+  Roxfort RPG
|-+  Ősi tekercsek
| |-+  Hasznos információk
| | |-+  Archivumok
| | | |-+  Archivum 98/99
| | | | |-+  Szervezetek és csoportok
| | | | | |-+  Vérfarkasok
| | | | | | |-+  Vérfarkasok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Vérfarkasok  (Megtekintve 3472 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 01. 22. - 12:17:24 »
+3

 
               Vérfarkasaink:






Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük

   


A VÉRFARKASok nem mind gonoszak
(más néven farkasember)

A vérfarkas, bár feltételezhetően Európa északi feléből ered, világszerte megtalálható. Az ember csak harapás útján válik vérfarkassá. Erre az áldatlan kórra nincs igazi gyógyír, de a bájitaltani kutatásoknak köszönhetően a legrosszabb tünetek ma már kiküszöbölhetők. A farkaskórban szenvedő varázsló vagy mugli egész hónapban normálisan él, de teliholdkor bestiává változik. A vérfarkas abban különbözik a legendás lények túlnyomó többségétől, hogy kifejezetten az emberre vadászik.

_____________________________________


A Mágiaügyi minisztérium által meghatározott osztályok:
                          
XXXXXbizonyítottan varázslót ölt / idomításra, szelídítésre alkalmatlan
XXXXveszélyes / kezelése szaktudást igényel / csak magasan képzett varázsló tud bánni vele
XXXképzett varázslóra nem veszélyes
XXártalmatlan / szelídíthető
Xunalmas

A vérfarkasokról szóló eme írás J. K. Rowling tollából való.







Hoerroegh Morrogh - avagy egy kivénhedt etológus feljegyzései fajtársairól

1.) A ruha átalakulás közben leszakad vagy sem?
A ruha mindenképp leszakad, mivel nem védi semmiféle fondorlatos mágia, ahogy az animágusok esetében. Természetesen most kérdezhetnék, hogy akkor miért is nem rohangál az utcán annyi magamutogató szatír anyaszült meztelenül? Mert a legtöbbünknek már jól bevált módszere van az effajta kellemetlenségek elkerülésére. Vannak, akik elrejtenek egy rend friss ruhát a következő nappalra, míg mások egyszerűen levetkőzve várják a holdtöltét.

2.) A farkas harapása ember alakban is fertőző, ha vért serkent?
?? De hát nem teliholdkor történt ? szólalt meg Ron, aki olyan mereven bámult bátyja arcára, mintha a puszta tekintetével eltüntethetné a sebeket. ? Greyback nem volt átváltozva, vagyis Bill biztos nem lesz... nem lesz igazi... ? Bizonytalanul rápillantott Lupinra.
? Nem, én sem hiszem, hogy Billből igazi vérfarkas lesz ? rázta a fejét Lupin ?, de nem zárható ki bizonyos mértékű fertőzöttség. Ezek átokverte sebek. Nem valószínű, hogy valaha is teljesen begyógyulnak, és... és lehet, hogy Billnek ezentúl lesznek farkast idézőtulajdonságai.?

(Idézet a hatodik könyvből.)

3.) A vérfarkasok kiszagolják/megérzik fajtársaik jelenlétét? Megmondhatják egy vadidegenről, hogy fertőzött?
A tapasztaltabb farkasok képesek rá, bár a mechanizmus maga ismeretlen. Nem pusztán a szaglás játszik szerepet egy fajtárs felismerésében, hanem az érzékszervek és tudatalatti leírhatatlan együttese. Éppen ezért a frissen mart testvérek előtt a világ ordasai egész addig rejtve vannak, míg akarattal fel nem fedik kilétüket - meg nem mutatják a bennük szunnyadó állatot. Az esetek túlnyomó többségében az ifjak kissé paranoidok és épp a bizonytalanság az, ami miatt nem egyszer félreértelmezik az idősebbek által leadott jeleket. Egyesek tagadnak, mások vakon kutatnak a többiek után és végül már egy mugli tömeggyilkost is fajtársnak vélnek!
A felismerés persze tanítható és megtanulható.
(Kivételek mindig vannak: 1993-ban egy 13 éves kislány leplezte le a szomszéd faluban elhíresült birkatolvajt. Az állatok maradványait és néhány fiatalabb jószágot bizonyos James Sunralden birtokán találták meg egy használaton kívüli istállóba rejtve. A kislány elmondása szerint Mr. Sunralden vérfarkas volt, ezért bár a muglik kinevették a kis Sarah-t, az ügyet a Mágiaügyi Minisztérium vette át. - a szerk.)

4.) A Farkasölő főzet
A főzet csak tíz-tizenöt éves, de már nincs meg az eredeti recept.
Perselus Piton, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola neves oktatója fejlesztette tovább, ám kutatásairól eddigi tudomásunk szerint semmiféle feljegyzést nem adott közre. A bájital elkészítése épp olyan hosszadalmas, akár a hozzávalók összegyűjtése, éppen ezért méregdrága portékának számít. Azok a méregkeverők, akik képesek az előállítására, jó eséllyel életük végéig dőzsölhetnek a befolyt összegből. (Egyesek szerint a Zsebpiszok-köz egyik üzletében megrendelésre hozzá lehet jutni - a szerk. )
A könyvtárakban fellelhető kötetekben csak és kizárólag a kísérleti stádiumban levő főzetről található recept. Ennek hatásai és mellékhatásai ismeretlenek, kipróbálása ön- és közveszélyes lehet.

"Farkasölőfű - főzet: (Köszönet érte Sue-nak!)
A farkasölőfű - főzet egyike a legértékesebb bájitaloknak, ugyanis lehetővé teszi, hogy egy vérfarkas normál életet éljen. A telehold idején ugyanis, amikor farkassá változik, csak a teste alakul át, az elméje érintetlen marad. A bájital fő komponense a sisakvirág, amelyet kis mennyiségben már régóta használnak gyógyászati célokra."
Kieg.: Farkasölő sisakvirágról van benne szó; a farkasölő fű méreg. (Piton kérdése volt bájitaltanon)

A Harry Potter Titok A-Z-ig; Tere Stouffer írása


5.) A farkasok tovább élnek, mint az emberek?
Nem.

6.) A fertőzött emberek normálisan öregednek?
Ahogy a kutyákon és farkasokon is meglátszik a kor, úgy a vérfarkasokon is. Ősz szálak a bundában, egyre ernyedtebb, gyöngébb izmok, berozsdált ízületek. Nem szabad elfelednünk, hogy ez a faj alapvetően emberi formában él és mozog, s ahogy majd lentebb is olvashatjuk, fizikai tulajdonságaik túlnyomó zöme erős összefüggésben áll az ember fizikai tulajdonságaival.

7.) A méret és alak (köszönet Gregnek az illusztrálásért)
Milyen külső jegyek alapján különböztetünk meg tehát egymástól egy Canis lupust és egy vérfarkast? Az ábra is remekül mutatja, hogy utóbbi sokkalta erőteljesebb csontozattal és izomzattal rendelkezik a hétköznapi farkasokénál, a gerince pedig egész a medvefélékéhez (Ursidae) hasonlóan púpos.
Közönséges farkas csontváza (Canis lupus L.)  
Barlangi medve (kihalt faj - a szerk.) csontváza (Ursus spelaeus)
Persze mint minden más fajnál, náluk is előfordulnak az átlag mérettől eltérően erőteljesebb, ványadtabb, kisebb, nagyobb példányok. A farkas izomzata a megfigyelések szerint minden esetben egyenes arányban nőtt az emberi forma izomzatával - így tehát igen nagy eltérések mutatkoztak meg egy kickboxoló ketrecharcos és egy tizenéves kisdiák testmérete és ereje között. (1987-es Doeg oel J'Meg-kísérlet alapján - a diák csodával határos módon túlélte, Mr. J'Meg életfogytiglant kapott az Azkabanban - a szerk.)

8.) Vajon a vérfarkasok képesek felegyenesedni a két hátsó lábukra?
Ha egy vérfarkas a két hátsó lábára áll, az voltaképp egyet jelent az áldozatnak adott mattal. Ez a testhelyzet erőteljes dominanciát és nyílt agressziót jelez az áldozat felé (valóban helyes az agresszió szót használnunk, bár egyesek szerint ez sokkal inkább predáció, tekintve, hogy a vérfarkasok teliholdkor nem tartoznak az emberi fajhoz, és azt egyértelműen zsákmánynak tekintik - a szerk.).
Ám bármily' félelmetes legyen is egy az ember fölé magasodó ordas, ebben a helyzetben esetlen toporgáson kívül egyéb mozgásra nem igen képesek. A melső mancsok szabaddá válásával képesek ugyan karmolni és "pofozkodni", de ez a testtartás számukra kényelmetlen és a legkevésbé sem természetes.

9.) Ezüst
Az ezüst a Hold féme, jele a holdsarló. Sok forrásból visszaköszönt már a tévhit, miszerint a fajtánkra nézve végzetes eme elem. Ki kell ábrándítsak mindenkit. Ugyan nem élnénk túl egy fejbe tépő ezüstgolyót, de máskülönben nincs ránk negatív hatással egy medál vagy ezüstből munkált más tárgy. Fémérzékeny társaink kiütéseket kaphatnak tőle, ahogy minden más ember is.

10.) Mi játszódik le bennük egy átalakulás előtt/során/után?
Az átalakulás előtti időszak farkasonként más és más. Egyesek migréntől szenvednek, ahogy hízik a Hold, mások nyughatatlan vágyat éreznek a szabadba szökésre, míg megint mások bezárkóznak, és idegesebbek a megszokottnál. Ezt a periódust a játékos maga szabja a karakter személyiségéhez illőre.

Egy átlagos átalakulás során egész kivetkőznek magukból, és sutba vágják emberi énjüket - a totális szabadság, vadság, ösztönök, vérszomj, emberhúsra vágyás; egyfajta eufórikus vadászélmény keríti őket a hatalmába, ami telepumpálja a szervezetüket adrenalinnal, kiélesíti az érzékeiket. Ilyenkor szabadjára ereszthetik a bennük lakozó vadállatot. Nem tudnak magukról. Nincsenek megindokolt döntéseik, választásaik, nem terveznek és nem gondolkoznak. Ebben az esetben a visszaalakulás után semmire sem emlékeznek, csupán az átváltozás okozta fájdalomra, és a visszaváltozásra. Nincsenek bevillanó emlékfoszlányok, esetleg saját magukra tapadt jelek - fenyőtűk, vér, egy holttest a közelben. Ezekből nagyjából kitalálhatják, mit tettek, de sosem vehetik biztosra.

Amennyiben Farkasölő főzetet ittak az átváltozás előtt, egyszerű farkassá alakulnak, és teljesen a maguk urai. Ilyenkor farkasbőrbe bújva, de ott él bennük az ember. Ebben az esetben mindenre emlékeznek.

Az átalakulás utáni élmény ismét farkas- és játékosfüggő. Ahogy másképp éli meg az emberek zöme a másnaposságot, úgy más és más esemény játszódik le a visszaalakult vérfarkasokban is. Egy biztos, az ilyen éjjelek meglehetősen fárasztóak.

A vérfarkasokról szóló eme írás Seyala Foley tollából való.







A Hold a Föld kísérőjét (holdját) jelenti. A Földtől való átlagos távolsága 384 403 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más mértékegység szerint 0,002 CsE, vagy 1,3 fénymásodperc (a Nap visszaverődő fénye 1,3 másodperc alatt jut el róla a földi megfigyelőhöz). Átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének negyede.
Az őskor és az ókor vallásaiban a Holdat istenségnek tekintették. A legismertebb holdistenségek a görög mitológiabeli Szeléné, vagy római megfelelője, Luna istennő, de az egyiptomiak Honszu istenétől kezdve a mayák Ixchelén át az észak-amerikai navahó indiánok Yoołgai asdząąn istennőéig tucatnyi kultúrában tisztelték istenként a Holdat.


Holdfázisok

A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A Föld körüli keringése során a megvilágítottsága állandóan változik a Nap-Föld-Hold rendszer pozícióinak változása miatt. A köznyelv szerint a Hold megtelik, majd elfogy. A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát süti meg a Nap. Nagyjából egy hét alatt egyre növekedve éri el az első negyedet, amikor a Föld-Hold-Nap rendszer pontosan derékszöget zár be egymással (ilyenkor a Hold felénk eső oldalának felét látjuk, a keleti félgömb ? a holdkorong jobb oldala ? fényes, a nyugati árnyékban van). Újabb egy hét elteltével következik a  t e l i h o l d . Teliholdkor a Föld kerül a Nap és a Hold közé és a teljes felénk eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik. Ezután a Hold elkezd fogyni, egy hét múlva következik be az utolsó negyed, újra derékszöget zárnak be egymással az égitestek, csak az első negyedhez képest a Hold keringési pályájának túloldalán. A megvilágítás éppen ellenkező az első negyedhez képest, a ?félhold? a nyugati oldalon ? a bal oldalon ? fényes és a keletin árnyékos. Végül a negyedik hét végén teljesen elfogy a Hold és eljut az újhold állapotba, ahol a ciklus újra kezdődik. A megvilágított és a sötét rész határa a terminátor.



A vérfarkasokról szóló eme írás Gregory Omen tollából való.
Naplózva

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 01. 30. - 18:28:12 »
0



Vérfarkasok világszerte léteznek, de általában kitaszítják őket a varázstársadalomból; abból a társadalomból, amiből tulajdonképpen származnak; azok a boszorkányok, és varázslók, akik vadásznak ezekre a lényekre vagy tanulmányozzák őket, sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint az átlagos muglik. A tizenkilencedik század végén egy angol vérfarkasszakértő, Marlowe Forfang professzor készített egy átfogó tanulmányt szokásaikról. Szinte mindenki, akit kikérdezett és tanulmányozott, a harapás előtt varázsló volt. Azt is megtudta, hogy a mugliknak más "íze" van, mint a varázslóknak, és náluk sokkal nagyobb az esélye, hogy belehalnak sebeikbe, míg a boszorkányok és varázslók túlélik, és vérfarkassá válnak.


A Mágiaügyi Minisztérium vérfarkasokra vonatkozó szabályozásai mindig is kuszák és hatástalanok voltak. A vérfarkasok etikai kódexét 1637-ben alkották meg, amelyben kötelezték volna a vérfarkasoknak az aláírásra, és megígértették volna velük, hogy nem támadnak meg senkit, és minden hónapban biztonságos helyre zárják magukat. Nem túl meglepő módon, senki sem írta alá, mivel senki sem volt hajlandó besétálni a Minisztériumba vállalva, hogy ő bizony vérfarkas - emiatt később nem volt egyszerű dolga a Vérfarkasnyilvántartónak sem. A Vérfarkasnyilvántartóban minden egyes vérfarkasnak fel kellett volna tüntetni a nevét és személyes adatait, de a nyilvántartó évekig hiányos és megbízhatatlan volt, mert rengeteg frissen megharapott próbálta eltitkolni állapotát, hogy megmenekülhessen a szégyentől és a számkivetett élettől. A vérfarkasok évekig tartoztak a Varázslény-felügyeleti Főosztály Bestia és Értelmes Lény Tagozatához is, mert senki sem tudta eldönteni, hogy a vérfarkasok tulajdonképpen emberek vagy szörnyek. Egy ponton a Vérfarkasnyilvántartó és a Vérfarkasbefogó Egység a  Bestia Tagozaton volt, míg ugyanabban az időben a Vérfarkassegítő Iroda az Értelmes Lény Tagozaton. De sosem jelent meg senki a segítő iroda előtt, ugyanabból az okból, amiért olyan kevesen írták alá a nyilvántartást, így végül a segítő iroda bezárt.

Ahhoz, hogy valaki vérfakassá váljon, egy, farkas alakjában lévő vérfarkas harapása szükséges, méghozzá telihold idején. A fertőzés akkor megy végbe, amikor a vérfarkas nyála keveredik az áldozat vérével,

Sok mugli mítosz és legenda kering a vérfarkasok körül: ezek főként hamisak, de néhány tartalmazza az igazság egy-egy részletét. Az ezüstgolyó nem öli meg a vérfarkast, de ha a friss sebre ezüstpor és boszorkányfű keverékét teszik, az lezárja a sebet, és megelőzi, hogy az áldozat elvérezzen (de tragikus történetek szólnak áldozatokról, akik azért könyörögtek, hogy inkább hagyják őket meghalni, minthogy vérfarkasként kelljen élniük).

A huszadik század második felében sok olyan bájitalt fejlesztettek ki, ami gyengíthet a likantrópia tünetein. Legsikeresebbnek a farkasölőfű-főzet bizonyult.

A havi rendszerességű átalakulások nagyon fájdalmasak, ha nem kezelik, és általában néhány napi sápadtság és gyengeség, betegség előzi meg őket. Amíg az adott személy farkasalakban van, teljesen elveszti emberégét, és nem tudja megkülönbözteti a jót a rossztól. De helytelen azt mondani (ahogy néhány szakértő, ismeretesen Emerett Picardy professzor írta könyvében, a Törvénytelen farkasok: miért nem érdemlik meg az életet a likantrópok-ban), hogy ilyenkor elveszítik eszüket. Más oldalról nézve, akár emberi formában is veszélyesek lehetnek: nézzük meg Fenrir Greyback esetét, aki annyi embert harap és nyomorít meg, amennyit csak tud, és még a körmeit is kihegyezi ebből a célból.

Ha a vérfarkas emberi alakban támad, előfordulhat, hogy az áldozatnál kialakul néhány farkasszerű tulajdonság, például a félig nyers hús szeretete, de egyébként nem fog semmilyen hosszútávú hatástól szenvedni. De akár egyetlen harapás vagy karmolás is maradandó sebet hagyhat attól függetlenül, hogy a támadó farkas vagy emberi alakban volt.

Amíg állati alakban van, a vérfarkas szinte megkülönböztethetetlen az igazi farkastól, habár a pofája talán rövidebb, a pupillája pedig kisebb (mindkét testrész sokkal "emberibb"), a farok pedig inkább pamacsos, mint telt és sűrű. De az igazi különbség a viselkedésükben rejlik. A valódi farkasok kevésbé agresszívak; sok népmese hivatkozik rájuk úgy, mind lelketlen ragadozókra, de varázsló szakértők ma már úgy gondolják, ezzel inkább a vérfarkasokra utalnak, és nem az igaziakra. Különleges körülmények kellenek hozzá, hogy egy farkas megtámadjon egy embert. A vérfarkas azonban szinte kivétel nélkül embereket vesz célba, és igen csekély veszélyt jelent más teremtményekre.

A vérfarkasok általában úgy szaporodnak, hogy nem-vérfarkasokat támadnak meg. A vérfarkasokat illető megbélyegzés évszázadokon keresztül olyan erőteljes volt, hogy nagyon kevesen házasodtak csak meg, és lett gyerekük. Ráadásul ha egy vérfarkas emberrel házasodik össze, nem adja át a likantrópiát leszármazottjainak.

Egy érdekes tény a vérfarkasokról: ha két vérfarkas telihold idején találkozik és párosodik (ami rendkívül valószínűtlen - annyira, hogy csupán két ilyen esetről lehet tudni), a leszármazottak farkaskölykök lesznek, amelyek nagy mértékben hasonlítanak az igazi farkasokra, kivéve abnormálisan magas intelligenciájukat. Nem lesznek agresszívabbak, mint az igazi farkasok, és nem támadnak emberre. Egy ilyen almot óriási titokban, Albus Dumbledore engedélyével engedtek szabadon a roxforti Tiltott Rengetegben. Az alom tagjai gyönyörű és szokatlanul intelligens farkasokká fejlődtek, és néhányuk még mindig ott él; ez az alapja a "történeteknek" a rengetegbeli vérfarkasokról - történeteknek, amelyeket egyetlen tanár vagy vadőr sem cáfol meg, mert a szemükben sokkal fontosabb az, hogy a diákokat távol tartsák a rengetegtől.




Forrás: J. K. Rowling - Pottermore
Fordította: K. Nóra [web]
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon Tegnap - 05:28:58
Az oldal 0.062 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.