Hugrabug vs Griffendél - Lelátók

Itt szurkolhattok a csapatoknak, minden Kviddicsfan élhet vágyainak!

Drukker versek, reagok, felkiáltások, hajtépések, ércelődések, nemi aktus a lelátó alatt - ide velük!

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
hear me rawr
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Suttognak a kőfalak azoknak, akik kellő alapossággal figyelnek. Meghallhatják a hangot azok, akiknek figyelmét nem tudja elvonni Oakley professzor arcpirító órája, amiért biztos vagyok, hogy a konzervatív, hétgyerekes szülők rivallókkal fogják ellepni az irodáját. Akiknek nem volt elég a rosszindulattal átitatott szóbeszédek terjesztése, melynél úgy néz ki, végre meghúztuk a határt. Akiknek feltűnt, hogy a tegnapi bájitaltanon mindkét csapatkapitány rossz passzban volt – ezért pedig bizonytalanná váltak abban, hogy hova tegyék meg tétjeiket.
Azok, akik elég jól füleltek, jól tudják, ha fogadni kell: keressék a kisoroszlánt! Könnyű felismerni - még a meccs előtt végigjárom Vivvel az összes blokkot. A zsemleszínű jelmez, a puha és bolyhos sörény, és az arcomra festett oroszlánorr, amit a sminkelt bajuszok emelnek még tökéletesebbé, elég árulkodóak. És vajon mi az, amit megsúgok a jól fizető füleknek? Csak annyit: nem minden oroszlán ugrik a labdára. Scrimgeour tegnap nem tűnt jó hangulatúnak, bár ennek az oka valószínűleg csak a közelgő meccs lehet. Tuffinról azt mondták, hogy nemrég még félt a magasban – egy harmadéves már rakott is öt sarlót arra, hogy leesik majd a seprűjéről. Tetsuya nagy visszatérése pedig nem sok jót ígér a borzoknak.
A Hugrabug csapata pontszámban vezet ugyan, de Echohawk csak most debütál kapitányként. Az új hajtójuk, Langley pedig ügyesen manőverezik, de a kviddicsben tapasztalatlan. Blackwar pedig már okozott meglepetést a szezonban. Szép lenne, ha látna is végre valamit, nem pedig csak hadonászna a kezével, mint aki a levegőt üldözi.
Az én szívem most természetesen aranyvörös. Amúgy se lenne szép, ha egy kabala az ellenfélre tenne.
Saját házunknál kezdem a kört. A jelmez mély zsebében bőségesen elférnek azok a kis cetlik, amikre a fogadásokat írtam. Egy cetli nekem, egy pedig az ügyfélkörnek – persze azoknak inkább, akikből nem nézem ki, hogy árulkodnának Oakley professzornak. Talán Amycus szívesen tenne arra, hogy Scrimgeour kapja el a cikeszt. Persze csak kis tétben. Ne legyen több a sportfogadás annál, ami: játék a játék élvezetéért.
A Hugrabugnál folytatom. Akárcsak mások, talán Jackdaw is visszavonul a sötétségbe, ahová való. De akarsz arra fogadni, hogy a Griffendél is visszavonul? Vagy hogy egyszerűen csak elfogy a hangjuk, mire tényleg lenne mit ünnepelniük? Esetleg hogy Tuffin megvédi Langleyt egy gurkótól?
A Hollóhátnál is tiszteletemet teszem. Kevésbé számítok ott ügyfélkörre – de sose lehet tudni. Mégis meg tudtak lepni, amikor pár knútot tettek Scrimgeour sérülésére, illetve a minimum 100 pontos, Hugrabugos gólelőnyre.
Végezetül a Griffendél lelátójánál telepedek le. Elegendő fogadócetlit gyártottam, hogy mindenki bátran megtippelhesse, amit szeretne. Akarsz arra fogadni, hogy Langley nem dob egyetlen gólt sem? Vagy arra, hogy Tetsuya az első két percben pontot szerez? Várj, egy egész galleont teszel arra, hogy a meccs során leesik majd a lába?

[- Glacius.]

Fall!

  Gyűlölöm a napfényt, melyet az egyetlen, a Hugrabug lelátóján fekete foltként árválkodó napernyőről is megmondhat bárki. Gyűlölöm, hogy mindenki mennyire imádja a zsarnok csillagot, mely elemészti az éjszakát, és elviselhetetlen fény- és hőárral kínozza sötét célokra született testemet. Túl nagy kérés persze egy nagy vihar és egy látványos haláleset után remélni, hogy ez a meccs is boldogságban és sötét kínban zajlik le.

 Irigyen nézem Langleyt, aki talán nem repült bele a kilátó toronyba a legutolsó válogatón, mint én, Lady Shadowheart, mikor elvakított a napfény, de legalább életben maradok, amikor végignézek egy meccset. Nézőként meghalni azért valóban teljesítmény. Jövőre én leszek ott. Holden Echohawknak ugyanakkor szívesen szurkolok, egyrészt, mert kedvelem a nevét, mely mintha egy sötét történet része lenne, másrészt, mert biztosan nehéz dolga lehet most, hogy házunk szégyene egyetlen meccs nélkül kihátrált a pozícióból, amit nem akart, csak a velejáró törzsfői tekintélyt. Blackwar nevét is kedvelem, és gondoltam már rá, hogy talán lehetne sötét keresztesem, amikor szent háborút vívnak a nevemben.

 Csendes, de lélekben támogató szurkolást terveztem, én magam nem kívántam adózni a féktelen tombolásnak, helyettem familiárisom, a vérfarkas Dragan Valerius viseli a sárga sálat. Utálom ezt a színt, ahogy a Klubhelyiségünket, az embereket és a Hugrabug szót is. De hűséges vagyok, a vén kalap jól látta ezt a Sötétség Leányában. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy azonnal kiszúrom a betolakodót.

 A menyétjelmezes Fletcher olyan, mint Igor, ki arra vár, hogy szörnyű úrnői és urai megfizessék, de valójában sosem tett érdemes szolgálatot, és végül elektromos vérfarkasösztökével kezében zuhan a mélybe, miután egy még csak barát cinkosát sem tudta megölni a vadásznak. Méltatlan, és behatoló, aki nem akar mást, mint rosszat házunknak. De Lady Shadowheart megvédi földjeit és lelátóit a menyétektől, lajhároktól és keselyűktől.

 Vetek egy pillantást oldalra, Hannira, akit most lefoglal egy manőver. Nem kell látnia, mit teszek, mikor Dragan Valerius, a vérfarkas átadja sötét akasztófából készült pálcámat, melyben tettre kész, sírkövét áttörő inferusként felgerjed a sötét egyszarvúszőr. Érzi, hogy mit fogok tenni.

 - Glacius.- suttogom a varázsigét, a behatoló lábai elé irányítom a pálcám hegyét. A bukása édes lesz, vére táplálja majd fajtalan familiárisaim sötét éhségét, és ahogy a napernyőm alól várom az esést, remélem, hogy tudja: ma megtanulhatja félni az aranyban megbújó feketét.

Sötétség.

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
hear me rawr
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

A vér nem válik vízzé. Bár sosem kavarna egy Hugrabugossal, de a szóban játszadozásról és az epekedő pillantások nyújtotta örömről Viv nem képes lemondani. Ez az egyetlen szerencse talán a dolgokban, mert nem öleli fel minden figyelmét a flörtölés, így feltűnik neki egy szolid villanás a tömegben. Viv kifejezetten okos, hamar összeköti a dolgokat, hogy Jackdaw áll a fényesség helyéhez közel, felém fordulva. Egy halk sóhajtás után mellém lép.
- Már unatkozom. Mehetünk tovább? – még véletlen se szeretné felhívni a figyelmet Jackdawra. Márpedig az öltözetem ezen jeles alkalomban meg kell mondjam, elég feltűnő.
Épp egy újabb fogadócetlit nyújtottam át egy elsősnek. Pár knútot tett arra, hogy az egész meccs alatt nem lesz egy büntetődobás sem. Pedig ha azzal a szemmel nézte volna a Hugrabug legutóbbi mérkőzését a mi csapatunk ellen, mint én, akkor számíthatna arra, hogy nem lesz tiszta meccs. Másrészről azonban komoly tagcserék is voltak.
- Máris? Csak most érkeztünk. – kérdezek vissza a hónom alá szorított, méretes oroszlántappancsokkal. Pedig az előbb még úgy tűnt, hogy Viv is megtalálta a maga szórakozását a végzős fiúknál.
- Igeeeeen… Meg nem szeretnék a drága jó Chikitánk visszatéréséről sem lemaradni! – manőverezik okosan közém és Jackdaw közé. Megerősítésként a pályára pillant, bár nem kell sokat keresgélnie, hogy kiszúrja a célszemélyt.
Érzem, hogy valami van a levegőben – a szimatom nem szokott csalni. Volt olyan tét is az imént, amit kapásból elutasítottam miatta. Azonban az évek alatt kellőképpen összenőttünk Vivvel, mint a sziámi ikrek, hogy értsem a szavak mögött megbúvó jelentést.
- Menjünk. – biccentek, és veszem vissza a jelmezhez tartozó tappancsokat.
- Képzeld, valaki arra fogadott, hogy tiszta meccs lesz. Ezek tényleg hisznek a becsületben. Majd vigyünk neki virágot a hitére. – jegyzem meg, mialatt elhagyjuk a Hugrabug lelátóját.
- Figyelj, Langley-val a pályán még lehet is róla szó, egészen addig, ameddig valamelyik igazán “intelligens” kisegítős a pálya széléről “be nem segít”. – nevet a fejét csóválva. A baj szerencsére elhárul, ahogyan elhagyjuk a Hugrabugos lelátót - bármennyire is izgalmas lenne a párbaj köztem és Jackdaw között.

credit: Vivnek. A válasz egy része az ő segítségével és szavaival készült

[Bastubröder e je vi som glöder]

Bastubröder e je vi som glöder

100 grader nåjaa

─────── •●• ───────

[nincs figyelmeztetés - de Amy lusta szerkeszteni]
        Szinte hiányzik az előző lelátó hangulata — már kezdek nosztalgiával gondolni arra is, hogy Scrimgurlnek sikerült, amivel sokan próbálkoztak előtte, de ilyen felkavaró.. sikert egyikük sem könyvelhetett el.

        A mellettem álló bizonyára ugyanezt gondolja — ő sem érti, hogy került éppen a vörös inget, mellényt, nyakkendőt és az arcán vörös rúzsnyomokat viselő Amy Carrow mellé. Amy Carrow szégyentelenül büszke rá, hogy ilyen jól néz ki — a meccsel ellentétben.

        Szegény Piroska hiába küzd a gravitációval — én ugyanilyen küzdelmet folytatok a köztes pillanatokban. Vagy mikor Langley úgy dönt, félre a hagyományokkal — pontot szerezni közel sem olyan fontos, mint a.. barátság ereje.

        Ez is felkavaró.

        — Minden tiszeteletemmel, amely a nullához közelít: miért veri meg mindig saját magát a Hugrabug? Úgy taszítják az egészséges versenyszellemet, hogy arra hasonlatot sem érdemes keresni. — míg nem figyel, teszek egy kísérletet rá, hogy belecsókoljak a jó Ser Skylar HGriffendél Devereaux nyakába.

        A hangulatot a... talán bébi kengurunak öltözött Baby Ganoush emeli kicsit — meg az, amikor egy mögöttünk álló megjegyzi, hogy eltakarom a kilátást.

        Miután megtudja, hogy — én vagyok a kilátás, megszólalni sem tud.

        Én sem tudok — csak lengetem kicsit enerváltan a zászlót a kezemben. Talán ha nem zaklathatnám a griffendélesek eltökélt lovagját — már én is követtem volna a molinót, és megadom magam egy lefelé tartó zuhanásnak.

        Mint amúgy is, általában.

        — Nem gondoltam, hogy valaha pozitív kontextusban fogom ezt említeni, de szerinted megmentené ezt a jeles alkalmat, ha valaki villantana egy O'Harainget? Nem-nem, nem mondhatod, hogy too soon, én már előtte is kivonultam a köreiből.. és a csapatából. — ami eseményt azóta sem bántam meg annyira, mint illett volna.

        Lényegében csak Scrimgurl és Piroska miatt vagyok itt — és mert reméltem, hogy láthatom Finnighant rákóstolni a pálya szép zöld gyepére. Most már csak azt remélem — gyorsan véget ér. Gyorsabban.

        Gyorsabban — mint a Hugrabug becsülete ezen a szép, baráti mérkőzésen.
      

[- Jellegzetes, azt hiszem. Még a győzelemhez is túl kedvesek, vagy... valami olyasmi.]

le frisson de tout cela

2005, május 14

Nekitámaszkodok a lelátó korlátjának, és legkevésbé sem meggyőzve bámulom a pályán történteket - sosem rajongtam a kviddicsért. Egészen annyira nem, hogy a meccsekre is maximum rajzolni jöttem ki, mert valahogy az az önfeledt harsányság, ami nem csak, hogy hívja magára a veszélyt, de egyenesen könyörög érte? Sosem volt az én stílusom.
Ezt persze elmagyaráztam Piroskának is. Tőlem szokatlan módon - egészen hosszasan.
Körülbelül beszélgethettem volna Folttal is - ő nagyjából ugyanilyen értelmesen bámult volna vissza válaszul.
Szóval így jártam, ha már nem menthetem meg az elkerülhetetlentől, akkor legalább vagyok olyan kedves, hogy végignézem, ugye? És mindennél jobban megpróbálok nem "én-kurvára-de-kibaszottul-megmondtam" fejet vágni a végén.
Amit azért kapnék, nos - az valószínűleg már fájna is.
Fájt az a kisebb szívinfarktus is, amit Piroska drámai zuhanása okozott, de... végülis miért is számítottam volna bármi másra? Ellenben, ahogy Amy megjelent, arra valamiért nem számítottam - kezdő, borzalmasan szánalmasan kezdő hiba részemről, ugye?
És méginkább fájdalmas - ha nem is épp ugyanazokon a helyeken.
- Jellegzetes, azt hiszem. Még a győzelemhez is túl kedvesek, vagy... valami olyasmi.
Követem pillantásommal a lejátszódó jelenetet, elhúzom a számat - komolyan? Éppen Batesért?
Ennél felkavaróbb valóban kevés akad.
Az ajkak érintése a nyakamon úgy villanyozza érzékeimet, hogy még azt is elfelejtem, min fintorogtam egy lehelettel ezelőtt. Épp csak kinyúlok, hogy megérintsem a mellkasát - valószínűleg valami arrébbtolásnak indult valamikor, egyszer, hónapokkal ezelőtt, persze, de félúton megint elvonzza a tekintetem Piroska manővere, és csak belekapaszkodok Amy ingjébe, mint egyetlen biztos pont ezen a kibaszott lelátón, ugye.
Hogy ki vagy mi a látvány - abban meg nem téved különösebbet egyébként, csak talán jobban tenné, ha éppen nem itt lenne a középpont: mert túl sok az ember, mert túl hangos a kiabálás a fülemben, mert az életben egyszer jó barát próbálok lenni?
Támogató - azzal, hogy végignézem, ahogy Piroska mindjárt szörnyethal azon a seprűn.
Valahogy mégis elkövetem azt a hibát, hogy felé pillantok - talán mert én ezt nem bírom tovább nézni, talán, mert máskülönben már úgyis elég egyértelmű a kimenetel. Legalább lesz mire inni ma este, ugye - már ha Piroska nem dönt úgy, hogy mégiscsak szeretné, ha ma minden végetérne.
Nem is fogom fel, amit mond, nem igazán - közelebb hajolok cserébe, mintha csak nem hallanám egészen, vagy mintha egyáltalán érdekelne, amit O'Haráról magyaráz. Helyette azonban végül a füléhez hajolok.
- Tudod, Amy... - visszafordulok a játéktér felé, mielőtt eszembe jutna másodjára is, hogy lecsókoljam a rúzsfoltokat arcáról. - Elég nehéz koncentrálnom, ha így nézel ki mellettem.
Meg ha a másik oldalon a másik ember igyekszik épp minden erejével öngyilkosnak lenni, aki hajlandó még a barátjának nevezni?
Nos - talán ez is egészen jellegzetes.