[Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani]

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani,
amit még utoljára akartál mondani

Ma egy férfi mellett ébredtem, akit félek szeretni. és mégis beleszerettem.

Apa.
Apa, ma megöltem egy embert. Ő... ő akarta, hogy öljelek meg. A vére itt van még a kezemen, és még a körmöm alá is beleszáradt. Apa, most vajon mit szólsz hozzám? Ez lettem én. Egy őrült bosszúálló, aki csak saját magát nem képes megbosszulni. Nem érdemlek meg életet. De túl gyáva vagyok, hogy félek elvenni az életem, saját magamtól.
Apa, ugye undorodsz tőlem te is?
Mit... mit mondanál most, ha rámnéznél?
Mi tükröződne a szemedben?
Nem tudom. Most csak a folyót nézem a lábam alatt.
És nem merek leugrani.
Félek. Félek. Félek.
Félek, mi vár rám a Pokolban.

Csak épülj be Aiden.
Tökéletes alapanyag vagy Halálfalónak. Megvan benned a sötétség, a kegyetlenség, és minden ami kell. Tökéletes álarcom forrt az arcomra. Így biztosan... biztosan nem fogják anyáékat bántani. Meg azt a gyökér öcsémet se. Csak mindig engedelmeskedj, és élj a kígyófészekben.
Úgyis... úgyis ugyan olyan vagy, mint ők.
Ha nem védeném a családom... talán akkor is... akkor is közéjük állnék.
.
.
.
Sajnálom, anya.
Én elromlottam, igaz?

Ma kivetett elém a tengerparta egy halat a tenger. Sokáig néztem, és látni akartam, ahogy meghal.
De aztán eszembe jutott, hogy Chrissie nagyon szomorú lenne.
Visszanegedtem a halat a vízbe.

Ki akartam vágni a bőrömből. Annyiszor ki akartam vágni.
Egyik pillanatban büszke voltam, aztán... Aztán cska undorodtam magamtól.
De a kígyó nyoma a karomon volt anyáék életbenmaradásához a kulcs.
Csak eljátszom, hogy méltó vagyok rá. ELjátszom, hogy én is közzéjük tartozom.
És tudom, hogy fel fog emészteni. Tudom, ha sokáig folytatom, Chrissie mosolya se fog fényt hozni az életembe.
Tudom, hogy bele fogok zuhanni.
Már most minden olyan sötét.
És én egyedül vagyok ebben a háborúban.

Egy kislány ment el előttem, az esőben.
Úgy ugrált a pocsojákba, és lebegett a göndör fürtje a szélben.
Utána mentem, és követtem. Hiszen vigyáznom kell Chrissie-re.
Aztán a kirakat üvegében láttam, hogy barna, egyenes szálú haja van.
És hogy csak a saját múltam szellemeit kergetem.

Nincs lekiismeret furdalásom.
Nem félek a Pokoltól. Mégsem tudok a szemedbe nézni. Mégsem tudok eléd állni. Eléd és Chrissie elé.
Mert gyáva vagyok. Mert megöltelek. Mert utáltalak.
Pedig tudom, hogy jót akartál.
Mindig cska jót akartál. És te értettél meg engem, amikor nem akartam hallani a hangod.
Bár hallhatnám. Bár most még egyszer hallhatnám.
De meghalni is gyáva vagyok. És élni is.

Én is apa lettem.
Furcsa és megfoghatatlan érzés.
Vajon miben fog hasonlítani rám? Vagy rád?
Egy kicsit szeretném azért, hogy Benjaminra is hasonlítson. Ne teljesen rám.

Utálom Amerikát.
Egy hete hot-dogot eszem.
Nehéz elkerülni Lisát. De tudom, hogy tudja, itt vagyok.

balról por és hamu.
jobbról padló és pókhálóvirág
középen én.
(fénykép az életemről, keretezett üvegkeretben)

Utálom, hogy még most is érzem az öcsémet. A bánatát.
És tudom, hogy nem utál.
Ettől csak még jobban gyűlölőm magam, hogy ha a tükörbe nézek

Hazajöttem
Hazajöttem
hazajöttem

egy fehér tulipánnal

Benjamin hasba vágott, ahogy meglátott.
és mégsem éreztem azt, hogy gyűlöl.

és itthon maradok azt hiszem
azt akarják, hogy maradjak

Ez nem az én helyem.
Ez a szoba már nem az én szobám.

Anya meg még mindig nem tud főzni.
Éhen fogunk halni, míg az öcsém a Roxfortba jár