Tabu

[Party after midnight]

Party after midnight



2004. május 24.

To: Zeynep Weatherly

Ezen a helyen valahogy mindig történik valami furcsaság. Múltkor az a lebegős attrakció, most meg nagy bámulásomban belefutottam egy lányba. Aki egyébként ismerős volt, de nem tudtam összerakni, melyik órán találkozhattunk.
Totálisan végigöntöttem gon tonickal, ő pedig bevallottan nem volt olyan állapotban, hogy tisztára varázsolja magát. Azt hiszem, határozottan kijelenthetem, hogy a varázsvilágban a gyors tisztítóbűbáj a legfontosabb varázslat. Megszámolni sem tudom, hányszor vettem már hasznát.
-Oké. - motyogom. - Jól figyelj, ebben profi vagyok. Meglepően sokszor kellett használnom már ezt a varázsigét.
Előkaptam a pálcámat, egy gyors mozdulattal elvégeztem volna a varázslatot, de hátulról megint meglöktek. Mi a fene van itt?
-Bocs. - néztem rá bűnbánóan.
- Figyu, rendezzük le máshol - meglepetten néztem rá, aztán meg abba az irányba, amerre nézett, és végül összeraktam, hogy valaki olyat vett észre, akivel nem szeretne találkozni.
-Jó, menjünk a mosdóba. - a lány pedig már indult is arrafelé.
Amikor beérkeztünk, rögtön a zajok is lecsendesedtek, és nem kellett kiabálni.
-Jó, minden rendben? - kérdeztem még egyszer, most már normális hangon. Közben elvégeztem a varázslatot, és a lány újra tiszta volt.
-Egyébként Serena vagyok. Nem találkoztunk valamelyik órán?
Vagy egy másik buliban? De mivel annyira ritkán járok buliba, inkább az óra maradt.
-Melyik szakra jársz? - érdeklődtem, hátha összerakjuk, ismerhetjük-e egymást.

2004. június
Mathias

leather

Hogy miért épp egy zajos, neonfényű klubban kellett megtartani Ralfy legénybúcsúját, az jó kérdés. A leendőbeli sógora és az öccse szervezték a haccacárét, így mi, a legjobb barátai nem szóltunk bele a dologba, nem akartunk akadékoskodni, de az hamar leesett, hogy a szervezők fikarcnyit sem ismerik a vőlegényt. Aki egy negyvennégy éves, kopasz, megtermett forma, és szabadidejében leginkább hippogriffen szokott repülni. Az egyértelműen rossz helyszínválasztástól eltekintve pozitívan vágtam bele azért ebbe a mai napba, elvégre még simán kisülhet belőle valami jó. Ahogy beléptem a klubba, idegesítő, harsány zenére számítottam, de kellemesen csalódnom kellett. Egy általam is ismert country zenekar állt a színpadon. Talán a srácok lefizették a helyet, hogy Ralfy zenéjét játsszák? Lehetséges.
Szemeimmel a fiúk után kutattam, de viszonylag hamar megtaláltam őket, egy jó hosszú, neonfénnyel világító asztalnál.
- Helló mindenki - köszöntem oda az eddigi egybegyűlteknek, akik egyelőre ital nélkül várakoztak.
- Ahogy Ralfyt ismerem, várhatunk még egy darabig, mire megérkezik. Hozzak addig egy kör piát? - néztem rájuk kérdőn, mire páran lelkesen bólogattak. Összeszámoltam a csapatot, a székem vállfájára kanyarítottam a bőrdzsekimet, majd a pult felé ballagtam.
- Hat sört kérnék - adtam le a rendelést, majd lazán megtámaszkodtam a pulton, és körbenéztem a helyiségen. A magyar mennydörgő sárkányt ábrázoló mágikus tetoválásom közben nyugodtan eregette szárnyait a felkaromon. Ahogy elnéztem, sokakat megzavart a hely atmoszférája és a nyugodtan csengő county zene közti disszonancia. Erre elmosolyodtam. Ha valami,  Ralfy legalább a fiatal, gazdag ficsúrok csalódott arckifejezésén jót fog röhögni. Önkéntelenül is elmosolyodtam, ahogy a cimborámra gondoltam, aki soha nem tűnt számomra nősülős fajtának, de amióta megismerte Rebeccát, teljesen kicserélték. Jövő héten már házas ember lesz belőle, aztán meg már a gyerekvállalást tervezik. Ralfyt roxfortos korom óta ismertem, kettővel alattam járt, és mindig is olyanok voltunk egymásnak, mint a fivérek. Lévén mindketten egykének születtünk, érthető, hogy nagy becsben tartottuk a barátságunkat. Habár soha nem tartottam annak a klasszikus apatípusnak Ralfyt, most már simán kinéztem belőle, hogy elboldogul egy pujával a karján. Bár én ettől elég messze álltam továbbra is, azért fogadott nagybácsiként azt terveztem, hogy kiveszem majd a részem a melóból, ha épp bébicsőszre lesz szükségük. Mondjuk a Gringottsból elég nehéz elszabadulni, de nyáron kicsit lazább az iram, júliusra ki is vettem szabadságot, ami elég jól jön majd. Beterveztem egy nagy túrázást Ausztráliában, már régóta vágytam arra a vidékre. Aztán majd persze meglátjuk, hogy a tervezgetés menyire jön össze. Ember tervez, sárkány végez ugyanis, ahogy mi, sárkányidomárok azt jól tudjuk...Ahogy a sörökre vártam, a pulton doboltam ujjaimmal, és elmerültem a kellemes country zene hullámaiban.

zene: H - Blind


’Vannak percek mikor egy sárkány is szelídebb, mint az élet maga.'

Vannak könnyű, módfelett könnyű időszakok az ember életében és vannak nehéz szinte minden percet küzdelemként megélő napok. A kettő között pedig nincsen balansz, olyan ez mint egy kibaszott hullámvasút és mire már élveznéd a jót jön az a cseszett lejtmenet, aminek az alját talán sose éred el. Az utóbbi időszakban bár az egyetem jól ment és a tanulmányaim kiválóak (persze hisz ezekre fókuszálok hogy elfelejtsek minden mást) addig az életem többi része szépen lassan elrothad. A magánéletem hagyjuk is. Clem Banks után Lyana tett olyan mély lelki bugyrokba, amikből kikecmeregni nem tudom egyáltalán lehetséges-e. Van értelme lelkesedni egyetlen nőért is? Bár vonzalom akad, ott van hovatovább Anelia Tiebon esete, azért a testi örömök és a szerelem fogalma erősen szétválasztható témakör. A barátok esetében sem vagyok a csúcson, noha az egyetemi haverokkal jól becseszni de egyik sem olyan, akire hosszabb távon számíthatnék. És ott a húgom… bár örülök hogy visszajött látni a szenvedését mégiscsak szar pláne hogy a magam dolgait sem tudom megoldani nemhogy tanácsot adni az övében…
Mára is annyi a terv, hogy befussak az egyik népszerű kocsmába valamelyik srác legénybúcsújának apropóján, akit felszínesen és alig ismerek és lehetőleg leigyam magam épp csak annyira hogy a holnapi két tanórán azért részt tudjak venni. Nem nagy ügy, megoldható lesz ez… gondolom.

A Tabu dübörgő zenéjébe a vesém is beleremeg és igazból nem is bánom hogy a nappalból hirtelen este lesz, hogy a villódzó diszkófények körbeölelnek néha el-elvakítanak és hogy az asztaltársaságom többi tagja lelkesen éljenzik a nagy melák felajánlására, miszerint hoz még pár kör piát. Meg kell jegyezni, az ingyen piának mindenki örül, csak a hülye nem, ugye. Alapvetően érdekes társaság ez, csupa vegyes embertípus a vőlegényjelölt meg még sehol de én csak csapódó félidegen vagyok itt, látásból ismerek két másik srácot mindössze. Nem zavar ez, az idegenekkel éppoly könnyű berúgni istenesen, talán bizonyos keretek között könnyebb is, mint ismerősökkel. Barátok esetén talán jobban vannak... gátlások. Hát igen. A melák nagydarab szőrös jelenléte is kirívó ebben a tömegben, méretei miatt és a bizarr ábrázata végett pedig én sem vagyok kis darab és nem panaszkodhatok. A sárkány alakú tetoválás a karján baromira megtetszik első pillantásra így hát ott hagyom a székem és nem teketóriázok sokat, ruganyos léptekkel a pulthoz lépek, egyenesen mellé. Nem ittam még csak egy kört, realtíve józan vagyok és gondolom még két kéz jól jön neki. Hat sört elvégre max bűbájjal tud az asztalhoz küldeni.
- Hali! Menő a tetkód. Csak nem te is lénygondozói szakon vagy?
Kérdezem egy tőlem megszokott magabiztos sármos félmosollyal, miközben az alkarján tekergő mágikus képre bökök. Minőségi munka, tuti jó pár galleont elkértek érte. Lehet nekem sem álla rosszul egy… de valahogy eddig ez még eszembe sem jutott. Érdekes…