annál is jobban szerette volna, ha a szíve nem változott volna üstdobbá a mellkasában és nem verte volna fáradhatatlanul a The Irish Rovert. Madame Pomfrey-vagyis, mint kiderült Poppy- említése, kissé kizökkenti, ettől nincs zavarban, csupán attól, hogy el kell magyaráznia Hanninak, hogy nem mindenkinek kell okvetlenül összekapaszkodni, akinek furcsa neve és hobbija van. Pomfrey egyébiránt kedves és jóindulatú, bár időnként kissé zsémbes asszonynak tűnt fel számára, ám ha romantikus szempontból igyekezzük nézni a dolgokat, kissé mégis öreg lett volna hozzá. A kissé alatt pedig nyugodtan érthetjük azt, hogy bő negyven évvel öregebb annál, mint, amit Locket kicsiny szíve elbírt volna.

A kérdése némileg segítette Kitet abban, hogy a normális légvétel közelébe kerüljön, hiszen mindezen csak mosolyogni tudott. Tényleg minden egyes tanár keresztnevét megtudakolta volna? Ő nem igazán tudta senkiét, leszámítva talán Oakleyt,McGalagonyt és Romanovot, de mindegyikük nevét érdekesnek találta, a többieké pedig…nos, valahogy kiment a fejéből. Valamiért nem is gondolta, hogy például Binnsnek vagy Fricsnek lenne keresztneve, bár utóbbi nem tanár, csak akkor tűnik fel a nyomában, ha furcsa időpontban kódorog a konyha felé, egyszer pedig azzal is megvádolta, hogy lop. Locket ezen fel volt háborodva, kikérte magának, ő nem lopja, ő süti.

-Ha bajban vagy, akkor már évek óta fennáll a helyzet, gondolom ezzel még le lehet vizsgázni-mosolyodott el már a gondlaton is, hogy a kis Hanni végigrángatta mindenki talárujját azt kérdezgetve, hogy ugyan hogy hívják és természetesen mindenki volt oly kedves elárulni neki, mivel már kicsinek is ellenálhatatlan volt. -Áruld el, melyiknek van a leghülyébb neve?
Bár szerinte egyértelműen a franciáknak. A nyelv is olyan, mintha hörghurut kínozna, miközben bedagadt nyelvvel kényszerűen raccsolsz, egyenesen gusztustalan. A franciák után ellenben kénytelen Locket következni, akinek mélyen tisztelt, kedves és erélyes édesanyja beszélte ugyan az angol nyelvet, de születése idején még voltak bizonyos szavak, amiket nem ismert vagy nem értett, a locket szócskát pedig csak szerette ismételgetni a hangzása végett. Ezután pedig úgy kívánta ismételgetni, hogy elsőszülött és egyetlen fiának adja keresztnévként.

Amikor viszont Hanni a vele való randevúzásra való képességről és passzióról beszél, teljesen mindegy hogy hívják, mert egyenesen úgy érzi magát, mint a macska a forró bádogtetőn. Sürgeti az inger, hogy erre valamit lépni illene, de közben olyan végtelenül forró a lába alatt a talaj, hogy inkább az ötlik eszébe, hogy menekülnie kellene. Nem hisz a lánynak, nem tudja, hogy a lányok -kiváltképp ez ilyen szép lányok-, mi alapján választanak maguknak randipartnert, de abban biztos volt, hogy nem a pékképességek szoktak döntőek lenni. Pedig Locket rendkívül pékességes-pardon- képességes pék, fiatal kora ellenére, ám ez nem segít zavarán és a tényen, hogy erre egyszerre akar reagálni és nem reagálni, tehát elterelésként töm némi süteményt a szájába, ami a későbbiekben rémes döntésnek bizonyul.

-Hmmm…-nyel egy hatalmasat, ilyen témák mellett minden más kissé száraznak hat-te randiztál már valakivel?-kérdezi és tekintetét már el is kapja a lányról, helyette inkább a feje felett látható növényeket vizslatja, mintha azokból kihámozhatna valami értelmeset. Biztosan igen, végül is Hanni igazán csodaszép, és ezt mások is észrevették már, mivel azok nem csak a kovászukba bambulnak bele.

Nem csoda, hogy ettől a macska a Tömő utcában című jelenettől a torkán akad a falat, de eleinte nem tart tőle, hogy ne tudná onnan kiküzdeni, ám, ahogy telik az idő és Hanni nekikezd a mentőakciójának, egyre inkább azt gondolja, hogy ebbe bele fog halni. Először is ilyen végtelen közelségre nem volt fölkészülve, másodszor is…minden, ami most történik szürreálisnak hatott számára, harmadszor pedig ez a szegény, vele szomorúan pórul járt hölgy, épp ott igyekezett lihegve a fülébe, miközben azt ígérte neki, hogy aludhat az ágyában. A zavar eléri tetőfokát, Kit megbékél azzal, hogy sosem győzi le a de Lys-ket, sosem meséli el mindezt Loriannak, aki biztosan jobban reagált volna nála és sosem kér elnézést Hannitól, mivel másodperceken belül halott lesz, már ha szerencséje van. De nem volt.
Rekeszizma hatalmasat rándul, ahogy kiköhögi a nyúldarabot, ami a kerengő faláról pattan el, a továbbiakban ismeretlen helyre távozva, Locket Rupert Grimmstark, pedig úgy örvend a levegőnek, mint még soha semminek. Aztán eszébe jut, hogy mégis kellene valamit kezdeni a kialakult helyzettel, így, ha ez még lehetséges újra fültövéig vörösödve fordul a lány felé.
-Hanni, kérhetek tőled egy szívességet?-piszkálja zavartan egy hajtincsét- Megtennéd kérlek, hogy erről így...soha senkinek nem szólsz egy szót sem? Cserébe kérhetsz bármit, én örömmel...-pislog rá kérlelőn a zöldesbarna szemeivel.

c a t c h  &  k a t c h
2006 • 05 • szombat

to: k i t k a t

  Erősen el kell gondolkoznia rajta, melyiküknek volt a leghülyébb neve - vagy hogy KitKat melyiküket találná a leghülyébbnek, mert Hanninak majdnem minden keresztnév tetszett. Ha nem is voltak fellow félreértett ételnevek sorban, azért akadtak köztük nagyon kedvesek és félreérthetőek is.
 
   - Hát.. tudtad, hogy Binns professzor neve Cuthbert? Azt hittem, hogy custard, és örültem neki, de aztán kiderült, hogy mégsem. Meg Rowle professzor keresztneve Concordia, mint a repülők. Majdnem mint a repülők. - mosolygott végül vidáman, hogy megtalálta a legmegfelelőbb neveket.

    Egy pillanatra elgondolkozik a válaszon: mert persze, randizott sok mindenkivel, de akkor ő épp Ragnar Rok volt, a barbár félork, és nem teljesen biztos benne, hogy KitKat beszámítja-e az asztali szerepjátékot. Vagy a fanficeket, amiket írt?

    Harap egy nagyot a hasasnyúlból, mereng még rajta, mi lenne a legjobb. Vajon a fiú mit szólna, ha tudná, hogy a héten fejezett be egy shifter romance könyvet, amiben valaki egy wampussal ismerkedett meg igazán közelről? Nagyon spicy volt - de lehet, hogy KitKatra úgy hatna, mint egy kanál fahéj csak magában.

    - Igazi emberrel? Úgy még nem. Egyszer valaki azt mondta a faluban, hogy inkább több baddie, mint babygirl, és szerintem én egyik sem vagyok, de talán a második inkább? ABG? Talán. De Appa szerint ha valaki meglátja, hogy mennyi süteményt meg tudok enni, otthon fogok lakni örökre. - vigyorog vidáman, aztán jöhet még egy falat a hasasnyúlból.

   Szinte teljesen biztos benne, hogy Appa ezt azért mondta, mert utál főzni, de ezt nem ismerheti be nagyon koreai szüleinek, így aztán Hanni lépett elő séfnek, és néha egész finom is volt, amit elkészített. Nem mintha őt nem üldözték volna ugyanazok a koreai nagyszülők, ha nem tudja életben tartani Appát, csak..

   Hát tény, hogy egyszer elpusztított három liter rament. Jobb ezt is titokban tartani..

   De most minden erejét bevetve próbálja megmenteni jó griffendélesként KitKatet, ezt hangos lihegéssel, nyögködéssel, szuszogással és más nagyon susnek nevezhető effektek közepette, de hát máshogy nem megy. Megidézi magában a nem is kultúrájához tartozó, de neki nagyon tetsző Susanoo no Mikoto minden erejét is.

    Ebben a pillanatban bármit megígérne, ha KitKat nyílásai szabaddá válnak - bár ez lehet, hogy nem lenne annyira jó érzés pont neki, úgyhogy a kívánságba a küzdelmek közepette csak a nyelő és légcsöveit sorolja bele. Még mindig rajta csimpaszkodva nézi ő is, ahogy a darabka messzire száll..

    Ki tudja, hol áll meg és kit hogyan talál meg?

    - Persze, de nem hiszem, hogy kinevetnének. Pusztítóan jó volt a hasasnyúl. - állapította meg, és udvariasan lemászott a fiúról, már amennyire ezt lehet udvariasan kivitelezni. Szerencsére a safety shorts remek koreai hagyománya ide is elkísérte őket, nem kellett nagyon szabadkozni.

    Persze egy ilyen ajánlatot mégsem hagyhat ki, igaz? Ha KitKat is eljön nyáron.. és mondjuk sütöget kicsit a tábortűz felett, Hanni még azt sem bánná, hogy a fiú rájön, hogy mennyire boldog paradicsom arca van, mikor jóllakott. Ki kell használnia az ajánlatot, szigorúan kulinárisan.

    - Ohh oki, akkor kérlek, gyere el nyáron, és készíts valami finomat! És ahogy ígértem, aludhatsz az ágyamban, odaadom a hálózsákom is, elférünk benne sokan. - mosolygott vidáman, és mintha mi sem történt volna, visszaült, hogy újra megkóstolja a biztonság kedvéért a készült péksütiket.

    Ez a nyár igazán csodálatos lesz: KitKat a hálózsákjában, és senki nem fullad meg. Ennél többet nem is nagyon lehet remélni így, negyedév és ötödév után pont tőlük és kis barátaiktól.