+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Craig Nicholls (Moderátor: Craig Nicholls)
| | | | |-+  Togo
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Togo  (Megtekintve 1250 alkalommal)

Craig Nicholls
[Topiktulaj]
*****


''The Mad Rune Mage'

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 08. 16. - 12:56:38 »
0

Név: Adékambi Olufadé
Kor: 31
Származás:
Togói Voodoo Bokor

A karakterhez fűződő kapcsolata:
 
Az Ausztráliában cserediákként tevékenykedő Olufadé-t Craig a tanulményai alatt ismerte meg, és jó viszony alakult ki kettejük között.


Pár mondatos leírás:

Olufadé Togó-ban látta meg a napvilágot, és az ottani nehéz körülmények miatt Ausztráliába ment tanulni. Itt ismerkedett meg Craig-el akivel jó barátságot kötött. Mára tapasztalt Voodoo mágussá érett, és fel alá járja a világot főként különféle afrikai kegytárgyakkal kereskedik.


Kinézet:

Naplózva

Craig Nicholls
[Topiktulaj]
*****


''The Mad Rune Mage'

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 12. 24. - 00:33:08 »
+1

The Heart Of Africa!!



*Valahol nem messze Bassar külvárosától egy kis törzsi település jellegzetes kunyhójából kisvártatva egy hunyorgó alak támolyog ki, ezen a megszokott módon rendkívül forró délutánon. A nap kegyetlenül tűz, és mindent felperzsel az itt élők szeme elől. A kócos vékony figura pedig az erős fénnyel küszködve nézelődik jobbra, balra. Körülbelül két nap telt el azóta, hogy elnyűtten itt kötött ki a kis Guin település határában, ahol a törzs híres szülötte a világot látott Olufadé apjával együtt gyógyítóként tevékenykedik. S nem mellesleg a falufőnök jobb kezeként is. Az ausztrál szeme lassan szokja meg a világosságot, ám amint kitisztul a látómezeje minden felé asszonyokat lát futkosni őrá mutogatva, mintha csak valami furcsa kiállítási tárgy lenne.

Alig van ideje feldolgozni, hogy közérzetileg már jobban van valamivel, és kicsivel kevésbé fáradt is néhány percen belül a törzsfőnöki kunyhóból régi barátja Olu közeleg néhány rikoltozó nő, és gyerek gyűrűjében. Craig lassan eszmél rá a helyzetre, és kunyhó ajtajának támaszkodik, s még csak az sem zavarja, hogy a gyereke teljesen a nők pedig derékétól felfelé meztelenek. A közeledő régi ismerős láttán halványan elmosolyodik, és végül egy baráti ölelés kíséretében üdvözlik is egymást. Eztán néhány kisebb fekete fiú segítségével Olu eltámogatja régi barátját a törzsfőnök, falufőnök kunyhójához, majd mindketten bevonulnak, ám még némi gondot fordít a házigazda a kíváncsi gyerkőcök elhessegetésére is. Időközben odakint, és odabent a következő beszélgetés zajlik.*

-   Nem hittem volna, hogy egyszer tényleg itt látlak. *Kezdi Olu lelkendezve, de mégis aggódva.*
-   Bár belátom nyomos okod volt rá!
-   Na igen.. *Vágja rá Craig rögvest.*
-   Szépen összeszedted ezt kis játékszert! De mi történt pontosan?? Igazán kíváncsi vagyok. *Érdeklődik tovább Craig régi cimborája. Majd lassan mindketten eltűnnek a kunyhóban, hogy aztán, jó egy óra után egymás vállát fogva nevetve jöjjenek elő.*
-   Óhh te jó ég! Ha nem te mesélnéd, ezt el sem hinném.. hogy ilyesmire vállalkoztál.*Kommentálja kacagva Craig-et fekete barátja, mire az Ausztrál csak bólogat haloványan majd így folytatja.*
-   Bárhogyan is megint az adósod vagyok.. nagyon köszönöm a segítséget..*Mondja Craig.*
-   Ugyan már.. sosem fogom tudni meghálálni nekem, amit annak idején értem tettél..*Folytatja Olu.*
-   Na de most hogyan tovább mész is vissza?? *Kérdi.*
-   nem nem.. ha nincs ellenetekre maradnék, még néhány napot! *Érkezik Craig válasza, mire természetesen pozitív visszajelzést kap S egy felhívást minek után mindketten elballagnak a falu széle felé.*
-   Nos akkor azt javaslom, hogy míg itt vagy meg kell kóstolnod.. *Végül a beszélgetés a távolba vész a forróságban.*...
Naplózva

Craig Nicholls
[Topiktulaj]
*****


''The Mad Rune Mage'

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2011. 12. 24. - 14:20:52 »
+1

* Körülbelül egy újabb óra telik el, mire újra látjuk a baráti párost. Az izmosabb testalkatú fekete törzsi ruhát viselő férfit, illetve a sápadt vékony Ausztrált. Valamiféle sárgás színű ételt esznek kézzel méretes banánlevelekről. Egy nádfedeles kis napellenző alatt török ülésben a porban. Körülöttük a falu asszonyai sertepertélnek fel és alá. A gyerekek pedig egy a tűző napon szenvedő kiöregedett fogatlan megkötözött oroszlánnal játszadoznak kínozván a halálra áhítozó balsorsú élőlényt. Craig sajnálkozva nézi az állatot, majd az utolsó falatokat is magába tömve barátjához fordul, aki újabb kérdéseket szegez neki.*

- Nagyon szótlan vagy mesélhetnél kicsit milyen a híres Anglia.? *Fürkészi mélyen ülő fekete szemeivel Craig-et a törzsi varázsló.*
- Hát tudod.. elég bonyolult, és szövevényes.. de a mágiájuk helyenként lenyűgöző..*Ecseteli Craig.*
- Elég lenyűgöző lehet.. de úgy látom a jó öreg.. Papa Africa még mindig kifog rajtatok.. nagy varázslókon.. *Húzza széles vigyorra a száját Olu kivillantva vakítóan fehér fogait.*
- Na igen.. *Helyesel lemondóan az Ausztrál.*
- Mondod ezt, mintha nem tudnád, hogy mennyire más forrásokból táplálkozunk.
- Persze persze tudom, én de néha jó szembesülni a tradíciók előnyeivel.!! *Folytatja a fekete.*
- Azt elhiszem.. szóval visszatérve tulajdonképpen élvezem.. csak egy kicsit feszült a helyzet.. ez Voldemorth.. vagy ki elég komolyan terrorizálja az egész közösséget..
- Igen igen! Hallottunk róla erre.. is nagy híre van.. *Magyarázza Olu aggodalmasan..*
- Volt szerencsém összefutni vele.. elég romlott alaknak tűnik.. nem is ember már.. de még csak nem is állat.. valami sokkal gonoszabb annál.. *Itt mindketten hosszan bámulnak.. maguk elé, végül Olu töri meg a csendet.*
- Megint csak nem te lennél, ha nem sodort volna vele össze a sors.. Egyébként büszke vagyok rád! *Veregeti meg Craig vállát fekete barátja.*
- Ahhoz képes, hogy mennyire elhatalmasodott már rajtad az átok jól kivágtad magad trükkösek ezek a te jeleid! *Mondja továbbra is törve az angolt.*
- Esetleg megtaníthatnál néhány dologra talán hasznát venném! *Mondja, Craig pedig halványan mosolyodik csak el, miközben letörli az izzadtságcseppeket a homlokáról. Ám még mielőtt bármit mondhatna barátja töri meg a csendet.*
- Cserébe, ha úgy is ha ilyenekkel szórakoztatod magad felszentellek, és akkor nem lehet ilyen gondod legközelebb! *Ajánlkozik Olu.*
- Visszatérünk rá! *Hessegeti el Craig a témát.*
- Inkább arról mesélj, hogy megy a kegytárgy üzlet!
- Semmi gond vele! *Érkezik a válasz hamar.*
- De most kénytelen vagyok itthon lenni, mint láthattad apám egyre kevésbé képes ellátnia feladatait nem fiatal már. *Craig csak együtt érzően bólint.*
- De ez legyen az én gondom! Van egy javaslatom! Mi lenne, ha lemennénk horgásznia folyóra, ha úgy is pár nap múlva visszatérsz Angliába itt a remek alkalom! *Craig szemei felcsillannak, és bólint, majd eszt követően a két barát komótosan feltápászkodva indul meg az alacsony vályog kunyhók között.

Akárhogyan is egy biztos; egy átokkal kevesebb..*
Naplózva

Craig Nicholls
[Topiktulaj]
*****


''The Mad Rune Mage'

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2012. 04. 09. - 01:39:18 »
0


*A diskurzus pedig folytatódott a Mono folyó egyik mellékágának partja mentén, ahol az egyszerű ágból készült horgászbotra erősített zsineg végén himbálódzó horgot a lassan csordogáló vízbe hajították a j régi cimborák. Kedélyesen folyt a csevej, épp csak folydogált kellemesen, mint az előttük haladó víz.*
- Igazán szerezhetnél már nekem egy madarat!! *Kezdte egyszer csak az Ausztrál.*
- Olyan régóta ígéred már.! *Mire a fekete férfi kacagva, de kissé szkeptikusan horkant fel.*
- Az kéne még neked! És különben is, mintha olyan egyszerű volna, hogy leakasztok egyet bármelyik pálmafáról.. nem ám.. *Rázta a fejét.*
- És különben is mit csinálnál vele?? Megbolondulna az a ködben Angliában!! Te meg tőle!! *Erősködött.*
- Hidd el megoldom én, csak szerezz egyet! *Élcelődtek tovább, mire végül bólintott Olufadé.*
- Meglátjuk, barátom mit tehetek. *Majd a kitaposott mederben haladt tovább a csevej, míg lassan be nem esteledett, s a két férfi vissza nem indult a faluba napi zsákmányával.

A lakoma bőséges volt aznap este, és a falusiak vendégmarasztaló ünneplése sem maradt el a szűz lányok táncát is beleértve. Hosszúra nyúlt az este a két barát számára, ám volt idejük kibeszélni a távolság, és az idő felvetette kérdéseket. Craig pár szót még Olufadé apjával is váltott őszinte örömére, hogy beszélhetett az öreg varázslóval. Az este megkoronázásaképp pedig közösen sort kerítettek a felszentelési szertartásra Craig nagy örömére. S mire végül nyugovóra tértek a fiatal varázsló valami újabb dologgal lett több, mégsem volt elégedett sem nyugodt, vagy boldog..  Sokkal inkább kimerült fáradt, és álmos.  Ennek eredményeképp hamar el is nyomta az álom.

Így esett hát aznap este, mígnem másnap, vagy sokkal inkább már aznap a korai ébredés. Craig fejében olyan sebességgel pattogtak a gondolatok ide-oda, hogy már-már migrénes fejfájás kerülgette, s minek utána annak rendje, és módja szerint egy a homokba bűvölt gyúl jelenés hagyott maga után sietve távozott a faluból. Útja pedig a Togo hegységbe vezetett, mégpedig a Kepte Bena csúcshoz, mely közel 900m-es magasságával ugyan nem volt kiemelkedő, de az ország legmagasabb pontjának számított. Craig tudatosan választotta meg hoppanálási célpontját. Egy hegyes szirt legszélén öltött szilárd formát, s ahogy ott álldogált, és a zöld mélységbe tekintett a szél lassan, és unottan kapott bele barna hajába.

Eközben a kis faluban Olufadé álmosan, és másnaposan lépett ki kunyhójából, ám alig tett néhány lépést előtte a sárga homok a forróságtól övezve kavarodott fel apró forgószélként, míg nem kirajzolódott belőle Ausztrál barátja válltól felfelé, és egy meglehetősen viseltes hangú búcsú üzenetben köszönte el, s köszönt meg mindent. A fekete férfi arcára pedig nyomban kiült az akár rémültnek is beillő arckifejezés. Amint a lábai előtt a porba hullt a jelenés  s  Craig egy határozott lépést tett a mélység irányába apró porszemcséket indítva ezzel útjuknak a szirtről lefelé Olufadé már mindent tudott.  Tudta jól barátja mire készül, ha bár az okát cseppet se értette. Mégis tudta jól minden perc drága, s nem hagyhatja veszni kedves jó barátját. Cselekedett hát, ahogy az egy barát esetében mérhető. Nyomban lehajolt, s felmarkolt egy nagy adagot az imént visszahulló homokból megszagolta szinte tele szívta vele a tüdejét, majd egy gyors fordulással a kunyhó bejáratához támasztott göcsörtös botért nyúlt, amit megpörgetett a feje fölött, majd leszúrta maga előtt a földbe, és nyoma veszett.

Eközben szinte sóhaj nélkül tette meg az utolsó lépést is az előtte tátongó szakadék felé a kócos varázsló. Elrugaszkodott, majd vékony tagjai hirtelen türelmetlen zuhanásba kezdtek. A tátongó mélység pedig magába fogadta őt. Csak zuhant, zuhant és már sehol sem volt. Így az érkező Olufadé már csak a kész tényekkel szembesült így gyorsan kellett újra lépnie. Ennek hatására hunyta le ismét a szemét, és ezúttal hangosan mormogva tapsolva, és a talpaival dobogva álldogált a szikla peremén. Mintha csak öblös hangjával akarná megpuhítani az odalent árválkodó éles indákkal, és liánnal benőtt sziklákat. Craig csukott szemmel zuhant lefelé tehetetlenül, bár ez ezúttal akarattal alakult így, de bárhogyan is van nem láthatta, ahogy a sziklák megnyílnak alatta, és az élek magukba fordulva, ellágyulva teljesen átformálódnak, így amikor az érkezést szinte érezni sem lehet a toll puhaságú sziklákon Craig fel sem ocsúd s azt hiszi továbbra is zuhan. Ebben a hitben van egész odáig, mígnem erős nyomást érez a mellkasán s szemeit kinyitva a barátja tornyosul fölé aggódó arccal talpát a mellkasára téve.*
-   Megkapod azt a madarat.. csak gondold át ezt újra! *Mondja Olu rendkívül aggodalmasan kissé lihegve is az erős ráolvasástól kimerülten.. Craig pedig álmatagon néz körbe, és mintha most ébredt volna elmosolyodik.*
-   Megolvasztottad a köveket?? Jól látom?? *Olufadé csak bólintott, és kérdően nézett továbbra is a másikra. *
-   Miért?? *Szólt végül.*
-   Tudod, hogy miért.. *Felelte Craig, mintha csak valami egészen hétköznapival próbálkozott volna.*
-   Előbb utóbb ez lesz kár várnom..
-   Nem!! *Vágja rá a néger ridegen. Ellentmondást nem tűrően.!*
-   Tudom, hogy eljön az ideje de nem most!! *Mondja megnyomva a most szót s felhúzva Craig-et álló helyzetbe az Ausztrál felett pedig akaratlanul is eluralkodik az érzés, most ha akarja sem vethet ennek véget. Így beletörődve szól így..*
-   Akkor a madarat még megvárom!! *Majd szürreálisan cinkos összenézés következik, S mindketten a semmibe vésznek….*

*Napokkal a történtek után valahol nem messze Lomé-tól egy homokos tengerparti szakaszon járunk. Két alak sétálgat a homokba. Az egyikük fekete a másik fehér.. a fehér karján egy méretes rikítóan zöld tollú madár üldögél peckesen. A hullámok morajlása elnyomja a beszédet csupán egy kézfogás gesztusai vehetők ki a felszálló párából, s hogy az egyik percben még ketten voltak most viszont csupán a fekete férfi bámul meredten a hullámok felé……
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 06. 30. - 10:34:46
Az oldal 0.107 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.