+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Joshua [Josh] McLaw
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Joshua [Josh] McLaw  (Megtekintve 1360 alkalommal)

Josh McLaw
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2013. 07. 03. - 14:39:47 »
+2

Joshua [Josh] McLaw



Egy ember becsaphat. Kettő összeesküdhet. Csak háromban bízom.




Alapok

jelszó || "Minden repülés zuhanással kezdődik."
így ejtsd a nevemet || Dzsosua [Dzsos] MekLo
nem || férfi
születési hely, idő || Glasgow (Skócia), 1981 05. (május) 08.
horoszkóp || bika
kor || 16 éves
vér || félvér
évfolyam || hatodéves

A múlt


Gyerekkor
Elsőszülött fiú voltam, akarom mondani vagyok a családban. Apa odáig volt az örömtől, hogy legelső gyereke fiú lett, mert ha lánya lett volna, arra nem lehet igazán ráhagyni az örökséget, és a családnevet sem tudja tovább vinni. Igazából ezt a hisztériát sosem értettem, ma sem értem; ha az első gyerek nem fiú, majd az lesz a második, most miért kell annyit aggódni?!
Öt éves voltam, amikor megszülettem a húgom, Natalie, ennek köszönhetően meg anya ugrott ki a bőréből örömében, mert ő meg mindig kislányt akart. Ettől fogva nagyon boldog család voltunk, fiú is van, lány is van, minden van, semmi probléma.
Aztán a húgom eltűnt, amikor én nyolc éves voltam.
Szüleim teljes letargiába estek – egy hároméves kislány nem tud elszökni hazulról, talán elrabolták? Hol lehet? Én is nagyon ideges lettem, hiszen Natalie-t nagyon szerettem, vele lehetett a legjobban „Itt a baba, hol a baba” játékot játszani, és persze imádtam azt is, hogy mindig megcsinálta azt, amit mondtam neki. Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor kiderült, hogy Natalie eltűnt…

Napsütéses, májusi nap volt, a születésnapom után három nappal. Langyos szellő fújdogált, én pedig kint kergettem szerencsétlen, öreg házi macskánkat a kertben, mert meggyőződésem volt, hogy ha meghúzom a farkát, kidugja a nyelvét, mint néhány játékom. Azonban amikor végre elkaptam, és meghúztam az előbb említett testrészét, nem öltötte ki a nyelvét – de nem ám! Hanem helyette jól arcon karmolt, aztán visítás-szerű nyávogással elmenekült a helyszínről.
Azóta nagyon nem szeretem a macskákat.
Az arcomhoz kaptam, és éreztem, hogy a sebem, bár nem mély, mégis vérzik – azonnal szaladni kezdtem a házunkhoz, hogy anyu vagy apu lekezelje a sérülésemet. Nem sírtam, mert a sírás a gyengeség jele. Ezt apa tanította.
Berontottam a házba, és azonnal kiabálni kezdtem:
- Anya! Megkarmolt a macska! – Elhatároztam, hogy azt már nem mesélem el, az állat miért sebzett meg. Már épp magamban szövögettem a mesét, hogy mit fogok előadni, amikor feltűnt, hogy anyám nem válaszol, sőt még csak a láthatáron sincs. Erre kicsit elbizonytalanodtam.
- Apa? – kiabáltam most apámért. Ugyancsak semmi.
Összeráncoltam a homlokom. Vajon hol vannak és miért nem válaszolnak? Rossz voltam, és most ez a büntetésem? De hát én nem voltam rossz!
Balra fordultam, a nappali felé véve az irányt. Áthaladtam kedvenc, fűzöld szőnyegemen, és jól megbámultam a belehímzett sárkányt, ahogy mindig is szoktam. Közben megjelent mellettem macskánk, Rewey is, de tartotta a biztonságos távolságot tőlem. Talán attól félt, megint csinálok vele valamit – megnyomkodom az orrát, megnézegetem a karmát, ilyesmik. Pedig most nem állt szándékomban ilyen dolgokat művelni szegénnyel.
Benyitottam a nappaliba, és itt, a tágas helyiségben végre megtaláltam anyát.
- Anya! – szaladtam oda hozzá. – Rewey megkarmolt!
De ő nem figyelt rám, helyette maga elé meredt, és folyton az ebédlőbe vezető ajtó felé nézegetett. Gesztenyebarna haja kócos volt, ugyanilyen színű szeme kétségbeesetten csillogott.
- Anya? – rémültem meg. – Mi történt? Anya! – Hangom egyre kétségbeesettebbé vált.
Ekkor jelent meg apám, ugyanazzal a gondterhelt arckifejezéssel, én pedig komolyan megrémültem. Meghalt valaki? Én vagyok halálos beteg? Vagy más?
- Nincs meg – suttogta apa, és lerogyott a fotelba. Anyám a szája elé kapta a kezét, arca még sápadtabb színt öltött.
- Mi nincs meg?! – kérdeztem szinte kiabálva. Apám rám emelte zöldeskék szemét.
- Josh… A húgod eltűnt.

Életem legrosszabb és leghosszabb éjszakája következett. Senki nem tudott semmit, senki nem aludt, mindenki rohangált. És ebben a legrosszabb, hogy máig nem tudjuk, mi történt Natalie-vel – ezt az iszonyatos hangulatot csak az változtatta meg, hogy megkaptam a levelet a Roxfortból.


Roxfortos évek

Mit mondjak, teljesen átlagos diák voltam. Átlagos tanuló, átlagos barátok, átlagos ellenségek… Szóval értitek. A húgomra egyre kevesebbet gondoltam, hiszen ő három, én meg nyolc éves voltam, amikor eltűnt – kicsik voltunk, miért törődjek a múlttal? Apám véleménye is ez volt, pedig őt minden bizonnyal jobban megviselte a dolog. Egyedül anyám omlott össze teljesen, majd harmadéves koromban meg is halt, ami nálam végképp kiverte a biztosítékot, meg persze apánál is.
Mínusz egy húg? Kicsik voltunk, elfelejtem. Na de mínusz egy anya?!
Megváltoztam, zárkózott lettem, semmi nem érdekelt a bunkózáson és a kicsik szívatásán kívül. A barátaim szép lassan elmaradoztak mellőlem, de én meg pálcával láncoltam őket magamhoz – egyszóval inkább csatlósaim lettek, mint barátaim. Persze előfordult, hogy valaki erősebb volt nálam, akkor meg én húztam a rövidebbet. Ilyenkor sem adtam meg magam, csak emelt fővel elvonultam a csatatérről, és belenyugodtam, hogy belőle nem csinálok követőt. Így is van elég, nem?
A tanárok is egyre inkább megutáltak, hiszen az ilyen gyerekeket senki nem szereti. Nem tanulok, felesek, szívatok mindenkit – kell a fenének ilyen diák! Eleinte igyekeztek megértőek lenni velem, de később már meg sem próbálták, egyszerűen kizavartak a teremből, ha szemtelenkedni kezdtem. Ebből kiindulva az RBF jegyeim sem sikerültek túl jól… kivéve persze néhány tantárgyat.
Apa azt mondta, nem baj, neki így is megfelel, ne aggódjak.
De én tudom, hogy csalódott.



Háború

Hogy őszinte legyek, a rossz oldal felé hajlok. Ez van. Nagyon zavar, hogy mint félvér, ennyire megfigyelés alatt vagyok, és szívesen bizonyítanám, hogy az aranyvérűek pártján állok…


Jellem

Egy határozott, öntörvényű fiú, aki senkire nem hallgat magán kívül. Mindenről megvan a saját elképzelése, és nem hagyja, hogy ezt befolyásolják, ráadásul utálja, ha segítenek neki. Mindent egyedül akar csinálni, és soha nem is kéri, hogy segítsenek neki. Imád parancsolgatni, kihasználja, ha valaki gyengébb nála, azonnal uralkodni kezd fölötte. Ha az illető nem akar engedelmeskedni, akkor egy jól irányzott átokkal rendbe teszi a gondolkodását, vagy ha egyenlő erősek, vállat von és elvonul a csatatérről. Nem tud veszíteni, ha látja, hogy itt ő fogja húzni a rövidebbet, befejezés nélkül elmegy, ezért mindig döntetlen marad az állás.
Szereti a kisebbeket szívatni, megalázni és földbe döngölni a becsületüket, ettől érzi menőnek magát. Ha valaki meghunyászkodik neki, akkor azt onnantól kezdve csak akkor fogja bántani, ha oka van rá.
Ha első látásra meg tudja állapítani valakiről, hogy ő egyenlő ellenfél számára, annak nem megy neki, abban a szövetségest látja, akivel nem gonoszkodik, hanem barátkozik, még ha nem is gondolja komolyan azt, hogy tényleg összebarátkozik vele. Az erős személyek mindig jól jönnek az ember háta mögött… Nagyon kitartó, ha elkezd valamit, nem fejezi be, legyen szó bármiről is.
Sunyi, alattomos, és nem igazán lehet megbízni benne (kivéve azoknak a személyeknek, akiket tényleg kedvel, de ilyen kevés van). Elég sok esze van, csak ezt nem a tanulásra, inkább a gonoszkodásra fordítja, bármikor ki tud találni olyan terveket, hogy húzzon csőbe valakit. Ravasz, elég nehéz átverni, ha mégis sikerül, akkor sem ismeri el, hogy ezúttal nem ő a győztes.
Nem mindig volt ilyen, anyja halála után változott meg. Bár ki tudja, talán ez nélkül is ilyenné vált volna…
Persze akit esetleg tényleg kedvel, azzal egész más. Amellett a személy mellett kiáll bárhol és bármikor, figyel rá, és nem tűri, hogy mások nekimenjenek. Sosem csapná be (mint másokat), és kivételesen még azon sem gondolkozik vele kapcsolatban, hogyan tudná csőbe húzni.

Erősség || kitartó, védelmez másokat, határozott, magán is tud segíteni
Gyengeség || öntörvényű, makacs, vezéregyéniség, alattomos, megbízhatatlan


Apróságok

mindig ||
zene
kicsik szívatása
kígyók
kutyák
parancsolgatás
könyvek (nem tankönyvek persze)
éjszaka (csillagok
tenger, delfinek


soha ||
amikor sajnálják őt
gyengeség (nem fizikai)
sírás
macskák
tanulás
bármi, ami rózsaszín
patkányméretű kutyák (pincsik, ölebek, stb.)
tengerisünök

hobbik || kicsik szívatása, mindenki ugráltatása, kígyók bámulása, kutyákkal foglalkozás, zenehallgatás, olvasás, csillagok bámulása
merengő || legjobb: amikor megkapta háziállatát, egy gyönyörű kígyót (Spark a neve), amit nem szokott elvinni magával a Roxfortba is.
legrosszabb: amikor meghalt az anyja
mumus || inferus
Edevis tükre || a húga előkerül
százfűlé-főzet || fűzöld, zöldalma ízzel
Amortentia ||  a tenger és a könyvek jellegzetes illata
titkok ||
- második neve Gaylord, de ezt máig olyan égőnek érzi, hogy senki nem tudja
- betegesen fél a tengerisünöktől, ezt sem szokta hangoztatni
azt beszélik, hogy... || Ő maga ölte meg húgát és anyját, mert egyszer felhúzták őt, mert állítólag ilyem hirtelenharagú. Ezt érzi a legsértőbb pletykának.



A család

apa || Mark McLaw (56), félvér. Bár mióta fia ennyire megváltozott, gyakran szomorú, de azért büszke rá, és mindent megtesz érte. Nagyon jó viszonyban vannak, Josh vele sosem bunkó.
anya || Susan McLaw (halott), félvér. Kevésbé volt jóban fiával attól fogva, hogy Natalie eltűnt, mert onnantól teljesen megváltozott, de persze nagyon igyekezett figyelni Josh-ra is – csak nem nagyon jött össze…
testvérek || Natalie McLaw (11), amíg el nem tűnt, nagyon jóban vannak, de azóta semmi információ, ezért Josh nem tudja, hogyan viszonyulna hozzá.
állatok || Zeus, egy acélszürke bagoly, és Spark, a gyönyörű kígyó.



Külsőségek

magasság || 180 cm
testalkat || sportos
szemszín || zöldeskék
hajszín || homokszőke
kinézet || Szőke haja általában hosszabbara van növesztve, mert nem szereti nagyon röviden, így legtöbbször zöldeskék szemébe lóg. Folyton ravaszkásan mosolyog, és a szeme is úgy csillog, mintha bármelyik pillanatban hátbatámadhatna. Ha épp nem iskolai egyenruha van rajta, szürke farmerban és ingben mászkál mindenhova, szinte soha nem vesz melegítőt. Van valami elegáns behatása, ahogy felemelt fejjel lépked, olyan, mintha királyi házból származna.



A tudás

varázslói ismeretek ||
Olyan gyerek, aki majdnem mindenhez ért valamit, de kevésben igazán kiemelkedő. Például a Jóslástan az a tantárgy, amit felvett harmadikban, de egyáltalán nem értette, és hülyébbnél hülyébb dolgokat jósolt, ezért ezt már RBF után nem is folytathatja. Kedvenc tantárgya az átváltoztatástan és a bájitaltan, ezekben nagyon otthon van (bár a bájitaltan RBF-e csak V lett), a többi dologhoz teljesen átlagos képességei vannak, nincs igazán kiemelkedő tudása, kivéve a fent említett átváltoztatástanból.
felvett tantárgyak ||
Legendás Lények Gondozása, Bájitaltan
pálca típusa || 8 hüvelyk, ébenfából készült. Magja sárkányszívizomhúr.
RBF || Sötét Varázslatok Kivédése – V
Átváltoztatástan – K
Gyógynövénytan – E
Bűbájtan – V
Mágiatörténet – E
Legendás Lények Gondozása – V
Asztronómia – E
Bájitaltan – V
Jóslástan – B


Egyéb

avialany|| Jesse McCartney
Naplózva

B. Lizandra Kenneth
Eltávozott karakter
*****


VIII. GRIFFENDÉL ••

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2013. 07. 04. - 11:49:04 »
0

      Üdvözöllek az oldalon!      

Sajnálatos, ami Josh családjával történt, ahogy az is, hogy mivé lett ezáltal.
 Beosztáskor a Süveg sokat töprengett két ház között, d
e végül lelked mélyén rejtőző ravaszság és csalafintaságnak hála házad a


mardekár.

Jó játékot!
Az eligazító PM-et hamarosan megkapod!

Mosolyog



moderator
~ ala feminim
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 10. 25. - 23:13:47
Az oldal 0.227 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.