Nowey-Rho D'Auvrecher

Nowey-Rho D’Auvrecher

Alapok

jelszó || Alcohol is free!
így ejtsd a nevemet || Noei-Ró D’Auvrecsör
nem || férfi
születési hely, idő || 1970. november hat, Londonban
horoszkóp || Skorpió
kor || 28 éves
vér || félvér
munkahely || Legendás lényekkel foglalkozik, főleg sárkányokkal

A múlt

Gyerekkor

1970-ben, egy hideg, esős éjszakán láttam meg a napvilágot, november hatodikán, egész pontosan London szívében. 23 óra 50 perc volt, amikor megszülettem, és a családomban az a hagyomány járja, hogy amelyik gyerek éjszaka születik, az különleges képességekkel bír. Ugyan ebben máig nem hiszek, de a három gyerek közül én voltam az egyetlen, akivel tényleg jól bántak, ezért megérte az előbb említett időpontban születni. A Nowey nevet apa választotta valami híres rokonom után (szintén éjszaka született, persze), de eredetileg meg Rho lettem volna, mert az anyám kedvenc görög betűje (lány névről nem is beszéltek, annyira fiút akartak). Hadd meséljem el azt, hogyan választottak nevet nekem!

Aznap még a szokásosnál is hidegebb novemberi éjszaka volt; valahol éjfélt ütött a toronyóra. London szívében, egy hatalmas házból gyereksírás hallatszott – nemrég, vagyis tíz perce született meg a D’Auvrecher család kisfia, aki harmadik gyerek volt. Most a másik két gyerek dajkája tartotta a kezében és ringatta; közben apja és anyja (akinek jelenleg a legkisebb mozdulat is szörnyen fárasztó volt) a fiú nevén vitatkoztak; eredetileg Rho lett volna, de mivel éjszaka született, az apa ragaszkodott ahhoz, hogy Nowey legyen, egy régi – aki szintén az éj leple alatt látott világot – családtag után.
- Nowey – mondta a férfi ellentmondást nem tűrő hangon, aki egyébként a Solomon névre hallgatott. – Ragaszkodom hozzá.
- A Rho nevet beszéltük meg! – makacskodott az anya, Senia.
- Akkor még nem tudtuk, hogy éjjel fog születni – mordult rá Solomon a feleségére.
Senia szikrázó szemekkel meredt férjére. Persze már a legelején tudta, hogy a férfi nem fogja hagyni, hogy ő válasszon nevet; most született meg legelső fiuk, és akkor sem hagyta volna, hogy Rho legyen a neve, ha az élete múlik rajta.
- Elnézést – szólalt közbe tétova hangon a dajka, Amelia. – Nem akarok zavarni, de… miért nem lesz a kicsinek két keresztneve?
- Azt már nem! – szólt közbe Solomon, mielőtt Senia akár kinyithatta volna a száját. – A fiamnak nem lesz két neve. Az a gyengeség jele. Ha van egy név, amin szólítják, minek mellé még egy? Dísznek?
- És ha összevonnák a két nevet? – kérdezte Amelia, aki nem akarta ennyiben hagyni. – Noweyrho. Akkor a beceneve ugyanúgy lehet Nowey, vagy épp Rho is.
A férfi elbizonytalanodott. Ez a feltevés nem volt rossz, és már épp válaszolni akart, amikor felesége vágta rá szinte kapásból:
- Nem. Túl hosszú név. Nem tetszik.
Solomon kezdett ideges lenni.
- Akkor esetleg egy harmadik név, hogy ne legyen belőle vita…? – vetette fel bizonytalanul a dajka, és a karjában pihenő kisfiúra pillantott, aki már nem sírt, csak bámult rá hatalmas, zöldes árnyalatú barna szemeivel. És akkor, szinte ösztönösen csúszott ki Amelia száján:
- Nowey-Rho. Kötőjellel. Egy név, de mégis külön van…

Hát, igen. Gondolom, mondanom sem kell, végül mi lett a szüleim döntése, hiszen nevemből rájöhettél. Persze arról máig mindenki hallgat, hogy a nevemet nem apám vagy anyám adta; Ameliáról senki nem szól egy szót sem.
Ahogy már fentebb említettem, gyerekkorom sokkal könnyebb volt, mint két nővérem, és a későbbiekben öcsém számára; szüleim meggyőződéssel állították, hogy különleges képességekkel bírok, és hogy egyszer nagy varázsló lesz belőlem. Ezt ugyan én is remélem, de hogy különleges lennék… nem.
Attól függetlenül, hogy velem testvéreimhez képest mennyire jól bántak, nem volt olyan jó dolgom. Két nővérem, Yenna és Xenia ugyanúgy utált, ahogy öcsém, Laupidus, hiszen rájuk alig néztek, míg én szinte „félisten” voltam a családban. Ha ez nem lenne elég, apám és anyám örökös hadban álltak egymással, egész álló nap a falrengető vitáikat hallgathattuk. Az egyetlen dolog, amiben egyetértettek, hogy én, én és én. Meg abban, hogy nekik mindegy, melyik házba kerülök, csak lehetőleg ne a Hugrabugba, mert onnan – szerintük – csak a vesztesek kerülnek ki. Nem tudom, én mindig is jóban voltam a hugrabugosokkal iskolai éveim során.
Yenna három, míg Xenia két évvel idősebb nálam. Idősebb nővérem a mardekárosok sorát gyarapította, míg fiatalabb a Hóllóhátba lett beosztva. Amíg az iskolában voltak, folyamatosan rólam pletykáltak, a lehető legrosszabb dolgokat; persze ez akkor még nem számított, iskolába érkezésemkor viszont annál inkább.

Roxfortos évek

Gólyaként a lehető legszerencsétlenebb teremtés voltam a világon.
Yenna és Xenia tevékenykedésének köszönhetően már azelőtt ferde szemmel néztek rám, hogy az iskolába érkeztem volna, a vonaton egy kupéba sem akartak beengedni. Végül egy mugli származású fiúnak, Cole-nak megesett rajtam a szíve. Sokáig ő volt az egyetlen barátom.
A tanárok nem kivételeztek velem, de szerencsére nem is szálltak rám úgy, hogy akármit mondok, rossz jegyet kapjak – Yenna és Xenia rájuk nem tudtak hatni. Nem voltam túl jó tanuló, de épp rossz sem; Sötét Varázslatok Kivédéséből viszont mindig a lehető legjobban teljesítettem. Kedvenc tantárgyam volt.
Ezek viszont nem változtattak azon a tényen, hogy én vagyok a legnépszerűtlenebb diák egész Roxfort területén; máig is csak a negyedét tudtam meg annak, hogy nővéreim miket beszéltek rólam, de őszintén szólva nem is bánom, hogy nem tudom a többit. Kistermetű voltam, vékony és ráadásul aki nyilvánosan szívatott, az bekerült a „menők” közé – ki akart volna barátkozni velem?! Nem. Inkább az ment napi számba, hogy hasra esek a folyosón egy-egy kitett lábban, teljesen véletlenül eltalál valami rontás, és még folytathatnám. Egyedül Cole állt ki mellettem a továbbiakban is, aminek persze az lett az eredménye, hogy őt is kiutálták.
Aztán negyedéves koromra (amikor az öcsém is roxfortos lett, a griffendélesek közé került) kezdett minden megváltozni. Hogy miért? Nos, jött a bizonyos serdülőkor, ami valakinek átok, ám nekem áldásnak bizonyult. Magasabb – sokkal magasabb – lettem, kiizmosodtam, és már nem hagytam olyan könnyen, hogy bárki, akinek épp olyan kedve van, nekem jöjjön. Egyedül Cole nem volt ilyen szerencsés, akinek ugyanolyan menyétképe maradt, mint elsős korában, őt továbbra is szívatták. De nem hagytam ott. Sosem – még ma sem – felejtettem el, hány éven keresztül állt ki mellettem; így hát felvállalva mindent, a barátja maradtam. Ennek az lett a vége, hogy a fél iskola még mindig utált, de a maradék diákok meg egyre jobban barátkoztak velem, ezáltal Cole-lal is.
Ötödévesen már jelentős barátsereglet állt a hátam mögött, akiket mindig, bármilyen szín alatt megvédelmeztem – és ez kölcsönös volt. Az RBF vizsgám nem sikerült túl egységesre; valamelyik nagyon jól sikerült, a másikat meg teljesen elrontottam. Hát igen, magamat adtam.
Asztronómia – E
Átváltoztatástan – V
Bájitaltan – K
Bűbájtan – E (rosszabbra számítottam)
Gyógynövénytan – H (máig sem tudom, ezt hogy sikerült elrontanom)
Rúnaismeret – E
Számmisztika – H (jó, ebből mindig is gyenge voltam, a szüleim akarták, hogy felvegyem)
Sötét Varázslatok Kivédése – K
Mágiatörténet – B (Évszámok? Unalmas órák a múltról? Na, ne.)
Legendás lények gondozása – K

Azért szerintem összességében nem teljesítettem olyan rosszul, mint vártam.
Hatodéves koromban történt meg az a dolog, amire szerintem senki nem számít élete során: megváltozott a hajam színe! Eddig teljesen homokszőke volt a hajam, és nem sokkal a tizenhatodik születésnapom után fedeztem fel, hogy sötétedik a hajam – néhány helyen annyira, hogy már inkább barna, mint szőke. Először nagyon kiakadtam, mit ne mondjak. Én SZŐKE vagyok, és nem BARNA! Arról nem is beszélve, hogy hajam így felemás színű volt, amivel megint elértem azt, hogy a diákok úgy nézzenek rám, mint egy rózsaszín, nyúlfülű sárkányra. Olyan pedig nincs, mint tudjuk.
Elmentem a gyengélkedőre, hogy csináljanak a hajammal valamit, DE MOST AZONNAL. Na jó, igazából szépen kértem, nem olyan gorombán, ahogy írtam… De nem is ez a lényeg. A gyengélkedős néni azt mondta, semmit nem tud kezdeni a hajammal, mert az gátolna a színváltozást – és nem szeretnék örökre tarka maradni, igaz? Hát, nem. Úgyhogy maradtam tehénszínű.
Hetedévesen már csak elvétve volt egy-két szőke tincs a hajamban, hála az égnek, azok sem észrevehetőek. Anyámék el voltak ájulva az örömtől, hogy az ő egyetlen (na jó, nem egyetlen, de ahogy mondtam, az öcsémet sosem szerették igazán) pici fiacskájuk haja barna lett. Én már kevésbé, de semmi gond. Na jó, minden jóban van valami rossz: a lányok szerint sokkal jobban állt nekem ez a hajszín, mint az előző, khm…
Miután befejeztem az iskolát, a Griffendél Godrik Akadémiára mentem, a Veszélyes lény gondozói szakra.

Főiskolai évek

Eleinte azt sem tudtam, hova kerültem. Teljesen magával sodort ez az egész; csak vándoroltam óráról-órára, a fejem tele lett olyan dolgok tömkelegével, aminek a felét sem jegyeztem meg.
Tulajdonképpen erről nem tudok túl sok mindent mesélni; hullámvölgyek, néha jobban teljesítettem, néha rosszabbul. Persze a tanulás mellett nagyon sokat voltam a barátaimmal, de azt helyeztem előtérbe, hogy be tudjam fejezni az iskolát, ami végül sikerült is.

Iskola utáni évek
Semmi kedvem nem volt visszaköltözni a szüleimhez, ezért vettem egy lakást Londonban, ahol hármasban élünk Paris-szel, a baglyommal, és kedvenc kutyámmal, a meglepően kistermetű alaszkai malamuttal, Xono-val. Azt mondtam, meglepően kistermetű? Igen, a drága unokaöcsém (Yenna fia) rajta próbálgatta a varázsképességeit, úgyhogy szegény kutya jelentősen összement.
Tulajdonképpen most beolvadtam a muglik közé, úgy élek, mint egy mugli. Ez nem zavar különösebben, és egy darabig nem is tervezek változtatni ezen. Persze bejárok dolgozni, néha hosszabb időre el kell mennem egy lény miatt, de szinte minden szabadidőmet Londonban töltöm.

Háború
Ízig-vérig a jó oldalon állok. Pont. Szerencsére erre még nem jöttek rá, mert nem mutatok nagy ellenállást, de reményeim szerint ez változni fog, amint tehetek valamit úgy, hogy nem egyedül szállnék szembe a gonosszal. A háborúban őszintén szólva nem vettem részt, de ha megint kitörne, ott leszek.

Jellem

Mindig magabiztos, optimista és határozott férfi. Már a puszta megjelenése is erőt sugároz, van benne valami, ami miatt az emberek bízni kezdenek benne. Igyekszik mindenkivel kedvesnek lenni, bár ez nem mindig jön össze neki, mert valahogy a vérében van, hogy mindenkinek beszóljon. Felületes tulajdonságai (első ránézésre) a humoros, kedves és mosolygós.
Őszinte, mindig, minden esetben, akkor is megmondja a véleményét, ha a másiknak ez rosszul eshet, nem igazán törődik mások érzéseivel (kivéve akik különleges figyelmét élvezik). De egyébként igyekszik, hogy figyelmes legyen, és általában mindenhez nagyon megértő képet vág. Vagy legalábbis próbál. Normál esetben nagyon jól el lehet vele beszélgetni, de neki is vannak hülye napjai, például amikor egész álló nap nem csinál semmit, csak röhög. Hogy hogy csinálja, még senkinek nem sikerült rájönnie. Általában higgadtan viselkedik, nagyon nehéz kiborítani vagy felidegesíteni, ezzel sokak bizalmát elnyeri. Vezéregyéniség, és ehhez meg is vannak a tulajdonságai. Türelmes, órákat képes magyarázni valamiről, ha nem értik meg.
Imád humorizálni és fura mozdulatokat csinálni, igazából elég gyerekes, ha úgy vesszük (azért tud komolyan is viselkedni, ha kell. Ha nagyon kell).
A legtöbb esetben önfeláldozó, sokszor mások érdekeit helyezi az övéi elé. Ahogyan a bunkóság nyomai, a segíteni akarás is a vérében van, egyszerűen megőrül, ha nem nyújthatja a kezét valakinek, akinek szüksége lenne rá.
Sokszor hiperaktív, és vannak napok, amiken semmit nem tud huzamosabb ideig csinálni, de van, amikor fél napokra leköti valami, és akkor csak arra figyel. Alapjában véve meghallgat mindenkit, sokszor pszichológusnak érzi magát, lelki problémákon is szívesen segít.
Nagyon szeret mindenbe és mindenkibe belekötni, nagyon kíváncsi természetű.
Szeret sportolni, legyen az kviddics vagy bármi egyéb.
Rendkívül erős képzelőereje van, és nagyon szépen rajzol, mert mindent papírra tud vetni, amit elképzel.
Hatalmas hibája, hogy lobbanékony természetű, és túl vakmerő, ha kell, fejest ugrik a veszélybe, csak mert valaki segítségre szorul.
Különös gondoskodással fordul állatok felé, egyszerűen hihetetlen érzéke van hozzájuk, legyen az varázslény vagy sima állat. Ezért is szereti a munkáját.
Imádja a gyerekeket.

Erősség || kedves, humoros, segítőkész, mindig megnevettet másokat, törődő típus
Gyengeség || vakmerő, lobbanékony természetű, néha bunkó, túl őszinte, túl optimista

Apróságok

mindig || lovak
tigrisek
éjszaka
népszerűség
barátság
vihar
soha || halálfalók
sajnálat, szánalom
PÓKOK.
citrom
túl meleg/hideg idő
hobbik || lovaglás, állatok társaságában lézengés, párbajozás, ismerkedés, kint állni a vihar kellős közepén a szabadban, éjszaka kint téblábolás
merengő || Legjobb: amikor kiderült, hogy letette a szükséges RAVASZ-okat a Veszélyes lény gondozói szakra
Legrosszabb: amikor a nővérei undok barátaik társaságában beszorították, és rengeteg ártást ráküldtek
mumus || Ha őszinte magához, akkor a Yenna nevű nővére jelenne meg neki, mert tőle máig is fél, nem csak utálja.
Edevis tükre || Minden testvérével kibékül, és elfelejtik, hogy valaha ellenségesek voltak egymással.
százfűlé-főzet || Aranysárga színű, ezüstös csillogással. Olyan íze van, mint az őszibarack és mentol kissé érdekes keverékének.
Amortentia || esőszagot és az éjszakai levegő jellegzetes illatát
titkok ||
- rengeteget sírt roxfortos évei alatt, amikor nővérei miatt nem voltak barátai, de erről még Cole sem tudott
- már nagyon régóta vágya, hogy bosszút álljon két nővérén
azt beszélik, hogy... || egy kegyetlen vérfarkas. Ez természetesen nem igaz, nővérei munkálatainak utóhatása.

A család

apa || Solomon D’Auvrecher (67), félvér / amolyan „ha te békén hagysz engem, én is téged” kapcsolat. Nowey nem szereti őt, apja pedig mindig is tartózkodó volt vele szemben, például sosem mondta neki, hogy szereti, annak ellenére sem, mennyire elkényeztette
anya || Senia D’Auvrecher (63), félvér / ő az egyetlen a családból, akivel Nowey jóban van, nagyon szeretnek beszélgetni és az élet rejtelmeiről társalogni.
testvérek || – Yenna D’Auvrecher (31)
- Xenia D’Auvrecher (30)
- Laupidus D’Auvrecher (25)
Röviden és tömören gyűlölik egymást a két lánnyal, Laupidusért sem rajong, de vele beszélőviszonyban van.
állatok || – egy szénfekete bagoly, Paris
- egy kutya, Xono

Külsőségek

magasság || 192 cm
testalkat || Magas, sportos
szemszín || barna, zöldes árnyalatokkal
hajszín || bronzbarna
különleges ismertetőjel || a mellkasán van egy óriási karomnyom-heg, a munkája során szerezte
kinézet || Első benyomásra az ember egy mosolygós, jóvágású férfit lát, tipikusan abból a fajtából, aki csak játszik a nőkkel. Ugyanakkor vonásai is mutatják, hogy sosem – vagy csak ritkán – rosszindulatú, és mindenkiben meglátja a jót.
Bár nem öltözik kimondottan elegánsan, sosem lehetne látni valami lerobbant butikból vett ruhában. Általában sötétzöld póló és szürke farmer van rajta, de nagyon szereti szénfekete kabátját is.

Tudás és karrier

pálca típusa || 11 hüvelyk, vörösfenyőből készült. Magja egyszarvúszőr.
végzettség ||
- Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola (RBF-ek fentebb, RAVASZ Sötét Varázslatok Kivédéséből, Legendás Lények Gondozásából és Bájitaltanból)
- Griffendél Godrik Akadémia (Veszélyes lény gondozói szak)
foglalkozás || Veszélyes lény gondozó
varázslói ismeretek || Nagyon ért a párbajozáshoz, továbbá mindenféle átkokhoz és ártásokhoz. Ez az ellenfelei számára nem túl szerencsés tulajdonság, ugyanis imád mindenféle ártást (a lehető legröhejesebbeket) küldeni az illetőre, mielőtt komolyabban párbajozni kezdene. Kedvence az, amitől rózsaszín nyúlfülei, orra és óriási foga nő a delikvensnek.
Akármilyen jó is a harcokban, óriási hibája, hogy a sima házi bűbájokhoz alig konyít valamit. A múltkor le akarta pucolni az ablakot, de addig ügyeskedett, amíg kirobbantotta az ablakot a helyéről, ő meg kiesett az ottmaradt lyukon. Ilyen terén abszolút szerencsétlen, azóta nem is próbálkozik ilyen dolgokkal.
Ért még valamit a dolgok átváltoztatásához is, átváltoztatástanból nem volt olyan rossz. Varázslat terén tipikusan olyan, hogy valamit vagy nagyon ért, vagy egyáltalán nem ért.

avialany|| Josh Duhamel