Eduard Sokolov

Ha életem hosszúra nyúlna,
lelkemről porba hullana
napjaim alkonyán a durva
kí sértések pókfonala.
Milyen bosszúságom lehet még,
s örömet várhatok vajon,
ha már nem itteni hidegség
fut, borzong át a hajamon?
Hallásom holt, szemem pihenhet,
az élet titkosan remek,
s szabad lélegzetem a mennyek
legével tölti lelkemet.

Kód:

[center][font=century schoolbook][size=12pt][color=#7c8e51] a szavad
[justify][size=11pt][color=#384d47][font=georgia] a hangod

fény a sötétben

Főnök...
Ha meglátlak, lámpa gyúl a végtelen sötétben.
Ha meglátlak távolról hangok érkeznek az addig süket csendben.
Ha meglátlak a fagyos szívem nagyot dobban.
Ha meglátlak forróságot érzek a fagyos télben.
Ha meglátlak nem gyűlölök.
Ha meglátlak szeretek.
Ha meglátlak téged szeretlek.

A nagyember

Bocsánat, hogy magába ütköztem múltkor az Operaházban. Azt hittem, hogy csak egy látogató, de később láttam a képét az újságban és már biztosan tudom, hogy nem az. Lenyűgöző az, amit alkotott a varázsvilágnak itt Londonban. Tudja, én imádom a művészetet és ezért minden téren szívesen adózom neki. Egyébként a barátom, Benjamin horkolt a hátsó sorokban. Bocsánat! Remélem nem érkezett túl sok panasz rá. Ha ülve alszik el, olyan, mint a barnamedve.

Hoppá

Öö, hoppá. Nem számítottam arra, hogy akinek a hasára kenem a kávét és a bablevest az Alderton büfében, az egy ilyen hú-de-nagyon-híres-és-gazdag-ember. Jó, a testőrökből sejthettem volna. Vagyis, ugye azok voltak ön körül az asztalnál ugye? Vagy rokonok? Sok-sok nagybácsi? Izé, minden esetre nagyon jól nézett ki a hasán az a zöld színű folt. És bocsánat, hogy pánikomban nem eltüntettem a pálcámmal a foltot, hanem csak nagyobb lett.
Azért az ingyen süti, és a visító rémsajtos melegszendvics és a fahéjas kakaó finom volt?

Tudom ki vagy

Volt alkalmam találkozni magával, amikor halálfaló voltam, és kölcsönösen nem értettük, hogy mi mit is keres a másik közöttük. Egyszer-egyszer az elmúlt időszakban beültem néhány előadásra a színházban, és azt kell mondjam, nem csalódtam magában. Végre valaki, aki érti is a művészetekhez. Ez igazán figyelemre méltó dolog. Egyszer megihatnánk egy kávét a nagybátyám galériájában, és beszélgethetnénk a művészetről. Azt úgyis csak a zsenik értik meg, nem igaz?

szexike a boltból

Nem is tudom... nem figyeltem annyira talán, mikor beléd ütköztem az italboltban. Aztán persze le is öntötted magad a kóstolóval, én pedig szépen leitattam rólad egy zsebkendővel. Gondoltad volna, hogy majd zavarba jössz aznap? Mikor rád mosolyogtam cukin kipiruáltál.

a hümmögés jót jelent?

Mr. Sokolov, azt mondják, Ön nagy műértő... de amikor a festményem felett állt, csak az állát simogatta és folyamatosan azt mondogatta: "Hmmm... Hmmm." Mondta? Inkább mormogta, ami egyenesen ijesztőnek tűnik. Nem tud angolul vagy mi a baj? Nekem oroszul is mondhatjak, ha mosolyog közben!

a másik felem

Hiányzol, amikor nem vagy velem. Hiányzol, amikor dolgozol, amikor üzletelsz, mert én akkor vagy a színpadon állok vagy otthon ülök. Bárcsak most is itt lennél, hogy fogjuk egymás kezét és közösen igyuk meg ezt a mindenmentes, borzasztóan keserű kávét.

anya tesójának a haverja

Mondd már meg a pasidnak, hogy semmit se akarok tőle, mert megőrülök. Olyan, mint egy bepánikolt nő, aki azt hiszi meg akartam erőszakolni. Aljas rágalom! Nekem is normális családi életem van és tisztességes sportember vagyok!

...

Hát nem enged fel már a régi
Édes szavak jégkérge sem?
S nem mondja ő, szemembe nézve:
"Bocsáss meg, édes kedvesem?"