Graham O'Brant

GRAHAM O’BRANT

Mottó

"Ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani."

   Alapok

jelszó || "...S a csókot gyakorold, s ne magyarázd."
így ejtsd a nevemet || Gre-em Óbrent
nem || férfi
születési hely, idő || Leeds, UK; 1981. november 9.
horoszkóp || skorpió
kor || 16
vér || fél
évfolyam || 5. évfolyam

   A múlt

Abban a városban, a honnét én jövök, a többség súlyosan megveti a másságot. Itt az embernek bujkálniuk kell, ha csak nem akarják hátralévő életüket egy fehér, szűkös gumiszobában tölteni. Mégis, a családom nem tud elszakadni ettől a helytől. Hogy miért? Az számomra is örök rejtély marad.
A szüleim és én az erdő szélén lakunk messze a központtól, így nem jelentenek ránk veszélyt a városban fecsegő-tipegő pletykás öregasszonyok.
Életem legmeghatározóbb eseménye is itt történt ebben a városban, Leedsben.
Tíz éves voltam mikor megkaptam a levelemet a Roxfortból. Pont ugyanakkor, amikor apámat beválasztották a híres Britt Quidditch csapatba az Appleby Arrows-ok közé, akik egykor legyőzték a nagyméltóságú Európai bajnokot a Vratsa Vulturest. Szinte minden edzésüket láttam és az édesapám minden adandó alkalommal ingyen jegyeket szerzett egyenesen a díszpáholyba. Hihetetlenül élveztem ezt az életet, én voltam a legszerencsésebb fiú.
Egy nap kiderült, hogy édesanyám terhes, majd 8 és fél hónap múlva egy szombati hajnalon, életet adott a világ leggyönyörűbb kislányának Allie-Aikennek.
Apám jajveszékelve kiáltozott utánam az emeletre. Egyből kipattantak a szemeim és rögtön észhez térve, leszaladtam a lépcsőn, hogy megnézzem, vajon mi lehet ez a perpatvar odalent, ugyanis üstök, poharak és tűzropogás hangja hallatszott a korai órákban.
- Fiam…fiam…szaladj bábáért! - mondta apám mire én bólogatva kirohantam az „éjszakába”. Nem értettem a dolgot, hiszen még nincs itt az ideje, hogy megszülessen a baba. Gyorsan segítséget hoztam, de mire visszaértünk a házba, anyám már ott dédelgette az apró porontyot. Megköszöntem a szomszéd néninek, hogy 0,1 km/h sebességgel eltotyogott a házunkig, de már nincs szükség a szolgálataira.
Visszasiettem a nappaliba, hogy üdvözöljem az új családtagot, aki már nagyban szundikált. Amint megláttam, tudtam a kötelességemet, arra születtem, hogy megvédjem a kicsi Allie-Aikent. Boldogság és békesség szállt a családra. A mágia érezhető volt a levegőben. Erős… hihetetlenül erős, szinte láttam, ahogyan kibontakozik a kicsiben. Apám felemelte a Al-t, és felém vette a irányt. Meglepődtem.
- Vigyázz rá fiam, akár az életed árán is. – mondta apám, miközben a kezembe fektette. Annyira kicsi és törékeny volt.
- Esküszöm, hogy akár az életem árán is megvédem őt! – mondtam apámnak – Vigyázni fogod rád! – a következő szavakat már a húgomhoz intéztem, majd egy forró csókot leheltem a homlokára. –Ígérem.

Délután…

Egész nap le sem tudtam venni a szememet a kicsi Al-ról. Egész nap az ágya mellett ültem, akár egy hűséges eb. Vigyáztam az álmát, és lestem minden mozdulatát. Súlyos érzések kavarogtak bennem. Egyszerre voltam boldog, ugyanakkor szomorú is, mert néhány perc múlva magára kell hagynom őt, még ha csak egy kis időre is, ugyanis apámnak meccse lesz a Dimbourne-i Darazsak ellen. Fontos mérkőzés lesz, épp ezért szeretném látni, miként birkózik meg apám a karikáknál, ugyanis őrző volt… A világ egyik legjobbika. Büszke is voltam rá és vagyok is a mai napig. Nagyon sokat tanultam tőle, azt hittem egykor a nyomdokaiba léphetek.
Kimentem hát a meccsre, hogy láthassam a legnagyobb példaképemet, az apámat. Alig néhány perc múlva elkezdődött a játszma és az első 20 perc után, máris vezettek az Arrowsok. A következő percben, a Darazsak ügyesen manőverezve megindultak a póznák felé, majd lőttek. Az apám egy szempillantás alatt megfogta a Kvaffot, de ugyanakkor egy felé irányuló Gurkó, pont a halántékába csapódott és ő dermedtem zuhant a mélységbe, majd tompa puffanással földet ért.
- Apaaa…apaa…APAAAAAAAAAAAAAAA!! – kétségbeesetten kiáltoztam a korlátra állva, nem is érdekelt már a meccs. Rengeteg gyógyító rohamozta meg a mozdulatlan testet én pedig könnyekben törtem ki, csak remélni tudtam, hogy nem esett nagy baja. Gyorsan kihurcolták a pályáról, de én már ott sem voltam a lelátón rögtön az öltözők felé vetetem az irányt, ahol megállítottak azzal a szöveggel, hogy KISKORÚAKNAK TILOS A BELÉPÉS! Hát könyörgöm… lehet, hogy az apámnak nagy szüksége van rám, ezek meg ilyenekkel jönnek? BOTRÁNY! Könnyáztatta arccal rúgtam, kapálóztam, míg a végén elájultam.
Legközelebb, már a nappalinkban ébredtem, szörnyű fejfájással. Az anyám ott ült velem szemben tetőtől-talpig feketében.
- Mi történt? – kérdeztem zavarodottan.
- Az apád meghalt. – mondta anyám, a legnagyobb higgadtsággal az arcán, mire én nevetésben törtem ki, nem akartam elhinni, amit anyám mondott.
- Na de most komolyan. Megnyerték a meccset és ünnepel? Mikor jön? – ültem fel az ágyban.
- Graham… - anyám megköszörülte a torkát – Édesapád nem jön vissza. Soha-nem-láthatod-őt-többé.
A mosoly lefagyott az arcomról és könnyek sós tengere lepte el a szememet. Anyám szavai mardosták a szívem, nem akartam elhinni, elfogadni. Már-már biztos voltam benne, hogy ez egy újabb trükk, amivel kikezdheti az idegeimet.
- Hazudsz! – kiáltottam rá, mire ő kezembe adta a bizonyítékot. Egy darab papír volt az.

„Az egész Appleby Arrows csapattag és bizottság részvétét nyilvánítja és fejet hajt a Legendás Őrző családja előtt.”

Az egész csapat aláírta, és a mágia ügyi miniszter, no és a bizottság tagjai. Leejtettem a lapot, hirtelen fázni és szédülni kezdtem. Azonban nem ültem le, hanem sírva rohanni kezdtem apám laborja felé a pincébe. Súlyos könyveket emeltem le a polcokról és olvasni kezdetem. Találni akartam valamit, amivel visszahozhatom őt, hiszen még csak el sem búcsúzhattam tőle. Zaklatott állapotban tértem vissza Húgom kiságyához. A fejemet ráhajtottam a bölcső karfájára és ahogy néztem a csöppséget felocsúdtak bennem apám szavai. „- Vigyázz rá fiam, akár az életed árán is.” Mintha tudta volna, hogy ma jön el ez a nap. Mikor végleg magunkra hagy. De mi nem felejtjük el soha. Örökké a szívünkben él.
A tragédia óta a könyvtárban élve a könyveket bújom valamiféle új csoda után kutatva, ahonnan elindulhatok és elkezdhetem a kotyvasztást és sötét varázslatokat. Jó néhány tiltott könyv megfordult apám könyvtárában, mivel édesanyám egykori Mardekáros létére rendkívül sokat használta őket.

A következő évben megjött a levél, hogy felvettek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőbe. Nagy volt az öröm, hisz végre hátrahagyhatom a múltam és egy új szebb jövő elé nézhetek. Barátokat szerezhetek és végre nem csak a lányok körében leszek híres, mint a „cuki fiú”, hanem megmutathatom tanáraimnak, mi mindenre vagyok képes és mennyit tanultam már most.
Nehéz volt otthagyni az alig 1 éves húgomat a szívtelen anyámmal, de tudtam, hogy őt szereti velem ellentétben, és ez viszonylag megnyugtatott.
Mikor megérkeztünk a dicsű múltú iskolába megkönnyebbültem, a rengetek ember között olyan elevennek éreztem magam. Az óriás, aki fogadott minket, mosolyt csalt az arcomra. Elvezetett minket az iskoláig, s mikor megláttam a hatalmas világító tornyokat, melynek fényei kristályként tükröződött vissza a feneketlen tó vizéről, éreztem OTTHON VAGYOK!
A beosztási ceremónián, mikor én következtem… Hát nem is tudom, izgultam, talán féltem. A süveg rákerült a fejemre. Először csak hümmögni aztán beszélni kezdett.
- Tehetséges fiú, az esze úgy vág, mint a beretva. Szorgalmas de… - mondtam, miközben a gondolataim az apámon jártak, a dicső Hollóhátas Őrzőn. Az agyam fordulatot vett és anyám járt a fejemben. Mi van akkor, ha nem a Hollóhátba, hanem a Mardekárba oszt a süveg? – Ugyanakkor vakmerő és ravasz… Sokat tanulhatna a Mardekár háztól, kalandokra lelne. – folytatta a süveg. Mi van akkor? Ott legalább még mélyebben beleáshatom magam a sötét mágia rejtelmeibe, de semmi esetre sem fogok olyanná válni, mint ők.
Döntsd már el te, pletykás kalap. – Legyen tehát a …….

Gyerekkor

Szabad voltam, akár a madár. A kislányok pisiltek utánam az óvodában, mert már akkor szívdöglesztően cuki és ellenállhatatlan voltam. Szeretetben nőttem fel, legalábbis apám részéről. Tisztességre és fegyelemre neveltek, csak valahogy én nem akartam szót fogadni. Szüleim a Leeds University Bussines Schoolba irattak, ahol majdnem, hogy kitűnő eredményeket értem el, pedig nem is tanultam. Túl könnyű volt nekem az iskola. Barátaim is voltak rendesen, de inkább a lányok társaságában töltöttem a szabadidőmet, nagyon tetszett, ha 1-1 lány zavarbajön a bókjaimtól. Később megjött a levél a Roxfortban és kezdetét vette az új kalandos életem.

Roxfortos évek

Izgalmas kalandok, új barátok, tudás, büntetések és sok szép boszorkány. Mással nem is jellemezhetném jobban, az idáig eltöltött időt a Rofort falai között. Elsőben még be kellett szoknom az új közösségbe, másodikra már én voltam a csábos bajkeverő, harmadikban észhez kellett térnem, mert ugyan még két év volt az RBF-ig, még sem akartam pórul járni. Negyedikben benyújtottunk egy engedélyt az iskolába, hogy engedélyezzék a törpehiúz beköltözését a kastélyba, mint kis kedvenc, de ezt a kérelmet elutasították. És hát itt vagyunk az ötödik évfolyamba. Idén eldöntöttem, hogy szerzek magamnak egy barátnőt, nem flörtölök többet és nem leszek többé az angyal képű ördög.

Háború

Nem vettem rész a háborúban. Az alsóbb éveseket, mind kiterelték egy alagúton át egyenesen a Szárnyas Vadkan nevű ivóba, ahonnan aztán tovább irányították őket hazafelé. Én is közöttük voltam. Vissza akartam fordulni, hogy Hős legyek. Akár az életem árán is megvédtem volna az iskolát, de nem tehettem mást, hazamentem. Tudtam, hogy most a családom mellett a helyem, mert ha elbukunk, akkor aztán elkezdődne az öldöklés. Meg kellett védenem őket. Később jött a hír, hogy Voldemort megbukott és a világmindenség fellélegezhet. (A jövő előrevetítése.)

   Jellem

Furcsán átlagosnak mondanám magam. Természetesen több a rossz tulajdonságom, mint a jó, de akik szeretnek, a családom és a barátaim együtt tudnak élni az egoizmusommal és a vakmerő énemmel. Nem ismerek lehetetlent az már biztos. Imádok tilosban járni és bosszantani az embereket. Egyszerűen megnevettet, ha láthatom arcukon a szenvtelenségem, makacsságom kicsit sem kedvező hatásait. Jobb napokon kedves, segítőkész és tisztességes vagyok. A lányokkal persze mindig, hisz olyan szépek és gyöngédek, őket képtelenség megbántani. Kreatív és fantáziadús vagyok ez a tehetség Merlin ajándéka, amit ki is használok a mágikus rajzaimon, festményeimen. Mindenki szereti a művelt, tehetséges fiatalokat.

Erősség || vonzó, barátságos, ellenállhatatlan, úriember, okos, bátor, kreatív,fantáziadús, vicces
Gyengeség || makacs, ravasz, flegma, egoista, vakmerő, kárörvendő, álmodozó, gyerekes

   Apróságok

mindig || csillaglesés, kísérletezés, tilosban járás, csábítás, művészet
soha || quidditch (apja halála miatt), pók, unalmas tanórák, sikertelen kísérlet, bezártság
hobbik || Kísérletezés különféle varázslatokkal és bájitalokkal, valamint a legendás lények tanulmányozása. Festés, rajzol és a szabadban lustálkodik.
merengő || Graham életének legjobb és legrosszabb emléke egy napra esett. A húga születésének és édesapja halálának napja.
mumus || Inferusok
Edevis tükre || Kitüntetést kap amiért feltalált egy új, rendkívül hasznos bájitalt.
százfűlé-főzet || Méregzöld színű, édeskés illatú, zselés állagú főzet, ami a földigiliszta kivonatát sejteti.
Amortentia || ] Ne egészen narancssárgás színű folyadék, fahéjas körte, frissen nyírt fű eszenciájával.
titkok || Tiltott főzeteket kotyvaszt, illegálisan szerzett összetevőkből. Még nem volt szexuális kapcsolata. Nagy érdeklődést mutat a sötét mágia iránt, mert úgy gondolja, sokkal nagyobb sikerre tehet szert.
azt beszélik, hogy... || Nagy nőcsábász, minden kislányt megdönt, akivel kapcsolatot létesít. Szenvtelen és úgy tapad az emberre, mint légy a papírra.

   A család

apa || Killian O’Brant; 36(†); Félvér; Igazi Apa-Fia kapcsolatban álltak egymással. Graham élete végéig tisztelni fogja.
anya || Demetria Skyperbell; 34; Aranyvérű – (Gallagher család egyik leszármazottja); A köztük lévő kapcsolat sosem volt az igazi, nyilván az anyja család fölötti uralma miatt. Graham elviseli anyját, de amint betölti a 17-et fel is út le is út.
testvérek || Allie-Aiken O’Brant; Graham kicsi szeme fénye. Mindennél jobban szereti kishúgát.
állatok || Bellsebub a kisnövésű törpehiúz, és persze Derill a hatalmas UHU.

Családtörténet ||

A családom Leedsben él, de nem innen származnak igazából. Apám Londonból anyám pedig Sheffield környékéről költözött ide, mikor titokban összeházasodtak.
Anyám, Demetria Skyperbell Aranyvérű családból származik. A Gallagherek egyik mellékágából szakadt ki, és döntött úgy, hogy szakít a hagyománnyal, azzal, hogy hozzámegy egy félvérű Hollóhátas férfihez, az édesapámhoz Killian O’Brant-hez.
Anyámat kitagadta a család, vérárulónak tekintik, de ő még is úgy viselkedik, mint egy előkelő nagyságos asszony. Uralkodik rajtunk és rabszolgaként kezel minket.
Tíz éves koromban Május 6.-án megszületett a Húgom Allie-Aiken O’Brant, és eltávozott apám egy szerencsétlen baleset során. Meghalt. De Al-miatt tartanom kellett magam és új ember vált belőlem. Örök mosoly album. Nem akartam, hogy húgom lássa a szomorúságot a szememben.
A családom nem vett részt a háborúban, csak én, de az is rosszul sült el.
A családom helyzete jelenleg, nem túl Rózsás. Apám halála óta, csak az örökségre támaszkodhatunk. Anyám dőzsöl és nem örökké tart ki majd az arany.

   Külsőségek

magasság || 185cm
testalkat || szálkás, sportos
szemszín || csokoládébarna
hajszín || barna
kinézet || Középmagas, szálkás gyerek, csak a mellizmait és a karjait gyúrta ki, hogy legyen mivel megvédenie a kishúgát. Barna kócos hajfürtök és csokoládébarna hatalmas csillogó szemek jellemzik. A mindig őszinte mosolyával ölni tudna. Arcán lévő gödröcskékkel bolondítja magába a gyönyörű kislányokat. Az öltözködését illetően, nem valami divatmajom, inkább sportosan öltözködik. Elviselhetetlennek tartja a talárt, így amikor csak teheti, a saját ruhájában feszít a klubhelységben vagy a könyvtárban.

   A tudás

varázslói ismeretek || Három kedvenc tantárgya közül az egyik a Bűbájtan, ami többnyire arra szolgál, hogy a lányokat elbűvölje. A másik két kedvence a Bájitaltan és a SVK nagyobb célt szolgál, ugyanis erre a két tárgyra van a legnagyobb szüksége a kísérletezéseihez. Csak azt tanulja ami igazán érdekli, és ami nem foglakoztatja azzal inkább nem is törődik, mint pl. a mágiatörténet.
felvett tantárgyak || Legendás Lények Gondozása, Rúnaismeret
pálca típusa || 12 és 1/2 hüvelyk, rózsafa, sárkány-szívizomhúrral.
RBF || ---

   Egyéb

avialany|| George Shelley

Van egy Galériája a Muglik világában. Gyanús lett a szomszédoknak, hogy nagyon sokat van távol a gyerek. Ezért kellett egy fedő sztori, hogy festeget valahol az Alpokban egy művészeti, bentlakásos iskolában.