+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Ackley Mull
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Ackley Mull  (Megtekintve 1176 alkalommal)

Ackley Mull
Eltávozott karakter
*****


The world can not be mine, but you are very

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 07. 29. - 19:41:48 »
0

ACKLEY MULL


         Alapok

jelszó || Ha az igazságra vagy kíváncsi, lapozz bele a Hírverőbe!"
teljes név || Ackley Mull
becenév || Mr.Mull, Ack (csak a közeli barátoknak, családnak)
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1967, 07,07  
kor || 30
vér || arany
                

         A múlt

A születésem, háromszoros szerencsét kellet, hogy hozzon a világ számára, a világ részeinek számára. A háromszoros szerencse, a családom önbizalmának növekedését hozta el egyedül, mivel, az aranyvér örök csillogását jelentettem számukra. A vér, pompa és etikett volt az a három fő, aminek mindenáron a részesévé akartak tenni. De nem minden úgy történt, ahogy azt ők akarták. Általában ha rendelkezni akar egy ember, egy másik felett, az erőszakosan ellöki magától, beton biztos védelmet kiépítve. Az én lelkemben is így, tulajdonságok generálódtak. Fennhéjázó, magabiztos, egocentrikus, ki ha nem én mániás kölyök lettem, aki mindenáron jobb akart lenni mint az őt körülvevők. Alkotni akartam, valami hatalmasat. A biztosság, jövőbeli döntéseim felől, az erkölcs önmagamhoz és ahhoz ami körülvesz, 1970-ben alakult ki bennem. Amikor is, a szüleim csatlakoztak a halálfalókhoz, én is, ebben a szellemben nevelkedtem föl.
Emlékszem arra, hogy büszke voltam arra, kikhez tartozik a családom. Pálcával a kezemben, akartam, a leghatalmasabb átkot szórni ellenfeleimre, megsemmisíteni őket, a túlvilágra száműzni mindet. De mire, a süveg a fejemre került, aki az elmémbe suttogta el, fennhéjázó, kegyetlen, makacs, vérmániás, egyértelmű cél felé haladó gyerek vagy, elordítva a Mardekár nevet, Voldemort elbukott. Harry Potter volt az, ki miatt elesett, ki miatt nem csatlakozhattam királyságához. Nem sajnáltam a nagyurat, az elbukó eszméjét sajnáltam. A sárvérű korcsok és muglik létezését sajnáltam. Elveszett valami, ami sokat jelentett számomra, elveszett valami, amit be kel látnom akkor nem is érthettem. Hiszen csak azt tudtam, követik őt. Követik a nagyurat, a nagyúr, fontos dolgot ad át a világnak, hatalmat ígér. Hát követni fogom én is, akárki is ő!
A Mardekár házban, sosem a mókás Griffendéles napok fényében nevelkedtem, hanem saját mocskomban fetrengtem, a saját maximalizmusommal próbáltam valamit kezdeni. A sport, sosem vállt a szenvedélyemmé, a pálca művészete annál inkább, a pálca tökéletes fogásának megtalálása. Bodza és sárkányszívizomhúr. A Mardekár házában, ez volt az a pálca, ami a legtöbb diák kezében fordult meg. Átkok szórására tökéletes, célja, hogy kész legyen használója másokban kárt okozni. Mindig is kész voltam rá, hogy a lehető legművészibben tegyem ezt meg. Nem sokkal szebb hogyha valaki könyörgöm-öt ordítva vergődik mint sem hogy egyszerűen elájul? Vámpír voltam, aki mások érzelmeiből táplálkozot. Kellet nekem mások szenvedése, félelme. Miért is? Azért hogy továbbra is elhitessem magammal, hogy én képes vagyok bármire. Ez az álca lengte körül az iskolában egész végig az életem.
Margaret Betranche. Hatodik iskolai évem végeztével, ugyan, volt már közöm nőhöz, de érzelemmentes híg formalitás volt csupán, az ösztönök kiélése végett. Egy nyári, francia utazásom alkalmával viszont, sosem fogom feledni, hogy milyen forró csókokat kaptam. Nem volt különösebb történet, de hiszen, nem is kel egy történet mindenhez. Akármennyire is kellet volna, egyáltalán nem bántam, hogy vérünk egy ponton egy. Hiszen, életünk folyamán, először találkoztunk, miért álltunk volna ellen testünk önkéntelen egymás iránti vágyódásának? Ő nála csodálatosabban senki nem szórta a Cruciot. Első párbajunk alkalmával győzött. De amikor, fájdalomtól vonagló testemre édes mosolyt vetett, majd pálcáját eltéve került fölém és csókolt meg, tudtam, hogy a legcsodásabb hét lesz ez az életemben. De a hétnek egyszer vége lett, a vér pedig szét vállt. Nem bántam, hogy vége lett. Hisz nem is volt vége mindennek, az élet ment tovább. Nem volt ez szerelem sosem, csak ahhoz közel. Két rokon lélek, kik megértik egymást…
Elvégeztem az iskolát. Voltak társaim, akiket barátnak neveztem, de nem tartottak velem a sötétségbe. Minek tartottak volna? Nem hozhattam el egyedül valami újat. Hiszen nem én voltam a nagyúr...

Az aurorképzés, már nem utánozhatta a Roxforti éveket. A Mardekárban eltöltött, sötét perceket, ugyanis, itt el kellet hitetnem, hogy jó ember vagyok. De hisz, nem is voltam rossz ember, nem kellet hazudnom. A nagyúr bukásával, azt gondoltam, nincs remény a szép jövőre az én életem folyamán már. Hát akkor, hatalmat veszek magamhoz, a legcsodálatosabb dolgot művelem. A pálcám használom, forgatom, átkokat szórok, a világ része leszek. Az évek pedig csak teltek… Okkultam, sikerrel vettem az akadályokat, a pálca forgatása a vérembe ivódott, hisz mindig is ott volt. A vérmes átkok amik elhagyták pálcámat, csodálatos boldogsággal öntöttek el. Van fogalma bárkinek is, milyen csodálatos, amikor az első átok ami repül a tiéd, az ellenfelednek pedig esélye sincs? Végignézheted ahogy a földön fetreng a kínjában? Győztem! Én győztem! Elértem azt amire más csak vágyott, auror lettem. Tudtam, hogy ha a nagyúr élne értékes ember lennék számára… De eljött hamarosan a nagyúr is.

Amikor visszatért Voldemort, biztossá vállt, hogy köztünk van, elsők között voltam, akik leborultak elé, oltalmát kérve. Az egyetlen, akibe imádatot táplálok. Ő képes rá, általa pedig én is képes leszek rá. A pálcám által még hatalmasabb leszek, még több mindenre képes leszek. Nagyúr, adj hát nekem feladatot! Nagyúr, hadd öljek érted, nagyúr, hadd létezzem, s a te neved örökre védve lesz! De nagyúr ne feledd, az én imádatom, nem te érted van. Az én imádatom, amiért követlek, mindössze, a művedért van. A művedért, aminek része akarok lenni. Hűséges huszárod akarok lenni, akit csak kérned kel, rögtön lép. De nagyúr ne feledd, ha föl kívánsz áldozni, műved feledem, hűséges huszárból pedig menekülő elveszett lélek leszek. Tudd hát nagyúr, még ha el sem mondom, az életemen kívül mindent felajánlok neked. De az életem nem.




         Jellem

Sokak szerint gonosz, kegyetlen, másokkal nem törődő alak. De ez nincs így, nem érezheti át a sorsomat mindenki. Én csupán, a pálcaforgatás szenvedélyének élek, de nem vagyok beteges gyilkos. Maximalista vagyok, aki a legcsodásabb hatalmasabb átkokkal a tudástárában akar élni. De hogy a kínzásban milyen örömet látok? Hiszen, egy gyilkos átokkal is el lehet intézni bevallom. De én nagyképű vagyok, ezt is bevallom. Ki az, aki nem szeret az erejével villogni, megmutatni a világnak azt hogy különleges? Belerokkantam az elkeseredettségbe, amikor Voldemort elbukott, ez volt az egyik tán ami megrontott. A lelkem sötét, nem világította meg még igazán fény. Talán az egész arról tehet, hogy nem volt olyan, aki igazán szeretet még. A szülők szeretete, hiába egy olyan dolog ami bennem él, hogyha, sötétül pislákoló szeretet ez. Ne akarj beskatulyázni, hogy jó vagy rossz. Nem vagyok sem jó sem rossz.
Ha mégis, azt mondod, hogy jó vagyok a lelkem mélyén kinevetlek. Ha azt mondod sötét vagyok a lelkem mélyéig kinevetlek. Hisz én csak hiszek valamiben. Abban hogy a vér tisztasága tenné a világot is tisztává. Nem muszáj hinned ebben. Nem akarok sötét felhőket mindörökre, örök hallottakat. Tudom, hogy az én életemben úgysem jön el a tökéletesen tiszta világ. De küzdeni fogok. A küzdelmet pedig, másokkal ellentétben én élvezhetem. Hívhatsz bárminek, én boldog vagyok.



         Apróságok

mindig ||
rontások
átkok
párbajok
vágy
a pálcám
soha ||
két csoportba osztani a világot
ha depressziósnak néznek
azt hiszik csak a sötétség van bennem
félelem a sötétségtől
előítéletek
dementorok ||  Margaret crucioja. Hiába, pokoli volt a fájdalom, sajnos mikor összefutom velük ezek után sosem élem át újra a csókot is.
mumus || Attól hogy meghalok...
Edevis tükre ||  Nem akarom sürgetni az új világot. Számomra elég, ha a vérem tovább tündökölhet, a következő korokban, ehhez pedig, a legcsodálatosabb aranyvérű nőre van szükségem.
százfűlé-főzet ||  Sötétzöld, mentolos ízű.
titkok || Fel akarom keresni Margaretet még egyszer, hogy tudjam mi van vele.  Vágy él bennem, hasonlóan nagy akarok lenni mint Voldemort.    Néha nem vagyok benne biztos, hogy a semleges oldalon nem e jobb dolgom lett volna.
rossz szokás || Rendkívül hangosan horkolok és ha türelmetlen vagyok akkor föl-alá járkálok.


         A család

apa || Ackley Mull; 60; aranyvérű
anya || Margaret Mull; 54; aranyvérű
családi állapot || Talán szerelmet érez Margaret iránt, de a vérfertőzés visszatartja.

Családtörténet ||
A család, nem a leggazdagabb aranyvérűekhez tartozik. Épphogy egy kicsivel gazdagabbak az átlagos varázslóktól, egy águk pedig már félvér. Épp ezért, küzdenek a fennmaradásért, mint aranyvérű család, ismét ragyogni akarnak, a jövőt pedig Ackley-ben látják.
 



         Külsőségek

magasság || 192 cm
tömeg || 70 kg
szemszín || Kékes-zöld
hajszín || Szőke
különleges ismertetőjel || Anyajegy a tarkóm közepén.
kinézet || Minden esetben jól ápolt, igényesen felöltözött vagyok. Az a fajta, aki nem honol a legújabb legextrémebb divatoknak, hanem a saját magához leginkább passzoló stílust fedezi fel, ezzel kihangsúlyozva az egyéniségeim.
egészségi állapot || Tökéletesen egészséges vagyok köszönöm.



         A tudás

varázslói ismeretek || Leginkább, a párbajokban használatos varázslatokat ismerem, főleg az átkokat, de ismerek egy pár praktikát ezek kivédésére is. Ezekre feküdtem rá igazán, de aurori képzésem miatt ismerek néhány más védő varázslatot is, ha esetleg szükséges. Az átváltoztatásokat és a bűbájokat, igézéseket annyira ismerem mint egy átlagos 7 évet a Roxfortban töltött varázsló. Valamilyen szinten értek a pálca nélküli mágiához.
felvett tantárgyak ||                      Az Auror Eszköztára
                     Felderítés a gyakorlatban: terepi adottságok a sötét varázsló szemével
                     A pálca nélküli varázshasználat alapjai
mugli képzettségek || Komolyan azt hiszed, hogy a híg vérűek praktikáit tanultam valaha is?
pálca típusa || 10 hüvelyk, bodzafa, sárkányszívizomhúr.


         Karrier

végzettség || Griffendél Godrik Akadémia, auror tanszék, jeles eredményekkel végeztem el, vért izzadva.
foglalkozás || Drágám, a nagyúr mellett, megvan mindenem...
státusz || Még hogy nem tudják?! Büszkén vallom hogy ki vagyok.
szolgálati idő || Amióta nyilvánossá vállt létezése, az az nagy vonalakban másfél-két éve...
hogyan lehetne a karakter a Nagyúr hasznára? || Segíthettem számára, beszivárogni a minisztériumba, ráadásul, remek párbajozó vagyok, aki képes a pálcájával megvédeni a Nagyúr igazát.


         Szerepjáték-példa

Elkaptak. Tudtam, hogy előbb utóbb fény derül arra hogy a másik oldalon állok. De végre, nem csak az információimmal, hanem tudásommal is felvághatok a Nagyurnak. Feltűnt a minisztériumnak, hogy sok halálfaló lógott meg. De az új korért a harc hamarosan megkezdődik. Sok mindent eltanultam, a Nagyúr mellett pedig, senki nem állíthat meg, azt teszek amit csak akarok.
Jobb kezemmel, apró mozdulatokat hajtottam végre, amit az éjszaka leple eltakart, én pedig, igyekeztem nem túl feltűnően mozgatni azt. Még jó hogy tanultam egy kis pálca nélküli mágiát. Egy cserép tört ezernyi darabra, ahogy hirtelen arra nézett az auror, már elől volt a pálcám, amit rászegeztem, de nem átkoztam meg. Felém fordult, rám tartotta a pálcáját. Azt akartam, hogy először támadjon. Hallottam ahogy elmorogja a stuport, nekem pedig, a győzelmi mosolyra duzzadó ajkamon pihent már a pajzsbűbáj, valamint, az ellentámadás.
-Protego! Sectusempra!
Vigyorral számon, védtem ki a támadását, majd ezt követően, sikerrel vittem be az átkomat, a gyorsaságomnak köszönhetően, nem adtam neki időt. Megváltoztattam a helyemet, úgy hogy végig rajta pihent a pálcám, aztán, dacos tekintettel meredtem a kicsorduló vérre.
-Crucio!
Hatalmas fájdalmat ébresztettem a sebhelyében, kiesett kezéből a pálcája, ahogy ő maga is összeesett a heves rángatózás közepette. Felé sétáltam, örömmel élveztem ki a fájdalmát, ahogy lábammal löktem rajta egyet hogy rám nézzen. Fölvettem a pálcáját, majd megforgattam a kezemben, aztán, az övembe rejtve azt, néztem ahogy véres izzadságcseppek csorognak le az arcáról. De a Crucio okozta fájdalmat megszüntettem.
-Sectusempra!
Az arcán, hoztam létre egy förtelmes vágás nyomot, elcsúfítva örökre, a gyönyörű nő báját, az onnan kifröccsenő vér, a ruhámra szóródott, én pedig utoljára belerúgtam egyet. Magától el fog patkolni, nem kel rájátszás. Nagyúr, mikor jön el azon idő végre, hogy büszkén sétálhassak végig halálfalóként az utcán? Többé nem titkolhatom… A minisztérium tudja.

         Egyéb

avialany||  Boyd Holdbrook
Naplózva

James Wolf
Eltávozott karakter
*****


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 07. 30. - 19:13:14 »
0

Üdvözöllek az oldalon!
Jó előtörténetet írtál, nekem nagyon tetszett. Hamarosan kapsz egy eligazító PM-et is.

Ezennel az előtörténeted

elfogadom.

Menj, játssz sokat, és érezd jól magad. Bárminemű kérdéssel nyugodtan fordulj hozzám, vagy a STAFF bármely tagjához. kacsint
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2017. 10. 28. - 10:01:46
Az oldal 0.444 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.