+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Dawson A. W. Hamox
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Dawson A. W. Hamox  (Megtekintve 220 alkalommal)

Dawson A. W. Hamox
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 03. 18. - 12:38:08 »
+2

DAWSON AURELIUS WALLACE HAMOX



        Alapok

jelszó ||Nézd Ellioooot, ez egy tévééé
így ejtsd a nevemet||Davson Auréliusz Valasz Hemox
nem || Férfi
születési hely, idő || Hertfordshire, 1946.02.09.
horoszkóp ||Vízöntő
kor || 55
vér || Félvér
munkahely || Jelenleg szabadúszóként kutat
 


         A múlt


A történetem talán azon a napon kezdődött el igazán, amikor haldokló édesapám ágya mellett ültem és a kezét szorítottam. Mindig nagyon közeli és szeretetteljes viszonyom volt apámmal, így természetes, hogy mélyen megrázott ez a jelenet. Az utolsó percig hittem benne, hogy majd felépül, hogy kiheveri a skrofungula fertőzés következtében kialakult szövődményeket. Egy dologban biztos voltam: a végsőkig harcolok érte és mindent megteszek, hogy tovább vigyem az ő örökségét. Azt az emberi magatartást és hihetetlenül széleskörű tudást, ami egész életében jellemezte. Mindez cseppet sem tette őt önhitté, mindenki nagyon szerény embernek tartotta, aki csak ismerte. Ez volt az ő igazi varázsa. Nos, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy szó szerint vihetem tovább ezt a páratlan örökséget, amit az elméjében és a szívében őrzött.
- Fiam, kérlek lépj oda a tükrös szekrényemhez – mondta reszelős hangon, mert már alig kapott levegőt.
Én haladéktalanul megtettem, amit kért.
- Látod? Van ott egy kulcs a középső tükörben… Azt pálcaintéssel forgasd el háromszor jobbra, majd háromszor balra – folytatta elhaló hangon.
- Amit ott találsz, évszázadokig visszamenően a családunk öröksége. Mindig apáról fiúra szállt. Ez tett azzá, aki vagyok.
Szavait sosem felejtem, igaz, arra már nem volt érkezésem abban a pillanatban, hogy kövessem az utasításait, mert amint ezek a szavak elhagyták ajkát, örökre lehunyta szemét.
- Apa – mondtam zokogva a mellkasára borulva, de ezt már nem hallotta. Instrukcióit még ebben az érzelmi sokkban is megjegyeztem azonban. Pár hónappal később, mikor a könyveit rendezgettem, mintha éles csengő rázott volna fel, eszembe jutott, mit is mondott. Oda léptem hát a szekrényhez, ami mindig is a legféltettebb kincse volt és óva intett attól, nehogy összetörjem.
„Abban van mindenem, ami igazán fontos…” – szinte újra hallottam szavait, mikor kinyitottam a szekrényt. Amit ott láttam, először nem tudtam mire vélni. Egy ősréginek látszó kőből kifaragott tál volt a közepén, oldalán telis-tele rúnákkal. Körülötte pedig rendezett sorokban lebegő üvegfiolák, mindben víznek látszó folyadék.
Én magam eleinte nem is tudtam, hogy mi lehet ez, alig múltam húsz éves ugyanis és még nem találkoztam korábban merengővel. Szerencsére az egyetemi könyvtárban egész hamar rábukkantam a tárgy leírására a Mágikus Tárgyak Jegyzékében. Akkor még nem értettem, mi célt szolgálhatott apám életében ez az egyedülálló gyűjtemény, de a felismerés nem váratott már soká magára… Otthon rendeltetésszerűen, találomra öntöttem bele az egyik fiolát a tálba... Pár pillanat múlva teljesen máshol, más időben találtam magam…. Lenyűgözött az élmény, szinte leírhatatlan volt. A mellettem álló varázsló és boszorkány beszélgetésfoszlánya ütötte meg a fülemet.
- Grindelwald bármelyik percben itt lehet – mondta egy számomra ismeretlen férfi, aki egy fiatalabb nőhöz intézte szavait. És valóban, mindössze néhány másodpercet követően pár méterre tőlük hopponált egy férfi, akit felismertem, hisz nem egy képet láttam már a sötét varázslóról. Grindelwald nem szólt semmit, mindössze a fejével biccentett a ház felé, melynek közelében álltak. Látható volt, hogy erős mágikus védelemmel látták el az épületet, úgy tűnt, mintha egy lila védőburok venné körbe. A három varázsló bonyolult pálcaintéseket követően megtörte ezt a burkot, így egy keskeny szakaszon beléphetett mögé… a  kertbe. Pillanatnyi hezitálás után követtem őket. Rövid kutatás után a házban rábukkantak a keresett személyre, aki egy ruhásszekrénynek álcázva próbált elbújni előlük… Sikertelenül…. Zöld fény villant és azonnal holtan esett össze.
- A hűtlenségnek ára van… - mondta Grindelwald elmerengve, majd dehopponált a társaival együtt.
Én eközben térdre roskadtam megrökönyödésemben. Még szerencse, hogy ebben a pillanatban véget ért az emlék, és ismét apám dolgozószobájában találtam magam. Mintha lumossal igézték volna meg elmém, hirtelen oly világossá vált minden. Döbbenten suttogtam magam elé:
- Hisz innen van apám évszázadokat felölelő mágiatörténeti tudása…
Bármennyire is lenyűgözött apám titkának felfedezése, ezután néhány hétig messzire kerültem azt a szekrényt… Nem akartam hasonló borzalmakat átélni. Hisz fogalmam sem volt róla, mit találok majd, ha ismét belenézek a merengőbe. A kíváncsiságom azonban felülemelkedett rajtam és egy reggel kutatni kezdtem a szobájában, hátha találok valamit… valamit, ami elnavigál az üvegfiolák között… Az előző alkalommal még nem vettem észre, de ahogy kinyitottam a szekrényt, a tükrökön halovány írással dátumok, nevek és események sejlettek fel. A legjelentősebb mágiatörténeti események zölddel, a többi szürkével íródott. Mohón vetettem bele magam az olvasgatásba, és amikor egy számomra különösen érdekeset találtam, csupán rá kellett böknöm az eseményre a pálcámmal, hogy a temérdek fiola közül épp az az egy lebegjen hozzám, amelyikre kíváncsi voltam.
Összességében - az egyetem mellett - legalább egy évbe telt, mire mind az 1785 emléket meg tudtam nézni, de nem nyughattam, amíg meg nem tettem. A végeláthatatlan emlékek között olyan felbecsülhetetlen értékűek is voltak, mint a Roxfort alapítása Hugrabug Helga nézőpontjából, Nicolas Flamel néhány becses kísérletezésének emléke, vagy az 1637-es Vérfarkas Magatartási Kódex megszületésére való visszatekintés. Nem beszélve számtalan emlékről az első varázslóháború jelentősebb eseményeiről.
Majd apámhoz hasonlóan magam is gyűjteni kezdtem az emlékeket. Neves professzorokat, fontos személyiségeket kerestem meg, konkrét témákban, hogy osszák meg velem azokhoz fűződőemlékeiket. Természetesen mindez cseppet sem volt könnyű… Nem mindenki akarta felfedni élete legmeghatározóbb történéseit. Ugyanakkor voltak olyanok, akik egyfajta gyónásnak tekintették mindezt. Másoknak hízelgett, hogy ennek a páratlan mágiatörténeti gyűjteménynek a részévé válhatnak, még ha az nem is nyilvános a varázslótársadalom számára.
Az egyébként, hogy apám nyomdokaiba kívánok lépni, már jóval a halála előtt megfogalmazódott bennem.
Egész gyerekkoromban a varázsvilág izgalmas történeteit mesélte nekem, olyan mélyen szívtam magamba a tantárgy szeretetét, hogy természetes volt: egyszer én is ezt a területet szeretném kutatni és tanítani. Míg mindenki más rajtam kívül halálosan unta Binns professzor óráit, - volt, aki nem zavartatta magát, és csak aludni járt be például -, addig én élvezettel hallgattam és számtalan kérdéssel bombáztam a szellem tanerőt, aki eleinte szinte zavarba jött szokatlan érdeklődésem miatt, de miután hozzászokott, szívesen vette lelkesedésemet. Diáktársaimmal jó viszonyt ápoltam, de az igazság az, hogy a legjobban a könyvtárban szerettem tartózkodni imádott mágiatörténet könyveim társaságában. Bár néhány háztársammal elég szoros barátság szövődött közöttünk, és rendszeresen vitattuk meg együtt a Hollóhát klubhelyiségében a legizgalmasabb aktuális kérdéseket – melyek elsősorban a tantárgyainkhoz kapcsolódtak - én még hozzájuk képest is könyvmolynak számítottam, így egy idő után már senki nem erőltette, hogy csatlakozzak hozzájuk olyan mások számára fontos szórakozási lehetőségekben, mint amilyen a házak közötti kviddicsmérkőzések voltak például.  
Apám a Griffendél Godrik Akadémia Magi-Szisztematikai karán tanított több mint huszonöt évig és nem volt kérdéses számomra, hogy én is ott akarom folytatni tanulmányaimat a Roxfort elvégzése után. Igaz, engem jobban vonzott a jogi kar, így emellett döntöttem. Az egyetem elvégzése után nem sokkal megnősültem: Ceciliával csoporttársak voltunk, s az első perctől kezdve élveztük egymás társaságát. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor először randiztunk. Bár szeptember volt, hétágra sütött a nap, és egy levendula színű nyári ruha volt rajta, ami tökéletesen harmonizált szőke tincseivel. Sosem láttam nála szebbet…Szinte filmbe illő volt, ahogy kapva kaptam az alkalmon, hogy egy pálciantéssel a füle mögé  tűrtem egyik elszabadult tincsét.
- Ez egy kicsit elkóborolt – mondtam félszegen, remélve, hogy nem veszi zokon a kezdeményezést….De akkor még nem ismertem. Nem sejtettem, hogy erre szívből fog kacagni, úgy, hogy még a szeme is belenevet.
- Csak győzd rendezgetni…mindig elszabadulnak – felelte, és igaza volt: szinte nem volt olyan perc, amikor hullámos tincsei a helyükön maradtak.
Eszeveszett szerelembe estünk, így valójában sem mi, sem a környezetünk nem csodálkozott rajta, hogy még alig fejeztük be az egyetemet, egybe keltünk, és hamarosan megszületett a fiunk is, Dalton.
Idilli életünk majd húsz éven át háborítatlan volt, még a háború alatt is sikerült megóvnunk egymást. Szerencsére mágiatörténet professzorként én nem voltam különösen fontos célpont a halálfalók számára, és mivel mindketten félvérűek voltunk, a származásunk sem adott okot arra, hogy üldözzenek. Amennyire lehet, mi meghúztuk magunkat, számomra mindig is a család volt az első, és hiába keresett meg több barátom is azzal, hogy vegyem fel a harcot a Sötét Nagyúrral szemben, én éreztem, a legjobb stratégia most csakis a kivárás lehet…. Eleget láttam a merengőn keresztül az első varázsló háborúból ahhoz, hogy ne akarjak hős lenni. Hiába éltük túl a háborút azonban, a roxforti csata után néhány hónappal én is eltemettem életem párját. Cecilia ugyanis belehalt egy gyilkos kórba, amit máig nem diagnosztizáltak a medimágusok. Vigasztalhatatlan voltam, mély depresszióba süllyedtem, s egy időre szüneteltettem a tanítást az egyetemen. Hogy kiszakadjak a gyász nyomasztó érzéséből, belevetettem magam a kutatásba, emlékek után jártam a világot. Mikor elfáradtam és hazatértem, egy rövid ideig ismét tanítani kezdtem a Godrikon, de nem találtam a helyem. Végül Dalton tanácsára a hosszútávú környezetváltozás mellett döntöttem, és mágiatörténet professzornak jelentkeztem a Roxfortba. Pályám során többször is eljátszottam már a gondolattal, hogy meglépjem ezt, de most jött el valóban az ideje.

         Apróságok

mindig || A fiam, Cecilia emléke, a merengő, könyvtárak, mágiatörténeti könyvek, fekete tea tejszínnel
soha || A gyász fájdalma, szakmaiatlanság, rugalmatlanság, bürokrácia, érdektelenség
hobbik || Utazás, kutatás, teázás, és mágiatörténeti ereklyék, könyvek gyűjtése
merengő || A legjobb az, amikor a fiamat először a karomban tartottam. A legrosszabb a feleségem halála.
mumus || Daltont látom haldokolni.
Edevis tükre || Ceciliát látom boldogan nevetni magam és Dalton mellett.
százfűlé-főzet || Sűrű, sötétlila, fekete tea illatú és ízű
Amortentia || Cecilia és régi könyvek illatának keveréke
titkok || Irigylésre méltó mágiatörténeti tudásomat az apám titkos örökségének köszönhetem
azt beszélik, hogy... || Valamiért azt hiszik rólam, hogy becsavarodtam a feleségem halála óta. Ez talán részben igaz is.


        A család

apa || Donald Tiberius Edwin Hamox; 56 évesen elhunyt; félvér; meghitt, baráti viszonyunk volt
anya || Rose Winters; 87; félvér; közeli, jó viszonyban vagyunk
testvérek || Egyke vagyok
gyermekek || Dalton Julius Eric Hamox; 19; szeretetteljes viszonyt ápolok a fiammal
állatok || Peeks, a patkány és Fiona, a bagoly


Családtörténet ||


A Hamox család évszázadok óta elismert pedagógus família, Dawsonnak már az ükapja is professzorként oktatta a varázsló nebulókat. A Hamox famíliában Dalton lehet az első, aki megszakítja a hosszú-hosszú hagyományt, a fiút ugyanis jobban érdekli az írás. Dawson szerencsére támogatja ebben, nagyon tehetségesnek tartja a fiát. Dawson édesanyja Donaldhoz hasonlóan pedagógusként oktatott, ám ő a Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskolájának pálcakészítő karán. A kampuszon ismerkedtek meg és nagyon boldog házasságuk volt Donald gyors lefolyású és tragikus végkimenetelű betegségéig. Rose azóta is özvegyként él és a mai napig jól tartja magát. Mivel Hertfordshireben él, szívesen vállal vendégelőadóként oktatást a Noach Merton Godfrey karon, ha felkérik. Emellett gyakran korrepetálja a karra járó hallgatókat is szabadidejében, ha azok nem boldogulnak egy-egy gyakorlati tárggyal. Cecilia az egyetem elvégzését követően hosszú évekig otthon maradt Daltonnal, majd miután a fiút felvették a Roxfortba, protektorként praktizált, amíg meg nem betegedett.


        Külsőségek

magasság || 187 cm
testalkat ||Magas, normál testalkatú
szemszín || Zöld
hajszín || Barna, (helyenként őszül)
kinézet || A legtöbb ember számára bizalmat keltő a megjelenése. Szeret adni az öltözködésére, ha teheti, minőségi, egyedi darabokat hord. Arcán általában kissé szórakozott kifejezés ül, ami nem csoda, hisz gyakorta elmereng valamin.


        Tudás és karrier

pálca típusa || 11 hüvelyk, kőrisfa, magja főnixtoll
végzettség || Griffendél Godrik Akadémia, Oswald Beamish Jogi Kar
foglalkozás || Mágiatörténet professzor és kutató
varázslói ismeretek || Egykori hollóhátas diákként minden tárgyból kiváló volt, így könnyen elboldogul a mágia bármely területén, de az igazi erőssége a kutatás és a retorika, melyek kiemelten fontos kvalitások egy professzor számára.


        Egyéb

avialany ||
Tom Hanks
Naplózva


Avery Cassen
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 03. 18. - 17:48:29 »
+2

Kedves Dawson!

Élvezet volt olvasni a soraid! Az ember azt gondolná, hogy a professzorok életében sosem volt semmi szín, unalmas volt és másról sem szólt a tanuláson kívül, de te is tudnál mesélni, hogy ez mennyire nem igaz, ugye? Neked is kijárt a szenvedés az édesapád és feleséged elvesztésével, az pedig nagyon erős jellemre vall, hogy ezek után is képes voltál erős és céltudatos maradni. Biztos vagyok benne, hogy mind a ketten büszkék lennének rád!
Az előtörténet szépen kidolgozott és felépített volt, külön köszönöm az élményt! Így pedig nincs is más hátra, mint hogy az előtörténetedet:



Gratulálok!
Az eligazító-pm hamarosan érkezik.
Sok kalandot és izgalmat kívánok, játssz sokat!


Avery

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.038 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.