+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Angela J. Sirett
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Angela J. Sirett  (Megtekintve 1776 alkalommal)

Angela J. Sirett
Eltávozott karakter
*****


Szadista epergerilla | 7. | D.S. | fogó

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 04. 25. - 08:54:06 »
+1



ALAPOK
jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!"
teljes név || Angela Jessie Sirett
becenév || Ang, Angie, Angelika, Jessica, Jess, Jessie
nem ||
születési hely, idő || Nagy-Britannia, London, 1980. március 24.
kor || 17
vér || félvér
                
iskola || Roxfort
évfolyam || 7.
szak || -
munkahely || -



A MÚLT
  1980. március. 24.-én, Londonban láttam meg a napvilágot egy városszéli kórházban. A kis családom nagy szeretettel fogadott ahhoz képest, hogy borús fellegek keveredtek a fejünk felett.
   Kivételes családba születtem. Kevesen voltunk és nem túl gazdagok, de mégis kellemes, melengető szeretet áramlott köztünk, ami a mai megtébolyult világban kivételes.
   Mindkét szülőm értett a mágia tudományához. Édesanyám, Susan, nehéz gyerekkort élt. Anyja és apja is meghalt még mielőtt 17 éves lett volna. Így mugli árvaházban nevelkedett, s kész megváltás volt számára amikor megérkezett a roxforti levele. Mivel varázstalan szülők ivadéka volt értelmetlenül állt a varázslat csodája előtt, de könnyen megszokta ezt a furcsa életvitelt és sikeres boszorkánnyá nőtte ki magát. Gyógyító lett.
   Édesapám, Stephen, aranyvérű varázslóként született, aki aurorként vált sikeressé és ismerte meg édesanyámat.
   Még mielőtt én világra jöhettem volna beelőztek a bátyáim. A legidősebb testvérem Matthew, 5 évvel idősebb nálam, csendes, megfontolt és ravasz. Számomra mindig ő volt a mackóhelyettesítő, aki nyugodt természete mögött vadságot rejtett.
   Bármi problémám volt ő meghallgatott, megvédett és időben megismertette velem a világ borzalmait. Eléggé jól értett a mágiához, éppen ezért apám nyomdokaiba lépett és auror lett.
   Fiatalabbik fiútestvérem maga volt a hiperaktivitás. Talán tőle örököltem ezt a hajlamot, az elszántságot, türelmet pedig Matt-től. Az ifjabb tesóm, Andrew mindig belevitt a rosszba, a veszélyes helyzetekbe és rámutatott arra, hogy játszadozhatunk az életünkkel, hogyan tehetjük tönkre azt csupán egy tettel.
   Mindig is ő volt a család rossz-fiúja, aki nap, mint nap csínyeket halmozott egymásra.
   A gyermekkorom jelentős részét a testvéreim szórakoztatásával töltöttem. Mindig együtt múlattuk az időt, csavarogtunk az Abszol úton, rosszalkodtunk és különböző történeteket találtunk ki, hogy ha a régi korban éltünk volna, milyen hősiesen cselekedtünk volna.
   Amikor Matthy suliba ment még csak 6 éves voltam, egyedül maradtam a családi ördöggel, And-el. Na, vele volt aztán kaland az élet. Míg Matt túlságosan megfontolt volt, Andrew általában fejjel ment a falnak. Ez vicces volt, ám amikor lebuktunk anyuék előtt többszöri alkalommal is, kissé szégyelltem, hogy milyen rosszak vagyunk.

   A szüleink mindig próbálták megmutatni nekünk, hogy mi mindent érhetünk el a szorgalmunkkal, mi mindent tapasztalhatunk pénz nélkül is. Szóval próbáltak mindig is jó emberekké formálni minket. Közös programokat szerveztek és igyekeztek összekovácsolni minket. Habár nagyon sokat dolgoztak, mindig odaadóan neveltek minket.
   Talán azért törekedtek ennyire a jó család érzésére, mert példaként a körülöttünk forgó mágusok mind elhagyatott, magányos "farkasok" voltak, akiknek szinte az egész életük romokban állt. Próbáltak úgy élni és tanítani minket, mint ahogyan ez a mondás is megfogalmazza: élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod!

   Mivel varázslócsaládban nőttem fel mindig is érdekelt a mágia. Nem volt különleges neveltetésem, abból építkeztem, amit a szüleim megtanítottak, vagy amit a bátyáim okítottak, avagy amit olvastam és magam tapasztaltam.
   A varázslat először bennem 8 évesen jelentkezett. Azt mondják kicsit későn, így már én magam is aggódtam, hogy talán kvibli leszek. Akkoriban ez volt a legnagyobb problémám.  
   Egyszer anyu barátnőjére bíztak engem, mert nem volt aki felügyeljen rám. Te szent Merlin! Az a nap maga volt a pokol. Nem bírtam azt a nőt. Olyan mű volt, mellesleg egy agyatlan kvibli, aki agyba- főbe plasztikáztatta magát, s erre még egy méter vakolatot is kent minden nap. Mikor ott voltam nála tévét néztünk, csokit ettünk, bújócskáztunk, de hogy semmi értelmeset nem csináltunk, az tuti.
   Már- már terrorizált a személyiségével. Például mikor kitalálta, hogy fessem ki a kutyája körmeit, vagy közösen varjunk neki cuksi- muksi ruhákat, felment az agyvizem és gyönyörűen leégettem a haját. Leégettem. Ez volt az első cselekedetem, amit varázslat segítségével hajtottam végre. A legviccesebb része a dolognak az volt, hogy kiderült nem is az igazi, hanem a műhaját tettem tönkre. Ekkor szembesültem először azzal, hogy milyen varázsolni.

   Soha nem találkoztam azzal érzéssel, hogy utolsó vagyok a testvéreim között. Pedig sok gyerek mindig így érezte. Különösebb figyelemre sose vágytam, mert meg volt a saját világom, voltak dolgok amikre büszke voltam. Ilyen volt például a zenélés. Igaz egy buta mugli tevékenységnek tartották sokan számon, én mégis rajongtam érte.
   Elvarázsolt ahogy ujjaim pergős táncával kelthetek életre dalokat, amelyek vagy a gitár húrjain, vagy a zongora billentyűin szambáztak.
   Szóval ez a letargikus érzés végül engem is elért. Pontosan akkor, amikor megszületett a kishúgom, Chery. Világra jötte után úgy éreztem, mintha egy kicsit tényleg háttérbe szorultam volna. De ez csak a kezdeti napokban tartott fogságában. Sikerült megbékélnem azzal, hogy egy baba több figyelmet érdemel mint én.

   A kishúgom alig lett egy éves, amikor egy júliusi reggelen beröppent egy hófehér, gyönyörű bagoly. Olyan szép volt, mint az érzet ami elkapott. Olyan boldog voltam, hogy megjött a roxforti levelem. El sem tudtam hinni, hogy több évi várakozás, vágyódás után én is átléphetem a Mágusképző kapuit.
   Igazából a suli közelében se volt az elképzeléseimnek. Sokkal mágikusabb volt annál. Teljesen lenyűgözött. Az ottani pezsgő élet, a varázslat, a sok jó barát, a tömérdek rejtély, ami a Roxit övezte előcsalogatta a huncut énemet.
   Emlékszem milyen volt először átlépni a kaput, bevonulni a Nagyterembe, s a fejemet a Süveg alá hajtani. Csodálatos érzés volt bemenni az első tanórákra, megismerni a mágia világát, először repülni, kviddicsezni, csavarogni, éjszaka járkálni a folyosókon. De azért büntimunkára menni se volt olyan rossz.
   Egészen megszoktam a 7 év alatt. Mindig véghezvittem valami csínyt, ami egyszer- kétszer lebuktatott. De miért ne ha élvezetes volt!? A sok élmény mellé társult sok új barát, netán ellenség is. De igazából hamar megszoktam a helyet, hisz magában is idilli otthonnak illet be és a kisebb bátyám is ott tanyázott, mivel csak 2 év különbség rejlett köztünk.
   A Roxfort évről évre változatosabb élményekkel gazdagított. Becsöppent az életünkbe a híres- neves Harry Potter, aki felforgatta a tanoda életét, de emiatt sohasem voltam mérges rá. Csodáltam, mert bátorságáról és kitartásáról minden évben letett valamiféle példát.
   Sajnos, a növekvő mértékű bátor tettei mögött elhatalmasodó borzalmak rejlettek, amelyek nagy mértékben elvonták a figyelmünket a tanulásról. Fel kellett fognunk az iskola sem olyan mint régen, sőt, egyre veszélyesebb.

   Minden felfordult. Borzalmas volt napról- napra, óráról- órára tapasztalni, hogy az egész varázslótársadalom robog a vég felé, a mindent eldöntő küzdelem felé. Mert már vége a szivárványos, madárfüttyös napoknak. Tudjukki visszatért. Brr...

   De nem csak ez a felfordulás véste be magát az életembe.
   Ötödik tanév után, boldogan, a sikeres RBF vizsgáimmal indultam haza egy zavartalan nyár reményében. Hogy talán kiverhetem a suliban és a Prófétában keringő rémhíreket a fejemből. Egyáltalán nem ment...
   Tudniillik egyik nap Sirett nagymamánál vendégeskedtünk vidéken. Én és az akkorra 6 éves hugicám pihentünk a nagyinál. Pontosan emlékszem július 7.-e volt, meleg nyári nap. Odakint piknikeztünk az egyik hatalmas tölgyfa árnyékában. Hihetetlenül vidámak voltunk, nagyon sokat kacagtunk. Már egészen későre járt, amikor az égen viharfelhők jelentek meg.
   Egyáltalán nem volt jó látni őket, főleg az ilyen vészterhes időkben. Mert mi hittük, hogy ő visszatért. A nagymamám elég riadt volt és azt mondta minél gyorsabban szedjük össze a cuccosunkat. Totál megrémültem, Chery meg egyáltalán nem értett semmit. Idegesen összekapkodtam a plédet a kosarat, mindent, ami csak a kezem ügyébe került.
   Elindultunk be a házba, ami nem volt olyan közel. Egy hatalmas rét választott el tőle. Próbáltam minél gyorsabban szedni a lábam, de a nagyim nem tudott gyorsan szaladni. Csak reménykedtem, hogy ezt a félelmet beképzelem magamnak, s a nagymamám is csak azért riadt meg, mert a tűzhelyen hagyta a kávéját.
   Ügyetlenül baktattunk a házhoz, amikor két pukkanás hallatszott, s a birtok szélein két álarcos, fekete taláros férfi jelent meg. Teljesen ledermedtem, eldobtam mindent és előrántottam a pálcámat.
- A kis vadóc- kacagott fel a jobb szélen a legmagasabb. Nem feleseltem, ahogy általában szoktam, csak a mamám és húgocskám elé álltam. Mindketten védtelenek voltak. A húgom nem tudott varázsolni, a nagyim pedig túlságosan rosszul volt, hónapok óta romlott az állapota. Végül Rose mama mellém állt és elkezdett kommunikálni a fekete ruhásokkal, miközben Cher mögöttem lapult.
   Nem sokat jegyeztem meg a beszélgetésből. Túlságosan lefoglalt a menekülési útvonal megtervezése.
- Ő küldött, egy üzenettel és egy feladattal- körülbelül ennyit jegyeztem meg a sötét ruhások beszédéből, mert a következő pillanatban meglendült a pálcájuk és védekeznünk kellett. Koncentráltam, ahogy csak tudtam és elkezdtem átkozni őket. Először varázsoltam iskolán kívül és teljesen a sokk hatása alatt voltam. Nem tudtam ezer felé figyelni, pedig mindenképpen Cheryre is kellett koncentrálnom.
   De nem tudtam csak az ellenfelem varázslataira fókuszálni. Kitartóan küzdöttem, hajtott az adrenalin.
   Egyszer csak végleg elvesztettem a húgom elhelyezkedési pontját, eltűnt a szemeim elől. Meg kellett keresnem így egy utolsó löketből leszereltem a hórihorgas vetélytársamat.
   Megfordultam, hogy megkeressem a testvéremet.
- Chery!- kiáltottam neki, mert messze, még a nagyanyám háta mögött settenkedett, vagyis próbált neki segíteni. Futottam egyenest hozzá.
- Jessie, segíts!- mondta a nagyira mutatva, aki teljesen kimerült.
   Majdnem elértem, amikor egy zöld fénycsóva szegeződött rá. Utoljára segélykérően rám pillantott, aztán kis teste összecsuklott.
   Megtorpantam. Szemeimbe könnyek szöktek. A légzésem összekuszálódott.
   Alig bírtam felfogni a képet, amikor egy velőt rázó sikoly hallatszott.
- Ang!- a nagymamám volt az. Pár méterre a húgom testétől. Rá emeltem a tekintetem, de már nem láttam őt, csupán egy földön fekvő alakot.
   Az agyam igazán nem fogta fel, hogy mi történik/ történt. Csak egyszerűen összerogytam, letérdeltem a földre és sírtam. Kívántam, hogy bárcsak mindez rémálom lenne...
- Feladat teljesítve, most jön az üzenet- hallottam egyik férfi kárörvendő hangját. Azonnal felugrottam és szembefordultam a két maszkossal. Felemelt pálcával álltam a nálam jóval idősebb és erősebb halálfalók előtt.
   Az egyik felkacagott.
- Semmi esélyed- gúnyosan beszélt. Tisztában voltam vele, de önkéntelenül is védekezőállást vettem fel, habár nem lehettem valami rémisztő.
- Az üzenet a következő: tudjuk, hogy apád jó auror. Van három lehetősége. Kiszolgálja a Nagyurat információkkal vagy ellapul, nem nyomoz utánunk és egyáltalán nem is szervezkedik. Vagy pedig, az utolsó, ami a legmegfelelőbb választás apád számára, meghal, úgy mint itt ezek- mondta fölényesen. Válaszolni akartam, de csak remegtem.
- Ez csak az előjáték volt, Vadóc- nevetett fel a másik, az égre varázsolt valamit, aztán egy pukkanás keretében eltűntek.

   A következő időszak maga volt a pokol. A tökéletes kis életem a homályba veszett, megváltoztam. Nem bírtam kitörölni az emlékeket, azt a napot, a hangokat, a képeket, a jelet a tett helyszínén. A család összeomlott, nem volt már a melengető hangulat, csupán a rideg, kopár érzések csokra töltötte be a házat. Az anyám összetört, az apám még jobban. A felelősség az ő vállát nyomta.
   Elvesztettem a nagymamámat és a kistestvéremet. Ezt soha sem tudtam megemészteni. Utáltam magamat, mert nem védtem meg őket és utáltam Őt, mert az ő parancsára történt mindez..

   A legkisebb és a legidősebb Sirett temetése után, még jobban összezilálódott minden. A veszekedés középpontjában újra a család bűnbakja, Andrew állt. Rá sem ismertem. Miután elvégezte a 7.-et teljesen megváltozott. Nem az a huncutkodó gyerek volt, hanem velejéig megromlott ember. Egyáltalán nem mutatott érzelmeket, mintha nem is érdekelte volna, hogy a testvére és a nagymamája meghalt.
   Mintha mindent elfelejtett volna amit a szüleink tanítottak volna neki. Teljesen más eszméket vált. Az Övéit. Nem volt elég a gyász nyomorúsága még védte is azokat, akik ezt tették... A vita heteken át húzódott, míg végül Drew elköltözött. Azóta nem láttam, nem beszéltünk. Vártam, hogy visszajöjjön, de rá kellett ébrednem Ő is elment, örökre.
   Miután elköltözött, mi is szedtük a sátorfánkat. Nem akartunk többé világító célpontok lenni. Ezért nagy óvatossággal hagytuk el régi otthonunkat, de csak egy időre, mert 1 év múlva visszatértünk régi fészkünkbe. Addig városban maradtunk, de észrevétlenül.
   Időközben megismertem pár Rend tagot. Mert ha nem is említettem, a szüleim is azokká váltak, ahogy Matt is. Harcoltak Ellene, így eltűnve napokra, hetekre. És nekem is ez volt a sorsom.

   És egyáltalán, nem is védekeztem egy ilyen sors ellen. Megvédeni azokat akiket szeretek, ez volt az én nagy végzetem.

   Mert hiába. Már nincs visszaút... A világunk már maga a téboly. Eltűnések, gyilkosságok, züllések, furcsa esetek tömkelege van nyakunkon. A végső harc közeledik és aki nem készül azt eltiporják, tönkreteszik, megölik. Hogy én ki mellett állok? Erre magad is rájössz.



JELLEM
  Kedves mindig nevet és folyton beszél. Nagyon barátságos és sokszínű.
   Intelligens, titokzatos, szenvedélyes, bátor, hűséges, érzékeny, habár ez utóbbi tulajdonságait sokszor nem hagyja kibontkozni. Vonzza a veszély, kis csenevész lányka.
   Megbízható, lelkiismeretes, segítőkész, elkötelezett, kreatív, határozott, megértő, optimista, nyitott, őszinte, nagyszájú, társaságkedvelő, emberközpontú.
   Nagyon céltudatos. Ha kitűz egy feladatot, azt kellő precízséggel, kreativitással mindenféleképpen véghez viszi. Kitartó és lelkiismeretes, maximalista, törekszik a pontosságra, szépségre.
Makacs. Néha értelmetlen összetűzésekbe képes keveredni és még akkor is harcol, ha már ő maga is felmérte: vesztett.
   A jó tulajdonságai mellett ott lappang benne a szomorúság, magány, letargia, kurta családja miatt. Viszont ezt az énjét rejtegeti és próbál mindenki vidám és jókedvű lenni, nem hagyja, hogy sírni lássák.

APRÓSÁGOK
mindig ||
       barátok
       zene
       szerelem
       mágia
       repülés
       őszinteség
       bátorság
       hűség
       édesség

soha ||
       szürkeség
       hisztis tyúk
       vámpírok
       fekete mágia
       érdemtelen halál
       kétszínűség
       halálfalók
dementorok || Maga előtt látja, ahogy a testvére és a mamája meghaltak...
mumus || vámpírok
Edevis tükre || Mindenki akit szeret, egy helyen, boldogan...
százfűlé-főzet || édes
titkok ||
      • Egyszer majdnem leleplezte magát az egyik mugli ismerőse előtt.
      • Élete első csókját egy mugli fiútól kapta, akivel össze is házasodtak kiskorukban.
      • Volt egy időszak, amikor azt hitte örökbe fogadták. El is kezdett nyomozni, de sokra nem ment.
      • DS tag.
rossz szokás ||
      • Ha ideges rágja a körmét.
      • Ha felhúzzák, akkor nagyon elvetemült.



CSALÁD
apa || Stephen Sirett, 41 éves, aranyvérű, auror
anya || Susan McCansy, 40 éves, sárvérű, gyógyító
testvérek ||
      • Andrew Sirett, 19 éves, minisztériumi dolgozó
      • Matthew Sirett, 22 éves, auror
      • Chery Sirett, 6 éves ┼
családi állapot || egyedülálló
állatok || Candy, a sziámi macska


CSALÁDTÖRTÉNET ||
  A Sirett család a középkorban jelent meg, Aethelred Bris alapításával. Az akkoriban tündöklő, fényűző família mostanra csupán árnyéka önmagának... Csak kevesen élnek közülük, de ezek is mind elvonultan töltik mindennapjaikat.
   A család általánosságban jelentős szerepet vállalt/ vállal a mágustársadalomban, legtöbbjük gyógyító, kutató vagy auror.
   Ám a família belső viszályok miatt 1895-ben megtört, társadalmi szerepe csökkent. Az ezt megelőző korszakból pár kúria, kastély maradt fenn, amelyek romosan, elvadultan, elhagyatottan állnak Anglia különböző területein.
   A családtörténet, illetve a családi könyvtár jelentős része elégett az 1895-ös családi zavargások következtében, így jogi problémák találhatók a kúriák tulajdonosairól.


KÜLSŐSÉGEK
magasság ||170 cm
tömeg ||64 kg
szemszín || zöld
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet || Napbarnított, kerekded arcát enyhén hullámos szőke hajkorona keretezi, emeli ki. Szemei kellemes zöld színűek, melyeket íves szemöldök védelmez. Karcsú lány. Szeret színes ruhákban járni épp ezért néha a roxforti összeállításba is belecsempészi a szivárvány valamely színét.
egészségi állapot || egészséges



TUDÁS
varázslói ismeretek ||
   Sikeres RBF vizsgákkal rendelkezik, amelyekből kiemelkedik az SVK, Jóslástan, Bűbájtan, Átváltoztatástan. Képes patrónust megidézni, egy farkast. Jelenleg készül a RAVASZ vizsgáira, illetve a hopponálás igazolvány megszerezésére.
felvett tantárgyak ||
      • jóslástan
      • számmisztika
      • alkímia
mugli képzettségek || Megtanult gitározni és zongorázni.
pálca típusa || 12 hüvelyk, éger, magja főnixtoll
különlegesség ||
RBF ||
Asztronómia  - Elfogadható
Átváltoztatástan – Elfogadható
Bájitaltan – Kiváló
Bűbájtan – Várakozáson felüli
Mágiatörténet – Elfogadható
Sötét Varázslatok Kivédése – Kiváló
Jóslástan - Kiváló
Számmisztika - Kiváló
Alkímia - Elfogadható



SZJP
- Nem is érint meg, hogy a húgod és a nagyid meghalt? - kérdezte Jessie vészjósló arckifejezéssel.
- De, csupán nem mutatom ki - válaszolt félszegen Andrew, miközben a ruháit a bőröndjébe varázsolta.
- Egyáltalán nem is érdekel... - suttogta bágyadtan Jess.
- Ilyet ne mondj!
- Miért ne!? Mikor róla esik szó hárítasz. Nem mondom, hogy bőgj, de legalább foglalkoztatna... - sóhajtott Angela.
- Hagyjál már, nincs most időm ezzel foglalkozni - morcoskodott And.
- Látod!? Erről beszéltem. Minden másra van időd, csak a családodra nem!
- Fontosabb dolgom van, mint ezt mérlegelni - válaszolt a fiú gúnyosan és megpróbálta kitolni a húgát a szobájából.
- Például? Odarohanni Tudjukkihez, aki meggyilkoltatta a saját húgod, nyalizni neki és követni a parancsait!? Szánalmas vagy - a lány arcára undorodó arckifejezés ült ki.
- Nem pont erről van szó. Ezt nem érthetitek!
- Persze, mert mi vagyunk a bolondok...
- Nézd - ölelte át a testvérét a srác -, majd egyszer, mikor ennek az egésznek vége lesz, elmagyarázom! Ha most mondanám el, bekavarnátok...
- Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra, az eszméire, ahogy rád sem- azzal a lány kiviharzott a szobából könnyes szemekkel. Akkor látta utoljára a bátyját, s azóta megbánta, hogy nem búcsúztak el normális keretek között.

EGYÉB
avialany|| Taylor Swift (RÉGEN: Hayden Panettiere)
Naplózva

James Wolf
Eltávozott karakter
*****


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 04. 25. - 11:24:28 »
+1


Üdvözöllek az oldalon!
Köszönöm, hogy javítottál.
Mivel az előtörténetedben nem találtam több hibát, ezért ezt most,

.
Jó előtörit írtál, és gondolkonom kellett rajta, melyik házba osszalak. Griffendél vagy Hugrabug, hiszen nagyjából mindkét ház jellemzői megtalálhatók benned, végül viszont, jellemed alapján úgy gondoltam, házad a  

lesz.
Sok sikert kívánok a karakterhez, játssz sokat és érezd jól magad!
Ha bármi kérdésed lenne bátran fordulj hozzám, vagy bármelyik STAFF-taghoz, mindenki szívesen segít. Mosolyog

Ja és ha tényleg engem akarsz szolgálni... megoldhatjuk. Men?




Mielőtt játszani kezdenél, ezeket el ne felejtsd:


Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 09. 16. - 23:56:53
Az oldal 0.085 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.