[ELOWEN MALENA DAWLISH]

ELOWEN MALENA DAWLISH

Mottó

Seven days.

        Alapok

jelszó || l'esprit de l'escalier.
nem || nő
születési hely, idő || Godric's Hollow; 1991.01.02.
kor || 15
vér || félvér
iskola || Roxfort
évfolyam || V. (most kezdi)


         A múlt

 

2005. június legvége

  - Jó... kapcsoljuk le! Nézzük inkább a National Geographicot!- megállok a mozdulatban, ahogy már megint belebeszél egy jelenetbe. Pedig milyen kedves voltam vele, hogy hagytam, hogy itt „pizsipartizzon.” Miért kell hisztériázni? Tudja, hogy ez nem egy igazi onryo, tudja, hogy ezek színészek, valójában senki nem hal meg, és ha van egy kis esze (elvileg jól teljesít az iskolában, bár gondolom mert sajnálják), Felicity tudja, hogy ő sem fog meghalni ettől a filmtől. Az elektronika és a mágia pocsékul teljesítenek, ha anya vagy apa varázsol, az általában levágja az áramot.

 Belemártom a pombeart a mogyoróvajba, és miközben hagyom szétolvadni a számban az egymással mindenki szerint össze nem illő ízeket, elszámolok háromig, mielőtt választ adok.

 - Felitown... megegyeztünk, hogy ha átjöhetsz ide a vendégszobából, és lóghatsz velem, nem fogsz problémázni.- beleszívok a szívószálba, miközben Sadako újabb áldozata után néz, Felicity pedig elbújik Mr. Bloodbear mögé. Tényleg, mindenki bekerülhet ma már a Hollóhátba? Egy igazi onryo elvenné tőle azt a medvét, mielőtt kiharapná az állkapcsát, és beleköpné a fogait a nyitott szájába, ahogy sikít... valahogy megmosolyogtat a gondolat.

 - Jó, elég! Ha nem kapcsolod le rögtön ezt, megmondom anyának és apának, hogy mit nézetsz velem... és hogy chipset eszel mogyorókrémmel. És hogy van egy szöges karkötőd! Ki fogsz kapni a szüleidtől.- szükségem van rá, hogy felszívjam az egész üveg kólát, hogy megőrizzem a nyugalmam. Rohadt, rohadt elsősök... de ha azt hiszi, hogy győzhet ellenem, hogy éjszaka, a boszorkányok óráján, a Sötét Veremben parancsolhat nekem... minden éjjel, amikor nekivágok a Roxfort folyosóinak, fel vagyok készülve rá, hogy Frics megkorbácsol, letépi a körmeimet, vagy letépi az ujjaimat. Azt hiszi, hogy félek egy könyvelőtől meg egy minisztériumi recepcióstól? Egy kegyetlen isten kiválasztottjával háborúzom, fiatalabb kora óta, mint ő most.

 Átnyújtom a távirányítót. Rá sem nézek.

 - Győztél, Goodson. Nincs semmi szégyen benne, ha nem szereted a horrort. Válassz valamit! Kimegyek mosdóba.- már akkor, amikor a padlóra teszem a lábam, tudom, hogy milyen sors vár rá. Az árulóké, spicliké, azoké, akik prefektusok vagy egyéb besúgók lesznek. Semmi nem védi meg ma éjjel Sadakotól, különösen nem egy távirányító, vagy Mr. és Mrs. Goodson.

 Megdörren az ég. Tökéletes.

 Anya és apa már mélyen alszanak, ahogy Thran is, aki most is minden nap tíz órát dolgozik. Kal biztosan a barátnőjével ünnepli, hogy végre elballagott (ma is, már minden nap két hete). Maeglint egy órája még hallottam hangosan fújtatva-nyögve fekvőtámaszozni vagy felülésezni, amihez nem tudom, miért a hajnali egy a legjobb időpont, de onnan sem hallok már semmi zajt. A szobám amúgy is messze van az övétől, ahogy a többiekétől is, és még mindig rajta van Beren némító bűbája az ajtómon. Senki nem fogja hallani a sikolyait.

 Alig pár másodperc alatt átveszem a hosszú, fehér hálóinget, amit anyám szerzett nekem nyár elejére (ki aludna fehérben? Ugh). A következő lépés természetesen a hajam: sokszor gondoltam rá, hogy talán célszerű lenne levágnom rövidre, hogy Frics hosszú, sárga körmei nehogy egyszer annál fogva ragadjanak valamilyen sötét kínzókamra felé, de most tökéletes, majdnem elég hosszú, és a színe is elfogadható. Persze, nem vagyok olyan fehér, mint Sadako, még úgy sem, hogy én is minden nappali órámat bent töltöm (bár lenne nekünk is kutunk...), de persze, Felicity túl elfoglalt lesz azzal, hogy vért könnyezik, nem fog belegondolni, hogy vajon miért félig latina az onryo, aki az állkapcsáért és a fogaiért jött.

 Gyors léptekkel lesietek, a kis szekrényhez a kapcsolókkal, szökésem gyakori segítőjéhez. Anya és apa azóta sem jöttek rá, hogy nem a hűtőszekrény csapja le a biztosítékot, hanem én, Elowen Dawlish, akit nem zárhatnak be egy ketrecbe sem, akkor sem, ha mogyoróvajas chipsszel és jégkrémmel etetnek, amikor csak akarom. Hiányoztál, öreg barátom.

 - ELOWEN! ELOWEN!- ha volt bármi lelkiismereti problémám ezzel, az most elmúlt. Komolyan? Miért kell üvölteni? Csak, miért?

 - Ccccss... felkeltesz mindenkit, Goodson. A bátyám veszélyes munkát végez, és baja lesz, ha nem alussza ki magát. Biztos egy villám levágta a biztosítékot.- hallom, hogy motyog. Rohadt kis spicli. Miért nem maradtál a vendégszobában? Na, ezután meggondolod majd, hogy valaha rám akaszkodj-e! Megigazítom a hálóingem, és elindulok vissza a lépcsőn. Kilenc lépcsőfok, a legfelső nyikorog. Ha Frics kivájná a szemeimet, akkor is meg tudnék szökni innen. Még arra az enyhe fényre sincs szükségem, ami az utcáról beszűrődik a lenti szintre.

 Kiadok egy halk hörgést.

 - Elowen! Elowen! Mi volt ez?- mosolygok, miközben előre rendezem a hajam. Győzelem, Sadako a neved.

 - Mi lenne? Ez egy régi ház, biztos a sz... Merlinre! MERLINRE!- látom, hogy nyitja az ajtót, szerencsére lassan, úgyhogy elég átugranom a korlátot, vissza a hetedik, legcsendesebb lépcsőfokra.

 - Mi az? Mi tört...

 - Bújj el! Bújj el a nagy szekrénybe! Feltartom! Nem, te gonosz teremtmény, nem fogom hagyni, hogy elvidd Felist! Ő a barátom! Jaj! Jaj ne, ez nagyon fáj! Jaj! Halál! Halál! Felicity, mondd meg a szüleimnek, hogy sajnálom! Hogy szeretem őket! Jaj ne, olyan sötét minden, halál!- hallom csukódni a szekrényajtót, és miközben kiadom a lehető legélethűbb meghalás hangos, amit ember kiadott ezen a Földön, visszamászom. Először négykézláb, azután úgy döntök, hogy nem játszom túl. Még a végén leüt a gördeszkámmal, és azt fogom hallgatni szeptemberben, hogy egy kis másodéves leütötte Elowen Dawlisht a saját gördeszkájával.

 - E... E... Elowen? Haza akarok menni...- kinyitom az ajtót. Lassan, ahogy a horrorfilmekben. Közben megköszönöm Zeusznak, hogy pont most sújtott le egy villámmal, mindenképpen áldozok majd neki valamit (mondjuk nem tudom, hogy mim van, amire pont szüksége lenne tőlem, és tudja, hogy én inkább Hermész gyermeke vagyok). - Elowen?- nyikordul az ajtó, ahogy becsukom magam után, elzárva a hangot. Csak nekem jut minden sikoly. Vajon Hanni szerint már túl messzire mentem?

 Ő utólag imádná ezt, Holnap az első bagollyal megírok mindent, a legszebb sötétlila tintámmal.

 - Hét nap.- a démonhangom még mindig nem hangzik belülről olyan jónak, mint Kalnak, de azzal, hogy megfogadtam a tanácsát a torokkaparásról meg arról, hogy közben fojtsak rá a gégémre, azért elég jó hatást értem el hozzá, hogy a kis pisis vinnyogjon.  - Felicity... Felicity...

 Direkt lassan indulok a szekrény felé. Nem siettetem a végét, kiélvezek minden pillanatot. Ahogy egy viccnél szokás. Benézek a sötétbe a szekrény kis nyílásain, ahol csak remegést látok. Kissé ki is nyitom, amikor megvilágít egy villám, azután elfordulok, és elsétálok. Kinyitom az ajtót, majd visszacsukom, belülről, csak hogy gyorsan felmászhassak az ágyra, a vakfoltjába. Nem is adok ki hangot, csak állok ott abban a pár percben, amíg végre elő nem mászik. Nem érzem szükségét annak sem, hogy sikoltsak. Sikolt ő helyettem, ahogy felnéz rám. Hangosan, annyira hangosan, hogy talán a mágia sem fedi el.

 Persze, minden tervnek, még az ilyen tökéleteseknek is vannak hibái. Ki gondolta volna, hogy az ajtó helyett az ablakot választja? Ki gondolta volna, hogy megpróbál felfelé mászni a tetőn? És ki gondolta volna, hogy pont olyan akrobatikus képességei vannak, mint egy vízilónak, aminek annyit beszélt a vemhességéről? Jó, az utóbbit láttam jönni. Azt nem, hogy belelép a mogyoróvajba valahogy, és pofára esik, amikor dörög, onnan meg le a verandára. Három törött csont és lámpánál alvás ott, megvont zsebpénz meg a másfél órás „csalódtunk benned” beszéd itt. Fájdalmon át vezet az út a győzelem felé, akinek a neve Sadako.

 Azért elengedtek a Világkiállításra.


Valamikor 2006 nyár elején

Egy pillanatra összerezzenek, ahogy a villám fényében egy macskát látok meg a folyosón, de a szívverésem kissé lelassul, amikor elfut. Az a rohadt dög, amit a gondnok szerintem nekromanciával vagy unikornis vérrel tart életben, mert már apám is emlékezni vél rá, nem futna, hanem átbámulna a molyrágta láthatatlanná tévő köpeny lyukain, át a sötéten, mélyen bele a lelkem sötétjébe, mint tavaly, amikor többekkel együtt expedícióra indultam, hogy kicselezzem a Tűz Serlege köré rajzolt bűbájt. Nem is kellett megkérdeznem akkor, hogy hol van Frics, rögtön tudtam, hogy már ott áll mögöttem, már azelőtt, hogy szarrágó vigyorral megragadta a vállamat, és mondott valamit (azt nem tudom, mit, mert belesikítottam az arcába, a többiek pedig el tudtak futni, amíg a gondnok feláldozott az isteneinek).

 A mai expedíción egyedül veszek részt, a tétje pedig nem olyan nagy, mint a Trimágus Tusán történő részvétel – bár ahogy kinézek a Varázslatos Iskolabuszra, talán nem is bánom azt annyira. Nem félek semmitől, de azok a kígyók... elég kellemetlennek tűnt, főleg az, amelyiktől nevetni kezdtek a bajnokok. Engem soha nem láthatnak nevetni, ha már kibírtam az elmúlt négy évet, nem is fognak, bármilyen vicces dolgokkal kínoznak is.

 Ahogy gyorsan a falnak lapulok az egyik fütyülve a folyosót járó prefektus útjából, csendben fohászkodom a viharhoz, hogy holnap, a meccsen verjen el az összes villámával, ha akar, de ne most csapjon le, mert ebből a távolságból egy kis fény is elég lehet hozzá, hogy átlássanak a köpenyemen. Tele van lyukkal, amikor pedig megpróbáltam megbűvölni, a lyuk befoltozása csak azzal járt, hogy egy másik lyuk elég nagy lett hozzá, hogy átférjen rajta a kezem (az egyik fiúé is átfért, kapott érte csalánkezelést). Vajon évekkel ezelőtt hogyan nem okoztak problémát azok a rohadt nagy molylepkék, amelyek imádják ezt az anyagot, hogy lehet, hogy Harry Potter megúszta? Eleve, egy ilyen köpeny elhasználódik magától, talán ideje kérnem egy újat nagyanyámtól, de nem akarom, hogy azt gondolja, hogy nem tudnék újat bűvölni magamnak.

 Ha nem tudok újat bűvölni magamnak, megint úgy fognak kezelni anyámék, mint egy csecsemőt. „Fogd meg a kezem! Nem aludhatsz a szomszéd lánynál. Sötétedés után nem mehetsz ki az utcára azzal az alabárddal kardozni. Ne mássz ki az ablakon a tetőre! Nézz körül az úton!” Visszataszító a láncok gondolata, és nem futhatok vissza hozzájuk, ha éppen varrótűhöz lehet kötni őket.

 Megállok egy pillanatra, ahogy a vihar az arcomba vág, amikor kilépek az összekötő hídra, meg is kell kapaszkodnom, amikor megcsúszik a lábam egy köpkövön, amit az elsősök dobálhattak szét megint (ahogy lenézek a mélybe, eszembe is jut, hogy a következőnek, akitől látom, hogy itt hagyja a vackait, lenyomom őket a torkán).

 Attól függetlenül, hogy minden bizonnyal rövid létezésem végére értem volna, ha kicsit rosszabbak a reflexeim, mosolyognom kell – a szüleim azt várnák tőlem, hogy csak aludjak a szobámban, nappal járjak be az óráimra, lehetőleg ne is kviddicsezzek, és ne tegyek semmit, ami kellemetlenséget okozna nekik. Aztán gondolom egyetem, talán egy házasság, és egy kényelmes, hűtött-fűtött helyiségből, biztonságból olvashatnék azokról, akik nem a felső tíz százalékhoz tartozó családok jól nevelt gyermekeiként viselkedtek, és voltak kénytelenek fehérneműben, egy doboz gyufával és egy lejárt babkonzervvel túlélni egy hetet egy agresszív törzsi varázslók által lakott szigeten egy fára akadt léggömb kosarában. Ahogy a vihar próbál átlökni a korláton, vagy legalább letépni rólam a szakadt láthatatlanná tévő köpenyt, beleborzongok ennek az életnek a gondolatába. Ez a kastély éjjel is él, csak éveink vannak itt, több, mint a fele már el is ment az időnknek. Miért ne fedeznénk fel?

 Ha pedig vége lesz ennek, ott van az a száz és száz ország, amelynek megnéztem a pavilonjait nyáron a családommal. Hogy vágyhat valaki arra, hogy az egész életét Godric's Hollow változatlan házai között élje le, hogy minden ugyanúgy nézzen ki száz év múlva az életében, mint ma? Nem hibáztatom őket annyira, tudom, hogy a háború nagyon megviselte az idegeiket, még ha szerencsésen ki is maradtunk a legrosszabb részeiből, de én olyan vagyok, mint a nagyanyám. Emlékszem arra az álomra arról, hogy öreg voltam, hogy kimaradtam mindenből, és nem volt másom, csak dícsérő szavak addigra rég halott professzoroktól.

 Megdermedek egy pillanatra, ahogy kinyílik az ajtó, és szinte gondolkodás nélkül vetem át magam a korláton, hogy megkapaszkodjak kívül. Tudom, anyám szíve most még gyorsabban verne, mint az enyém, ha látná, hogy húsz méterrel a föld felett lógok fél kézzel, miközben Frics végigkémleli az üres semmit (a vén szarnak jó ösztönei vannak, tudja, hogy itt vagyok, de azért nem akar elázni, úgyhogy szerencsére nem fog kijönni a hídra, amíg nem lát meg). Nos, ha meglátna, anyám rivallóját az egész iskola, de talán még a Beauxbatons szárnyas lovai és az erdőben élő thesztrálok is hallanák, és mivel a köpeny már csak a bátyám által ajándékozott faleveles lánccal, amellyel megkötöttem, csatlakozik hozzám, nincs is semmi garanciám rá, hogy nem fognak. Most örülnék, ha lenne, de borzalmas lehet tudni bármit biztosan. Mi marad akkor, ami szórakoztató?

 Várok néhány másodpercet, mielőtt felhúzom magam, és csurom vizesen, de felfedezetlenül belopakodom az épületbe, hogy megkeressem a páncélokat- elfojtok egy tüsszentést, el is döntöm, hogy vissza bizony kerülőúton, de fedett helyen megyek, mert ha holnapra tüdőgyulladásom lesz, Pommfrey és a csapatkapitányom ketten együtt fognak lekötözni, és letolni a torkomon a világ legundorítóbb ízű kalapkúra bájitalát. Szerencsére nemsokára a kandalló mellett leszek.

 Felnyitom a sisakrostélyt, megengedek magamnak egy kis levegőbe öklözést, mielőtt kiveszem a levelet, és elrejtem a sajátomat az egyik páncél kardhüvelyébe gyűrve. A játék folytatódik, és megint Elowen Dawlish tör az élre, idén már hetedszer (a szüleim egy dologban merészek voltak, ezzel a névvel, amit egészen biztosan Tolkien egy művéből lophattak – túl sok olyan becenév van hozzá, amit nem szívesen viselek, például az Owen). Még kettő, és megvan a jelszó ahhoz a ládához, amely az idei verseny főnyereményét tartalmazza (remélem, az idei nem húsz kiló mindenízű drazsé, nem vagyok oda értük, mióta megettem azt a mandragóra ízűt hét évesen).

Idővonal I I
1991.01.02. - Elowen megszületik hatodik és utolsó gyermekként, egyetlen lányként.
1997-1998. - A Második Varázslóháború, melyből Elowen főleg annyit érzékelt, hogy nem engedték ki soha a kertbe, és a szülei aggódtak a bátyjaiért.
2002.09.01. - Elowen Dawlisht beosztják a Griffendél házba, és megkezdi tanulmányait a Roxfortban. Legjobb barátság kezdete Hannival.
2002. - Megjelenik A kör, Elowen kedvenc horror filmje.
2002.10.22. - Az első büntetőmunka a kijárási tilalom megszegéséért.
2005 nyara - Elowen traumatizálja a szomszéd lányt egy Sadako cosplayjel
2005 ősze - Elowen bekerül háza kviddics csapatába. Terve, hogy részt vegyen a Trimágus Tusán, kudarcba fullad, amikor Mrs. Norris kiszagolja új parfümjét a láthatatlanná tévő köpenye alatt.


        Jellem

 

Elowen általában cinikus, iróniát kedvelő, kissé beképzelt lánynak tűnik (mert az), aki sok tinédzserhez hasonlóan jobban szereti a fekete színt, mint minden mást. Kevés alkalommal lehet mosolyogni látni, arra pedig kifejezetten büszke, hogy nem szokott nevetni (amikor látják). Utálja, ha valaki megpróbál ráerőltetni bármilyen „normális” ruhát, öltözködési stílust, viselkedést, vagy általában bármilyen normát, vagy bármit, ami megköti őt. Jobban szereti az alternatív dolgokat, zenéket azoknál, amit sok korabeli szeret, és amit neki is kellene a szülei szerint (not a phase). Néhány boldogabb és vidámabb dolgot kedvel azért: egyes filmeket, néhány zenét, az unikornisokat, a nyarat, Hannit.

 Annak ellenére, hogy a külseje, stílusa azt sugallná, hogy Elowen szeret elbújni a szobája rejtekébe, esetleg egy pincébe, kevés dolog áll távolabb tőle, mint kimaradni bármiből. Kissé talán komikusan könnyű rávenni bármire a „fogadjunk, hogy nem mered” kezdetű mondatokkal, vagy azzal, ha eltiltják valamitől. Köszönhetően annak, hogy a szülei nagyon megkötötték és elkényeztették a Roxfort előtt, szinte viszolyog bármilyen szabálytól, folyamatosan kalandokat keres, legalább heti egyszer nekivág az éjjeli roxforti folyosóknak egyre szakadtabb láthatatlanná tévő köpenyében, hogy megelőzze a diáktársait valamilyen közös játékhoz kötött kihívásban, bár viszonylag céltalanul is nekivág (az a típus, aki ellopna valamit a boltból, futna három blokkot a boltos elől, azután eldobná a lopott holmit). Mindennél fontosabbnak tartja, hogy valaki mindig feszegesse a határait, kilépjen a komfortzónájából, és ne pocsékolja az idejét. Imádja a veszély érzetét, szinte függője.

 Bár nem nevezhető semmiképpen a felszínen kedvesnek, Elowen nem kifejezetten gonosz, és ha valaki nem irritálja túlzottan, akár segítőkész is felé (bár az könnyen lehet, hogy az illető nem ússza meg a nem túl kedves beceneveket). A vele vagy másokkal (szerinte) gonosz embereket szereti néha nem túl kedves módszerekkel „megleckéztetni” (megátkozni, kifesteni éjjel az arcát, bezárni egy szekrénybe stb.). Közeli barátja viszonylag kevés van, bár ha egyszer igazán összebarátkozik valakivel, nem igazán engedi el az illetőt életük végéig, talán utána sem.

Merengő || A legjobb emléke, amikor először látta a Roxfortot. A legrosszabb emléke, amikor kihallgatta az 1997/1998-as tanévben a szüleit, akik az iskolába járó bátyjaiért aggódtak.
Edevis tükre || Magát szabadon látja, különböző edgy ruhákban, kalandozóként, anélkül, hogy bárki megpróbálná megmondani neki, hogy mit csináljon.
Mumus || Egy magas, arc nélküli, kifordult tagokkal megjelenő ember, akinek az arca helyén egy fekete mélység van, ami a semmibe vezet. Ez a semmi az, ahová minden ember kerül, amikor egy hosszú, végigdolgozott és szenvedett, unalmas élet végén elmúlik, mélybe vezet, a megbánások földjére, ahol minden kihagyott alkalom arra, hogy azt tedd, amit akarsz, tüzes nyílként szakít az ember lelkébe, miközben a hatalmas, kifordult alak, az emberiség paródiája arctalan tekintetével lepillant rá.


         Apróságok

mindig || Kalandok, tilosban járni, kviddics, fekete szín, horror filmek, ananászos pizza,, E. A. Poe
soha || Bezártság, szabályok, unalom, világos virágmintás ruhák, saláták  
hobbik || Tilosban járás, felfedezés, adrenalin vadászat, fekete dolgok gyűjtése, kviddicsezés
Malíciamutató || Argus Frics, a gondnok. Mrs. Norris, a démoni macska. Az idegen istenség, akinek Frics feláldozza a gyermekek életét. Felicity Agnes Ford, a szomszéd lány.
Százfűlé-főzet || A főzet fekete, lilás-vöröses úszó dolgokkal. Jóval édesebb, mint várná az ember, bár van egy csípős, furcsa mellékíze.
Amortentia || Hideg, esti levegő, egy erdő és a víz illata, azzal a vihar előtti aromával, amit nem lehet utánozni, és ami elillan, mielőtt az ember értékelhetné, hogy újra érzi.
titkok || Elowen Dawlish nagyon szereti a kedves és cuki állatokat. Elowen Dawlish órákon át tud bizonyos, kisebb korosztály számára készült rajzfilmeket nézni. Elowen Dawlish tudja, hogy Maeglin Dawlish mit nézett, amikor rányitott nem olyan régen, és az bizony nem horrorfilm volt - és ha Maeglin Dawlish azt akarja, hogy ez titok maradjon, még tartozik háromszázhét lélekkel Elowen Dawlishnak. Elowen Dawlish ismeri a kastély legtöbb titkos folyosóját. Elowen Dawlishnak van egy láthatatlanná tévő köpenye (bár ezt azért sokan tudják, beleértve Fricset is).
azt beszélik, hogy... || Van valahol egy tetoválása. Hogy mi és hol, folyamatosan változik a történetekben (Hamis). Át tud alakulni macskává, patkánnyá vagy denevérré, ezért tud mindent bejárni éjjel (Hamis). Megharapta egy vámpír, és most ő a Fénybenjáró (Talán). Egyszer megivott húzóra egy üveg chilis szószt, azután ivott rá egy korty lángnyelvet, mondott néhány dolgot vizigót nyelven, és arcon hányta az üvegezés során legközelebb ülő embert Exorcist stílusban (Csak kétharmadig volt az üveg). Az összes fény kialudt ettől, ő pedig nem is emlékszik az egészre (Emlékszik). A szülei rázárják nyaranta az ajtót és az ablakot hét lakattal, és mind az öt bátyja fegyverrel őrzi a házat, azért lehet olyan kevés helyen látni nyáron (Nagyjából igaz). Az anyját körözik Mexikóban, azért jött Angilába kb. harminc éve (Elowen Dawlish szerint az anyja sajnos nem ennyire menő, csak tanulni jött Angliába - aztán ki tudja persze?). Tolkien egyik karakteréről kapta a nevét (Aki ismeri a bátyjait, nem igazán gondolja, hogy ez bármilyen további megerősítésre szorul).


        A család

apa || James Carter Dawlish; 51; félvér. Jó kapcsolat, amikor éppen nem tudja, hogy Elowen éppen mit követett el. Általában nem tudja.
anya || Daniela Juanita Moreno; 49; félvér. Jó kapcsolat, bár Elowen úgy érzi, hogy anyja túl szorosan fogja őt (anyja szerint pedig lánya túl szófogadatlan)
testvérek ||  Celembor; 27. Elowen felnéz elsőszülött bátyjára, és mióta a férfi végzett a Godrikon, gyakran megemlíti azoknak, akik idegesítik, hogy a bátyja auror, és az Azkabanba viteti őket. Bár egyre inkább kezd leszokni róla.
Beren; 24. Elowen idealizálja másodszülött bátyját, akit gyerekkorában csak nyaranta látott, és ha valamilyen varázslatra szüksége van, általában hozzá megy tanácsért.
Thrandil; 22. Elowen szívesen töltött időt régebben harmadik bátyjával, bár kevesebbet beszélnek, mióta Thran megkomolyodott, és a munkájával tölti az idejét.
Kaeldan; 19. Elowen kapcsolata jó negyedik bátyjával, akinek a jelenlétét hiányolja a Roxfortból.
Maeglin; 17. Elowen kapcsolata jó legkisebb bátyjával, bár gyakran kihasználja, hogy rá van bízva, illetve nem áll felette, hogy megzsarolja.
állatok || Sadako. 2 éves, fekete nőstény kuvik.

Családtörténet ||

A Dawlish egy több generációra visszamenő történetű félvér angol varázslócsalád. Bár nem maradt meg egyetlen olyan feljegyzés sem, amely valaha aranyvérűként vagy akár kiemelkedő fontosságúnak említené őket, minimum a 18. századtól léteznek. A legtöbb Dawlish viszonylag jómódú volt, és sokan közülük tiszteletreméltó pozíciókat birtokoltak, bár a modern generációk számára Elowen nagybátyja, a korábbi auror, John Dawlish lehet ismerős, akiről a rendszer vak kiszolgálása maradhatott meg azoknak, akik emlékeznek rá (illetve a tény, hogy egy öregasszony elintézte varázslópárbajban). John öccse és Elowen apja, James egy lényegesen unalmasabb, de biztonságosabb minisztériumi munkát választott, a Mágikus Közlekedésügyi Főosztályon dolgozik.

 A Moreno család viszonylag vagyonos varázsló család Mexikóban, amennyire Elowen tudja, és az Egyesült Királyságba tanulni érkező anyja meglehetősen szép hozományt hozott magával, amikor James elcsavarta a fejét (Elowen nem érti, hogy hogyan). Daniela ideje nagyobb részét mágikus festészettel tölti (arról már nagyjából lemondott, hogy Elowent elég ideig egy helyben tarthassa hozzá, hogy lefesse), de részt vállal Godric's Hollow mágikus közösségének életében is. Elowen nem ismeri túl jól a családját, csak egyszer találkozott a nagyapjával, aki talán nem is a nagyapja volt, mert elég távolságtartó volt vele.

        Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || Sportos
szemszín || Barna
hajszín || Sötétbarna
kinézet ||

Elowen ránézésre vékonynak tűnő, korához képest átlagos magasságú lány. Viszonylag ritkán lehet mosolyogni látni, a legtöbb emberre úgy néz, mintha éppen a világ legostobább dolgát mondták volna. Az iskolában betartja az öltözködési szabályokat, főleg a hajviseletén változtat néhány hetente, bár szeret (olcsó) ékszereket viselni. Iskolán kívül feketét, de legalábbis sötét ruhákat visel, még nyáron vagy akkor is, ha könnyedebben-sportosabban öltözik.

avialany || Jenna Ortega


        A tudás

varázslói ismeretek ||

Elowen viszonylag tehetséges boszorkány, bár a képességei inkább ösztönökre, megérzésre és rögtönzésre épülnek, mint magolásra és tanulásra. Főleg a varázspálcás tárgyakban jó, bár nagyon durva lemaradása semmiből nincs, leszámítva a Mágiatörténetet, amit túlzottan un hozzá, hogy bármi órával kapcsolatos dolgot csináljon óra alatt, és már most biztos benne, hogy ebből bizony nem lesz RBF-e. Kifejezetten kiemelkedő a kiábrándító bűbájokban, a zárnyitó és zártörő varázslatokkal, és általában olyan mágiával, ami segíthet halkan és észrevétlenül mozogni (inkább tapasztalat, mint tanulás miatt). Elowen nem teljesen védtelen a Roxfort folyosóin vívott mágikus párbajokban, de ezek a képességei nem sokban emelkednek az átlagosak közül.
 Vékony testalkata ellenére Elowen meglehetősen atletikus, gyors, és nagyon jó egyensúlyérzése és mozgáskoordinációja van. Viszonylag ügyes kviddicsező hajtóként, aki a 2005/2006-os tanévben az egyik legfiatalabb játékosként játszotta végig az idényt, és viszonylag sok gólt lőtt (ellentétben a legtöbb griffendéles játékossal, viszonylag sportszerűtlen). Nagyon jól tud mászni, a legtöbb kerítésen és falon feljut mágia nélkül is, ha kell.

pálca típusa || Főnixtoll, Hegyi Juhar, 13 és 1/3 hüvelyk hosszú, enyhén rugalmas.
RBF || Még nem volt. Tegyünk úgy, mintha soha nem is lenne a jövőben, jó?

Egyéb ||
- Elowen seprűje egy új típusú Nimbus 2005.
- Elowen bal kezes.
- Elowen beszél spanyolul, bár nem olyan jól, mint a bátyjai.
- Elowen szülei valóban imádják a Gyűrűk urát. Talán egy kicsit jobban, mint mások.