nem érdekel, most nem zavar, úgyis véget ér
az este, vagy épp ez a dal, meg persze az egész véget ér.   
nem keresnek többé, nem lesz nagy ricsaj,
visszafekszem szépen, nem lesz velem baj.
nem lesz velem baj.

#1 partra sodort érzés
visszhang a csendben
ünnep a vérvörös szívben
mikor hangod megtöri a lelkem
mélyén rejtőző sereget

a sereg megtántorodik
arccal a falnak kitör a pánik
és elviszi a lélek és a szív
egyetlen kincsét bárki

egyszerre védtelen a test
és hamarost a lélek is rest
csak úgy figyelsz mint a nyest
és lassan elhull az a bizonyos: az est

álommanók és tündérek
ellépnek és mind lelépnek
te pedig csak azt az egyet nézed
ahogy nem engedem el a kezed

ujjainkat a szél összefonta
boldogságod a víz partomra mosta
egymást öleli a lélek szív és kar
a lány ennél többet nem akar

#2 egyedül kevesebb vagyok
be kell érnem a magánnyal
nélküled az üres látvánnyal
elviselem napokig a tömeget
ahol nem talállak soha meg
csak ténfergek
kutatlak

olykor megtalállak s kiabálnak
már barátok dalolásznak magam
pedig el sem hiszlek téged soha
az élet mindig csak mostoha
az ugarban

emlékezem a hangodra szemedre
egész életednek egyetlen ketrece
nem őriz már titkot lelkem előtt
aranyat találtam

kezemet kezedhez szorítja a kendő
szívemből ez kihúzza a kenőt
újulok szívudvarodban

csókunkban kiteljesedek
ha az éjfelet elüti a harang

kettőnk pedig örökkön egy marad