+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Roxfortos diákok
| | | |-+  Hugrabug
| | | | |-+  Tyra Quinn (Moderátor: Tyra Quinn)
| | | | | |-+  2003. szeptember - #tbt #újsuli
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: 2003. szeptember - #tbt #újsuli  (Megtekintve 811 alkalommal)

Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2023. 04. 10. - 14:31:35 »
+2


Egy terméskővel kirakott kis belső udvar az óraépület tövében. Az udvar közepén, kisebb emelvényen egy orbitális méretű bunkósbot kapott helyet, melyet egykoron azon óriások használtak, akik a Roxfortban is pusztítottak. Ezen az udvaron keresztül lehet kijutni a Kőkörhöz.

A MÁGIKUS SZESZÉLY MIATT 2002. SZEPTEMBERÉTŐL AZ UDVAR EGYIK SARKÁBAN ZÖLDES-LÁPOS FOLYADÉK VAN, AMI MARÓ HATÁSÚ, HA AZ EMBER MEGÉRINTI, RÁADÁSUL ELKÉPESZTŐEN BÜDÖS IS. MÉG NEM TUDTÁK ELTÁVOLÍTANI.

Valaki
#tbt
szeptember, 2003


Még szoknom kell ezt a szerkót, kicsit más, mint az előző. Erről a cipőről nem beszélve, háát még jó, hogy hosszú a talár és nem látom folyton ezt a nagymamás darabot.
Ezen tűnődöm, ahogy ücsörgök az egyik kinti padon, miközben várom, hogy teljen az órák közti szünet. Ez most hosszabb, mint a többi, de nem mentem fel a toronyba inkább, mindegy, hol vagyok egyedül - itt legalább friss a levegő.
Két kezemmel a pad szélébe kapaszkodom és felemelem a lábaimat, hogy megcsodáljam az imént említett fantasztikus lábbeliket, amiknek orrán megcsillan az őszi napfény.
Ez az első hetem itt és nem lehet azt mondani, hogy beilleszkedtem volna. Belecsöppenni összeszokott társaságokba nem a legjobb dolog és eléggé nehéz. Ha az ember nem eléggé érdekes, akkor fel van adva a lecke.
A háztársaim jó arcok, némelyik kissé lökött, de még az elviselhető szinten. Sosem gondoltam még bele, hogy vajon mit gondolnak rólam, talán jobb is, ha nem tudom. Nem jellemző, hogy az ember ennyi év után iskolát vált. Én azt gondolnám, hogy vagy kirúgtak, mert valami akkora bűnt követtem el, amit már nem nyelt le a suli vagy pedig annyiszor megbuktam, hogy már nem lehetett újra évet ismételni. Mivel a szobatársaimon kívül még alig ismer valaki, könnyen feltételezhető rólam mindkettő. Na mondjuk a szobatársaimmal is a „jó reggelt!”, „nektek is jó éjszakát!” szinten vagyok, úgyhogy van még hova fejlődni.
Azt szokták mondani, hogy az idő segít, nem történik minden azonnal.
Hirtelen borzalmas szag csapja meg az orromat és elfintorodom. Ösztönösen a szám-orrom tájékához emelem a kezem.
-   Jó ég, mi ez a förtelem? – szalad ki a számon, bár úgysem hallja senki, mert kihalt az udvar.
Na ennyit a friss levegőről. Elkezdem összeszedni a cuccaimat, hogy szedjem a sátorfámat. Persze csomó minden leesik a földre, hogy még véletlenül se tudjak elszaladni innen.

Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2023. 04. 12. - 07:24:05 »
+2

Bűzök
2003 szeptember



Monstro & Tyra

Nem hiányzott a fotózás, amióta letettem aról, hogy újra gépet fogok a kezembe. Az ilyen dolgokat el tudtam engedni, azt már kevésbé milyen hülyén éreztem magam Rose után, azt meg méginkább, hogy Flora meg teljesen összezavart. Ráadásul a legjobb barátom nővére volt. Nem akartam, hogy azt gondolja elárultam. Szerettem volna gondolkodni, hogyan közöljem vele ezt a tényt, hogy tetszett nekem a nővére... de úgy nehéz volt, ha az ember új szobatársa egy Monstro. Valami mindig történt vele, és így velem is. Nem elég, hogy a szobámban folyton valami fura kajaszag volt... ma meg savanyú lábszag. És biztosan nem az én szagom volt, ápolt volt a külsőm, és kellemes. Szerettem tisztának és ápoltnak tűnni, de úgy tűnt Monstro nem. Vagy csak kurva jól titkolta.
- Na, Hansel, akkor majd megszagolod mindjárt a lábam! Sosem büdös! - magyarázta az óratorony udvarán, ebben a szép, őszi, napsütéses időben. Nekem meg ilyenekkel kellett órára járni, mint Monstro, és Aerith még a lelkemre is kötötte, hogy valahogy rángassam át egyetemre.
- Francokat fogom megszagolni, legutóbb ezt a zokniddal játszottad el, és kiderült, hogy ráfolyt a tökleved... - mormogtam, és igyekeztem elhátrálni a cipő elől.
- Ugye? Megmondtam! - harsogta, mintha nem is hallotta volna amit mondtam. Sose figyelt rám. - Az én lábamnak sosincs rossz szaga. - Büszkébben jelentette ki, mint aki megnyert egy Trimágus Kupát. Amit már senki sem fog megnyerni, de mindegy. Csak az égnek emeltem a tekintetemet, miközben egy újabb tag hangja törte meg az - Monstronak köszönhetően - amúgy sem csendes udvart.
- Nincs rossz szaga egyáltalán - válaszoltam szarkazmussal a hangomban, de aztán egy csaj is megszólalt a közelben, akit nem vettem észre hála az arcomba lógó tornacipőtől. Rajtam is az volt, csak fekete, már nem nagyon érdekelt az egyenruha, hogy komolyan vegyem, úgyis pár hónap és végre megpattanok innen.
- Nem is förtelmes! - válaszolta Monstro, mire csak felhorkantam. Az új lány volt, aki a tengeren túlról jött, és elég elveszettnek tűnt, de én is odahajoltam, hogy felvegyem neki a cuccait.
- Szerintem a cipőd nem kell neki - jegyeztem meg Monstronak, majd amikor ő teljesen hülyét csinálva még rá is kérdezett, hogy érti e a nyelvet, csak lehunytam a szememet, sóhajtottam és összecsíptem az ujjammal az orrnyergemet.
- Monstro... Tudom, hogy nem figyeltél, mert a nagymellű hollóhátast nézted az évnyitón... De az Ilvermornyból jött. Tudod az amerikai suliból. Bocs, néha hülye de ártalmatlan- magyaráztam a lány felé fordulva, majd megcsapott valami förtelmesebb bűz.
- Merlinre! Nuygtass meg, hogy ez nem te vagy
Naplózva


Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2023. 04. 13. - 09:39:50 »
+2

Valakik
#tbt
szeptember, 2003


Én is szuperül meg tudom találni az udvar azon részeit, ahol van valami furcsaság. Nem értem, nem láttam itt magam körül semmit és senkit és tök jól elvoltam itt egy ideje. Na mindegy, biztosan csak a szél hoz ide valami távoli szagot. De hát még a bagolyházban sincs ennyire büdi!
Nincs más választás, mennem kell, úgyis lassan kezdődik az… öhm… valamilyen órám. Hová is rakhattam az órarendet meg a térképet?
Miközben a leesett cuccaim közt keresgélek és szedem is össze őket, hallom, hogy valakik vannak itt a környéken. Mindegy, valamilyen órám biztosan lesz, jó ürügy továbbállni.
Két fiú bóklászik itt, mindketten a zöld címeres talárban. Nem, még nem sikerült megjegyezni. Jajdekár? Vagy valami ilyesmi a neve, de persze erre sem emlékszem, nem is számít, csak azt tudom róluk, hogy köztünk vannak olyanok, akik előszeretettel piszkálják a másikat ilyen-olyan indokkal. Na nekem most van is pont elég indokom arra, hogy piszkálva legyek. Feltűnésmentesen igyekeznék összeszedni a cuccaimat, hogy eltűnjek innen, de máris ott állnak mellettem.
Az egyik jószándékkal (?) segít felszedni a holmimat, aminek a tetejére odabiggyeszti a koszos cipőjét. WTF. Valószínűleg nem veszi észre, milyen fejet vágok, de talán azért, mert nekem szegezi a kérdést: tudok-e angolul. Jó, végül is lehetek cserediák is, kicsit szomorú, hogy még félangolnak se nézek ki (holott ugye az vagyok), de ahogy mondja… kábé a süket nagyikkal szoktak így a buszon, hogy TESSÉK LEÜLNI, meg artikulál, hogy a szájáról hátha leolvassa a nagyika, ha már hallani nem hall.
-   Nem beszélni – kezdem erőltetett mosollyal – én csak amerikaiul tudok – válaszolom a kérdésére, miközben a szememet forgatom nem túl feltűnően. Ez jár érte, ha valaki a tök új könyvemre pakolja a koszos cipőjét, ami valamilyen érthetetlen okból nincs a lábán. Vajon abból jönne a szag? Hmmm, különös egybeesés, de azért nyilván nem szagolom meg. Köszönjem meg ezt a gáláns tettet a szőke fiúnak? Egy pillanatig eltöprengek a dolgon, de inkább nem.
A másik arc egy fokkal összeszedettebb, egészen logikusan vázolja pajtija számára a származásomra vonatkozó dolgokat. Nahát, valaki figyelt az évnyitó ceremónián. És látta, hogy nemcsak elsősök ültek be a nagy süveg alá.
-   Bingo, én vagyok az amcsi csaj. És nem, nem én vagyok büdös, fogalmam sincs, honnan jön, de nagyjából azóta érzem, hogy felbukkantatok. Rám küldetek valami welcome rontást, hogy megszívassatok? – kérdezem fintorogva mindkettejüktől, majd megszagolom a talárt a vállamon. Még mindig öblítő illata van. – Amúgy Tyra vagyok, és ti? Látom, másik házból vagytok.
Menni kéne innen mielőbb, de a két fiú közt megpillantok az udvar távoli sarkában valami mocsár-szerű izét, amivel egyelőre nem foglalkozom.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2023. 04. 19. - 06:42:27 »
+2

Bűzök
2003 szeptember



Monstro & Tyra

Monstro egy nagy-nagy gyerek volt, és még csak nem is próbálta leplezni. Persze kénytelen voltam megszokni, hogy egy szobán osztoztunk, habár olyan volt az a hely most már, mintha vagy 10en lettnk volna összezsúfolva, hála a zajongásának. És a sok-sok kajának, amit valahogy mindig elszórt, és biztos voltam benne, hogy most is valami bizarr ételbe lépett bele, azért volt fura szaga. Nem csoda, ha sokszor Aerith nem bírta elviselni, valahogy hozzá egy kicsit túl nyers volt ez a gyerek. Csak sóhajtottam egyet a zokniban ácsorgó Dom előtt, és lassan képes lettem volna elengedni a cipő témát, de akkor egy diákba botlottunk bele, aki olyan új volt, hogy még eddig nem láttuk, és rögtön kapott is egy cipőt Monstrotol.
- Még így is igazi úriember voltam, veled ellentétben. - jegyezte meg, én meg csak sóhajtottam, és nem mondtam rá semmit. Nem mintha nem segítettem volna a lánynak, akit még a hülye kérdésével is bombázott, nem volt elég neki első megrázkódtatásnak a cipő a cuccain. Mondjuk lehet a másik iskolában is, ahonnan jött, voltak fura alakok.
- Nem beszélni - közölte a lány, mire nem tudtam megállni egy gonosz kis vigyort. Szinte vártam, hogy leessen Monstronak, hogy nem egy kínaival állunk szemben. - én csak amerikaiul tudok. - De persze aztán csak muszáj volt neki megmagyaráznom a dolgokat, mert anynit gondolkodna itt, hogy milyen az az amerikai, hogy estig itt ácsorognánk, és szagolhatnánk valami ismeretlen bűzt.
- Bingo, én vagyok az amcsi csaj. És nem, nem én vagyok büdös, fogalmam sincs, honnan jön, de nagyjából azóta érzem, hogy felbukkantatok. Rám küldetek valami welcome rontást, hogy megszívassatok? - tette hozzá a lány, és próbáltam felidézni a nevét is, de az már elveszett a vacsora közben. Biztos Nora terelte el a figyelmemet róla, mert megint elkunyerálta a desszertemet, mert mindig velem szemben ült.
A szag meg szörnyű volt, nem igazán jártam erre, kerültem a helyeket, ahol sokat voltam együtt Rose-zal, és ez is közzéjük tartozott. Pedig régen fotóztam is itt, szép volt az udvar, jók voltak a fényviszonyok is, bár akkor nem volt itt ez a pacsuli szag, ami egyre jobban facsarta az orromat, és gusztustalan volt.
- Amúgy Tyra vagyok, és ti? Látom, másik házból vagytok - mutatkozott be, én meg csak vállat vontam. Untam már ezt az egyenruha dolgot, meg az egész sulit.
- Dominic vagyok. Ja... ez? Ne foglalkozz a házakkal. Ezek csak színek. Tök ódivatú - nézett végig magán Dominic, én meg csak beletúrtam az orromat ráncolva a hajamba.
- Jayce Hansel - válaszoltam én is, talán kissé túl hivatalosan. - És mi lennénk a híresen gonosz háznak a tagjai - tettem hozzá ironikusan, bár ahogy végignézett rajtunk annyira nem tűntünk gonosznak. Egy életunt tizenéves és egy tizenévesbe bújt öt éves.
Követem a többiek tekintetét, és meglátom azt a zöld trutymót, ami ontja magából a kellemes szagokat. Legalább így már nem kell kifogásokat keresnem, miért nem jövök erre.
- Tavaly beleléptem és lerohasztott a cipőt a lábamról. Azóta nem találnak a méretemben cipőt az egyenruhához... - magyarázta Dom én meg csak megingattam a fejem.
- Még jó, hogy akkor volt rajtad cipő... Az ott nem egy beadandó, ami belelóg? - kérdeztem, és lehet egyikünké sem volt, csak egy tanárt ismertem, aki már most beadandókkal nyúzott minket az első hetekben: SMith-t.
Naplózva


Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2023. 04. 20. - 13:16:00 »
+1

Dominic & Jayce
#tbt
szeptember, 2003


Innen se szabadulok hamar, csak jaj Merlinre, remélem, nem fogok semmi kalamajkába keveredni, nem vetne rám jó fényt így az első héten. Attól, hogy máshonnan jöttem, még nem tudom kijátszani a mugli születésű kártyát, hogy nem boldogulok még a varázsvilágban, azt ellőttem már elsőben. Csak akkor az jogos is volt. De most nagyon nem hiányzik a büntetőmunka, biztosan lesz még „szerencsém” hozzá, tuti nem úszom meg az ittlétem alatt sem.
Nézem a kissé elkoszolódott könyvemet, amely a kupac tetején pihen és amelyik szoros barátságot kötött a tisztának még véletlenül sem mondható cipővel. Elmorzsolok egy láthatatlan könnycseppet, és ha eszembe jut az a varázsige, amivel újra tiszta lehet anélkül, hogy eláztatnám, majd rendbe hozom.
A srácok hozzám hasonlóan bemutatkoznak, és igen, akkor jól emlékeztem, hogy a „híresen gonosz ház” tagjai. Remélem, attól, hogy valaki oda tartozik, még nem eszi meg a másikból valót egy óvatlan pillanatban. Egészen normálisnak tűnnek elsőre. Illetve a cipős srác kicsit fura, talán ez a legjobb szó rá. A másik meg…
-   Így hívják a baglyomat is! – válaszolom hatalmas vigyorral a barna hajú fiúnak, aki amúgy Jayce. Szerintem neki ez nem lesz poén, de már mindegy, kiszaladt a számon, ez van.
A mocsárra pillantok, nem néztem meg eddig különösebben, meg minek nézegessek mocsarakat, nem is értem, mit keres egy ilyen helyen valami ilyen izé.
-   Jó ég, akkor miért nincs elkerítve vagy lezárva az udvar?! – hüledezem annak hallatára, ahogy Dominic az elveszített cipő esetét taglalja. – Nem rémlik, hogy McGalagony említette volna az évnyitón, hogy ne jöjjünk ide.
Vagy mondta, csak annyira izgultam, hogy nem figyeltem?
A kellemes őszi szellő felénk hozza ezt az émelyítő szagot, egyre rosszabb a helyzet.
Jayce ekkor valami beadandóról kezd beszélni, amit magam sem értek – Mi van? Milyen beadandó? – próbálom én is felkutatni a szememmel, amiről beszél, de bele süt a nap, meg egyre jobban zavar ez a szag, kezdem azt érezni, hogy felfordul a gyomrom. Nagyszerű, hogy pont kaja után jövök ide én is.
-   Figyu, nem ettem rókázó rágcsát, de… - szabadkozom, és a szám-orrom elé rakom a kezem, hogy valamennyire kizárjam a szagot és bent tartsam a kikívánkozó rókát. Vajon látják, hogy zöldülök? Vagy fehéredek? Sosem láttam még így magam, mindenki döntse el, hogy milyen színben pompázom.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2023. 04. 22. - 09:51:56 »
+2

Bűzök
2003 szeptember



Monstro & Tyra

Már most legszívesebben hátraarcot vágtam volna, nem hiányzott nekem még egy tag, Monstro mellé, aki így is mindig az idegeimen táncolt. De azért gonoszul muszáj volt megjegyeznem, amit sokan még most is gondoltak a Mardekárról. Oké, innen került ki Voldemort, de úgy tudtam, hogy a leghűbb szolgálja pont egy Griffendéles arc volt. Szóval kurvára mindegy volt, hogy ki hova került, az útját nem a koszos süveg határozta meg, hanem ő maga.
- Így hívják a baglyomat is! - jegyezte meg túl lelkesen a kislány, mire én egy ideig csak kifejezéstelen arccal bámultam rá, majd egy sóhaj kíséretében megforgattam a szememet. Most már minden Hugrabugos röhöghetett ezen, de jó lesz.
- Hát ez rendkívül izgalmas - sóhajtottam, miközben Domra pislogtam rosszallóan, mert ő ezt persze hogy annak találta. De az orrom még fintorra is húzódott, a gusztustalan szagtól, mintha Hill elcseszett bájitala lett volna mellettem. Még szerencse, hogy ő már nem járt az órára.
- Jó ég, akkor miért nincs elkerítve vagy lezárva az udvar?! Nem rémlik, hogy McGalagony említette volna az évnyitón, hogy ne jöjjünk ide - akadt ki a lány, a tipikus alsósok értetlenségével, de persze ő még tök új volt, és biztos lelkes, meg félt, meg nem tudom. Igazából mi már-már kellemenetelül, de hozzászoktunk ezekhez a Szeszély okozta dolgokhoz. Végül is csak egy mágia hányás volt.
- Hát elég feltűnő ahhoz, hogy ne akarjon senki belelépni... - válaszolt helyettem Monstro. Elég idegesítő lett volna, ha minden évben elmondja. Ekkor inkább a bűzben ázó dogára néztem, ami lassan kezdte megadni magát a sorsnak, miközben még Monstro támasztéknak is használt, de túl gonosz lett volna, ha elállok, és ő beletaknyol a pocsolyába. Wheeland így is elég parán nézett ki, amikor beleesett, a saját lábában, persze.
- És biztos nem fog neki örülni, hogy ha így adod le - jegyeztem meg, mire a kislány elsápadt. Smith miatt, nem is csodálkoztam volna, de azért fenntartásokkal néztem rá, nem akartam, hogy lehányjon így is elég büdös volt itt minden, így nagy szemeket meresztettem rá. Egyszer már lerókáztak, amikor összeakadt a seprűm egy hugrás csajjal, kviddics ezdésen. Komolyan mindnek mi van a gyomrával?
- Tartsd bent! Ha idehánysz csak undibb lesz... - röhögte Monstro, én meg sóhajtottam, megint, majd elment a dogáért. - Nem akarok virsliképű lenni! Ne is foglalkozz velem! Csak figyelj, hogy a csaj ne rókázzon vagy add neki oda a Mágiatörténet könyvet, annak úgyis mindegy! - szövegelte, én meg csak megcsóváltam a fejem.
- Te inkább ne savazd le magad, jó? Nincs kedvem mind a kettőtöket a gyengélkedőre kísérni - mondtam, majd hogy ha a lány tényleg nem tudta magában visszatartani a reggelit, főleg ha a büdös lábszagú udormányos papír is az arca közelébe került, az arca elé nyomtam a kezembe kerülő táskát, hogy inkább abba hányjon.
- Hát ha ki kell jönni, hadd jöjjön...
Naplózva


Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2023. 04. 24. - 21:08:26 »
+2

Dominic & Jayce
#tbt
szeptember, 2003


Miután majdnem mindenki jót röhögött a baglyos poénon, közelebb megyünk a mocsárhoz, de még mindig nem értem minek, mit látnak ott a többiek.
Aztán kiderült, hogy tényleg van ott valami. Gondolom, amikor ültem a padon és bambultam ki a fejemből, a szél elfújta mellőlem a pergament. De gőzöm sincs, hogyan történhetett, nem vettem észre.
- Nem tudom, hogy az enyém-e, már írtam egyet-kettőt, hiába volt különbözeti vizsgám a suli előtt – húzom el a számat, fantasztikus lesz, ha írhatom újra az egyiket. Visszasírom a számítógépet, amivel ezerszer könnyebb az élet a mugli világban. Azért tök jó a varázslás meg minden, de a kütyüket nehéz helyettesíteni. – Remek lesz újra megírni.
Figyelem, amint Dominic bátor Griffendélesként – ja nem – közelebb merészkedik a mocsárhoz. Én eközben próbálom megőrizni emberi méltóságomat és nem kidobni a taccsot két fiú előtt, ráadásul szerintem szórakoztatónak találják a szitut, úgyhogy majd lesz mit terjeszteni rólam a suliban: „hé nézzétek, ő a rókázós csaj!”
- Huh, köszi, ha ki tudod szedni onnan. Tuti az enyém? - kérdezem a fiúktól, én már nem merek közelebb menni, így is azt érzem, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet a baj. Valahol rajta van a nevem, de lehet, hogy pont az a része lóg a mocsárba, ahol látszik, mindegy, az írásomat csak felismerem. Remélem, nem fogják az orrom elé tartani, különben akkor végem. Így is már a hideg ráz, meg is borzongok egy pillanatra. – Szerintem egyik tanár se lenne boldog, bárki is lenne a szerencsés – válaszolom tompa hangon, mivel a kezem még mindig a szám előtt van. A szőke fiú kihorgászta a pergament és röhögve hozza a mocsárból. Nagyon vicces lehet, de most tökre semmi kedvem röhögni.
Ledobom a kezem ügyében levő könyveket az egyik közeli padra, majd elveszem a felém nyújtott táskát a baglyos fiútól. Most ez komoly?! Ebbe dobjam ki a taccsot? Kérdőjelek sorakoznak a fejem fölött, majd addig-meddig gondolkodom, mit csináljak, hogy vége a világnak. Upsz.
Kiugrott a róka.
Az a baj, hogy nem a táskába, de még csak nem is a mágiatöri könyvre, amiről szó esett – pedig ez megérdemelte volna tényleg – hanem a szőke fiú koszos cipőjére, talán a másik fiúé sem ússza meg teljesen.
Sóhajtok egy nagyot megkönnyebbülten. Nem tudom hirtelen, hogy sírjak vagy nevessek, de inkább utóbbit választom.
- Hoppá – mondom a srácoknak vigyorogva, miközben próbálom az arcomat a kezembe temetni. Ezennel kiérdemeltem a rókás csaj rangot, nincs még elég cikiznivaló rajtam, elintézem én magamnak már az első héten, hogy legyen mivel piszkálni.
Visszaadom Jay táskáját, amelyet végül is nem használtam, bár lehet, hogy jobban örült volna, ha a táska bánja, nem pedig a cipő.
Merlinre, nem is ettem répát.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2023. 05. 04. - 16:19:41 »
+2

Bűzök
2003 szeptember



Monstro & Tyra

Nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy büdös dolgozatokat nézegessek, ahhoz meg nem volt közöm, hogy kinek a kézírása díszelgett rajta. lehet ezé a csajé volt, lehet nem. Minden esetre, úgy éreztem magamat, mint aki két díszpinttyel volt összezárva. Nem volt sok kedvem amúgy sem a társasághoz, és már hárman voltunk egy helyen, ami bőven kiugrasztotta a szociális igényeimet. Nem voltam egy élénk, hiperaktív, társaság lelke típus, szerettem ellenni egyedül. Amúgy is folyton elvoltam, amióta meghalt a két legjobb barátom egyedül. Csak Flor társaságát élveztem, Monstroé fárasztó volt, mégis kénytelen voltam elviselni az ő társaságát is. Amilyen volt a szerencsém, még az egyetemen is kifogom majd szobatársnak, vagy minimum lesz vele közös órám. Már ha egyáltalán bejut oda. Lehet inkább nem is oda való, csak az aranyvérűek mániája a fősuli. Meg az enyém, hogy lecsukhassam a szüleimet. Jó terveim vannak.
Monstro merészkedett a pacsuli felé, én meg éppen azon voltam elfoglalva, hogy a zöldülő csaj arcát nézzem, és mindennél jobban le akartam lépni. De mégsem tettem, helyette álldogálltam velük az udvaron, a büdös zokni szag és a büdös émelyítő redvás szag között.
- Huh, köszi, ha ki tudod szedni onnan. Tuti az enyém? - kérdezte a csaj, mire csak megvontam a vállamat. Az enyém biztos nem volt, innentől meg nem sokat izgatott a téma.
- Mindjárt megtudjuk... - mondta Monstro, és befogott orral kiemelte a tócsából a lapot, aminek már egy jó nagy része úgy tűnt hiányzott. Mintha megrágta volta Agyar, aztán egy háromfejű kutya, és Mrs. Norris. Hülye lenne ezt bárki is leadni bárkinek.
Aztán ahogy Monstro röhögve közelebb lépett, nem úsztuk meg Trya reggelije nélkül. Monstro is kapott, meg én is, nem is értettem, hogy lehetett ennyit és ilyen sugárban hányni.
- Merlin seggére! - rezzentem össze. Egyszer már a levegőben lehányt az a Nira nevű hugrabugos csaj, és egy életre elég volt a hányásból. De nem, most megint kaptam, bár legalább Monstro is. Én is befogtam az orrom és úgy kaptam ki a kezéből a retkes, randa pergament, majd egy pálcaintéssel fel is gyújtottam, úgyse lehetett hasznát venni, és inkább a lapot gyújtottam fel morcosan, mint az előttem álló két embert.
- Hansel! Tisztítsd meg! - magyarázta Monstro, ebben látszott, hogy Aerith volt az unokatestvére, most úgy ráncolta az orrát és ejtette ki a szavakat, min t ő régen.
- Meg vagyok veletek átkozva... - dünnyögtem kissé kelletlenül, majd megtisztítottam Monstrot is magamat is a nonverbális varázslattal, és hátrébb kezdtem el húzni őket az egyenruhájuknál fogva, hogy nehogy még egyszer valaki elhányja magát, mert akkor tényleg mérges leszek.
Naplózva


Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2023. 05. 08. - 12:39:04 »
+2

Dominic & Jayce
#tbt
szeptember, 2003


Na jó, ebből se fog semmi jó kisülni. Annyira nem ismertem még senkit itt a suliban, hogy fogalmam sem volt róla, kik ezek a srácok azon kívül, hogy baglyos fiú és szőke röhögős srác, de eléggé úgy tűnik, hogy nem leszünk egyikkel sem puszipajtik, főleg baglyos fiúval.
Amúgy rendesek, illemtudóak, látszik, hogy jó neveltetést kaptak.
- Figyu köszi, de legyen bárkié is, ennek már lőttek – mondom mikor a dolgozat az arcom elé kerül és legyintek egyet a kezemmel, hogy kuka. Hasonlóképp gondolta Jay is, jobbnak látta véget vetni a bűzforrásnak és milyen jól is tette. Nyilván nem raknám zsebre, hogy megmentsem, ha az enyém is volt esetleg. Nem figyeltem, hogy milyen volt az írás rajta, kellőképp lefoglalt az, hogy kékülök-zöldülök. Maximum újraírom. Remélem, nem mágiatörténet volt (ha az enyém).
Nem volt igazán őszinte a fiúk mosolya az attrakcióm után, de hát mit csináljak, ha ilyen vagyok?! A tengert se bírom meg a hullámvasutat sem. Látszik, hogy nem itt tanultam seprűlovaglást, így nem tudhatják, hogy voltak ám akkor is gondjaim, de megszoktam idővel.
- Bocs srácok, nem direkt volt, nyugi, már minden oké – mondom a fiúknak a zöldből ismét rózsaszínbe átváltó arccal. Elég ciki tud lenni egy ilyen szitu, de egy új helyen meg főleg. Hátrébb lépek tőlük, Jay láthatóan frusztrált a dolog miatt, Szőke srác viszont gőzöm sincs, min röhög, de legalább nem utál ki a világból nyíltan.
- Jóvá tehetném valahogy? Nagyon gáz vagyok, ne hari – kérek újra bocsánatot tőlük. Az a baj, hogy azért kissé rettegek, hogy mit találnak ki, remélem, nem fognak megszívatni valamivel. Alsóbbéveseket előszeretettel szívatják az idősebbek. – Mondjuk veszek nektek egy vajsört, ha megyünk Roxmortsba és esetleg ti is jöttök. Huh? – kérdezem tőlük reménykedő fejjel, hogy megúszom valami ilyesmivel.
Végignézek magamon, szerencsére a ruhám megúszta a róka-dolgot és tiszta, mint a patyolat. Mennem kéne, fogalmam sincs, hogy hová kell menni meg milyen órám is lesz egyáltalán. Odalépek a közelben levő padhoz, ahol a könyveim meg a táskám várnak rám. Előkeresem a füzetemet, amibe felírtam minden hasznos tudnivalót, ami az év elején kellhet, és ebben van az órarend is. Az most mennyire ciki, ha lelépek? – tűnődöm magamban.
A táblázat szerint Rúnaismeret óra következik, ami a déli szárnyban van. Huh az vajon merre lehet? Két dolog biztos: el fogok tévedni és elkések az óráról is. Nem számoltam ilyen hányós dolgokkal a szünetben és szerintem már rég elkezdődött az óra.
Megvakarom a fejem, próbálom kitalálni, mi legyen. Kérjem meg őket, hogy segítsenek odajutni? Eközben a két fiút nézem, és próbálok dűlőre jutni a kérdésben.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2023. 05. 15. - 08:03:04 »
+1

Bűzök
2003 szeptember



Monstro & Tyra

Nem hittem el, hogy mindig valami lököttel voltam összezárva. Nehéz volt Monstrot elviselni, Az elballagott felőbb évesek, akikkel együtt voltam sokkal nyugodtabbak voltak. Csendesek, békések, nem zavartuk a másikat lejárt szavatosságú Mindenízű drazsékkal meg büdös zoknikkal. Amúgy is egyke voltam, nem volt testvérem, nem szoktam hozzá az ilyen intenzív dolgokhoz. Erre ők ketten még most túl is produkálták magukat. Az amcsi csaj majdnem hányt, Monstro szintén zöldülni kezdett. Csak én tudtam uralkodi magamon annyira, hogy ne szálljak be én is a rosszul levők közzé.
A dolgozat sem érdekelt, az már úgyis annyi volt, mint inferusnak a csók, teljesen mindegy volt már neki, ahogyan az én idegrendszeremnek is úgy éreztem. Nem mintha látszott volna rajtam, hogy ideges voltam, inkább csak beletörődtem a sorsomba, hogy mindig lesz valaki körbe rajtam, aki bajba vagy hülye szitukba kever.
- Jóvá tehetném valahogy? Nagyon gáz vagyok, ne hari. Mondjuk veszek nektek egy vajsört, ha megyünk Roxmortsba és esetleg ti is jöttök. Huh? - magyarázkodott a csaj, én meg Monstrora pillantottam. Látszott rajta, hogy valami baromság jutott megint az eszébe. Nem is akarom én azt tudni.
- Kösz, kihagyom, de te mehetsz nyugodtan ranizdni Monstroval - vontam meg a vállamat. Biztos bejött neki, vagy valami, a kislányok olyan kerülgetve céloznak arra, ha valaki tetszett nekik. Kinőttem én már az ő korosztáját, de Monsro még az ő szintjükön volt. Szegény Aerith, milyen férje lesz. Közben odébb is húztam mindenkit a büdöstől, még a végén életre kel és utánunk szalad. Fúj.
- Jó, Hansel, nyugi! Tudok menni a lábamon!  Szóval... ö... Az első roxmortsi hétvégén a Mézesfalásban van dolgom. De ha szeretnéd, eljöhetsz és meghívhatsz egy nyaláspálcára… - próbálkozott be Monstro, én meg megforgattam a szememet, majd inkább odamentem a lány mellé, és megnéztem az órarendjét, látszott rajta, hogy kurvára el volt veszve.
- Ezt fordítva szokták, ugye tudod? - súgtam oda neki halkan, hogy a csaj ne hallja. - Hát ahogy elnézem Rúnaismeret. A déli szárnyban van, gondolom nem találnál oda - szűrtem le az arcáról a lányeget. Miért én  kell, hogy mindenkit kisegítsek? Multkor is én adtam kölcsön Monstronak, hogy tudjon a Mézesben kajálni, mert a szülei megvonták tőle a zsebpénzt, mert megint büntetőmunkára került. Közben megindultam a bejárat felé, és lusta mozdulattal még a hajamba túrtam.
Naplózva


Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2023. 05. 21. - 13:34:58 »
+2

Dominic & Jayce
#tbt
szeptember, 2003


Azt hiszem, ezzel a hányós storyval maradandót alkottam, pedig jobban örülnék, ha valami pozitívabb emlékük lenne velem kapcsolatban, például, hogy milyen jó fej vagyok vagy mennyit lehet röhögni velem, vagy hogy lehet velem versenyezni sütievésben. De ezeket lehet, hogy sosem fogják tudni rólam, ha most beskatulyázódom a hányós amcsi csaj szerepbe, na de mindegy, már késő ezen rágódni.
Hát, ez a beadandó nem tudom, az enyém-e végül, de én meg nem fogom ezek után, az biztos. Jó helyen van ott, ahova rakta Baglyos fiú. Szerencsére Szőke srác könnyen veszi a dolgot, már rutinos a hányásos storykban.
- Hát, a hullámvasút is jó lehet, azt sem bírnám szerintem – mondom Dominicnak zavartan vigyorogva. Eszembe jut hirtelen, hogy milyen szuper volt Disneyland-ben, mikor voltunk a szüleimmel, visszamennék oda szívesen. Na nem azért, hogy ilyen gyomorforgató izékre felüljek.
A bocsánatkérős ajánlatomat csak Szőke fiú fogadja el, illetve öhm mást javasol, de nekem aztán pont mindegy, hogy vajsört vagy nyalókát veszek neki.
- Mi az a nyaláspálca? Valami nyalóka?  – kérdezem a srácoktól, de csapdát sejtek, lehet, hogy korán járt a szám.  – Amúgy, felőlem az is oké. - Ez van, ha valaki nem itteni ember, a boltokban kapható holmik nagy részéről még csak hírből sem hallottam, köszönhetően ugye annak, hogy ha nem itt vagyok, a mugli világban élek. Otthon meg nem igazán voltak ilyesmik, hogy nyaláspálca.
Jay nem kért a vajsörből meg nyalókát sem akart helyette, hát jó. Bár nem randizni akarnék velük, még véletlen se. Inkább csak kiengesztelni őket, amiért ilyen rossz élményben volt részük miattam. Elhúzom a számat a randis szövegre, ő sem gondolhatja komolyan…
Eközben arrébb tessékel bennünket a mocsár mellől – biztonsági játékos, nehogy még egy hányásban legyen részünk. Én már jól vagyok, bár a szag még mindig borzalmas.
A cuccaim összepakolásával vagyok elfoglalva, hogy még véletlen se maradjon itt semmi.
Odajönnek megnézni az órarendet, így láthatják, hogy Rúnaismeret. Gőzöm sincs, hogy merre van.
- Jól gondolod – felelem Jaynek miközben az aggodalomtól a homlokom ráncolom. Azt inkább nem mondom, hogy még egy troll is jobban tájékozódik, mint én.
Követem a fiút, már az is félsiker, ha megmutatják, merre kell menni a lépcsőn, mindig elvisznek valami teljesen más helyre, borzasztó.
Ahogy nem túl gyorsan megyek a bejárat felé, hirtelen a földön találom magam egy koppanás kíséretében. Na neeeee! A holmim a földön landol mellettem. Egy banánhéj volt a ludas, ott díszeleg a kövön. Hashtag facepalm.
- Remélem, mára kimaxoltam a bénázást – mondom a srácoknak röhögve. Magam sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek azon, mennyire nyomi vagyok. Vajon ma még odaérek órára vagy kezdhetem büntetőmunkával az új sulit?
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2023. 05. 30. - 13:59:14 »
+2

Bűzök
2003 szeptember



Monstro & Tyra

Monstroban irigyeltem ezt a fene nagy jókedvet. Simán elmehetett volna a sárgák közzé is, jobb pillanataiban, ezt nem egyszer az orra alá kötöttem. Nem értettem, hogy nézhet fel rá pont Baldron, de mindegy is. Már most sem bírt magával, máris randizni hívott egy lányt. Még jó, hogy Aerith ezt már nem látja, biztos üstöt húzott volna a fejébe.
- Féltékeny vagy? - kérdezte mire csak laposat pislogtam felé.
- Annyira, láthatod rajtam - sóhajtottam fel, és megingattam a fejem. Ja annyira, hogy nem. - És nem pattintott le senki... - dünnyögtem. Jó, Rose igen. Sierra is. És mégis azt hittem Florával más, reménykedtem benne, és még csak nem is hallgattam a rossz előérzetemre. Meg arra, hogy Florian nővére volt, baszki. De mindegy.
Inkább nem is folytam bele a nyaláspálcába, hagytam Domot érvényesülni, hátha le tudja majd vezetni az ösztöneit, vagy ilyesmi. Én csak el akartam már ettől a büdös helytől menni. Az amúgy is egy debil édesség volt és még csak jól se nézett ki, a neve is arra való, hogy a csajokat vele zavarba lehessen hozni.
- Úgy érzem, rád fér egy kis kulináris élmény Roxmortsban - mondta dom, én meg csak megforgattam a szemem.
- Kulináris élmény, hát rendkívüli kulináris élmény lesz neked Monstro meg a nyaláspálca - eresztetten el egy gonosz vigyort. Nem tudtam nem megálllni, hogy ne hecceljem, de már néztük a lány órarendjét. Legalább kiismertem a helyeket, sokat sétáltam egyedül, na meg Florral. Meg találtunk egy bazinagy kígyó csontvázat is a csatornákban.
- Azokat ki kell érdemelni - jegyeztem meg feléjük, majd lassan haladunk a célunk felé, de az amcsi lány elvágódott egy banánon is. Hagytam, hogy Dom legyen a lovagias mardekáros.
- Remélem nem leszel csupa kék-zöld, mire Boltonhoz érünk, még a végén azt hinnék, hogy elvert téged két csúnya mardekáros - ironizáltam, és bevártam őket. Bolton ezért úgysem bűntetett.
Beléptem az iskola épületébe, és mentem is a Rúnatorony felé. A jó utat használva rövid időn belül el lehet bárhová jutni, úgyhogy rövidítettem ahol csak tudtam.
- Itt is vagyunk, és nincsenek se banánok se savas tócsák - fordultam feléjük.
Naplózva


Tyra Quinn
[Topiktulaj]
*


the girl next door

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2023. 06. 02. - 13:47:35 »
0

Dominic & Jayce
#tbt
szeptember, 2003




Szép bemutatkozás lesz ez Rúnaismereten… Át se ismételtem semmit, remélem, nem engem fog felszólítani elsőnek, amint beesek a terembe.
Visszatérek a jelenbe, épp elég lesz majd ezen problémáznom, ha odaértem és már a padban ülök és azon stresszelek, hogy mi van.
A srácok szívják egymás vérét csak olyan haveri szinten, jót vigyorgok a hallottakon, a nőügyek kényes témának számítanak, az biztos. Biztosan nagyon népszerűek mindketten, elvégre nem csúnyák, tuti tapadnak rájuk a csajok. Mondjuk, én nem vagyok olyan tapadós fajta.
Dommal megegyezünk, hogy kulináris élményben részesülök majd (jaj mi vár rám huh).
- Biztos jó lesz! – mondom a srácoknak. Jay nem túl pozitív a dologgal kapcsolatban, nyilván úgy gondolja, hogy majd én is egy csaj leszek a sok közül, de még véletlen sem gondoltam semmi ilyesmire – Jay, biztos csak irigykedsz! – mondom neki mosolyogva, de persze tudom, hogy nem irigységből mondta, elviccelem a dolgot.
Az esést követően Dom segít felnyalábolni meg összeszedni a cuccaimat.
- Nagyon köszönöm, bocsi, hogy extra gáz vagyok – mondom a fiúknak vörösödő fejjel, miközben a könyveimet próbálom egymás alá illesztgetni, hogy ne csússzanak ki a kupacból.
Jay jó navigátor hírében áll, így rá bízom magam, hogy minél előbb odaérjünk a Rúnaismeret tanterembe, ami valami toronyban van. Nem értem, minek ennek külön torony, de oké…
- Hát figyelj, nekem már tök mindegy – felelem Jaynek. – De nyugi, nem foglak titeket hibáztatni, ha esetleg kék-zöld foltos lennék, egy idő után úgyis mindenki megtanulja, hogy kétballábas vagyok.
Sietve lépkedünk az iskola régi folyosóin, fogalmam sincsen, hogy mikor merre járunk. Látok rengeteg lovagi páncélt meg kőből faragott dísz… izéket, de semmi olyat nem látok, amiről meg tudnám jegyezni, hogy erre kell jönnöm legközelebb is. Na mindegy, majd lesz valahogy.
Amikor megérkezünk, egy pillanatra megállok előttük mint egy szégyellős kislány és elbúcsúzom.
- Szóvaaal... még egyszer köszi srácok és bocsi, hogy leokádtalak titeket! – Merlinre, ezt így kimondani… nos meglehetősen ciki, na mindegy – és… és akkor jövök egy nyaló… izével! – folytatom és Domra kacsintok. Remélem, nem érti félre, nem áll szándékomban.
Sarkon fordulok és benyitok a terembe. Leülök a leghátsó padba és igyekszem arra koncentrálni, hogy éppen mi történik.




Köszönöm szív
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.126 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.