Bloody Hell

We're all just dancers on the Devil's Dance Floor

Fogalmam sincs, hogy kezdődött, de ha Bloodot kérdezném, ő nyilván valami olyan szofisztikált dolgot mondana, minthogy látta, hogy szőke a hajam, vagy hasonló éteri magasságokban körző elméletek. A lényeg talán nem is az, mikor, hanem a hogyan: becsattogott a klubhelyiségbe, és az első percben kivívta magának a legellenszenvesebb elsőéves címét azzal a másfél percig tartó káromkodás-láncolattal, ami előbukott a szájából. Natalie még a Szombati Boszorkányt is letette döbbenetében, ami azért nagy szó, mert ő is folyékonyan beszéli a trágárt, ha éppen úgy tartja úri kedve. Blood viszont kapásból vétett a jóízlés kimondatlan szabályai ellen, mert tényleg tündéri pofijából úgy sorjáztak elő tömött sorokban az egyre cifrább kifejezések, hogy az ember biztosan megdörzsölte a szemét, hogy jól lát-e, aztán megrázta a fejét, hogy nem sikerült-e túl kielégítőre a vacsora, és vett most erőn a tulajdonoson a fiatalkori kínos demencia. De nem, Blood önmaga volt undorító mivoltában, és csak akkor hallgatott el, amikor megdobtam Natalie elfelejtődött újságjával. Ki hitte volna, hogy vadállatok szelídítésére is alkalmas a nyomdatermék?
- Elhiszem, hogy hiányzik anyu és apu, de kérd már meg őket, hogy küldjék utánad a kockacukrot, mert ez nem mentség arra, amit itt leműveltél az előbb. - jegyeztem meg mellékletként a lap után - Mégis mi a fene tudott történni, hogy most úgy érzed, ez a legjobb módja a kifejezésének?
Hozzátenném, itt nagyjából hat órája lehetett a birtokon, ami alatt Pitont legfeljebb látásból ismerhette, még senki nem átkozta meg a folyosón, még nem késhetett el sehonnan a kaján lépcsősorok és direkt rossz irányba küldő festmények miatt, nem támadta le a macskám, nem szökött az iskolába sorozatgyilkos és hasonló kifinomult élménysorozatok, melyek rendre megtörténtek a fedél alatt, tehát Blood még a nagyszemű gyerek státuszban kellett volna, hogy lebegjen vidáman a mágia láttán. De ő ugyan nem.
- Szopjál sárkányt, Barbie! - elsőre tényleg nem akartam elhinni, hogy ez most itt tényleg megtörténik az év első estéjén - Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok, húzzál odébb!
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem tettem meg, sőt, később sem, pedig általában nyomatékot is adott a dolognak. Azt persze megtudtam róla, milyen körülmények közül érkezett, de ez ne legyen már kifogás arra az állatias viselkedésre, amit ezzel a tahó alpárisággal leöntve próbált lenyomni a torkunkon onnantól kezdve. Eleinte próbálkoztam valamiféle híd kialakításával, de most tényleg, Freya Bloodról beszélünk, arról a Freya Bloodról, aki a legközelebbi reggeli beszélgetésemet egy kávémba köpéssel oldotta meg. Tündéri jellem, valódi közösségi pillangó, de úgyis tudja, hogy csak okot kell adnia, és megajándékozom egy kellemesen hosszantartó büntetőmunkával...