重新开始
Mekkora az esélye annak, hogy 30 millió főből épp rád találok a földteke Roxforttól való, egyik legtávolabbi túlfelén? Azon az estén aztán mégis megtaláltuk egymást dacára annak, hogy megpróbáltam mindent megkövetni annak érdekében, hogy ez ne legyen olyan egyszerű.
Annak ellenére is örültem annak, hogy újra látlak, hogy néha egy szavadat sem értettem, hiába tanultam meg jobban angolul. És ez most mentes minden brit illedelmességtől, hiszen az az egy tanév, amit nálatok vendégeskedtem, nem volt elég, hogy belém verje ezt. (És itt ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy bízzunk benne, Fawley másik jóslata is valóra válik majd.) Tényleg örültem a viszontlátásnak, ha ez nem lett volna nyilvánvaló, ahogyan körbeugráltalak, mint egy kiskutya. Egyébként tanultam akkor valami fontosat: a tiszta lap nem egy tündérmese, és rohadtul megéri legyűrni a félelmeket, ha esélyt akarsz valami jobbra.
Azt hiszem, még tartozom egy bocsánatkéréssel. Tudom, hogy nem voltam könnyen elviselhető, és megérdemeltem minden pofont. Sajnálom.
Jó veled csak úgy beszélgetni, és nem csak a már agyonrágott, régi dolgokról, mert veled úgy őszintén lehet bármiről. Szeretem a humorodat, a mélyreható éleslátásod, a csípős szavak mögötti, bújtatott bölcsességet, és jót tesz nekem, hogy rá tudsz venni arra, hogy más szemmel tekintsek dolgokra.
Bármikor szakítok időt rád a munkahelyi ebédszünetek során. Ha nem tudnád esetleg, a Szent Mungoban megtalálsz, mert medimágus vagyok, ha elfelejtetted volna.