Athalea Lestrange
+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Karakter Kapcsolat Nyilvántartás
| | |-+  Felnőtt karakterek
| | | |-+  Athalea Lestrange
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Athalea Lestrange  (Megtekintve 757 alkalommal)

Athalea Lestrange
Boszorkány
*****


miss strange

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 06. 11. - 21:30:48 »
+4

Athalea Lestrange

:: 15 éves – aranyvérű – hatodéves mardekáros ::
••••

                                       
Sajátos módon tetszeleg ilyen-olyan szerepekben mások és önmaga előtt; változatos eszközökkel próbálja bizonygatni különbségét, amiben jóformán saját maga sem hisz. Nehéz lenne két olyan személyt találni, akik közel azonos módon mutatnák be Athaleát, mivel elég sokféle képet mutat mások felé. Empatikus lélek-felét gyakran pihenteti, olyankor előszeretettel gyakorolja másokon a varázstudományát.
                                     

                  rokonok
                                                                                                                                                                                                                                          Kusza és szerteágazó családfáján is látszik, hogy nagyon sok rokonnal van megáldva, a távolabbiakkal többnyire udvarias és távolságtartó, a közelebbi családtagjaival… nos, személyenként változó. Édesanyja híres az összejövetelekről, amelyekre minden valamire való aranyvérű család hivatalos, így Leának ez úton is sok kapcsolata van (no meg élménye).
újabban: Nehezen viseli, sőt igen komoly bántalomként éli meg azt, ami az anyjával történt, s ezt a bátya számlájára írja. A sok éven keresztül magába fojtott ellenérzéseit a rémesre sikerült múlt nyár végén hagyta "robbanni", utána elhagyta bexhilli otthonukat és a nyár utolsó napjait Londonban töltötte. Ez idő alatt Eric egyszer megpróbált valamiféle békét kötni vele, de Lea kifordult saját magából és semmilyen hajlandóságot nem mutatott a kompromisszumok iránt, sőt, a szeptember óta kapott leveleit mind elégette, olvasatlanul hagyva őket. Erickel szembeni lázadása gyerekes, de érthető és talán jogos is...
                                                                                                                                                                                                                                         



                  barátok
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 Megalkotta saját definícióját a barátságról, mely egy ismeretlen kritériumukat tartalmazó fantomszöveg, állandóan változó, el-elgörbülő határokkal. Más, -Lea szerint- felszínesebb és alacsonyabb értékrendű személyek szerint Leának vannak Barátai, Lea szerint viszont csak „barátai”. Annak ellenére, hogy gyakran arrogánsnak mutatkozik, nem utasítja el élből az ismerkedni vágyókat - csak ha ballábbal kelt- és előítéletekkel sem néz másokra. Remek csendes társ, hisz meghallgat másokat – legalábbis úgy tesz, mintha figyelne -, de önmaga kis titkait sosem adja ki, nem terheli a jónépet saját nyűgével, ezért háztársai körében népszerűségnek örvend. Legközelebbi barátai is csak részleteket látnak és ismernek a lány valós jelleméből, gondolataiból, ezeket a közszáj alaposan módosította, felcukrozta és kedve szerint átalakította. Ezen fals információk alapján barátkoznak vele a kedves diáktársak.
újabban: Nem sok öröme és felhasználható mosolya maradt erre az évre, de gyerekkori barátja, Echidna, a hatodéves, aranyvérű Hugrabugos mindig jobb kedvre derítette idétlenkedésével, kusza szerelmi életével. Lea életében mindig ez a lány pótolta a kebelbarátnőket, tőle tudta meg a pletykákat, vele vásárolgatott, tőle kért tanácsot, ha nem tudta mivel békíthetné meg szobatársait akik valamiért megorroltak rá; az iskolai mindennapokban Dina olyan furcsa de szokatlanul emberi, lányos-bájos-bajos szokásait figyelte, amikre Leának kevés hajlama van. A téli szünet alatt azonban Dina eltűnt, ezért  Leát bántja a lelkiismerete, de még jobban a lány hiánya, a téli szünet óta a felszínes, fecsegő érdekből barátkozó háztársait kerüli, így kiesett mindenféle társasági életből,  és mivel az állítólagos barátaival megszakította a beszélőviszonyt nem maradt társasága. Nagyon kevés olyan személy maradt, akikkel szívesen beszélget, épp csak egy-kettő. Az idő múlásával természetesen oldódik, a melankolikus hangulata fokozatosan átváltozik valami mássá... De hogy mi lesz ebből, azt sokan találgatni sem merik.  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           


                  ellenségek
                                                                                                                                                                                                                                          Más házak tanulói gyakran ítélik meg az alapján, hogy Lestrange és mardekáros, Lea ezt mérhetetlen lenézéssel, gúnnyal, vagy éppen figyelmen kívül hagyással díjazza. Nem érzi magát felsőbbrendűnek, mégis sokak felé ezt mutatja; legtöbben ezért nem kedvelik (van aki meg pont ezt a fajta „erőt” kedveli benne). Sokan hiszik, hogy mivel köztudottan halálfaló családból való, a vér alapján ítél; ezért sem közimádat tárgya, valamint hajlamos arra, hogy átnézzen másokon ezzel vérig sértve azt. Különösebben nem fordít figyelmet az "ellenségekre" mert idő és energiapocsékolásnak tartja, de számon tartja őket.
újabban: Sokkal kevesebbet törődik az utálóival, mint eddig, pedig a számuk rohamosan nő. Nem csak a személyes sérelmek száma ugrott meg, de az általános közvélemény is romlik a lányról, mert nem csak hogy a barátaival nem hajlandó törődni, de fagyos viselkedése egyenesen riasztó és jóval bántóbb mint máskor. Ha eddig voltak is olyan szokásai, hogy utálattal, ellenszenvvel és megvetéssel gondolt egyik-másik diákra, nem mutatta ki ennyire nyíltan.  Arról nem is beszélve, hogy agressziója és zavarodott viselkedése sokakban kelt félelmet, s a hat év során most először illik rá igazán a tipikus Lestrange-eknek járó megítélés.
                                                                                                                                                                                                                                         

 


Kód:
[center][font=courier new] [size=14pt][color=white]VALAMI CÍM[/color][/size][/font]
[font=times new roman]Ide írd, hogy milyen a kapcsolatod Leával, és a vele való élményeidet : )
 Ha nem vagy  biztos a dolgodban, PM-ben egyeztethetsz. [/font][/center]


Naplózva

Mathias Montrego
Jegelt karakter
***


nyolcadéves amnéziás

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 06. 23. - 11:36:41 »
+3

Rokon-barát-szerelem
(?)

Nem elég hogy együtt nőttünk fel és tudom minden apróbb kis hibád, ezzel együtt szeretem azt, aki vagy. Sokszor nem értelek, sokszor nem is akarlak érteni… valahogy ettől eltekintve is kötődöm hozzád. Olyan örök rejtély ez, amire soha nem fogok rájönni talán. Ez a tény ennek ellenére se szomorít el, mert tudom, valahol, még ha távol is, de mellettem állsz. El kell hogy engedjelek… de olyan nehéz. Hisz olyan vagy, mint a húgom, aggódom érted és féltelek. Mindenki arcát beverném, aki szemet mer rád vetni. Ebben hasonlítok Erichez. Ugyanakkor tartok önmagamtól. Mert leginkább saját magam sem tudom, mit is akarok igazán tőled. Barátság ez? Igen, hisz te ismersz a húgomon kívül meglehet a legjobban. Minden titkomat… minden gondolatomat. És most? Valahogy minden más lett azzal a csókkal és azzal az éjszakával. Több voltál, talán mindig is a számomra, de mennyire és mi tulajdonképp? Igazából most láttalak meg igazán. De ez semmi jót nem szülhet. Hát elfojtok mindent, mert ehhez értek a legjobban. És szenvedek, mint oly sokszor már. Te pedig mellettem állsz. Mint mindig. Mint eddig is.
 Ez az élet nagy iróniája.
Naplózva




Sol N. Harington
Hollóhát
*


VII :: Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2012. 08. 21. - 11:41:06 »
+3

Évfolyamtárs
Nincsen vele nagy baj. Szerencsére nincsen akkora pofája, mint a többi kígyónak, sőt szeret csendben lenni. Ami vicces, hogy a hat év során alig beszéltünk, de amikor csoportokban kellett dolgozni mindig jól kijöttünk egymással. Már az is egy szimpatikus dolog, hogy a legjobb barátja egy hugrabugos, nem pedig egy másik „maffia-tag”. Igazából nagyon sok rosszat nem tudnék róla mondani, nem adott rá okot. Na jó volt egy hihetetlenül nagy hisztije negyedikben, amikor Izával megsoroztuk papírgalacsinokkal mágiatörin. Fú, szerintem akkor adta ki a csoport előtt a legtöbb hangot magából. Tuti menstruált és azért. Olyankor Nadine is őőő agresszívabb.
Naplózva


Richard Grosiean
Eltávozott karakter
*****


| a rebellis | VIII. |

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2012. 08. 27. - 14:07:16 »
+2


PRÉDA
Valóban, ahogyan sok másik lány, te sem úszhattad meg a szokásos Richard Grosiean-féle háló nélkül. Már egészen régóta ismerjük egymást, származásunknál fogva rengeteg bálon vettünk részt mindketten, emlékszem, mikor még kisebbek voltunk, és a táncolás helyett a hatalmas szoknyák közötti fogócskázásban leltük örömünket, melynek persze szüleink rendszerint elég gyorsan véget is szakítottak. Akkor még csak egy kislány voltál, akivel az unalmas, felnőtteknek való bálokon jót lehetett játszani.
Aztán eltelt pár év, és mindketten Roxfortosok voltunk. Annak ellenére, hogy kedveltelek, nem sokat foglalkoztam veled az iskola falai közt. Köszöntünk egymásnak, de semmi több. Kellett még pár év, mire felfigyelek rá, milyen szép is lettél, mire úgy döntöttem: kellesz nekem, noha ez nem volt nagy kitüntetés, elvégre minden nőt csak magamnak akartam. Végül egy bálon döntöttem úgy, hogy megpróbállak felszedni, azonban a végén nem volt bátorságom megtenni. Túl sok védelmező szempár szegeződött rád, nem kockáztathattam…
 
Naplózva

Seraphin Lamartin
Eltávozott karakter.
*****


VII. Kis Alkimista

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2012. 08. 27. - 16:15:09 »
+3

REQUIRO
A hozzád való viszonyom éppen olyan ellentétes, mint a te önmagadhoz való viszonyod. Látok valamit a szemedben, hallok valamit a szavaidban, ami megmagyarázhatatlan érdeklődést kelt bennem, amiről sokan úgy gondolják, ez a hagyomás fiú érdeklődése egy hagyományos lány iránt, a hormonok és a gondolatok összecsengésének násza. Üdvözlik ezt, merthiszen rangban és méltóságban jól kiegészítjük egymást.
Mi ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Ha az emberi lélek törött üveghez hasonlítható, akkor a mi töredékdarabkáink semmiféleképpen sem egészíthetik ki egymást, ostomba lukak és semmibe kallódó szilánk-élek maradnának köztünk. Nem azért keresem a társaságod, hogy ily módon összeadjuk magunkat, egyszerűen csak vonz a kaleidoszkóp-lelkeden megtörő fény játéka.
Naplózva

Blaire Montrego
Hollóhát
*


hatodév ❈ M. kishúga

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2018. 04. 08. - 10:11:35 »
0

Miss Strange
Te kis furcsa. Te kis nagyszemű. Te kis idegen.
Idegen vagy Lea, mintha csak valaki bedobott volna közénk. Néha azt hiszem, egyedül a véred az, ami miatt megtűrünk magunk közt. Nem tudom miért, de olyan vagy mintha nem is köztünk élnél. Sosem vettél részt semmiben. Megragadtál a magad kis fantáziavilágában, mint valami holdkóros. Elég ijesztő. Elég aggasztó. Eric pedig talán bennem érdemesebb testvért látott mint benned. Csakis erre tudom fogni hogy ha választania kellett hozzám közeledett. Én meg hozzá. Téged meg nem érdekelt, soha semmi. Cseppet sem.
Nem bánom hogy eltűntél. Nem siratlak. Sose foglak. Egyedül Eric miatt nem örülök hogy így alakult, mert ő noha nem mondja ki, de égre-földre keres. Mathias leveliből, amit suttyomba elolvastam, jól tudom. És tudod mi a baj? Rohadtul bosszant! Nem érdemled meg hogy foglalkozzon veled egyáltalán bárki! És még így hogy leléptél is te vagy a porondon!
Utállak.
Ne gyere vissza! Nem hiányzol!
 
Naplózva


Taiden Archeron
(N)JK
*****


▲ S u r v i v o r ▲

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2018. 04. 08. - 16:20:07 »
+2

Bright Lights

Álomkép.
Álmodom. Sokszor és gyakran. A szigeten vagyok és szenvedek. Hol sérüléstől, hol fájdalomtól. Hol magánytól, hol az őrülettől. Hol farkas kerget, hol sárkány perzseli fel a bőröm. Hol mérges növényt eszek, hol éhen halok. Hol veled vagyok, hol tanulok. Élni. Hol csak nézlek, hol csak vagyok. Hol csak létezem, hol csak pislákol bennem a tudat.
Élni. Tanulni. Nézni. Égni…
 
Vízió.
Látlak téged. Fényesen, aranylóan. Csillogó vagy. Kedves. A mosolyod felölel, megelem, magába húz, meggyógyít. Talán nem is vagy valós. Nem is számít igazán. Itt vagy és ugyan eleinte féltem tőled, mára már a részem vagy. A létem. Darabka belőlem, amit már el sem akarok engedni. Megmentelek. Bármennyiszer. Nem fulladhatsz vízbe, nem hagyom. Inkább halok érted én. Bármennyiszer ha kell.
A tekinteted. Az arcod. A kezed. A csókod.

Jelenés.
Ott vagy. Mindenhol. Parancsolsz. Hitet követelsz. Megteszek mindent és mégis csak nézni tudlak. A pillantásod beszédes. Érted életet áldozok. Megtehetem. Meg is teszem. A sziget a miénk. Te az enyém vagy, én a tiéd.
És ezután? Ott vagy mindig. Vagy ha mégsem, elég rád gondolnom. Hogy megjelenj. Újra meg újra. Néha hívom sem kell téged. Néha csak hiányzol.
Nyugtalan. Unalmas. Idióta. Tökéletes.

Angyal.
Belém látsz, a nagy, kék szemeiddel. Elveszek benned. Veled vagyok. Hol a szárnyad? Miért nem tárod ki? Miért nem viszel el magaddal? Nem érdemlem meg?
Mennék. Hozzád s veled. Lennék neked. Nem vagyok elég. Tudom. Angyal vagy, arcod ragyog. Fényes vagy, a lelked izzik. Az enyém parázslóan huny ki. Érted. Újra meg újra.
Mának élve, inteni a múltnak. Napfénybe bámulva megtalálni téged, millió fényponttal körbevonva. Glóriás koronás lány. Te vagy az új jelenem. A napom, a tegnapom, meg a holnapom.



Ne feledj el, kérlek ne feledj...

 
Naplózva


Liam G. Avery
(N)JK
*****


☤ Medimágus ☤

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2018. 04. 14. - 17:55:02 »
0

Szomorú szemű lány
Szomorú, ami veled történt. Csak hallottam róla, de rettentően sajnállak. Senki nem érdemli meg azt a sok szenvedést, amit te átéltél. Nem tudom mennyire igaz a pletyka, hogy genetikailag örökölted a betegséged (már ha valóban betegség ez) de bárhogy is, szomorú ha a saját családodat tekinted ellenségnek. Mikor már a testvérében nem bízik az ember, hát kiben?
Nem ismerem a bátyád csak futólag. Gyerekek voltunk mikor kötelezően együtt kellett unatkoznunk az összejöveteleken, de míg ő elvolt a maga csínytevéseivel én is a sajátommal. Nem voltam rossz, félre ne érts. Egyszerűen nem érdekeltek mik felelnek meg Lestrange ízlésvilágának. Mindig is komoly gyerek voltam. Téged is láttalak néha, és mindig szomorkás tekintettel néztél rám. Nagy pilláid alatt mély érzelem és értelem lapult meg. Sok van benned Athalea, hiába leír mindenki. Ne hagyd hogy megtörjenek. Ez az én tanácsom.
 
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 06. 16. - 08:18:47
Az oldal 0.151 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.