Bájitaltan terem

Bájitaltan - nyílt óra

16+ - morbid dolgok és hasonlatok, szexuális utalások, szégyenítés

  Sötétség.

 Bólintok Oakley válaszára, mielőtt visszatérek a bájitalomhoz. Ez a világ meglehetősen sötét, reménytelen és visszataszító már jelenlegi formájában is, úgyhogy természetesen érdemes megtanulni ezt a bájitalt mindenkinek, aki meg akarja óvni magát más emberek undorító fertőjétől, és aki szeretné elkerülni, hogy további nyomorult teremtményekkel gazdagodjon ez a világ.

 Nem foglalkozom túl sokat az óra hátralevő részében a társaimmal, különösen nem az idiótákkal a hátsó sorban, akik számára a létező legviccesebb dolog lehet a szaporodásról beszélni. Amikor eljön sötét koronázásom napja, a guillotine és a karó is túl kedves lenne nekik, úgyhogy talán megkérem hű vérfarkasomat, Dragan Valeriust vagy Baskerville Sötét Fenevadát, hogy falja fel őket élve. Bár még az ő sötét emésztésük sem biztos, hogy elviselné ezt.

 Echohawk kérésére azért megáll a kezem, mert nem mindennapi. Elgondolkodom a lehetséges okokon, az első, hogy hallottam fél füllel a Klubhelyiségben, hogy pár fiú valami ezzel ellentétes bűbájról beszélt (és ha a szóbeszédek igazak, Finnighan abszolút profitálhatna is belőle). Lehet, hogy elrontotta, és most nem áll helyre? Bizarrnak tűnik. Bár részemről könnyen tudnék nem bájital alapú javaslatot adni: kérje meg Fawcettet (az ifjabbat), hogy beszéljen szexuális élményeiről, utána Langleyt, hogy sorolja fel a kedvenc aktivista programjait, és a maradék libidóját kivégezheti azzal, hogy megkéri a pulcsis csajt, hogy énekelje el a Hugrabug indulóját. Soha többet nem akar majd ilyesmin gondolkodni.

 Ahogy készítem a bájitalt, átgondolom, hogy többet kéne tanulnom. A mérgekből, főzetekből vámpírként is profitálni fogok, ahogy akkor is, ha úgy döntök, hogy politikus leszek, és nem akarom követni háztársaim hagyományát, hogy ostoba vagyok a tárgyból. Hallottam, hogy a felettem lévő évfolyamban úgy hullottak az RBF-en, ahogyan őseink a pestisben. Csak  Langleyt élte túl, és ő is hogy. Furcsa, tekintettel arra, hogy olyan nem túl intelligens diákok, mint O'hara, jó jegyekkel mentek át (bár lehet, hogy alábecsülöm az intelligenciáját, mert tett egy egészen szép és hatékony kísérletet rá, hogy hátrahagyja ezt a sötét világot, és felemelkedjem eszmeként).

 Befejezem a főzetet, és a professzor utasításának megfelelően iszom belőle. Az íz tetszik, a fájdalom pedig nem elég erős. Nincs kifogásom a férfiakkal (bár eddig csak lányokat találtam vonzónak), de bizarrnak érzem, hogy valaki ezt akarja inni, csak hogy... visszataszító, mint egy férgektől hemzsegő holttest. Különösen az olyanok, mint a házunkba járók. Meg kell változtatnom a Hugrabugot. Túl sokáig voltunk a lúzerek és degeneráltak háza, úgyhogy hetedéves koromban kinevelek egy új generációt. Egy sötét generációt.

 Sötétség.

[Tick tick tack hur läng orkar du]

Tick tick tack hur läng orkar du

Perkele, e va på värman jär

─────── •●• ───────

+18: szexuális utalások, shaming (heterok, monogámia, házasság)
        Majdnem megkérdezem Nilcsót, hogy ő vajon nem ugyanabban a szobában ébredt reggel — rendben, megengedem, nálam valószínűleg kevésbé másnaposan. Még időben megtalálom a kedvesebbik énem.  

        — Sajnos még nem, pedig a hősi emlékmű szobrához fontos lenne tudni, ugye. Azt a méretű arcot nehéz lesz egyben kiönteni, mondjuk gránitból. Arról nemcsak a víz, a realitás is lepereg. — very demure, very mindful elkezdem kis üvegekbe mérni a bájitalt.

        Nem mintha nem lenne szórakoztató, de — az ilyen általános hetero spleen péntek délután, éhgyomorra is fárasztó. Főleg, mert tudom, hogy Nilcsó is csak egy pretentious whiteknight — de hát a vágy nagyúr. God emperor, akár.

        Kedves lány ez a Lowe, csak valahogy — valahogy épp annyira megengedő Nilcsóval, hogy az empatikussá izgulja fel magát. Persze az vesse az első követ — aki nem ment volna egy teljes Langley-imitálásig pár hónap kényszerű absztinencia után. Ugye.
      
        Például rögtön Scrimgurl is úgy fest — az ő szexuális kielégületlenségből származó, lassan freudi szorongása is megoldódna, ha nem készítene belőle identitást. Úgy fest — mint egy egész Dalí, bár nem nevezném magam különösebben jártasnak a festészet terén. A szexuális kielégületlenség észrevételében?

        Ott Picasso vagyok.

        — Tudom, hogy te már házas ember vagy, de engem nem tartana vissza a vörhenyesség ténye. De hát mindenkinek vannak rossz szokásai: neked a monogámia, nekem meg.. párszáz ettől különböző dolog. — nem mintha az nem volna meglepő, hogy Echohawk még nem jött rá magától az erekciót elűző legbiztosabb módszerre.

        Mindenki azzal oszlatja, amivel gondolja — de azért bőven elég lehet a bántóan korai, Roxfort által bátorított elköteleződés a kedves hetero vidéki, és ocsortány módon angol életmód mellett.

        Kevés rosszabb van — mint mikor valaki a talárján kénytelen viselni, hogy empatikus, szorgalmas és még hűséges is.

        Szívesen rágyújtanék, ha már elkészültem — biztosan Oakley is ezt szokta tenni, annak a típusnak tűnik. Hajlamos voltam rosszat feltételezni róla is — például hogy bizonyára időben kitölti az adóbevallását, de ezek a több, mint rosszindulatú félelmeim megcáfolásra kerültek.

        Mióta tudom, hogy a roxforti hagyományok legmélyebb tisztelője — a volt diáklány, bizonyára a régi egyenruhájában értelemben — azóta jóval nyugodtabban alszom.

        Persze egészen addig, amíg rá nem jövök, hogy vele ellentétben —  én sokat az elvárható, ezért nem olyan őszinte szenvedésen túl nem tettem a botrány elkerülésére.

        A botrány elkerülésére, hogy — végül mégis tisztességes férj legyek. Mielőtt, mint a tisztességes férjeket — elvinne egy kis alkoholizmus.

        Persze csak ha megérdemlem a happy endet.

        — Óra után ígérem, gyorsan eltűnök, hogy ne rontsam el, ahogy felelősségteljes vagy. Tudom, milyen erőket emészthet fel, been there. — pedig hát ugye milyen álszent mások párkapcsolati ügyein róni a köröket.

        Nem örülök ennek a felismerésnek — végül annyira más akartam lenni, mint Tethys birkines-megfelelési vágyálmai, hogy — nemcsak megszemélyesítem őket, még szuperpozícióba is képzelem magam általuk.

        És ami a szuperpozíciókat illeti — a jó Ser Skylar Highroad Devereaux is talál a provokációnál érdemesebb időtöltést Piroska oldalán. Ez sem kellene, hogy meglepjen — előbb-utóbb mindenki rájön, hogy én az előtte barát vagyok inkább.

        Tulajdonképpen az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy tényleg megnősülök — részegen is pont annyira hasznos tagja lehetnék a társadalomnak a kényszeres tanácsaimmal, mintha papírom is lenne róla.

        Sőt, talán még hasznosabb — még a megfelelő időben elhízhatnék férfiatlanul, ezzel is remek példával elöljárva. És akkor még Echohawknak is adhatnék tippeket az impotenciát illetően — elég csak monogámnak lenni hozzá, és várni egy kicsit.

        Szerencsére ezeket a gondolatokat senki nem hallja — addig is ellenőrzöm a bájital végeredményét. Kész, elkészült, remek lett — le is teszem Oakley asztalára az osztályzáshoz.

        Teljesen kész lett — nem annyira, mint én, de..

        A happy endinghez ugye ennél több kell.
      

Bájitaltan
Nyílt óra
2005. május 13. (Péntek)

Szorgosan lejegyzetelem a válaszokat a kérdésekre, természetesen meg is köszönöm a professzornak az alapos válaszadást, közben pedig igyekszem kizárni a fülzúgást meg úgy az általános rosszullétet. Már nem kell sokáig kitartanom, holnap lezavarjuk a meccset, nem zuhanok a halálba, utána már nyugodt szívvel kihányhatom a lelkemet is a gyengélkedőn lázálmok közepette.
Mély levegő Rosie, kibírod ezt is.
Bár igazából megfordul a fejemben az is, hogy mindenki jobban járna, ha nem én lennék a terelő a magam tériszonyával. Tök kedves tőlük, hogy bevettek, meg segítettek, mert ezzel tényleg egy álmom vált valóra, de elég erősen megkérdőjelezhető eme döntés helyessége. Nem az én tisztem végső soron ezen gondolkodni, nekem ki kell hoznom a maximumon felülit magamból, hogy legalább akkora csalódást ne okozzak mindenkinek.

Végül nekiállok én is a főzet elkészítésének, miközben alapvetően figyelnék is mindenfelé, megbámulnék közepesen diszkréten mindenkit, kire néz, hogyan, hogy aztán a miérteket kigondolhassam a kis fejemben. Most azonban szemellenzősen magam elé figyelek, de még így is sikerül egyszer belevágnom az ujjamba. Természetesen. Ugyebár. Ki, ha nem én?
Két oldalamon a két legjobb barátom, így még nehezebb ezt az egészet elmaszkolni. Tekintve, hogy Sienna sem néz ki a legjobban, talán van esélye annak, hogy elhiggyék: a kviddics miatt van ez.

Elkészülök viszonylag hamar és könnyen a főzettel, ez még alvás közben is menne, úgy érzem. Főleg azért, mert most is teljes transz-szerű állapotban érzem magam. Már előre látom lelki szemeim előtt, mit fogok ezért a fejemre kapni, nem csak Madame Pomfrey-tól.

- Hm...? - pillantok fel egy kissé ködös tekintettel, kell egy kis idő, meg Ophi ismétlése, hogy felfogjam mit is mondott nekem az imént. - Ja, ja persze - értek vele egyet más egyéb értelmesebb reakció híján.

- Tudom-tudom... csak tudod... nem tudom... - Wooow, Rosie! Elmehetnél szónoknak. Ja, nem. - Na szóval izé... csak nem akarok csalódást okozni senkinek sem... vagy mi - ezzel nem is hazudok, mert tényleg ezen gondolat köré épül jelenleg az egész lényem. Hopp, eldobom az egyik összetevőt, ami leesik a pad alá. Lehajolok érte, de természetesen visszafelé be is verem a feje a padba, mire azért fájdalmasan felnyögök.

Minden nehézség ellenére hamar elkészülök, és elég bizonytalanul magabiztos vagyok abban, hogy tökéletesre sikerült. Biztos vagyok magamban, mert bájitaltanból jó vagyok és ez nem is egy nehéz főzet, bizonytalan vagyok, mert alacsony az önbecsülésem. Ördögi kör, vagy mi. Mint a megfelelési kényszer ugyebár.

Szépen óvatosan megkísérlem kitöltögetni a főzetet fiolákba, de remeg a kezem, gyenge vagyok, ezért igazából ha nem kérném meg a mellettem állomásozó Eperkét, hogy segítsen ki, akkor nem lenne főzet, amit ki kellene próbálni.

- Még nem tudom... - felelek Ophi kérdésére, de közben Eperke már nyomja is az orrom alá a sajátját. Gyanakodva pillantok a főzetre, majd rá. Tudom, hogy ellenezte ezt az egész kviddics dolgot... - Mindjárt kiderül...

- Remélem nem babráltál semmit a főzettel, hogy még a meccs előtt gyengélkedőre kerüljek és ne tudjak játszani... - poénkodom, majd egyből le is húzom a fiola tartalmát. Soha nem nézném ki belőle, hogy ártani akarna nekem, vagy bárki másnak, mert egy arany léleknek tartom őt is, még ha ő maga valószínűleg nem is így látja. Cserébe én pedig nyújtom neki az én főzetemet, nem kell a dupla adag. Az ananász íze már önmagában is hányingert vált ki bennem valamiért, legalábbis ezek a műananász ízek, szóval rögvest a szám elé is kapom a kezem. - Fúj... - ezt csak úgy megerősítésképp. Jelentkezik az alhasi fájdalom is, úgyhogy a szám elé tartott kézzel továbbra is a másik szabad hüvelykujjamat felmutatom neki, jelezvén, hogy jó lett a főzete.

Azt hittem lehetetlenség ennél is jobban lesápadni, de amit Eperke mond... nos attól sikerül. Picit meg is imbolygok, ahogy az összes megmaradt vér egyszerre távozik a fejemből, mintha azzal meg nem hallottá tehetné az előbbit. Egészen sokáig nem is gondoltam Robertre és a miatta mardosó bűntudatra. Miután "szakítottam" vele - igazából együtt sem voltunk igazán, de most komolyan - azóta teljesen összeomlott, bedepizett, visszalépett a kviddicstől is, én meg eszméletlen rosszul érzem magam emiatt. Miles vádló, gyűlölködő pillantásai sem segítenek a dolgokon.

- Köszi, már majdnem kiment az egész a fejemből... - mondom neki, ahogy kénytelen vagyok egy kicsit újra megtámaszkodni rajta.

Hamar összeszedem magam, visszaölelem Ophi-t búcsúzóul, majd szedelődzködni kezdek. Az volt a tervem, hogy odamegyek Siennához és megpróbálom kicsit felvidítani, de ahhoz... magamat kell előbb gyorsan összeszednem.

C O O K I E ♡ J A R

•     •    •     •    •     •     •  

౨ৎ ˚｡ ೀ

君と探そう
秘薬のレシピ
誰か足りない
cookie jar
甘いのが欲しい
•     •    •     •    •     •     •  

        Princess Soffility számára nem volt egyértelmű, ki javasolta, hogy meglátogassák Oakley professzor péntek délutáni óráját - de Princess Soffility üldözte a tudást. Épp csak az mindig gyorsabb volt nála..
        Most úgy üldögélt Nialen másik oldalán, mint egy Boldog Paradicsom. A kifejezés eredetét is rózsaszín balladai homály takarta, mert mintha olvasta volna valahol, de ott sem írták pontosan körbe, mire is utalnak vele.. Talán a paradicsom is épp úgy örült, hogy ott lehet, ahogyan ő is most. Tudta, hogy az unokatestvére és Amycus Carrow népszerű fiúk, és hálás volt, hogy nem kell valahol mögöttük helyet foglalnia, ha már ő nem volt az. A prefektusok általában nem azok - vagy csak Soffi nem volt az.

        Egyre elkerekedőbb szemekkel hallgatta Oakley professzort, és csak mert másokra pislogni, hogy vajon ők mit szólnak az egészhez. Vajon mindenki más tudta, hogy miről lesz szó? Soffi szeretett volna elbújni a tankönyve mögött, de nem akart a professzor beszéde közben pakolni, és tulajdonképpen semmilyen oka nem volt a könyvet lapozgatni.. Abban biztosan nem talál erről a témáról semmit - az apukája biztosan nem hagyta volna, hogy hatodévre is felvegye a bájitaltant, ha találna.
        Azt Soffi is értette, hogy Oakley professzor semmi illetlen dolgot nem mondott - ez látszott Ophelián is, ő biztosan feltette volna a kezét, ha valami szabálytalan dolog történik. Soffi mégis majdnem elsüllyedt egy általa elképzelt kis gödörbe a széke alatt, mikor Holden is kérdezett - a pulóvere ujja mögé rejtette a kitörni készülő kuncogást. Tényleg mernek ilyet kérdezni a mardekárosok házvezetőjétől?

        Nem akart egyedül egy éretlen kis naphalnak tűnni, aki most arról beszél másoknak, hogy mit kért tőle az apukája - mióta az iskolába járt, és Deckard elballagott, értette már, hogy ezt sok társuk találja gyerekesnek. Mintha egy buta kis elsős lenne, aki előtt nem lehet semmi érdekesről beszélgetni.. de bárcsak itt lenne most Enver is, ő biztosan tudná, hogy ne szégyelle oda és vissza magát például Maisie kérdésein.
        De közben nem helytelenítette.. nem annyira, mint elvárták volna tőle. Ilyesmiről nem lenne szabad tudnia, ez azokra a lányokra tartozik, akik már férjhez mentek. És mégis.. Soffi kíváncsisága mindig sok bajba keverte, ezért sem jutott eszébe, hogy most megfogja a táskáját, és kiosonjon. Meg azért sem, mert ma is tele volt charmokkal, és mindenki rögtön őt nézné, ha megpróbálná.

        Ha az olyan szorgalmas lányok, mint Anne-Rose és Sienna itt maradtak, hogy megfőzzék ezt a bájitalt, vagy még Skylar Devereaux, aki visszahúzódó volt, akkor ő is így tesz - hiszen ez medimágia, arra pedig bárkinek szüksége lehet, nem igaz? Ezzel nyugtatta magát Princess Soffility, amíg kicsit remegő kézzel kirakta az eszközöket a padjukra.
        A bájital nem bonyolult, és amíg kiméri a hozzávalókat, és elkezdi figyelni a kis üstje tartamát - aminek a fülére most csak egy masnit kötött - addig is leköti vele a figyelmét. Folyton topognia kell, és érzi, milyen piros az arca, talán még a haja is belelóg egy kicsit a szemébe. Nem volt összeszedett, még mindig egymásnak ütköznek kis csilingeléssel a gondolatok - vajon bajba kerülne otthon, ha megtudnák, hogy ilyet tanítanak nekik? Vagy az apukáját ez nem zavarná, mert hátha mégis tudnia kell? Mi történik, ha kiderül, hogy rég rá kellett volna jönnie? Akkor végleg bebizonyosodik, hogy ő egy naphal?

        A merengésből csak Nialen kérdése billentette ki - addigra fejezte be pont ő is a bájitalt. Kicsit félt felnézni rá, mert mi lesz, ha ő is tudja már, hogy mennyire.. értelmetlen vele foglalkoznia? Ha már észrevette, hogy Soffi milyen buta és naiv, és megunja, hogy bevonja őt a népszerű barátai közé? Nialen olyan kedves fiú volt, és persze ez a népszerűség a lányokra is vonatkozott.. Talán Nialen már...?
        - Mi-Mit? Jaaa a bájital.. igen, az.. finom, azt hiszem. - meg sem várta, hogy a fiú válaszoljon, zavarában lehúzta az egyik kis üveg tartalmát. Szerencsére tényleg finom volt, kicsit gyümölcsös, de Soffi nem tudott nem arra gondolni, hogy talán valami rosszat tesz mégis. De ha mindenki más szerint is rendben volt, akkor hogy lehetne rossz? Oakley professzor is aranyvérű, ha az apukája nem is kedvelte, nem taníthatna semmi olyat, ami illetlen..

        - Van kedved.. sétálni egyet, Oppaaa? Egy kicsit azt hiszem, hogy.. megfájdult a fejem.- talán megbeszélhetnék, ami történt. Nialen biztosan meg tudja nyugtatni, akár elmagyarázni neki, hogy tényleg nem tettek semmi rosszat, ez természetes. Az élet része.
        A táskája tényleg csilingelt kifelé menet a teremből: épp úgy, ahogy Princess Soffility kétségei.