+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  A 96/97-es tanév
| | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | |-+  Birtok
| | | | |-+  Hagrid kunyhója (Moderátor: Rubeus Hagrid)
| | | | | |-+  A kunyhó
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A kunyhó  (Megtekintve 3716 alkalommal)

Rubeus Hagrid
[Topiktulaj]
*****


A Roxfort kulcs- és háztájőrzője

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2008. 07. 08. - 21:51:39 »
0



Hagrid egy kicsi, egyszobás kunyhóban él a Tiltott Rengeteg peremén. Az egyetlen szobában egy nagy láda, egy sütő, egy asztal székekkel és egy óriási, Hagridra méretezett ágy található, melyen általában egy tarka paplan szokott lenni. A házban szokott tartózkodni Hagrid kutyája, Agyar. A szobában vannak a konyhai felszerelések is. A mennyezetről nagy húsok lógnak le. Ezenfelül egy ajtó is található itt, mely a kert felé nyílik.
Naplózva

Minden bűnre van bocsánat;
 felhőket oszlat a fény,
 ne lásd a fehéret feketén,
 mindig van remény.

Rubeus Hagrid
[Topiktulaj]
*****


A Roxfort kulcs- és háztájőrzője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2008. 07. 10. - 12:09:44 »
0

Harry, Hermione, Ginny, Ron!

Szeretetel várlak benneteket a
kunyhomban egy kis tejára. Még sötétedés előt jertek, nehogy bajba keveredjetek.

Ölel: Hagrid!


[Egy hatalmas szívű óriás]

*Ezt a helyesírási hibákkal megspékelt levelet ma reggel küldte el a gyerekeknek. Miért is írna helyesen, ha csak azon ritka pillanatokban ír, amikor egy-egy levelet elküld Harrynek, Ronnak, Hermione-nak, vagy Ginny-nek. Ők pedig sosem szokták megszólni amiatt, hogy esetleg helytelenül ír. Szombat van, kissé hűvös az idő. De hát mit számít ez, elvégre a kunyhóban kellemes az idő, a vakondokbőr pedig kiváló ruhadarab hűvös időkre, hiszen teljesen melegen tart.
Meg hát… A nagy szakáll meg a haj sem csak dísz. Esténként bent az erdőben piszkosul hideg van. Meg hát… valóban, hogy nézne már ki Hagrid szakáll nélkül?

Már ég ropog a tűz a sütőben, azon pedig sül a kőkemény sütemény. Hiába, mindig olyan lesz. Viszont ha tejbe mártogatjuk akkor egészen megpuhul. Ám a fél-óriásnál nem épeszű dolog tejet inni, elvégre… Sosem lehet tudni, melyik vadállattól származik. (Rossz aki rosszra gondol!) Ám a tea kimondottan finom. Az erdei gyógynövények nem csak a betegségre jók, hanem a rosszkedvre is. Eddig, ha bármelyik barátjának baja volt, mindig vidámabb lett egy jó bögre teától.
Tehát a sütőben sül a süti, a tűzhelyen pedig fortyog a tea. Asztalon már ott van a négy, emberi bögre, plusz egy ötödik, mely akár egy hordó is lehetne. Az asztal köré négy székek vannak húzva, ezek mind ugyan olyan masszívak, mintha a harmadik világháborúra készültek volna.
Agyar éppen a kosarában szundít. Nem is kérdéses, hogy várja e már Ront. Elvégre, olyan finom füle van a vörös hajú fiúnak.

Hagrid jómaga egy méretes kötényben járkál ide oda, kezein egy-egy hatalmas kesztyű. Rakat süteményt készített már, de nem is arra kell most. A kancsót emeli le a helyéről, mert hát a tea sosem elég. Főleg, hogy a saját pohara kétszer akkora mint a kancsó. Így már ez a negyedik ami készül.
Sürög-forog a melegszívű fél-óriás, és talán eközben már ott állnak barátai az ajtóban.*
Naplózva

Minden bűnre van bocsánat;
 felhőket oszlat a fény,
 ne lásd a fehéret feketén,
 mindig van remény.

Harry J. Potter
Öröktag
***


Az DS egyik alapítótagja - Szökevény - Rend tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2008. 07. 11. - 20:01:16 »
0

’’Ginny, Hermione, Ron, Hagrid


’’Háló, Klubhelység

Szombat révén Harry úgy döntött még a tegnap este folyamán, addig fog tunyulni az ágyában, ameddig csak lehetséges. Noha biztos volt benne, aludni szemernyit sem tud majd, éppen emiatt nem ártott a pihenő. Ron sem tervezett semmi különlegeset, és ő is úgy volt vele, majd alakul a nap valahogyan. Nem kell állandó jelleggel megtervezni a lépéseket, már hetekkel előre. Ahogyan hempergett a hatalmas takarója alatt, fején a párnájával, furcsa zajok ütötték meg a fülét. Az igazat megvallva alig hallotta csak meg, mert az ablak felől érkező neszek meglehetősen tompultak, köszönhetően az egész testét fedő ágynemű kavalkádnak. Balját a fejéhez emelve nyomta fel a „tollzsákot”…vesztére. Azonnal összeszűkültek a szemei, ahogyan a reggel derengő, narancsos színben pompázó napsugarai belevágtak az íriszébe. Egy pillanatra mintha Hedviget látta volna, legalábbis a hófehér, izgő-mozgó paca rá emlékeztette…de aztán csak vajsárga és narancsos-kékes foltok mindenfelé. Elengedte a párnát, és nyögött egyet.
- Ron!
Elég erőteljesen mormogta ahhoz, hogy kihallatszódjon az ágyneműk alól. Nem várt választ, mert tudta a legjobb barátjáról, hogy Ő még nagyobb lustaság, mint jómaga.

Mélyet szusszanva csukta be a szemét, majd emelte meg ismét a fején nyugvó terhet…aztán lassan, fokozatosan nyitotta ki, hogy ne legyen megint vaksi. Homályosan látott már…csak a szemüveg kellett a fejére. Felült, egyféle puha fészket alakítva ki maga körül, majd elvette az éjjeli szekrényről a jellegzetes keretbe zárt lencséket, és feltette. Nem volt kedve az ablakhoz mászni, így visszaheveredett, majd a fejtámla résébe piszkált jobbjával, a pálcáját kutatva. Eleddig soha nem aludt úgy, hogy az ott lett volna a feje búbjánál…csak az utóbbi időben. Az ablakra szegezve mormolt el egy igét, melynek hatására az kinyílt. Hedvig beoldalgott rajta, majd az éjjeli szekrényre reppenve állapodott meg. A pálcát letéve a feje mellé vette el a bagolynál lévő levelet, majd bontotta azt fel. Ahogyan olvasta, halovány mosoly kúszott az ajka szélére…egészen addig, amíg rá nem tapintott Agyar nyálára.
-Weeee…Hagriiiiid!
Mormogott, majd visszacsukta a levelet, hogy a tartalma is megmaradjon. Lezárta a borítékot, és visszaadta Hedvignek.
- Vidd el Ginnynek és Hermionénak is!
Azzal végigsimította háziállata mel$lkasát, aki elégedett pillantást követően tűnt el ismét, kireppenve a nyitott ablakon. Harry a hasára fordult, majd lelógatta jobbját az ágyról, a papucsát kutatta alantos célokkal. Amint megtalálta, fordulatból, és lendületből vágta azt Ronhoz.
- Ébredj, megyünk Hagridhoz pókokat pesztrálni!
Tudta, hogy a „pókok” szó elegendő lesz ahhoz, hogy barátja legalább morduljon egyet.

Összeszedvén minden erejét kezdett neki a tisztálkodásnak, és az öltözködésnek.

—xxx---

Odalent, a Klubhelységben természetesen, ahogyan az illő, Ron, és ő is leheveredtek, hogy megvárják a két leányzót. Létükből fakadóan Nekik jóval több idő kellett a készülődéshez…de nem baj…ez evidensnek hatott.


’’A kunyhó előtt

A kunyhóhoz vezető út bolondozással, és beszélgetéssel telt, ez pedig igen jót tett Harrynek. Lassan, de biztosan oldódott az eltűnését követő visszatérése óta, már képes volt szívből jövő nevetéseket is produkálni, ami igencsak nagy szónak hatott. Tény, olykor rátört valami sötét, hideg hangulat…de azt sikerült elűznie a barátainak köszönhetően…legalábbis az esetek döntő többségében. Régen nem volt ilyen baj vele…de az utóbbi időben egyre többször, és egyre erősebben törtek rá ezek az érzések. Most azonban mindenki legnagyobb örömére önmaga volt…a régi Harry Potter. Mosolygott, beszélgetett, hülyéskedett…piszkálódott, persze csak játékosan, és barátian.

Amikor elérték hatalmas barátjuk kertjét, csendesen méregette végig, mi is változott a környéken. Amióta visszatért, még nem járt idelent, Hagriddal is csak a folyosókon, a kertben, vagy éppen a Nagyteremben futott össze pár percnyi szóváltás erejéig. Kissé közelebb húzódva a gondosan művelt kerthez szemlélte meg azt…eszébe jutott valami…amit egykoron Mionéval élt át…amiről senki más sem tud, és tudhat, csak ők ketten. Kaján mosollyal tekintett hátra, és fürkészte végig a lány arcát…szép emlékek, hiszen jót cselekedtek akkor…életet mentettek.

Pajkos pillantását azután a házra vetette, és csillogó szemekkel, mintha még sosem járt volna errefelé, indult meg az ajtó irányába. Minthogy ismerős helyre mentek, így illő volt a lányokat előre engedni.  Odalépve az ajtó elé erőteljesen megkocogtatta azt, remélvén, odabent is hallható a mutatvány. Már csak várni kellett, hogy mackós külsejű barátjuk beinvitálja őket…Az ablakon igencsak finom illatok szöktek ki a természetbe, ez pedig csak jóval kecsegtethetett…
Naplózva

Ronald Weasley
Eltávozott karakter
*****


Won-Won :D

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2008. 07. 12. - 23:23:07 »
0

Hermione, Ginny, Harry, Hagrid


Háló, Klubbhelyiség


* Szombat...reggel... Ron még bőszen húzta a lóbőrt a bordó baldachinnal takart ágyában. Végre kipihenhette magát a húzós hét után. Nem volt egyszerű, az tuti. Fárasztó órák, kiakasztó beszélgetések. De, végre itt volt a hétvége, s Ron úgy döntött, ezt teljes pihenéssel fogja tölteni. Oly annyira, hogy délig még az orrát sem fogja kidugni a takarója alól.
Na ezt kapásból megcáfolta a halk neszezés ami, az ablak felől jött. De, Ron gyorsan a másik oldalára fordult, még jobban magára húzta a takarót, s nem is vett tudomást többé a hangról. A következő, amire kicsit kijjebb dugta a fejét, de még mindig nem reagált, az Harry hangja volt. Persze, erre sem reagált semmit. Annál sokkal fontosabb volt a pihenés, ha olyan fontos, majd szól megint. Ezzel visszasüllyedt a jótékony álom világba.

Álmában egy szép mezőn sétálgatott, virágok és nézte az eget, mikor egy kemény tárgy fejen találta. Nézett körbe, nem látott semmit... csak egy távoli hangot hallott.
~Hagrid... pókok...~ Körbenézett, majd meglátott egy óriási pókot, ami egy almát tartott a lábával. Valószínű, annak a testvérével dobta meg Ront. Ő ordított egyet, majd felébredt.
Felült, körbenézett. Tudatosult benne a pók szó, és kép, amit imént álmában látott.*

- Pókok, pókok. - kapkodta a fejét ide oda, majd meglátta Harry papucsát az ágyán, s ekkor összeállt a kép.

Jó reggelt Harry. - majd a jókívánsággal együtt, egy papucs is szállt barátja ágy felé. De ez, már csak Harry hűlt helyét találta el, mert a fiatal griffendéles, addigra kikászálódott az ágyából, s elkezdett kézülődni.

*Miután az álom utolsó szikrája is kiszállt a szeméből, ő is nekikészülődött a mosakodásnak, és öltözködésnek. Fiú lévén nem tartott sokáig a dolog... Közben persze Harry felvilágosította, hogy miért is volt e korai ébresztő, s hogy miért is készülődnek, s hová mennek.*

----------

*Lent még kicsit pihengettek, amíg a két leányzó is szalonképessé tette magát, hiszen nekik nem olyan könnyű elkészülni, majd kiléptek a klubhelyiségből.*


A kunyhó előtt


*Miután a lányok is megérkeztek, a kis társaság vidáman indult le a Parkba, hogy a levélben foglaltaknak eleget tegyenek Az oda vezető út nevetéssel, viccelődéssel telt. Pont mint régen. Minden rendben volt, mindenki boldog volt. Úgy tűnt Harry és Ginny között is jól alakultak a dolgok, természetesen Ron néha előtörő puffogása volt erre a legjobb helyzetjelző.
Harry is kezdett visszarázódni a régi kerékvágásba, szóval minden a legnagyobb rendben alakult a négyes életében. Néha, ugyan átfutott az arcán egy-egy kósza árny, de nyoma sem volt annak a kétségek közt őrlődő fiúnak, aki korábban volt, mikor Ron először találkozott vele, az eltűnés óta.

Lassan meg is érkeztek a kunyhóhoz. Elég régen jártak már Hagridnál, s jó volt újra a vadőr ismerős kunyhóját meglátogatni. Megnézni, szerzett e már megint valami új élőlényt. Egyetlen dolog volt, amit Ron szívesen kihagyott volna, s ez az agyarral való találkozás volt.
Agyar nagyon kedvelte a fiút, s előszeretettel nyálazta össze. Amit Ron, annyira már nem díjazott.
Pár lépés választotta el őket a kunyhó melegétől, s a bentről kiáramló kellemes illatok forrásától. Harry előre lépett, majd kopogott az ajtón. Mögötte sorakoztak fel a többiek, Ron zárta sort. A kopogásra adandó választ várták, majd ha ez megtörtént, akkor a lányok után ő is belép a vadőr házába.*
Naplózva


Hermione J. Granger
Öröktag
***

?Hetedéves? szökevény; DS alapítótag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2008. 07. 13. - 14:08:46 »
0

¤ Agyar, Hagrid, Harry, Ginny, Ron <3 ¤

Picinyke levél érkezett a kora reggeli órákban. Meglepő, roppant meglepő, hiszen Hagrid nem szokott leveleket küldözgetni a barátainak, de most ezt a közlésmódot választotta a délutáni teázásra való meghívás miatt. Igazán kedves tőle, Hermione mosolyogva olvasta a kusza betűkkel írt és helyesírási hibákkal jócskán teli sorokat.
Annyira jó, hogy még van valaki, akiben meg lehet bízni. Annyira jó. Dumbledore professzorban is természetesen, de ő túlságosan elfoglalt és gyakran van távol valamilyen ok miatt. Főleg, mióta Sirius sincs elveszettebbnek érzik magukat kissé, de Harry minden bizonnyal. De jó lett volna, ha segít a harcban… azonban így is rengeteget tett már értük.
Valamiért úgy érzi, a lassan közelgő Utolsó Hét ismét tartogat valamit. Ahogy ez eddig minden éven történt. Ó, csak a Sötét Nagyúrnak ne legyen köze hozzá… ne legyen köze hozzá! Egyre gyakrabban megfordul ez a leányzó fejében, mintha rossz előérzete lenne. Kissé nyugtalanul alszik, pedig semmi jele annak, hogy bármi balsors közeledne. De ki tudja?!
Igazából Hermione az estét a könyvtárban kívánta eltölteni, hiszen a vizsgákra fel kell készülni, még ha olyan rettenetes tantárgyról is van szó, mint a csillagászat. Az az új, kis fiatal tanárnő kegyetlen, hogy miket követel tőlük… Na, nem mintha Hermione számára bármi is problémát jelentene, csak az a bosszantó, mikor egyesek jönnek hozzá, hogy segítsen már a házi megírásában, mert egyszerűen lehetetlen. Az előző alkalommal is csak Hermione kapott Kiváló minősítést. Furcsa szemmel is nézett a tanárnő rá, mert köztudottan Mardekár párti… milyen már, hogy egy Griffendélesnek ad Kiválót? No, ez nem izgatta különösebben Miot, sőt, jót nevettek Harryékkel ,mikor meglátták a Malfoy-csapat arcán a meglepettséget, amit a gyönyörű T betű váltott ki belőlük.
Jaj, már megint ezek az elkalandozó gondolatok…!
Fogja szép bőrkötéses, antik bűbájtan könyvét, melyet a minap vett ki a könyvtárból, majd gondosan leteszi az asztalra, mivel itt az ideje az indulásnak. Bizonyára együtt mennek, a fiúk nyilván megint késni fognak, de igazából hozzászoktak már. Egy pillantás a tükörbe, kizárólag a rend kedvéért, majd elhagyja a hatodéves lányhálót.
Még szerencse, hogy Ginnyék szobája közvetlenül mellettük van, így bekopog, hátha ott találja még a lányt. Résnyire nyitja a nyikorgó ajtót.
-Ginny! Itt vagy? Lassan indulnunk kell, majd a klubhelyiségben találkozunk!- mondja, s azzal be is zárja az ajtót, majd egyenest indul a lépcső felé, mely lefelé visz a toronyból.
És lám…! Kik vannak itt!
-Fiúk! Nocsak, igazán dicséretes, hogy ezúttal időben érkeztetek. Legalább Hagridhoz érjünk már oda időben, nem igaz? – mondja a tőle jól megszokott stílusban.
Amennyiben Ginny is megérkezik, elindulnak együtt négyen a Vadőr kunyhója felé.
Igazából nem nagyon beszélnek, míg úton vannak. Olyan különös ez az egész… Harry olyan más lett, mióta szőrén-szálán eltűnt egy időre. Vagy csak Hermione látja így? Talán meg kellene kérdeznie Ront erről, mégiscsak ő van vele többet…
Feltárul a hatalmas kapu előttük, s amint kiérnek a szabad levegőre azonnal be is záródik mögöttük. Néha köszönnek egy-egy szembejövő diáknak, amint épp befelé tartanak már a sötétedés miatt.
-Jó, hogy elhívott bennünket Hagrid, nem igaz? – szakítja meg a csöndet, majd a többiekre néz.
Lassan elérnek a Vadőr kunyhójához, melyet a kert szegélyez, a kert, amely oly emlékezetes. Legalábbis Harry és Mio számára. Cinkos pillantás és egy halvány mosoly a fiú felé, mert jól tudja Hermione, hogy mi jutott Harry eszébe. Ó, de rettenetes volt akkor a haja! Azóta nem látta magát hátulról, de nyilván nem sokat változhatott…
Az ajtóhoz érnek, s bekopognak. Belülről sürgés-forgás hallatszik, Hagrid biztos ezúttal is kitesz magáért, mint eddig minden alkalommal. Csak nehogy megint valami illegális lényt találjanak bent… De Hagridtól bármi kitelik ugyebár.
Ha az ajtó feltárul, Hermione azonnal köszönti hatalmas barátjukat.
-Szép napot, Hagrid!
Naplózva

Ginny M. Weasley
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2008. 07. 15. - 18:51:06 »
0

[ Harry <3 , Hermione, Ron, Hagrid ]

Pihenés… Végre a megérdemelt pihenés. Nincs edzés, nincs tanóra, nincs semmi, ami most megakadályozhatna abban, hogy végigaludjam az egész he…
- Áuuuu!

Mély sóhajjal fordultam át a másik oldalamra, azon gondolkozva, hogy most biztos csak álmodom, ilyen korán senki nem verhet ki az ágyból… Azonban a kezdeti finom csipkelődést egyre erőteljesebb váltotta fel. Homlokráncolva pislogtam fel a párnák közül, és néztem szembe az időközben elém keveredő Hedviggel…
- Képes volt a gazdád ilyen korán felverni? – oldottam el róla a papírkát. Mi az a rettenetesen fontos dolog, ami miatt ilyen korán akar találkozni? Rosszalló tekintet, egy hosszú ásítás, és ráérősen olvasni kezdek.

Elég kihajtani a levelet, és máris helyrerázódok, hogy ezt nem Harry küldte, hanem Hagrid.
Nála, Ronnal, Hermionéval, és Vele. Príma. Már csak azon gondolkozom, hogy érdemes lenne-e előbb enni valamit, és aztán kislattyogni a vadőr kunyhójához, vagy… Nincs vagy. Gyerünk Ginny mozgasd meg az eltunyult tagjaid, és kelj már fel.
Újabb ásítás, némi morgással vegyítve, aztán ólmos léptekkel indulok meg a fürdőszoba felé rendbe rakni magam, igyekeznem kell, különben egész álló nap, azt fogom hallgatni imádott bátyámtól, hogy lassú vagyok, és rám kellett várnia. Na perszeee. Nem tudom, ki szokta kismilliószor megnézni magát a tükörben, míg végre elindul.
Halk koppanásra kaptam fel a fejem, és a lányhangot is sikerült elsőre beazonosítani.
- Megyek már! – kiáltottam vissza, de a lány már eltűnt. Egy utolsó simítás, hátul összefogtam a hajam, felhúztam a cipőmet, kósza pillantás az órára, és nyugodt léptekkel indultam el az ajtó felé.

Még épp hallom, ahogy Hermione stílusosan üdvözli Őket, szélesen elmosolyodtam, és halk kuncogások közepette értem le hozzájuk.
- Helló! – álltam meg közvetlenül a lány mellett. Kissé kilógónak éreztem magam, bár meg nem tudnám mondani miért. Az érzés azonban már tova is illant, amikor a fiúk feltápászkodtak, és elindultunk kifelé.
Amennyiben Harry hagyta, úgy belékaroltam, és hozzá igazítva a lépteim ballagtam a Hagrid kunyhójához vezető ösvényen. Milyen rég sétáltunk együtt. Csak ne felejtsem mondani neki, amikor csak mi ketten leszünk.
Az út mondhatni könnyed volt, mintha minden pontosan olyan lett volna, mint régen. Na persze ez nem volt igaz, de egy röpke percre jó volt hallgatni a bátyám puffogását, amit félig magának, félig nekünk címzett. Nem szóltam semmit, csak … olyan boldogító volt. Főleg, hogy Harry visszatért, nincs semmi baja, és már nem kell aggódnom miatta.

A mignon formájú kis ház előtt torpant meg a négyesünk. Beleszimatolva a levegőbe Hagrid ezúttal kitett magáért, már ami a készülést illeti, hogy tulajdonképp mi is fog kisülni, azt majd odabenn meglátjuk. Harry előrelépve kopogott, aztán, ha feltárult az ajtó, Hermione köszönése után libasorban bebattyogtunk…
Naplózva

Rubeus Hagrid
[Topiktulaj]
*****


A Roxfort kulcs- és háztájőrzője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2008. 07. 15. - 22:44:58 »
0

[Hemione, Ginny, Harry, Ron, Agyar, Hagrid]

*Sürgés-forgását egy éles hang szakítja meg. Tudja jól mit is jelent ez. Rögvest odaoldalaz az ajtóhoz, majd lenyomja annak súlyos kilincsét. Most nem nyílpuskával ront ki, és Harry-ék sem láthatatlanná tévő köpenyben jöttek. Milyen furcsa élményeik voltak már azóta, hogy Harry odalépett hozzá a pályaudvaron. Már el is felejtette mennyi mindent vittek véghez a gyerekek, s ilyenkor még az ő élménye is kismiskának tűnik.*
- Nyitom már, no, nyitom.
*Tárja fel végre az ajtót, olyan gyorsan, hogy majdnem kiesik a szabad kezéből a tálca. Dús szakálla alatt vígan elmosolyodik, amint mind a négy barátját megpillantja. Hát Ginny is eljött… Mondjuk kissé bűntudata van, hogy Hedvig ilyen gyorsan odaért a toronyba. Azt hitte, hogy várni fog egy kicsit, mondjuk addig, míg Harry fel nem ébred… Ám ezek szerint az ablak zárva volt. Bizonyára addig kopogott rajta, míg fel nem rázta valamelyik gyereket.*

- Sziasztok!
*Pillant végig mind a négyükön, mint valami gondoskodó anya. Még pár percig így áll, majd gyorsan félreáll az ajtóból és beengedi őket.*
- Gyertek csak be!
*Megvárja, míg a két lány és Ron belép, majd magához öleli Harry-t. Tudja jól, hogy eltűnt egy ideig, elvégre nem találkoztak már nagyon rég óta. És ez az ölelés, melybe csak Harry-t fogja bele, afféle dorgáló ölelés. Mert olyan erősen szorítja hatalmas karjával a fiút, hogy amaz örülhet, hogy nem töri ketté a gerincét.*
- Te teljesen megőrültél? Hol a kénköves ménkűben voltál eddig? Az bezzeg eszedbe sem jutott, hogy mi aggódunk érted! Igaz? Nem értem, hogy lehettél ilyen felelőtlen Harry. Még egyszer meg ne próbáld! És ez rátok is vonatkozik fiúk, lányok! Ha ilyenen töritek a fejeteket, akkor azt hiszem velem kell számolnotok!

*Néz még pár pillanatig totál komolyan, ám aztán elneveti magát. Hangosan kuncog, majd elpirul, és zavarában még erősebben szorítja magához szerencsétlen fiút. Aztán elengedi, és odalép a másik három elé, akik minden bizonnyal inkább menekülnének. *
- Hemione, Ginny, milyen csinosak vagytok már megint! És Ron, Agyar várt már téged.
*Kacsint a fiú felé, majd széttárja hatalmas, kezeit, melyek vannak olyan vastagak, mint akármelyik fa a Tiltott Rengetegben. Így, egy ölelésben magához tudná húzni mind a négyet, hármat pedig kimondottan egyszerű lesz. Akár menekülnek, akár nem, a következő másodpercekben ők is megérezhetik a gerincroppantó ölelést, mely a fél-óriás számára gyengédség.*
- Na, gyertek, egyetek egy kis sütit, és meséljetek nekem valami szépet!

*Időközben Agyar már akcióba is lendült, s letámadta Ron-t. Pontosabban a nadrágját vette célkeresztbe, azt kezdte el rángatni és húzni. Ekkor Hagrid a tűzhöz lép, leakasztja az utolsó teát is, majd odalép az asztalhoz és beletölti a maradékot, gondosan szétosztva a bögrékben.*
- Agyar!
*Egy húsdarabot akaszt le a kunyhó plafonjáról, elhajítja a kutyának, mire az a hús után rohan, és hagyja Ron nadrágját.*
- Ejnye, te fenevad!
*Helyet foglal az asztalnál.*
- Vegyetek sütit is, magam sütöttem… Kissé kemény, de ha a teába mártogatjátok, akkor egész ehető is tud lenni.
*Kuncog, és várja az izgalmas sztorikat.*
Naplózva

Minden bűnre van bocsánat;
 felhőket oszlat a fény,
 ne lásd a fehéret feketén,
 mindig van remény.

Harry J. Potter
Öröktag
***


Az DS egyik alapítótagja - Szökevény - Rend tag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2008. 07. 19. - 11:54:16 »
0

’’Ginny, Hermione, Ron, Hagrid, HogyanfelejthettemelAgyar


A hatalmas tölgyajtón való kopogtatást, vagyis annak méreteire való tekintettel kaparászásnak inkább nevezhető valamit követően egy mély, és meglehetősen érces hang csendült odabentről. Egyértelműen invitáló szándék volt a háttérben, de mi is lehetett volna más? Hiszen Hagrid köztudottan kedvelte a négyest, nem volt titok, vagy ha mégis, akkor jobbára inkább nyílt. Pontosan olyan volt az egész, mint a Kviddics mérkőzések hangulata. A hatalmas jótevő soha nem titkolta, hogy a Griffendélnek szurkol…valahogy nem tudta véka alá rejteni, de így volt ez jól. Pedig, mint gondozó, és egykoron tanár, pártatlannak kellett volna lennie…de ezt nem lehetett felróni neki. Mindenkinek vannak gyengéi, ez alól senki sem kivétel…mindenki jobban kedvel valakit a másiknál, és ez döntéshelyzetben bizony nem éppen a legjobb emberi tulajdonság. De ez van, hozzátartozik az élethez. Harry akaratlan, de újfent elmosolyodott, ahogyan a múlt kellemes pillanatainak képei, és emlékei végigsuhantak az amúgy igencsak gondterhelt elméjén. Jobban mondva, most nem is volt annyira az…mióta visszajött, ma először érezte igazán, hogy végre kicsit feledhet, és ehhez hozzájárult a barátai közelsége is. Megnyugtató volt az egész, a tudat, hogy vele vannak, és segítik, ha baj van…az, hogy ennyire aggódnak érte. Mert noha igazat adva nekik tudta, rosszul tette, hogy nem szólt, mégis…tanulságként levonhatta, számít nekik…és nem keveset.

Mélázásából aztán a hatalmas ajtó kilincsének nyikorgása rázta vissza, az egész pár pillanat alatt játszódott le csupán, a mindenki által kedvelt hatalmas Vadőr megjelent, és mosolyogva invitálta be a kis csapatot. Harry félreoldalgott, lehuppant a lépcsőkről, hogy a lányok előre mehessenek, ahogyan az illendő. Igaz, Ginny csak másodikként tudott bejutni a házba, tekintve, a fiú fogta a kezét, és az első percekben úgy festett, nem is igazán szeretné engedni. Minthogy ennek Ron sem volt ellene, így amikor annak húga belépett a házba, Harry ismételten fellépett a lépcsőkre, és követte…jobbja a lány baljával fűződött össze, míg balja annak derekára lapult, mintegy megtartván…és kifejezvén, hogy ő mindig ott van mögötte, és bármikor számíthat rá. Ahogyan beértek, Harry arcára megint csak kirajzolódott a mosoly…szemei pedig ahogyan odakint, idebent is úgy csillogtak, mintha most járna itt először.
- Szia Hagrid!
Köszöntötte barátját, ekkor még mit sem sejtve az ellene irányuló, azonban jogosnak mondható támadásról. A következő másodpercben már arra ébredt, hogy a vadőr karjai között ropognak a csontjai. Minthogy erre nem igazán számított, Ginny kezét nem engedte el, a lány pedig ennek okán a fiú hátához lapulva élte át az ölelgetést, és hallgatta a bordák által játszott kellemes dallamot. A dorgálást követően megfagyott a levegő egy pillanatra, elvégre Hagrid soha nem volt még ennyire komoly.
- Tudom, és ne haragudj Te sem, hogy csak így…
Kezdett bele, de nem akarta ezeket a perceket a saját hülyeségeivel és problémáival megcsúfítani…most azért jöttek le a barátaival, hogy eltöltsenek pár nyugalmas, és boldog percet barátjuk társaságában. Szerencsére ezt a hatalmasság is érezte, és megtörve a szavak elejtését követő csendet mosolyodott el, és kuncogott hangosan.

Odalépve az áldásból kimaradt trióhoz őket is a keblére szorította…ahogyan Harry figyelte, mindegyikük legalább annyi szakállat evett, mint jómaga pillanatokkal ezelőtt. A padlóra szegvén szemeit mosolyodott el haloványan, várva a szeretettúltengés kinyilvánításának végét. Egy átlagos mugli ember első látásra biztosan halálra rémülne Hagrid puszta látványától is…pedig a fél-óriás maga a jámborság mintaképe. Egyszerűen imádnivaló, és kedves…nem lehet rá más szavakat találni…akár röhejesnek tartja valaki, akár nem.

Minthogy vége szakadt a köszöntési formuláknak, megindult az egyik nagyobb szék felé. Természetesen olyat szemelt ki magának, amelyen kényelmesen el tud terpeszkedni úgy, hogy Ginny elférjen mellette, vagy az ölében. Bár, jelen helyzetben a teázás, valamint sütizés miatt a mellette lenne a legmegfelelőbb. Alig tudott pár lépést tenni, amikor észrevette, hogy Ron éppen Agyarral küzd. A gazdájához méltón hatalmas eb imádta a fiút…és nem csak összenyálazni, hanem általánosságban. Sokan szokták mondani, és igen elterjedt szólás a muglik között, hogy egy kutya egyetlen gazdát választ magának egész életére. Agyar ellenpélda volt, ő kettőt.

A szék mellé lépve megvárta, míg Ginny leül, majd jómaga is letelepedett, és előredőlvén rákönyökölt az asztalra. Elvéve egy sütit fogta csak fel barátja szavait…már a tapintásból érezte, hogy szilárdsága jobbára olyan, mint a gyémánté…vagy legalábbis megközelítette azt. Hagrid kérésére, miszerint a csapat meséljen nem tudott érdemben reagálni, elvégre csak pár napja érkezett vissza…várta az első felszólalót, hogy majd azon témához, amit az feldob, hozzászól…
Naplózva

Ronald Weasley
Eltávozott karakter
*****


Won-Won :D

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2008. 07. 19. - 13:42:31 »
0

[Hermione<3, Ginny, Harry, Hagrid ééééés... kifelejthettükvolna Agyar :D]


*Harry kopogása nyomán, másodperceken belül hallatszott is, hogy Hagrid az ajtót próbálja nyitni. Hamarosan fel is tárul a nehéz tölgy ajtó, s megjelent a Roxfort Kulcs és Háztáj-örzője, kezében egy tálcával. *

- Szia Hagrid. - köszönti a hatodéves kedvenc Vadőrüket.

*Beljebb is invitálta a qvártettet, majd mikor Ron is belépett, becsukta az ajtót a Vadőr keblére szorította Harryt. Illetve Ginnyt is, mert a páros kézen fogva és félig összeölelkezve lépett be a házba. Mókás látványt nyújtott, amint Hagrid csont ropogtatva ölelgeti Harryt, miközben Ginnyt is félig megölelgeti. Ezt persze a félóriás dorgáló szavai követték Harry felé, majd elengedte a srácot, hagyva neki egy kis levegőt s válaszlehetőséget. A griffendéles persze azonnal bele is kezdett, mikor végre normális lélegzethez jutott, de nem kezdett magyarázkodásba. Úgy sem volt rá szükség.
Ezután természetesen a kimaradt hármas következett az ölelésben. Ron legszívesebben kihátrált volna az ajtón, elkerülvén a baráti geszutst, de nem volt mit tenni. Hagrid jött, és ölelt. Óriási karjai úgy szorították a triót, mint ha egy satu két pofája közé kerültek volna. A három test összenyomódik, s ha sokáig tartja őket így Hagrid, akkor megszületik a varázsvilág első sziámi hármas ikre, eltérő korral, s Hermione részéről még eltérő szülőkkel is. Szerencsére ennek a kedvességnek pont időben vége lett, s a fiatalok túlélték a Vadőr szeretettúltengését.
Ron hátralépett egyet, majd mély levegőt vett, hiszen erre az előbb nem volt sok lehetősége. Majd Hagrid hellyel és sütivel kínálja őket. A fiú épp megindult, hogy Harryék nyomában ő is leüljön az egyik óriási székre, de ekkor a Vadőr hatalmas kutyája támadást indított ellene. Agyar odaszalad és elkezdi rágcsálni és ráncigálni Ron nadrágját.*

- Agyar... Merlinre hagyjál már békén. - mondta, s ezzel egy időben meg is próbálta eltolni a kutya fejét magától.

*Ennek persze az lett a következménye, hogy nem csak a nadrágja lett teljesen nyálas, hanem minkét keze is. A házigazda, szerencsére hamar megkönyörült a fiún, s egy szép szelet húst vágott a kutya elé, aminek hatására Agyar békén hagyta Ront.*

Köszi Hagrid. -  mondta. Kicsit élcelődő hangsúllyal, hogy miért nem lehetett ezt a mozzanatot kihagyni, s megkímélni őt a nyálas incidenstől.

*De persze nem haragudott ő se a Vadőrre, se a kutyára. Csak nagyon nem szerette ha tiszta kutyanyál... Előszedett egy zsebkendőt és nagy nehezen megszabadította a kezeit a viszkózus anyagtól. Majd helyet foglalt az egyik széken, s Harry példáját követve, el vett egy sütit.
Hagridnak igaza volt. A sütemény inkább valami őskori maradványnak tűnt, mint frissen készített finomságnak. Persze, lehet a tea tényleg segít majd rajta... Vagy nem.
Az előző kis közjáték közepette Hagrid faggatni kezdte a négyest, hogy meséljenek már valamit. Mi is történt velük mostanság... Valami érdekes, izgalmas törénetet.
Ronnak elsőre semmi sem jutott eszébe. Egyelőre Agyarral és a nyálkatasztrófával volt elfoglalva. Remélte, majd valamelyik lány belekezd, aztán ő is bele folyik a társalgásba. Vagy épp Harry, hiszen ő is mesélhetne valamit. Bár úgy tűnt a fiú nem jelentkezik a megtisztelő első helyért. Az ifjú Weasley teljesen megértette barátját, amiért csendben hallgat, s erősen fixírozza a kezében tartott őskori leletet. A helyében ő is ezt tette volna.*

- Hogy meséljünk valami? - kezdett bele, de már ekkor kitalálta, hogy át is adja a stafétát mondjuk Hermionénak. Segélykérőn nézett a lányra, remélte, hogy belekezd valamibe, majd a kezében tartott sütit meg próbálta eltörni... Sikertelenül...
Naplózva


Hermione J. Granger
Öröktag
***

?Hetedéves? szökevény; DS alapítótag

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2008. 07. 28. - 15:52:14 »
0

¤ Agyar, Hagrid, Harry, Ginny, Ron ¤


Kicsit furcsa, hogy ennyire szótlan a mai reggelen mindenki, de lehet hogy mindez azért van, mert Hermionén kívül mindenki aludt még. Pedig tanulni a reggeli órákban a legjobb.
Na, de végre odaértek a kunyhóhoz és Harry kopogását követően azonnal fel is tárul az ajtó, ami méretét tekintve meglehetősen szokatlan, legalábbis az egyszerű, mugli ajtókhoz nézve. De sokszor átlépték már ezt a küszöböt az elmúlt évek során! Ők hárman.
Hagrid kedves köszöntése után Hermione vezetésével mindannyian bemennek a kunyhóba, ahol Agyar várja a társaságot. Egyáltalán nem meglepő hogy ismét Ront szúrta ki magának, hiszen remekül összebarátkoztak az utóbbi időben, még ha Ron ezt nem is barátságnak tekinti. Mindenesetre vicces dolog ez.
A leányzó szolidan mosolyog egyet a fiú és a kutya jelenetén, majd hátat fordít, ahol Harry és Hagrid áll. Hermione titkon remélte azért, hogy Harry megkapja a fejmosást Hagridtól, mert ő talán tud hatni a fiúra, hogy ne csináljon máskor ilyet, mert hát a lány hiába mond bármit is, olyan, mintha Harry meg sem hallaná. Ez roppant bosszantó, hiszen csak jót akar neki, de aki makacs, az mindig is az lesz. Hagrid óva inti a többieket is. Milyen buta feltételezés, hogy bármelyikőjük is képes lenne egy ilyen tettre?! Igaz, Harryről sem gondolná senki. Mindegy.
- Áh, ne aggódj Hagrid, mi nem… nem… - harapja el a mondat végét, inkább nem kezd el most okoskodni, ez nem az a hely, ahol azt kéne tennie.
A két lány szótlanul álldogál, majd Hagrid bókját követően Hermione arcán rózsaszín pír bukkan fel, ami meglehetősen ritkán fordul elő, mivel senki nem szokott bókolni neki. Utoljára talán Viktor mondott neki hasonlót, na az meg nem most volt már…
-Ó, Hagrid, köszönjük.
És akkor hirtelen már a hatalmas óriás karjai között volt Ronnal és Ginnyvel együtt, egy-két csontroppanás kíséretében jól megölelgette őket Hagrid, hiszen nekik esélyük sem volt arra, hogy visszaöleljék őt, de talán ha egymás kezét megfognák és körbeállnák, akkor sikerülne. Na jó, ez gonosz gondolat, de olykor megesik az ilyen.
-Jaj, Ron, ne légy már ilyen. Ő szeret téged, igaz Agyar? – mondja a fiúnak és a kutyának címezve, majd mosolyogva nézi őket tovább és követve Harryék példáját felmászik az egyik méretes székre, amiről természetesen a lába sem ér le.
Hagrid mindig jó teát főz, legalábbis a lány szereti, bár néha belekeveredik egy-két különös lény, de ez ebben a kunyhóban egyáltalán nem számít különös dolognak. Az más kérdés, hogy mennyire nyújt szép látványt a csészében. De ezúttal semmi probléma vele. A fiúkat elnézve ma inkább kihagyná a sütit, de még meglátja, hogy mi lesz, hiszen csak most érkeztek.
Hirtelen összetalálkozik Ronnal a tekintetük, aki mintha azt akarná, hogy Hermione kezdje a diskurzust. Jellemző… mindig ő.
-Na és mondd csak, Hagrid, minden rendben veled? – ó micsoda buta kérdés, de jelen pillanatban valahogy el kell kezdeni. Legszívesebben Harry eltűnésével kezdte volna, mert megérdemli a fiú, hogy róla essék szó, de hát Hermione mégiscsak Hermione. –Ööö.. hogy van… Gróp? – mondja ki félve a nevet, talán nem lett volna szabad, nem tudni, Ginny mennyit tud a dologról, Harryék lehet, hogy beavatták, na mindegy. Senki nem szólalt meg, Hermionénak meg nem kell kétszer mondani. Látva a szituációt feltalálja magát. Bár Hagrid azt kérte, ők meséljenek, de aki mesélni tud igazából, az Harry. Nyilván senkit nem érdekel, hogy miről szól a Számmisztika rejtelmei című remek könyv Hermionén kívül…
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 09. 02. - 10:48:36
Az oldal 0.191 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.