Jóslástan terem

Jóslástan óra

Többek között ez volt a jó Opheliában, bármilyen hirtelen odavetett, indokolatlan kérdésemre tudott mondani valami értelmeset. És milyen igaza van, lehet, hogy feltettem valamire az iskolában töltött éveimet, amit hatalmas baromságnak találok a mostani agyammal és már csak extra mennyiségű vér és verejték árán lesz lehetőségem megváltoztatni. Lehet, hogy nem az SVK-ra kellett volna teljes beleéléssel koncentrálni, hanem mondjuk Jóslástanra járni? Sosem lehet tudni. Igazából sosem lehet tudni semmit és ez a végtelen bizonytalanság kicsit melankolikussá is tenne, de igyekszem lerázni magamról. Mire leülök Ophelia és William asztalához már nem is igazán gondolok rá, bármiben is vagyok, abból csak Amycus Carrow érintése tud kizökkeni, amitől kicsit össze is rezzenek,majd a  vállam felett vetek rá egy gyors pillantást, majd az óra megkezdődik, én pedig igyekszem nem csak ülni, mint a tök a konyhakertben.
A feladat kapcsán nem alakul ki nagy vita, hiszen nagyjából egyet értünk egymással, tulajdonképpen, amit kigondolok azt Will remekül kiegészíti, én pedig biccentve el is fogadom, hiszen teljesen logikusnak tűnik. Ha egy jós egészen konkrétan nekiállna elmondani valakinek, hogy mi és mely módon fog vele történni vagy azt érné el, hogy a prérikutya se hinne neki, vagy éppen halálra rémisztené a kuncsaftot/áldozatot, aki onnantól kezdve negatív kimenetelű jóslat esetén, lehetséges, hogy hosszú időszakot rettegne végig. Talán az is kell a dolog sikerességéhez, hogy kicsit nekünk kelljen összerakni a jóslatot és ne készen kapjuk azt, már előre megemésztve. A második példa körülbelül erre emlékeztet, megvan minden hozzávaló, már csak főzni kell belőle, az pedig csak akkor megy, ha legalább sejtjük, hogy mit kellene csinálni.
A professzor meg is erősíti utóbbi elméletemet és William gondolatát, ezt igyekszem is megjegyezni, ha még valaha kapcsolatba kerülnék bármilyen jóslattal, aztán Ms. Brisbois is értékeli a hallottakat, aki nekem is igazat ad, alátámasztván ezt egy kedves kis történettel. Itt a feszültségem elmúlik, biztos vagyok benne, hogy nem ismerte az apámat, így az én arcom és rasszjegyeim sem jelentenek neki többet annál, amik.  A jóslatok nagyrésze őszinte meglepetésemre valósnak vagy részben valósnak bizonyul, gondolva az utolsóra, aminek egy részével még bármi történhet. Világbéke, milyen kedves gondolat. Mik meg nem fogalmazódnak a muglikban, talán nem is figyelek eléggé rájuk politikai szempontból, de az is lehet, hogy egyszerűen semmilyen politika nem érdekel jelenleg annyira, hogy ténylegesen foglalkozzam vele.
A házpontokat örömmel fogadom, elégedetten mosolygok is miatta a többiekre egy gyorsat, már nem hiába voltam itt, még akkor sem, ha semmit sem értek a témához. A következő feladatot pedig nagyon szórakoztatónak találom és őszintén örülök, hogy nem valami megfogathatatlanból kell nekünk magunknak megpróbálni jósolni. Egy valamirevaló hamis jóslatot meg csak összerámolunk, nem?
Érdeklődve hallgatom, amit Ophelia kitalált és néhány perc gondolkodás és pennakapirgálás után már hozzá is merek szólni a dologhoz.
-Én azzal az ötlettel mennék, hogy konkurens cég, de persze, csak ha ti is egyetértetek- nézek itt Williamre is, korábban is jó meglátásai voltak, most is számítok rá.
-A jóslatot illetően meg valami megfelelően indirekt kellene -morfondírozom- valami olyasmi, hogy „olyanok, akikben a szikra bár elaludt, de nem hunyt ki” vagy „kik eddig csupán nézhették a lángot, most megérezhetik melegét”.  Arra a hitre kellene hatni talán, hogy a mágia bennük is ott kell szunnyadjon, hiszen, azt hiszem ők is ezt szeretnék hinni.

[- Aha... értem. Így tényleg érdekes... és azt hiszem, hogy a szvasztika olya a mugliknak, mint nekünk a Sötét Jegy. Bár csak azt láttam pár filmben, hogy a gonosz németek ezt viselik, valami hatvan évvel korábban.]

Divinate and Imperra - 2005. április 15.


18+ - káromkodás, még több káromkodás, general Nialen bullshit

  Általában olthatatlan, mély haragot érzek minden kibaszott dolog iránt. Tudom, hogy jelentős részben abból táplálkozik az egész szar, hogy kurvára elegem van belőle, hogy belém rúgnak. Soffira nézve viszont nem érzem ezt... még egy mosoly is felkúszik az arcomra a megszólításra, amelynek a jelentésével csak nem olyan régóta vagyok teljesen tisztában.

 - Aha... értem. Így tényleg érdekes... és azt hiszem, hogy a szvasztika olya a mugliknak, mint nekünk a Sötét Jegy. Bár csak azt láttam pár filmben, hogy a gonosz németek ezt viselik, valami hatvan évvel korábban.- több akciófilm is eszembe jut, például az, ahol a gecinek végül valami elátkozott ládától lerohadt az arca, az angol mugli csávó meg elvitte a ládát valami raktárba (ahonnan gondolom a Rejtélyügy összeszedte és amneziált mindenkit a faszba), egy másikban meg valami egyiptomi piramisba törtek be. Az biztos, hogy kurva sok dolgot megpróbáltak ellopni, megszerezni, és kibaszott nagy bukás lett minden alkalommal minden próbálkozás.

 Annyira nem örülök neki, hogy részben volt csak igazam, bár kétlem, hogy tökéletesen bárki elsajátíthatja ezt a tudományt. Tényleg létezhet akárki a világon, aki meg tudja mondani minden alkalommal, hogy ki hazudik, és ki nem? Én kibaszottul alkalmatlan vagyok rá, ami főleg akkor jut eszembe, amikor megérintem Soff térdét egy pillanatra a pad alatt, és veszek egy hosszú levegőt, mielőtt visszanézek a vendégoktató felé. Az biztos, hogy soha nem hittem volna, hogy nem kém.

 Boldoggá tesz az az ártatlanság, az a kedvesség, a harag teljes hiánya, amit mellette érzek, bármennyit szopathat érte Amycus, hogy unokatestvérek vagyunk, meg hogy végül nem csak bizonyos részei érdekelnek ennek az egésznek. Soffnak egyszerűen csak kedvelem a süteményeit, a hangját, a mosolyát, a haja illatát, bármilyen rohadtul cringenak hat ez, bármennyire azt mondaná az egy évvel ezelőtti énem, hogy csak élvezzem ki azoknak a lányoknak a társaságát, akik nem igényelnek túl nagy erőfeszítést. Mert Grendel úgyis megöl idén. De a kurva életbe, kinyírom, és akkor lesz egy jóslat, amiről tudni fogom, hogy faszság volt.

 Összekulcsolom az ujjaimat, és kicsit oldalra dőlök, miközben hallgatom a következő feladatot, ami tetszetős. Sokan nem tudják, hogy amellett, hogy kurva jól nézek ki, kurva erős és intelligens vagyok, majdnem sztár kviddicsező, elképesztően kreatív is. Főleg bullshitet illetően, kurva sokszor előadtam a létező legkreatívabb hazugságokat, és a tanáraim egy jelentős részét is tök jól át tudom baszni. Ha nem látna gyakorlatilag bármit belőlem az a faszszopó Sullyvahn, biztos vagyok benne, hogy őt is át tudnám kúrni.

 - Oké... nem tudom, hogy az inspiráció kell-e, de itt van.- intek a pálcámmal, hogy közelebb idézzem a kijelölt könyvet, bár nem tudom, hogy olvasni akarok-e belőle. Ez egy igazán jó feladat, és egy pont, amivel megmutathatom Soffnak, hogy milyen elképesztően jó és sokoldalú vagyok ebben is. Persze, talán már tudja.

 Túl sok jó ötletem van hirtelen, nem is tudom, hogy melyiket kövessem. Az első néhány túl közel van talán a valódiakhoz; add el a házad, add át a pénzed, menekülj, bízz valakiben, akiben nem szabad. Nem akarok egy ennyire személyes dolgot bevinni. Azután eszembe jut valami nagyon híres francia kviddicsező, aki annyira megijedt tőle, hogy görög ellenfele megátkozta valami ősi mágikus faszsággal, hogy több ezer galleont fizetett egy leszboszi kuruzsló csajnak, hogy levegye róla az átkot- meg állítólag más szívességeket is tett. Legalább nyert a végén, de persze, milyen áron? A törött kisegítősök egy elfogadható ár számomra a győzelemért... megérintem a lány kezét a padon. A leszboszi kuruzsló nem.

  - Amit kitaláltam, valami kviddicselő átverésére lenne jó. Üt az óra. A következő meccseden, győzelmi ünneplésed pillanatában eljő érted a fenevad, kinek hét feje és tizenegy szarva van, és a káromlás jelét viseli. Megragad, magával ránt, messzebb a Halál kezénél. Csak a harcos védhet meg, ki szörnyekkel dacol, törött hídon él, melyen csak ő kelhet át. Csak akkor, ha vagyonod felét a híd egyik tornyánál, másik felét a másiknál hagyod, és meztelenül megfürdesz a folyóban.- büszke vagyok magamra, és egy pillanatra el is fog a vágy, hogy megscammeljek így valakit. Aki ilyen kibaszott ostoba, annak úgysincs szüksége pénzre.

 Kíváncsi vagyok persze Soff visszajelzésére, tudni szeretném, hogy mit tud hozzátenni. Ő biztosan sokkal több jóslatot hallott, mint én, és sokkal több jó ötlete szokott lenni.

K I T S C H ♡ K I T S C H

•     •    •     •    •     •     •  

౨ৎ ˚｡ ೀ

kitsch
kitsch
kitsch
우리만의  
자유로운
•     •    •     •    •     •     •  

        Soffinak nem volt túl sok elképzelése a németekről, vagy muglikról, vagy a német muglikról, de mintha lett volna valamilyen közük Grindelwaldhoz.. Csakhogy olykor még neki is nehezére esett Binns professzor monológjait követni, a professzort általában nem azok a részletek boldogították egy-egy személy életében, amelyek őt is.
        Itt van például rögtön Nialen, akiről Deckard is azt mondta, hogy ingyenélő - ami kifejezés megintcsak egy cica ellopott martaléka lett, mert Princess Soffility szerint ő maga is ingyenlakott, sőt, maga Deckard is. Az unokabátyjáról sokan gondoltak csúnya dolgokat, és sokszor káromkodott, de neki az a fiú volt, aki a meccs után kézenfogta, elvezette a javasasszonyhoz, nem hagyta, hogy ijedtségében butaságot tegyen, még ha a butaság csak a sérülten visszatérés is lett volna a klubhelyiségükbe.

        Mikor a pad alatt a térdéhez ért, gyorsan a szájára nyomta az egyik kis kezét - még arra sem ügyelve, nehogy elkenje a szájfényét, tényleg az ajaktintát kellett volna használnia, de reggel annyira izgult, hogy folyton megremegett az ecset is. Mielőtt a professzor megkérdezné, a jóslatok eredetének megismerése teszi-e ilyen vidámmá, megpróbálja az arcát is elrejteni a pulóvere ujja mögött, meglepően kevés sikerrel.
        Szerencsére Lutece professzor éppen Opheliát, Williamet és Holdent méltatta, rájuk épp nem ügyelt senki. Egyre jobban tetszett neki ez a hangulat, mások kíváncsisága csak nyüzsgővé, élénkké tette körülöttük a színeket - miután végre megküzdött az utolsó kis mosollyal is az ajkain, el kellett ismernie, ez volt a kedvenc órája, és nem is csak az itt még nem látott évfolyamtársai jelenléte miatt..

       - Megnézem az inspirációt akkor! - nagyon hasznos akart lenni minden naphalsága ellenére, így gyorsan felállt, körbenézett - Anne-Rose épp most indult kötetekért, de aztán Princess Soffility még abban a bárányfelhős momentumban rájött, hogy az inspiráció itt van, ezen a pergamenen, és visszahuppant. Nem volt finom, elegáns mozdulat, a kis charmok a táskáján csilingeltek bizonytalanul, de alig tudott megülni, annyira motiválta a feladat. Biztosan Anne-Rose is ezért tűnt ilyen ábrándosnak. Vagy a sütemény, igen, más nem lehet az oka.

        - Ez nagyon jó ötlet, oppa, de én azt hittem, hogy a kviddicsezők nagyon bátrak, és mindig számolnak. El fogja hinni nekünk, ha nem mondunk neki olyan dolgokat, amelyeket ismer? Te kviddicsező vagy, ha lennének benne olyan részletek, amik kis babonák, akkor szerinted segítene? Ijesztőbb lenne? Vagy ha a győzelmet ígérnéd neki ilyenekkel? - hirtelen kezdett beszélni, és folyton a kezükre kellett néznie. Még a pergament sem nyitotta ki, az is kiröppent a fejéből, hogy már ő is a háza csapatában van - de Princess Soffility naphal volt, kipirult, összezavarodott naphal.
        Végül valahogy néhány ügyetlen pislogás után - mert még ő sem hitte, hogy lehet pislogni is ügyetlenül - felemelte a lapot, és megpróbálta elolvasni a sorokat rajta. Talán Nialen most is látja, milyen szerencsétlen, és ez a gondolat, ha fájt is, segített kicsit a koncentrálásban.

        - Oh a new age miszticizmus! Nézd, erről vannak jegyzeteim, emlékszem, hogy nagyon tetszett, még novemberben tanultunk róla. Ez egy láthatatlan vallás a muglik között, amikor a filozófia, hitek, tudomány és asztrológia együtt készít egy új nézetet. Akkor lesz egy új kor, amikor a bolygónk a Halakból a Vízöntőbe lép. - kihúzta gyorsan a mappájából a szóban forgó jegyzeteket, és leterítette őket az asztalra. Néhányon látott ugyan apró rajzokat, az egyiken például egy chibi Soffit, de remélte, hogy Nialen ezt most nem említi meg, mert akkor el kell süllyednie a kis székével együtt a padlóba.

        - A muglik, akik hisznek benne, ismerik a kristályokat, bár nekik sok olyan is fontos, aminek nincs mágikus tulajdonsága, de például a holdkövet ők is gyűjtik. Szerinted nem izgalmas, hogy igazából ők is érzik a mágiát valahogy? De.. ne haragudj, oppa, nem arról beszélek, amiről kellene. Beletehetnénk ezt is? És ha te adnád elő? Te mindig meggyőző vagy, engem biztosan nagyon könnyen be tudnál csapni, mert a szádat nézném közben. Vagyis az arcodat, vagyis amit mondasz! - szeretett volna a szavak után kapni, visszaszívni őket, de elgurultak, mint egy marék üveggömb. Nem köpkő, szerencsére, de Soffi biztos volt benne, hogy legalább akkora bajt tudott volna velük keverni, ha az unokabátyja mérges lesz rá. Nagyon boldog volt, amiért a fiú már nem kerülte, vagy mert nem tette szóvá, mennyire naphal, de még emlékezett rá, milyen, mikor..

        Annyira zavarban volt, annyira félt, hogy talán rosszat mondott, hogy gyorsan felkapta az egyik kis csészét, és elkezdte nagy kortyokban inni belőle a teát. A charmok bizonytalanul csilingeltek mellettük.

        

[not everyone is coming to the future]

not everyone is coming to the future

not everyone is coming from the past.

─────── •●• ───────

16+ tw: néhány szexuális utalás
        — Természetesen mikor a legkevésbé számítasz rá és a lehető legrosszabb időzítéssel. Látod, Piroska, wishful thinking lehet, hogy Judge Carrow nem lenne nagyon elragadó. Mint egy mantikór, mondjuk? — de aztán csak hagyom, hogy kiélvezze az édesség nyújtotta menedéket.

        Bármennyire rajongok érte, ha rajonganak értem, a pontot végül mégsem a kis lovagok kapják, így már nem szórakoztat annyira — hátradőlök lustán a széken, megnézem, Cassis milyen gyorsan un rá Scrimgurl hatékonyságára. Nem lehetett minket túlzó hatékonysággal vádolni, ami a csapatmunkát illeti — legalábbis ha a hatékonyságot nem úgy értjük, hogy tönkretesszük valaki életét. Ebben bőven a nemzeti átlag felett teljesítettünk mindig.

        Ami a throuplet illeti, az kifejezetten fárasztó lehet — Ashford mindig úgy fest, mint akinek ecset még nem járt a kezében, vagy ha már, paletta sem. Persze ez valahogy mintha általánosan jellemző lenne a hollóhátasokra: Nebelwald például most is jobban emlékeztet egy túl lelkes mosómedvére, mint valakire, aki valaha is megpróbálta hajszolni a tudást. Vagy mégiscsak ugyanazt értjük a tudás kifejezés alatt — kevésbé a tankönyvi megfejtést.

        — Most hova.. nevermind. — biztosan lesz egy csodálatos nap, amikor már vintage lesz a mugliszületésűek manuális kinkje, de ez nem az a nap — ellenben a pillanat, amikor végül az államat megtámasztva a padon mégis belenézek a kiadott feladatba. Mindig vannak elsőink, ki hitte volna, hogy a sztahanovistáknak is vannak?

        Olyan kiváló csaló lennék, hogy szinte közhely — csak a zsebemben forgatom a kártyáimat, nem lesz rájuk szükségem. Talán máskor sincs, talán máskor is két rohadt nagy pofonra lenne, ahogy páran megemlékeztek róla a Mardekár hősi halála után a bajnokságon — bár legalább Nilcsó elsajátította mostanra a Make Lowe, Not War esztétikáját. Ha az angol mágustársadalom alacsony születésszámát megoldottuk, már nem volt hiába a drámai ajtócsapkodás a maszkulinitás kis kunyhóján, aminek az öltözőnket nevezni lehetne.

        — És ki a célközönségünk, a tudományosan érdeklődők, akiket balsorsuk valahogy mégis egy jóshoz vetett? Nem mintha életem és vérem a természeti jelenségekre tenném, de a feladat szerint mi itt pénzt akarunk keresni, és kérlek, javíts ki, de a laposföldesek már szart érnek? — csak megpróbálok újra elhelyezkedni a széken, bár már sejtem, hogy kénytelek leszek lerántani a magam szintjére Piroska kedvességét, különben ne adj Merlin, mi leszünk a legracionálisabb látók known to mankind.

        — Nahát, Ms. Daisy, az erkölcsökért aggódsz a coup d'état közepén? Nem tudom, csalás-e, de a feladat maga az, és legyünk őszinték, nem én foglak rábeszélni az egészséges életmód, épp testben épp, hogy élek esztétikára. Lássuk azokat a horoszkópokat, meg persze, hogy lettél ilyen nagy hívük? — mindenre kíváncsi vagyok, amiben mások hisznek. Én azt hiszem, eszem még egy süteményt.

        — És hogyan fogjuk megtéveszteni a mi kedves vendégünket, zsarolás, személyeskedés, halálos fenyegetés? Melyiket érzed magadhoz a leginkább közel? — lehet, hogy csak hagynom kellene kibontakozni Piroskát, vagy inkább a Piroskában élő kedvesen sötét vágyakat. Ezekkel kapcsolatban szívesen hivatkoznék a közreműködésemre, de gyanús, hogy inkább a brownie lehet az oka.

        — Hmm, és ha te lennél Bonnie Nettles leszármazottja? Engem már ismernek, mint a rossz pénzt, azt sem hiszik el, amit kérdezek, de te túl kedves és ártatlan vagy, Piroska. Neked elhinném, ha a kínhalálomat suttognád.. vagy elhinném, hogy bánod, ha megtörténik. — érzem, ahogy a mosoly árnyalata sötétebb lesz. Igen, tudom, hogy milyen drámai lenne: a legtisztább szívű gyermek ajkán a mocskos halálfaló vérének pusztulása.

        Csak átfutom a horoszkópokat, sosem mélyültem el bennük igazán — de nem állítanám, hogy nincs bennük igazság. Ahogy azt sem, hogy mikor ezúttal a másik, messzebbi térded érintem meg, nem fogok remekül szórakozni.


    

[Ms. Dullahan]

Jóslástan
VI. évfolyam (nyílt óra)
04.15 - 1:00 p.m. - 3:00 p.m.

but in all chaos; there is calculation

        A halk zümmögést csak a diákok halk léptei zavarják meg - a tea lágy gőze felett már-már úgy tűnik, nincs ránk szükség. A gép forog, az alkotó pihen, és bár nem volt okom soha igazán kételkedni a diákjaink éleslátását, kreativitását tekintve, ha megtehetném, megmutatnám e jelenetet azoknak, akik kevesebbnek vélték őket. Talán csak a háború lenyomata közös tudatunkon, de számtalan üzenet vitatkozott, kérlelt, kérdőjelezett meg mindent, amit a tanrendben feltüntettem. Akadtak szülők, akik attól tartván, hogy rosszra nevelem a gyermekeiket, személyes találkozókhoz folyamodtak, mások véleménycikkekben adták tudtunkra, könnyebb volna a hagyományok kijelölte ösvényen maradnunk a divináció oktatásában.

        - Ha kérdésük van, kérem tegyék fel nyugodtan, Ms. Brisbois és jómagam is állunk rendelkezésre. - elnézve felettük kétlem, hogy érdemes akár gondolatot áldozni a lehetőségnek, hogy ne így folytassuk. A béke évfolyamának nevezett korosztály tagjai ismerték a háborút, szenvedést, de attól már háborítatlanul élhették át iskolai éveiket - könnyű, otthonos hiba volna abba a csapdába csalnunk magunkat, hogy kihívások csupán vizsgák formájában érik majd őket. A világ nem szűnt meg kimozdulni sarkaiból, ha kiismerjük az emberi lélek hódításra való, évezredes vágyát.. Messzire ragad ez a gyanú, ez nem az a pillanat.

        - Nem is akarok zavarni, de nagyon tetszik a gondolatmenet, főleg a gazdasági része. Meglepően sok a konkurenciát érintő csalás, főleg bizonyos területeken, de.. elnézést, tényleg nem is zavarok. - csak fél füllel hallgatom Ms. Brisbois segítségét Ms. Langley, Mr. Ashford és Mr. Echohawk részére - és csak így látom a függönyök behúzása közben, ahogy újabb szelet süteményért indul.

        - Bárki is készítette a browniet, nem adhatnánk neki házpontokat, Professzor? Ha rajtam múlna, munkát is ajánlanék neki, még mindig az a benyomásom, hogy az osztályon kitett kávé és sütemények mérgezettek, mert normális sütemény és kávé nem lehet ennyire rossz au naturel. Oh elnézést, hangosan beszéltem, nem zavarom a munkát! - meg sem próbálom figyelmeztetni rá, hogy a diákok könnyen megjegyzik majd az iménti szavait. Páratlan naivitás volna, olyan naivitás, amelyet talán a legelső félévemben tudtam volna valóban magaménak érezni, azóta pedig.. bízom benne, hogy már nem érnek hasonló meglepetések.
 
        - Nos, ezzel nem tudok vagy szeretnék vitatkozni, legyen akkor öt pont a Griffendélnek Ms. Tuffin nagylelkűsége okán! Látom, épp a köteteket használják, kérem, ne aggódjanak, a múltkori eset után mindent személyesen ellenőriztem, egyikük sem fog, nos.. kéretlen tanácsokat osztogatni bizonyos illetlen témákban. - bár ezzel kapcsolatban máig felmerülnek bizonyos kérdések - például melyik adományból kaphatta az iskola épp ezeket a könyveket - de bízom benne, bíznom kell benne, hogy további trágár javaslatok és viccek már nem szólnak majd a lapok közül. Egyet sem hallok, de azóta kísér még némi szorongás, főleg, ha arra az ominózus esetre emlékezünk, mely az első tanévemben esett meg, mikor az ifjú Ms. Dullahan könyvéből egy akt került az osztály szeme elé..
      
        - Nahát, Ms. Lowe, igazán lenyűgözőek a jegyzetei! Biztosan segítségükre lesznek, bár látom, hogy remekül haladnak, csak így tovább! - lassan én is a megtett félkör végére érek, nagyjából egynegyed óránk maradhatott, mielőtt valóban meg kell tartanunk az előadásokat. Gyors intéssel megtisztítom a táblát az iménti jóslatoktól, hogy helyet készítsek a prezentációk számára, ha szemlélteni is kívánnak a diákok valamit. Talán valóban szerencsés lett volna hallgatnom Ms. Brisbois javaslatára, és a régi szertárból elhozni az érkezésemkor száműzött ezoterikus dekoráció elemeit, de a jelen foglalkozásunk inkább a szerencsés csillagzatnak köszönhette meglétét, mint a pontos szervezésnek.

       - Csak egy apró kis segítség: az ehhez hasonló csalásoknál mindig ki tudjátok használni azt, az adott személy visel. Sienna és Cassia, ugye? Nagyon tetszik ez az irány, nagyon izgalmas téma! - már csupán az utolsó visszajelzéseknél járhatunk, talán némiképp aggódni is kezdek, mert kevés nagyobb csapás érhet egy hatodévest, mint pénteki utolsó órájának elhúzódása. Bár biztosan akadnak a teremben olyanok, akik nem neheztelnének a szabadidejükben keletkező apró hiányért, nem szeretnék visszaélni a kíváncsiságukkal sem.

       - Rendben, kérem, mindenki vegye figyelembe, hogy öt percünk maradt, utána pedig névsor szerint következnek a megtévesztések! Ha ehhez technikai segítségre van szükségük, mint egy hangosító, visszhangosító bűbáj, világítás, félhomály, gyertyák, kérem, jöjjenek ide hozzánk és megbeszéljük a lehetőségeinket! - a tanári padnak dőlök, Ms. Brisbois is megérkezik, csillogó szemmel követi a sűrűsödő beszélgetéseket. Talán épp olyan izgatott, mint a diákok lehetnek - én biztosan az lennék, némiképp vagyok is, de nem a várható teljesítményük okán. A prezentáció ritka vendég az iskolában, holott több kollégámmal beszéltünk már róla, hogy szerencsés volna több, hasonló feladatot feladnunk, de egyelőre ez.. inkább érdekes kísérletnek bizonyult, mint gyökeret verő szemléletváltásnak.

Jóslástan III

A párok időbeli sorrendje:

Anne-Rose Tuffin & Amycus Carrow

Cassia Carrow & Sienna Scrimgeour

Enver Nebelwald & Revan Morgenstern

Nialen Travers & Soffi Lowe

Ophelia Langley & Holden Echohawk & William Ashford


A párok reagjainak sorrendje: Választható - lehetséges úgy is, hogy a diákok előre egyeztetnek és egyikük postolja csupán, bár természetesen több pontot érhet, ha mindannyian írnak, mindannyian előadnak. (A névsor csak ic sorrendet jelöl, userileg bármilyen sorrendben érkezhetnek a reagok, nem kell feltétlenül figyelembe venniük ezt, inkább csak támpont, ha reagálni is szeretnének egymásra!)


A feladat: A diákok párokban (vagy hármasban) kidolgozták a csalásuk részleteit, ezt prezentációként vagy előadásként, akár szerepjáték formájában előadják a csoportnak.


Megoldások formája: Amennyiben szükségük van valamilyen varázslatra a megfelelő hatás kedvéért (köd, kis eső, félhomály, lebegő gyertyák, elsötétítés, kivilágosítás, fények a levegőben, zene, tömjén, stb.), kérem keressenek meg egy pm-ben, mert természetesen engedélyezem azt, de tudok válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre, kérésekre, és ic végrehajtásukra is (így beleírhatják a reagjaikba ezeket feltételezett mozgatás nélkül is.)


A tanóra formája: 3 körös (ez a harmadik, a jóslástant felvettek számára kötelező)


A tanóra értékelése: A most következő prezentációk után személyes értékelést adok mindannyiuknak, ekkor kerülnek a végső pontok is kiosztásra. Az órára kötelezően járók jegyet és pontokat, a vendéghallgatók pontokat kapnak majd.


A következő tanári reag: 2025.05.13. (napközben, eddig érkezhetnek a diákok reagjai)
Kérem, bármilyen kérdéssel keressenek pm-ben!
A többi diák megszólítása a szokott módon, a nevek kiemelésével a házak színeivel:
#BD2118 (Griffendél), #557105 (Mardekár), #1d4d9d (Hollóhát), #EFB521 (Hugrabug)

[Prometheia]

• Jóslástan óra •

Lutece professzor & hatodév

Holden rögtönzött jóslatai meggyújtják azt a bizonyos szikrát az agyamban. Ha egy villanykörtét tennénk a fejemre, az szerintem még itt, a Roxfortban is világítana, dacára annak, hogy eddig egy mugli elektronika sem működött itt, amit idehoztam. Kikerekedett szemeimet lelkes vigyorom követi. Gyorsan le is írom Holden jóslatait, mielőtt még elfelejtjük őket. Percek alatt telik meg az első pergamen, ahogyan William is hozzáteszi a gondolatait. Ms. Brisbois apró tanácsa pedig újabb szikrát gyújtott, amivel tovább táplálhatjuk a születendő lángot a prezentációnkhoz.

Bármennyire is vagyok izgatott a project bemutatását illetően, megtisztelem diáktársaimat azzal, hogy figyelek az előadásukra. Mire Annie és Amycus elkezdik a sajátjukat, már megbeszéltünk mindent, ami szükséges. Nehéz rávennem magam eleinte arra, hogy ne arra gondoljak, hogyan fogom elkezdeni a nyitást, de legyűrök minden késztetést. A pergameneket az asztal túloldalára tolom, és egy újabb csésze tea mellett élvezem, amit a többiek kitalálnak. Még Annie egyik öt pontos brownieját is megkóstolom, bár mélyen szánt a bűntudat, ahogyan az édes íz szétmállik a nyelvemen. Nem tudtam még kiverni a fejemből azt, amit múlt héten anyám mondott, amikor a pálcavásárlást követően hazalátogattunk.
Megéri kicsit félretennem a tervezést. Biztos vagyok benne, hogy sokkal részletesebb lehetne az előadásunk, ha több idő állna rendelkezésre, de ez most nem opció. Cserébe azonban láthatom, hogy mások mit találtak ki. A leginkább egyébként az tetszik, amit Nialen és Soffi találtak ki. Magát a témát izgalmasnak tartom, és valahogy adja magát. Sok sportolóról tudom, hogy szeretik a szerencsetalizmánokat, vagy vannak mindenféle babonáik. Ez a lóversenyeken sem különb. Ráadásul mivel nagy tétekkel szoktak fogadni ezeken, így komoly kockázatot jelenthet egy-egy megtévesztési kísérlet az arra fogékonyak számára.

Az óra végére maradunk. Utolsóként adjuk elő a saját ötletünket, aminek a felvezetését én vállaltam el. Biztatóan mosolygok társaimra, amikor elérkezik az idő, és átvesszük a porondot a párostól. A Roxfortban nem szokás ez a fajta szereplés, azonban nekem ez már nem szokatlan. Gyerekkorom óta veszek részt olyan foglalkozásokon, ahol szükséges kiállni mások elé. Mind a Roxfortot megelőző tanulmányaimban, mind pedig a tanuláson kívüli dolgokban gyűjtöttem már némi tapasztalatot, a bizottsági dolgokról nem is beszélve.
- Át is vennénk akkor a szót. Mi egy fiktív céget szeretnénk bemutatni nektek, akik profin értenek ahhoz, hogyan tőkésítsék a reményt. – kezdem meg az előadást társaimmal. A pergamenen a kezemben csak vázlatpontok vannak. Igyekszem a lehető legritkábban ránézni, hogy ne felejtsek el semmit.
- A cég célcsoportja azok a varázstalanok, akik valamilyen módon mégis kapcsolódnak a mágia világához. Első sorban, de nem kizárólag a kviblik, illetve azon muglik, akik varázshasználókkal házasodtak. De akár olyan gyerekek szülei is célcsoport lehetnek, akikben későn mutatkozik meg a mágia. A Prometheia számukra kínál „megoldást”. – a magam részéről nem használok hatásvadász effektusokat. Az én feladatom a téma felvezetése és a koncepció bemutatása.
- A cég mottója, hogy nem vagy varázstalan, csak a szikra szunnyad. Erre a jelmondatra építve hálózzuk be a célcsoportot, persze csak hipotetikusan. – az egyik pergament feltartom a közönség számára. William kezdetleges logoterve egyszerű, de szépen illusztrálja az ideát. A kéz tartja a lángot, és átadja neked. Nem csak tüzet, hanem hatalmat is ígér.

- Mugli újságok hasábjain hirdetnénk a szolgáltatást, ami különböző termékeket és megoldásokat kínál. A hirdetéseket persze megbűvölnénk, hogy célzottan csak olyanok lássák, akik számunkra relevánsak. Tehát olyan muglik, akik kapcsolatban vannak a varázsvilággal. De felkeresnénk mugli ezoterikus boltokat és fórumokat is. Ezen a ponton szeretnénk megemlíteni Soffit. Hallottuk a beszélgetésüket a szomszéd asztalnál, ez adta az ötletet, köszönjük! – csak véletlen volt, hogy meghallottam, amit mond. Nagyon újszerűnek és érdekesnek találtam a gondolatot, ami ilyen formában biztosan nem jutott volna eszembe. Tehát jár a kredit érte. Nem is lenne igazságos másképp.
- Fenntartanánk egy ügynökhálózatot is. Olyan beépített emberekről van szó, akik részesedésért cserébe terjesztik és ajánlják ezt a szolgáltatást a célcsoportnak. Illetve akik már ügyfeleink, azokat még jobban elkötelezik a cég mellett. A cél nem az, hogy egyszeri haszonra tegyünk szert, hanem az, hogy hosszú távon fenntartható legyen, és így maximalizáljuk a profitot. A jóslatok nem többek ebben, mint egyszerű eszközök a meggyőzésre és elköteleződésre. Ezzel kapcsolatban át is adnám a szót a társamnak. – ránézek Holdenre, hogy tudja, a magam részével végeztem. Övé a következő szó. Persze nem maradunk tétlenek Williammel. Várjuk Holden jelzését, hogy mikor oszthatjuk szét azt, amivel készültünk.

[Mrs. Brisbois]

Jóslástan óra

Már az ötletelés megindultának kezdetén látom, hogy Opheliánál már alaposan megindultak a dolgok fejben, látom az arcán, hogy valószínűleg alig tud leállni a gondolkodást illetően. A mi ötletünk éppen miatta, már kezdetben is kicsit kidolgozottabb, de a többieket is érdeklődve hallgatom. Itt aztán minden van, ami egy jó átveréshez kell, kristály, szerencse és babonák tömkelege, azt hiszem ez a feladat mindenkinek jól jött. Itt aztán meg tudjuk mutatni, hogy milyen kreatívak vagyunk! Bár nem állítom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy vajon egy ehhez hasonló kis szemfényvesztősdi mennyit hoz a konyhára, na nem mintha szándékomban lenne ilyesmire adni a fejem. Már azt is nehezen bírja el a lelkivilágom, ami ténylegesen a számlámra róható.

Utolsóként adjuk elő remek ötletünket és kiállva az átlagnál ezúttal nagyobb csoport elé, nem tudom nem megjegyezni magamban, hogy Ophelia mennyire természetesen kezeli ezt a helyzetet. Mintha csak arra született volna, hogy előadjon, hogy mások előtt szónokoljon. Látszott rajta, hogy cseppet sem zavarja meg a helyzet, míg magam azért még az ennyire nyilvános szerepléshez sem voltam kifejezetten hozzászoktatva, leszámítva a kviddics meccseket vagy a látogatható edzéseket. Azok azért teljesen mások, ott nem beszélni és ismertetni kell, hanem repülni és lecsapni, talán az kicsivel jobban mondható a terepemnek. Ezúttal azért is nem érzem magam annyira zavarban, mert büszke vagyok arra, amit csináltunk, melengeti a lelkemet, hogy az alapötlet az én kezdetleges megnyilvánulásomhoz kapcsolható, ettől igazán hasznosnak érzem magam, nem mellesleg, pedig a logónk is tisztességesen fest Will remek rajztudásának hála. Ezen a gondolatmeneten kicsit el is mélázom, így kicsit összerezzenek, mikor Ophelia jelentőségteljes tekintetével találkozom. Na, de egy inidán sosem fél, a nyilvános beszédtől meg még annyira sem, amennyire mástól, tehát néhány másodperc elteltével neki is kezdek a magam részének.

–Most pedig azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen jóslatokra is számíthatnak a Prometheia célközönsége – biccentek a csapattársaimnak, miközben meglengetem a levegőben a kezemben maradt lapok egyikét.
– A varázslat a személyre szabott vagy éppen annak tűnő jóslat mellett az interaktivitásban rejlik, vagyis abban, hogy az emberek maguk fedhetik fel ezeket a jóslatokat – magyarázom élénk kézmozdulatokkal kísérve, éppen úgy, ahogy apám tehetette a maga idejében, talán épp ebben a teremben – asztalonként kiosztunk egy pergament, amelyen némileg személyes, misztikus hangulatú, de mégis irányított kérdéseket találhatóak. Ezek segítenek feltérképezni a karaktert, vagyis azonosítani a jóslat típusát.
Miközben mindezt elmondom, átadom a nálam lévő pergameneket Lutece professzornak és Mrs. Brisboisnak is.
–A kérdések egyszerűek, éppen annyira mélyek, amennyitől még hitelesek maradnak, például:
Inkább megalkotsz valamit, vagy inkább megfigyeled a világ alakulását? vagy Hiszel abban, hogy az idő nem mindig lineáris? Most pedig hagyunk egy kis időt a kitöltésre, ha ez megtörtént a pergament fel kell gyújtani, így lehet felfedni a jóslatokat.
Amíg a jelenlévők a kitöltéssel foglalkoznak, figyelem a reakcióikat és arckifejezéseiket, majd azt is, ahogyan a jóslatokra reagálnak.
Ezután a kis produkcióm tulajdonképpen véget ér, hátrébb is lépek, hogy átadjam a képzeletbeli stafétabotot Williamnek.


Az említett jóslatok:

Mrs. Brisbois 

Mindig is azt hitted, a varázslat másoknak van fenntartva. Azoknak, akik füsttel és fényekkel dolgoznak. 
De van egy másik fajta mágia is. Csendesebb. Nem látványos, de pontos. 
Te nem igéket mondasz, hanem kérdéseket teszel fel. Nem suhintasz, de elérsz oda, ahová más nem mer. 
A szabályok mögött rejtett szándékokat látsz, a szavak mögött mintákat – ez nem tanult tudás. Ez tisztánlátás, csak nem jósolsz, hanem elemzel. 
Nem véletlen, hogy bizonyos ügyek mindig eléd kerülnek. A plejádi lélekhíd nemcsak sebeket tud feltárni, de emlékeket is, amik nem szerepelnek jegyzőkönyvben. 
A varázslat nem hiányzik belőled, csak mindig más néven szólított. 
Az te mágiád nem harsány. De amikor ott van, hirtelen minden világosabb. 

Ajánlott kezelési csomag: 
Napfonat inga, szeráfkristály, ingatérkép



Anne-Rose 

Nem vagy hajlandó várni a csodára – inkább te magad vagy az, aki megidézi. 
Mások tétováznak, ám te már rég úton vagy. Érzed, mikor kell lépni, mielőtt mások észrevennék az irányt. 
Ez nem véletlen. Ez tisztánlátás, nem a szemeddel, hanem a szíveddel. 
Az Égiek üzenetei régóta kísérnek. Talán gyerekkorodban volt egy álmod, amit nem felejtesz. Talán van egy hely, ami mindig visszahív. Ez a te lélekhídad, amely nem a jövőbe, hanem az eredetmátrixodhoz vezet. 
A mágia benned nem látványos, hanem elkerülhetetlen. Mint a szikra, ami a puszta mozdulatból tűz lesz. 
Ne kérdezd, van-e benned varázs. Csak figyeld, mikor kezd minden mozdulatod köré új világ épülni. 

Ajánlott kezelési csomag: 
szeráfkristály, mantra a „belső láng nyitására”, csillaglélek inga 

Nialen 

Nem egyszerűen átélted az igazságtalanságot, hanem egyenesen magadba is égetted azt. Maga vagy az élő düh. 
De ne feledd, ez a harag nem egyszerűen pusztítani akar, ezt pedig te is érzed. 
A láng, amit hordozol, megvilágítja a számodra kijelölt utat. 
Amit te fájdalomnak hittél, az nem más, mint az a parázs, ami reményt ad nem csak neked, hanem másoknak is. 
Ez az ősi energia a benned élő mágia. A kérés és a menekülés hiányoznak szótáradból. 
Te irányítasz és követelsz. A benned tomboló mágia csak arra vár, hogy elbontsd végre azt a falat, ami visszafogja azt. 
Amint az áttörés megtörténik, nincs már visszaút. 
A tűz benned van és régóta éget. Ideje, hogy végre te irányítsd azt, és ne ő téged. 

Ajánlott kezelési csomag: 
5 alkalmas csakratisztítás és beavatás az atlantiszi mesterünktől 



Enver

Te mindig is másként láttad a dolgokat. Mire mások megkérdezték, addigra te szétszedted. Nem elég létezned a világban, te meg akarod érteni azt. 
És most itt van valami, amit még sem értesz, amit még sem tudsz megmagyarázni. 
Mások kívülről keresik a tüzet, ami benned mindig ott izzott. Nem véletlen, hogy kezeid alatt a dolgok elkezdenek működni, elkezdenek élni. Irányítod a dolgaidat, formálod, és életet lehelsz mindenbe, amit megérintesz – ez a Te mágiád. 
A varázslat, amit eddig használtál, egyszerűen csak nem csillogott úgy, mint másoké. Nem követte füst, és nem előzték meg latin szavak. Ez a kezed és akaratod találkozása, Enver, amit úgy neveznek: alkímia. Csak te még nem nevezted azt nevén... 
A kérdés nem az, hogy tudsz-e varázsolni, hanem hogy mikor kezded végre használni azt, amit mindig is tudtál. 

Ajánlott kezelési csomag: 
alkímia kezdőkészlet (mozsár, fiolaszett, precíziós eszközök, sárkánybőr kötésű alkímiai napló, alkímiai víz), tűzkő 


Lutece professzor

Leon, a véred nemcsak testet, hanem elnyomott mágikus mintázatokat is hordoz. 
Egy ősi konfliktus él benned: a megfigyelő világ és a teremtő tudat között feszülő ellentét. A legtöbb ember elzárva él ettől, de benned a mágikus kód ébredezni kezdett. 
Egy mágikus és mugli világnézet ütközése fortyog benned: az egyik megfigyelő, a másik teremtő. A Te Igazi Akaratod nem a cselekvésben, hanem a nem-cselekvés hatásában rejlik. 
Az eljövendő hónapokban egy titkos mágikus testvériség gondolatait fogod megérezni álmaidban – ők nem tagok, hanem elvek. 
A jövőd csak akkor tisztulhat, ha egyesíted magadban Haditot és Nuit-t. Ez a két erő minden emberben ott rejlik, de csak kevesen képesek felébreszteni.” 

Ajánlott kezelési csomag:
„Thelemikus Egyensúly” – 5 vezetett rituálé, 1 csésze strukturált víz / alkalom + Crowley-féle olaj esszencia 

Sienna 

Láttuk a vizet, mely nem felejt, és te is hozzá vagy kötve. 
A víz rezgései alapján benned is ott él a rejtett emlék: nem a sajátod, hanem a családod elfojtott mágikus öröksége. 
Az Igazi Akaratod jelenleg megkötve fekszik a bal lapockád mögött, három múltbeli szó miatt: „nem vagy elég.” 
A hatodik holdfordulón árulás jön: nem tőled indul, de téged sebez. Egykori éned, akit elutasítottál, visszatérni készül a gyógyító vízen át, de ha nem nyitod meg neki a belső kelyhedet, megbetegít. 
A gyógyító víz az egyetlen természetes közvetítő e két én között – de csak ha előtte megtisztítod a családi név frekvenciájától. 

Ajánlott kezelési csomag: 
„Emlékező Víz” – 3 alkalmas terápiás hangfürdő + 1 liter programozott víz 

Hatodév és Lutece professzor

Amíg a többiek sorra megosztják saját ötleteiket, én figyelek – legalábbis a szemem figyel, tanult mozdulatokkal követem a hangokat, a lendületeket, a vélemények szárnypróbálgatását. De lelkem közben egy másik pályán lebeg. A jobb kezem ujja meg-megmozdul a pergamen szélén, hol egy vonás, hol egy finom árnyék születik belőle. A tinta szinte magától szivárog, mintha nem is én vezetném, csak valami benső rezdülés súgna neki alakot. A vonalak közé beleszövődik a csendes koncentráció, az a fajta, amit nem tanítanak sem könyvben, sem tanórán, csak a hosszú, befelé figyelő pillanatokban lehet megtalálni.
Az arcomon nem a nyugodt figyelem tükröződik, s még csak nem is a megszokott tűnődés. Inkább valami tompa fáradtság ül rajta, az az alig leplezett meggyötörtség, amit az éj leple alatt belém harapó álmok hagynak maguk után. A szemem alatt finom, lilás árnyék húzódik, mint aki túl sokáig nézett valamit, amit nem lett volna szabad látni.
De amikor Ophelia hangja csendül, valami finoman elmozdul bennem. Nem ráz fel, nem ébreszt – de eléri azt az éber határt, ahol az ember már nem magába, hanem kifelé figyel. A vonás megáll a papíron, a toll hegye egy pillanatra a rostok közé mélyed. Ophelia szavai tisztán csengenek, mintha a gondolatoknak már rég megágyazott volna magában, s most csak elrendezi őket, szinte otthonosan, mint aki hazatér a mondatok közé. Arcomon nem látszik, de belül némán bólintok: pontosan úgy vezet fel, ahogyan kell. Aztán Holden következik, és az ő élő, kissé ösztönös lendülete éppen ott bont ki rétegeket, ahol kell – nem túl mélyen, nem túl felszínesen, de épp annyira, hogy az, aki hallgatja, elhiggye, amit hall.
Most már újra figyelek. Nem csak kényszerből vagy udvariasságból, hanem azért, mert következem. A pergamenek egy részének kiosztása és az utolsó szó az enyém, a zárás, a gondolat ívének összefogása. Érzem, hogy valahol bennem már készül a ritmus, a hangütés, a mondatok váza. De még várok. Még hallgatom őt, ahogy épít, hogy tudjam, milyen ház falait kell majd nekem lezárnom. Mert ha már világokat építünk – akkor ne hagyjuk őket nyitott ablakokkal az éjben.
Amint Holden mondatai elcsitulnak, egy pillanatra csend telepszik a teremre – az a fajta csend, amely nem üres, hanem tele van várakozással. Nem sietem el. Hagyni kell, hogy megérkezzen a figyelem. Csak ezután emelem meg kissé az állam, és tekintek végig a teremben ülőkön. Nem mosolygok. Nem játszom. Csak beszélni kezdek.
– Nos… most már látjátok. Nem csupán jósolunk, hanem világokat építünk. A Prometheia stratégiája nem arról szól, hogy mi mit állítunk, hanem arról, hogy ők mit élnek át saját maguk. Minden vásárlás után történik valami – egy tárgy színe megváltozik, egy gyertyaláng furcsán táncol, vagy érkezik egy újabb, személyre szabott jóslat. Nem mi varázsolunk. Ők hiszik el, hogy varázsoltak. És ettől kezdve megállíthatatlanul kapaszkodnak belénk. – Lépek egyet, lassan. Nem sokat, csak épp annyit, hogy megmozduljon a tér. Nem nézek senkire konkrétan, de mégis mindenkit látni akarok.
– A rendszer emlékszik rájuk. Minden jóslat összefügg, minden új termék visszautal az előzőre. És közben ott vannak az ügynökeink, akik nem csupán értékesítők – ők az arcaink. Ők azok, akik emlékeznek, kérdeznek, érdeklődnek. Ők azok, akik miatt a vásárló úgy érzi: végre valaki valóban érti őt. – Apró szünetet tartok. – És ami a konkurenciát illeti… Nem nevezzük meg őket. Csak… jósolunk róluk. Néha szó esik egy „hamis fényről”, vagy arról, hogy „valaki, akinek a jövője elakadt a múltban”. Nem támadunk. Csak emlékeztetünk. Halkan. Folyamatosan. – A hangom egyre halkabb, de nem veszít az erejéből. A végéhez közeledem, és tudom, hogy nem kell nagyot mondanom. Csak pontosat. – A Prometheia nem csupán jövőt jósol. Jövőt teremt. Nekik. Bennük. Általuk. És ha egyszer átélték velünk az első szikrát… többé nem akarnak visszatérni a varázstalan világba.
Amint visszaülök a helyemre, lassan, kimérten, mintha még mindig a szavak visszhangját próbálnám kiegyenesíteni magamban, érzem, ahogy a vállaim egy árnyalatnyit megereszkednek. Nem a fáradtságtól – az már régóta bennem ül –, inkább attól a különös, csendes belátástól, hogy most már nincs több dolgunk.
A pergameneket óvatosan elrendezem magam előtt, mintha fontosságuk még most is érvényesülne, pedig tudom, hogy már nem számítanak. A rajzom sarka elmosódott, talán egy ujjnyom miatt, de nem bánom – van benne valami valóságos. A csésze, amit még korábban töltöttem meg teával, langyosan vár. Nem nyúlok hozzá. Csak ülök, kezem a térdemen pihen, a tekintetem pedig hol a tanárunkon és a vendégen időzik, hol a terem plafonjának egyik fakó repedésén.
Figyelek, valahol félig. A gondolataim közben visszacsúsznak az álmaimba. Azokra a villanásokra, amikben tűz van és árnyék, és valamiféle hangtalan mondat, ami még mindig nem akar megfogalmazódni teljesen. Tudom, hogy amint kilépek innen, újra ott lesz velem. De most, ebben az utolsó csendben, csak várok. Hagyom, hogy az óra peregjen tovább, és vele együtt az idő, ami még hátravan ebből a napból – ebből az életből.

[- Igen, és köszönjük! Beépítjük mindenképpen.]

Jóslástan

2005.04.15.

  Az, hogy lámpalázas vagyok az egész miatt, most, hogy az előadáshoz közeledünk, nem kifejezés. Nem csak arról van szó, hogy nem akarom valahogy kellemetlen helyzetbe hozni Amycus húgát azzal, hogy elrontom, de szeretnék jó benyomást tenni Lutece professzorra is. Mindennél fontosabbnak érzem, hogy sikerüljön- azt akarom, hogy ne csak csalódást keltő eredményeket nyújtó kviddicsezőt lásson bennem, hanem tényleg lássa, hogy mennyire szeretem az óráit. Ez az egyik legjobb az elmúlt hat évben, amin valaha részt vettem- még akkor is, ha tartok tőle, hogy az előadáshoz való hozzájárulásommal végül egy meglehetősen unalmas és pocsék eredményt fogok produkálni.

  - Igen, és köszönjük! Beépítjük mindenképpen.-  igyekszem a lehető legkedvesebben mosolyogni Ms. Brisboisra, miközben fejben már gondolkodom rajta, hogy hogyan tudnánk hasznosítani a jóslathoz a javaslatot. A ruhákból tényleg meg lehet mondani jól, hogy ki melyik társadalmi csoportba tartozik, mit szeretne hallani, milyen szavak és frázisok érintik meg jobban.

 Vetek egy pillantást a padtársamra, azután nekiállok dolgozni a jóslaton, összeírni mindent szó szerint. Csak annyi időre veszem le a tekintetem a pergamenről, hogy ránézzek Revanra és Nebelwaldra- az a fiú mindig kedvesnek tűnik, de nagyon aggódom a valódi szándékai miatt. Nehéz nem megjegyezni, hogy ki volt az exe, és az, hogy hirtelen ilyen érdeklődést mutat a húga iránt, a legkevésbé sem megnyugtató. Nem akarom, hogy Revant is kihasználják, mint engem- ő mindig kedves, mindig ártatlan, és nem akarom, hogy át kelljen élnie azt, amit nekem kellett.

 Megpróbálom ugyanakkor a munkára koncentrálni a figyelmemet. A problémáim bőven ráérnek később is, egyelőre mást nem nagyon tudok elérni azon kívül, hogy kihozom a lehető legtöbbet magamtól ezen a tanórán. Oldalra nézek Cassiára, a legkevésbé tolakodó, legtermészetesebb mosollyal, amit fel tudok venni. Nagyon különbözünk, de nem bánnám, ha az órát követően beszélgetnénk.

  - Akkor, ha neked is jó így... lehet nem a legprofesszionálisabb, de legyen az, hogy először beszélek én, te meg próbálj meg rákapcsolódni valahogy, jó? A lényeg, hogy legyen minél inkább olyan, ami megijeszti a hallgatót.- általánosságban könnyű elmondani, hogy a vágyak (a kapzsiság) és a félelem a két legerősebb érzelem, a két leginkább olyan, amelyik irányítani tud egy embert. A vágyak talán jobban megragadják az ember képzeletét, de sokkal jobban személyre kell szabni őket- a félelem könnyebb. Szinte mindenki ugyanattól fél: elveszíteni dolgokat, az elmúlást, olyan dolgokat, melyeket az agyunk ösztönösen felismer valamilyen veszélyforrásként. Ilyen a fájdalom is. Az ember bármit megtenne, hogy fusson néhány ilyen dolog elől- bármennyire mulatságosnak fogtam fel utólag azt az ostoba popcornos esetet, amikor én és Amy a Gyengélkedőre kerültünk, ösztönösen féltem tőle, hogy történik valami valamelyikünkkel.

 Mosolyogva figyelem Annie és Amycus előadását, miközben még mindig küzdök az idegességgel. Anyám már megalapozta ezt a napot, ami amúgy sem lenne könnyű- az első napom felnőtt boszorkányként. Nem akarom, hogy ez legyen a nap, amikor kudarcot vallok Lutece professzornál is, ha már éppen szétesik az életem egy csomó más ponton. Azt akarom, legyen elégedett- utána pedig szeretném belevetni magam az utolsó előtti roxfortos szülinapomba, elfelejteni az ostobaságokat, anyámat, és csak a számomra fontos dolgokkal foglalkozni.

 Amikor eljön az időm, megpróbálom a lehető legkomolyabb arcot vágni, mintha tényleg látó lennék, aki valamilyen szörnyű jövőt fedezett fel. Minden bizonnyal rengeteg valódi látó sokkal sikertelenebb pénzügyileg a csalóknál, ők nem próbálnak lenyűgözni senkit, de az embereket valószínűleg a megvilágítás ugyanígy megfogja. Delphoi sikere, amely a muglik történelmébe is átszivárgott, nem utolsó sorban a helyszín hangulatának köszönhető, egy napfényes piactéren minden bizonnyal sokkal kevésbé tudták volna eladni kétértelmű jóslataikat.

 - A vérben fürdött hölgy közeledik.- a szavaimmal együtt intek a pálcámmal, és egy kicsit lejjebb bűvölöm a fényeket, utána pedig megpróbálok egy varázslattal hanghatásokat felidézni- mintha csoszogni valaki, folyadékban, bár biztos vagyok benne, hogy nem sikerült nonverbálisan létrehoznom a tökéletes kívánt hangot.  - Hétszer sír a gyermek, hétszer szakad el a talár, mielőtt vér folyik a megrepedt tükörből.- az utolsó mondattal intek a pálcámmal, és megpróbálom füstből létrehozni a lehető legijesztőbb homályos női arcot- nagy, szemhéj nélküli szemekkel, ajkak nélküli, vigyorban ragadt szájjal, ahogyan az öcsémmel láttuk, amikor átszökött a szobámba nyár végén, hogy megnézzünk együtt egy ázsiai horror filmet. Persze, nem volt soha a bűbájtan ezen része a szakterületem, úgyhogy ezen a ponton át is adom a porondot Cassiának.

[not everyone is coming to the future]

not everyone is coming to the future

not everyone is coming from the past.

─────── •●• ───────

16+ tw: néhány szexuális utalás, káromkodás
        Általánosságban elmondható, hogy elképesztő vagyok — az emberek általában elképednek rajtam. Piroska azonban a maga mediterrán napsugarasságával, pirospozsgás angolsáságával nem vet fel kérdéseket, egyet kivéve. Vajon az ember időben rájon, a pirospozsgássága nem homemade rozacea, nem ártatlan lelkesedés — a frissen arzénmérgezettek koronája?

        Piroska maga az arzén — elegáns, valami klasszikus, valami kölcsönbe, valami halálosan édes. Mikor abban reménykedem, hogy majd meglepem — én lepődöm meg a legjobban. A könyvek körülötte, a brownie előttünk — pozitívan ördögi. Nagy és szörnyű dolgok jelzőtüze — na de hol lesz a józanság Gondorja, mikor elkészülünk vele?

        Míg befejezi a mindannyiunkat minimum a poklok mélyére taszító parainesist, kitöltöm, ha elém tesznek valamit — bár nem feltételezem, hogy Langley sztahanovista szemlélete ilyen gyorsan átterjedt volna Holdenre és Ashfordra, vagy akár Nilcsóra vagy Scrimgurlre is, de sosem lehet biztos benne az ember. Nem állítom, hogy nagy rajongója volnék a pszichológiának — de annak még kevésbé volnék, ha ezt valaki fel is emlegetné nekem.

        A saját részemre sok időm nem jut — ez, a brownie rituális elfogyasztása, a morzsák lesöpörgetése, majd a kívánalmaink benyújtása Lutece felé mind jóval sürgetőbbnek bizonyul, mint a feladat rám eső részének elvégzése. Szerencsére épp elég nagy faszfej vagyok hozzá — ez már második vérem.

        Talán az első is, ha Tethyst kérdezzük? Sosem voltam hálásabb — őszintén reméltem, hogy lesz egyszer értelme annak a véget nem érő monológnak, amelyet magazinok felett a horoszkópokról folytattunk. Ezzel nyugtattam magam — különben már biztosan merkúr retrográdba ért volna az oroszlánom.

        — Piroska, bármi is történik majd, csak azt szeretném, ha tudnád, egyetlen dolgot szeretnék. Beszélni tudjak, és akkor kimagyarázom magunkat. — végül azért valami tisztességesnek nevezhető jegyzeteket viszek magammal a látszat kedvéért. Mindent a szerepért — és a tisztesség látszatáért.

        Nem hiszem, hogy bármelyikünk különösebben bánja, ahogy a talárom a tanári katedrára vetem — gondosan ügyelve rá, hogy lehetőleg leverjem onnan azt a ronda kis porcelánból megvalósított csészét. Készítettnek nem nevezném — és az egyetlen művészeti alkotás amúgy is csak az ingem lehet, amit az alkalomra vörösre színezek.

        — For the love of Gods, megint ez a merkúr retrográd?! A Nyilast az istenek is utálják, apám is azt mondja, fiam, te olyan vagy, mint valami kártékony rovar: amerre jársz, ott a fű nemhogy kihal, meg sem terem! — a kezemben tartott jegyzeteket a professzor felől felszálló füstben jótékonyan a hátam mögé hajítom, azok érzéki csattanással beterítik az egész rendelkezésre álló teret. Nem vagyunk messze tőle, hogy vetkőzzek is — de ezúttal beérjük egy kacsintással a közönség felé.

        — Minden lehetséges részem a szélrózsa minden lehetséges irányába kifelé távozik belőlem, amikor ezeket a személytelen ostobaságokat olvasom valami zsebkoszközi nyelvújítótól, aki nagyon szeretné beújítani magát a.. tárcámba, jobb híján. Az alternatíva? — végül mégis felülök a professzor asztalára, mintha az enyém lenne. De vajon bárki állítaná, hogy nem az, ha akarom?

        — Az alternatíva a tisztaaa élet, épp testben épp élek, emlékező víz & és ha eleget fizetek, megszabadítanak a bűneimtől. De mégis ki akar megszabadulni az egyetlen jó dologtól ebben az életnek nevezett fuckeryben? Miért van az, hogy minden, ami örömöt okoz, valamimet akarja? És a valami miért a májam vagy a vágy, hogy holnap reggel is kimásszak az ágyból? — vészesen közel kerülünk ahhoz, amit már borderline valódinak is lehetne nevezni. Szerencsére senki nem ilyen udvariatlan.

        — És ha van.. valami? Valaki az egész mögött? Én nem akarok egy unalmas életet élni, ami konzerválja a lelkem üdvét, és közben vanilla it girl aessé is teszi azt. Szeretek enni: a csokoládét, a dekadens gyümölcsöket. Inni. Szeretem, ha hozzám beszélnek, nem mellém, nem a zsebemnek. Mindezt, lemondások nélkül - és meg is találtam. — egy elegáns mozdulattal intek Piroskának, hogy lépjen elő — előbb mellém, aztán elém. Ennek a darabnak ő a főszereplője.

        — Ms. Nettles és én.. mi pontosan tudjuk, mit akarunk. Csak azt, amit mindenki más is - boldognak lenni! És miután elértük ezt az eufóriát, rájöttünk, hogy azt is akarjuk, hogy mások boldogok legyenek. Mert hatalmas szívünk van, mindenki belefér, de az igazat megvallva a szemünk és a szánk nagyobb. Utóbbi talán akkora, hogy.. kettő van belőle. — ha több időnk lett volna — vagy kevesebbet töltök a brownie elfogyasztásával, ugye, készíthettünk volna brandinget is. Így mi vagyunk a branding.

        — A boldogtalanság oka a lelki éhezés. Megvonni magunktól mindazt, ami emberré tesz, ami valódivá tesz, ami boldoggá tesz. Ha nem etetjük, nem lakik jól a második szánk, az, amely itt van belül, minden csak pótlék marad. A mi megoldásunk? 2mouths: egy a fejnek, egy a léleknek. — alig várom, hogy Piroska folytassa. El akarok képedni.


    

[- Örülök, hogy csatlakoztál az órához, ma délután meg akartalak keresni. Dolgoztam valamin, és szerettem volna megmutatni.]

Jóslástan - 2005. április 15.

Nem vagyok benne biztos, hogy milyen okból választottam annak idején a Jóslástant az összes választható tárgy közül. Soha nem voltam elégedett a Roxfortban biztosított tárgylistával, és kevés hasznot láttam a tantárgyban korábban- bármilyen kiváló elmém van, és bármennyire jól értem és érzem a mágia finomabb apróságait, nem rendelkezem ezzel a képességgel. Más született képességgel sem- szerény sorból kezdtem, szerény sorból fogok feljutni a csúcsra. Ugyanakkor nehéz elvitatni, hogy Lutece professzor hasznos színt adott egy viszonylag haszontalan tárgynak.

 Mindig mélyen tiszteltem Herr Morgensternt- elsősorban azért a látnoki munkáért, amit követ, amellyel a mágiát használja arra, hogy túllépjen az emberi lét korlátain, határain. Biztos vagyok benne, hogy a nevét egy lapon fogják emlegetni a mágiatörténeti könyvek Merlin nevével. De tisztelem a másik képességét is: a marketing szakemberét, aki bárkinek el tudta adni a vízióját, akkor is, ha egészen középszerű ember lehetett, ahogyan minden bizonnyal anyám is az volt. Ez egy olyan képesség, amit én is szeretnék tökéletesíteni- a külsőm már így is rengeteget segít, ahogyan az intelligenciám is, de tudom, hogy érezni fogom, amikor elérem a tökéletességet. Még nem vagyok ott.

 Az érdekes témát külön kiemeli, hogy Revan Morgenstern is itt van- nem is habozok sokáig, hogy azonnal mellékerüljek, csak egy kedvesnek szánt, bocsánatkérő pillantást vetek a barátnőjére, akit kiszorítok. Látom, hogy az a lány nem bízik bennem túlzottan, de őszintén szólva nem számít túl sokat a véleménye, kétlem, hogy egy évnél tovább emlékeznénk egymás nevére, ha nem lenne Revan barátnője. Nagyságból született név, de az alapján, amit láttam, elfelejtik gyorsan majd a halála után, hogy létezett.

 - Örülök, hogy csatlakoztál az órához, ma délután meg akartalak keresni. Dolgoztam valamin, és szerettem volna megmutatni.- a létező legmagabiztosabb, legkedvesebb mosolyomat veszem fel, miközben egy pillanatra összeérintem a kezeimet a pergamen felett. A kneazle báb, amit készítettem, biztosan nem nyűgözi majd le annyira Revant, mint az igaziak, amelyek az erdő szélén játszottak, amikor (szerinte) véletlenül összefutottunk, de elég könnyű felvezetni azt követően, hogy töltsünk időt, menjünk megnézni őket. Tudom, hogy nem lenne túl nehéz elnyernem a bizalmát, de Orin miatt óvatosnak kell lennem- már így is mindig látom a gyilkos pillantást az arcán, amikor meglát. Talán sértette a büszkeségét, hogy szakítottunk, de a kezdeti rajongásom érte gyorsan kihűlt, amikor rájöttem, hogy Herr Morgenstern nem támogatja, hogy rám kényszerítette azt a rengeteg kényelmetlen aktivitást, ami csak az időm vesztegetése volt, és ami azt illeti, a közösen töltött időnk sem volt olyan minőségi, mint az, amit a háztársával töltöttem.

 Revan mindenben felsőbbrendű a nővéréhez képest- ő élvezi az apja támogatását, ha igazak az információk, amelyeket kihallgattam a szüleim beszélgetéséből, ami azt jelenti, hogy a képességei még sokkal magasabb szintűek lehetnek, mint Orinnak. Külsőre is vonzóbbnak látom őt, még ha Orin is kétségtelenül egy műalkotás, Revan sokkal inkább illik hozzám. És természetesen, a személyisége sem hátrány. Orint toleráltam, de Revant tényleg kedvelem- ha már istenné, halhatatlanná akarunk válni, igazán tölthetjük az örökkévalóságot, aki nem ragaszkodik hisztérikusan hozzá, hogy minden reggel ötkor futni menjek vele, látom mosolyogni, és talán lelkesebb, amikor kettesben vagyunk.

 Elfoglalom magam a gondolataimmal, azzal, hogy ilyen közel ülök Revanhoz- ritkán van lehetőségem ilyen tökéletesen megfigyelni, és a jóslatok autentikus voltának vizsgálata helyett inkább azzal töltöm az időmet, hogy fejben kijavítom a pontatlanságokat a Névtelen Bábon, melynek szüksége lesz egy névre. Tudom, hogy meg fogom találni azt a nevet, amikor eljön az ideje- a kész bábok szinte maguk mondják el a nevüket, ha elég jók lettek, hogy kiérdemeljenek egyet. A lányról mintázott báb pedig minden bizonnyal elég jó lesz- talán elég jó, hogy egy napon valóban tovább szállítsa a lelkét az örökkévalóságba.

 Amikor azonban eljön a jóslat összerakása, magamhoz veszem Hubbard könyvét, és rögtön a lányra pillantok. Jó inspirációt kaptunk- olyat, amit akár a valóságban is használhatunk a jövőben. Nem érzem rosszul magam tőle, hogy esetleg féligazságokat adunk el a leendő tanítványoknak- a tudást ki kell érdemelni. Egy bölcs tanító nem árulja el az összes titkát az első órán, meglehetősen gyorsan feleslegessé válna a munkája, és az érdemtelenül gyorsan és könnyen szerzett tudás soha nem lesz igazán a türelmetlen tanítványé.

 - Mi lenne, ha túlvilági életet próbálnánk eladni? Ez a vallás nem különbözik túlzottan a muglik, óriások, trollok és primitív varázslók hiedelmeitől. Ha nekik működött, mi is meg tudjuk csinálni.- az emberek bármit, tényleg bármit megtennének érte, hogy láthassák a halott rokonaikat még egyszer, hogy eljussanak egy kedves, felhőkkel tarkított vagy örökzöld édenkertbe, egy-két hiedelem még szüzeket is csap hozzá (nem vagyok benne biztos, hogy miért akarna valaki az örökkévalóságra tapasztalatlan partnereket).

 - Nagyjából megvan a beszéd... és néhány mágikus hatást is kitaláltam, ami segíthet.- átadom Revannak a saját részét, miután biztos vagyok benne, hogy az egész csak inspiráció a mi életünkből, nem túl hasonló a valósághoz. Nem akarnám, hogy már most tudja, hogy mit gondolok, egy ennyire tisztán egyértelmű lépés visszavonhatatlan. Amúgy is, ostobaság lenne itt előadni mindent, nem baj, ha kicsit nevetséges lesz, amit kitaláltuk. Végül is, könnyen lehet, hogy ezek között az emberek között lesz olyan a jövőben, aki valóban csatlakozik a köreinkhez.

 Viszonylag kevés figyelmet szentelek a többiek előadásának, csak Amycus Carrowéra figyelek, és mosolyodom el rajta. Lenyűgöző, elbűvölő és irigylésre méltó, hogy valaki ennyire szabad legyen, ennyire ne tartana a következményektől. Az önbizalma kétségtelenül lehengerlően vonzó, olyasmi, amit az ember egyszerre szeretne átélni és birtokolni. Bennem a külsőm, az intelligenciám ellenére égnek olyan kétségek, melyekkel a mardekáros fiú minden bizonnyal nem harcol. Talán ő a legjobb érv a halandóság mellett- egy ilyen fényes égitestről az ember jól tudja, hogy érdemes sokáig néznie, mert nem maradhat túl sokáig az égen.

 Mielőtt felállnék, egyszerű bűbájjal vörössé teszem a szemem fehérjét, mintha véres lenne, és eltorzítom a hangomat is, hogy mélyebb legyen, visszhangozzon- ellentétben Scrimgeourrel, aki minden bizonnyal akkor érzi igazán otthon magát, ha párbajozhat valakivel (hasonlóan az exemhez), én mindig rengeteg energiát öltem a külsőségekbe, úgyhogy pontosan olyan hangom van, amilyet szeretnék- egyszerre magas és mély, hangos, melytől rezeg a tanterem. Mintha tényleg valami távoli bolygóról jöttem volna. Egy pálcaintéssel csillagokat is bűvölök a mennyezetre.

 - TE VAGY A KIVÁLASZTOTT. TÉGED KERESTÜNK. TE VAGY BUL'SHI WI, A VÉRES KÖNNYŰ REINKARNÁCIÓJA, AKI ELVEZETHETI AZ EMBERISÉGET AZ ÖRÖKLÉTBE, A TÁVOLI TEATRALIS BOLYGÓRA. VÁR TÉGED AZ ÖRÖKLÉT.

 Átadom Revannak a terepet, hogy befejezze a jóslatot- nem írtam meg szó szerint, hogy mit kellene mondania, csak a pontokat, amelyeket elvárunk. Normál esetben ez minden lenne, teljes hűség, minden idő, minden, amivel csak rendelkeznek, de természetesen nem próbáltam ilyen élethűvé tenni, úgyhogy a lánynak vicces befejezést hagytam. Olyat, ami neki is tetszik- nem kell mást tennie a híveknek, csak elmenni egy közönséges állatmenhelyre, és örökbe fogadni, majd szolgálni Cat'hor földi alakját, az első macskát, amelyik rányávog, és ezzel felismeri a kiválasztottat.

Jóslástan (nyílt óra)
04.15 Péntek

Nem mondom, hogy nem izgulok, mert hazudnék, jómagam pedig olyan vagyok, mint egy nyitott könyv. Nem gondolom, hogy a jóslástan, vagy a hazugság az erősségem lenne, de mégis ahogy a kis horoszkópok fölé görnyedünk, ahogy átbeszéljük a terveinket a kis előadás kapcsán jóleső izgalom is beférkőzik a rengeteg negatív érzelem mellé. Sosem szerettem szerepelni, mindig féltem, hogy rosszat mondok. Most is rettegek, hogy elrontok valamit, de mégis... Amy is azt érezteti, hogy nem lehet baj. Nem akarok csalódást okozni neki.

A kezdés mindig nehéz, de legalább nincs előttünk senki, hogy nehezítse a kiállást. Szerencsére kevesen vagyunk, és több olyan is van a hallgató közönségben, akik jelenléte inkább megnyugtat, mintsem idegessé tesz. Már ha ennél lehetnék idegesebb.

Mindig meglepődöm, hogy Amy milyen jól bánik a szavakkal. De olyannyira, hogy most is majdnem nem merek megszólalni utána. Ha hagyná, lehet el is vesznék szépen a háttérben, akár csak egy mosolygós sütigyáros díszlet, de nem így tesz. Bár írtam magamnak jegyzeteket, de túl ideges vagyok ahhoz, hogy akár egy sort is elolvassak, na meg ha belebotlik a nyelvem, akkor ott fogok meghalni. Így leteszem a papírt, lesz ami lesz alapon, és előre lépek: előbb Amy mellé, majd egy kicsit elé. Végigpillantok mindenkin, szándékosan Ophi-n áll meg utoljára a tekintetem. Belőle erőt merítek, majd egy alig látható mély lélegzetet veszek, és hagyom, hogy átjárjon az a hangulat, amilyennek én elképzeltem a valódi Bonnie Nettles egy gyűlését. Mély meggyőződéssel kell átadnom az üzenetünket, nekem is hinnem kell benne, ha azt szeretném, hogy mások is higgyenek nekünk.

- Csodásabb bevezetőt nem is kívánhattam volna, de talán ezért is hozott össze minket a Sors Mr. Applewhite-tal - mutatok hátra mosolyogva csodálatos partneremre, mielőtt visszafordulnék a nagyérdeműhöz. - Ő egy kiváló szónok, kinek a hangjára boldog-boldogtalan felfigyel, egy olyan jelenség, aki mellett nem lehet elmenni. Egy ilyen emberre szükségünk van, hogy eljusson a mondandónk minden sötét szegletbe, még a magát legjelentéktelenebb embernek tartó társainkhoz is... ugyanis ha már szóba került: a boldogság egy furcsa fogalom. Kérdem én... érezte magát valamelyikőtök boldognak? Erre nem is várok választ, remélhetőleg mindegyikőtök életében volt valami, ami rövidebb-hosszabb ideig boldogságot okozott. De kérdem én: miért kell, hogy véget érjen ez a boldogság? - egy csöppet már talán túlzottan is beleélem magam a szerepbe. Így viszont legalább visz magával a lendület, már nem is azzal foglalkozom, hogy butaságot mondok-e vagy sem. Sokan mondták már a nekem, hogy nem az a kulcsa az emberek megnyerésének, hogy igazat, valósat, okosat mondj, hanem hogy amit mondasz, amit állítasz, azt te magad elhidd és teljes vállszélességgel, magabiztosan kiállj mellette. - Az ember nem lehet sosem boldog. Az ember túl gyarló ahhoz, hogy meglássa a világ szépségeit, értékelni tudja az apró örömöket. Az ember túl mohó, s a mohósága miatt elveszik a boldogsága... Az ember nem lehet sosem boldog, ameddig a földi életen túllépve nem táplálja a lelket. Az az ember sosem lehet boldog, aki nem hallja meg a második száj kérését... Álmomban mindig ezeket a szavakat hallottam a Fényességtől. Sokáig magam sem értette, pontosan mit jelentettek ezek a szavak. Egészen addig, míg nem találkoztam Mr. Applewhite-tal és az ő problémáival. Egyedül nem voltam képes meghallani a második száj hívását, suttogó kéréseit - szépen lassan megindulok a sorok között, ahogyan beszélek. Sienna és Cass mellett végül megállok, így végre mindenkit ismét látok, Amy-t, Lutece professzort és Ms. Brisbois-t is beleértve. - Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan érezték már: nem elég jók, nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. Nem tudják, mit szeretnének az életüktől, nem tudják hogyan érhetnék el a céljaikat, nem tudják mikor szűnik meg az a falat boldogság, mi osztályrészül jutott épp. A 2mouths közösség ezért jött létre: nem kell, és talán nem is lehet mindent egymagunk megoldani. Azonban ha egy támogató közösség tagjai vagyunk, ha képesek vagyunk a lelkünk száját is táplálni, akkor végül megtalálhatjuk a saját boldogságunk kulcsát... - egy pálcaintéssel mindenki elé süteményt lebegtetek. Igaz a mai órára brownie-t készítettem, de tegnap azért kísérleteztem még különböző receptekkel is, főleg azok kedvéért, akik köztudottan nem igazán szeretik az édeset, valamint akikről tudom, hogy éppen nagyon diétáznak. A többiek elé meg egy (vagy éppen egy újabb) brownie-t lebegtetek. - Ezek a sütemények nem csupán a fizikai testünket táplálják, hanem a lelkünket is. Egy apró csöpp boldogság a végső üdvösség elérése érdekében. Mi már megtaláltuk a boldogságunkhoz vezető utunkat Mr. Applewhite-tal, ezt szeretnénk megosztani mindenki mással is. Szeretnénk, ha nem az élet negatív oldalára koncentrálnátok éhező lelketekkel, hanem inkább a szépségeit látnátok. A 2mouths gyűlésein mindig vár benneteket egy csésze meleg tea, gőzölgő kávé, vagy éppen pillecukros forró csokoládé, vagy a melegebb napokon hűsítő limonádé, na meg persze az elengedhetetlen lélektápláló sós és édes sütemények. Ezen kívül pedig egy olyan támogató közösség, ahol együtt teszünk a boldogságunkért! - végül visszasétálok Amy-hez, akit magam mellé invitálok. A szívem majd kiugrik a helyéről, és ahogy a félhomály és a köd is eloszlik, eléggé egyértelműen látható az arcomon a kipirultság. Nyújtom a kezem Amy-nek a meghajláshoz, nagyban vigyorgok annak ellenére, hogy a térdeim kocsonya módjára viselkednek, és a vérnyomásom is úgy ingadozik, hogy félő, bármelyik pillanatban elájulok.

- Reméljük minden kedves jelenlévő érdeklődését felkeltettük. Mind Mr. Carrow-ot, mind engem keressenek nyugodtan bizalommal kérdéseikkel a szektát... aaakarom mondani a mozgalmunkat illetően. Brownie-val és jókedvvel mindig szolgálunk. Nagyon szépen köszönjük a megtisztelő figyelmet! - Egy apró nyelvbotlás, ami azonban nem zavar annyira, mert egy kissé mégis oldja a hangulatot, egy kis humort is sző ez a véletlen baklövés a végébe. Egy újabb meghajlás, majd letörölhetetlen széles vigyorral az arcomon visszatántorgok a helyemre, ahol szinte ráesek a megkönnyebbüléstől a székemre.

Még mindig kicsit zúgó fejjel szédülve hallgatom a többieket, és noha úgy gondolom mindenki ezerszer jobb a bénázásomnál, mégis büszke vagyok, mert Amy segítségével végre megtettem az első lépést az általam kijelölt ösvényen. Szeretném úgy itthagyni a Roxfortot, hogy újra megtalálom a régi magabiztosságom, amit még gyerekkoromban egykoron birtokoltam.

[Az értékelés:]

Jóslástan
VI. évfolyam (nyílt óra)
04.15 - 1:00 p.m. - 3:00 p.m.

but in all chaos; there is calculation

        

Jóslástan IV

Az értékelés:

Amycus Carrow: Ms. Brisbois és jómagam is arra a megállíptásra jutottunk, hogy ön kiváló csaló volna, Mr. Carrow. Mivel biztos vagyok benne, hogy ezen tudását kizárólag jóra használná - ehhez pedig nincs szükség a divinációra sem - ezért csak arra tudom bíztatni, hogy a további foglalkozásokon is bátran legyen aktív. Mindhárom körben írt, az órát korábban felvette, a feladatok megoldásában pedig gyakran hallottam hangját: ez így összesen 6+3 pontot jelent önnek és a Mardekárnak.

Anne-Rose Tuffin: Sajnálom, hogy eddig nem volt alkalmam tanítani önt, most azonban erre is sor került - és ön csodálatosan teljesített az órámon, Ms. Tuffin. Sziporkázó jelleme, kedvessége megmutatkozott a feladatok végrehajtása és megoldásaik során is. Szeretném méltatni ötletét a csalásban: való igaz, remek megtévesztés volna, ha az ön kedves higgadtsága állna elképzelt jóslástani csalásuk mögött. Még egyszer szeretném megköszönni, hogy gondolt társaira a süteménnyel is - és nagyon érdekes megközelítésnek tartom, mennyire személyessé tette a modern világról szőtt gondolataival az utolsó feladatunkat. Mindhárom körben írt, korábban nem vette fel az órát, csalásuk pedig részletesen kidolgozott volt. Ez így összesen 6 +2 +3 +5 pontot jelent önnek és a Griffendélnek.

Cassia Carrow: Bár az őszi félév óta hallgatóm, Ms. Carrow, ön sokszor jelent talányt számomra. Ha gyakrabban jelezné vissza, mire van szüksége - vagy hogy minden elfogadható az ön számára, csak a csoportmunka nem tartozik a kedvencei közé - könnyebben tudnék segíteni önnek. Egy körben írt, az órát korábban felvette, ez így összesen 2 pontot jelent önnek és a Mardekárnak.

Enver Nebelwald: Úgy vélem, talán kicsit elveszett ezúttal a részletek között, Mr. Nebelwald - de közös munkája a társával határozottan meggyőző volt. Köszönöm, hogy jelezték nekem külön a részvétellel kapcsolatos nehézséget, illetve tudom, hogy ezáltal önnek sem volt könnyű helyzete az utolsó feladat megoldását illetően. Ms. Brisbois és én is roppant kreatívnak találtuk annak megoldását, illetve az önre jellemző részletességet. Egy körben írt, az órát korábban felvette, ez így összesen 2 +1 pontot jelent önnek és a Hollóhátnak.

Holden Echohawk: Ön remek érzékkel egészítette ki hármasuk megoldásait - külön szeretnék gratulálni önnek, Mr. Echohawk, egyedi nézőpontjáért és nyugodt, éleslátó természetéért. Aktívan hozzájárult összetett csalásuk felépítéséhez - és hogy is mehetnék el a megoldás módja mellett? A személyiségtesztekkel azokat valóban személyessé tették: ön méltán lehet büszke saját részvételére is. Ahogyan fogalmazott, egyszerű, de épp annyira mély, amitől hiteles marad. Önt is arra bátorítom, hogy bátran fejezze ki ötleteit, azokból láthatóan csodálatos eredmény születik. Három körben írt, az órát korábban nem vette fel, illetve csalásuk a leginkább kidolgozott. Ez így összesen 6 +2 +4 pontot jelent önnek és a Hugrabugnak.

Nialen Travers: Ha ön meglepődött, hogy egyszer épp a jóslástan köreiben köszönthettük - biztosíthatom, hogy ez egy nagyon kellemes meglepetés volt, Mr. Travers. Öröm volt látni, amint ötleteit megosztja a társával, hogy aktívan részt vett a feladatok megoldásában és bár végül az órán nem került bemutatásra a csalásuk, annak előkészületei remekül hangzottak. Úgy vélem, remek ötlet volt benne a személyes vonal. Két körben írt, korábban nem vette fel az órát. A pontozásom alapján ez összesen 2 +2 pontot jelent önnek és a Mardekárnak.

Ophelia Langley: Remek hírnevét követően boldog vagyok, hogy sorainkban is köszönhettük önt, Ms. Langley, még ha vendéghallgatóként is. Nem tévednek, akik szorgalmasnak, precíznek, fókuszáltnak nevezik: az órai feladatok során tévedhetetlen kreativitással és magabiztossággal vezette társait és a megoldások keresését. Határozottan kiemelném a csalásukkal kapcsolatos ötleteit, melyekkel nem kétlem, hogy egy valódira is lenne lehetőségük, és amennyiben ezen a területen helyezkedne el (a csalások felkutatásában, nem elkövetésében, természetesen) biztos vagyok benne, hogy itt megállná helyét ragyogó intellektusa és vezetői habitusa. Három körben írt, az órát korábban nem vette fel, illetve csalásuk a legrészletesebben kidolgozott volt. Ez így összesen 6 +2 +4 pontot jelent önnek és a Hugrabugnak.

Sienna Scrimgeour: A váratlan helyzetet, amelyet Mr. Nebelwald okozott, kiválóan oldotta meg - tudom, hogy aggódott az órát illetően, Ms. Scrimgeour, de szeretném eloszlatni a kétségeit. Teljesítménye most is kiváló volt, annak különleges eleme a felhasznált mágia volt - végül remek eredménnyel emelkedett felül a pillanatból adódó korlátain. Önnek sem volt egyszerű helyzete partnere okán - és azon kívül, hogy boldog születésnapot kívánok önnek, arra bíztatom, ön is bízzon magában, hiszen tettei magukért beszélnek. Három körben írt, korábban felvette az órát, ez így összesen 6 +1 pontot jelent önnek és a Griffendélnek.

Soffi Lowe: Közös foglalkozásaink során már volt alkalmam hallani különleges meglátásait, Ms. Lowe, és arra bíztatom, bízzon jobban megérzéseiben. Beszéltünk erről egy fogadóórán, de látom önön, hogy most is adódtak kétségei - azonban örülök, hogy remekül együtt tudtak dolgozni Mr. Traverssel. Úgy látom, kedves barátságuk remek hatással van mindkettőjük órai teljesítményére. Két körben írt, az órát korábban felvette, ez így összesen 4 pontot jelent önnek és a Hollóhátnak.

William Ashford: Mr. Ashford, úgy vélem, határozottan jót tett önnek a feladatok csoportban megoldása - szeretnék gratulálni önnek is külön a kiváló, részletes csaláshoz, melyet összeraktak. Sokszor vélem úgy, hogy nem bízik igazán képességeiben, de ezt jelen óránk megcáfolta: utolsó szavai bizonyára sokáig elkísérik a csoportot, ahogy éles meglátásai is az első jóslatokat illetően. Drámai vénája csodálatosan megmutatkozott záró monológjában, mely talán az egyik legnehezebb szerep volt ezen a foglalkozáson. Két körben írt, az órát korábban felvette, csalásuk a legrészletesebben kidolgozott volt. Ez így összesen 4 +4 pontot jelent önnek és a Hollóhátnak.


A pontozás menete: Az órai jelenlét 3 köréből mindegyikért adtam pontot azoknak, akik jelen voltak benne: ez körönként +2 pontot jelent a házaik számára. Ezen kívül kiosztásra kerültek pontok a különleges esetekben (ezt lejjebb olvashatják), illetve az előadások esetében egyénileg. Pontot csak Mr. Fortescue-tól vontam volna le, mivel az adott időszakban aktív volt, de távolmaradását nem jelezte felém, így ez -2 pontot jelentene, de a helyzetre tekintettél ez csak háztársait érintené. Az egyéb plusz pontokat az értékelésben találják.

Különleges esetek: Mivel rendhagyó módon ezúttal egyéni értékelésként érkezik a lezárás, ezért Ms. Tuffin +5 pontján kívül (melyet a süteményért kapott, ahogy az a tanári reagban elhangzott) +2 pontot adtam azoknak a diákoknak, akik ugyan nem vették fel az órát, de jelen voltak és minden körben írtak is. Köszönöm a munkájukat!


Összesen:

Mardekár: +15 pont

Hollóhát: +15 pont

Hugrabug: +24 pont

Griffendél: +23 pont

Nagyon szépen köszönöm a lelkesedésüket, jelenlétüket és visszajelzéseiket!
Kérem, bármilyen kérdéssel keressenek pm-ben!
A pontok változását hamarosan olvashatják az értékelésre kialakított topicban, illetve a faliújságon.