[Agent Whiskey]

Agent Whiskey

Ez a helyzet kezd egyre bizarabb lenni. Nem tudom, mit kéne kezdenem a lánnyal, aki pár pillanattal ezelőtt még a kezem fogta. Olyan elveszettnek tűnik, és biztos vagyok benne, ha tényleg igaza van, akkor sem tudhat rólam olyan dolgokat, amik nagyon bensőségesek. A legféltettebb titkaim nem árulom el senkinek. Legalábbis még nem találkoztam olyannal, akiben megbíztam volna ennyire.
- Van jobb férfi a számodra, mint én. Fiatal vagy, élj még, amíg teheted. A sötét fellegek még nem vonultak el teljesen. Legalábbis így érzem.
Nem tudom, mi késztet rá, hogy ez utóbbit kimondjam, de valószínűleg leginkább csak a tapasztalatom. Túl sok rossz dolog történik körülöttem, ha történik valami jó. Szinte azonnal ostorként visszacsap, és megmutatja az utat, amin muszáj haladnom. Ha belegondolok, hogyan kerültem ebbe a helyzetbe, akkor hamar rájönnék, hogy nincsenek véletlenek. Nem akartam egyedül tölteni ezt az éjszakát, és jobb ötlet híján elfogadtam egy régi diákom felkérését.
- A bátyám meghalt. Már a háború kirobbanásakor. Valahol északon, Aberdeennél találták meg a testét. Azt hiszem, egy régi aranyvérű család már kihalt kastélyánál. Az auror, akivel beszéltem, nem akarta elárulni elsőre, de végül kiszedtem belőle, hogy a Balmoral kúriánál történt.
Sohasem voltam jól meg Silasszal, pont ugyanazt a szöveget hajtogatta, mint Miller, de azt nem érdemelte meg, ami történt vele. Nem tudok pontos részleteket, de az biztos, hogy nagyon csúnyán elbántak vele. Senkinek sem engedték megnézni a holttestét.
- Azt hiszem… - eltávolodok pár lépést. – A tény, hogy tudsz a bátyámról nem éppen a megnyugtató információk közé tartozik.
Feltéve, ha Silas bátyámra gondol és nem Garyre, mert nem titok az ő sorsa sem. Meghaltak mind a ketten, csupán az volt a kérdés, hogy miként.
Hirtelen már nem akarok bemenni Leonhoz, csupán eltűnni innen. Ez a lány túlságosan is rejtélyes nekem, és nem akarom ma este megfejteni. Nem tudom, akarom-e valaha megfejteni. Nem fogok megfutamodni előle, nem, az túl egyszerű lenne, főleg miután elrángattam olyan csúnyán, de akkor és ott, annyi információval még ez volt a logikus lépés. Most már csapdát is sejtek benne.
- Félsz? Nincs mitől félni. Ha félsz, azzal előidézed csak azt, amitől meg akarod kímélni magad.
Hirtelen csapkodást hallok a távolból, majd a fejem felett körözni kezd egy kis papír állat. Miután észleli, hogy észrevettem, szinte hulla fáradtan pottyan a kezembe. Vajon honnan érkezett? Ez még egy kezdetleges varázslat, nem is tud róla mindenki. Nem is voltam biztos benne eddig, hogy alkalmas lehet bármire is, főleg ebben az országban nem. Kibontogatom a levelet, majd valami olyan csúszik ki a számon, ami nem sokszor.
- Azt a rohadt életbe.
Felnézek a lányra, majd teszek egy bizonytalan lépést felé. Magamhoz húzom, és megölelem. Ha meg akar ölni, akkor tegye meg most, de abból ítélve, hogy a szívem nagyot dobban, lehet valami igazság abban a mesében, amit előadott, csak nem lesz lehetőségem most megtudni mennyi.
- Mennem kell. Egyszer még biztos találkozunk.
A kabátom rajta hagyom, a hoppanálás miatt nem lesz rá szükségem, majd veszek egy másikat. Pár lépésre távolodom el, majd már indulok is hazafelé. Nem várakoztathatom meg Gretát, főleg nem akkor, ha bajban van.

Köszönöm a játékot.